Volt egyszer, nem is olyan rég, hogy végre rászántam magam a közel egy éve a polcomon heverő Napnak fénye című regény elolvasására, amely aztán azzal a kellemes meglepetéssel szolgált, hogy a cselekménye és a humora is magával ragadott. Mintha kifejezetten nekem írták volna. Nyúltam volna a következő kötet után - amely ugyanúgy a polcomon várakozott -, de inkább visszafogtam magam, mert a folytatás beszerzése még váratott magára, így inkább igyekeztem beosztással élni. Mindez persze csak addig tartott, amíg a Csillagok szikrái vaskos köteteit ki nem szállította a futár.
Értékelés: 10/10 Kiadó: Delta Vision Kiadás éve: 2015. Terjedelem: 597 oldal Borító ár: 3.490 ,- Ft Sorozat: Napnak fénye ciklus Előzmény: 1.) Napnak fénye Folytatás: 3.) Csillagok szikrái (2 kötet) Kategória: kaland, sci-fi, akció Akciós vásárlás a Delta Vision Webáruházban. A szerző további művei: Éjfél (új kiadásban is) Farkastestvér (új kiadásban is) Isteni balhé (új kiadásban is) Pokoli balhé (új kiadásban is) A herceg jósnője A jósnő hercege A Szélhámos és a Varázsló Papírtigris Csillagfény |
A fő motívum, hogy itt mindenki keres valamit vagy valakit. Az egyébként lakhatatlan és lakatlan terület hemzseg a különféle bandáktól és csoportoktól. Ott van kezdetnek az a figura, aki nem John és nem Smith és még számtalan másik név sem az övé - bár mindegyiket előszeretettel használja, mindegyikre hallgat, ha azon szólítják. Szóval van ez az ember, aki azért menekül a Szaharai Unióból, mert már megint keresik egy - vagy több? - balhé miatt. Az olaszok is keresik, mert átvágta őket, a németek meg azért, mert a fejére ígért fejpénzt akarják begyűjteni. De nem ő az egyetlen ember, aki mások érdeklődését ennyire felkeltette: Mitzukit szintén meg akarják találni - a franciák szintén a fejpénz miatt, míg Takamura - aki nem kínai, hanem japán -, pedig egy becsületbeli ügy miatt. Közben pedig egy véletlenül létrejött direktlink kapcsolat miatt már a biztosan nem John és nem Smith, hanem valami teljesen más névre hallgató férfi is Mitzukit keresi.
Ennél a könyvnél semmi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy az események színteréül szolgáló helyszínt nem szükséges túlbonyolítani: elég hozzá egy füves szavanna és egy minden felszerelés nélküli atombunker a csupasz betonfalaival. Persze mindez nem lenne elegendő az érdeklődés fenntartásához, ezért szükség van még jó néhány különböző - bár néha azonos - céllal és mögöttes szándékkal felszerelt csoportra, akik addig kerülgetik és kergetik egymást a magasra nőtt fűben és a sötét bunkerban, amíg elérik a céljukat - vagy éppen lassanként elfogynak.
És persze az sem baj, ha van egy olyan szereplő, akinek lehet drukkolni, de még jobb, ha mindjárt kettő. Ahogy az is elősegíti a maradandó élményt, ha egy - vagy mindkét - szereplő különleges. Márpedig az a férfi aki nem John és nem Smith, foglalkozását tekintve pedig nem másodpilóta, bizony határozottan érdekes figura - a stílusa pedig egyenesen lehengerlő. Kaméleon, ez az, ami eszembe jutott róla és csodálattal olvastam a kitartásáról, de még inkább a helyzet megoldó képességéről. Bár ez is nézőpont kérdése, mert amíg olvasni nagyon élvezetes a tetteiről, addig megélni az átverései hatását már közel sem olyan felemelő élmény - bár mindkét esetben maradandó hatású.
Ugyan különálló történet és ha valaki ezt a részt veszi először a kezébe, akkor sem kavarodnak össze az események, de némiképp mégiscsak csorbul az élvezet. Ennek pedig az az oka, hogy bár a Kínai Birodalom császára is elképesztő figura, de a nem John Smith nevű férfi még nála is elképesztőbb. Fordított sorrendben abszolválva a köteteket a császár már nem is tűnik olyan nagy dobásnak. Szóval mindenképpen érdemes tartani a sorrendet.
Ha már a szereplőket az elképesztő jelzővel illettem, akkor kénytelen vagyok ugyanezt alkalmazni az egész regényre is. Ahogy mindenképpen ki kell hangsúlyoznom az egyszerűségét és az összetettségét is - az ellentmondásokkal meg nem kell törődni, mert tudom, hogy mit beszélek.
Férfi főhősünk és Mitzuki nagyon jó párost alkotnak: az egyik egy laza, mindenből képes magát kidumálni figura, a másik pedig egy merev, hagyományokhoz ragaszkodó család sarja. Ahogy az lenni szokott, ha a szélsőségek ugyanazon a helyen és időben találkoznak, megkezdődik a kiegyenlítődés, a különbségek - lassanként - csökkennek. Közben persze sok mindennek kell történnie és a szereplőinknek sok mindent át kell élnie egymás társaságában. A cselekményről többet nem is mondanék, mindenki élje át saját maga, mert úgy az igazi.
A ciklus előző és jelen kötete közötti kapcsolatra - néhány említésszintű momentumtól eltekintve - a regény utolsó néhány oldalán derül fény. Borzasztóan kíváncsi vagyok arra, hogy mi történik akkor, ha a Kínai Birodalom császára és az Ausztrál Föderáció legnagyobb svindlere, valamint az egyik legjobb ausztrál kém és az egyik legkülönlegesebb ronin egymás közelébe kerül majd. Igen, ezért kell elolvasnom minél hamarabb - amint csak időt tudok szakítani rá, hogy nem darabolódjon szét a történet - a Csillagok szikráinak vaskos köteteit.
A kategória besorolással ugyanúgy gondban vagyok, mint az előző kötet esetében, mert bár az apokaliptikus jövőre vonatkozó helyszín miatt, illetve a poszthumán elemek miatt biztosan könnyedén rá lehetne sütni a sci-fi jelzőt. Viszont igazából ez egy jövőben játszódó nagyon élvezetes kalandregény, de emiatt még nem sci-fi - legalábbis a kifejezés jelentésének szoros értelmében nem. A történet értékéből mindez semmit sem von le, de lehetőleg ne azok vegyék kézbe, akik hard sci-fi kötetet és egy regény keretei közé szorított tudományos értekezést akarnak olvasni. De attól, hogy szórakoztató, még lehet jól összerakott és szolgálhat olyan információkkal, amelyek megállják a helyüket és tanulhatunk belőle. Ez a regény - és az egész sorozat - pont ilyen.
Élvezettel olvastam, kellemesen kikapcsolt, fenntartotta az érdeklődésem, imádtam a helyszínét, a szereplőit és a humorát. Hamarosan folytatom a hihetetlen és - remélhetőleg - élvezetes, az előzmények ismeretében mindenképpen eseménydúsnak ígérkező kalandok sorát.
Ennél a könyvnél semmi sem bizonyítja jobban azt a tényt, hogy az események színteréül szolgáló helyszínt nem szükséges túlbonyolítani: elég hozzá egy füves szavanna és egy minden felszerelés nélküli atombunker a csupasz betonfalaival. Persze mindez nem lenne elegendő az érdeklődés fenntartásához, ezért szükség van még jó néhány különböző - bár néha azonos - céllal és mögöttes szándékkal felszerelt csoportra, akik addig kerülgetik és kergetik egymást a magasra nőtt fűben és a sötét bunkerban, amíg elérik a céljukat - vagy éppen lassanként elfogynak.
És persze az sem baj, ha van egy olyan szereplő, akinek lehet drukkolni, de még jobb, ha mindjárt kettő. Ahogy az is elősegíti a maradandó élményt, ha egy - vagy mindkét - szereplő különleges. Márpedig az a férfi aki nem John és nem Smith, foglalkozását tekintve pedig nem másodpilóta, bizony határozottan érdekes figura - a stílusa pedig egyenesen lehengerlő. Kaméleon, ez az, ami eszembe jutott róla és csodálattal olvastam a kitartásáról, de még inkább a helyzet megoldó képességéről. Bár ez is nézőpont kérdése, mert amíg olvasni nagyon élvezetes a tetteiről, addig megélni az átverései hatását már közel sem olyan felemelő élmény - bár mindkét esetben maradandó hatású.
Ugyan különálló történet és ha valaki ezt a részt veszi először a kezébe, akkor sem kavarodnak össze az események, de némiképp mégiscsak csorbul az élvezet. Ennek pedig az az oka, hogy bár a Kínai Birodalom császára is elképesztő figura, de a nem John Smith nevű férfi még nála is elképesztőbb. Fordított sorrendben abszolválva a köteteket a császár már nem is tűnik olyan nagy dobásnak. Szóval mindenképpen érdemes tartani a sorrendet.
Ha már a szereplőket az elképesztő jelzővel illettem, akkor kénytelen vagyok ugyanezt alkalmazni az egész regényre is. Ahogy mindenképpen ki kell hangsúlyoznom az egyszerűségét és az összetettségét is - az ellentmondásokkal meg nem kell törődni, mert tudom, hogy mit beszélek.
Férfi főhősünk és Mitzuki nagyon jó párost alkotnak: az egyik egy laza, mindenből képes magát kidumálni figura, a másik pedig egy merev, hagyományokhoz ragaszkodó család sarja. Ahogy az lenni szokott, ha a szélsőségek ugyanazon a helyen és időben találkoznak, megkezdődik a kiegyenlítődés, a különbségek - lassanként - csökkennek. Közben persze sok mindennek kell történnie és a szereplőinknek sok mindent át kell élnie egymás társaságában. A cselekményről többet nem is mondanék, mindenki élje át saját maga, mert úgy az igazi.
A ciklus előző és jelen kötete közötti kapcsolatra - néhány említésszintű momentumtól eltekintve - a regény utolsó néhány oldalán derül fény. Borzasztóan kíváncsi vagyok arra, hogy mi történik akkor, ha a Kínai Birodalom császára és az Ausztrál Föderáció legnagyobb svindlere, valamint az egyik legjobb ausztrál kém és az egyik legkülönlegesebb ronin egymás közelébe kerül majd. Igen, ezért kell elolvasnom minél hamarabb - amint csak időt tudok szakítani rá, hogy nem darabolódjon szét a történet - a Csillagok szikráinak vaskos köteteit.
A kategória besorolással ugyanúgy gondban vagyok, mint az előző kötet esetében, mert bár az apokaliptikus jövőre vonatkozó helyszín miatt, illetve a poszthumán elemek miatt biztosan könnyedén rá lehetne sütni a sci-fi jelzőt. Viszont igazából ez egy jövőben játszódó nagyon élvezetes kalandregény, de emiatt még nem sci-fi - legalábbis a kifejezés jelentésének szoros értelmében nem. A történet értékéből mindez semmit sem von le, de lehetőleg ne azok vegyék kézbe, akik hard sci-fi kötetet és egy regény keretei közé szorított tudományos értekezést akarnak olvasni. De attól, hogy szórakoztató, még lehet jól összerakott és szolgálhat olyan információkkal, amelyek megállják a helyüket és tanulhatunk belőle. Ez a regény - és az egész sorozat - pont ilyen.
Élvezettel olvastam, kellemesen kikapcsolt, fenntartotta az érdeklődésem, imádtam a helyszínét, a szereplőit és a humorát. Hamarosan folytatom a hihetetlen és - remélhetőleg - élvezetes, az előzmények ismeretében mindenképpen eseménydúsnak ígérkező kalandok sorát.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése