hétfő, december 10, 2012
Shanara
Nem titok, hogy erősen sorozatfüggő vagyok. A kérdés csak a téma és típus. Ez egy időben a filmsorozatokban nyilvánult meg nálam, de rögeszmésen ragaszkodom ahhoz, hogy ha egy könyvsorozat első része tetszik, akkor a következő és az azután következő kötetnek, minden új megjelenésnek a polcomon a helye. Már félek sorozatokba belekezdeni. Ahogy olvasom a többiek értékeléseit és hozzászólásait, ez bizony nem csak nálam vagy így.
Szóval halogattam egy ideig, de a jó értékelések hatására csak beszereztem és elolvastam a Világok peremén sorozat első részét. Már a könyv első harmadában tudtam, hogy ebből bizony újabb sorozatvásárlás lesz. Nem is történt másként. Rövid időn belül landolt a következő kötet a virtuális kosaramban, majd a polcomon és az olvasás sem váratott sokáig magára.
Perem világa ismét egy új arcát mutatja felénk. Ezúttal Pocsolyát látogatjuk meg és a benne élő különleges emberek és lények elevenednek meg a lapokon. Más ez a terület, mint az első részben megismert Perem. Akad azonban ismerős is, mert a kötet főszereplője az előző részből megismert és bizony akkor hoppon maradt William.
Már előre furdalt a kíváncsiság, hogy a sérült lelkű és nem éppen az emberek számára elfogadható módon viselkedő William milyen csajszival fog összetalálkozni. Cerise pedig nem okozott csalódást, mert személyében egy erőteljes felelősségtudattal, némi ősi technikával, hatalmas merészséggel, valamint igazi ragaszkodással és egy nyitott, hatalmas szívvel rendelkező lányt ismerhettem meg. William igazi lénye és múltja is jobban feltárult a történetben, így könnyebb volt megítélni a tetteit is.
Különleges élményt jelent a számomra ebben a sorozatban, hogy a történetben van cselekmény az ágyjeleneten kívül is. Sőt, inkább a történeten van az igazi hangsúly és az ágyjelenet csak a pikantériáját adja a kötetnek. Ami ebben a részben elvarázsolt az egy részről a lények sokasága: rolpik, thoások, még a Pók korcsai is fantasztikusan el lettek találva. A másik tényező, ami nagyon tetszett, az a mágia és alkalmazása: a légiós örökség, a villantós kardozás, az ősi stílus, az ősi varázslatok leírása. Pocsolya világa igazán különleges és összetett.
William gondolatai nem kevésbé. Különleges, félig állatias logikáját nem volt egyszerű követni, de megérte. Szerettem a villanó tekinteteket, a visszafojtott reakciókat és ahogy önmagával megbeszélte, végiggondolta, hogy az adott helyzetben egy alakváltóhoz képest mit is tenne másként egy ember. Értékeltem az igyekezetét és lenyűgözött az akaratereje, ugyanakkor sajnáltam a múltja és a kegyetlen kiképzés miatt.
A Mar család már önmagában is rengeteg érdekes személyiséget vonultat fel és bizony jó részükről szívesen olvasnék majd a továbbiakban. Kaldar, Richard, Mikita, de még Gaston személye is rejteget a folytatáshoz elég muníciót. Nem tudom, hogy sorra kerülnek-e valaha vagy találkozunk-e még a Mar családdal.
Ismét csak fel kell arra hívnom a figyelmet, hogy bár egy párocska egymásra találásáról olvashatunk, de ez nem igazán egy rózsaszín regény. A sorozat előző részéhez viszonyítva sokkal több benne az akció, az összecsapás, a különleges figurák, a kegyetlenség. Az ősi mágia, a különleges varázslatok és az évtizedek óta tartó ellentét sötét hangulatot teremt. Viszont kevesebb a humor, mert ugye William maga sem a humor melegágya és a helyzet sem igazán indokolja a vidámságot. De főszereplőink egy-egy felszabadultabb pillanatában azért feltört a jókedv és lehet mosolyogni a szövegen. :)
A főgonosz, a Pók a maga módján egy őrült, de mégis rendszer szerint cselekszik és tudja, hogy mit akar. Zseniális, számító és az utolsó porcikájáig kegyetlen. Hullanak is a szereplők és folyik a vér az ármánykodása következtében.
Különleges élményt jelent a számomra ebben a sorozatban, hogy a történetben van cselekmény az ágyjeleneten kívül is. Sőt, inkább a történeten van az igazi hangsúly és az ágyjelenet csak a pikantériáját adja a kötetnek. Ami ebben a részben elvarázsolt az egy részről a lények sokasága: rolpik, thoások, még a Pók korcsai is fantasztikusan el lettek találva. A másik tényező, ami nagyon tetszett, az a mágia és alkalmazása: a légiós örökség, a villantós kardozás, az ősi stílus, az ősi varázslatok leírása. Pocsolya világa igazán különleges és összetett.
William gondolatai nem kevésbé. Különleges, félig állatias logikáját nem volt egyszerű követni, de megérte. Szerettem a villanó tekinteteket, a visszafojtott reakciókat és ahogy önmagával megbeszélte, végiggondolta, hogy az adott helyzetben egy alakváltóhoz képest mit is tenne másként egy ember. Értékeltem az igyekezetét és lenyűgözött az akaratereje, ugyanakkor sajnáltam a múltja és a kegyetlen kiképzés miatt.
A Mar család már önmagában is rengeteg érdekes személyiséget vonultat fel és bizony jó részükről szívesen olvasnék majd a továbbiakban. Kaldar, Richard, Mikita, de még Gaston személye is rejteget a folytatáshoz elég muníciót. Nem tudom, hogy sorra kerülnek-e valaha vagy találkozunk-e még a Mar családdal.
Ismét csak fel kell arra hívnom a figyelmet, hogy bár egy párocska egymásra találásáról olvashatunk, de ez nem igazán egy rózsaszín regény. A sorozat előző részéhez viszonyítva sokkal több benne az akció, az összecsapás, a különleges figurák, a kegyetlenség. Az ősi mágia, a különleges varázslatok és az évtizedek óta tartó ellentét sötét hangulatot teremt. Viszont kevesebb a humor, mert ugye William maga sem a humor melegágya és a helyzet sem igazán indokolja a vidámságot. De főszereplőink egy-egy felszabadultabb pillanatában azért feltört a jókedv és lehet mosolyogni a szövegen. :)A főgonosz, a Pók a maga módján egy őrült, de mégis rendszer szerint cselekszik és tudja, hogy mit akar. Zseniális, számító és az utolsó porcikájáig kegyetlen. Hullanak is a szereplők és folyik a vér az ármánykodása következtében.
Megint nem vagyok kibékülve a történet végével. Az előző kötet esetében az volt a problémám, hogy olyan nagyon rózsaszín hangulatban lett vége és nagyon kurtán, furcsán. Most viszont azt mondom, hogy az utolsó öt oldal nem kellett volna. Fölösleges volt, mert lezártnak éreztem a történetet. Illetve nem lett volna fölösleges, ha a következő kötet arról szól, hogy William... De ugye nem az ő története folytatódik tovább, hanem újabb párocska lép színre, így viszont fölöslegesnek éreztem az utolsó pár oldal történéseit.
Egy nagyon jó kis sorozat nagyon jó második kötetét olvashattam el és már most várom a folytatást. Az író házaspár bebizonyította a számomra, hogy létezik még ebben a műfajban fantázia és lehet alkotni túlzott szex nélküli cselekményt is. Ez már önmagában is üdítő. Ami még fontosabb, hogy Perem világa nem egyhangú, hanem nagyon is sokoldalú és színes, törvényei, szokásai, élővilága területenként változó és nagyon is egyedi. Csak hálás tudok lenni érte, hogy nem laposodott el a történet és fúlt a megszokásba.
Egy nagyon jó kis sorozat nagyon jó második kötetét olvashattam el és már most várom a folytatást. Az író házaspár bebizonyította a számomra, hogy létezik még ebben a műfajban fantázia és lehet alkotni túlzott szex nélküli cselekményt is. Ez már önmagában is üdítő. Ami még fontosabb, hogy Perem világa nem egyhangú, hanem nagyon is sokoldalú és színes, törvényei, szokásai, élővilága területenként változó és nagyon is egyedi. Csak hálás tudok lenni érte, hogy nem laposodott el a történet és fúlt a megszokásba.
Pontszám: 9 pont
Kiadó: Egmont Hungary
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 496 oldal
Teljes ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: Bayou Moon
Előzmény: Mágikus találkozás
Folytatás: Fate's Edge, Steel's Edge
Sorozat: Világok peremén
Kiadói sorozat: Egmont Dark
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.) Teljes ár: 3.999,- Ft
A mű eredeti címe: Bayou Moon
Előzmény: Mágikus találkozás
Folytatás: Fate's Edge, Steel's Edge
Sorozat: Világok peremén
Kiadói sorozat: Egmont Dark
Posted in: 9 pontos,alakváltó,Egmont,Egmont Dark,Ilona Andrews,könyvértékelés,urban fantasy,Világok peremén
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése