Karen Marie Moning: Új nap virrad (Tündérkrónikák 5.)

Karen Marie Moning határozottan nem a hagyományos stílusban író (urban fantasy) szerzők közé tartozik. Amikor elkezdtem olvasni ezt a sorozatot, akkor már érződött, hogy van benne valami különleges, de még nem igazán bontakozott ki. Bezzeg a negyedik és az ötödik kötetre. Na igen, aki idáig eljutott a sorozattal az tudja, hogy miről beszélek. Aki még nem, azoknak azt ajánlom, hogy ne hagyja ki ezt az élményt.

Sokat gondolkoztam, hogy mit írjak le erről a könyvről, az eseményeiről. Mert ha nem árulok el semmit, akkor gyakorlatilag jobb, ha most abbahagyom a pötyögést. Ebből következik, hogy ez a bejegyzés bizony nem kevés cselekményleírást fog tartalmazni. (Azért próbálom majd visszafogni magam.) Az olvasás folytatását tehát csak saját felelősségre ajánlom.

Hol is tartunk? Mac szüleit elrabolja Darroc és cserébe a Mac-nél lévő három követ akarja. Mac belép az ezüstökbe, majd el is téved az összekapcsolt világok között. Az egyik síkon összetalálkozik Christian McKeltarral is, akit az élete megmentése érdekében kénytelen unseelie hússal megetetni. Majd elszakadnak egymástól. Megpróbálja elérni Barronst a telefonjába programozott minden lehetséges módon, amelynek az eredménye, hogy egy szörnyeteg kezdi kísérgetni és védelmezni, idővel pedig feltűnik Ryodan is - a kötet vége hatalmas fájdalom és természetesen borzalmas függővég.

A sorozat ötödik része gyakorlatilag úgy kezdődik, mintha lapoztunk volna egyet az előző kötet következő oldalára. Mac helyzete teljesen reménytelennek tűnik, fájdalma igazán szívbe markoló, dühe és elkeseredettsége teljesen érthető. Ahogy döntése is, miszerint a bosszú maradt számára az egyetlen járható út és ehhez azt a megoldást választja, ahol a cél szentesíti az eszközt. A Fehér palotában sok mindennel szembesül, néhány dolog megvilágosodik előtte, illetve ezernyi új kérdés merül fel a megoldások között. A legfontosabb kérdés, hogy ki is ő tulajdonképpen? Miért nem szeretik az ezüstök? Miért üldözi a Könyv? És miért tekinti régi ismerősének a K'Vruck? Amíg Mac a tükrök világaiban bolyong, addig a valós életben lényegesen hosszabb idő telik el, Dani tovább vívja a harcát és mindent megtesz, hogy felfedezéseit másoknak is tudomására hozza. Vajon sikerül megmenteniük a világukat?

Hihetetlenül örültem neki, hogy az írónő továbbra is hozta az eddig megszokott színvonalat. Van ebben a részben minden, ami szemnek és szájnak ingere, amit csak kívánhatunk. A szokásos elmélkedések, értetlenkedések és akciók mellett továbbra is ott vibrál a könyvben az a szexuális energia, bizsergés, amely Mac és Barrons kapcsolatára olyan jellemző.
Bevallom, hogy Mac helyenként végeérhetetlennek tűnő monológjai közben néha elvesztettem a fonalat. Nem mindig kötöttek le a gondolatai. Néhány jelenet esetben olyan érzésem volt, mintha mindenképpen meg kellett volna tölteni az oldalakat szöveggel. A másik, számomra idegesítő tényező Dani volt. Haver, de utáltam a szlengekkel  teletűzdelt mondatokat olvasni. De amikor végre cselekvésre került a sor, akkor már nagyon szerettem a kötetet, Mac reakciói azért nem semmik voltak - főleg, amikor még a saját szemének sem akart hinni. :)

Bár már megszokhattam volna, hogy a sorozat köteteiben mindig történik valami, amitől az állam a padlóra zuhan, de arra nem számítottam, hogy ez többször is bekövetkezik majd. Kezdve azzal, hogy kinek hiszi magát Mac, aztán kiderül, hogy miért. Majd itt van a Seelie királynő esete, valamint V'lane esete, valamint Rowena esete, valamint Dani esete. És még sorolhatnám tovább. Csak kapkodtam a fejem, majd csóváltam a fejem, majd szedegettem össze az államat a padlóról. Jó párszor kivert a hideg veríték olvasás közben vagy esetleg felpörgött a pulzusom (különféle okokból). A végén pedig végre fellélegeztem. Egyrészt azért, mert van lezárás, van pozitívum a kötet végén, másrészt, mert egy másik szálon van remény a folytatásra. Még mosolyra is futotta, mert Barrons amint... Na jó, ezt nem árulom el. Olvassátok inkább el. :P

Szerettem olvasni ezt a könyvet, leginkább azért, mert olyan kellemesen el tudtam merülni a cselekményben, de ettől függetlenül van pár dolog, ami miatt haragszom az írónőre. Az egyik, hogy némiképp hullámzónak éreztem ennek a kötetnek a cselekményét: vannak benne lassabb, laposabb részek, a vége pedig kegyetlenül pörög, sok mindent elárult, de határozottan sok információt tartott vissza. Kezdve azzal, hogy még mindig nem tudjuk, hogy Barrons és nyolc embere akkor most kicsodák vagy micsodák tulajdonképpen. Oké, felfogtam, hogy mi a lényeg, de honnan jöttek, hányan vannak, mióta léteznek és konkrétan micsodák is ők? Mi ez a nagy tündérré alakulás, ez az egyensúlyra törekvés?

A borító és a kötet nagyon gyönyörű. A sorozat legszebb darabja. Egyetlen egy hibája van: nagyon elüt a sorozat többi kötetétől. De legalább megjelent és ezt értékelni kell. Nagyon is értékelni kell.
Vannak még gyönyörű külföldi borítók. A levehető, átlátszó borítós a favorit, de utána közvetlenül a magyar kiadásé (ami egyébként szintén külföldi kiadásból átvett) következik. :)
A pontozással gondban voltam, mert a nem tetsző dolgok miatt majdnem pontlevonás lett a vége, de aztán a könyv végi élmények és a hangulat miatt úgy döntöttem, hogy megérdemli azt, amit adtam rá. .)

Egyedi ez a sorozat, egyedi az írónő stílusa. Jól kitalált a világa, érdekesek és felejthetetlenek a karakterei, különleges a története. Elkap és nem ereszt ez a világ. Örülök neki, hogy mégsem maradt félbe a sorozat, örülök neki, hogy olvashattam. (Sőt, az újraolvasáson is határozottan gondolkodom. Talán majd jövőre sort kerítek rá.) Bár a gondolataim még mindig nehezen fogalmazom meg a könyvvel, a sorozattal kapcsolatban. Egy valamit biztosan ki tudok jelenteni: nagyon megéri olvasni ezt a sorozatot. Tegyétek meg! Ne feledjétek: A remény erőssé tesz, a félelem megöl.

Pontszám: 10

Kiadó: Cor Leonis Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 597 oldal
A mű eredeti címe: Shadowfever
Sorozat: Tündérkrónikák
Előzmény: Keserű ébredés, Álom és valóság, Hajnalra várva, Rossz hold kelt fel
Spin off sorozat: Iced - Megnyílik az ég
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2012.)

Posted in: 10 pontos,Cor Leonis Kiadó,Karen Marie Moning,könyvértékelés,tündér/elf,Tündérkrónikák,urban fantasy