A regény borítója és a fülszöveg stílusa valami hasonlót ígért, mint a Gyönyörű sorozat kötetei, vagy éppen Emma Chase Behálózva sorozatának történetei: szenvedélyt és humort - mindezt a férfi főszereplő szemszögéből. Bár a romantikus és erotikus történetekkel kapcsolatban vannak fenntartásaim, de néhanapján még én is elcsábulok és pironkodva ugyan, de bevallom, hogy gyengéim a pasi szemszögből megírt történetek - amelyeket szorosan követnek a váltott nézőpontú regények. Tudom, hogy az egész csak hamisítvány, hiszen a szerzők a legtöbb esetben nők, de akkor is. A gyengeségek azért vannak, hogy leküzdjük őket, de néha el kell buknunk, hogy érezzük a hatalmukat, és ez nálam most pont egy ilyen eset volt.
Értékelés: 7/10 Kiadó: Művelt Nép Könyvkiadó Kiadás éve: 2016. Terjedelem: 286 oldal Fordította: Márton Andrea Borító ár: 3.590,- Ft A mű eredeti címe: Big Rock Sorozat: The Men of Rom Com Folytatás: 2.) Mister O 3.) Well Hung Kategória: romantikus Egyéb: ekönyvként is kapható |
Szóval ott tartottunk, hogy szenvedély és humor... Spencer Holiday egy ismert New York-i aranyifjú, amolyan röptében a legyet is stílusú pasi, aki miután eladta az egyik befutott ötletét, a Boyfriend Materialt, korábbi egyetemi ismerősével közösen megnyitotta a The Lucky Spot bárt - amelyből most már három is üzemel Manhattenben. Charlotte és Spencer régóta ismerik és jól kiegészítik egymást. Spencer apja végre megtalálta a megfelelő vevőt az ékszerboltja számára, a vevő azonban túlontúl konzervatív, ezért az eladónak is oda kell tennie magát - Spencer aranyifjú hírneve ebben az esetben nem túl nyerő. A helyzet és az üzlet megmentése érdekében Spencer súlyos hazugságba keveredik: vőlegénynek vallja magát - a kijelentés után pedig már nincs visszaút, mindenkinek oda kell tennie magát a színjátékban. Persze az előadáshoz partner is kell, aki nem is lehet más, mint Charlotte, a régi és mindenre kapható barát.
Igazság szerint ennek a könyvnek a borítója olyan, mint a főszereplője: pont annyira nagyképű és van eltelve magától, hogy az már-már zavaró. Mert Spencer ilyen: huszonnyolc éves, egyedülálló, gazdag, jóképű és úriember. Ugyanakkor vannak szabályai, amelyeket minden esetben betart: először mindig a nőnek szerez örömöt, nem kötődik senkihez és soha, de soha nem viselkedik seggfejként - és természetesen azt hiszi, hogy mindent tud a nőkről. Aztán belekeveredik ebbe a jó nagy csávába és kiderül, hogy a nők tudnak még meglepetést okozni a számára - sokkal többet, mint azt feltételezte volna.
Számomra ez a történet teljesen egyértelmű volt és nem szolgált túl sok izgalommal - bár attól még lehetett volna szórakoztató és szenvedélyes, de sajnos egyik esetben sem sikerült megütnie azt a szintet, ami miatt emlékezetesnek mondanám. Spencer stílusától az elején rendesen forgattam a szemem és néha még a fogam is csikorgattam, mert bizony eléggé el volt telve saját magával és önnön nagyságával, tökéletességével, meg a mindenféle tudásával - és persze a farka nagyságával, meg az általa nyújtott teljesítménnyel. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá vált már a legelején, hogy még véletlenül sem az a vagány csávó, akinek beállítja magát, hanem inkább későn érők táborába tartozó jófiúk egyike. Későn érő a drágaságom, mivel huszonnyolc éves korára még csak odáig jutott, hogy egyik virágról a másikra szállt, ugyanakkor részleges színvaksága miatt nem vette észre a kertben nyíló legszebb és legpompázatosabb virágot, vagyis pont azt a nőt, aki végig ott volt a szeme előtt.
Charlotte szempontjából nyilvánvaló, hogy már az egyetem óta szerelmes a pasiba, de miután nem keltette fel nőként az illetékes érdeklődését, ezért ahhoz a nagyon fájdalmas és végtelen türelmet igénylő cselhez folyamodott, hogy barátként - és üzlettársként - maradt a közelében, reménykedve az esetleg bekövetkező változásban. A kamu eljegyzés tehát Charlotte számára igazi mentőöv, lehetőség, hogy más szerepkörben is megmutatkozzon Spencer előtt - bár a szerző próbálja úgy beállítani, hogy Spencer is megmenti kamu menyasszonyát annak volt barátjától.
A lényeg végül nem más, mint hogy Spencer szembesül az érzelmeivel: először egy bizonyos testrészén keresztül, majd az agyával is felfogja azt, amit végül is már korábban is illett volna magával tisztáznia. Amit még mindenképpen meg kell említenem a regény jellemzőjeként - mindenki eldönti maga, hogy ezt előnyként vagy hátrányként értékeli -, hogy nem tartalmaz érzelmi hullámvasutat, hanem teljesen kiegyensúlyozott a cselekménye - sőt még a szereplők lelkivilága is. Minden megy a maga útján, lassanként megvilágosodik a főhősünk és a végén tényleg úriemberként - meg persze szerelmes férfiként - viselkedik, nem csak azt állítja magáról.
Viszont pont a kiegyensúlyozott cselekmény és lelkiállapot miatt nem érződött számomra a szenvedély mértéke, így viszont laposabb és kiszámíthatóbb lett az egész történet. Igazából nem vártam a regénytől sokkal többet, mint amit kaptam - talán a szenvedélyből kellett volna valamivel több. Igazából egy délután alatt abszolválni lehet a történetet és nem is igazán érdemes többet az olvasására szánni, viszont arra a délutánra kellemes kikapcsolódást nyújt. Egyébként szegénykém olyan tizenkettő egy tucat, nem emelkedik ki a kategória többi írása közül, bár tény, hogy az írásmódja valamivel igényesebb - és talán szórakoztatóbb -, mint némelyik hasonszőrű társáé. Csak az a baj, hogy nekem ez így kevés és eléggé lagymatag, tényleg olyan tizenkettő egy tucat, semmi kiemelkedő és maradandóan emlékezetes. Egy olvasást persze megért és nem érzem úgy, hogy elpocsékoltam az olvasásra fordított időt, mert amíg benne voltam a történetben, addig sodort magával - csak miután elkezdtem rajta agyalni, éreztem úgy, hogy olvastam már ennél sokkal jobbat is.
Azt azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy a terjedelméhez és a kivitelezéséhez és a kapott élményhez képest a könyv piszok drága - vagy inkább azt mondom, hogy pofátlanul borsos az ára.
Folytatás? Talán. A "Mister O" cím nem valami vonzó, de Nick érdekes figurának tűnik, Talán majd egy gyenge pillanatomban engedni fogok a fülembe suttogó kisördögnek...
Azt azonban nem hagyhatom szó nélkül, hogy a terjedelméhez és a kivitelezéséhez és a kapott élményhez képest a könyv piszok drága - vagy inkább azt mondom, hogy pofátlanul borsos az ára.
Folytatás? Talán. A "Mister O" cím nem valami vonzó, de Nick érdekes figurának tűnik, Talán majd egy gyenge pillanatomban engedni fogok a fülembe suttogó kisördögnek...
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése