Rainbow Rowell: Eleanor és Park

Ez a könyv tipikusan abba a kategóriába tartozik nálam, amikor az olvasott értékelések hatására a blogger is kísértésbe esik. Annyi jót olvastam róla, hogy először még csak kíváncsian figyeltem, majd az egyre több pozitív értékelés hatására a kívánságlistámra került a regény. Amikor a következő héten az egyik akcióban szembe jött velem a kötet, akkor pedig a sors kezét láttam ebben a helyzetben: gyorsan kosárba pakoltam a regényt, rányomtam a megrendelés gombra és két nap múlva már a kezemben is tarthattam a sokat dicsért és annyira óhajtott olvasni valót. Az olvasás sem váratott sokáig magára, illetve hamar a regény végére is értem.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Scolar Kiadó

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 336 oldal

Fordította: Simonyi Ágnes

Borító ár: 3.250,- Ft

A mű eredeti címe: Eleanor & Park

Műfaj: ifjúsági, romantikus

Eleanor egy év után visszatér abba a városba, ahol a családja is lakik. Az anyja új párkapcsolatban él, a mostohaapa nem éppen könnyed természetéről híres, a család anyagi helyzete sem éppen rózsás. A lánynak van három testvére és egy féltestvére is született, az öt - nagyon eltérő életkorban lévő - gyerek egy szobában lakik. Eleanor használt, egymással eléggé össze nem illő ruhákba öltözködik, amellyel elég bohém megjelenést kelt, vörös fürtjei sem éppen feltűnésmentesek. Az első nap, amikor az iskolabuszra felszáll Park mellett talál helyet magának, de az látható, hogy a fiú nem örül a jelenlétének - márpedig a buszon mindenkinek meg van a maga helye és Eleanoré mostantól a koreai anyától született srác mellett van.

Eleanor és Park története különleges, pedig nem rendelkeznek egyedi képességekkel, nincs részük hihetetlenül izgalmas kalandokban, ugyanakkor mégis mást éreztem olvasás közben, mint a többi young adult regény, fiatalok szerelembe esésének megismerése közben.

Az életszerű események miatt könnyen bele tudtam élni magam a szereplők helyzetébe, akik közül mind a ketten egyediek és mindkettejük életében van bőven megoldásra váró probléma, amely hatással van a személyiségükre, a viselkedésükre. Eleanor problémája a mostohaapja, illetve annak a családdal való viselkedése, az életkörülményeik, illetve az abból fakadó minden nehézség. Park koreai génjei dominánsak, a srácon látszik az ázsiai származás, miközben olyan közösségben él, ahol mindenki igazi amerikainak néz ki - kitűnik a fiatalok közül, bármerre is jár -, de elfogadják, mert ismerik az apját. Park kedvencei a képregények, amelyeket lelkesen gyűjt, ez az ő világa, amelyben igazán otthon érzi magát.

A kép INNEN.

Először furcsa volt a történetben, hogy nem napjainkban játszódik, hanem olyan két-három évtizeddel korábban, amikor a diákok legtöbbje még tényleg iskolabuszon járt és nem saját autón, amikor még nem volt természetes a mobiltelefon, de az is előfordult, hogy még a lakásban sem volt távbeszélő készülék. Talán azért, mert én is ebben az időszakban voltam fiatal, hamar megszoktam, hogy nem MP3 lejátszóról beszélünk, hanem kazettás magnóról és az üres kazettára felmásolt daloknak igenis volt jelentőségük. Szóval tetszett ez a nem éppen túlmodernizált környezet.

A szerző hitelesen ábrázolta a szereplőket és egymással való kapcsolatukat. Nagyon kedveltem, hogy nem instant szerelemről, első látásra fellobbanó forró érzelmekről és örökre szóló kapcsolatról van szó a regényben. Helyette figyelemmel követhettem, ahogy Eleanor és Park kapcsolata az ellenszenvből, a távolságtartó viselkedésen keresztül előbb az enyhe érdeklődésbe fordul, majd az egymás személyiségének és titkainak megismerését követően halad a mélyebb érzelmek felé, a szemünk előtt bimbózik ki és borul virágba az egymás iránt érzett szerelmük. Ettől volt olyan hiteles az egész a számomra, olyan reális és túlzásoktól mentes, hogy szívesen olvastam az oldalakat, a közös történetüket.

Külön elismerést érdemel a szerző azért, hogy Eleanor nem egy modelltestű, de hányattatott sorsú lány és Park nem egy kigyúrt testű fiú, aki után bomlanak a csajok. A kissé molett és fiús ruhákban járó, de határozottan egyedi személyiséggel rendelkező lány, valamint a vékony, punk stílust kedvelő, félig ázsiai fiú kapcsolata nem éppen szokványos a ma divatos regényeket figyelembe véve, viszont emiatt sokkal inkább valóságos és hihető. A regény váltott nézőpontban íródott, ezt különösen szeretem, mert úgy sokkal érdekesebbek és jobban követhetők a változások a számomra, ha mindkét szereplő gondolatait és érzéseit megismerhetem.

A kép INNEN.

Kevés olyan, tinikről szóló könyv van, amelyben nem akarom valamelyik szereplőt péklapáttal megkergetni, de legalább jól megrázni. Rainbow Rowell valahogy elérte azt, hogy ne érezzek ilyet az általa megformált karakterekkel kapcsolatban. Mindössze csak egyszer, egészen a regény végén néztem nagyokat Eleanor fura reakciójának olvasását követően, nem egészen értettem, hogy arra miért volt szükség, de a többi dolog egészen rendben volt. Hatalmas piros pont azért, hogy a szerző nem vitte túlzásba a szenvedést, a problémákat, nem ment át a regény hatásvadászba, hanem megmaradt annak a szintjén, amelynek kezdettől fogva készült: egy kedvelhető, aranyos tinirománc történetnek, amelyben alapból van valamennyi sötétség.

A főszereplők most megúszták, de volt más, akikkel szemben szívesen alkalmaztam volna a korábbiakban felsorolt technikáimat. Ricsi, Eleanor mostohaapja volt az, akit a legszívesebben közeli - nagyon közeli és tartós - kapcsolatba hoztam volna azzal a bizonyos lapáttal. Na, meg Eleanor apját is szívesen megismertettem volna vele, mert egyszerűen bosszantó volt, ahogy semmibe nézte a gyerekeit és kihasználta a saját lányát. Eleanor anyját pedig felképeltem és megráztam volna, mert nagyon idegesített, hogy van nő, aki hagyja, hogy így bánjanak vele. Soha nem hagynám, hogy valaki, főleg egy részeges állat így viselkedjen velem, de ha még én magam el is tűrném, nem engedném, hogy ezt a modor a gyerekeimmel szemben is alkalmazásra kerüljön. Utálom és mélyen megvetem az ilyen gyenge nőket, akik nem képesek kiállni semmiért és senkiért, egyszerűen csak tűrnek.

A kép INNEN.

Igazi gyöngyszem ez a regény a hasonló tinitörténetek között, igazi különlegesség. Van itt érzelem bőven, de mégsem rózsaszín habos, cukormázas mesét olvastam, a regény minden oldalát áthatotta valami keserédes, de nem túlzó mértékű búskomorság, ugyanakkor mégis szerethető volt és csodálatos élményt nyújtott a megismerése. Talán nem volt olyan humoros, mint amire az általam olvasott vélemények mellé csatol képek alapján számítottam, de ezen hamar túltettem magam, könnyedén magával ragadt a hangulata.

Mindezek után azt gondolhatná mindenki, hogy kiemelkedő teljesítménye és egyedisége miatt maximális pontszámot kap tőlem a történet. Akkor most jött el az az idő, hogy közöljem a rossz hírt, mert sajnos ez nem így van. Valószínűleg túl sok csavaros krimit olvastam már ahhoz, hogy a történetben szereplő rejtélyt igazán bonyolultnak érezzem - sajnos nagyon hamar kitaláltam, hogy ki állhat a felmerült probléma hátterében. Valamint ahogy említettem, a befejezéssel sem vagyok igazán elégedett.

De mindezek ellenére ez egy nagyon aranyos és olvasásra érdemes történet, sokkal több értékkel, mint ami a hasonló kategóriába sorolt regényekbe szorult. Helye van a polcomon és bátran ajánlom mindenkinek.  Nem utolsó sorban ez egy önálló regény, nem pedig sorozat kezdő kötet. Olvassátok el, mert nagyon megéri!

Ha pedig jelenik meg valami más is magyarul a szerzőtől, akkor arra is határozottan kíváncsi leszek.

Posted in: 8 pontos,ifjúsági,könyvértékelés,lelki sérült fiatalok,Rainbow Rowell,romantikus,Scolar Kiadó