Cora Carmack: Szerepváltás (Szakítópróba 3.)

Furcsa ellentmondás feszül bennem, mert bár vannak időszakok, amikor kifejezetten jól esik a romantikus regények olvasása és úgy érzem, hogy éppen ilyen műfajú történetekre van szükségem, de valamiért mégis - néha talán túlzott mértékben is - kritikusan állok ezekhez a regényekhez. Miért? Mert ugye ami az előnyük, az a hátrányuk is: a végkifejlet nem hagy túl sok kétséget, és ha az események, illetve a stílus nem ad valami különlegeset, akkor az élmény eléggé mulandóra sikerül - hozzáteszem, hogy a számomra. Mindezek mellett pedig, ha az agyamra megy valamelyik szereplő, vagy felfedezek valami logikai hibát a regényben - mert, ha a cselekmény nem éppen csavaros, akkor legalább a részletekre figyeljen már oda a szerző -, akkor aztán jaj annak a szerencsétlen irománynak, ami a kezeim közé kerül, netán még éppen nem megfelelő hangulatomban is talál.

Na, egy ilyen bevezető után aztán nehéz bárkinek is elképzelni, hogy vajon erről a regényről mit gondolhatok, ezért nem is tartom magamban a véleményem.

Értékelés: 7/10

Kiadó: Content 2 Connect

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 320 oldal

Fordította: Lukács Andrea

Borító ár: 2.990- Ft

A mű eredeti címe: Finding it

Sorozat: Szakítópróba
Előzmény: Szakítópróba, Színjáték
+ extra fejezetek a Szakítópróba regényhez

Folytatás: Összpróba
Műfaj: romantikus, new adult

A regény e-könyvként is megvásárolható.

Kelsey a főiskolát követően nem találja otthon a helyét, ezért úgy dönt, hogy az apja hitelkártyája társaságában Európába utazik és éli a fiatalok gondtalan életét: bulizik, ismerkedik, világot lát és igyekszik felejteni, feldolgozni a múlt történéseit, a jelen problémáit. A fejében és a lelkében uralkodó zűrzavart azonban sem a bulizás, sem az alkohol, sem pedig az egyéjszakás kalandok nem képesek elűzni vagy helyre tenni. Az egyik budapesti romkocsmában azonban felfigyel egy férfira, aki minden eddigi partnerénél jobban felkelti a lány figyelmét - leginkább azzal, hogy az idegen nem akar rögtön az ágyába bújni. Néhány véletlen találkozást követően Hunt rábeszéli Kelsey-t arra, hogy utazzanak együtt, és a bulizás, az ital helyett válassza inkább a kalandot. Hunt segítségével Kelsey felfedezi az élet és személyiségének eddig rejtett oldalát, ugyanakkor egyre kevésbé képes uralkodni a másik iránt érzett romantikus érzelmein - még úgy is, hogy Hunt alig árul el magáról valamit.

"Szerettem volna elérni valamit. Szeretni valamit. Lenni valami. Csak azt nem tudtam, hogyan, és nem tudtam, mi."

Kelsey pont azt a nőtípust képviselte a történetben, amelyet a való életben is alig bírok elviselni, akivel kapcsolatban a legtöbb előítéletem van és akit a legszívesebben jól felképelnék párszor - minden egyes alkalommal, amikor hülyeséget csinál. Nem szeretem az olyan nőket, akik az egész világgal haragban állnak, amikor a legnagyobb probléma bennük és a világnézetükben van. Kelsey a "gyönyörű amerikai", aki könnyen játssza a nagymenőt, a bulis csajt, a zsebében apuci hitelkártyájával - miközben soha nem dolgozott meg még egy büdös centért sem. Az ember nehezen küzdi le az előítéleteit - én aztán különösen -, és ebből kiindulva a kapcsolatom Kelsey-vel nem indult valami rózsásan, többször meg is fenyegettem, hogy ha nem változtat a stílusán, akkor bizony nem leszünk jóban - nem is igazán lettünk.

"Minek nekem megnézni a Vezúvot? Én magam vagyok egy természeti katasztrófa."

Szerencsére feltűnt a történetben Hunt, akiről ugyan már az első találkozásnál tudni lehetett, hogy valami titkolni valója van - kicsivel később azt is lehetett sejteni, hogy mi lehet az -, de attól még élveztem a szerepét, azt ahogy ellenáll Kelsey csábításának. Az életfelfogása mindennél szimpatikusabb volt a számomra - persze ahhoz, hogy így tekintsen a világra, sok mindent át kellett élnie a múltban, amely fokozatosan alakított a személyiségén. A végeredmény mindenesetre kedvemre való lett.

"A múlt állandó. Kőbe van vésve. A jövő viszont nem."

Cinque Terre - Olaszország (A kép INNEN.)

A történet helyszíne Európa, az események láncolatába pedig hol máshol, mint Budapesten kapcsolódunk be. A kötet elején meg is ijedtem egy kicsit, mert eléggé furcsán festette le fővárosunkat a szerző és féltem, hogy ez rontani fog az olvasási élményen, de aztán sikerült kellemesen meglepni, amikor olyan információkat is beleszőtt a meséjébe, amelyeket olvasva látszott a kutatómunka alapossága. Hunt megjelenésével csak még érdekesebbnek tűnt Budapest, de a legjobban az tetszett, amikor főszereplőink nekivágtak Európának és szebbnél szebb, különlegesnél különlegesebb helyszíneket látogattak meg - igazi európai körutazásban lehet része a regényt olvasóknak: megcsodálhatjuk Prága szépségeit, Ausztria és Németország hegyeit, valamint Olaszország legszebb városait és még csodálatosabb tengerpartját.

"Ha az ember szeret valakit - igazán szeret -, az örökre nyomot hagy a lelkén. Lakat kerül a szívére, amelyet mindig magával visz. Lehet, hogy elveszíti vagy elajándékozza a kulcsot, ám a lakat akkor is örökre vele marad."

Már az első találkozástól kezdve érződik, hogy Kelsey és Hunt között izzik a levegő, pattognak a szikrák rendesen, de a fiú folyamatosan ellenáll a lány összes csábítási kísérletének - helyette inkább arra fordítja az energiáját, hogy megmutassa a lánynak van élet a bulizáson és az ivászaton kívül is, létezik az egyéjszakás kalandokon kívül más élvezet is, nyitott szemmel kell járni ahhoz, hogy az élet apró szépségei megérinthessék a lelkünket, a szívünket és minden számít - nagyon is. Ezeken a kalandokon keresztül válik egyre szorosabbá a két fiatal élete és mélyülnek el a másikkal szemben viseltetett érzelmeik. 

"Bárki is érinti meg az embert, akár a testét, akár a lelkét, az számít."

A kötet első fele inkább kaland és utazás, a második fele az érzések színes kavalkádja, szenvedélyek csatája. Egyszer csak azon kaptam magam, hogy beszippantott a történet és drukkolok a szereplőknek, hogy minden jól alakuljon velük kapcsolatban - még úgy is, hogy romantikus történetről lévén szó, a végkifejlettel kapcsolatban azért nem volt bennem túl sok kétség. Bevallom, hogy voltak részek, amelyek olvasása közben elérzékenyültem és bizony papírzsebkendő után tapogatóztam, mert a könnyeim sűrű és megállíthatatlan potyogásba kezdtek.

"Talán az emberek nem azért választják a lakatot, mert az érzelem örök. Talán inkább azért, mert az érzelem gúzsba köt. Lehúz. Ezer különböző irányba szakítja a szíved, amíg nem marad más lehetőség, csak az, hogy széttörjön."

Nem lehet azt mondani, hogy a szerző nem tépázta meg a szereplőit, viszont a célját is elérte, mert Kelsey a végére észhez tért - a karakterfejlődés érdekében még azt is meg tudtam neki bocsátani, ahogy az elején viselkedett. Hunt pedig végig a kedvencem maradt - az ő személyisége már a kezdetekkor is kiforrott volt.

Nagy hibája viszont a regénynek, hogy a történet egészét Kelsey elbeszélésében olvashatjuk. Tekintve azt, hogy a könyv nagy részében a mesélő személye leginkább egy... hmmm... alul kvalifikált háziszárnyashoz hasonlított viselkedés szempontjából - csak hogy finoman fogalmazzak -, ezért mindennél jobban hiányzott a másik fél nézőpontja, Hunt gondolatai, érzelmeinek alakulása, érzéseinek kifejeződése.

Hmm... nem volt annyira jó, annyira összetett, mint a Színjáték, kevesebb volt a kedvelni való, pergős párbeszéd, mint a Szakítópróbában, de még így is érezni, hogy a szerző fejlődik, sokkal jobb a karakterábrázolása, a történetbe szőtt mondanivaló pedig sokkal fontosabb, mint az első kötetben. Nagy meglepetést nem okoz a regény, de kellemes kikapcsolódást nyújt - és van, amikor ez is pont elég.

Folytatás »

Ryan Winfield: A szerelem húrjai

Jane családjában örökletesnek tekinthető a szenvedélybetegség, elsősorban az alkoholizmus és a drogozás - ez alól a lánya sem kivétel. Többször próbálta jó útra terelni Melodyt, támogatta a kezelései során, a lány mégis újra és újra visszaesett, majd egy végzetes napon a drog végérvényesen magával ragadta a rossz útra tévedt gyermeket. Jane ekkor már egy éve nem tudott semmit a lányáról, aki egy másik városban élte az életét, a halála mélyen megrázta Jane-t, aki elhatározza, hogy feltárja Melody elmúlt egy évét, megismeri a barátait. Így találkozik össze egy fiúval, akit először a lánya sírjánál pillant meg, később pedig utcazenészként látja újra. Caleb egyesek állítása szerint Melody barátja volt, Jane pont azért viszi haza magával a hajléktalan fiút, hogy kikérdezze a lányával való kapcsolatáról, megtudjon valamit az életéről, a haláláról. A fiú azonban makacsabb, mint első pillantatásra látszik: nem hajlandó semmit mondani Melodyról, helyette viszont elfogadja Jane ajánlatát, hogy szállásért, ételért és némi fizetségért cserébe rendbe teszi az elhanyagolt kertet. Így szól az egyezség, de a sors és az érzelmek közbeszólnak...

Értékelés: 6/10

Kiadó: Content 2 Connect

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 336 oldal

Fordította: Lukács Andrea

Borító ár: 2.990- Ft

A mű eredeti címe: Jane's Melody

Sorozat: A szerelem húrjai
Folytatás: Jane's Harmony

Műfaj: romantikus

A regény e-könyvként is megvásárolható.

Miért voltam rá kíváncsi?

☛Leginkább azért, mert ezt a romantikus regényt egy férfi írta és - bár tudom, hogy van jó néhány hasonló kiadvány forgalomban - azért ez mégis a hasonló történetek kisebbik, szinte elhanyagolható mértékű százalékát jelenti. Szóval úgy gondoltam próbálkozzunk meg vele.

☛A történet főszereplője egy anya, aki éppen most temette el felnőtt lányát, viszont maga is aktív korban van még, és nem meglepő módon nyitott egy kapcsolatra, egy új lehetőségre. Kivételesen nem tinik a főszerepben - és nem is tiniként viselkedő fiatal felnőttek -, szóval még egy vonal került az olvasás lehetősége mellé.

"Az ember olyan lapokkal játszik, amiket a sorstól kapott."

Kedveltem a regényben:

♥ Következetesség: Egészen meglepő módon nem találtam logikai bakit a történetben, hanem kifejezetten értelmesen felépített, a túlzó hisztiktől mentes történetet olvashattam. Tudom, hogy ez nem ettől függ, de azért voltak ilyen elvárásaim egy férfi által írt regénytől. Mindenesetre üdítően hatott - más könyvek cselekménye által - megsebzett lelkemre a cselekmények és reakciók ilyen szintű következetessége.

♥ Értékítélet: Tetszett, hogy Jane nincs elszállva saját magától, amiért egy fiatal pasi érdeklődik utána, illetve tartja forrón az ágyát. Tisztában van vele és megfelelő helyen kezeli a kettőjük közötti korkülönbséget. Bizonyos döntései is ebből fakadnak és ezeket a reakcióit, az ezzel kapcsolatos vívódásait teljesen helyénvalónak, hihetőnek tartom.

♥ Természetesség: A szerző nem dramatizálja túl a két ember közötti kapcsolatot, nem generál hihetetlen szituációkat. A hangsúly az érzelmeken, a vívódásokon van, amelyet pont kellő mennyiségű szenvedélyes jelenet szakít meg és tesz egésszé. A szexuális jelenetek leírása nem túlzó, talán lehetett volna valamivel részletesebb, esetleg szenvedélyesebb is, de most nem ez volt a lényeg.

"... az élet egy nagy rejtvény, ahol csak kérdéseket kapsz válaszok helyett."

Csökkentették az olvasási élményt:

A kép INNEN.

☁ Alapszituáció: Számomra egy kicsit furcsa volt. Tudom, hogy Amerika teljesen más világ, de azért mert idegen emberek azt állítják, hogy egy illető a lányom barátja volt (flörtölt vele), csak úgy hazavinni az utcáról egy ismeretlen férfit a házamba, számomra azért elég meredek dolog. De végül is szükség van valami alapra az események elindulásához, és azért ennél képtelenebb dolgokat is olvastam már. A gyász és az elkeseredettség pedig sok mindenre ráveszi az embert. Hamar túl tettem magam rajta, elfogadtam a szituációt.

☁ Caleb érzelmei: Kicsit ráncoltam a homlokom az érzelmek hirtelen felébredése miatt. Nem volt teljesen egyértelmű számomra, hogy Caleb miért is mutatott már az elejétől kezdve olyan heves érdeklődést Jane iránt. A "nézd meg az anyját és vedd el a lányát" szituáció ismerős, de fordítva...? Talán egy váltott nézőpontú regény esetében ez sokkal nagyobb hangsúlyt kapott volna a fiú Jane iránti vonzalma, így viszont elsikkadt az információ. A Caleb részéről érkező, "minden, amit kedveltem benne, szeretem benned", illetve az "... amióta csak megláttalak, vonzódom hozzád, Jane. Állandóan rád gondolok" vallomás számomra kevés volt.

☁ Korkülönbség: Rövid távon biztosan nem okoz gondot, ugyanakkor hihetetlen számomra, hogy egy ilyen kapcsolat hosszú távon is működőképes, de végül is ki vagyok én, hogy ezt, illetve az élet nagy igazságát - a szerelem mindent legyőz - megkérdőjelezzem. Szóval...

☁ Önfeláldozás: Caleb szimpatikus fiú volt, de valahogy nem sikerült élethűen megteremteni a karakterét. Ilyen pasi nincs. Bár az utcán élte le élete jelentős részét, mégis házias, kitűnően főz, mindent megcsinál a ház körül, segítőkész, figyelmes, és jó szerető. Ja, és ráadásként képes lenne mindenről - még az élete nagy álmáról is - lemondani, mindent eldobni egy nála 15 évvel idősebb nő kedvéért - miközben vele egykorúak csorgatják utána a nyálukat. Persze alapvetően ez sem elképzelhetetlen, de ... Talán érthető, ha vannak kétségeim.

"A halál csak az a pillanat, amikor a homokórából elfogy a homok. Ennyi. Végül mindenkivel megtörténik. Csak abba van beleszólásunk, hová essen a homok."

Konklúzió:

❦ Kellemes meglepetést okozott a regény azzal, hogy egyáltalán nem hatásvadász, hanem egyszerűen csak elmesél egy szerelmi történetet. De semmi több.

A kép INNEN.

❦ Az írástechnikában és a történetvezetésben nem nyújt semmi különlegeset, egyedit. Patikamérlegen kimért érzelmek és bonyodalmak, lineáris eseménykövetés, E/3 elbeszélési mód (elsősorban Jane szemszögéből). 

❦ Lassú cselekményű regény, amelynek történései számomra kiszámíthatóak, túlnyomó részben klisések voltak, sem az események, sem pedig a reakciók nem okoztak meglepetést. 

❦ Az érzelmek kifejezése lehetett volna mélyebb, nem tudott megérinteni a történet, nem kapott el a szívemet facsaró érzés miközben olvastam a regényt, nem tört rám heves szívdobogás, nem szorítottam elfehéredett ujjakkal az olvasómat, nem kapkodtam a papírzsebkendős doboz után. Kicsit több szenvedélyt el tudtam volna képzelni, valamivel mélyebben kifejtve az érzéseket.

❦ Mindig keresek valami újat az olvasott regényekben, még a romantikusokban is. Bármennyire is jól felépített és - a sablonos párbeszédeket leszámítva - aránylag szépen megírt ez a történet (a fordításra sem lehet panasz), de nem adott semmi olyat a regény, amely kiemelte volna a hasonló művek tengeréből. Egyszeri olvasásra teljesen megfelelt a számomra, még élveztem is az ismerkedést, de semmi más. Ez így összességében erős közepes, erősen átlagos, nem hagyott mély nyomot bennem. Jelen esetben van egy olyan érzésem, hogy pár hét múlva az alapszituációra esetleg még emlékezni fogok, de a szereplők nevére biztosan nem. Sajnálom, mert lehetett volna sokkal jobb is.

Folytatás »

Cora Carmack: Színjáték (Szakítópróba 2.)

Bármennyire is élveztem Bliss és Garrick románcát, valamint a kapcsolatuk vicces helyzeteit, az én igazi kedvencem Cade lett, aki bár a Szakítópróba című történet nagy vesztese volt, a szíve romokban hevert a viszonzatlan szerelem következményeitől, de akkor is hihetetlenül jó karakternek éreztem, úgyhogy szívesen olvastam volna róla a továbbiakban is. Valószínűleg mások, illetve maga az írónő is így gondolhatta, mert a Szakítópróba folytatásában, a Színjátékban ő kapta a főszerepet.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Content 2 Connect

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 336 oldal

Fordította: Lukács Andrea

Borító ár: 2.990- Ft

A mű eredeti címe: Faking it

Sorozat: Szakítópróba
Előzmény: Szakítópróba
+ extra fejezetek a Szakítópróba regényhez

Folytatás: Összpróba, Szerepváltás
Műfaj: romantikus, new adult

A regény e-könyvként is megvásárolható.

Cade azért költözött Philadelphiába, hogy továbbtanuljon és maga mögött hagyja mindazt, ami Texasban történt. A múlttól azonban nehezebb szabadulni, mint gondolta, hiszen Bliss is Garrick is a városban lakik és ráadásként elég gyakran találkoznak ahhoz, hogy a fájó seb nehezen gyógyuljon. Cade szakmai élete sem alakul úgy, ahogy kellene, mert még a közelébe sem került a színpadnak. Az egyik nap leszólítja egy lány a kávézóban és megkéri, hogy játssza el a barátja szerepét - saját magát is sikerül azzal meglepnie, hogy milyen hamar elfogadja a lehetőséget.
Mackenzie, azaz Max a család igazi fekete báránya: festett hajú, tetovált és testékszereket viselő lány, akinek szülei a végletekig konzervatívak és akik azt hiszik a lányuk barátja egy rendes fiú. Csakhogy Max egy Mace nevű sráccal nyomul, akivel egy bandában zenélnek. Amikor a szülei váratlanul meglátogatják és közlik, hogy pár perc múlva a kávézóban vannak, Max kétségbeesetten tekint körbe az üzletben... majd a tekintete megakad jóképű fiún és végső reményvesztettségében felteszi neki élete legőrültebb kérdését.

"Amikor először festettem rózsaszínre a hajam, az anyám sírva fakadt, mintha azt mondtam volna neki, hogy tizenhat éves létemre terhes vagyok. Ráadásul kimosható hajfesték volt."

