Ilona Andrews: Mágikus találkozás (Világok peremén 1.)

Belekezdtem egy-két sorozatba az utóbbi időben és nem minden kötetet fejeztem be megelégedéssel. Ezzel a sorozattal próbáltam türelmes lenni és megvárni az első jó pár véleményt. Amikor azonban csak a pozitív visszajelzésekkel találkoztam és mindenhol jobbnál-jobb kritikákat olvastam, ezért bevállaltam az első részt. Amikor pedig egy könnyed, humoros, de érdekes olvasmányra volt szükségem, akkor elővettem.

Különleges világba visz minket a könyv, ahol a Töredék néven emlegetett világ nem más, mint az Amerikai Egyesült Államok. Amerika tükörképeként létezik még egy világ, amit Mágiának hívnak. A kettő között pedig ott húzódik vékony sávként Perem. Itt, a Peremben él Rose a családjával, két öccsével és nagyanyjával. A perembeliek különleges képessége, hogy képesek átlépni Töredékbe és Mágiába is. A perembelieknek van varázserejük, de ennek mértéke jóval elmarad Mágia nemeseinek ereje mögött.

A középiskola után azonban mindenki megmutathatja, hogy mekkora is az ereje. Villant egyet, azaz kiengedi magából, mintegy korbácscsapásként a varázserőt. A villantás színe megmutatja, hogy ki mennyire erős. A baj ekkor következett be, ugyanis Rose fehéret villantott, ami csak a nemesek sajátja. Rose évek óta küzd ennek az eseménynek az utóhatásával, senki sem önmagáért, hanem leginkább aljas indokból akarja birtokolni. Megtanult nem bízni a férfiakban. Amikor a házuknál megjelenik egy mágiai nemes, Declan, Camarine grófja, rögtön arra gondol, hogy ő is ugyanazt akarja, hogy legyen a szeretője. A nemes alkut kínál fel Rosenak, amit a lány elfogad. A bonyodalom azonban nem csak ennyiből tevődik össze. Peremben nincs minden rendben, különleges vérebek tűnnek fel és irtják a lakosságot. A mágia vonzza őket, így az egyik legerősebb családként Rose és a fiúk a legveszélyeztetettebbek. Declan jelenléte többször is áldásnak bizonyul. A veszély azonban mit sem csökken. El kell pusztítaniuk a vérebeket és gazdájukat, különben odavész egész Perem.

Romantikusnak és nyálasnak tűnik a történet? Nem kínál semmi különlegeset? Első olvasatra talán ilyennek tűnhet, pedig a könyv inkább cselekményes, mint romantikus. Nekem nagyon tetszett. Leginkább azért, mert igazán szimpatikusan a karakterek. Rose egy önálló és ügyes nő, az öccsei igazán különlegesek. Ritkán mondok ilyet, hogy szimpatikusak a gyerekek egy könyvben, de ez a két fiú tényleg az. Nélkülük a történet nem lenne ennyire élvezetes. Declan is elég különleges figura. Az elején egy igazán titokzatos, arrogáns, Mágiából való nemes, de aztán lassan lefoszlik róla a nemesek stílusa és feltárul különleges természete. Legjellemzőbb tulajdonsága, hogy nem tud hazudni, elmondja az igazat, de ha valaki téves következtetést von le a mondandójából, akkor azt meghagyja a saját hitében. Na, ebből aztán különböző nevetséges helyzetek és komoly konfliktusok is kerekednek. Gyakorlatilag az egész könyv egy nagy félreértés és rossz következtetések egész sora.

Nem Declan az egyetlen hirtelen felbukkanó jóképű idegen a könyvben. Rose Töredékben is összetalálkozik egy ismeretlennel, aki randira hívja, de Rose nemet mond neki. A szerelmi háromszög a legtöbb könyvben szinte kihagyhatatlan mostanság. Szerencsére ez a rész sem sikerült sablonosra a könyvben, mert főhősnőnk nem a megszokott módon reagál az eseményekre. Természetesen William nem adja fel és később kiderül róla az is, hogy nem is olyan idegen mindenki számára és természetesen van egy titka is. A következő rész róla fog szólni. Várom is, hogy jobban megismerjem őt is és a titkait is.

A fő történetszál mellett, ami Perem megmentését foglalja magába, végig ott pezseg a Rose és Declan közötti  feszültség. Legnagyobb örömömre a romantika és főleg az erotika nem nyomja agyon a történetet. Számomra pontosan a legmegfelelőbb mennyiségben volt mindkettő jelen. Még azok számára is élvezetes lehet a könyv, akik nem szeretik a romantikától csöpögő és a gyakori bugyihúzogatástól hemzsegő írásokat.

Egyedül a történet végét éreztem kicsit összecsapottnak. Bár ott is voltak olyan részek, amelyeken hangosan nevettem, de valahogy az egésznek olyan kurta furcsán és az előzményekhez képest elég rózsaszínesen lett vége. Szívesen olvasnék még a továbbiakban is Rose és Declan kalandjairól, mert bőven van a karaktereikben lehetőség. Az én szememben olyan páros lennének ők, mint Cat és Bones. Őket eddig nagyon szeretem. :)

A könyv érdekessége, hogy az író neve egy házaspárt takar. Úgy érzem, hogy kifejezetten jót tett a könyvnek ez a felállás. Talán ezért is ennyire jó a cselekmény és ezért is ennyire jók a karakterek, ezért van meg az egyensúly a cselekmény és a romantika között.

Némiképp elkeserített, hogy a nem éppen olcsó árhoz képest a könyvben elég sok szöveghibát találtam. Erre azért odafigyelhetne jobban a kiadó. Főleg, ha már arany árban méri az egyébként puha kötésben megjelenő kiadványait. A másik, amivel nem tudtam megbarátkozni az a borító. Az elképzelés nagyon jó, csak a kötött kapucni árnyékából kitekintő arccal nem tudok megbarátkozni. A borító többi részének kivitelezéséért maradéktalan elismerésem.

Nem bántam meg, hogy megvettem és a kezembe vettem a könyvet, mert a történet nagyon jó. Kifejezetten élvezettel olvastam, nagyon jól esett és teljesen kikapcsolt. Bátran tudom ajánlani olvasásra a romantikus és a kevésbé romantikus regények kedvelőinek is. Nekem pedig rendelés alatt van a következő rész. Mert ezt a sorozatot mindenképpen folytatni kell. Már előre dörzsölöm a kezem William sérült lelkéből adódó bonyodalmak és egyéb titkok, izgalmak után. :)

Pontszám: 9 pont

Kiadó: Egmont Hungary

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem:  390 oldal
Teljes ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: On the Edge
Folytatás: Áradó hold, Fate's Edge, Steel's Edge
Sorozat: Világok peremén
Kiadói sorozat: Egmont Dark
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Posted in: 9 pontos,Egmont,Egmont Dark,Ilona Andrews,könyvértékelés,urban fantasy,Világok peremén