Blake Crouch: Wayward Pines (Wayward Pines-trilógia 1.)

Bár több alkalommal is olvastam, hogy Blake Crouch - legalábbis munkatempóját tekintve - Stephen King méltó utódja, engem mégsem a thriller nagymesterének emlegetése vonzott ehhez a sorozathoz, ugyanis be kell vallanom nektek, hogy én bizony nem szeretem King regényeit - a kivételt talán csak a korai művei képviselik. Általában az a problémám az írásaival, hogy halálra unom magam a követhetetlen képzelgéseinek végtelen hosszúságú leírásain, innentől pedig lehet bármennyire is jó a történet, engem már nem érdekel, ezért jó ideje nem is veszek King regényt a kezembe, mert tudom, hogy ő és én nem vagyunk azonos hullámhosszon - nyugodtan lehet rám köveket dobálni, de sajnos akkor is ez a helyzet.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 288 oldal
Borító ár: 2.980,- Ft
A mű eredeti címe: Pines
Fordította: Makai Péter Kristóf
Sorozat: Wayward Pines
Folytatás: A pokol kapujában, Az utolsó város
Kategória: thriller
Kedvezményes vásárlás:
www.agavekonyvek.hu
E-könyvben is kapható: www.dibook.hu

Blake Crouch feszültségkeltésben nem marad el King mögött, de - legnagyobb örömömre - a leírásainak behatárolható a hosszúsága, az ötleteinek van értelme, nem bolyong végeláthatatlanul saját elméjének sötét képzelgései között, a regényei - amit eddig volt szerencsém olvasni - pedig kifejezetten pörgősek. Ahogy azt az utószóból megtudjuk, a szerzőre nagy hatással volt Twin Peaks sorozat, amelyet annak idején még gyerekként látott, illetve a jó néhány, hasonlóan kisvárosi környezetben játszódó tv-sorozat, amelyek között vannak misztikusak, illetve teljesen hétköznapi körülményeket bemutatóak is - ezek egy részét én is ismerem, másokat viszont nem. Az olvasottakat - az alapszituációt, a hangulatot, egyes mozzanatokat - tehát nem véletlenül érezzük ismerősnek az oldalakon tovahaladva, de ez semmit sem von le a regény értékéből, mert az tartalmaz annyi egyediséget, hogy a kezdeti hasonlóságokat könnyen elnézhetjük neki, mert a végeredmény már teljesen más érzetet kelt.

A trilógia első kötete, a sorozattal azonos című Wayward Pines regény szándékosan tartja az olvasót  - a főszereplőhöz hasonlóan - összezavarodott állapotban, ezzel éri el azt az állapotot, amelyben teljesen átérezhető az alapszituáció, a mindenre és mindenkire rátelepedő bizonytalanság, értetlenség és félelem.

A kötet főszereplője Ethan Burke különleges ügynök, aki azért érkezik a festői szépségű kisvárosba, hogy megtaláljon két ügynököt, akiknek feltételezhetően ezen a településen veszett nyomuk. A kutatás azonban nem úgy alakul, ahogy kellene, Burke ügynök és a társa autóbalesetet szenvednek, Ethan egy patak partján tér magához, az iratait és a telefonját nem találja, a történtekből pedig nem sokra emlékszik, súlyos sérülései vannak - ugyan kórházba kellene mennie, de ettől - valami érthetetlen oknál fogva - irtózik és inkább a városban bolyongva próbálja egymás mellé illeszteni emlékei töredékeit. Bár sok mindent nem ért, azt biztosan tudja, hogy valami nagyon nem stimmel ebben az idilli városkában, amelynek lakói maguk is furcsán viselkednek. Amikor pedig felfedezi, hogy a települést elektromos kerítés veszi körül, onnantól már megalapozottnak is tűnik az a gyanúja, hogy Wayward Pines-ban valami nagyon nincs rendjén.

Az eseményeket Ethan szemén keresztül követjük végig, ezért az ő információhiánya, illetve zaklatott emlékei az olvasóra is könnyedén átragadnak, a hangulat és a feszültség mindent áthat, a tanácstalanság és a zavar pedig folyamatosan jelen van. A regény nagy része gyakorlatilag arról szól, hogy a sebesült és zavarodott Ethan a városban, illetve a környékén kóborol, folyamatosan egymással ellentétes információkat és reakciókat kap, időnként újra és újra a kórházban köt ki, rengeteget menekül - a fejében pedig egyre nagyobb a káosz és a zavar. A zaklatottságot egyébként tökéletesen fejezik ki az egymás után sorakozó tőmondatok, segítenek a hangulat megteremtésében, és ezt még akkor is így gondolom, ha egyébként olvasás közben egy kicsit darabosnak találtam a szöveg ezen részeit - úgy voltam vele, hogy a cél érdekében mindent.

A könyv filmes borítója, amely egyébként 
csak egy védőborító az eredeti köteten. 
Ha valakinek nem tetszik, akkor levehető.

Nyugodtan kijelenthetem, hogy nem csak Ethan fejében kavarodtak össze a dolgok, hanem bizony az enyémben is - a kitűzött cél tehát teljesült. A lassanként felcsipegetett - lényegesnek tűnő - információmorzsákat egymás mellé rakva magam is értetlenül néztem az időbeli ellentmondásokat, amelyeket hosszú ideig sehová sem tudtam tenni, aztán végül csak fény derült az értelmükre, a mögöttes jelentésükre - helyére billent minden, az események mögötti magyarázat teljesen helyénvalónak, logikusnak és kellően megalapozottnak tűnt.

Ennél többet gyakorlatilag nem is igazán lehet elmondani a kötet eseményeiről, mert azzal az élvezetet, az események mögött húzódó titkot tenném tönkre, a mélyben megbúvó motivációt leplezném le. Talán még annyit árulnék el, hogy az ördög a részletekben rejlik és a szerző nagyon sok ördögöcskét rejtett el a szövegben, tehát érdemes odafigyelni az egyébként lényegtelennek tűnő kijelentésekre.

Bár önmagában is élvezhető és bizonyos szempontból kereknek tekinthető a történetnek ez a része, de mégis úgy érzem, hogy igazán akkor lehet értékelni az olvasottakat, ha a trilógia többi részét is megismerjük - állítom ezt úgy, hogy a véleményem megformálásakor már a befejező kötet elején tartok.
Kinek ajánlom? Aki kedveli a titkokat, a borzongást és rendelkezik kellő erősségű gyomorral ahhoz, hogy feldolgozza az olvasottakat. Sorozatkezdő kötetnek kellően titokzatos és olvasmányos, folytatásra mindenképpen érdemes.

A történetből sorozat is készült, amely 2015. május 14-től látható a Fox csatorna műsorán. Az első két részt már megnéztem, de a véleményemet még megtartom magamnak és inkább kivárok - még az is lehet, hogy külön poszt lesz belőle.

Posted in: 8 pontos,Agave Könyvek,Blake Crouch,könyvértékelés,thriller,Wayward Pines