Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Jane családjában örökletesnek tekinthető a szenvedélybetegség, elsősorban az alkoholizmus és a drogozás - ez alól a lánya sem kivétel. Többször próbálta jó útra terelni Melodyt, támogatta a kezelései során, a lány mégis újra és újra visszaesett, majd egy végzetes napon a drog végérvényesen magával ragadta a rossz útra tévedt gyermeket. Jane ekkor már egy éve nem tudott semmit a lányáról, aki egy másik városban élte az életét, a halála mélyen megrázta Jane-t, aki elhatározza, hogy feltárja Melody elmúlt egy évét, megismeri a barátait. Így találkozik össze egy fiúval, akit először a lánya sírjánál pillant meg, később pedig utcazenészként látja újra. Caleb egyesek állítása szerint Melody barátja volt, Jane pont azért viszi haza magával a hajléktalan fiút, hogy kikérdezze a lányával való kapcsolatáról, megtudjon valamit az életéről, a haláláról. A fiú azonban makacsabb, mint első pillantatásra látszik: nem hajlandó semmit mondani Melodyról, helyette viszont elfogadja Jane ajánlatát, hogy szállásért, ételért és némi fizetségért cserébe rendbe teszi az elhanyagolt kertet. Így szól az egyezség, de a sors és az érzelmek közbeszólnak...

Értékelés: 6/10

Kiadó: Content 2 Connect

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 336 oldal

Fordította: Lukács Andrea

Borító ár: 2.990- Ft

A mű eredeti címe: Jane's Melody

Sorozat: A szerelem húrjai
Folytatás: Jane's Harmony

Műfaj: romantikus

A regény e-könyvként is megvásárolható.

Miért voltam rá kíváncsi?

☛Leginkább azért, mert ezt a romantikus regényt egy férfi írta és - bár tudom, hogy van jó néhány hasonló kiadvány forgalomban - azért ez mégis a hasonló történetek kisebbik, szinte elhanyagolható mértékű százalékát jelenti. Szóval úgy gondoltam próbálkozzunk meg vele.

☛A történet főszereplője egy anya, aki éppen most temette el felnőtt lányát, viszont maga is aktív korban van még, és nem meglepő módon nyitott egy kapcsolatra, egy új lehetőségre. Kivételesen nem tinik a főszerepben - és nem is tiniként viselkedő fiatal felnőttek -, szóval még egy vonal került az olvasás lehetősége mellé.

"Az ember olyan lapokkal játszik, amiket a sorstól kapott."

Kedveltem a regényben:

♥ Következetesség: Egészen meglepő módon nem találtam logikai bakit a történetben, hanem kifejezetten értelmesen felépített, a túlzó hisztiktől mentes történetet olvashattam. Tudom, hogy ez nem ettől függ, de azért voltak ilyen elvárásaim egy férfi által írt regénytől. Mindenesetre üdítően hatott - más könyvek cselekménye által - megsebzett lelkemre a cselekmények és reakciók ilyen szintű következetessége.

♥ Értékítélet: Tetszett, hogy Jane nincs elszállva saját magától, amiért egy fiatal pasi érdeklődik utána, illetve tartja forrón az ágyát. Tisztában van vele és megfelelő helyen kezeli a kettőjük közötti korkülönbséget. Bizonyos döntései is ebből fakadnak és ezeket a reakcióit, az ezzel kapcsolatos vívódásait teljesen helyénvalónak, hihetőnek tartom.

♥ Természetesség: A szerző nem dramatizálja túl a két ember közötti kapcsolatot, nem generál hihetetlen szituációkat. A hangsúly az érzelmeken, a vívódásokon van, amelyet pont kellő mennyiségű szenvedélyes jelenet szakít meg és tesz egésszé. A szexuális jelenetek leírása nem túlzó, talán lehetett volna valamivel részletesebb, esetleg szenvedélyesebb is, de most nem ez volt a lényeg.

"... az élet egy nagy rejtvény, ahol csak kérdéseket kapsz válaszok helyett."

Csökkentették az olvasási élményt:

A kép INNEN.

☁ Alapszituáció: Számomra egy kicsit furcsa volt. Tudom, hogy Amerika teljesen más világ, de azért mert idegen emberek azt állítják, hogy egy illető a lányom barátja volt (flörtölt vele), csak úgy hazavinni az utcáról egy ismeretlen férfit a házamba, számomra azért elég meredek dolog. De végül is szükség van valami alapra az események elindulásához, és azért ennél képtelenebb dolgokat is olvastam már. A gyász és az elkeseredettség pedig sok mindenre ráveszi az embert. Hamar túl tettem magam rajta, elfogadtam a szituációt.

☁ Caleb érzelmei: Kicsit ráncoltam a homlokom az érzelmek hirtelen felébredése miatt. Nem volt teljesen egyértelmű számomra, hogy Caleb miért is mutatott már az elejétől kezdve olyan heves érdeklődést Jane iránt. A "nézd meg az anyját és vedd el a lányát" szituáció ismerős, de fordítva...? Talán egy váltott nézőpontú regény esetében ez sokkal nagyobb hangsúlyt kapott volna a fiú Jane iránti vonzalma, így viszont elsikkadt az információ. A Caleb részéről érkező, "minden, amit kedveltem benne, szeretem benned", illetve az "... amióta csak megláttalak, vonzódom hozzád, Jane. Állandóan rád gondolok" vallomás számomra kevés volt.

☁ Korkülönbség: Rövid távon biztosan nem okoz gondot, ugyanakkor hihetetlen számomra, hogy egy ilyen kapcsolat hosszú távon is működőképes, de végül is ki vagyok én, hogy ezt, illetve az élet nagy igazságát - a szerelem mindent legyőz - megkérdőjelezzem. Szóval...

☁ Önfeláldozás: Caleb szimpatikus fiú volt, de valahogy nem sikerült élethűen megteremteni a karakterét. Ilyen pasi nincs. Bár az utcán élte le élete jelentős részét, mégis házias, kitűnően főz, mindent megcsinál a ház körül, segítőkész, figyelmes, és jó szerető. Ja, és ráadásként képes lenne mindenről - még az élete nagy álmáról is - lemondani, mindent eldobni egy nála 15 évvel idősebb nő kedvéért - miközben vele egykorúak csorgatják utána a nyálukat. Persze alapvetően ez sem elképzelhetetlen, de ... Talán érthető, ha vannak kétségeim.

"A halál csak az a pillanat, amikor a homokórából elfogy a homok. Ennyi. Végül mindenkivel megtörténik. Csak abba van beleszólásunk, hová essen a homok."

Konklúzió:

❦ Kellemes meglepetést okozott a regény azzal, hogy egyáltalán nem hatásvadász, hanem egyszerűen csak elmesél egy szerelmi történetet. De semmi több.

A kép INNEN.

❦ Az írástechnikában és a történetvezetésben nem nyújt semmi különlegeset, egyedit. Patikamérlegen kimért érzelmek és bonyodalmak, lineáris eseménykövetés, E/3 elbeszélési mód (elsősorban Jane szemszögéből). 

❦ Lassú cselekményű regény, amelynek történései számomra kiszámíthatóak, túlnyomó részben klisések voltak, sem az események, sem pedig a reakciók nem okoztak meglepetést. 

❦ Az érzelmek kifejezése lehetett volna mélyebb, nem tudott megérinteni a történet, nem kapott el a szívemet facsaró érzés miközben olvastam a regényt, nem tört rám heves szívdobogás, nem szorítottam elfehéredett ujjakkal az olvasómat, nem kapkodtam a papírzsebkendős doboz után. Kicsit több szenvedélyt el tudtam volna képzelni, valamivel mélyebben kifejtve az érzéseket.

❦ Mindig keresek valami újat az olvasott regényekben, még a romantikusokban is. Bármennyire is jól felépített és - a sablonos párbeszédeket leszámítva - aránylag szépen megírt ez a történet (a fordításra sem lehet panasz), de nem adott semmi olyat a regény, amely kiemelte volna a hasonló művek tengeréből. Egyszeri olvasásra teljesen megfelelt a számomra, még élveztem is az ismerkedést, de semmi más. Ez így összességében erős közepes, erősen átlagos, nem hagyott mély nyomot bennem. Jelen esetben van egy olyan érzésem, hogy pár hét múlva az alapszituációra esetleg még emlékezni fogok, de a szereplők nevére biztosan nem. Sajnálom, mert lehetett volna sokkal jobb is.

Posted in: 6 pontos,Content 2 Connect,e-könyv,könyvértékelés,romantikus,Ryan Winfiled