Darena Salyaz: Sejtelmes fény (Sötét vihar 2.)

Ez volt az a könyv, amelynek a borítójára felfigyeltem és amely miatt úgy döntöttem, hogy beszerzem a sorozat első részét és megismerkedem a számomra addig még ismeretlen magyar szerző műveivel. Bár az első rész magán viseli az első regények hibáit és a kivitelezés nem is nyerte el teljes mértékben a tetszésem, de az alapötlet és az első rész vége cselekményei hatással voltak rám annyira, hogy érdekeljen a folytatás, amely már a polcomon várta az olvasás pillanatát.

Mindenképpen szükséges arra felhívnom a figyelmet, hogy az értékelés spoileres információkat tartalmazhat az első kötet cselekményére vonatkozóan, ezért az erre érzékenyeknek nem biztos, hogy ajánlom a bejegyzés további részeit!

Robin és Sara, valamint Tánya és Ray története ott folytatódik, ahol az előző könyv végén magukra hagytuk őket. Sara a sérülései miatt kórházban fekszik, hosszú öntudatlanságot követően végre elkezdi érzékelni a külvilágot, de kapcsolatot nem tud teremteni senkivel. Robint legyőzte és magával ragadta a sötétség, amely ellen olyan sokáig küzdött, de szerencsére sikerült a védőknek magukkal vinniük és elrejteniük őt az ártók szeme és az egész világ elől. Robinra hatalmas feladat vár, le kell győznie a benne tomboló sötétséget, meg kell tanulnia fölötte uralkodni. Tánya élete is alapjaiban változott meg a végső csata következményeként és most újabb változások várnak rá. Ray pedig elveszett az érzéseiben és össze is zavarodott az őt ért hatások, illetve a kötődések és elvárások súlya alatt. A főszereplőinket körülvevő világ kitárul és egyben bonyolultabbá is válik, a védők és az ártók összecsapnak, családi kapcsolatokra derül fény, felelősség, kalandok és feladatok várnak a különleges fiatalokra. A sötétség csak visszavonult, de újra támadni fog, nekik pedig fel kell készülniük minden lehetséges helyzetre.

"Jó és rossz elválaszthatatlanok. Nem a béke, hanem a harc örök. A béke csak átmeneti állapot két harc között. Azért kell, hogy a rossz erőt gyűjtsön, aztán újra és újra tönkretegye és megsemmisítse a békét."

Az előző kötetre jellemző kettős nézőpont (Sata és Tánya) most kiegészül egy harmadik mesélővel, aki nem más, mint Robin. Az előzményekkel összehasonlítva úgy gondolom, hogy most indokolt volt ez a több szereplő szemszögéből bemutatott cselekmény és jót is tett a történetnek.
A legjobban az tetszett, ahogy Robin átéli a sötétség által kiváltott erőszakos állapotot, amibe az események hatására jutott. Küzdelme egyszerre csodálatos, megdöbbentő, szívszorító, reménykeltő és hihető. A regény legjobb fejezetei azok, amelyek ezt a harcot bemutatják és nagy szükség is volt rá. A kivételes képességű fiú karaktere kiteljesedik, sokkal közelebb kerül az olvasóhoz, jobban érthetőek lesznek a reakciói.
Sara hasonló mértékű megpróbáltatásokon megy végig, az ő küzdelme legalább olyan mértékű, mint szerelméé, de amíg Robin dühöng és hangot ad a benne tomboló erőszaknak, a lánynak a csend és a külvilággal való kommunikáció hiánya, korlátozottsága jutott.

Amíg Sara és Robin a saját csatáját vívja, Tánya az események sűrűjébe kerül és igazán élvezetes alakítást nyújt. Ő a könyv legjobb karaktere.

