Ilona Andrews: Magic Bites - Pusztító mágia (Kate Daniels 1.)

Ilona Andrews neve nem ismeretlen a hazai olvasók előtt, hiszen pár évvel ezelőtt az Egmont Kiadó már kiadta a szerzőpárostól - igen az írói álnév egy házaspárt takar - a Világok peremén sorozat két kötetét. Sajnos az Egmont Kiadó kivonult a magyar könyvpiacnak ebből a szegmenséből, de az általuk felhagyott és úgy-ahogy bejáratott, megismertetett szerzőket lassanként átveszik mások. A Könyvmolyképző Kiadó nem a szerzőpáros a korábbiakban megkezdett sorozatát folytatta, hanem egy másik sorozat kezdő kötetének decemberi megjelenésével kedveskedett az olvasóknak, amelynek köszönhetően sokak karácsonyfája alá odakerülhetett ez a csajos urban fantasy regény.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Sötét örvény
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 318 oldal
Borító ár: 2.999,- Ft
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
A mű eredeti címe: Magic Bites
Sorozat: Kate Daniels
Folytatás:
2.) Magic Burns
3.) Magic Strikes
4.) Magic Bleeds
5.) Magic Slays
6.) Magic Rises
7.) Magic Breaks
8.) Magic Shifts
Kategória: urban fantasy, paranormális, kaland

Kate Daniels olyan világban él, ahol a mágia és a technológia felváltva uralkodik, az éppen aktuális időszak tartóssága teljességgel kiszámíthatatlan. A mágia időszakában nem működnek az autók, a fegyverek, a technológia időszakában pedig nincs varázsige, amit használni lehet. A természetfeletti erőket többen is irányítják: az Emberek halottidézői uralják a vámpírokat, az alakváltók alkotják a velük szemben álló csoportot, ők a Falka. A rendet és a törvényességet az Irgalmas Lovagrend, a Paranormális Tevékenységek Elhárító Egysége, valamint a Katonai Természetfeletti Elhárító Egység vigyázza. Mágiával kapcsolatos ügyekben azonban a Zsoldosok Szövetségétől is lehet segítséget kérni - nekik dolgozik Kate is, akinek ereiben mágia csordogál, a kardja pedig hűséges társa. A lány gyámja a Lovagrend egyik tagja, nagy hatalommal rendelkező ember, egy nap mégis holtan találják: meggyilkolták. Az elkövető biztosan természetfeletti lény kellett legyen, Kate-nek pedig két lehetősége van: meghúzza magát vagy a gyilkos nyomába ered - természetesen ő az utóbbit választja.

Ismerve a szerzőpáros stílusát mozgalmas, jól összerakott, élvezetes regényre számítottam - végül az elvárásaimnak megfelelő történetet kaptam. Nem tudom azonban elkerülni azt, hogy ne vegyem észre a hasonlóságot és a párhuzamot az Anita Blake sorozattal - természetesen a kezdő kötetek eseményeire gondolok, amikor ezt emlegetem -, csak amíg Anita a lőfegyverekért van oda, addig Kate-nek a kardja az, amit soha nem tesz le a kezéből. A hasonlítás nem baj, mert ami jó, azt érdemes követni, és tartalmaz annyi egyediséget a világ, hogy később majd még kinőheti magát a történet - és akkor már csak a belevaló csajszi lesz a közös metszet, az pedig egyáltalán nem baj.

A vámpírok egyébként teljesen mások ebben a világban, mint ahogy az eddigiekben olvasott történetekben találkoztam velük - és azért én nem csak a csillogós fajtájukat ismerem. A vámpírok ebben az esetben agyatlan ösztönlények, akiket a Halottkeltők irányítanak, és a saját céljaik érdekében használják fel a képességeiket. Az alakváltóknak is csak egyetlen Falkája van, és bár minden alakváltó csoportnak meg van a maga alfája, vezetőjük az Alakváltók Ura, röviden Őfelsége, még rövidebben Curran.

