Ahogy az utóbbi években mindig, ezúttal is a szombati napon látogattam meg a könyvnek és könyvkiadásnak ezt a neves és nagyon várt ünnepét. A szokásos népes csapat, amelynek tagjaként általában részt veszek a rendezvényen, most valamivel kevesebb főből állt össze, de pont ezért talán jobban tudtunk a másikra figyelni, illetve könnyebb is volt a programok összeegyeztetése - amelyekből azért akadt bőven.
Milyen könyveket sikerült beszereznem?
Az idén egészen megfontolt és kifejezetten előrelátó voltam, mert elsősorban olyan könyveket vásároltam meg a téren, amelyeket dedikáltatni is akartam - persze azért akadt egy-két kivétel.
- Amikor felröppent a hír, hogy Sümegi Attila Vadhajtás című regénye, amelyet eredetileg e-könyvben akartam megvenni, nyomtatott formában is elérhető lesz limitált példányszámban, akkor elhatároztam, hogy én bizony szerzek egyet belőle - ezért is vezetett első utam a Gabo Kiadó standjához, ahol meg is ejtettem a bevásárlást.
- Mivel egy másik könyv és egy másik dedikálás is érdekelt, ezért azonnal megvásároltam egy példányt Moskát Anita Horgonyhely című regényéből. Később a dedikáláson is részt vettem, hősiesen viseltem a nap erősen tűző sugarait a hosszú sorban, de a könyvembe kapott kedves mondatok - amelyek már örökre az enyémek -, minden kellemetlenségért kárpótoltak.
- Kötelezően beszerzendő példány volt Brandon Hackett Az időutazás tegnapja című regénye, amelyet valamivel később, a nap folyamán - soron kívül - dedikáltattam is.
- A könyvhét egyik legjobban várt regénye volt számomra Lev Grossman A varázslók című kötete, amelynek a beszerzése természetesen nem maradhatott el. Olyannyira akartam, hogy még aznap este bele is olvastam a regénybe.
- Legalább ugyanennyire szerettem volna a magaménak tudni Pék Zoltán Feljövök érted a város alól című, ugyan elég vékonyka, de annál érdekesebbnek tűnő regényét. A szerző fordításait nagyon kedvelem, most az írását is megismerhetem.
- A Ciceró Könyvstúdió standjánál felmarkoltam Buglyó Gergely Oni: A bábu és a talizmán című regényét, amely egy ifjúsági trilógia befejező kötete.
- Az ekultura.hu oldal szerkesztőségének tagjai közül is többekkel sikerült összefutnom, néhány mondatot is váltanom és természetesen felmarkoltam az előre leegyeztetett köteteket, amelyekről majd a későbbiekben a véleményem is olvasni fogjátok. A könyvheti megjelenések közül ezúttal Laurell K. Hamilton Halálcsók, valamint Erin Bowman Taken - A 18-as csapdája című regényeire esett a választásom.
Milyen dedikálásokon vettem részt?
- Sümegi Attila limitált példányszámban megjelenő Vadhajtás című regényét dedikáltattam is, és közben kellemesen elbeszélgettem a szerzővel arról, hogy miként alakította a történet saját magát, illetve fordult a kezdetekben könnyedebb stílusú regény a végére horrorba. Megnyugtattam a szerzőt, hogy mivel egyébként is váltogatom a műfajokat - nagy valószínűséggel - ez engem nem fog zavarni. De majd meglátjuk, ha elolvastam.
- Moskát Anita tavaly is meglepetést okozott nekem a Bábel fiai című kötetbe írt szavaival és idén ismét sikerült elérnie, hogy különlegesnek érezzem magam - mindezt olyan természetességgel tette, hogy attól még a tekintetem is elhomályosult. Először is meg sem kellett szólalnom, mert tudta, hogy ki is vagyok, másodsorban pedig ismét személyre szóló és nagyon kedves szavakat kaptam a Horgonyhely nap közben beszerzett példányába. Anita, nagyon köszönöm!
- A messziről jött moly néha gondban van, főleg akkor, ha az egyik kedvenc hazai szerzője pont akkor dedikál, amikor ő már a hazafelé tartó vonaton zötykölődik - és az, hogy egymás utáni két évben is lemaradjon a dedikálásról, az már szinte tűrhetetlen. Mit csinál ilyenkor az elszánt olvasó? Összeszedi a bátorságát és megkörnyékezi az írót, hogy nem lehetne-e esetleg egy soron kívüli dedikálást összehozni és majd kiugrik a bőréből örömében, amikor erre a megkérdezett - jelen esetben Brandon Hackett - igent mond. Így történt az az eset, hogy az otthonról felcipelt, Az időutazás napja és a frissen beszerzett, Az időutazás tegnapja kötetekbe is belekerült Botond kézjegye, illetve nagyon szellemes, kedves és személyre szóló mondatai. Dedikálás közben pedig egy nagyon jót beszélgettünk - én legalábbis határozottan élveztem. Nagyon hálás vagyok a soron kívüli dedikálásért, a beszélgetését: köszönöm, Botond!
- Gaura Ágnes az a szerző, akinek a dedikálására nem egyedül, hanem @Agatha barátnőmmel mentem, és amint erre lehetőség nyílt, gyorsan el is foglaltuk az asztal körüli üres helyeket. Mivel Ágival egyébként is ismerjük egymást, ezért a beszélgetés teljesen baráti keretek között zajlott, az Embertelen jó című könyvembe kapott - piros tollal írt - mondatot pedig embertelenül jónak találtam. Köszönöm! :)
- Pék Zoltán műfordításait imádom, de a dedikálás során egy kicsit tanácstalanok, túl idegenek voltunk egymásnak, ezért a beszélgetés kicsit döcögősre sikerült. A lényegen azonban ez mit sem változtat, hiszen sikerült megismerkednünk, a Feljövök érted a város alól című kötetbe belekerült az annyira áhított kézjegy és még a vállalt bérdedikálást teljesítettem. Legközelebb pedig már ismerősként üdvözölhetjük egymást.
- A többi dedikáláson csak nézőként voltam jelen, de az ismerősöket azért üdvözöltem, illetve váltottam velük néhány mondatot - így találkoztam össze Trux Bélával és Benyák Zoltánnal. Jelen voltam, amikor @Agatha barátnőm Főnix Könyvműhely új antológiáját dedikáltatta a szerzőkkel és érdekes volt kívülről figyelni ezt a már többször átélt folyamatot.
Igazából a lehetetlenre vállalkozom akkor, amikor belekezdek azoknak a személyeknek a felsorolásába, akikkel összefutottam, esetleg beszélgettem is a nap folyamán - előre is elnézést kérek azoktól, akik nem találják meg a nevüket az alábbi sorokban.
Az utazás során @Agatha volt a partnerem és sorstársam, majd a téren @Szirmocska és @Gabye csatlakozott hozzánk.
Csurgó Csaba és Velkei Zoltán vár Moskát Anita dedikálására. Fiúk, igazán köszönöm, hogy megörökíthettem a pillanatot! :) |
A nap egyik érdekessége, hogy a könyvhétre induló moly már a vonaton is íróba botlik és a szemfüles blogger nem is hagyhatja ki a hirtelen adódott lehetőséget: így történt az, hogy sikerült beszélgetésbe elegyednem Bónizs Róberttel - a többi írót, akiknek a dedikálásán részt vettem, nem említeném meg újra. Viszont sikerült összefutni és váltani pár szót Kleinheincz Csillával.
Felejthetetlen élményt nyújtott számomra a látvány, ahogy az Agave Könyvek kiadó két tagja - Velkei Zoltán és Csurgó Csaba - sorban állt egy fiatal szerző kézjegyéért - minderről fényképes bizonyítékkal is rendelkezem. Legalább ekkora élmény volt számomra megismerkedni a Delta Vision kiadó szerkesztőjével, Raonnal, azaz Erdélyi Istvánnal, akinek a blogommal és a posztjaimmal kapcsolatban mondott elismerő szavai kellemesen megmelengették a lelkemet, és megegyeztünk, hogy a közeljövőben még keresni fogjuk egymást.
Felejthetetlen élményt nyújtott számomra a látvány, ahogy az Agave Könyvek kiadó két tagja - Velkei Zoltán és Csurgó Csaba - sorban állt egy fiatal szerző kézjegyéért - minderről fényképes bizonyítékkal is rendelkezem. Legalább ekkora élmény volt számomra megismerkedni a Delta Vision kiadó szerkesztőjével, Raonnal, azaz Erdélyi Istvánnal, akinek a blogommal és a posztjaimmal kapcsolatban mondott elismerő szavai kellemesen megmelengették a lelkemet, és megegyeztünk, hogy a közeljövőben még keresni fogjuk egymást.
Az már az elején látszott, hogy mozgalmas napnak nézünk majd elébe és az események végül teljes mértékben igazolták is az elvárásaimat/elvárásainkat. Fáradtan, a melegtől, a tömegtől és a cipekedéstől elcsigázottan, de az élményektől, a találkozásoktól és a beszélgetésektől feltöltődve, az esti órákban érkeztem haza - majd valamivel később, a szerzeményeimet dédelgetve vonultam az ágyikómba. Jó volt ez a nap, nagyon jó! Mindig egy élmény, de az idei könyvhét valahogy kifejezetten emlékezetesre sikeredett- pozitív értelemben. Jövőre is kötelező program lesz számomra az ünnepi könyvhét!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése