szerda, június 28, 2017
Shanara
Az első, ami rögtön szembetűnik a kötetre pillantva, hogy elképesztően jól sikerült a borító: egyszerű, mégis beszédes, figyelemfelkeltő - a fülszöveggel együtt pedig mindenképpen vásárlásra csábító. És pont én vagyok az, aki mindennek ellen tud állni, csak a kísértésnek sem, ezért előrendeltem, leszállítattam és amint lehetőségem nyílt rá, bele is kezdtem a regény olvasásába. Bevallom, hogy a Brass-kódokból már korábban is olvasgattam néhányat, és bizony jelentős részük van abban, hogy a könyvheti megjelenések közül ezt a művek vettem először kézbe.
"Ne csak fogd, ragadd meg."
 |
| Értékelés: 8 pontot kap a 10-ből Kiadó: Agave Könyvek Kiadás éve: 2017. Terjedelem: 346 oldal Borító ár: 3.680,- Ft A mű eredeti címe: The Dark Side Fordította: Pék Zoltán Műfaj: sci-fi, krimi, thriller, noir, abszurd |
Ebben a nem is olyan távoli jövőben a Hold már lakható - igaz, hogy csak korlátozottan, feltételekkel, valamint a lakói előélete is hagy némi kívánnivalót maga után, de attól még vitathatatlan a tény, hogy emberek élnek a Föld kísérőjének felszínén. Az égitest bolygónk felé eső része igazi túrista paradicsom, ahonnan megtekinthető a Naprendszer legszebb igazgyöngye, a Föld. A másik oldal azonban, ami sötétségbe borul, ettől teljesen eltérő: ez nem csak a Hold fénytelen fele, hanem az emberiség sötét oldalának lakhelye is. Fővárosa a Purgatórium, amelynek uralkodója Fletcher Brass, aki a földi igazságszolgáltatás elől ide, az általa létrehozott állomásra menekült. Tartozkodása sajnos hosszabb idejű lett, mint számított rá, ezért létrehozta a saját városát és benne a saját társadalmát: bűnözőket, minden féle kétes múlttal rendelkező elemeket gyűjtött maga köré, megteremtette a földi igazságszolgáltatás ellentetjét, a bűn igazi barlangját. A rendszernek vannak hibái, de működik. A város és létesítményei látogatottak, de a belépés mindenki számára csak a saját felelősségére történik. Egy száműzött földi zsaru érkezik a városba, aki maga a megtestesült hivatástudat és igazságosság. Rögtön feladatot is kap: ki kell nyomoznia egy olyan gyilkosságot, amely még a Purgatóriumban sem megszokott és amelyben maga Brass, illetve a lánya is érintett lehet.
Kedvelem az Agave Könyvek kiadót és az általuk megjelentetett kötetek színvonalát, illetve minőségét, de mindezek ellenére is úgy érzem az utóbbi időben - pár évben - akadt jó néhány olyan kiadvány a megjelenéseik között, amely bizony megosztotta a magyar olvasókat. Az rendben van, hogy nem tetszhet mindenkinek minden, de ez már túlmutat ezen az állításon, ez már jelenség. A kiadó legtöbb könyve valamilyen szinten újítást tartalmazó, összetételében különleges, határokat feszegető írás - és véleményem szerint ebbe a körbe sorolható ez a regény is.
A másik szálon Damien Justus hadnagy kezd bele élete első, Purgatórium beli nyomozásába. A hadnagy igazi különlegességnek számít a purgatóriumi rendőrség kötelékén belül, mert ő legalább nyomozni akar, a többiek meg nagyon nem. Ha valaki látott már akár csak egy CSI epizódot, akkor tudja, hogy az a fajta helyszínelés, amit ezek a rendőrök végeznek, inkább nevetséges és hihetetlen, mint valós. Ezért - és még néhány másik megnyilvánulás miatt - éreztem én a történet ezen részét inkább paródiának, mint tényleges, az eseményeket előre vivő elemnek.
Aztán persze a végére kikristályosodott minden, de tény, hogy a szerző mindent megtett azért, a regénye különleges és egyedi legyen - ezt sikerült is elérnie. Egy idő után már jobban értékeltem a kis anekdotákat, amelyek bemutatják az éppen csak felbukkanó, statiszta szerepet játszó szereplőket és találkozásukat az aktuális főszereplővel. Szóval kellett némi idő, amíg ráhangolódtam a szerző stílusára, viszont utána sokkal jobban élveztem kissé nyakatekert módon vezetett történetét.
Hangulatában semmi kifogás nem érheti a művet, mert a szerző határozottan hitelesen írta le a Holdat és teljesen hihetően valósította meg azt, milyen lehet a felszínén a mindennapi élet. Minden tekintetben eléggé plasztikus leírása megalapozta a mű hangulatát: a holdpor, a napos oldal, a túloldal hidege, a túlélés feltételeinek megteremtése, a kupolák alatt kialakult városok, a létfenntartó rendszerek, a csökkent gravitáció hatása az emberre és a mozgására. Hihető és könnyen átélhető, egy idő után természetesnek is tekinthető, amely jó alapot nyújt a cselekményhez.
Szóval érdekes ez és kissé ellentétes érzetet produkál: minden a helyén van, jól kidolgozottak az alapok, az események is logikusan kapcsolódnak egymáshoz, mégis majdnem szétesik az egész a lazaságtól. Nem tipikus sci-fi, nem tipikus krimi, hanem valami egészen különleges egyveleg, a kapott élmény pedig elég egyedi ahhoz, hogy sokáig emlékezzen rá az olvasója. Pont ezért fog ez a kötet is beállni a kiadó azon műveinek sorába, amelyre a megosztó jelző lesz a jellemző. Kell némi abszurditásra való hajlam és nyitottság a regényben leírtak élvezetéhez.
Bár a könyv feléig nem gondoltam, hogy így lesz, de most már biztos vagyok az állításomban: akarok még olvasni Anthony O'Neill-től, mert tetszik különleges látásmódja és fogalmazási stílusa. Ahogy abban is reménykedem, hogy azt a művet is Pék Zoltán fogja majd fordítani, mert O'Neill és ő, így együtt nagyon jók, mondhatni fantasztikusak.
"Ha nem tudod eltüntetni a nyomaidat, tüntesd el azokat, akik látják."A történet erős keveréke a sci-fi, a krimi, a thriller, a kaland és az akció jellemzőinek, illetve kiegészíteném még a sort az abszurditással és a paródiával is. A kötet feléig úgy gondoltam, hogy bizony ez a regény nem más, mint az első körben felsorolt kategóriák paródiája. Pedig minden a helyén volt ám, de mégis annyira fura volt az egész és leginkább kifigurázásnak tűntek a történtek.
"Mások irigysége elfogyhatatlan lakoma."Adva van ez mindenféle kétes elemekkel teli társadalom, aminek vezetője maga is menekül a földi igazságszolgáltatás elől. De még ezektől az emberektől is elkülönítve - amolyan iglu szerű lakrészekben - élnek az igazán veszélyes bűnözők. Aztán egyszer csak megjelenik egy android, aki becsenget ezekbe az iglukba, majd a helyzeteket félreértelmezve és mindeféle hangzatos mondatokat ismételgetve, eléggé brutális módon véget vet az ott élők életéknek. Az elbeszélés különlegessége az, hogy a történések mellett minden szereplő élettörténete is megelevenedik a lapokon, így a holttest nem csupán egy áldozat lesz, aki rosszkor volt rossz helyen, hanem jogosnak is érezhető az ellenük elkövetett tett.
A másik szálon Damien Justus hadnagy kezd bele élete első, Purgatórium beli nyomozásába. A hadnagy igazi különlegességnek számít a purgatóriumi rendőrség kötelékén belül, mert ő legalább nyomozni akar, a többiek meg nagyon nem. Ha valaki látott már akár csak egy CSI epizódot, akkor tudja, hogy az a fajta helyszínelés, amit ezek a rendőrök végeznek, inkább nevetséges és hihetetlen, mint valós. Ezért - és még néhány másik megnyilvánulás miatt - éreztem én a történet ezen részét inkább paródiának, mint tényleges, az eseményeket előre vivő elemnek.
"Sose verd a fejed a falba. Verd bele valaki másét."Valójában ez igaz lehet az egész regényre is, mert sem a helyzetek, sem a szereplők, sem pedig a reakciók és módszerek nem tekinthetők teljesen szokványosnak. Mondjuk nem tudom, hogy mit képzeltem, mert bizony a helyszín és az alapszituáció sem. Akárhogyan is van, elég sokáig értetlenül néztem az általam olvasottakra és csak vakargattam a fejem a különböző, egymással alig összefüggő események, illetve helyszínek kapcsán.
Aztán persze a végére kikristályosodott minden, de tény, hogy a szerző mindent megtett azért, a regénye különleges és egyedi legyen - ezt sikerült is elérnie. Egy idő után már jobban értékeltem a kis anekdotákat, amelyek bemutatják az éppen csak felbukkanó, statiszta szerepet játszó szereplőket és találkozásukat az aktuális főszereplővel. Szóval kellett némi idő, amíg ráhangolódtam a szerző stílusára, viszont utána sokkal jobban élveztem kissé nyakatekert módon vezetett történetét.
"Nem szolgálhatod egyszerre Istent és Mammont."Az egész katyvaszra az események vége tette fel a koronát és igen, innentől már érthetővé váltak az előzmények is és minden elhangzott utalás, vagy megtörtént más dolog. Nem egyszer kacagtam fel a legújabb abszurd helyzeten, mert a szerző a stílusának ehhez a jellemzőjéhez végig ragaszkodott és meg is lett a kitartásának hatása: megkedveltette velem kivételes nézőpontját.
Hangulatában semmi kifogás nem érheti a művet, mert a szerző határozottan hitelesen írta le a Holdat és teljesen hihetően valósította meg azt, milyen lehet a felszínén a mindennapi élet. Minden tekintetben eléggé plasztikus leírása megalapozta a mű hangulatát: a holdpor, a napos oldal, a túloldal hidege, a túlélés feltételeinek megteremtése, a kupolák alatt kialakult városok, a létfenntartó rendszerek, a csökkent gravitáció hatása az emberre és a mozgására. Hihető és könnyen átélhető, egy idő után természetesnek is tekinthető, amely jó alapot nyújt a cselekményhez.
Szóval érdekes ez és kissé ellentétes érzetet produkál: minden a helyén van, jól kidolgozottak az alapok, az események is logikusan kapcsolódnak egymáshoz, mégis majdnem szétesik az egész a lazaságtól. Nem tipikus sci-fi, nem tipikus krimi, hanem valami egészen különleges egyveleg, a kapott élmény pedig elég egyedi ahhoz, hogy sokáig emlékezzen rá az olvasója. Pont ezért fog ez a kötet is beállni a kiadó azon műveinek sorába, amelyre a megosztó jelző lesz a jellemző. Kell némi abszurditásra való hajlam és nyitottság a regényben leírtak élvezetéhez.
"Ha elég tollat teszel rá, bármi repülhet."Az elején még nagyon furán néztem, nem tudott elkapni a hangulat és magam is meglepődtem, hogy a végére sokkal jobban tetszett a történet, mint arra korábban számítottam. Sem stílusában, sem mondanivalójában nem hagyományos írás, de mindenképpen nagyon élvezetes és több rétege van, mint ami elsőre érezhető. A rengeteg hulla, az indokolatlannak tűnő gyilkosságok, a törvénytelen életmódra alapozó cselekmény és az abszurd humor mellett ez a regény bizony komoly témákat hoz fel - akár társadalomkritikának is tekinthető -, amelyek finoman megbújnak a színes és mozgalmas felszín mögött.
"Mi értelme más bőrébe bújni? Hacsak az a bőr nem jobb a tiédnél?"Bár most már összeszedettnek tűnik a véleményem, az olvasás befejezése után közel sem éreztem, hogy ez így lenne: eléggé zúgott a fejem az infóktól és az átélt élménytől. Kellett némi idő, amíg összeértek a részek a fejemben és pár nap távlatából már teljesen másként tekintek a Hold túloldalán történtekre. Ez a regény nem csak az égitest sötét oldalán játszódik, de bizony az emberek lelkének sötét oldalát is jól és szemléletesen mutatja be. Bármi történjen is, bárhol történjen is, egy valami nem változik: van néhány dolog - szabadság, hatalom, stb. -, amelyért az ember bármire képes.
Bár a könyv feléig nem gondoltam, hogy így lesz, de most már biztos vagyok az állításomban: akarok még olvasni Anthony O'Neill-től, mert tetszik különleges látásmódja és fogalmazási stílusa. Ahogy abban is reménykedem, hogy azt a művet is Pék Zoltán fogja majd fordítani, mert O'Neill és ő, így együtt nagyon jók, mondhatni fantasztikusak.
Posted in: 8 pontos,Agave Könyvek,Anthony O'Neill,könyvértékelés,krimi,önálló kötet,sci-fi,thriller
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése