Benkő László: A Zrínyiek - A gránitlelkű (A Zrínyiek 1.)

Rendhagyó poszt következik, mert ezt a könyvet most kivételesen nem én - vagyis Shanara - olvastam el, hanem Norbert, a férjem, akit sikerült rávennem arra, hogy a véleményét megossza velem és a blogon keresztül másokkal is. Minderre pedig azért került sor, mert ő maga is úgy gondolta - az olvasási élményeit hallgatva pedig én is -, hogy ez a nagyívű és kalandos történet megéri az ismertetőt, a szubjektív benyomás megosztását és továbbadását. A blog oldaláról nézve pedig némileg színesedik az összkép azzal, hogy ezúttal a történelmi regények is szerepet kapnak. Ahogy abban is reménykedem, hogy a most még rendhagyó poszt egy idő után már nem lesz az, ahogy gyarapodnak majd a történelmi könyvekkel kapcsolatos bejegyzések. Nézzük tehát, hogy milyen az, ha más is megszólal ezen az oldalon.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Családi Könyvklub
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 613 oldal
Borító ár: 3.490,- Ft
Sorozat: A Zrínyiek
Folytatás:
2.) A lángelme
3.) Ilona
Kategória: történelmi

A trilógia a Zrínyi dinasztia kalandos és harcokkal teli évtizedeibe nyújt betekintést. Az első kötetben Zrínyi Miklós, a szigetvári hős, a törököknek keményen és határozottan ellenálló hadvezér története elevenedik meg. A trilógia következő kötetében ismét Zrínyi Miklósé a főszerep, de ezúttal a költő és hadvezér életét követhetik végig az olvasók, a harmadik részben pedig Zrínyi Ilona, egy kivételes nő története szögezi majd a lapokhoz az érdeklődőket.

De ne haladjuk ennyire előre, mert most még nem tartunk a kivételes asszonynál, hanem annak őse, a híres hadvezér sorsa és tettei elevenednek meg a lapokon. Az 1520-as években járunk, Európát a török támadja: a legnagyobb veszély Erdélyt és a mai Horvátország területét fenyegeti. A Délnyugat-magyarországi területekkel rendelkező Zrínyi család mindenkinél keményebben lép fel a török jelentette fenyegetéssel szemben. A kivételes hadvezér életét és tetteit a történetet elmesélő Török Kristóf elbeszélésén keresztül ismerhetik meg az olvasók, akinek élete szorosan összekapcsolódik a kivételes családéval.

Nagyon kedvelem a történelmet, szívesen olvasok akár tényeket részletező leírásokat, esettanulmányokat, akár regényeket, amely kalandosabb formában tálalja a szükséges ismereteket. Különösen örülök neki, hogy az utóbbi években előtérbe kerültek a magyar történelem egyes eseményeit, különleges időszakait bemutató és feldolgozó elbeszélések. Hiszem és vallom, hogy kis hazánk múltja is van olyan érdekes, mint más, sokkal nagyobb országoké, birodalmaké.

A török hódítás időszaka különösen érdekes és mozgalmas időszak: nagy hadvezérek és erős akaratok feszültek egymásnak a területekért vívott csaták közben. Lényeges szempont, hogy a szerző mennyire tudja visszaadni ennek a kornak a hangulatát, mennyire lesz olvasmányos és mindezek mellett hiteles ennek a küzdelmes időszaknak a bemutatása. Jelen könyv esetében nyugodt szívvel jelentem ki, hogy a történelmi tények mennyiségét és megfelelőségét nem szorította háttérbe a szórakoztatás, illetve ez az állítás ugyanúgy viszont is igaz.

Érdeklődésem következményeként kellő jártassággal rendelkezem a magyar történelem eseményeiben, ezért könnyedén követni tudtam a regényben szereplő eseményeket. Nem kell azonban azoknak sem megijedni, akik valamivel kevesebb ismerettel rendelkeznek erről a korszakról, mert az elbeszélés minden lényeges információt tartalmaz, ami a megértéshez és az események követéséhez szükséges. A kötet végén pedig bibliográfia is található, amely a regényben felbukkanó szavakat és kifejezéseket írja le, valamint tartalmazza a legfontosabb szereplők bemutatását. Nem kell tehát az információs világsztrádán szörfölgetni, ha valami magyarázatra van szükség, hanem elegendő a könyv végére lapozni.

Mindenképpen ajánlom ezt, a témája ellenére is könnyed és olvasmányos, de mégis hiteles és kalandos történetet a magyar történelem iránt érdeklődő olvasóknak. Ígérem, hogy nem fogják megbánni, ha belekezdenek és ha már belekezdtek, akkor biztosan végig is fogják olvasni, mert sok olyan momentum, intrika és csata - Mohács, Bécs, Pest és Szigetvár ostroma - szerepel ebben az eléggé terjedelmes regényben, ami már önmagában is különleges, de együtt felejthetetlen élményt nyújt.

Egy erőteljes fenyegetés, erre reakcióként egy kivételes védelmező élete, a törökkel való több évtizedes szembenállása és végül az emlékezetes vereség, amely Zrínyi Miklóssal kapcsolatban általában eszünkbe jut - mindez egy kötetbe sűrítve. Csak ajánlani tudom megismerésre a végvári vitézek csatáit és azok hátterét bemutató elbeszélést, egy nagyívű történet bevezető kötetét, amely emléket állít egy olyan embernek, aki a saját korában is kitűnt a tömegből a hozzáállásával, de még ma is nyugodtan példát vehetünk róla. 

Folytatás »

Vendégségben jártam

Mikulás és a karácsonyi ünnepek között egy nagy meglepetést okozó levél várt az elektronikus postafiókomban, amely Lobotól érkezett. Könyves blogja, az Olvasónapló 2013. év elején 10. születésnapját ünnepeli. Lobo az ünneplésnek egy nagyon különleges és ötletes módját választotta: a könyves nyeremények mellett vendégbloggereket kért fel, akik egy-egy bejegyzés erejéig szerepelhetnek az Olvasónapló oldalain.

A meglepetés számomra az volt, hogy én is bekerültem a meghívottak körébe. Természetesen örömmel vállaltam el a felkérést.

A probléma ott jelentkezett, hogy nem igazán sikerült elcsitítanom az egyébként máshol járó gondolataimat és kiválasztanom egy olyan témát, amit érdemesnek tartok erre a becses alkalomra. Összehoztam valami általánosat, amire nem voltam büszke, aztán pedig kértem, hogy inkább ne jelenjen meg az a bejegyzés és írok valami mást, ha nem is tökéleteset, de valami jobbat. Úgy éreztem, hogy a második nekifutás jobban sikerült, mint az első verzió.

Az írás pedig a mai naptól olvasható az Olvasónaplóban. A címe pedig mi más lehetne, mint az a sorozat, amelyért annyira rajongok, tehát a Ködszerzet.

Titkon remélem, hogy rajongó bejegyzésemmel sikerül rávennem a házigazdát, hogy vegye újra a kezébe a sorozat kezdő kötetét. A többi aztán majd jön magától. :) 

Lobonak köszönöm a felkérést! Igazán megtisztelő, hogy eszébe jutottam.

Külön köszönet a második lehetőségért és a türelméért! Legalább megtudtam, hogy mennyire nehéz lehet az adott téma szerinti és időre történő írás kivitelezése. :)

Folytatás »

Az éhezők viadala (film) - Agatha véleménye

Ez az első alkalom a blog nem olyan hosszú történelmében, hogy vendégblogger bejegyzése jelenik meg az oldalon. Lehet, hogy páran fel is lélegeznek majd, hogy nem csak én gondolataim köszönnek vissza végre a képernyőről, hanem friss vér is érkezett a bejegyzések közé.

@Agathát egyszer már elcsábítottam, akkor a Moly.hu oldal lett a közös partnerünk. Most ismét bevetettem a befolyásom és ide is elcsábítottam, legalább egy bejegyzés erejéig, de remélem azért lesz majd több is.

Az ötletet leginkább az adta, hogy a gondolatait már egyébként is összefoglalta és karcban már leírta. Akkor miért ne szerepelhetne itt is egy bejegyzésben? Feltettem neki az erre vonatkozó kérdésem és Ő beleegyezett. Ezért olvashatjátok most az Ő véleményét is. Nekem nagyon tetszett. Remélem Nektek is fog és meggyőzitek, hogy többször csillogtassa majd meg a gondolatait és a humorát.

A bejegyzés további szövege a Moly.hu oldalon is olvasható karcban leírtakat tartalmazza, módosítás nélkül.

