Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2015. június 4., csütörtök

Tess Gerritsen: A sebész (Rizzoli & Isles 1.)

Újabb regény került sorra az olvasásban a Csökkentsd a várólistádat 2015. évre betervezett listájáról. Pedig a teljesítéssel kész vagyok, de annyira jó könyveket válogattam erre az évre össze, hogy nem bírok az olvasásukkal leállni - úgyhogy folytatom a túlteljesítéssel. :)
Igazság szerint jó ideje szemezek már az írónő regényeivel és azt is tudom, hogy az egyik történetéből tv-sorozat is készült, de eddig még nem jutottam el az olvasásig - a sorozatot meg elvből nem nézem meg addig, amíg nem olvastam el az események nyomtatott verzióját. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy nálam a krimihez hangulat kell - főleg az ilyen fajtához, amelyben beteg elmék által végrehajtott brutális esetek nagyon is részletes leírásait lehet olvasni, és ami a lélektani hatását tekintve inkább thriller, mint krimi.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2009.
Terjedelem: 430 oldal
Fordította: Kovács Kristóf
Borító ár: 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: The Surgeon
Sorozat: Rizzoli & Isles
Folytatás:
2. A tanítvány
3. A bűnös
4.) Body Double
5.) Eltűntek
6.) The Mephisto Club
7.) The Keepsake
8.) Ice Cold
9.) The Silent Girl
10.) Las to Die
11.) Die Again
Műfaj: krimi, thriller
Savannah városában okkal rettegnek a nők, ugyanis egy sorozatgyilkos szedi áldozatait: az éjszaka leple alatt besurran az egyedülálló hölgyek lakásába, megerőszakolja, majd válogatott kínzásoknak veti őket alá. A gyilkos mesteri módon használja a szikét, ezért méltán érdemelte ki a "Sebész" nevet. Catherine Cordell sebész rezidens a helyi kórházban, de egy éjszaka ő maga is áldozattá válik, éppen csak sikerül megmenekülnie. Catherine elköltözik a városból és Bostonban  próbál új életet kezdeni, munkát vállalni, de a múlt emlékei ide is követik. Két évvel a korábbi eseményeket követően a "Sebész" ismét munkához lát, újabb nők viselik testükön a keze nyomát, de kétség sem férhet hozzá, hogy az igazi célpontja nem más, mint a doktornő.

A regény alapvetően jó stílusban megírt, képes arra, hogy ha az ember belekezd az olvasásba, akkor bizony benne ragad a történetben. Még úgy is borítékolható ez a hatás, hogy a részletes és kellőképpen realisztikus leírások miatt többször borzad el a kötetet gyanútlanul kézbe vevő érdeklődő, mint amennyiszer nem.

A krimi szál kifejezetten tetszett, bár a regény határozottan durva jelenetekkel van tele, ugyanakkor érzékeny témát érint, mert a nemi erőszak már önmagában is elítélendő dolog, de ami ezekkel a megerőszakolt nőkkel a gyilkos tevékenységének következményeként még megtörténik, az már az embertelen és brutális kategóriába sorolható - női olvasóként érzékenyen érintett az alapszituáció könyörtelensége.

A történetre a lineáris időrend a jellemző, az elbeszélésmód E/3 személyű, kivéve azokat a közbeszúrt fejezeteket, amelyek a gyilkos gondolatait írják le, mert ezekben az esetekben konkrétan az elkövető szemén keresztül láthatjuk az eseményeket, az ő fejében találjuk magunkat, valamint az időrend is felborul, mert egyes áldozatokról, a halálukról hamarabb olvashatunk, mint az a történetben ténylegesen sorra kerülne.

Az alapszituációra nem tudok mást mondani, csak azt, hogy beteges és kegyetlen, az ilyen elme őrült, mást nem lehet rá mondani - ugyanakkor zseniális is, mert képes tökéletesen láthatatlan maradni és minden gyanú fölött állni, valamint ha szükséges akkor kordában tudja tartani a késztetéseit és arra irányítani a figyelmét, aki dühének igazi célpontja.

