péntek, december 23, 2016
Shanara
Jacquelin és Lucas kettőse, a kapcsolatuk alakulása maradandó olvasási élményt jelentett a számomra - mondjuk ez leginkább Lucasnak köszönhető. Meg természetesen a szerzőnek, aki mindent megtett azért, hogy az általa papírra vetett történet emlékezetes maradjon: komoly problémák, a másikra való odafigyelés és a kedvesség győzelme, az érzelmek mélysége, valamint gyönyörűen fogalmazott mondatok. Nem volt tehát kérdés, hogy olvasni akarok még a szerzőtől, ami azért is érdekes, mert a másik sorozata annyira nem érdekel, hogy még felé sem pillantottam - bezzeg ez, aminek azonnal beszereztem a folytatását. Ki érti ezt? Még én sem magamat, akkor hogyan várhatnám el, hogy más értse mikor és mit akarok éppen olvasni.
 |
Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Vörös pöttyös
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 386 oldal
Fordította: Komáromy Rudolf
Borító ár:
3.399,- Ft (kartonált)
A mű eredeti címe: Sweet
Sorozat: A szív körvonalai
Előzmény:
Műfaj: romantikus, NA, sérült fiatalok
|
Pearl élete már gyerekkorában szorosan összekapcsolódott Boyce sorsával, pedig olyanok ők ketten, mint a tűz és a víz. Bár nem volt mindig így, de Pearl jelenleg jó körülmények között él, míg Boyce - túlélve a gyerekkorát, az apja folyamatos terrorját - már biztosítani tudja a saját megélhetését, kezdi úgy érezni, hogy nem csak a jelene létezik, hanem már jövője is lehet. Pearlt az anyja orvosi pályára szánja, a lány azonban mást akar és most érkezett el az idő, hogy ellent mondjon, hogy a saját elképzeléseit kövesse. Mindkettőjüknek megvan a maga problémája és ezt csak tetézi a másik közelsége, amelyre annak ellenére szükségük van, hogy leginkább csak a lelki fájdalmukat és a másik utáni vágyódásukat erősíti.
Bárhogyan is alakultak az előzmények, a beszerzését követően pár napon belül neki is estem a könyvnek és nem volt szükség túlzottan sok időre ahhoz, hogy befejezettnek nyilvánítsam. Annak ellenére is élveztem az olvasást és el tudtam merülni a történetben, hogy a cselekménye nem éppen mozgalmas, tele van lelki vívódással és jó néhány olyan helyzettel, amitől a fejemet vertem a falba. Tammara Webber stílusa biztosan közrejátszik abban, hogy ennyire magával tudott ragadni a történet, Pearl és Boyce életének alakulása, valamint a kapcsolatuk boldog és kevésbé örömteli pillanatai.
Halványan emlékeztem csak Boyce-ra a Breakable - Törékeny című regényből, de azt még az olvasás óta eltelt idő sem tudta kitörölni a memóriámból, hogy nem volt könnyű élete és persze ő maga is leginkább a balhés srác kategóriába volt sorolható. A mostani Boyce, aki sokkal jobban kitárja a lelkét, teljesen más oldaláról mutatkozott be, mint a korábbi történet emlékfoszlányaiban élő srác. Boyce felnőtt, megtalálta azt, amiben tehetséges és amivel szeret foglalkozni, ezt kiaknázva pedig lefektette az élete és jövője alapjait. Dicséretes, hogy a hányattatott gyerekkora ellenére is értékes felnőtt vált belőle, akinek magas iskolája ugyan nincs, de van kézügyessége, és - ami mindennél fontosabb - hatalmas szíve, vágya a szeretetre, a normális életre. A szerző Lucas után még egy imádni való férfi karaktert teremtett, aki annak ellenére erős, hogy egyben sérült és gyenge is. A két tulajdonság erősíti egymást: a fiú a gyengeségeiből merít erőt, azzal, hogy megpróbálja azokat megérteni, leküzdeni és felhasználni, valamint az erősségei teszik gyengévé, hiszen az érzelmeket nehéz befolyásolni.
Lassú ez a történet, az előzményeknél sokkal vontatottabb, nehezen lépünk egyről a kettőre, sok benne a lelki vívódás, a huzavona, a másik reakcióinak félreértelmezése, a saját érzelmek elrejtésére tett kísérlet. Egy idő után már kifejezetten idegesítővé válik, hogy a két főszereplő kerülgeti egymást, titkolózik a másik előtt, magába zárja az érzelmeit, barátot játszik, pedig többre vágyik, mint amit egy barátság adni képes. Nem cselekmény orientált, hanem az érzelmeket középpontba helyező történet ez.
Ami viszont nagyon tetszett, hogy a jelen mellett a múlt eseményei is fontos szerepet kapnak a történetben, a szálak szépen fonódnak egymásba és így könnyebb megérteni ezt a bonyolult kapcsolatot, a másik iránti mélységes tiszteletet és csodálatot, a gyerekkortól érő és egyre csak újabb rétegekkel gazdagodó gyengéd érzelmeket. Így lesz teljes a kép és egy idő után azt vettem észre, hogy együtt izgulok a szereplőkkel, mert érdekelt hogy mi lesz velük: a saját elvei mellett kiálló lánnyal és a határozott, de gyengédségre vágyó fiúval.
Már korábban is nagyon sajnáltam, de most még annál is inkább, hogy Vörös pöttyös besorolást kapott a regény - és az egész sorozat -, mert bizony inkább lenne helye a Rubin pöttyel díszített kiadványok között. Komoly téma, mély érzelmek, pikáns jelenetek, a felnőttkoruk elején járó, a saját útjukat és az egyéniségüket kereső fiatalok - kevés mindennek a vörös pötyi. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy nyugodtan kézbe vehetik azok is, akik bár romantikus - végig érzelmes és a végén erősen cukormázas, mély rózsaszínbe forduló -, de mégis komolyabb olvasmányra vágynak. Bárhogy is esett ez az eset, nekem ez most nagyon jól esett - gondolom, hogy ehhez az is hozzájárult, mostanában nem éppen az ilyen típusú regények teszik ki az olvasmányaim zömét.
Posted in: 8 pontos,A szív körvonalai,könyvértékelés,Könyvmolyképző,new adult,romantikus,Tammara Webber,Vörös pöttyös
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése