Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2015. november 18., szerda

Eric Muldoom: Éjféli erdő

A novellás kötetek nem egyszer okoztak már nekem meglepetéseket - pozitív és negatív értelemben is. Ritka az amikor minden írás tetszik egy válogatásból, ugyanakkor mindig tudok választani egy, vagy éppen több kedvencet, amelyek miatt jó érzéssel tekintek a polcomon sorakozó kötetre - ez csak egy általános tapasztalat. A másik játékom, hogy próbálok az írás keletkezése mögé látni, ami elképesztően tanulságos.
Eric Muldoom stílusa már nem volt ismeretlen előttem, hiszen a Boszorkánylovag című regényét közel egy évvel ezelőtt olvastam, és bár akkor úgy éreztem, hogy bizonyos részei nem igazán nekem szóltak, összességében mégis tetszett, amit a két borító között találtam. Nem véletlen, hogy emlegetem a regényt - amely egyébként az Ammerúnia sorozat első része, a korábbi történet átdolgozott verziója -, hiszen nem kevés áthallás van a két kötet között, de erre majd valamivel később térnék ki bővebben.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadói sorozat: Delta Vision Exkluzív
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 362 oldal
Borító ár: 2.990 ,- Ft
Műfaj: fantasy, dark fantasy
Akciós vásárlás:
Delta Vision Könyvroham
Delta Vision Webáruház
E-könyvként is kapható.
A szerző egyéb könyve(i):
Boszorkánylovag (Ammerúnia 1.)
A könyv fülszövege a természetfeletti lények egész seregét ígéri, és mindezt ráadásul nagy tömegben - a borzongás ilyen "szereplőgárda" felvonultatása mellett biztosan garantált. A borító remekül illeszkedik ahhoz a hangulathoz, amit olvasás közben éreztem, és ha a fülszöveg nem csábított volna el már korábban, akkor a fedlap képe biztosan megteszi ezt helyette. Ritkán érzek ilyen összhangot a külcsín és a belső tartalom között, ezért pedig egy hatalmas képzeletbeli piros pontot kap tőlem a Delta Vision kiadó, illetve Pozsgay Gyula, a borítófestő. (Ha valaki szeretné háttérképnek, akkor arra is van lehetőség.)

Tizenhárom történetet tartalmaz a kötet, amelyek mindegyike a klasszikus vagy - ha a hangulatát nézem -, akkor a dark fantasy kategóriába sorolható be, mondanivalók, illetve stílus szempontjából pedig három fő téma köré csoportosulnak a kalandok.

Az Éjféli erdő fejezet azt kínálja, amit a neve is sejtet: borzongást és elkeseredett lelkeket, akik mindenre elszántan keresik a megoldást a problémájukra, ami általában valamilyen sérelem megtorlása, a bosszú hajszolása. A kimenetel pedig nem lehet más, mint önjelölt hőseink különös kalandja, találkozása a természetfelettivel, ami soha nem vezetett még jóra. A történetek főszereplőinek már eleve nincs vesztenivalójuk, a cél teljesülése érdekében képesek feláldozni mindent: még az életüket is felajánlják azoknak az erőknek, amelyeket az ember általában messzire elkerül.

Tündérek, vámpírok, csontlovagok és jégboszorkányok: az egyik becsap, a másik incselkedik veled, kelleti magát, a harmadik a hiszékenységet használja ki, a negyedik ősidőktől fogva gonosz - egyikkel sem szívesen kerülnék szembe egy sötét erdőben, egyikük ármányának sem akarnék áldozata lenni. A fejezetbe tartozó hét novella közül a Hollók, illetve a Fagyboszorkány című írást kedveltem a legjobban - az utóbbi talán valamivel jobban tetszett, mint az előbbi. A jégelfek világa könnyedén magával ragadta a figyelmem, és nagy örömömre szolgált, hogy az elfeknek ez a különleges faja - ha csak utalás szintjén is -, de újra felbukkant a Jégmadár című novellában.

A Kalandozók útján is legalább olyan sokatmondó cím, mint az előző fejezeté, és tényleg azt ígéri, amit sugall: vakmerő tettekre vállalkozó egyéneket és hihetetlen kalandok egész sorát. A négy novellát tartalmazó íráscsokor szorosan kapcsolódik a korábban már emlegetett Boszorkánylovag című kötethez, hiszen A legendák könyvében Aldyr, az árnyelf ered első küldetésén egy különlegesen értékes kincs nyomába, a Lidellé tornya című novellában pedig Fekete Kullgan indul titokzatos hagyatéka felkutatására. A korábbi ismeretségünk, illetve a történetek mozgalmassága miatt különösen élveztem Aldyr és Kullgan kalandját, örültem, hogy megismerhettem a múltjuk egy darabját.

A kép INNEN.
A rettegést és rémületet keltő, illetve a véres kalandok sorát felvonultató történetek közül üde színfoltként tűnik ki a botcsinálta varázslótanonc próbálkozásait bemutató írás, a Görbe torony. Ez egy eléggé rövidke, de annál emlékezetesebb szösszenet, amely a terjedelme ellenére is igazi poénbomba - ráadásul pont jókor robban.

Az Elátkozott földek mindössze két - különösen ütős - novellát tartalmaz. A Varjú történetében az elfek nemes házai kerekednek fel, hogy saját törvényeiket megszegve menekítsék ki az elfvadászok fogságába esett társaikat. Mágia és közvetlen párbajok, rosszindulat, hatalom utáni sóvárgás és az igazság érdekében vívott harc, a kötelesség helyezkedik egymással szembe, hogy aztán egyik fél se ússza meg veszteség nélkül. Színes, mozgalmas és érdekes írás - sok, még annál is több, más novellákhoz, történetekhez kapcsolódó rejtett utalással, összefüggéssel. A Démonlovasok című novellában egy merész kalandor és egy harcos lány kalandja elevenedett meg a szemem előtt, akik  - akarva vagy akaratlanul - a Pókisten imádóinak barlangjába vetődtek. Talán ez volt az a történet, amitől leginkább kirázott a hideg - no igen, magam sem kedvelem a pókokat. Mindkét novella olyan, amelynek világa különösen érdekes, és szívesen olvasnék még olyan írásokat, amelyek akár folytatásai a már megjelenteknek, akár csak valamilyen mértékben kapcsolódnak hozzá.  

A novella nem éppen egy egyszerű műfaj, ezt már magam is megtapasztaltam. A Boszorkánylovag cselekményes történetét követően hasonlóan mozgalmas írásokra számítottam és meglepett, hogy a kötetben szereplő történetek nem mindegyike ilyen. A kalandok és a harcok leírása mellett most lényegesen nagyobb hangsúly helyeződött a környezet bemutatására, illetve a szereplők érzelmeinek részletezésére, mindez pedig nagyon jót tett a hangulat és az átélhetőség szempontjából. Külön kiemelném, hogy a szerző nagyon igényesen fogalmaz: a mondatai lassan hömpölyögnek, magukkal ragadnak. A leírások gyönyörűek, szinte élnek, olvasás közben a képzelet üres falára vetítik a szöveg tartalmát, amelynek eredményeként egymás után elevenednek meg a holdfényben fürdő erdők, a perzselő sivatagok vagy éppen a föld alatti barlangok képei, a helyszíneket pedig változatos és érdekes szereplők népesítik be. Kevés olyan íróval találkoztam eddig, aki képes ilyen mértékben festeni a szavaival, ilyen élethű képeket előcsalni a fantáziám mélyéről - nem csak a helyszínek, hanem az összecsapások esetében is.

A kép INNEN.
Nem lehetek elégedetlen akkor sem, ha a történetek mondanivalója és kidolgozottsága szempontjából nézem a kötetet, mert a tizenhárom történet között sok az emlékezetes és a hatásos írás. Ugyanakkor néhány novella esetében kissé kurtának, időnként laposnak éreztem a befejezést, egyszerűen vártam még valamit, amit nem kaptam meg - erre a legjobb példa talán a Vérhold című elbeszélés.

Egy hangulatában nagyon erős, színvonalas és emlékezetes írásokat tartalmazó kötetet olvashattam, amelynek fő ereje a hangulatteremtésben, illetve az általa elért hatásban keresendő. Nekem főleg a gyönyörű leírások által kiváltott borzongás, illetve a természetfeletti lények alattomos cselszövései, halandókból kicsikart felelőtlen ígéretek következményei voltak igazán a kedvemre valók. A novellák között mindenki megtalálhatja azt, ami neki szól - természetesen csak akkor, ha kedveli a komor és baljós hangulatot, a mágiával, csatákkal és különleges lényekkel benépesített történeteket. Fantasy rajongóknak szerintem kötelező olvasmány - főleg, ha valaki kedveli a borzongást.



1 megjegyzés:

Renáta Czank írta...

Szia! KÉrlek eltudnád küldeni? czankreni@gmail.com. köszönöm előre is

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons