Az éhezők viadala (film) - Agatha véleménye

Ez az első alkalom a blog nem olyan hosszú történelmében, hogy vendégblogger bejegyzése jelenik meg az oldalon. Lehet, hogy páran fel is lélegeznek majd, hogy nem csak én gondolataim köszönnek vissza végre a képernyőről, hanem friss vér is érkezett a bejegyzések közé.

@Agathát egyszer már elcsábítottam, akkor a Moly.hu oldal lett a közös partnerünk. Most ismét bevetettem a befolyásom és ide is elcsábítottam, legalább egy bejegyzés erejéig, de remélem azért lesz majd több is.

Az ötletet leginkább az adta, hogy a gondolatait már egyébként is összefoglalta és karcban már leírta. Akkor miért ne szerepelhetne itt is egy bejegyzésben? Feltettem neki az erre vonatkozó kérdésem és Ő beleegyezett. Ezért olvashatjátok most az Ő véleményét is. Nekem nagyon tetszett. Remélem Nektek is fog és meggyőzitek, hogy többször csillogtassa majd meg a gondolatait és a humorát.

A bejegyzés további szövege a Moly.hu oldalon is olvasható karcban leírtakat tartalmazza, módosítás nélkül.

Van egy szuper kihívás az Éhezők viadalához.
Tegnap láttam a filmet és egy csomó minden klassz dolgot megfogalmaztam magamban, mert emlékeztem rá, hogy a kihívás utolsó hetében a könyvet és a filmet kell összehasonlítani.
Amikor azonban kerestem a megfelelő polcot, rá kellett döbbennem, hogy kijelentkezett a kihívás gazdája.
Hogy ne vesszenek kárba a gondolataim, bekarcolom őket:
Szóval a téma: Suzanne Collins – Az éhezők viadala, könyv kontra film:
Azt hiszem, ha hirtelen kell rávágnom, hogy a könyv vagy a film tetszett-e jobban, akkor egyértelműen a könyv mellett voksolok (megkockáztatom, kultuszt teremtett). Sokkal jobban átéltem, sokkal közelibbnek éreztem a történéseket úgy, hogy valaki elmesélte, és nem kívülről néztem.
Ha kicsit tovább gondolom a kérdést, még mindig a könyv nyer (nekem nehéz elvonatkoztatni tőle) – de persze a filmben is voltak nagyon kedvemre való részek. A teljesség igénye nélkül: Katniss és Peeta bevonuló ruhái aztán Katniss estélyi ruhája a lángnyelvekkel, amikor Cinna elbúcsúztatja a Viadal előtt és megremeg a szája, hatásosan megcsinálták a Viadal 1. pillanatát: ahogy vártak a visszaszámlálás alatt azután pedig futnak a fegyver és élelem kupacokért, és nagyon szép volt Ruta-tól való elbúcsúzása.
Olyan jelenetet nem tudnék mondani, ami kevésbé nyerte el a tetszésemet, inkább több dolog miatt vonnék le tőle pontot/csillagot. A kameramozgás például – sokszor volt indokolt, mondjuk a közelharcoknál, hogy kézi kamerát használtak, de például az elején, amikor vadászott Katniss, tisztára elszédültem a kamera rángatózásától, és megijedtem, hogy csak nem ilyen lesz végig, a nagyobb átélhetőség miatt? Vagy részeg az operatőr? :P
És Katniss bőrkabátja az elején. Na jó, ez apróság, de elég menő darab volt a szegény 12. körzet lakójához képest, meg amiatt sem passzolt, hogy elvileg a papájától örökölte – kicsit viseletesebbnek kellett volna lennie.
Aztán a „farkasszerűnek” mondott lények a Viadal végén, elég gagyik lettek – mintha addigra elfogyott volna a látványtervező szuflája, vagy én nem értem, hogy az volt a koncepció, direkt ilyen mű-vadakat teremtenek, nehogy túl valóságosnak, lehetségesnek fogjuk fel a történetet?
(Mondjuk, amikor az első kiugrott a bokorból, @Shanara-val és @borga-val hatalmasat ugrottunk a székben, és utána ha nem szól olyan hangosan az aláfestő zene, tutira kiküldenek minket a nagy röhögésünk miatt.)
A fordítás meg… Valahogy mindig kevésbé színvonalasak a feliratos filmek, mint a szinkronizáltak, és hát itt is ez volt a helyzet. A Foxface azért durva hiba volt.
A könyvhűséggel abszolút nem volt bajom, eléggé jól sikerült a film ebből a szempontból, nem volt csalódás, de finomságok, a rejtett gondolatok hiányoznak, viszont a könyv és a film együtt szép összképet ad (írhatnám úgy is, hogy láttam a könyvet a film alatt): az olvasott sorok nemcsak az én képzeletemben jelentek meg, hanem egy profi alkotógárda is hozzátette a maga elképzeléseit, ami nekem mindig nagyon izgalmas (például az eltérések – én hogy képzeltem el és mások hogyan teszik ezt).
A szereplőkről:
Hát ebben eléggé kritikus vagyok, igazából szinte senki nem olyan, amilyennek vártam – külsőre legalábbis: nekem Peeta túl férfias, Gale viszont túl puha lett. (A 12-es körzet lakóinak szerintem kicsit szikárabbnak, kevésbé kerekarcúnak kellene lennie – biztos értitek mire gondolok.) Jennifer Lawrence Katniss-nak kicsit túlkorosnak tűnik, Cinna-nak sem Lenny Kravitz-et képzeltem elsőre, és Snow elnöknek Donald Sutherland túl nagypapás volt a hosszú fehér hajkoronájával. Ruta és Cato sem telitalálat: előbbi túl szép volt számomra, kevésbé karakteres, utóbbi pedig nem elég vadállat.
Azért voltak nagy kedvenceim: Haymitch-et abszolút össze tudtam egyeztetni Woody Harrelson-nal, Elizabeth Banks (Effie Trinkle) bűbájos, és Stanley Tucci is kellően tenyérbemászó volt Flickerman-ként.
Mint írtam, ezek csak a külsőre vonatkozó kritikáim.
Mert amit színészként produkáltak, azzal teljesen levettek a lábamról: Jennifer nagyon-nagyon tetszett, Cato a halála előtti nagy jelenetében remek volt, Kravitz is jól formálta karakterét, szóval mindenkinek elhittem a játéka alapján, hogy az, aki.
Átfogó vélemény a filmről?
Ki nem hagytam volna, ahogyan a következő részeket is nagyon várom, a történet igazi mondanivalója átjött, nem egy „letudtuk ezt is mozi” volt, el lehet rajta gondolkozni mélyen, vagyis aki nem olvasta, annak számára is súlya volt.
DE! a film nem működött jól a könyv nélkül, szóval szóba sem jöhet, hogy elcseréljem a könyveket a DVD-kre.

Posted in: Agatha,könyv kontra film,vendégblogger