Várólista - 2016. december

A nagy karácsonyi könyváradat első jelei már szeptemberben is látszódtak, a tetőpont - véleményem szerint - november hónapra tehető. December hónapra, amikor már kérdéses, hogy a kötet eljut a könyvesboltokba és az olvasókhoz a nagy ünnep előtt, már csak azok a kiadványok maradtak, amelyeknek megjelenése valami miatt - technikai probléma, nyomdai túlterheltség, stb. - elcsúszott. Ennek eredményeként tehát még az ünnep hónapjában is jelentek új és ígéretesnek tűnő könyvek, bár korántsem olyan mennyiségben, mint a megelőző időszakban. Szemezgettem egy kicsit ezek között a kései megjelenések között.

Rég hallottam - legalábbis, ha nem régi regényeinek újra köntösben való megjelenéséről volt szó - Carlos Ruiz Zafón-ról, aki ezúttal egy ifjúsági regénnyel jelentkezett. Bár a kamasz szereplőktől mostanában igyekszem távol tartani magam, de a Marina nagyon érdekel, kötelező vétel. Az ok? Mert Zafón írta. Tőle, a nagy mesélőtől bármikor, bármit. A történetet ezúttal az Európa Kiadó vette gondozásba.

Még éppen csak belekóstoltam a Napnak fénye ciklusba, de már itt is van az eléggé terjedelmes harmadik rész - mindjárt két kötetnyi kaland. J. Goldenlane hosszú kihagyás után tért vissza és azóta sem hagyja unalomba fulladni az olvasói hétköznapjait, sőt mi több, ünnepnappá változtatja azokat - a Delta Vision, mint a kiadója pedig ebben méltó partnere. A Csillagok szikrái I. és II. kötetében állítólag összeérnek az előzmények szálai. Tutira rajta van a beszerzési és olvasási listámon - méghozzá előkelő helyen.

A Főnix Könyvműhely mostanában nem annyira aktív, mint korábban volt, de Vivien Holloway Mechanikus farkas című novellája, a Vinie Langton történetek legújabb, sorozatban ötödik darabja ennek ellenére is megjelent. Az ügyesebbek pedig még a karácsonyfa alá is odacsempészhették meglepetésként.

Szergej Lukjanyenko az Őrség-sorozattal valami mást alkotott, mint amit megszoktunk - kicsit oroszos, kicsit másféle. Az univerzum színesítésében többen is közreműködtek, de az igazi, aki tényleg érti a Másfélék gondolkodását, az maga Lukjanyenko. Némi kitérőt követően végre ismét a szerző regényét tarthatja kezében az olvasó, az Egyesült Őrség a ciklus záró darabja. Állítólag. A kötetet ezúttal is a Metropolis Media Kiadó hozta el a magyar olvasóknak.

A Fumax Kiadó egyik legismertebb szerzője lett Anthony Ryan, akitől a kiadó gondozásában ezúttal egy új sorozat, a Draconis Memoria trilógia első kötete, Az ébredő tűz jelent meg. Hősök és sárkányok vannak benne, ezért nem kérdés, hogy számomra kihagyhatatlan a regény beszerzése - annak ellenére, hogy még a szerző előző trilógiáját sem fejeztem be. 

A Könyvmolyképző Kiadó karácsonyi könyvdömpingje szerintem inkább félelmetes és ijesztő, mint ésszerű, de évek óta így jár el a kiadó, szóval biztosan bejött nekik ez a technika, különben nem alkalmaznák. Ebből következik, hogy még decemberre is jutott a megjelenéseikből. Amíg On Sai megkezdett sorozatainak újabb részei készülnek, addig sem maradnak az olvasók élmény nélkül: az Esővágy egy novelláskötet. Bár a novellákból az évre már bőven kijutott - és nem is mindegyik győzött meg a kiválóságáról -, de ennek a válogatásnak a megismerését nem fogom kihagyni.

Karen Rose legújabb könyvének megjelenése is a csoda kategóriába tartozik, mert amikor már mindenről lemondtál és mégis rendelhetővé válik, a megjelenés dátuma is belátható időtartamú, akkor az tényleg maga az elképzelhetetlen. A Közelebb, mint hinnéd ráadásul nem egy korábbi írás, hanem tényleg a legújabbak közül való. Ez a kötet a Romantic Suspense sorozat tizenhatodik darabja, azon belül pedig a Faith Corcoran alsorozat első darabja. Most már csak az a kérdés, hogy a tizenhatból az első három és a hiányzó hat regény mikor fog megjelenni? De mindennek örülni kell, szóval elégedett és boldog vagyok a majd nyolcszáz oldalas új szerzeményemmel.

Leylah Attar The Paper Swan - Papírhattyú című regényére első, de még második alkalommal sem figyeltem fel, csak amikor sokadszorra került elém a borító és kezdtek befutni az első értékelések, akkor néztem meg jobban a kiadványt. Állítólag brutálisan kemény és megrázó történet. Most azon a ponton vagyok, hogy meg kellene próbálkozni az olvasásával.

Annyi, de annyi regény szól arról, hogy férfi szemszögből ismerjük meg a kapcsolat alakulását - ezek a leírások mindig eltérők, más nézőpontot adnak, mint a női oldal. Egy probléma van csak az egésszel: a férfi szemszöget is ugyanaz a női szerző írta, aki a női nézőpontot. Felmerül tehát a kérdés, hogy a női szerző hogyan tud férfi aggyal gondolkozni és mennyire tekinthetők hitelesnek a leírtak. A Trivium Kiadónál megjelent Alex Fiddler regényére azért figyeltem fel, mert ezt a férfi szemszöget tényleg férfi írta. A Nem úrinőknek való regény egy örömfiú tizenkét hónapját mutatja be, egy pasi tetteit, a szexualitáshoz és a párkapcsolathoz fűződő gondolatait jeleníti meg. Az már csak később tudatosodott bennem, hogy az angolszász név magyar szerzőt takar, persze ez nem baj, csak meglepett a dolog. Szóval érdekelt az a férfi szemszög és mivel nem tartom magam úrinőnek, így nem is tartottam vissza magam a könyv beszerzésétől - és tuti olvasni is fogom.

Posted in: várólista,várólista 2016