Ray... vele kapcsolatban nem igazán azt kaptam, amire számítottam, mert a fülszöveg eléggé félrevezetett. Ray számomra nem gyűlölködő, csak elkeseredett, féltékeny, irigy és kétségbeesett. Ezen érzelmek miatt cselekszik úgy, ahogy az bemutatásra is került, de végül is nem süllyed tovább, nem áll át a másik oldalra. Dédelgeti a sérelmét, érzelmi viharai tombolnak és ezért is érzem őt egy olyan szereplőnek, akiben még rengeteg lehetőség rejlik. Remélem, hogy a következő részben tényleg többet olvashatok róla.

A regény magán viseli a második részek minden jellemző tulajdonságát. Az első kötet felvezetése után főhőseink szemben találják magukat egy megoldásra váró problémával, de a végkifejlet még messze van. Ebben a kötetben a világ kiteljesedésén, a kezdeti problémák legyőzésén, a karakterek fejlődésén van a hangsúly, kevesebb a cselekmény, több az elmélkedés. Olyan ez a történet, mint egy átvezetés a kezdetek és a végkifejlet között, ahogy említettem, tipikus második kötet, ami nem hiba és nem probléma, csak  egy általánosan jellemző tulajdonság.

Vannak kedvenc részeim a könyvben. Ahogy említettem Robin fejezetei kifejezetten elnyerték a tetszésemet és bevallom, hogy jobban élveztem a könyvnek azt a részét, amikor főszereplőink nem voltak egymás közelében. A másik kedvenc részem Tánya nyomozása és az intézet ellen elkövetett támadás.

Ahogy kedvelt részeim vannak, úgy olyan szituációk is akadtak a történetben, amelyektől nem voltam éppen a legboldogabb, hogy belekerült a kiadványba. Az egyik ilyen Robin és Sara hirtelen és következményekkel terhes együttléte. Furcsa volt számomra, hogy egy olyan idős, megbízható és felelősségteljes lány, mint Sara nem gondol a védekezésre. Az is nagyon furcsa vagy inkább nem egészen szokványos volt, ahogy a szülők reagáltak az eseményekre, semmi fejmosás, csak teljes egészében az elfogadás. A másik ennyire képtelen (de sajnos túl ismerős) jelenet Mark és Tánya hirtelen egymásra találása volt. Ha Robin és Sara szerelmét gyorsnak éreztem, akkor az intézet ellen végrehajtott támadás utáni érzelmi fordulat vagy kitörés villámsebességű volt és pont ezért a számomra nehezen hihető, már-már abszurd kategória.

Kérdéseim azért vannak bőven, amelyekre úgy érzem, hogy nem kaptam magyarázatokat vagy talán érzek némi ellentmondást a történésekben, ahhoz a képhez képest, amelyet eddig kialakítottam és összeraktam magamban. Csak két kulcsszó, mert nem akarom elspoilerezni a történetet: Roger és az ikrek szeme. A kérdéseimet pedig majd felteszem az írónőnek. :)

Ez a második rész határozottan jobban tetszett, mint az első kötet. Úgy gondolom, hogy mind a történetben, mind a fogalmazástechnikában érződik a fejlődés, de a végeredmény még mindig nem teljesen tökéletes. Számomra a legfontosabb, hogy van fejlődés, látszik a tendencia és jónak érzem az irányt. Bennem van a kíváncsiság a befejezés megismerését illetően és engedni is fogok neki. :)

További érdekességek és a hamarosan megjelenő befejező kötet részletei az írónő blogján olvashatók.

A könyvet köszönöm a szerzőnek!

Pontszám: 6
Kiadó: Kalliopé Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 320 oldal
Teljes ár: 2.480,-
Sorozat: Sötét vihar
Előzmény: Árnyék
Folytatás: Mennydörgés
Forrás: magánkönyvtár
Egyéb: dedikált

Posted in: 5 pontos,Darena Salyaz (Szalai Andrea),dedikált,Kalliopé Kiadó,könyvértékelés,magyar szerző,recenzió 2013,Sötét vihar