Azzal, hogy Kate a természetfeletti gyilkos nyomába ered belekeveredik az események sűrűjébe: információt kell szereznie a Lovagrendtől, az Emberektől és a Falkától is - ez pedig bonyodalmat jelent, sok bonyodalmat és életveszélyes helyzetet.

A világfelépítés a már leírtakon kívül is szolgál meglepetéssel: ott van például a mágia érzékelése, az m-vizsgálat, illetve a különféle természetfeletti lények, amelyek közül ebben a kötetben az egyikükkel közelebbi kapcsolatba is kerülünk. A rengeteg cselekmény mellett alaposan megismerhettem az eseménynek otthonul szolgáló világot, és még arra is jutott idő, hogy a főszereplőről csajról, illetve a szintén lényeges szerepet magára vállaló Curran-ról is elejtésre kerültek olyan információk, amelyek miatt érdeklődéssel fordulok a folytatás felé. 

Jó kis sorozatindító kötet ez, amelynek az a legnagyobb erénye az, hogy egyensúlyban van benne a harci cselekmény és a csajos fantasy regényekre jellemző érzelmesebb vonal. A regény mozgalmas, izgalmas és végre nem láttam minden oldalon azt leíva, hogy az aktuális pasinak milyen gyönyörű teste van, és mennyire olvadozik utána a főszereplő leányzó - ez hatalmas felüdülést jelentett a számomra. A romantikus szál nagyon haloványan van csak jelen, helyette viszont tényleg a nyomozáson és az életveszélyes helyzetek túlélésén volt a hangsúly, ezt pedig nagyon szerettem - ahogy a szinte folyamatosan jelen lévő humort és a szócsatákat is.

A regény elején feldobott rejtélyt sikerül megoldani, a gyilkos előkerül és természetesen elnyeri méltó büntetését, tehát a kötet eseményei lezártnak tekinthetők. Mindezek mellett azonban haladt előre a történet, Kate élete is változóban van, az átéltek nem múltak el következmények és hatások nélkül.

Jó volt olvasni, határozottan jól esett, nagyon kedveltem, és várom a folytatást! Nagyon remélem, hogy nem kell rá sokáig várni, bár ha ezen múlik a minőség, akkor inkább pár hónappal később, mint hamarabb, annyit azért bírok várni.

Folytatás »

Singh - Andrews - Shinn - Brook: A sötétség angyalai

Az angyalok világa mindig is vonzott és természetesen minden egyes alkalommal el is varázsolt. Nalini Singh írásainak olvasását követően pedig teljes mértékben úgy gondoltam, hogy minél több angyalokról szóló történettel kell megismerkednem. Régóta szerepelt a várólistámon az a kötet , amelyik Nalini Singh egyik írása mellett, további három történetet is tartalmazott, természetesen három különböző szerzőtől. Hol is lehetne jobb helye egy ilyen könyvnek, mint a Csökkentsd a várólistádat 2013 kihívás olvasásra tervezett kötetei között? Magam is így gondoltam, ezért be is tettem a novellaválogatást az alternatív lehetőségek közé.

Ahogy már említettem négy különböző szerző, négy angyali története szerepel ebben a kötetben. A legismertebb közülük Nalini Singh, legalábbis kis hazánkban mi őt ismerjük leginkább, Ilona Andrews neve is ismerősen cseng a tavalyi év óta, de a többiek nevéről eddig nem is igazán hallottam. A könyvben található novellák közel azonos hosszúságúak és szépen kitöltik, eléggé terjedelmessé teszik a kiadványt. A hasonlóság ennyiben ki is merült, mert stílusban és minőségben teljesen más élményt kaptam az írásoktól. Nézzük akkor őket szépen sorban.

Nalini Singh: Angyal és farkasa

Noel a megkínzott és összetört vámpír felépül a sérüléseiből, fizikailag mindenképp, de a lelke nem akar gyógyulni. Raphael úgy dönt, hogy felmenti a vámpírt az angyaltoronyban teljesített szolgálata alól és Nimra, a kegyetlen hírű angyal udvarába küldi. A vámpír úgy érzi, hogy félreállították, mellékvágányra tették, szolgálataira többé már nincs szükség. Nimra udvarában merénylet történt, az elkövető kézre kerítéséhez Noel adja a segítséget. A nyomozás közben pedig sikerül jobban megismernie az angyal udvarát és annak uralkodóját is.

Minden előítélet nélkül kijelenthetem, hogy ez a novella a kötet legjobbja. Annak ellenére, hogy nem volt ismeretlen előttem a történet, hiszen az Angyali szárnyalás című válogatásban egyszer már olvastam, ugyanúgy elvarázsolt és megérintett, mint az első alkalommal. Noel sorsa továbbra is szívszaggató, karaktere pedig összetett, személyisége még ebben a rövidke írásban is magával ragadja az olvasót. Nem akarok ismétlésekbe bonyolódni, ezért nem is mondanék többet erről a novelláról, bár ez az, amelyikről a legtöbbet tudnék mesélni.

Ilona Andrews: Alfák: A kezdetek

Karina, a lánya és a többi rá bízott gyerek hazafelé tartanak egy kirándulásról, amikor az egyikük miatt meg kell állniuk egy motelnál, ahol azonban furcsa dolgokat tapasztalnak. A motel tulajdonosai megtámadják őket, majd egy másik szörny lesz az, aki a megmentésükre siet. Kiút azonban nincs, mert Karina donor, ezért  a megmentőik sem nem engedik szabadon, ráadásul a nő megsérült, méreg került a szervezetébe, amelynek ellenszere nem más, mint a szörny nyála, amelyet harapással juttat a nő szervezetébe, miközben a vérét szívja. A túlélésük érdekében kölcsönösen segíteniük kell tehát egymást. A világ, illetve annak törvényei azonban nagyon nem egyeznek az eddig megszokottal.

forrás: deviantart.com

A szerzőpáros Világok peremén című sorozatának magyarul eddig megjelent köteteit szeretem. Csak amikor belekezdtem a novellába, döbbentem rá, hogy jelen esetben egy teljesen más világról van szó. Eléggé zavarosan indult az egész és viszonylag lassan állt össze a kép, hogy akkor most hol is vagyunk és mikor és mi is történik tulajdonképpen. Nem csak az események középpontjába csöppenő női főszereplő kapkodta a fejét értetlenül, hanem én magam is. Mindettől függetlenül a világ, amely lassan kibontakozott a lapokon elég összetettnek és érdekesnek tűnik ahhoz, hogy akár regény formájában is el tudjam fogadni és el tudjak benne merülni. Van benne bőven ötlet, lehetőség, rejtély és kaland. 

Sharon Shinn: Éji dal

Moriah menekül a múltja elől, de lassan már nincs hová mennie, úgy néz ki, hogy elért az útja végére, a ismert szélére, az utolsó állomásra. Munkát vállal a Gábriel iskolában, éjszakai műszakban dolgozik az iskola konyhájában, szabadidejében pedig az intézményt járja és ismerkedik a hellyel. Az egyik ilyen alkalommal veszi észre, hogy az iskola igazgató nőjének házában egy angyal lakik, innentől kezdve minden vágya, hogy megismerkedjen vele és ki is használja a hirtelen adódó lehetőséget, amikor az igazgatónő hosszabb időre elhagyja az épületet, a házvezetőnő pedig balesetet szenved. Mindenre felkészült, csak arra nem, ami az épület tetőterében várt rá, ahol Corban, a vak és sérült angyal lelt átmeneti menedékre.

Kedves történetet olvashattam, de nem sikerült teljességgel meggyőznie. Amíg az előző két novellában volt mély érzelem, kaland, akció és meglepetés, ez a történet a támogatásról szól. A főszereplő ugyan angyal, de ha levágjuk a szárnyakat és kivesszük a meséből az ehhez kapcsolódó elemeket, akkor bizony egy teljesen hétköznapi segítségnyújtás mozzanatai elevenednek meg a lapokon. A történet hátteréül szolgáló világ érdekes is lehetett volna, de nem kaptam belőle annyit, hogy ezt nyugodt szívvel el tudjam dönteni.

Meljean Brook: Mennybemenetel

forrás: deviantart.com

Ebben a történetben az önfeláldozás jutalma egy másik lehetőség, egy új élet, amelyben őrzőként, angyali képességű harcosként teljesíthet a tiszta lélek. Marc elfogadta ezt a lehetőséget. Kiképzésére Caelumban, az őrzők mennyei városában kerül sor, ahol közeli kapcsolatba bonyolódik Radhával. A viszonynak azonban hamar vége szakad. 140 évvel később Marc egy kisvárosban teljesít szolgálatot, démoni nyomok után kutat, amikor Radha csatlakozik hozzá és együtt indulnak a démon nyomába, közben pedig próbálják rendbe szedni 140 éve megszakadt kapcsolatukat.

Olyan érzésem volt, mintha a novellákat valaki szánt szándékkal rendezte volna ebbe a sorrendbe és fokozatosan vezette az olvasót a legjobbtól a leggyengébbig, mert bizony ez az írás a kötet legzavarosabb, legértelmetlenebb és minőségileg erősen kifogásolható darabja. Erősen sántított a történet alapja, mármint az, hogy a szerelmespár tagjai 140 éven keresztül még csak nem is beszéltek egymással, ám egyikük most hirtelen mégis úgy gondolta, hogy erre nagy szükség lenne. A párbeszédek zavarosak, sok esetben azt sem tudtam eldönteni, hogy éppen ki is az aki beszél, akinek a szemszögéből követjük a történetet vagy éppen mit is akar. Az angyali képességű őrzők sem azt a formát hozták, amire számítottam, mert az már mégis csak mosolyogni való, hogy négy tini majdnem kifogott rajtuk. Szóval összességében zavaros és komolytalan volt az egész, nehezen evickéltem át a novellán. Olyan érzésem volt, mintha a szerző túl sokat akart volna mondani és túl hirtelen, ilyen terjedelemben nem tudta kellő alapossággal bemutatni a háttérvilágot, megismertetni az olvasókkal a szereplők érzelmeit és még akciót is csempészni a történetbe.

Vegyes érzésekkel telve értem a kötet végére. Egy részről nagyon jó volt újra elolvasni az egyik kedvenc történetemet, újra átélni az élményt, új világokat felfedezni, más részről viszont kicsit el is szomorodtam, mert azért kerültek gyengébb vagy kidolgozatlanabb történetek is. Mindent összevetve azt mondom, hogy nem túl erős a kötet és összességében olyan közepes élményt jelentő válogatásnak mondanám.

Pontszám: 6

Kiadó: Egmont

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 416 oldal
Teljes ár: 3.999,-
Kiadói sorozat: Egmont Dark
Eredeti cím: Angels of Darkness

Folytatás »

Ilona Andrews: Áradó hold (Világok peremén 2.)

Nem titok, hogy erősen sorozatfüggő vagyok. A kérdés csak a téma és típus. Ez egy időben a filmsorozatokban nyilvánult meg nálam, de rögeszmésen ragaszkodom ahhoz, hogy  ha egy könyvsorozat első része tetszik, akkor a következő és az azután következő kötetnek, minden új megjelenésnek a polcomon a helye. Már félek sorozatokba belekezdeni. Ahogy olvasom a többiek értékeléseit és hozzászólásait, ez bizony nem csak nálam vagy így.

Szóval halogattam egy ideig, de a jó értékelések hatására csak beszereztem és elolvastam a Világok peremén sorozat első részét. Már a könyv első harmadában tudtam, hogy ebből bizony újabb sorozatvásárlás lesz. Nem is történt másként. Rövid időn belül landolt a következő kötet a virtuális kosaramban, majd a polcomon és az olvasás sem váratott sokáig magára.

Perem világa ismét egy új arcát mutatja felénk. Ezúttal Pocsolyát látogatjuk meg és a benne élő különleges emberek és lények elevenednek meg a lapokon. Más ez a terület, mint az első részben megismert Perem. Akad azonban ismerős is, mert a kötet főszereplője az előző részből megismert és bizony akkor hoppon maradt William.

Már előre furdalt a kíváncsiság, hogy a sérült lelkű és nem éppen az emberek számára elfogadható módon viselkedő William milyen csajszival fog összetalálkozni. Cerise pedig nem okozott csalódást, mert személyében egy erőteljes felelősségtudattal, némi ősi technikával, hatalmas merészséggel, valamint igazi ragaszkodással és egy nyitott, hatalmas szívvel  rendelkező lányt ismerhettem meg. William igazi lénye és múltja is jobban feltárult a történetben, így könnyebb volt megítélni a tetteit is.

Különleges élményt jelent a számomra ebben a sorozatban, hogy a történetben van cselekmény az ágyjeleneten kívül is. Sőt, inkább a történeten van az igazi hangsúly és az ágyjelenet csak a pikantériáját adja a kötetnek. Ami ebben a részben elvarázsolt az egy részről a lények sokasága: rolpik, thoások, még a Pók korcsai is fantasztikusan el lettek találva. A másik tényező, ami nagyon tetszett, az a mágia és alkalmazása: a légiós örökség, a villantós kardozás, az ősi stílus, az ősi varázslatok leírása. Pocsolya világa igazán különleges és összetett.
William gondolatai nem kevésbé. Különleges, félig állatias logikáját nem volt egyszerű követni, de megérte. Szerettem a villanó tekinteteket, a visszafojtott reakciókat és ahogy önmagával megbeszélte, végiggondolta, hogy az adott helyzetben egy alakváltóhoz képest mit is tenne másként egy ember. Értékeltem az igyekezetét és lenyűgözött az akaratereje, ugyanakkor sajnáltam a múltja és a kegyetlen kiképzés miatt.

A Mar család már önmagában is rengeteg érdekes személyiséget vonultat fel és bizony jó részükről szívesen olvasnék majd a továbbiakban. Kaldar, Richard, Mikita, de még Gaston személye is rejteget a folytatáshoz elég muníciót. Nem tudom, hogy sorra kerülnek-e valaha vagy találkozunk-e még a Mar családdal.

Ismét csak fel kell arra hívnom a figyelmet, hogy bár egy párocska egymásra találásáról olvashatunk, de ez nem igazán egy rózsaszín regény. A sorozat előző részéhez viszonyítva sokkal több benne az akció, az összecsapás, a különleges figurák, a kegyetlenség. Az ősi mágia, a különleges varázslatok és az évtizedek óta tartó ellentét sötét hangulatot teremt. Viszont kevesebb a humor, mert ugye William maga sem a humor melegágya és a helyzet sem igazán indokolja a vidámságot. De főszereplőink egy-egy felszabadultabb pillanatában azért feltört a jókedv és lehet mosolyogni a szövegen. :)
A főgonosz, a Pók a maga módján egy őrült, de mégis rendszer szerint cselekszik és tudja, hogy mit akar. Zseniális, számító és az utolsó porcikájáig kegyetlen. Hullanak is a szereplők és folyik a vér az ármánykodása következtében.

Megint nem vagyok kibékülve a történet végével. Az előző kötet esetében az volt a problémám, hogy olyan nagyon rózsaszín hangulatban lett vége és nagyon kurtán, furcsán. Most viszont azt mondom, hogy az utolsó öt oldal nem kellett volna. Fölösleges volt, mert lezártnak éreztem a történetet. Illetve nem lett volna fölösleges, ha a következő kötet arról szól, hogy William... De ugye nem az ő története folytatódik tovább, hanem újabb párocska lép színre, így viszont fölöslegesnek éreztem az utolsó pár oldal történéseit.

Egy nagyon jó kis sorozat nagyon jó második kötetét olvashattam el és már most várom a folytatást. Az író házaspár bebizonyította a számomra, hogy létezik még ebben a műfajban fantázia és lehet alkotni túlzott szex nélküli cselekményt is. Ez már önmagában is üdítő. Ami még fontosabb, hogy Perem világa nem egyhangú, hanem nagyon is sokoldalú és színes, törvényei, szokásai, élővilága területenként változó és nagyon is egyedi. Csak hálás tudok lenni érte, hogy nem laposodott el a történet és fúlt a megszokásba.

Pontszám: 9 pont

Kiadó: Egmont Hungary

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem:  496 oldal
Teljes ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: Bayou Moon
Előzmény: Mágikus találkozás
Folytatás: Fate's Edge, Steel's Edge
Sorozat: Világok peremén
Kiadói sorozat: Egmont Dark

Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.) 

Folytatás »

Ilona Andrews: Mágikus találkozás (Világok peremén 1.)

Belekezdtem egy-két sorozatba az utóbbi időben és nem minden kötetet fejeztem be megelégedéssel. Ezzel a sorozattal próbáltam türelmes lenni és megvárni az első jó pár véleményt. Amikor azonban csak a pozitív visszajelzésekkel találkoztam és mindenhol jobbnál-jobb kritikákat olvastam, ezért bevállaltam az első részt. Amikor pedig egy könnyed, humoros, de érdekes olvasmányra volt szükségem, akkor elővettem.

Különleges világba visz minket a könyv, ahol a Töredék néven emlegetett világ nem más, mint az Amerikai Egyesült Államok. Amerika tükörképeként létezik még egy világ, amit Mágiának hívnak. A kettő között pedig ott húzódik vékony sávként Perem. Itt, a Peremben él Rose a családjával, két öccsével és nagyanyjával. A perembeliek különleges képessége, hogy képesek átlépni Töredékbe és Mágiába is. A perembelieknek van varázserejük, de ennek mértéke jóval elmarad Mágia nemeseinek ereje mögött.

A középiskola után azonban mindenki megmutathatja, hogy mekkora is az ereje. Villant egyet, azaz kiengedi magából, mintegy korbácscsapásként a varázserőt. A villantás színe megmutatja, hogy ki mennyire erős. A baj ekkor következett be, ugyanis Rose fehéret villantott, ami csak a nemesek sajátja. Rose évek óta küzd ennek az eseménynek az utóhatásával, senki sem önmagáért, hanem leginkább aljas indokból akarja birtokolni. Megtanult nem bízni a férfiakban. Amikor a házuknál megjelenik egy mágiai nemes, Declan, Camarine grófja, rögtön arra gondol, hogy ő is ugyanazt akarja, hogy legyen a szeretője. A nemes alkut kínál fel Rosenak, amit a lány elfogad. A bonyodalom azonban nem csak ennyiből tevődik össze. Peremben nincs minden rendben, különleges vérebek tűnnek fel és irtják a lakosságot. A mágia vonzza őket, így az egyik legerősebb családként Rose és a fiúk a legveszélyeztetettebbek. Declan jelenléte többször is áldásnak bizonyul. A veszély azonban mit sem csökken. El kell pusztítaniuk a vérebeket és gazdájukat, különben odavész egész Perem.

Romantikusnak és nyálasnak tűnik a történet? Nem kínál semmi különlegeset? Első olvasatra talán ilyennek tűnhet, pedig a könyv inkább cselekményes, mint romantikus. Nekem nagyon tetszett. Leginkább azért, mert igazán szimpatikusan a karakterek. Rose egy önálló és ügyes nő, az öccsei igazán különlegesek. Ritkán mondok ilyet, hogy szimpatikusak a gyerekek egy könyvben, de ez a két fiú tényleg az. Nélkülük a történet nem lenne ennyire élvezetes. Declan is elég különleges figura. Az elején egy igazán titokzatos, arrogáns, Mágiából való nemes, de aztán lassan lefoszlik róla a nemesek stílusa és feltárul különleges természete. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem tud hazudni, elmondja az igazat, de ha valaki téves következtetést von le a mondandójából, akkor azt meghagyja a saját hitében. Na, ebből aztán különböző nevetséges helyzetek és komoly konfliktusok is kerekednek. Gyakorlatilag az egész könyv egy nagy félreértés és rossz következtetések egész sora.

Nem Declan az egyetlen hirtelen felbukkanó jóképű idegen a könyvben. Rose Töredékben is összetalálkozik egy ismeretlennel, aki randira hívja, de Rose nemet mond neki. A szerelmi háromszög a legtöbb könyvben szinte kihagyhatatlan mostanság. Szerencsére ez a rész sem sikerült sablonosra a könyvben, mert főhősnőnk nem a megszokott módon reagál az eseményekre. Természetesen William nem adja fel és később kiderül róla az is, hogy nem is olyan idegen mindenki számára és természetesen van egy titka is. A következő rész róla fog szólni. Várom is, hogy jobban megismerjem őt is és a titkait is.

A fő történetszál mellett, ami Perem megmentését foglalja magába, végig ott pezseg a Rose és Declan közötti  feszültség. Legnagyobb örömömre a romantika és főleg az erotika nem nyomja agyon a történetet. Számomra pontosan a legmegfelelőbb mennyiségben volt mindkettő jelen. Még azok számára is élvezetes lehet a könyv, akik nem szeretik a romantikától csöpögő és a gyakori bugyihúzogatástól hemzsegő írásokat.

Egyedül a történet végét éreztem kicsit összecsapottnak. Bár ott is voltak olyan részek, amelyeken hangosan nevettem, de valahogy az egésznek olyan kurta furcsán és az előzményekhez képest elég rózsaszínesen lett vége. Szívesen olvasnék még a továbbiakban is Rose és Declan kalandjairól, mert bőven van a karaktereikben lehetőség. Az én szememben olyan páros lennének ők, mint Cat és Bones. Őket eddig nagyon szeretem. :)

A könyv érdekessége, hogy az író neve egy házaspárt takar. Úgy érzem, hogy kifejezetten jót tett a könyvnek ez a felállás. Talán ezért is ennyire jó a cselekmény és ezért is ennyire jók a karakterek, ezért van meg az egyensúly a cselekmény és a romantika között.

Némiképp elkeserített, hogy a nem éppen olcsó árhoz képest a könyvben elég sok szöveghibát találtam. Erre azért odafigyelhetne jobban a kiadó. Főleg, ha már arany árban méri az egyébként puha kötésben megjelenő kiadványait. A másik, amivel nem tudtam megbarátkozni az a borító. Az elképzelés nagyon jó, csak a kötött kapucni árnyékából kitekintő arccal nem tudok megbarátkozni. A borító többi részének kivitelezéséért maradéktalan elismerésem.

Nem bántam meg, hogy megvettem és a kezembe vettem a könyvet, mert a történet nagyon jó. Kifejezetten élvezettel olvastam, nagyon jól esett és teljesen kikapcsolt. Bátran tudom ajánlani olvasásra a romantikus és a kevésbé romantikus regények kedvelőinek is. Nekem pedig rendelés alatt van a következő rész. Mert ezt a sorozatot mindenképpen folytatni kell. Már előre dörzsölöm a kezem William sérült lelkéből adódó bonyodalmak és egyéb titkok, izgalmak után. :)

Pontszám: 9 pont

Kiadó: Egmont Hungary

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem:  390 oldal
Teljes ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: On the Edge
Folytatás: Áradó hold, Fate's Edge, Steel's Edge
Sorozat: Világok peremén
Kiadói sorozat: Egmont Dark
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Folytatás »