Lakatos Levente: Bomlás (Dr. Lengyel 2.)

Nem vagyok rá kifejezetten büszke és általában nem is szokásom ilyet tenni, de jelen esetben én vagyok az az ember, aki fordítva olvas egy sorozatot. Egyszer mindent el kell kezdeni, ki kell próbálni, nálam a Dr. Lengyel sorozat lett a kísérlet alapja. Az Aktus volt az első olvasmányom, amely önállóan is élvezhető történet, ugyanakkor az utalásaival arra is alkalmasnak találtatott, hogy felkeltse az érdeklődésem az előzmények iránt - ez persze főként Dr. Lengyel sötét és pszichopata jellemvonásokat mutató karakterének volt köszönhető. Ha már így alakult, akkor... Mindenesetre érdekes kísérletnek lehetek - saját magam elhatározásából - alanya.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 440 oldal
Borító ár: 3.499,- Ft
Sorozat: Dr. Lengyel
Előzmény: Loveclub
Folytatás: Aktus
Műfaj: erotika, thriller
Megjegyzés: e-könyvként is kapható

Dávid ismert kriminálpszichológus, szakterülete nem más, mint az elferdült és bomlott elmék által elkövetett bűntények motivációinak megértése. Ő maga nem rendőr, hanem független szakértő, aki Európa szerte segíti a bűnüldöző szervek munkáját. Most viszont éppen mélyponton van: az olaszországi eset felgöngyölítésében nem tud eredményt felmutatni, a magánéletével kapcsolatban tett próbálkozása szintén kudarcba fulladt, az eddig elnyomott ösztönei pedig a láncaikat rángatják. Amikor azonban feltűnik Dóra, múltjának egyik meghatározó szereplője, aki egy eltűnt személy felkutatásában kéri Dávid segítségét, akkor fordul csak fel igazán a kriminálpszichológus élete. Fényes Laura, nyomozónő előtt újabb megoldandó feladat áll: meg kell állapítania a budai hegyekben talált, súlyosan megcsonkított férfi személyének kilétét, illetve meg kell találnia a gyilkosát - közben pedig meg kell küzdenie, mind a magánéleti, mind pedig a napi szakmai problémákkal.

Nagyon érdekesen indult a történet és mivel - ezt nem tagadhatom le - magam is vonzódom valamelyest a bomlott elmékhez - talán azért, mert érdekesek és kiszámíthatatlanok - a regény kifejezetten alkalmas volt arra, hogy a teljes figyelmemet megragadja, az erre vonatkozó fogékonyságomat a stílus és az apránként adagolt információkkal teli szöveg pedig ki is használta. Dávid tehát a saját démonaival küzd, azokat igyekszik megfékezni, Laura pedig a mindennapi élet kihívásainak próbál megfelelni: egyszerre kell megértő társként és határozott, éles eszű nyomozóként viselkednie. Mindezek közben pedig ott van az eltűnt írópalánta, Szilvia és a műve, Flórián Bibliája, amelyből lassanként kibontakozik egy kettős életet élő férfi személyisége és egy nem éppen mindennapi kapcsolat. Ugye most már senki sem csodálkozik azon, hogy benne ragadtam a történetben?

A párhuzamos cselekményszálak teszik igazán érdekessé a történetvezetést és tartják szinte végig kétségek között az olvasót. A regény elején rögtön szembesültem azzal, hogy Flórián halott, hiszen Laura az ő halálának ügyében kezd nyomozásba, ugyanakkor Szilvia művének fejezetiből pedig azt ismerhetjük meg, hogy mi volt a férfi különleges életvitelének motivációja, illetve hogyan is jutott a férfi odáig, hogy úgy végezte, ahogy végül is rátaláltak. Dávid és Laura nézőpontja, illetve a könyvbeli regény fejezeti egymást váltják a történet során, ezáltal pedig egy végig érdekes és a figyelmet végig fenntartó történet bontakozik ki az oldalakon.

"Többet ésszel, mint erővel – tartja a mondás. Az elme kegyetlenségével szemben lehetetlen izzadságosan fellépni."

Úgy gondolom, hogy minden megvan ebben a regényben, ami a szórakozáshoz és a szórakoztatáshoz kell: az érdekes karakterek remek alapot nyújtanak, az alapszituáció egyszerre megbotránkoztató és pikáns, a váltott fejezetek miatt lassan adagolt információk mindig a legjobbkor kerülnek elő, továbbhaladásra ösztönzik az olvasót. Mindezek közben pedig a magánéleti problémák miatt az egyébként éles eszű és hideg fejjel, gépiesen gondolkozó nyomozók emberibbé, megérthetőbbé, kezelhetőbbé válnak - engem megnyugtatott, hogy ők is tévedhetnek, hogy ők is emberből vannak.

"Ami nem öl meg, az megerősít ugyebár, az élet éppen a kiszámíthatatlanságától válik izgalmassá."

A nyomozás előrehaladásával a rejtélyek egyre csak sokasodtak, a feszültség érezhetően növekedett, az én kíváncsiságom pedig az egeket ostromolta, annyira érdekelt, hogy mi lehet ennek az egész kalamajkának az alapja, mi volt az, ami ilyen tettek elkövetésére késztetett embereket. Nyakamba is kaptam a fekete levest és bevallom, hogy nem igazán tetszett, amit olvastam, egyszer még el is kacagtam magam, mert az addig szépen és érdekesen felépített történet ezzel, a motivációk megértésére törekvő hihetetlen és földtől elrugaszkodott magyarázattal egycsapásra összeomlott a szememben. Persze ez még nem volt elegendő indok arra, hogy abbahagyjam az olvasást - annál lényegesen jobban érdekelt a végkifejlet, az elkövető személye és a magánéleti problémák megoldása -, de gyanakodva figyeltem a történet további alakulását.

"A kimondott szavaknak erejük van: kontrollálják és ösztönzik az embert."

A későbbiekben ugyan elgondolkoztam a magyarázaton, valamilyen szempontból el is fogadtam azt: kénytelen voltam elismerni, hogy sosem lehet tudni, egy elme milyen abnormalitásokat rejt, és arra is láttunk már példát a világtörténelemben, hogy kellő meggyőzőképesség birtokában tovább is lehet adni ezeket a képzelgéseket úgy, hogy az ember meg sem kérdőjelezi azok valóságtól való különbözőségét. Az én végső meggyőzésemhez az elkövetett tettek és a brutális gyilkosságok között meghúzódó okok magyarázata azonban kevésnek bizonyult, és hiába volt ismét tökéletes, kifejezetten élvezhető és nagyon jó a történet további része, a nyomozás egésze, ha számomra az alapmotiváció maradt a regény leggyengébb láncszeme.

"Soha nem tudhatjuk, mi rejtezik egy-egy emberi álarc mögött. Mindenki életében lappanganak mocskok, elfedni vágyott titkok."

A sorozat részek visszafelé olvasásának egyik negatívuma a túlzott elvárások dédelgetése, és én bizony most így jártam. Az Aktus eseményeinek megismerése közben kialakult bennem egy kép Dávidról és mellette ott voltak azok a kijelentések - elsősorban Laura nézőpontja -, amely szerint a pszichológus régebben sokkal kiszámíthatatlanabb és sötétebb személyiséggel rendelkezett. Igazából ez volt az, ami az én kíváncsiságom felkorbácsolta és azt kell mondjam, hogy az előzetes elvárásaim sokkal nagyobbak voltak, mint amit végül is élményként kaptam: Dávid egészen jól kordában tartotta az őt kínzó gondolatokat, a gyötrelmei és a gondolatai ugyan eléggé mélyek és sötétek voltak, de az a szenvedélyes időszak, amelyre Laura az következő kötetben annyiszor utal majd, most nem került részletezésre, a szerző az olvasó fantáziájára bízta annak átélését - az már a saját problémám, hogy ez nekem bizony zokon esett. Még akkor is, ha utólag be kell ismernem, hogy számomra nem is Dávid pszichopata jelleme, hanem a nyomozás során tanúsított logikai, kombinációs képességei tették rám a legnagyobb hatást.

Határozottan jó történet, érdekes, a figyelmet az elejétől a végéig majdnem töretlenül fenntartó események, az elején még kuszának tűnő, több szálon futó, de a végére minden részletében összekapcsolódó események jellemzik ezt a regényt. Számomra nem volt olyan erős, mint az Aktus, ugyanakkor ez nem is szerepelt az elvárásaim között. A két művet összehasonlítva jól látható, hogy a szerző a történetvezetésben, szálak bonyolításában, az okok és nyomozás kidolgozottságában, illetve a karakterek ábrázolásában is határozottan sokat fejlődött, a belőtt irány pedig kifejezetten jónak tűnik.

Azt hiszem hamarosan elérkezik majd az az idő, amikor meg fogok ismerkedni a sorozat kezdő kötetével is.

Posted in: 8 pontos,Dr. Lengyel,erotika,könyvértékelés,Lakatos Levente,magyar szerző,recenzió 2015,thriller,Ulpius-ház