Max külsőleg egy vagány csaj, de a viselkedése leginkább a szülei elleni lázadás megtestesítése, valamint a lelke fájdalmának kifejeződése. A lány nagyon tehetséges: dalszövegeket ír és egy bandában énekel, a zene jelent számára mindent, és most a szülei miatt veszélybe kerül mindaz, amiért eddig küzdött, amit eddig elért. A magánélete pedig legalább olyan zavaros, mint a lelke.

"Ez voltam én... Az örök jó fiú, más szóval az örök második."

Cade számára az elején az egész bonyodalom csupán egy szerep, egy élvezetes játék, a szíve még mindig sajog a Bliss iránt érzett viszonzatlan szerelemtől. Tényleg csak színjáték az egész? A változás olyan észrevétlen, hogy a fiúban is csak idővel tudatosul: a sebei begyógyultak és az érzelmei középpontjában már egy másik személy áll.

"Furcsa, hogy minél összetörtebb  és zavarosabb egy ember a színpadon annál szórakoztatóbbnak tartják. A közönségnek azok a dalok tetszettek leginkább, amelyeket a legsötétebb, legdühösebb pillanatomban írtam. Ha bárhol máshol és nem a színpadon engedtem volna szabadjára ezt az agressziót, az emberek megbámultak volna, összesúgtak volna a hátam mögött vagy diliházba zártak volna."

Cade és Max furcsa páros, igazából totálisan egymás ellentétei, de a lelkük mélyén nagyon is hasonlók, a múlt történései mindkettőjükre jelentős hatással voltak, a sebek még most is fájnak, túl sok körülöttük a veszteség, a hátramaradt érzések pedig befolyásolják a döntéseiket: az egyikük retteg, hogy mindent megmérgez maga körül, a másiknak pedig könnyebb elengedni és tűrni, mint küzdeni. Kapcsolatuk érdekes, nem éppen zökkenőmentes, de tetszett, ahogy mindketten alakulnak az együtt töltött idő és a másik hatására.
Max karaktere már csak azért is szimpatikusabb volt számomra, mint Bliss, mert az ő problémáját jócskán valóságosabbnak éreztem, mint szüzike színésznőnkét, a szülők meggyőzése, önmaga felvállalása is sokkal komolyabb feladatnak bizonyult, mint a félév végéig való bujkálás és titkolózás. Persze mindez csak nézőpont kérdése. :) Cade... ő továbbra is a kedvencem, és imádtam, ahogy a kedves oldala mellett jellemének eddig háttérbe szorított, határozott része is megmutatkozott, viselkedésével megadta Max számára a kezdő lökést, hogy elinduljon a változás és a teljessé válás útján.

"- Vannak dolgok az életben, amelyekért érdemes harcolni, bármi lesz is a végeredmény. Te is ezek közé tartozol."

Cade főszerepbe kerülése mellett volt még egy dolog, amelynek nagyon megörültem: ezúttal nem csak a pár egyik tagjának szemszögéből mutatja be az írónő az eseményeket, hanem váltott nézőpontú fejezeteket vetett papírra. Sokadszorra jelentem ki, de még mindig igaznak érzem az állítás: nagyon szeretem ezt a stílust és sokkal élvezetesebb a történet, ha mind a fiú, mind pedig a lány gondolatai és érzései átadásra kerülnek. 

"- Annyira félek - vallottam be.
- Tudom, hogy félsz. De a félelem azt jelzi, hogy életben vagy. Azt jelenti, hogy érdekel, mi történik közöttünk, mert az agy nem fél feleslegesen olyan dolgoktól, amelyek nem számítanak."

Nem csak ez volt az, ami miatt azt éreztem, hogy sokat fejlődött a szerző az előző kötet óta, illetve mivel ez a kötet első alkalommal már nem magánkiadásban jelent meg, így az előzményhez képest érződik rajta a gondos szerkesztői kezek munkája. A cselekmény és a karakterábrázolás is valamivel összetettebb és a fő konfliktusforrás, valamint annak kezelése is sokkal inkább hihetőbb a számomra, mint a Szakítópróba esetében. Még egy piros pont azért, hogy Bliss és Garrick sem maradt ki a történetből, több jelenetben is felbukkannak és még némi információt is kaptam a közös életükből.


Összefoglalva: jó és sokkal jobb ez a történet, mint az előző kötet, szerettem olvasni, a szereplők sokkal jobban megérintettek és mélyebben benne éltem a történetben. Ha tetszett az első rész, akkor ezt is ajánlom. Mindenképpen. 

Folytatás »

Cora Carmack: Szakítópróba (Szakítópróba 1.)

Több műfajban olvasok könyveket és érzésem szerint eléggé változatosan is teszem mindezt, nekem egyszerűen szükségem van arra, hogy váltogassam a stílust mielőtt az egyikre vagy a másikra túlságosan ráunnék. Az alkalmazott szisztéma eddig teljesen bevált az esetemben, de még így is vannak olyan időszakok, amikor csak és kizárólag szívszorító romantikára, egeket ostromló érzelmekre és izzó szenvedélyre van szükségem. Ez a könyv pont egy ilyen alkalommal került a kezembe.

Értékelés: 7/10

Kiadó: Content 2 Connect

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 220 oldal

Fordította: Lukács Andrea

Borító ár: 2.990- Ft

A mű eredeti címe: Losing It

Sorozat: Szakítópróba

Folytatás: Színjáték, Összpróba, Szerepváltás
+ extra fejezetek a Szakítópróba regényhez

Műfaj: romantikus, new adult
A regény e-könyvként is megvásárolható.

Bliss Edwards utolsó évét kezdi a főiskolán, de az évfolyamtársaival ellentétben ő még mindig ártatlan, ez pedig felettébb bosszantja, ezért elhatározza, hogy a tette mezejére lép. Mivel barátja nincsen, ezért erre az egyetlen lehetőség, ha mindezt egy alkalmi kapcsolat, egy egyéjszakás kaland keretén belül teszi meg. Bliss a barátaival szórakozni indul és a klubban észrevesz egy férfit, aki a többiekkel ellentétben nem szórakozik, hanem egy Shakespeare kötetet olvas, a lány és az idegen szóba elegyednek, majd kisebb kalamajkát követően ágyba is kerülnek, de nem érnek el a terveik végére, mert Bliss visszavonulót fúj, magára hagyja az szívdöglesztő, meztelen férfit az ágyában és elmenekül a lakásból. Másnap reggel, az első óráján megdöbbenve veszi észre, hogy esti, eléggé kínosan végződött kalandjának résztvevője ott áll vele szemben, a katedrán.

"Bárki is mondta, hogy az egyéjszakás kalandok egyszerűek és nem járnak kötöttséggel, nyilvánvalóan nem találkozott még azzal a sorscsapással, aki én voltam."

Bevallom, hogy a szüzesség kérdésköre nem éppen a kedvencem, sőt... úgy is mondhatnám, hogy inkább felidegesít, ha erről kell olvasnom, mint érdeklődéssel tölt el. Ha pedig nem is tinikről, hanem a nagykorúságon túl lévő szereplőkről van szó, akkor a pumpa még hamarabb felkúszik addig a bizonyos kritikus szintig. Mindezek ellenére most mégis a kezembe vettem ezt a könyvet, bár is igaz, hogy először csak amolyan beleolvasásra, de aztán benne ragadtam a történetben és bizony nem bántam meg, hogy közelebbről is megismerkedtem a könyv belsejével.

Mi volt az, ami már az elején megragadta a figyelmem? Bliss és Garrick első találkozása, a klubban lezajlott párbeszédük, ötletes szóváltásuk volt az, ami arra késztetett, hogy folytassam a megkezdett olvasást. Igaz, hogy nem sokkal később, azt a bizonyos cserbenhagyást eredményező nevetséges indoktól a fejem vertem a falba, de kitartottam a korábbi elhatározásom mellett, miszerint már végégkövetem a párocska útját a végkifejletig. Lojalitásomat siker koronázta, hiszen több olyan párbeszédben, vicces jelenetben lehetett részem, mint amivel az elején összeakadtam és azt vettem észre, hogy élvezem ahogy Bliss és Garrick kerülgeti egymást - még akkor is, ha nem minden lépésükkel és döntésükkel értettem egyet.

"A képességem, hogy tönkretegyem a jó dolgokat, nem ismert határokat."

Bliss karaktere a felvágott nyelve ellenére sem tudott magával ragadni, szerintem túlságosan is magával volt elfoglalva a leányzó, nem sok mindent vett észre a körülötte zajló dolgokból. Ellenben Garrick olyanra sikerült, akiről szívesen olvastam, még annak ellenére is, hogy nem igazán tudom milyen lehet a mindenkit elbűvölő angol akcentus, ezért próbáltam a többi tulajdonságára összpontosítani a figyelmem - az összhatás pedig eléggé meggyőzőre sikerült... talán túl tökéletesre is.

Sajnáltam viszont, hogy a történet egyedüli narrátora Bliss, és nem váltott szemszögű a regényszerkezet. Szívesen olvastam volna fejezeteket, egyes jeleneteket és érdekes szituációkat, valamint az érzelmek kialakulását Garrick szemszögéből.

"Az életben is – ahogy a színházban – néha vannak tökéletes pillanatok, amikor a csillagok szerencsésen együtt állnak, és az ember pontosan ott van, ahol lenni szeretne, nagyszerű emberekkel körülvéve, és azt csinálja, amit akar…"

A történet nagy vesztese Cade, aki szerintem a regény egyik legjobb karaktere Garrick után, Bliss iráni érzései pedig annyira nyilvánvalóak, hogy nem is értem a lány miért nem veszi észre. Teljességgel megértettem a reakcióját, amelyet akkor produkált, amikor ráébredt, hogy végleg kispadra került és soha többé nem rúghat labdába azon a meccsen, ahol Bliss szerelme a tét.

A történet nem túl bonyolult, kapcsolatot akadályozó indok eléggé erőltetettnek tűnt, egyes helyzetek azonban mosolygásra késztettek és ezt pozitívumként értékeltem. Eléggé kitűnik az írásból, hogy ez a szerző első regénye, és mivel első alkalommal magánkiadásban jelent meg, ezért elég sok olyan hibát, illetve baklövést tartalmaz, amelyet egy gondos szerkesztő biztosan kigyomlált volna a szövegből. A magyar fordítást nem érheti semmi kritika, hiszen egy nagyon színvonalas fordító - Lukács Andrea - végezte az eredeti szöveg magyar nyelvre való átültetését.

Bármennyire is kifogásoltam egyes megmozdulásokat és jeleneteket, de azért azt is el kell ismernem, hogy tanultam is történettől - nem is keveset. A színház és a színjátszás egy olyan terület, amelyről nagyon kevés ismerettel rendelkezem, ezért minden, amit ezzel kapcsolatban olvastam, teljességgel újdonság volt a számomra. A másik dolog, hogy soha nem hallottam még a mononukleózis nevezetű betegségről, de most már erről, illetve a betegség lefolyásáról is rendelkezem némi elméleti tudással - persze utánanéztem az információs világsztrádán, hogy a regénybeli leírás megfelel-e a tényeknek és hitelesnek találtam az olvasottakat.

A regény nem hibátlan, de könnyed olvasmánynak, valamint kikapcsolódásra tökéletesen alkalmas, a nyilvánvaló hibák felett könnyű szemet hunyni, mert a történet egyébként olvasmányos. Amíg olvastam, addig nagyon jól éreztem magam, bele tudtam magam élni a szereplők érzéseibe és még utána is kellemes gondolatokat dédelgettem a történettel kapcsolatban. Mindettől függetlenül nem kell semmi nagy durranásra számítani, csak egyszerűen élvezni a párbeszédeket és a vicces helyzeteket.

Ha tetszett a regény, akkor ajánlom figyelmedbe a kiegészítő, extra fejezeteket, amelyek Garrick szemszögéből mutatnak be egyes jeleneteket. Érdemes elolvasni, igazi csemege. :)

Folytatás »