A nyomozás szerteágazó és eléggé cselekményes is, a rendőrök munkájára nem lehet panasz, de a regény jelentős részében mégsem vetül rá a gyanúnak még az árnyéka sem az elkövetőre. Aztán persze, amikor sikerül rátalálni a megfelelő szálra, már viszonylag gyorsan, de nem problémamentesen megy a részletek felgöngyölítése, hamar világossá válnak az okok. Ez nem az a könyv, ahol az olvasó számára már a kötet elején nyilvánvaló, hogy ki az elkövető, de hosszú oldalakon keresztül kell végigkövetnie a rendőrség próbálkozásait - nem, itt senki sem tudja, hogy ki a sorozatgyilkos és amikor végre kiderül a személye, akkor is van még miért izgulni.
"Nem a szerelem a legnagyobb kerítő, hanem a fájdalom."
Minden pozitív hozadéka és élvezhetősége mellett a regénynek vannak gyengeségei is - mindjárt több is. Úgy tűnik, hogy amíg az írónő a különböző egészségügyi tevékenységeket, beavatkozásokat teljesen követhetően és korrekten írja le, addig hajlamos eltúlozni egyes érzelmeket. A történetben jelentős szerepet kapnak a nemi erőszakon átesett nők és a problémájukban segítséget nyújtó személyek, de az én nézetem szerint ez még nem ad elég okot arra, hogy az áldozatok, illetve az érintett szakemberek, segítők minden férfira úgy tekintsenek mintha éppen az előttük álló személy követte volna el az egyébként igencsak elítélendő tettet. Márpedig az ügyben nyomozók többsége férfi, szóval bőven akad lehetőség arra, hogy az írónő kifejtse ezt az igencsak eltúlzó nézetét. (Kicsit úgy éreztem magam, mint a halőr - vagy minek hívják - abban a bizonyos viccben, amikor engedély nélküli horgászással vádolja a tó közepére sodródott csónakban olvasó nőt, aki viszont cserébe azzal gyanúsítja a halőrt, hogy erőszakot akar elkövetni rajta - mindkettőjük magyarázata az, hogy elkövetheti a tettet, hiszen a felszerelése megvan hozzá.)

Boston, Back Bay városrész (A kép INNEN.)
A másik ilyen eltúlzott reakciót maga Rizzoli produkálja, aki tökéletesen alakítja a férfi szakmát választó (bár nem értem, hogy a nyomozói szakma miért tekinthető kifejezetten annak?), férfiak közé került, ugyanakkor meg nem értett és elnyomott nőt. Alapból megértem a problémát (a műszaki pályán is furcsán tekintenek a nőkre és ez saját tapasztalat), de igazság szerint most a pasikkal értek egyet, mert Jane Rizzoli olyan ellenszenves és kibírhatatlan nőszemély, amilyennel ritkán sikerül összeakadnom. Szóval jelen esetben tökéletesen együtt éreztem minden férfi nyomozókollégával, miszerint ezt a nőt képtelenség megérteni és elfogadni - talán ideje lenne magába néznie egy kicsit. Remélem, hogy a sorozat későbbi részeiben változik a karaktere, mert nagyon ráférne.

Amikor utánanéztem, megdöbbenve tapasztaltam, hogy ez a regény egy sorozat első kötete, amelynek címe a Rizzoli  & Isles. Nos, Rizzoli ebben a kötetben nem más, mint egy totális mellékszereplő, Isles személyéről pedig csak sorozat címéből értesültem, mert bizony fel sem merült a neve a majd négyszáz oldalnyi szövegben. Ha valakit meg kellene neveznem főszereplőnek, akkor az biztosan nem Rizolli lenne, hanem inkább Moore nyomozó és persze Cordell doktornő.

Minden hibája ellenére is jó ez a regény, nagyon tetszett történet felépítése és a dinamizmusa, az alapok nagyon jók, az általam kifogásolt dolgokon, az alkalmazott klisés helyzeteken pedig még lehet csiszolni, ezért nem alaptalanul feltételezem, hogy a következő kötet még ettől a résztől is jobb lesz - vagyis nem véletlen, hogy a harmadik részből nagyon is kedvelt sorozat készült. Mindenképpen folytatom, még az is lehet, hogy hamarosan.



0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons