Könyvek erdeje: Nagyító alatt (5.): London másik arca

Volt valaha egy olyan rovat a blogon, ami a "Nagyító alatt" címet viselte. Ez alatt a név alatt tettem közzé minden olyan gondolatomat, észrevételemet, amely valamilyen egységes koncepción alapuló bemutatást, válogatást eredményezett. 

Azért írtam, hogy volt, mert bizony már nagyon régen frissült utoljára a rovat, és bár ötleteim lennének, de sajnos az időhiány megakadályoz a kifejtésükben.

Nem felejtkeztem el viszont a már meglévő bejegyzésekről és ha találok valamit, amivel aktualizálhatom őket, akkor azt meg is teszem. Erre a sorsra jutott most a "London másik arca", mert jó néhány olyan könyvvel, történettel akadtam az utóbbi időben össze, amely beleillik az említett poszt tartalmába.

Mert London egy egészen különleges város és azt a bizonyos másik Londont, azt a hétköznapi emberek szeme elől rejtett települést mindenki másképp képzeli el, de egy valamiben minden regény megegyezik: különleges hangulata magával ragad, és egy idő után már nem csak a képzeletben, de a valóságban is Londonba vágysz.

Íme a frissített tartalmú bejegyzés linkje:
Könyvek erdeje: Nagyító alatt (5.): London másik arca

Remélem, hogy mindenki talál a válogatásban kedvére valót. Az a másik London csak rád vár!

Folytatás »

Amanda Stevens: A próféta (Sírkertek királynője 3.)

Őszintén örülök annak, hogy anno „megkísértettek” a sorozat első részének olvasásával, mert bizony, ha akkor nemet mondok a felkínálásra, most szegényebb lennék egy igazán élvezetes történettel. Persze a korábbi kötetek által nyújtott különleges élmény után nem is csoda, ha izgatottan vártam a befejező rész megjelenését, hiszen rengeteg kérdés várt válaszra, illetve titok kiáltott megfejtés után – nagyon reménykedtem egy méltó befejezésben, és boldog elégedettséggel vettem tudomásul, hogy a kívánságom meghallgatásra talált.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 352 oldal

Fordította: Markwarth Zsófia

Borító ár: 3.490 ,- Ft

A mű eredeti címe: The Prophet

Sorozat: Sírkertek királynője

Előzmény: The Abandoned (e-book),
Örök kísértés, A birodalom
Folytatás: The Visitor
Műfaj: krimi, romantika, paranormális, misztikus

Amelia jelentős változásokon esett át, az élete minden tekintetben felbolydult, megszegte a szabályokat, és még ha akarna, akkor sem tudna már visszatérni korábbi zárt és védett világába. Asher Falls-ban tett látogatása során tisztába került ugyan a múltjával, de jelene eléggé zavaros ahhoz, hogy a jövője ködbe burkolózzon. Pedig szüksége lenne a tisztánlátására és a józan eszére, mert a hatások egyre csak erősödnek körülötte: Devlinre egy másik nő karjaiban akad rá; a férfi kislánya, Shani is egyre erőszakosabb módon igyekszik rávenni őt az együttműködésre; ráadásul újra felbukkan Robert Fremont szelleme, aki a gyilkosának felkutatásában kéri a lány segítségét. S mintha a holtak zaklatása nem jelentene elég fenyegetést, az élők között is felbukkan egy személy, aki szemet vet Amelia képességeire, és mindenféle piszkos trükkökkel próbálja rávenni őt a kooperációra…

„A mágia lehet világos és sötét. Attól függ, kiben bízik. Figyelje a jeleket kislány. Emlékezzen az időre!”

Ahogy az előzményeknek, úgy ennek a regénynek is igényes a kiadása, gyönyörű a nyelvezete, nagyon erős és mindent átható a hangulata – ezek együttes hatása az, amely olyan komoly befolyással van az olvasó érzéseire és érzékeire, hogy már az első oldalakon is képes rabul ejteni és a kötet végéig fogva is tartani a figyelmét. Csak pár bekezdést haladtam előre, mindössze néhány oldalt lapoztam a könyvben, de úgy éreztem, mintha el sem hagytam volna Charleston városát, vagy ha mégis, akkor biztos voltam benne, hogy most hazaértem, és az otthonosság érzésével a szívemben tekintettem körbe – szavakkal ki sem tudom fejezni, hogy mennyire jó volt újra elmerülni Amelia nem mindennapi kihívásokkal teli életében.

A műfajok keveredése miatt ismét egyszerre lehetett részem a kísértetek jelenléte által kiváltott borzongásban, a nyomozás izgalmában, a múlt titkainak felfejtésében, mindezek mellett lelkem romantikus része Amelia és Devlin kapcsolatáért izgulhatott, az afrikai eredetű varázslatok pedig a misztikum után áhítozó érzékeimre hatottak eredményesen. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a korábban kapott élmény kiteljesedjen, sőt, megkoronázásra kerüljön.

„A csillagok végre felsorakoztak. Minden játékos elfoglalta a helyét.”

Lényegesen lassabban indul be ez a történetrész, mint az előzményei, sokkal kevesebb tényleges cselekményt, ugyanakkor több misztikumot, elmélkedést, tépelődést tartalmaznak az oldalak, de az összhatás így is fantasztikus: pontosan az, amire számítottam.
Az akciójelenetek helyett a titokzatosság és a borzongás kerül előtérbe, egyes események rémálmokba, illetve furcsa látomásokba futnak ki, vagy éppen újabb, félreértésre okot adó szituációkat idéznek elő. Amelia nehéz helyzetben van, hiszen a szellemek jelenléte és a velük való kommunikáció miatt életereje egyre fogy, de még így is egyszerre több dolognak kell a végére járnia. Kutakodását nehezíti, hogy mindenkitől csak részinformációkat kap, és ha valami végre ki is derül, akkor az csak még több titkot, magyarázatra, megfejtésre váró rejtélyt húz elő magával a múltból. A helyzet egyre inkább kilátástalannak tűnik, de Ameliának nincs más lehetősége, mint tovább haladni a megoldás felé – mert már nem csak az ő élete a tét.

„Sose alkudozz a halállal. Nekünk már nincs mit vesztenünk.”

Élvezettel olvastam, ahogy az apró mozaikok végre a helyükre kerülnek, ahogy a jelenkori és a múltbeli eseményekből, a természetfeletti hatásokból, valamint az érzelmekből álló hatalmas gubanc lassan feloldódik, a szálak kisimulnak, és végül mindenre választ kapok. Az már csak hab volt az élvezetek tortáján, hogy rájöttem, a főszereplővel együtt engem is jól megvezetett a szerző, mert bizony csak kiderült, hogy sok minden nem az, aminek látszik, illetve az egyébként oly természetesnek és helyénvalónak tűnő magyarázat mégsem állja meg a helyét. Koppant is az állam, nem is egyszer.

Egy szó, mint száz, ez egy kifejezetten jól sikerült regény, amely méltó befejezése a Sírkertek királynője trilógiának, és abban a boldog tudatban zártam be a könyvet, hogy a történet így kerek, mindenki elnyerte méltó jutalmát – vagy éppen büntetését. Vagy mégsem? Van még pár dolog, amelyről szívesen olvasnék a továbbiakban, és amelyet továbbra is – talán szándékosan? – homályban hagyott a szerző. Az egyik ilyen téma a titkos társaság, amelynek Devlin is a tagja. Úgy néz ki, hogy ezek az óhajaim is meghallgatásra találtak, mert időközben felmerült a sorozat folytatásának lehetősége, amelyről egyelőre még nem tudni túl sok mindent, de azt igen, hogy a negyedik kötet The Visitor címen készülőben van. Remélem, hogy idővel a magyar megjelenésére is számíthatunk majd.

Véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Folytatás »

Polcra került - 2014. augusztus

Az augusztus mindig egy bonyolult hónap nálam a beszerzések szempontjából: ilyenkor általában már tűkön ülök, hogy vásárolhassak, de nem lehet, mert ez az a hónap az évben, amikor minden egyes évvel bölcsebb leszek és gondolnom kell az engem megajándékozókra is, szóval visszafogom magam, amíg csak tudom - utána viszont elszabadulnak a klikkelőizmaim és reszkessen minden könyves webáruház. Ebben a hónapban megfontoltabb vagyok az akciókkal is, viszont nem állok ellen, ha olyan kerül elém, amely nem szerepel a kívánságlistámon, de valamiért érdekel. Szóval elég átláthatatlan ez az egész, és akkor még nem is említettem a hirtelen érkező felkéréseket.

No, nézzük is akkor, hogy miként is alakult az év számomra egyik legszebb hónapja.

Kezdem azzal, hogy kedves barátnőim mindig gondolnak rám, jobbnál jobb könyvekkel lepnek meg - nem volt ez másként az idei évben sem. Egymás után érkeztek a csomagok az elérhetőségeim címeire és legnagyobb örömömre nem akart vége lenni a személyes köszöntéseknek sem. :)

@zsorzsi-tól Katja Millay Nyugalom tengere című regényét kaptam, @Gabye messziről érkezett csomagjában Debora Geary Modern boszorkány című könyvére akadtam rá, míg @Szirmocska Leigh Bardugo Árnyék és csont című kötetével örvendeztetett meg. @Agatha és @borga gyönyörű, igazán kedvemre való dísztasakja többek között Colleen Hoover Reménytelen című könyvét rejtette.

Nem véletlen, hogy azt írtam többek között, mert bár a csoki hegyeket nem és egyéb ajándékokat nem áll szándékomban ebben a bejegyzésben szerepeltetni, de van két, könyvekhez kapcsolódó dolog, amelyről úgy gondolom, hogy itt a helye.

@SzAngelika meglepetése hatalmas örömet okozott, mert bizony az átadás szabadkozó szavai ellenére egy fantasztikus, mi több nagyon fantasztikus ajándékot sikerült kitalálni - és a megvalósítás sem volt éppen semmi, mint utólag megtudtam. Miről is van szó? E-mailben megkereste Tammara Webbert és megérdeklődte tőle a dedikálással kapcsolatos lehetőségeket. A végeredmény? Két darab, az adott könyv borítójának egy részletével, valamint az írónő aláírásával ellátott matrica, amelyet a kiadványba ragasztva azonnal dedikált példánnyal rendelkezem a regényből. És hogy ne csak az Easy - Egyszeregy legyen ilyen, rögtön megkaptam a - még meg sem jelent - folytatáshoz való matricát is! Angi, itt is, és sokadszorra is nagyon köszönöm! :*

A szülinapi és könyvekhez kapcsolódó meglepetések sora ezzel még nem ért véget, mert @Agatha és @borga barátnőim is olyan fantasztikus ötlettel álltak elő (és valósítottak meg), hogy a csecse dobozka kibontása után bizony igencsak kapkodtam a levegőt. Az igen tetszetős dobozka tartalma egy ex libris bélyegző, amely kifejezetten az én számomra készült, mondhatni teljes mértékben rám szabták. A motívum sárkány, mert mi más is lehetne egy sárkány jegyében született, igazi házisárkány jelképe, aki kellő piszkálás után még tüzet fújni is képes. :) A kék tinta sem véletlen, ez a kedvenc színem. :) Ha már a tintánál tartunk... kedvenc barátnőim a részletekre is gondoltak: a bélyegzőhöz kaptam festékpárnát és tartalék flakon tintát - ha netalán kifogyna a sok bélyegzőzésben. :) Nagyon köszönöm, lányok! Nagyon szuperek vagytok! :*

Abból a szempontból is különleges volt ez a hónap, hogy két újabb szerzői felkérés érkezett hozzám, az egyik közvetlenül, a másik némi közvetítéssel, de a lényeg, hogy egyikre sem tudtam nemet mondani. Eric Muldoom Boszorkánylovag című könyvének olvasásával és a kapcsolódó recenzió írásával a fantasycentrum.hu oldal, illetve Aldyr keresett meg, ami külön megtiszteltetés. A regényt már elolvastam és a véleményem is olvasható állapotba rendeztem. 

B. B. Vayk A fekete láng ura - Vízgömb című regénye egy olyan ifjúsági fantasy, amelyet jobban ismernek Amerikában, mint idehaza, ráadásul elemetálokról, természeti lényekről szóló mese, amely olvasásának nem tudtam ellenállni. Hamarosan a véleményem is kifejtem majd a történetről. A kötetből egyébként dedikált példányt helyezhettem a polcomra.

A blog olvasói tudják, hogy rendszeresen - bár a tavalyi évhez képest kevésbé gyakran - jelennek meg értékelésem az ekultura.hu oldalon, pont ezért időnként érkeznek hozzám a szerkesztőségtől könyvek. Ebben a hónapban Gilian Flynn Sötét helyek, valamint Kevin Hearne Elkalapálva című regénye csökkenti a könyvespolcom szabadon maradt területét, illetve várhatóan ezekről a történetekről olvashattok majd hamarosan először az ekultura.hu oldalán, majd itt a blogon is.

Volt pár akció, aminek nem tudtam ellenállni és ha már nem vehettem mást, akkor... 

A National Geographic Traveler sorozat részeként megjelenő Prága és a Cseh Köztársaság útikönyv beszerzése nem volt véletlen, a jövő évi úti cél miatt mindenképpen megvettem volna, a 40%-os kedvezmény miatt pedig azonnal meg kellett vennem.

A 2+1 akció, megspékelve némi online kedvezménnyel olyan lehetőség, amelyet nem hagyok ki, főleg hogy ezekkel a könyvekkel már szemezgettem egy ideje. J. A. Redmerski Az örökké határa című regényét ugyan már olvastam, de kellett a polcomra, Kresley Cole és Gena Showalter A tél halálos csókja címmel megjelent kötete is régóta kacsingat felém, most végre haza is jött velem, a hét könyveként, 50%-os kedvezménnyel pedig Nyrae Dawn A játszma című regényére sikerült lecsapnom.

Egyre több regény érhető el e-könyvként a kiadók vagy az online webáruházak felületén keresztül. A vásárlási kedvet némiképp befolyásolja szerintem, hogy a legtöbb e-könyv ára vetekszik a papír alapú könyvek árával, sőt néha még többe is kerül, mert egyes kedvezmények nem vonatkoznak erre a termékcsoportra. Általában olyan regényeket veszek meg ebben a formátumban, amelyek nem is kaphatók máshogy vagy pedig érdekel a kiadvány, de nem biztos, hogy helyet akarok neki szorítani az egyre zsúfoltabbá váló könyvespolcomon. Nem is igazán érzem úgy, hogy a polcra került rovatban helye van ezeknek a köteteknek, de hagy legyen teljes a kép.

Így került tehát hozzám Lori Foster Kockázatos játszma és Veszélyes játszma című regénye, amely egy sorozat első két kötete. Mindkettőt olvastam már, de bejegyzés még nem született róla, talán majd egyszer. Gabryel Flynt Sötét szárnyak című írása egy vámpírregény és mint ilyen, számomra kihagyhatatlan, ahogy jött vele együtt a folytatás - Sötét szárnyak II. - A jóslat - című kiadvány. Mindkét történet csak elektronikus változatban elérhető. Tess Gerritsen regényei közül sorakozik néhány a polcomon is - egyelőre még olvasatlanul -, de ez nem akadályozott meg abban hogy megvegyem a Párizs árnyai és a Hamis játék című írásait elektronikus verzióban. Joss Stirling Storm és Stone című regénye a borítójával fogott meg első körben és nem is tudom miért került a kosaramba... de egyszer csak ott volt és a magaménak tudhattam. 

Dióhéjban ennyi. A szeptember is érdekes lesz, mert a szülinapi vásárlásaim egyes gyümölcseit abban a hónapban fogom leszüretelni. :)

Folytatás »

Eric Muldoom: Boszorkánylovag (Ammerúnia 1.)

Régóta, nagyon régóta nézegetem már az Ammerúnia világában játszódó regényeket, de mégsem szántam rá magam az olvasásukra. Mi az, ami visszatartott a megismerésüktől? A világ bemutatása, a hihetetlen kalandok sora még akkor indult útjára, amikor messziről és fenntartásokkal szemléltem a fantasy regényeket, mire pedig odáig jutottam, hogy érdekelni kezdtek a kitalált világok, az egyedi lények, már jó pár kötet írta le Ammerúnia világának történelmét, lakóinak életét és cselekedeteit - én pedig elveszetten vizsgálgattam a borítókat, a fülszövegeket.

Jogosan merül fel a kérdés, hogy akkor most mégis miért vettem a kezembe ezt a regényt? Tömören összefoglalva: a világgal kapcsolatban eddig is létező kíváncsiságom sikerült olyan mértékben felkelteni, majd minden további kétkedésem a kérdéseimre adott válaszokkal félresöpörni, amelyek miatt végül úgy döntöttem, hogy mindenképpen szeretném megismerni ezt a történetet, amely gyakorlatilag nem más, mint a belépő Ammerúniába, annak a regénynek az átdolgozott verziója, amelyről annak idején lemaradtam.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Delta Vision

Kiadói sorozat: Delta Vision Exkluzív

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 382 oldal

Borító ár: 2.990 ,- Ft

Sorozat: Ammerúnia

Folytatás: Boszorkányúr

Műfaj: fantasy, kard és boszorkányság irányzat

Akciós vásárlás:

Delta Vision Könyvroham

Delta Vision Webáruház

E-könyvként is kapható.

A szerző egyéb könyve(i):

Éjféli erdő

A regényben olvasható kalandnak múltja van: a történet korábban Sötét angyalok címmel jelent meg a Cherubion Kiadó gondozásában, még 1999-ben. Az azóta eltelt 15 évben Ammerúnia sokat változott, bővült, kiteljesedett, összetettebbé vált, ahogy a szerző is másképp lát jó néhány dolgot, mint másfél évtizeddel ezelőtt - a történet megérett tehát az átdolgozásra.
Nem tudok érdemben nyilatkozni a korábbi kötethez képest bekövetkezett változtatásokról, karakter- vagy cselekményfejlődésről, mert az előzményt, az 1.0 verziót nem ismerem, de megteszi ezt helyettem a szerző, aki gondosan csokorba gyűjtötte a legfontosabb módosításokat. Ebből is következik, hogy itt és most csak arról olvashattok véleményt, hogy mit jelentett nekem, hogy beléphettem Ammerúnia birodalmába, illetve milyen reakciókat váltott ki belőlem Kullgan, a boszorkánylovag kalandja.

Nem vagyok szerepjátékos, soha nem is játszottam, személyemben mindössze egy egyszerű olvasót üdvözölhettek, aki kedveli a fantasy-t, élvezi a műfaj sokszínűségét, és ugyan nem személyesíti meg a karaktereket, de szívesen beleéli magát (ha tudja) az éppen olvasott regény főszereplőjének helyébe. Nem mondom, hogy ebben az esetben könnyű helyzetben voltam, mert Kullgan nem éppen egy egyszerű személyiség, ahogyan az öröksége, az élete és a képességei sem - a kötet elején még ugyan kétkedve figyeltem a karakterét, de a végére sikerült egészen megkedvelnem, amiben nagy segítségemre volt az az irónia és szarkazmus, amely - szinte minden esetben - áradt a szavaiból.

"Kevesen tudják, ki vagyok valójában.
A szóbeszéd szerint egy boszorkány és egy túlvilági démon rettenetes nászából jöttem a világra, de legjobb esetben is maga az Ördögök Atyja a dédapám. Ez persze merő kitaláció, de el kell ismernem, hogy némi igazság, azért akad benne."

A szerző nem sokat bíbelődik a felvezetéssel, az egész könyvre jellemző lendületes és eseménydús történetmesélésbe már az első oldalon belekóstolhattam, hogy aztán megdöbbenve vegyem tudomásul, ez bizony a végéig így is marad. Az akciók és kalandok közepette zajló párbeszédek, illetve a mesélő, Kullgan monológjainak köszönhetően pedig lassanként feltárul Ammerúnia összetett világa, illetve a küldetésben résztvevők múltjának bizonyos, a történet szempontjából fontos részletei.

Ammerúnia térképe

Így derül fény arra, hogy Ammerúniát a Sötét Víz néven emlegetett veszedelem fenyegeti, amely a Napisten halálát követően jelent meg, jelenleg is terjeszkedik, és amely miatt most biztos halál vár mindazokra, akik nem tudnak bebocsátást nyerni valamelyik Örökkévaló Városba. Márpedig ezeket a városokat sem megtalálni, sem pedig bevenni nem könnyű, és a tulajdonjogára is lényegesen többen pályáznak, mint ami még elfogadható lenne. Számtalan lény, köztük Ammerúnia ősi lakosai, az elfek - megannyi alfaja és csoportosulása -, valamint az elnyomásuk alól nem olyan régen felszabadult emberiség vet be mindent, hogy bejusson Opálvárosba és ezzel biztosítsa maga számára a védelmet a fenyegetés ellen, ennek következményeként pedig az ősi, mágikus tudás áll szemben az új világrenddel, melyet a halconita papok képviselnek.

Kullgant, a boszorkánylovagot a halconita papok ejtették fogságba, a tömlöcben eltöltött hosszú hónapok után éppen a vesztőhelyre cipelik, amikor is a szabadságáért cserébe különleges küldetéssel bízzák meg: el kell foglalnia és az emberek kezére kell adnia Opálvárost. A célponthoz vezető út hosszú és veszélyes, ezért a megbízatása végrehajtásához útitársakat is kap: egy sziklaelfet, egy harcos Medini lányt és egy sötételf varázslót. A négyes közül ketten hivatásból, ketten pedig kényszerből vesznek részt a feladat teljesítésében és vállalnak minden veszélyt.

Ammerúnia világában játszódó egyéb regények borítói.

A történet elején kíváncsian figyeltem az eseményeket, igyekeztem tartani a tempót, elraktározni  és elrendezni magamban az eddig ismeretlen világgal kapcsolatos rengeteg információt. A küldetés céljának megjelölését és a kis csapat összeverbuválását követően olyan szinten beindultak az események, hogy csak kapkodtam a fejem. A kalandok, összetűzések, csaták elképesztő ütemben követik egymást, a rengeteg és folyamatos akció közepette kénytelen voltam néha én magam félretenni a könyvet, és valamelyest megpihenni, feldolgozni az olvasottakat, mert a főszereplőknek bizony nem jutott osztályrészéül a lustálkodás és a pihenés lehetősége - ők legfeljebb akkor lazíthattak, ha a kimerültség végképp legyőzte őket, vagy éppen az ellenség lesújtó ökle, netán hatásos varázslata folytán kerültek öntudatlan állapotba. A helyzet akkor mérséklődik valamelyest, amikor Opálváros végre feltűnik a távolban, mert innentől fogva a kardok és egyéb fegyverek gyakran ész nélküli, de mindenképpen életmentő, az adott helyzetből kiutat jelentő suhogtatása némileg háttérbe szorul, és az események alakulásában lényegesen fontosabb szerepet tölt be a stratégia.

"- Távolról sem egyszerű. De én Kullgan vagyok, Luút főpapja, Boszorkánylovag. Bűbájos. Vajákos. Magare. Pokolfajzat. Ezt sohasem árt észben tartani!"

Az már a kötet legelején is látszik, hogy ez a világ nagyon bonyolult, a későbbi események pedig csak megerősítettek ebben az előzetes megállapításomban: rengeteg lény, fajok és alfajok sokasága, a mágia összetettsége, holdak és istennők, az egymással ellentétes érdekek és célok első olvasatra szinte átláthatatlannak tűnnek. Bármennyire is figyeltem, időnként azért csak sikerült elvesznem az információk, nevek és kifejezések tömegében, ezért kerestem a kötet végén egy szószedetet, amelytől azt vártam, hogy kiutat mutat szorult helyzetemből - ilyet ugyan nem találtam, de helyette felfedeztem egy kronológiát és egy térképet, amelynek segítségével sikerült a fejemben uralkodó káoszt többé-kevésbé rendbe szedni.

sötételf

A küldetést teljesítő négy főszereplő karakterei annyira különböznek egymástól, hogy ennél eltérőbbek már nem is igazán lehetnének, mégis mindegyikükben találtam kedvelni valót, és persze az sem utolsó szempont, hogy hozzáállásuk, képességeik ideálisan egészítik ki egymást, a veszélyek túléléséhez mindegyikükre szükség van. Kullganban a világszemléletét, a lazaságát és a helyzetfelismerését kedveltem meg, Mediniben a talpraesettségét és a tervezési képességét, a sziklaelf lovagban a vakmerőségét és mindent felülmúló harci szellemét, a sötételf varázslóban, Aldyrban pedig a titokzatosságát, a kezdeti távolságtartását és elképesztő varázslatait. Mindegyikük összetett és titokzatos figura, akikről szívesen olvasnék még. De a mellékszereplők között is akadnak jó néhányan, akik történetére, motivációjára kellőképpen kíváncsi vagyok.

A kötet fülszövegének ajánlása alapján ez a regény a fantasy műfaján belül a kard és boszorkányság irányzathoz tartozik, és ezt csak megerősíteni tudom, mert bizony a fegyverek használata, az alkalmazásuk következményei teszik ki a szöveg egy jelentős részét, ugyanakkor a mágia legalább olyan fontos szerepet játszik a küldetés teljesítésében, mint a fegyverforgatás. A ráolvasások, igék és mágikus eszközök felhasználása természetes, hozzátartoznak a világ működéséhez, annak szerves részét képezik, és bár a mágia alapjairól ugyan kapunk némi információt, de a leírás korántsem teljes - a történet szempontjából azonban nem is igazán lényeges a részletesebb bemutatás.

Azt hiszem, elérkezett az ideje, hogy összegezzem az első, Ammerúniában tett kirándulásommal kapcsolatos érzéseimet, benyomásaimat: szédületes tempójú kalandban volt részem egy nagyon összetett, harcosokkal és mágiával teli világban, amely közben az információk és az akciók sokasága néha maga alá temetett, de ettől függetlenül élveztem a kalandot. A regény vége, az utolsó rész tetszett a legjobban, mert itt már hangsúlyosabbá váltak az összefüggések és nagyobb jelentőséget kaptak a megfontolt döntések, illetve várható következményeik. Azt nem állítom, hogy minden egyes kapcsolat és következtetés első olvasatra teljesen átláthatóvá és világossá vált a számomra, mert az hazugság lenne. Egyébként is úgy vagyok vele, hogy a gyanútlan olvasóra zúdított rengeteg adat és tudnivaló miatt ezen a történeten érdemes többször is átrágnia magát a világgal  még csak most ismerkedőnek.

Bár továbbra sem ez a kedvenc fantasy irányzatom, de a kapott élmény mindenképpen megerősített abban, hogy jól döntöttem, amikor az olvasást választottam és bizony nagyon szeretném megismerni a folytatást is - amelynek megjelenésére Boszorkányúr címen számíthatunk majd -, már csak azért is, mert elképesztő módon ért véget ez a kötet.

A világról bővebben az ammerunia.hu, valamint a fantasycentrum.hu oldalon olvashattok.
Érdekes kiegészítés ad a történethez a kötet borítófestményének készítését bemutató leírás.

A könyvet köszönöm a Delta Vision Kiadónak, a fantasycentrum.hu oldalnak

és nem utolsósorban Aldyrnak!

Folytatás »

Várólista - 2014. augusztus

Most már határozottan látszik, hogy véget ért a könyvkiadás nyári uborkaszezonja és az írószerboltok forgalma mellett a könyvesboltok is megnövekedett forgalomra számíthatnak. Az biztos, hogy a kiadók már most kitettek magukért, pedig a java majd még csak a következő hónapokban következik.

De nézzük, hogy mit hozott az augusztusi betakarítási hullám.

Az Agave Könyvek megjelenéseiben azt kedvelem, hogy előre pontosan lehet tudni, mire is számíthatunk igazán, mert a kiadó jól tervez és ha csak nem üt be valami nagy probléma, akkor tartja is magát a saját maga által összeállított ütemtervhez.

John Scalzi Vének háborúja sorozatának hazai kiadása beérte a külföldi megjelenéseket, de azért nem maradunk új könyv nélkül. A Bezárt elmék két Vének háborúja kötet között készült és bizony kíváncsivá tett a fülszövege.

Aki kedveli a kémregényeket, annak nyugodt szívvel tudom ajánlani Martin Littell Legendák című könyvét és bár ezek a típusú történetek nem a kedvenceim, de a fülszöveg még így is képes volt megingatni az elveimben. 

Legnagyobb örömömre folytatódik Kathy Reichs ifjúsági sorozata, a Virals, amelynek második kötete a Kincsvadászok címmel jelenik meg a Fumax Kiadó gondozásában. Nagyon kedvemre való volt, amit az első kötetben olvastam, így nem kérdéses, hogy ez a könyv felkerült a várólistámra és valószínűleg a polcomon is ott lesz a helye.

Az egyik könyves fórumon figyeltem fel Federico Moccia A felhők fölött 3 méterrel című könyvére, amelyet a Ciceró Könyvstúdiónak köszönhetnek a magyar olvasók. Egyszerűen nem tudtam elmenni amellett a rajongás mellett, amellyel a kiadvány beharangozásakor találkoztam. Nosza, ha így van, akkor rajtam ne múljon, rajta tartom a szemem, aztán majd meglátjuk, hogy mi lesz a döntés.

Egy váratlan fordulatnak köszönhetően kitűzésre került a jövő évi nyaralás célállomása, amely nem más, mint Prága. Ha pedig már így van, akkor nem hagyhatom ki Alena Jezková Prágai legendák című könyvét. Határozottan érdekel, hogy milyen lehet a beltartalma, mert a külső megjelenése nagyon szép és figyelemfelkeltő.

A Könyvmolyképző Kiadó új fajta könyvmegjelentetési technikájától nem igazán vagyok elájulva, a legtöbb esetben belekavarodok az Elit Startok és a Premier Péntekek dátumaiba, főleg akkor, ha a beígért időpontok nem is teljesülnek. Van más is, amitől kiráz a hideg, ha a kiadó az eszembe jut, ez pedig a meghirdetett akciók nem éppen egyértelmű leírása. Ha már igénye veszek egy akciók, akkor én bizony szeretném tudni a feltételeket és ez az igényem bizony elég kevés alkalommal teljesül, ha erről a kiadóról van szó. De azért még így is akadt pár kiadvány, amely felkeltette az érdeklődésem, bár a korábbi érveim miatt a vásárlást biztosan nem a kiadó webboltjában fogom lebonyolítani, én bizony kivárom, amíg a boltokba kerülnek a könyvek. Ennek a bejegyzésnek az összeállításánál azonban a nyomdából kikerülés időpontját vettem figyelembe.

Brigid Kemmerer Storm - Vihar című regénye az Elementálok sorozat első kötete, amely lényekhez én megmagyarázhatatlan módon vonzódom, szóval valószínűleg a polcomon fog landolni a kötet, de a biztonság kedvéért megvárok pár értékelést. A könyvet szeptember 19-től keressétek a boltok polcain. A Hopeless sikere után megérkezett Colleen Hoover második könyve, a Slammed. Ugyan még csak most ismerkedem a korábbi kötettel, de bízom a többiek véleményében, ezért itt a könyv helye. A könyvesboltokban augusztus 29-től lehet majd megvásárolni. 

A Luxen sorozat sok rajongót szerzett kis hazánkban és bár vannak kifogásaim a regény cselekményével kapcsolatban, de nem kérdés, hogy olvasni fogom, sőt a polcomra teszem majd idővel a harmadik kötetet, Jennifer L. Armentrout Opál című regényét, és később nagy valószínűséggel majd a folytatásait is. A kiadvány a napokban jött ki a nyomdából, a boltokban szeptember 26-tól lesz megvásárolható.

Ebben a hónapban ennyi, de a következő bejegyzés biztosan több kiadványról fog szólni. Bár azért most is van miből válogatni, szóval nem panaszkodhatunk. Vajon a pénztárcák is jól érzik magukat? :)

Folytatás »

Robin Hobb: A végzet hajója (Élőhajók-ciklus 3.)

Nagyon vártam már, hogy megjelenjen a trilógia befejező része, a Delta Vision kiadót pedig megilleti minden tiszteletem, amiért befejezte a sorozatot, annak ellenére, hogy a regények fogyásával kapcsolatban időközben felröppenő hírek nem voltak túl biztatóak. Őszintén sajnálom, hogy kis hazánkban nem ismerik annyian ezt a nagyszerű sorozatot, mint amennyien ideális lenne a szerző regényeinek további megjelenéseinek szempontjából, de ha ezzel az értékeléssel csak egy egészen picinykét is segíthetek ezen, akkor igyekszek mindent megtenni, ami csak tőlem telik.

Értékelés: 10/10 (kedvenc lett)

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: összesen 1252 oldal
I. kötet: 634 oldal
II. kötet: 618 oldal

Fordította: Varga Csaba Béla

Borító ár: 3.490 ,- Ft/ kötet

A mű eredeti címe: Ship of Destiny

Sorozat: Élőhajók-ciklus

Előzmény: Bűvös hajó, Őrült hajó
Műfaj: fantasy
Akciós vásárlás:
Delta Vision Könyvroham
Delta Vision Webáruház
E-könyvként is kapható.

Eléggé összetett történetről, több szálon futó cselekményről, illetve még annál is több szereplőről, egyedi lényekről van szó ebben a sorozatban, mindezek mellett pedig egy különleges világról, amelynek kidolgozottsága - nem tudok rá jobb szót - fantasztikus. Pont a cselekmények és a karakterek összetettsége miatt döntöttem úgy, hogy az első részt, a Bűvös hajót újraolvasom, majd ezt követően veszem kézbe az addig olvasatlan részeket. Az Őrült hajót legalább olyan izgalmasnak és még inkább összetettnek találtam, mint a sorozatkezdő részt, A végzet hajója pedig igazán tökéletes lezárása a sorozatnak, amelyben lehetne ugyan találni hibát, de annyira elbűvölt a történet, hogy nincs kedvem a keresgéléshez - helyette inkább a részletein, a tökéletesen összeillő, apró, de mégis jelentőségteljes momentumokon elmélkedem és lubickolok az immár kerek egésszé összeállt "mese" hangulatában.

Mivel egy sorozat harmadik kötetéről van szó, amelynek élvezetét a sztori összetettsége miatt bármilyen apró utalás képes véglegesen és visszavonhatatlanul elrontani, ezért külön felhívom a figyelmet arra, hogy a bejegyzés az előzményekre vonatkozóan spoileres információkat tartalmaz, ezért a továbbiakban leírtak megismerése csak azoknak ajánlott, akik már túl vannak a sorozat négy kötetének, azaz a megelőző két részének az olvasásán.

Hol is tartunk? Tintaglia kiszabadult a börtönéből és szárnyra kapott, de a cél elérésében közreműködő két személy - Reyn és Selden - hatalmas bajban van, az életük is veszélybe került. Málta és a szatrapa a Záporfolyam savas vízén hánykolódik egy szétesőfélben lévő csónakban. Eközben Althea és Brashen a Paragon élőhajó fedélzetén kelt útra, hogy visszaszerezze a Viviánát, a Vestrit család élőhajóját Kennittől, a kalózok királyától. A vállalkozásuk veszélyes, hiszen a tervük végrehajtásához a kalózok által uralt vizekre kell behajózniuk, ráadásul a Paragon legénysége, de még maga a hajó is lázadásra készül. Kennit kapitány a terve megvalósításával és a kétségeivel van elfoglalva, Wintrow élete éppen csak egy hajszálon függ, miközben a Viviána a Kalóz-szigetek biztonságot nyújtó menedéke felé tart - nyomában a kígyók seregével.

"El kell fogadni azt, ami az emberrel történt, tanulni kell belőle ahelyett, hogy az események rabja lennénk. Semmi sem olyan pusztító, mint a sajnálat, mindenekelőtt az önsajnálat. Az életünkben egyetlen pillanat sem lehet annyira szörnyű, hogy soha többé ne hagyhassuk a hátunk mögött."

A kép INNEN.

Robin Hobb képes úgy alakítani a történetet, hogy az olvasónak idővel mindent át kell értelmezni, miközben halad előre a történettel. Mit értek ez alatt? A történet első részében a hangsúly az élőhajók bemutatására, a különlegességükre, az ébredésükre, illetve az egyéniségük kialakulására koncentrál - természetesen a világ sajátosságainak leírása és a szereplők felvonultatása mellett. A következő, a második részben előtérbe kerülnek a kígyók és felbukkannak a sárkányok is, először csak említés szintjén, a fantázia lényeiként, majd lassanként testet öltenek és a kapcsolat a három különleges élőlény - az élőhajók, a kígyók és a sárkányok - között egyre nyilvánvalóbbá válik. Élvezettel követtem a szerző által elszórt nyomokat és raktam egymás mellé az információkat - csak azért, hogy ebben a kötetben ismételten át kelljen értékelnem mindent, mert a korábbi benyomásaim bizony már nem állják meg a helyüket.

"Mindenkinek szüksége van valamilyen tükörképre, mert csak így tudhatja, hogy valóban létezik."

Ha ez a folytonos újratervezés, és az egyébként érdekes, de általában lassan csordogáló, ugyanakkor rendkívül szerteágazó cselekmény nem adna elég gondolkodni valót, akkor szórakozásnak ott van a karakterfejlődés. Mert ha valamiből rengeteg van ebben a sorozatban, akkor az a szereplők jellemének alakulása, az események hatására bekövetkező látványos változása - egyszerűen bámulatos.

"Megfelelő körülmények között még az olyan emberek is elképesztő dolgokat művelnek, akikről ezt el sem lehetett volna képzelni. Ha a teljes világ sorsa ránehezedik az események alakulására, akkor a dolgok és maga az idő is úgy intézi, hogy megtörténhessen a hihetetlen."

Málta, akit az előző részekben legszívesebben megráztam és jó párszor szívesen felképeltem volna, ebben a részben olyan szereplővé lépett elő, akire már-már csodálattal néztem fel a történet vége felé. Az eddig is éles elméjű lány, most végre jóra használja csavaros észjárását és kitartását, küzdő szelleme, tehetsége szárnyra kap és ennek eredményeként fantasztikus képességű taktikus, jó tárgyaló válik belőle.

"A végzet nem törődik az esélyekkel (...)."

Ugyanígy említhetném Brashen-t, aki végre megtalálta azt a célt, amelyért érdemes küzdenie, és teljes mértékben meg is felel a pozíciójával szemben támasztott elvárásoknak - pedig közben az érzelmei csapdájában vergődik. Althea helyzete sem különb, hiszen meg kell állnia a helyét a hajón, miközben folyamatosan a Viviána visszaszerzése és egy másik, sokkal közelebbi személy köti le a gondolatait. Mégis, női olvasóként nagyon szívesen olvastam a kettejük kapcsolatának alakulását, és vártam a következő olyan fejezetet, amelyben közösen szerepelnek - érdekes színfoltja volt ez a történetnek, egy kis romantikus, érzelmekkel teli hangulat, a kalózkodás, a cselszövések, a súlyos gondok és a veszteségek közé odacsempészve. Szükség is volt rá.

"Csak hát a titkoknak az a szokásuk, hogy kiszivárognak."

Talán a legérdekesebb ebben a részben Kennit kapitány és Paragon története, a múljuk titkainak felfedése, a kalózok királyát gyötrő fájdalom és hatalomvágy alapja, az élőhajókkal való különleges kapcsolatának titka, illetve Paragon őrületének rejtélye és a régóta fennálló problémák nem mindennapi, de annál eredményesebb megoldása.

A tengerektől távol, a Záporfolyamon is hasonló jelentőségű események zajlanak: az Esővadon lassanként felfedi titkait, fény derül az ősök és a sárkányok kapcsolatára, valamint felmerül egy új világrend kialakulásának lehetősége. Csodálatos, fantasztikusan összetett és... egyszerűen nem találok szavakat. 

"Ez itt a végzet pillanata. (...) Nekem is. meg neked is. (...) Most dől el az egész világ sorsa."

A kép INNEN.

A több ezer oldalon keresztül taglalt események, a rengeteg cselekményszál, a külön utakat járó szereplők végül egy adott pontban és időben találkoznak össze, és vívja meg mindenki a saját csatáját. A katarzist és az okozott döbbenetet követően a még nyitott szálak szép rendben lezárásra kerülnek, végül minden a helyére kerül. És mégis...

Amikor bezártam a könyvet kétségbeesetten kezdtem kutakodni a folytatás után, mert ennyi nem volt elég, mert mégis maradtak nyitott kérdések, mert megannyi lehetőség van még a világban... és láss csodát létezik a folytatás. Most már csak az szomorít el, hogy az előzmények és az eddigi eladási statisztikák ismeretében nem látok túl sok esélyt arra, hogy egyszer majd a következő trilógia is elérhető lesz magyar nyelven.

Pedig ez tényleg egy fantasztikus sorozat, amelynek mélysége vitathatatlan, összetettsége káprázatos, és kiválóan alkalmas arra, hogy elvarázsolja az olvasóját - Robin Hobb páratlan tehetségű mesélő, ez a története pedig sokkal jobb és olvasmányosabb, mint a Látnok-ciklus kötetei - pedig az a sorozat is igazi mestermunka. Fantasy rajongóknak mindenképpen kötelező!

Folytatás »

Donato Carrisi: Démoni suttogás (Mila Vasquez 1.)

Vannak könyvek, amelyeket hosszú ideig nézegetek, mielőtt rászánnám magam a vásárlásra, és még utána is várniuk kell a közösen átélt beteljesedésre. Egyedül a miértekre nem tudok magyarázattal szolgálni, mert általában bebizonyosodik, hogy ezek a regények fantasztikusan jók, és különleges élményt képesek okozni a számomra. Jelen esetben a fülszöveg és a borító volt az, ami miatt nem tudtam levenni a tekintetem a kiadványról, ugyanakkor a témája miatt halogattam a megismerését, mert nekem az ilyen stílusú regényekhez hangulat kell.

Értékelés: 10/10 (kedvenc lett)
Kiadó: Alexandra
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 512 oldal
Fordította: Simonné Kajsza Krisztina
Borító ár: 3.699,- Ft
A mű eredeti címe: Il suggeritore
Sorozat: Mila Vasquez
Folytatás:
2.) L'ipotesi del male
3.) L'uomo del labirinto
Műfaj: krimi, thriller

Donato Carrisi-nak ez az első regénye, de sem a téma és az alaposság, sem pedig a nyilvánosság előtti szereplés és az írás nem áll tőle távol: jogtudományokból doktorált, értekezését a "folignói rém"-ről írta, majd pedig kriminológiai és magatartástudományi szaktanfolyamokon képezte tovább magát. Közel másfél évtizeddel ezelőtt kezdett el forgatókönyveket írni, mindezek mellett pedig népszerű sajtó- és tévékommentátor. Minden adott tehát ahhoz, hogy kellően megalapozott és élvezetes történet kerüljön ki a szerző kezei közül és azt kell mondanom, hogy nem is okozott csalódást, sőt...

Egy véletlen felfedezés és egy lakossági bejelentést követően a rendőrség később öt apró sírt tárt fel az erdei tisztáson, amelyben öt elrabolt kislány bal karjára akadtak rá. Goran Gavila kriminológus és különleges csapata az egész országot rettegésben tartó sorozatgyilkos, egy elképesztően beteg elme nyomába ered. Összeszokott csoportjuk Mila Vasquez ügynök személyével egészül ki, akinek fő profilja az eltűnt gyerekek felkutatása. Bármennyire is gyakorlottak, tapasztaltak és sokat látottak a nyomozók, arra amivel most kerülnek szembe, egyikük sem készült fel...

"Isten hallgat. Az ördög suttog."

Menetrend szerint most az következne, hogy mondanom kellene valamit a könyvről, de... hmmm... ez a történet olyan megdöbbentő, hogy nehezen találok szavakat, és igazán nem is lehet sok mindent regélni a cselekményről, mert annyira összetett, hogy a legegyszerűbb kijelentés is befolyásolhatja a regény által nyújtott élményt. Maradnak tehát a túlzott óvatossággal megfogalmazott mondatok és a történet rám gyakorolt hatása, az olvasottak által belőlem kiváltott érzések és gondolatok.

"(…) a sötétség hívogat és elszédít bennünket. És nehéz ellenállni a kísértésnek."

Az első megállapításom talán legyen az, hogy ez egy mesterien megkomponált és összeállított regény, amelynek cselekménye végig képes volt fenntartani az érdeklődésem. Nagyon tetszett a karakterek megformálása, mert a nyomozásban részt vevők, illetve az elkövetők is ugyanolyan érdekesek és összetettek, egyszerre profik és emberien sebezhetőek, akik mindenki elől rejtegetik a lelkük sötétebbik oldalának titkait.

"...teljesen biztos vagyok a Gonosz létezésében. Mert a gonoszságot ki lehet mutatni. A jóságot viszont nem. A Gonosz nyomokat hagy maga után. Például ártatlan gyermekek holttestét. A jóról csak tanúvallomásokat hallhatunk."

Eltűnt kislányok... gyilkosságok... csonkítások... rettegés és kétségbeesés... a rendőrökre nehezedő nyomás: az egész egy különösen furfangos, kegyetlen és beteg sorozatgyilkos utáni nyomozásnak indult, de aztán lassan és fokozatosan más lett belőle - valami sokkal mélyebb és összetettebb. Ez a történet többet ad, mint egy egyszerű nyomozás: az érdekfeszítő kutatás, a bizonyítékok összegyűjtése mellett az emberi lélek rejtelmeinek legrejtettebb - egyszerre beteges és érdekes - mélységeibe kaptam betekintést. Az ott látott sötétség elborzasztott, de az abnormális, ugyanakkor mégis zseniális gondolkodás mindezek mellett képes volt a csodálatomat is kivívni. Elgondolkoztam azon, hogy hol tartana a világ, ha egy ilyen, kétségkívül kiemelkedő képességű elme nem a morbid és mások számára káros hajlamai kiélésére koncentrálna, hanem más, az emberiség jövőjét jobbá tevő tervek létrehozásába ölné bele felesleges energiáját...

"Mert egy embernek vannak gyenge pontjai, ami által megfogható. Egy szörnyetegnek nincsenek."

A mesterien kidolgozott terv minden részlete megdöbbentett, minden egyes lépcsője a pokolba vezető út újabb megtett lépése volt a nyomozók és az én számomra is. A tettek, az elkövetési módszerek brutálisak és borzalmasak, a lelki kínok gyötrőek, a következmények véglegesek. Mégis volt a regénynek egy olyan szakasza, amikor úgy éreztem, hogy a nyomozásnak van értelme, hiszen a csapat eredményeket - lényeges fejleményeket - tud felmutatni, ugyanakkor azzal is tisztában voltam, hogy alig jutottak valamivel közelebb a végső megoldáshoz. Döbbenet volt a számomra, ahogy lassan összeállt a kép és rájöttem, hogy ez a gonosz más, mint a többi, ez sokkal összetettebb és pont ezért sokkal kegyetlenebb is.

"Ha egy emberi lény ráébred gonosz hajlamára, arra, hogy egy másik ember meggyilkolása örömmel tölti el, azt nevén lehet nevezni: gyilkos vagy sorozatgyilkos. De a többieket, azokat, akik körülötte élnek, és nem akadályozzák meg a tragédiákat, sőt még hasznot is húznak belőle, milyen névvel lehet illetni?"

"Efféle gyönyörű látvány előtt megfeledkezünk

a legfontosabb és legnyilvánvalóbb dologról:

ezek a lepkék soha többé nem röpülnek."

Vártam a végkifejletet, de cserébe csak azt kaptam, hogy a cselekmény egyre jobban belebonyolódott a felszínre hozott titkok és tények kusza szövevényébe. Egyik csavar követte a másikat, és csak kapkodtam a fejem az újabb feltárt rejtélyek, az újabb összefüggések felbukkanása miatt. Többször meredten néztem a lapokat, hogy ilyen nincs, nem igaz, hogy már megint mélyebbre süllyedtünk, ahelyett, hogy kifelé másznánk a gödörből. De a történet nem engedett, minden ott szereplő borzalom ellenére a rabja lettem, és mindennél jobban vártam a végső következtetést, a lezárást, a megoldást, amelyről sejtettem, hogy meglepetést fog okozni - de azért akkora pofonra, amit a végén kaptam, magam sem számítottam.
A történet folyamán végig együtt gondolkoztam a nyomozókkal, akik logikája egyszerűen lenyűgözött, karaktereik magukkal ragadtak, és minden átélt szörnyűség, minden eredendő hibájuk ellenére is annyira, de annyira szerettem volna része lenni ennek a csapatnak, mert egyszerűen csodáltam őket, a kitartásukat, a tudásukat.

"Olyan emberekkel vagyunk együtt, akikről azt hisszük, mindent tudunk, holott egyáltalán nem ismerjük őket…"

Goran egy zseniális kriminológus, a tudása és az eszmefuttatása teljesen elképesztett, Boris közvetlensége és különleges kérdezési technikáját, Stern elhivatottságát áhítattal telve bámultam. Még Rosa reakcióit is sikerült megértenem a végére, Mila is zseniális nyomozó a maga módján, ugyanakkor bizonyos rendszeresen végzett pótcselekvését értetlenül néztem és nehezen tudtam értelmezni - számomra ez jelentette a regény leggyengébb pontját.

"(…) egyes emberek életük bizonyos pontján óriási fájdalmat éreznek, hatalmasabbat, mint amit egy emberi lény egész élete során elviselhet. Ilyenkor vagy belepusztulnak, vagy pedig hozzászoknak."

Kifejezetten tetszett a tervszerűség, az egész történet összetettsége, a monumentalitása, a manipuláció, illetve az emberi gyengeség kihasználásának ennyire magas fokú megnyilvánulása, az apró részletek egymáshoz való fonódása, a nyomozás kivitelezése. Egyszerűen elképesztett az, ahogy egy maréknyi ember küzd és próbál rájönni, hogy mi mozgatja az egyszerre beteg és vitathatatlanul zseniális elmét, akit meg akarnak találni.
Aztán az egész a végén szépen visszazár, és amikor már úgy gondoltam, hogy mindent tudok, amikor úgy éreztem, hogy sikerült a legutolsó döbbenetből is feleszmélnem, akkor az utolsó pár fejezet, az utolsó oldalak, de még a legvégső mondatok is hozzáadtak néhány apró mozaikot az egyébként majdnem teljesen kész képhez - én pedig kénytelen voltam újra átértelmezni az addig olvasottakat, más szemszögből tekinteni az eseményekre, a parányi, korábban lényegtelennek tűnő részletekre.

"Az ölés ösztöne valamennyiünkben megvan, de hála istennek, rendelkezünk egy szabályozó berendezéssel, ami lehetővé teszi, hogy kontroll alatt tartsuk és megfékezzük. Azonban mindig létezik egy töréspont."

Ha a zseniális, feszültséggel és érzelmekkel teli történet önmagában nem lenne elég, akkor a végső csattanónak ott van a kötet végén a szerző megjegyzése - semmiképpen sem szabad kihagyni azt a másfél oldalnyi kiegészítést.

"Minden gyilkosnak van egy „terve”, egy pontos stratégiája, ami megelégedéssel és büszkeséggel tölti el. A legnehezebb feladat a tettes víziójának megértése."

Nem tudok mást mondani, csak azt, hogy egyszerűen elképesztő, megdöbbentő és zseniális. Ez egy nagyon alapos krimi, elképesztően jó thriller, amelyet kifejezetten ajánlok a műfaj kedvelőinek, mert biztos vagyok benne, hogy nem fognak csalódni a történetben.
Nagyon remélem, hogy szerzőnek fog még könyve megjelenni magyarul, mert nagyon, de nagyon tetszik, ahogy ír, ahogy a cselekményt bonyolítja. Figyelni fogom és ha a megjelenések között meglátom, akkor azonnal lecsapok rá, az tuti!

Folytatás »

Rachel Vincent: Lélekőrzők (Sikoltók 3.)

A Sikoltók-sorozatban első benyomásra a történet alapját adó mitológia, azaz a lúdvércek különleges világa fogott meg és ejtett rabul. Nem szabad azonban figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy – minden eddigi nyilvánvaló hibája ellenére – a sorozat képes értéket közvetíteni, a kötetekben mindig található valamilyen aktuális mondanivaló, amely egyszerre képezi az adott rész cselekményének alapját, valamint felhívja a figyelmet a mindennapokban előforduló konkrét problémákra.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Jaffa Kiadó

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 326 oldal

Fordította: Farkas Veronika

Borító ár: 2.490- Ft

A mű eredeti címe: My Soul to Keep

Sorozat: Sikoltók
Előzmény: Lélektolvajok, Lélekmentők

Folytatás: My Soul to Steel, If I Die, Before I Wake,
With All My Soul
Kiegészítő kötetek: Fearless, My Soul to Lose,
Reaper, Never to Sleep, Last Request
Műfaj: YA fantasy, ifjúsági
A szerző másik sorozata: Vérmacskák (Shifters)

Kaylee, a fiatal lúdvérc lány mostanra már megismerte az adottságával és az alvilággal kapcsolatos szabályokat, egyre inkább kontrolálni tudja ugyanis a torkából feltörni készülő sikolyt. Képességeinek fejlesztésében nagy segítségére volt Nash, akivel nemcsak kiegészítik egymást, de az egymás felé táplált érzéseik sem elhanyagolhatóak – a lúdvérc fiú igazi barát, társ és partner, akinek nincs egyetlen hibája sem. Vagy mégis? Legutóbbi alvilági kiruccanásuk következményeivel Kaylee most, a két hónapos szobafogság letöltését követően szembesül: közeli ismerősei, iskolatársai egy ismeretlen eredetű kábítószer rabjává váltak, amelyről némi kutatás után kiderül, hogy nem más, mint az alvilágból származó Démonlehelet – közismertebb nevén a Dér –, amely különösen veszélyes az emberekre nézve. Mivel a terjesztést alapjában véve Kaylee – korábbiakban jó szolgálatot tett – ötlete tette lehetővé, ezért a lány elhatározza, hogy tesz is valamit a kialakult helyzet megszüntetése érdekében. A baj soha nem jár egyedül, Kaylee-nak ezen kívül is súlyos, minél hamarabb megoldásra váró személyes problémái vannak, az alvilági kapcsolat utáni kutakodást pedig nagyban gátolja, hogy a lelke előkelő helyen szerepel Avari, a kapzsiság démonjának kívánságlistáján.

Az örök szépség és fiatalság, illetve a siker érdekében mindent feláldozni képes emberek után, most itt az újabb, a fiatalok körében nagyon is aktuális probléma: a drog. A függőséget okozó anyag egyszerre több funkciót is betölt ebben a történetben: összekapcsolja a sorozat köteteinek eseményeit, valamint az olvasó elé tárja egy betegség kialakulását és annak következményeit. A történet rávilágít arra, hogy mennyire egyszerű – akár merő véletlenségből is – valaminek a hatása alá kerülni, s eközben hitelesen, de mégsem túlságosan nyers megfogalmazásban mutatja be, hogy mennyi mindent képes megtenni, feláldozni, áruba bocsátani az érintett azért, hogy megszerezze a következő adagját, illetve mennyire érdektelenné válik, beszűkül a függőségben szenvedő világa. Mindezek mellett pedig örültem annak, hogy immár nem különálló részekből tevődik össze a sorozat, hanem látszik a koncepció, kialakult az önálló mondanivalóval rendelkező részek között átívelő fő történetszál.

Rachel Vincent nemcsak mesél, hanem a regényeivel tanít is, és pontosan ez az, amiért kitartottam a sorozat mellett, amiért felnézek ezekre az írásokra, mert ez a fajta hozzáállás ritkaság számba megy a young adult műfajba tartozó regények esetében – és legyünk őszinték, sok más műfaj esetében is.

„A megbánás nem teszi jóvá azt, ami eltört. A bocsánatkérések nem hozhatják vissza azt, ami elveszett. Amit elveszítettünk.”

Határozottan jót tett a sorozatnak, hogy ebben a részben végre elhalványul a Nash karakterét körüllengő, szinte már hiteltelennek tűnő tökéletesség képe – a bekövetkezett események hatására a lúdvérc fiú személye sokkal inkább emberibbé vált a szememben, mint eddig. A fiatalok kapcsolata is lényegesen érdekesebb színezetet kapott, mint az előzmények esetében: a rózsaszín köd nyugalmát felkavaró probléma pedig nagyon is valós, nem tekinthető elhanyagolhatónak, nem a hasonló regényekben megszokott semmiség. Nash elgyengülése lehetőséget ad Kaylee-nak arra, hogy ő maga erősödjön, magabiztossága növekedjen, öntudatosan lépjen fel, ha szükség van rá, és kiálljon az elvei mellett, még akkor is, ha mindez fájdalommal jár.

Az ebben a részben olvasható események következtében a YA regényekben oly elmaradhatatlan szerelmi háromszögnek még csak a lehetősége is eltűnt a süllyesztőben, de nincs is szükség az érzelmek ilyen irányultságú bonyolítására, hiszen sok más érdekességgel és izgalommal szolgál ez a történet: részletesebb bepillantást ad az alvilág működésébe, hierarchiai felépítésébe, a régi ismerősök mellett pedig újabb szereplők és újabb lények bukkannak fel. Tod egyébként is kedvelt karaktere pedig még nagyobbra nőtt a szememben a cselekedetei és a történtek hatására; az olvasottak ismeretében talán az sem tekinthető véletlennek, hogy sok kiegészítő – egyelőre csak eredeti nyelven elérhető novellának – ő a főszereplője.

A misztikum és a való élet finoman fonódik össze ebben a regényben, kellő mértékben egészítik ki egymást. A probléma megoldásához szükséges finom utalások ott szerepelnek a szövegben, a figyelmes olvasó pedig sok mindenre hamarabb rájöhet, mint Kaylee, akinek csak a későbbiekben tűnnek fel bizonyos összefüggések. A történet lényegesen mozgalmasabb, komolyabb és összetettebb, mint amit az előző kötetek esetében megszoktam – úgy gondolom, a Lélekőrzők a sorozat eddigi legjobb darabja. Az egyedüli keserű szájízt talán az hagyta bennem, hogy a szereplők megint önfejűen viselkednek, a segítségkérés nehezükre esik, és természetesen mindent ők maguk akarnak megoldani.

Ha korábban meg is fordult a fejemben a gondolat, hogy búcsút kellene vennem ettől a sorozattól, akkor most már határozottan örülök neki, hogy kapott tőlem még egy esélyt, mert ebben a részben végre azt az élményt kaptam, amire számítottam, amit már a korábbiakban is vártam. Most már tökéletesen megértem, hogy miért tart ez a sorozat eredeti nyelven a tizenkettedik kötetnél, és ugyan a Lélekőrzők még csak a harmadik kötet, amely magyarul megjelent, de ha továbbra is ilyen ütemben emelkedik a történetmesélés színvonala, valamint bonyolódik a cselekmény – amelyre azért minden esély adott –, akkor bizony hat lóval sem lehet majd elrángatni a folytatásban szereplő események megismerésétől.

Véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent. 

Ha ugyanúgy éreztek a sorozattal kapcsolatban, mint én a korábbiakban, akkor az a javaslatom, hogy tőletek is megérdemel még egy esélyt a folytatás, mert ez a kötet határozottan jól sikerült.

Folytatás »

Emma Chase: Behálózva (Behálózva 1.)

Aki ismer, az tudja rólam, hogy nem veszem akármelyik romantikus vagy erotikus műfajú regényt a kezembe, de megtaláltam azokat az embereket, elsősorban bloggereket (bloggerinákat), akik jártasak ebben a témában és tudom, hogy megbízhatok a véleményükben, az ízlésükben. Ők az én, határozottan jól működő szűrőim ebben a romantikus könyvdömpingben, és nekik köszönhetem, hogy eddig olyan, a műfajba tartozó kötetek kerültek a kezembe, amelyekkel ha nem is voltam minden esetben teljesen elégedett, de csalódást sem okoztak. Hálám örökké üldözni fogja őket! :D 

Értékelés: 10/10

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 320 oldal

Fordította: Szieberth Ádám

Borító ár: 2.990 ,- Ft

A mű eredeti címe: Tangled

Sorozat: Behálózva

Folytatás: Fejvesztve, Tamed, Tied
Kiegészítő novellák: Tangled Extra Scenes,
Holy Friggid Matrimony: A Tangled Series
Short Story
Műfaj: erotikus, romantikus
Különlegesség: férfi nézőpont

Pontosan így került a figyelmem középpontjába ez a regény is: nagyon jókat hallottam róla, mindenki csak lelkendezve ecsetelte az élményeit, és ezzel sikerült annyira felpiszkálniuk az érdeklődésem, hogy az egyik, szinte ad hoc jellegű rendelésemnél pofátlan módom egyszerűen beugrott az én kosáramba is. A kézbe vételnél persze meglepődtem, hogy mennyire picike, de hamar túlléptem az általa okozott döbbeneten - csak, hogy egy másikba essek, amelyet maga a szöveg okozott, és amelynek olvasását irdatlan mértékű, illetve hangerejű kacagás, valamint kuncogás kísérte. 

Drew Evans igazi főnyeremény, legalábbis ő ezt gondolja magáról és persze mások is alátámasztják ezt az állítását. Miért is? Talán elfelejtettem volna mondani, hogy a pasi egyszerre szívdöglesztő, gazdag, sármos, sikeres és persze ellenállhatatlan? Nos, ez mind igaz. Ahogy az is, hogy ami a hódításait illeti: eddig még soha nem kellett megerőltetnie magát, mert a nők a lábai előtt hevernek, az élete nem áll másból, mint egyéjszakás kalandokból, és ez az elköteleződés mentes életvitel, a haverokkal való időtöltés teljesen megfelel az elképzeléseinek. Csak hát a legnagyobb bikát is elkapják egyszer a szarvánál fogva, és akkor bizony befellegzett az addigi életstílusnak. Hohó, de itt pont nem ez történt... Aki itt kivetette a hálóját, az nem más, mint Drew, azt a hölgyet pedig, aki nem adta be a szépfiú első szavára - de még a sokadikra sem - a derekát, Katherine Brooks-nak hívják. Az első találkozás színhelye egy táncos szórakozóhely, amelyet a későbbiekben Drew azon megdöbbenése követ, hogy a kiszemelt leányzó nem más, mint az új munkatárs, tehát több szempontból is tiltott gyümölcsnek számít, és hogy Drew szavait idézzem: "Nem szarok oda, ahol eszem, nem dugok ott, ahol dolgozom." Ugyanakkor az is tény, hogy amire akár a legkisebb tiltás is vonatkozik, annak hatalmasra tud nőni a vonzereje. Jaja, az a bizonyos tiltott gyümölcs, pont arra gondolok magam is. 

"Látják azt a mosdatlan, borostás rakás szerencsétlenséget a kanapén? Azt a piszkosszürke pólós, szakadt mackóalsós fazont?Az vagyok én, Drew Evans."

Az előbbiekben felsorolt események már múltat jelentik, ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy Drew teljesen maga alatt van, azt állítja magáról, hogy influenzás, pedig nem is... Szóval Drew mesélni kezd és mi megismerjük szerelembe esésének, hatalmas baklövésének, valamint világra szóló fájdalmának történetét - amikor pedig utolérjük az eseményeket, a továbbiakban vele együtt követjük végig a szeretett nőért vívott kétségbeesett küzdelmét. Higgyétek el nekem, hogy megéri rászánni az időt. :)

"Hölgyeim, elárulok egy titkot: nem tudunk olvasni a gondolataikban. És hogy őszinte legyek, a magam részéről nem is tudom, hogy akarok-e. Mert a női agy elég ijesztő hely."

Ha emlékeztek még rá, hogy egyes - leginkább new adult - kategóriába tartozó regényekkel kapcsolatban milyen hosszan és átéléssel zengtem ódákat arról, hogy mennyire imádom a váltott fejezeteket, amikor a női nézőpont mellett a férfi szereplő gondolatai is megszólalnak - mert az egyébként mindig érdekesebb a számomra és ha őszinte akarok lenni, olvasni is élvezetesebb - akkor egyáltalán nem okoz meglepetést az a kijelentésem, miszerint meg vagyok róla győződve, hogy ezt a könyvet az én igényeim szerint írták meg. Félreértés ne essék, itt nincs váltott nézőpont, ami ebben a könyvben a gyanútlan olvasó szeme elé tárul a maga nyers valóságában, az nem más, mint a színtiszta, követhetetlen és a legtöbb esetben a női nem számára érthetetlen férfilogika. Na, de pontosan ezért olyan különleges és élvezetes ez az iromány, mert más, mint amit a romantikus, illetve erotikus regények olvasói eddig megszoktak - a kapott élmény pedig biztosan emlékezetessé teszi a történetet.

"Egyszerű férfilogika: ha egy nő dühös, az azt jelenti, hogy szeret. Mert ha egy kapcsolatban a csaj már nem kiabál veled, akkor cseszheted. A közöny a nők halálos csókja."

Hölgyeim, kedves nőtársaim, ugye rajtam kívül más is észrevette azt, hogy a férfiak nagyon tudnak szenvedni és a legkisebb megbetegedésnek is akkora feneket tudnak keríteni, mintha a halálukon lennének. Nos, ha mindenki egyetért velem, akkor már csak azt kell elképzelni, ahogy egy szerelmi bánat miatt senyvedő férfi szemszögéből nézve megismerjük az eseményeket, miközben persze áradnak felénk az érzései és persze igyekszik mentegetni magát - mint mondjak, nem éppen szokványos a tálalás módja.
De pont ez adja a dolog pikantériáját, hiszen - nem titkolom - a legtöbb esetben pont a férfiak számára teljesen elfogadott nézeteken, illetve azok kommunikációs buktatóin kacagtam a legnagyobbakat. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni a főszereplő és mesélő, Andrew - vagyis Drew - Evans hasizmokat erősen igénybe vevő társalgási és véleménynyilvánítási stílusát sem. Hogy még erősebb legyen az élmény és a szegény, szenvedő férfi érzéseit még jobban átérezzük, Drew nem csak mesél, hanem diskurál is az olvasóval, időnként kiszól az oldalakról, felhívja a figyelmünket arra, amit ő - az erős, határozott, de a saját nagyságától teljesen eltelt férfi - akkor nem vett észre, ugyanakkor most utólag már fontosnak tart, és persze igyekszik megmagyarázni egy-egy tipikus reakciót, az adott helyzet férfiakra jellemző logikai következtetéseit. Ennél már csak az murisabb, amikor a női lélek rejtelmeit boncolgatja - vagyis inkább csak próbálkozik vele.

"Papucs alatt nyögő balfék, Drew a neved!"

A fentebb leírtak összességében olyan történetet eredményeztek, amelynek bizony nagyon hamar sikerült engem kilóra megvennie, amely - ha figyelembe vesszük a cáfolhatatlan tényeket - bizony nem tekinthető elhanyagolható mértékű tettnek. Mielőtt még bárki is megkérdőjelezné a józan eszem vagy éppen az előbbiek függvényében valami különleges cselekményre számítana, kijelentem, hogy maga az alapszituáció, a közbenső események, de még a végkifejlet sem tekinthető igazán különlegesnek, sőt teljesen szokványos és szinte semmi meglepetést nem okoz. Ami miatt mégis képes vagyok ilyen rajongó üzemmódban nyilatkozni erről, a kinézetre meglepően aprócska könyvecskéről, az nem más, mint a fergeteges stílus és előadásmód, a poénok és kinyilatkoztatások tömege. Azt pedig el kell ismerni, hogy eddig hasonlóval még nem találkoztam - az első élmény pedig, mint tudjuk, mindig meghatározó jelentőségű.

Drew Evans engem leginkább - igen, még friss az olvasási élmény - Bennett Ryan-ra emlékeztet, csak talán kevésbé nyers és mocskos szájú, de mindenképpen eléggé arrogáns és nagyképű ahhoz, hogy össze lehessen hasonlítani őket. Ráadásként még az alapszituáció is hasonlít a két könyv esetében - hiába no, nincs új a nap alatt. Vagy mégis? Hiszen mindkét könyv tudott valami egyedit és különlegeset adni a számomra, valamint sikerült elvonnia a figyelmem a problémás hétköznapoktól - és ez már önmagában is értékelendő teljesítmény.

Kate egy erős és határozott nő benyomását keltette, és kedveltem a beszólásait és a megnyilvánulásait. Ugyanakkor az is tény, hogy a történetet Drew vitte el a hátán, és hát ez nem meglepő, hiszen végül is itt most az ő nézőpontja volt a lényeg. A mellékszereplők között is találtam kedvemre valót, mert a regényben éppen csak párszor felbukkanó hölgyemény, Dee, teljesen megfogott, nagyon bírtam a stílusát, és szívesen olvasnék egy róla szóló részt. Csak, hogy példával is szolgáljak a szókimondását és a meglátásait illetően: 

"Tudod, Drew, a hímneműek három csoportra oszthatók: vannak a kisfiúk, a pasik, és a férfiak. A kisfiúk, mint például Billy, soha nem nőnek fel, soha nem komolyodnak meg. Csak magukkal törődnek, a zenéjükkel, a kocsijukkal. A pasik, mint például te, a mennyiségre utaznak, meg a változatosságra, ezért zavarják le futószalagon az egyéjszakás kalandokat. És vannak még a férfiak, például Matthew. Ők sem tökéletesek, de azért mást is tudnak értékelni a nőkben, nem csak a ruganyos bőrüket, meg a szájuk szívóerejét."

Említettem, hogy Drew kevésbé mocskos szájú, mint Mr. Ryan: ez így igaz, de azért néhány esetben neki is ki kellene mosni a száját szappannal. Viszont, ahogy a másik könyv esetében, úgy itt sem zavart a káromkodás, mert számomra teljesen életszerű helyzetekben bukkantak elő Drew szájából az egyesek által kifogásolható szavak. A reális és valósághű megközelítés az egész könyvre igaz, annak minden szituációjára és párbeszédére is jellemző, tényleg élnek a karakterek, lubickolnak az érzéseikben, hatalmas baklövéseket követnek el, és persze állandóan hihetetlen, de mégis valós helyzeteket teremtenek, amelyeken mi olvasók nagyon is jókat kacagunk.

Ha csak egy kicsit is tetszett a Gyönyörű rohadék vagy kedveled a regények férfi nézőpontú fejezeteit, esetleg valami üdítő olvasmányra vágysz, amely feldobja a hangulatod, de nem zavarnak testgyakorlás helyenként tűzforróságú erotikus jelenetei, a káromkodások, akkor ez a te könyved - mindenképpen olvasd el! Mint mondtam: engem megvett kilóra. :D

Folytatás »