Van egy szuper kihívás az Éhezők viadalához.
Tegnap láttam a filmet és egy csomó minden klassz dolgot megfogalmaztam magamban, mert emlékeztem rá, hogy a kihívás utolsó hetében a könyvet és a filmet kell összehasonlítani.
Amikor azonban kerestem a megfelelő polcot, rá kellett döbbennem, hogy kijelentkezett a kihívás gazdája.
Hogy ne vesszenek kárba a gondolataim, bekarcolom őket:
Szóval a téma: Suzanne Collins – Az éhezők viadala, könyv kontra film:
Azt hiszem, ha hirtelen kell rávágnom, hogy a könyv vagy a film tetszett-e jobban, akkor egyértelműen a könyv mellett voksolok (megkockáztatom, kultuszt teremtett). Sokkal jobban átéltem, sokkal közelibbnek éreztem a történéseket úgy, hogy valaki elmesélte, és nem kívülről néztem.
Ha kicsit tovább gondolom a kérdést, még mindig a könyv nyer (nekem nehéz elvonatkoztatni tőle) – de persze a filmben is voltak nagyon kedvemre való részek. A teljesség igénye nélkül: Katniss és Peeta bevonuló ruhái aztán Katniss estélyi ruhája a lángnyelvekkel, amikor Cinna elbúcsúztatja a Viadal előtt és megremeg a szája, hatásosan megcsinálták a Viadal 1. pillanatát: ahogy vártak a visszaszámlálás alatt azután pedig futnak a fegyver és élelem kupacokért, és nagyon szép volt Ruta-tól való elbúcsúzása.
Olyan jelenetet nem tudnék mondani, ami kevésbé nyerte el a tetszésemet, inkább több dolog miatt vonnék le tőle pontot/csillagot. A kameramozgás például – sokszor volt indokolt, mondjuk a közelharcoknál, hogy kézi kamerát használtak, de például az elején, amikor vadászott Katniss, tisztára elszédültem a kamera rángatózásától, és megijedtem, hogy csak nem ilyen lesz végig, a nagyobb átélhetőség miatt? Vagy részeg az operatőr? :P
És Katniss bőrkabátja az elején. Na jó, ez apróság, de elég menő darab volt a szegény 12. körzet lakójához képest, meg amiatt sem passzolt, hogy elvileg a papájától örökölte – kicsit viseletesebbnek kellett volna lennie.
Aztán a „farkasszerűnek” mondott lények a Viadal végén, elég gagyik lettek – mintha addigra elfogyott volna a látványtervező szuflája, vagy én nem értem, hogy az volt a koncepció, direkt ilyen mű-vadakat teremtenek, nehogy túl valóságosnak, lehetségesnek fogjuk fel a történetet?
(Mondjuk, amikor az első kiugrott a bokorból, @Shanara-val és @borga-val hatalmasat ugrottunk a székben, és utána ha nem szól olyan hangosan az aláfestő zene, tutira kiküldenek minket a nagy röhögésünk miatt.)
A fordítás meg… Valahogy mindig kevésbé színvonalasak a feliratos filmek, mint a szinkronizáltak, és hát itt is ez volt a helyzet. A Foxface azért durva hiba volt.
A könyvhűséggel abszolút nem volt bajom, eléggé jól sikerült a film ebből a szempontból, nem volt csalódás, de finomságok, a rejtett gondolatok hiányoznak, viszont a könyv és a film együtt szép összképet ad (írhatnám úgy is, hogy láttam a könyvet a film alatt): az olvasott sorok nemcsak az én képzeletemben jelentek meg, hanem egy profi alkotógárda is hozzátette a maga elképzeléseit, ami nekem mindig nagyon izgalmas (például az eltérések – én hogy képzeltem el és mások hogyan teszik ezt).
A szereplőkről:
Hát ebben eléggé kritikus vagyok, igazából szinte senki nem olyan, amilyennek vártam – külsőre legalábbis: nekem Peeta túl férfias, Gale viszont túl puha lett. (A 12-es körzet lakóinak szerintem kicsit szikárabbnak, kevésbé kerekarcúnak kellene lennie – biztos értitek mire gondolok.) Jennifer Lawrence Katniss-nak kicsit túlkorosnak tűnik, Cinna-nak sem Lenny Kravitz-et képzeltem elsőre, és Snow elnöknek Donald Sutherland túl nagypapás volt a hosszú fehér hajkoronájával. Ruta és Cato sem telitalálat: előbbi túl szép volt számomra, kevésbé karakteres, utóbbi pedig nem elég vadállat.
Azért voltak nagy kedvenceim: Haymitch-et abszolút össze tudtam egyeztetni Woody Harrelson-nal, Elizabeth Banks (Effie Trinkle) bűbájos, és Stanley Tucci is kellően tenyérbemászó volt Flickerman-ként.
Mint írtam, ezek csak a külsőre vonatkozó kritikáim.
Mert amit színészként produkáltak, azzal teljesen levettek a lábamról: Jennifer nagyon-nagyon tetszett, Cato a halála előtti nagy jelenetében remek volt, Kravitz is jól formálta karakterét, szóval mindenkinek elhittem a játéka alapján, hogy az, aki.
Átfogó vélemény a filmről?
Ki nem hagytam volna, ahogyan a következő részeket is nagyon várom, a történet igazi mondanivalója átjött, nem egy „letudtuk ezt is mozi” volt, el lehet rajta gondolkozni mélyen, vagyis aki nem olvasta, annak számára is súlya volt.
DE! a film nem működött jól a könyv nélkül, szóval szóba sem jöhet, hogy elcseréljem a könyveket a DVD-kre.

Folytatás »