szombat, december 03, 2016
Shanara
Sokan és sok helyen fejtegették már a magyar könyvkiadással kapcsolatos élményeiket, tapasztalataikat és persze magyarázatok is bőségesen napvilágra kerültek, de továbbra is sok a tisztázatlan kérdés. Itt van például a Rizzoli & Isles sorozat, amely szerény véleményem szerint nagyon jó, de a magyar kötetek megjelenése - nem találok rá jobb kifejezést - káoszos.
A sorozat regényei magyar nyelven az Ulpius-Ház Kiadónál jelentek meg 2009-től, és el is jutott a kiadó egészen a harmadik regény megjelentetéséig, amely egyébként alapjául szolgált a napjainkban már a hetedik évadánál tartó, sikeres filmsorozat - a Született detektívek - első évadának. Gyors egymásutánban olvastam el az első három kötetet, majd kerestem, illetve vártam a folytatást - hiába.
 |
| Értékelés: 9/10 Kiadó: Palatinus Kiadó Kiadás éve: 2008. Terjedelem: 454 Fordította: Totth Benedek Borító ár: 3.100,- Ft A mű eredeti címe: Vanish Sorozat: Rizzoli & Isles Előzmény: 1.) A sebész 2.) A tanítvány 3.) A bűnös 4.) Body Double Folytatás: 6.) The Mephisto Club 7.) A múmia 8.) Ice Cold 9.) The Silent Girl 10.) Las to Die 11.) Die Again Műfaj: krimi |
Aztán felfedeztem, hogy van egy ötödik rész, amely - ugyan ki érti ezt - a többitől teljesen függetlenül jelent meg: ezt a regényt ugyanis a Palatinus Kiadó adta ki, még 2008-ban, vagyis egy évvel korábban, hogy az Ulpius csapat belefogott volna a terjesztésbe.
Érthetetlen számomra, hogy miért pont így alakultak a megjelenések, de ez van, ezt kell elfogadni - még ha megérteni nem is igazán fogom. Mindenesetre nagyon hasonlít ez a káosz a Temperance Brennan sorozat kálváriájára, amelynek szintén a negyedik kötetét kezelték mostohagyerekként a kiadók, az veszett el valahogy a kiadás útvesztőjében - legalábbis egy darabig így volt.
Érthetetlen számomra, hogy miért pont így alakultak a megjelenések, de ez van, ezt kell elfogadni - még ha megérteni nem is igazán fogom. Mindenesetre nagyon hasonlít ez a káosz a Temperance Brennan sorozat kálváriájára, amelynek szintén a negyedik kötetét kezelték mostohagyerekként a kiadók, az veszett el valahogy a kiadás útvesztőjében - legalábbis egy darabig így volt.
Bárhogy is alakult a dolog, azért örültem neki, hogy a három kötet után véletlenül rábukkantam még egyre a sorozatból és olvashattam azt. Annak ellenére, hogy egy sorozat sokadik részéről van szó, a regény önállóan is olvasható, de nekem azért hiányzott az a negyedik történet - volt egy lyuk az eseményekben, amelyre továbbra is kíváncsi vagyok. A bűnügyek minden regény esetében függetlenek egymástól, ugyanakkor a köteteken átívelő magánéleti történetszál miatt hiányolom a hiányzó részt és nagyon érdekelnének az abban leírtak. Persze vannak utalások, érthető, hogy mi történt a főszereplők között, de hiányoznak az apró, de lényeges részletek, mert végül is a két főhős nagyon meghatározó magánéleti döntéseiről - és gondolom ezek élvezetes jeleneteiről - maradtam le.
A kellően hosszúra nyúlt felvezetést követően úgy gondolom, hogy végre ideje rátérnem az olvasott kötetre és a véleményem megfogalmazására.
Legutóbb ott búcsúztam el Jane Rizzoli nyomozótól és Gabriel Dean ügynöktől, hogy kiderült, bővülni fog a család - már ha lesz család egyáltalán. Nos, mint ebből a részből kiderült: Jane és Gabriel összeköltözött, Jane pedig mindenórás terhes. A kismama be is kerül a kórházba kivizsgálásra, mert továbbra sem bír megmaradni a fenekén és elfolyik a magzatvize, amikor egy bírósági tárgyaláson is rendőrt játszik. Jane az a fajta ember, aki mintha mágnesként vonzaná a bajt, a kórházban ugyanis túszul ejti egy nő, akit nem sokkal korábban Dr. Maura Isles talált a hullaházban, ahová egyébként vízbe fúlt halottként szállították be. A regényt Mia elbeszélése nyitja, aki egy jobb élet reményében, illegális bevándorlóként az országba érkező orosz lány, de végül prostituált lesz belőle, ahogy a társaiból is - íme a nagy amerikai álom. A Rizzoli nyomozót fogva tartó nő is egy prostituált, Mia társa, akik ketten olyat láttak, amit nem kellett volna és azóta üldözik őket. A kétségbeesett nő mostani tette az utolsó próbálkozás arra, hogy nyilvánosságra hozza az igazságot, de az akció nem úgy alakul, ahogy azt eltervezték.
Tess Gerritsen elképesztően jól ír - mondjuk ezt már A tanítvány óta tudom, ami végül is a kedvencem lett. Ez a regénye is élvezetes, mozgalmas és még aktuális problémákat is tartalmaz. Olvasás közben egy percig sem unatkoztam, mert hol megbotránkoztam vagy megdöbbentem, hol a szereplőkért izgultam, hol pedig a feszültség emelkedett olyan magas szintre, hogy semmi más nem láttam magam előtt csak a sorokat és az eseményeket.
Két történet fut egymással párhuzamosa: az egyik Mia elbeszélése, amely lényegében az előzmény, a másik pedig az történet szempontjából aktuális történéseket mutatja be, a főszerepben Rizzoli nyomozóval, Dean ügynökkel és az apró jövevénnyel. Mia meséjével kapcsolatban csak dühöt és döbbenetet tudtam érezni. Mérges voltam a végtelen naivság miatt, mert a lányok elhitték, hogy az Államokban minden lehetséges és a kerítés is kolbászból van - ahogy mondani szokás. Döbbenetet az okozott, amilyen kegyetlenséggel ezekkel a lányokkal bántak.
Vártam, hogy miként fog a két történetszál összefonódni, mert az elején azért ez nem volt teljesen egyértelmű a dolog, de nagyon ügyesen és frappánsan oldotta meg a szerző a kapcsolódást. Onnantól kezdve pedig, hogy összeértek a szálak, igazán érdekes és feszültséggel teli lett a történet. Végül egy összetett és igazán elgondolkodtató regény lett a végeredmény, amelyben bőséggel akad előre nem kiszámítható csavar és az érzelmek széles skáláját kiváltó jelenet.
Közben pedig ott van Rizzoli nyomozó, aki még vajúdás közben is rendőrként gondolkodik és úgy is viselkedik, pedig most másra - is - kellene figyelnie. Az épület előtt, a kordonon kívül pedig egy magát - nem alaptalanul - halálra izguló leendő apukát láthattam Dean ügynök személyében. Egyszerűen imádtam a két főhős személyét és reakcióit, valamint a közös jeleneteiket, amelyek hol oldották, hol pedig éppen növelték a regény aktuális feszültségi szintjét. Igen, pont ezért sajnálom, hogy nem olvashattam azt a bizonyos negyedik részt.
Az egyetlen dolog, amit eltúlzottnak éreztem, az Rizzoli nyomozó karaktere volt - ismét -, mert egy alig egy-két hete szült anyuka ne ugráljon és hajkurássza az elkövetőket, amikor mindenki azért rimánkodik neki, hogy maradjon otthon és tegye azt, amit ilyenkor a nők szoktak. Természetesen ő még véletlenül sem azt teszi, amit kértek tőle, de ez nem meglepő, mert végül is ő Rizzoli nyomozó, a kőkemény bostoni zsaru. Szegény, Gabriel, kemény fába vágtad a fejszédet!
Ebben a részben most valamivel kevesebb szerep jut a halottkémnek, Dr. Maura Isles-nek, pedig ha ő nem lép a történet elején, akkor kedvenc nyomozóm talán minden izgalom nélkül hozza világra az első gyermekét, illetve marad rejtve egy botrányos titok.
Másként épült fel a regény szerkezete, mint amihez a korábbiakban a szerzőtől hozzászoktam, de ez egyáltalán nem ártott a történetnek. Sőt... Izgalmasabbá és összetettebbé vált a sztori azáltal, hogy több szálon futottak az események, teljesebbé vált, mert az előzmények megrázó részletességgel kerültek bemutatásra. Most már csak azért drukkolok, hogy legyen egy vállalkozó szellemű kiadó, aki átveszi és folytatja ezt a remek sorozatot - no és, persze kitölti a megjelenésekben tátongó lyukat.
Legutóbb ott búcsúztam el Jane Rizzoli nyomozótól és Gabriel Dean ügynöktől, hogy kiderült, bővülni fog a család - már ha lesz család egyáltalán. Nos, mint ebből a részből kiderült: Jane és Gabriel összeköltözött, Jane pedig mindenórás terhes. A kismama be is kerül a kórházba kivizsgálásra, mert továbbra sem bír megmaradni a fenekén és elfolyik a magzatvize, amikor egy bírósági tárgyaláson is rendőrt játszik. Jane az a fajta ember, aki mintha mágnesként vonzaná a bajt, a kórházban ugyanis túszul ejti egy nő, akit nem sokkal korábban Dr. Maura Isles talált a hullaházban, ahová egyébként vízbe fúlt halottként szállították be. A regényt Mia elbeszélése nyitja, aki egy jobb élet reményében, illegális bevándorlóként az országba érkező orosz lány, de végül prostituált lesz belőle, ahogy a társaiból is - íme a nagy amerikai álom. A Rizzoli nyomozót fogva tartó nő is egy prostituált, Mia társa, akik ketten olyat láttak, amit nem kellett volna és azóta üldözik őket. A kétségbeesett nő mostani tette az utolsó próbálkozás arra, hogy nyilvánosságra hozza az igazságot, de az akció nem úgy alakul, ahogy azt eltervezték.
Tess Gerritsen elképesztően jól ír - mondjuk ezt már A tanítvány óta tudom, ami végül is a kedvencem lett. Ez a regénye is élvezetes, mozgalmas és még aktuális problémákat is tartalmaz. Olvasás közben egy percig sem unatkoztam, mert hol megbotránkoztam vagy megdöbbentem, hol a szereplőkért izgultam, hol pedig a feszültség emelkedett olyan magas szintre, hogy semmi más nem láttam magam előtt csak a sorokat és az eseményeket.
Két történet fut egymással párhuzamosa: az egyik Mia elbeszélése, amely lényegében az előzmény, a másik pedig az történet szempontjából aktuális történéseket mutatja be, a főszerepben Rizzoli nyomozóval, Dean ügynökkel és az apró jövevénnyel. Mia meséjével kapcsolatban csak dühöt és döbbenetet tudtam érezni. Mérges voltam a végtelen naivság miatt, mert a lányok elhitték, hogy az Államokban minden lehetséges és a kerítés is kolbászból van - ahogy mondani szokás. Döbbenetet az okozott, amilyen kegyetlenséggel ezekkel a lányokkal bántak.
Vártam, hogy miként fog a két történetszál összefonódni, mert az elején azért ez nem volt teljesen egyértelmű a dolog, de nagyon ügyesen és frappánsan oldotta meg a szerző a kapcsolódást. Onnantól kezdve pedig, hogy összeértek a szálak, igazán érdekes és feszültséggel teli lett a történet. Végül egy összetett és igazán elgondolkodtató regény lett a végeredmény, amelyben bőséggel akad előre nem kiszámítható csavar és az érzelmek széles skáláját kiváltó jelenet.
Közben pedig ott van Rizzoli nyomozó, aki még vajúdás közben is rendőrként gondolkodik és úgy is viselkedik, pedig most másra - is - kellene figyelnie. Az épület előtt, a kordonon kívül pedig egy magát - nem alaptalanul - halálra izguló leendő apukát láthattam Dean ügynök személyében. Egyszerűen imádtam a két főhős személyét és reakcióit, valamint a közös jeleneteiket, amelyek hol oldották, hol pedig éppen növelték a regény aktuális feszültségi szintjét. Igen, pont ezért sajnálom, hogy nem olvashattam azt a bizonyos negyedik részt.
Az egyetlen dolog, amit eltúlzottnak éreztem, az Rizzoli nyomozó karaktere volt - ismét -, mert egy alig egy-két hete szült anyuka ne ugráljon és hajkurássza az elkövetőket, amikor mindenki azért rimánkodik neki, hogy maradjon otthon és tegye azt, amit ilyenkor a nők szoktak. Természetesen ő még véletlenül sem azt teszi, amit kértek tőle, de ez nem meglepő, mert végül is ő Rizzoli nyomozó, a kőkemény bostoni zsaru. Szegény, Gabriel, kemény fába vágtad a fejszédet!
Ebben a részben most valamivel kevesebb szerep jut a halottkémnek, Dr. Maura Isles-nek, pedig ha ő nem lép a történet elején, akkor kedvenc nyomozóm talán minden izgalom nélkül hozza világra az első gyermekét, illetve marad rejtve egy botrányos titok.
Másként épült fel a regény szerkezete, mint amihez a korábbiakban a szerzőtől hozzászoktam, de ez egyáltalán nem ártott a történetnek. Sőt... Izgalmasabbá és összetettebbé vált a sztori azáltal, hogy több szálon futottak az események, teljesebbé vált, mert az előzmények megrázó részletességgel kerültek bemutatásra. Most már csak azért drukkolok, hogy legyen egy vállalkozó szellemű kiadó, aki átveszi és folytatja ezt a remek sorozatot - no és, persze kitölti a megjelenésekben tátongó lyukat.
Posted in: 9 pontos,könyvértékelés,krimi,Rizzoli & Isles,Tess Gerritsen
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése