Marko Kloos: Frontvonalak (Frontvonalak 1.)

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy John Scalzi, aki a Vének háborúja sorozatának regényeivel elérte azt, hogy megkedveltem a katonai sci-fit, amit pedig korábban soha nem tartottam volna valószínűnek. Aztán már külön kerestem a kategóriába tartozó további köteteket és azok is nagyon bejöttek. Majd érkezett Marko Kloos, aki pedig megmutatta, hogy a katonai sci-finek árnyalatai is vannak - ekkora értem el addig, hogy végre értékelni és érzékelni tudjam a különbséget. Ebben az esetben a katonai sci-fi inkább a katonai irányba mozdult el, a sci-fi pedig háttérbe szorult, háttérként szolgált - ez a megosztás pedig nem annyira felelt meg az én ízlésemnek. Véleményem természetesen van, világgá is kürtölöm azt. A kezdő szituáció fülszöveghez hasonló összefoglalását most hanyagolom, következzen helyette valami más. ;)

Értékelés: 6 pont a 10-ből
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 320 oldal
Borító ár: 3.480,- Ft
Eredeti cím: Terms of Enlistment
Fordította: Farkas István
Sorozat: Frontvonalak
Folytatás:
2.) Felderítők
3.) Angles of Attack
4.) Chains of Command
Műfaj: sci-fi, katonai sci-fi

Új kezdetek naplófájlok: 1. bejegyzés

Nem tudom valaha olvassa-e majd más is rajtam kívül ezeket a gondolatokat, de megadom neki az esélyt. Andrew Grayson vagyok és a mai napon végre valami olyan történik velem, amire már nagyon régóta áhítozom: magam mögött hagyom ezt a nyomortanyát. A történelem könyvek szerint a múltban sem volt mindig csupa öröm és boldogság az élet, ugyanakkor azért voltak jó évek. A jelen... Az nagyon pocsék. Vannak ezek a giga méretű metropoliszok, ahol nagyon kevesek elképesztő fényűzésben élnek, a népesség zöme pedig betongettókban nyomorog. Megosztanám veletek, hogy miként is alakult ki ez a rendszer, de sajnos a pasi, aki kitalálta a történetemet, ezt az infót nem osztotta meg senkivel. Tuti, hogy az ő fejében teljes a háttér, de elfelejtkezett róla, hogy az emberek könyvet olvasnak és nem gondolatokat. De mindegy is, a lényeg, hogy ma elmegyek innen és megkezdem azt a katonai kiképzést, amelyet vagy végig tudok csinálni, vagy nem. Ha mégis sikerül a végére érnem, akkor a reményeim szerint magam mögött hagyom majd ezt a sárgolyót. De addig is, minden nap készítek egy újabb bejegyzést az aznap átéltekről.

Új kezdetek naplófájlok: 49. bejegyzés

Öszinte leszek: ez a kiképzés rohadt unalmas. Az őrmester és a segédjei pedig egyenesen szemetek. Nincs olyan nap, hogy ne akarnám legalább kétszer kiköpni a tüdőmet, annyit kell futni, és a tempó se semmi. Aztán meg a körülményeskedés: "Igen, Uram!, Nem, Uram!, Értettem, Uram!" - borzasztó. Viszont a kaja jó, nagyon jó! Bár a szociális adagok műkaja ízét még ez sem tudja véglegesen feledtetni velem. De nézzük a pozitív oldalát az egésznek: mintha ragadt is volna rám valami az eltelt napok alatt, néhány dolgot pedig még kedvelek is. Bár átélni nem valami élvezetes, gondolom ugyanerről olvasni sem tekinthető annak. Néhány korábbi bejegyzésemben már emlegettem, hogy van ez a muksó, aki kitalálta a történetem... Az a helyzet, hogy ő katona volt, van jó néhány szolgálattal eltöltött év az életében és ugye a múltját senki sem tagadhatja meg. Szóval neki érdekes volt a dolog, mert ezt akarta csinálni, ezért úgy gondolta, hogy másnak is érdekes lehet és papírra vetette a saját élményeit - persze egy kicsit megváltoztatva a helyszínt és az időt, de hát az írói fantáziának is utat kell engedni. Abban egyetértünk, hogy kivitelzés eddig eléggé laposra és érdektelenre sikeredett. Mindegy, ha eddig nem adtam fel, akkor ezt követően sem adom fel. Főleg, hogy holnap lövészet, azt szeretem. Az a véleményem, hogy nektek is érdemes kitartanotok.

Új kezdetek naplófájlok: 91. bejegyzés

Ha valaki azt mondja, hogy az élet igazságos, akkor behúzok neki egy akkorát, hogy a fal adja a másikat. Most már elhiszem, hogy igaz a mondás: "Ha azt akarod, hogy Isten nevessen egy jót, akkor oszd meg vele a terveidet". Nos, én elég világosan közöltem mindenkivel a terveimet - vele is. És gondolom, hogy most mindenki rajtam röhög. Továbbra is csak távolról nézhetem a csillagokat, mármint ha látnám azokat a kis fényes pontokat a légszennyezettségtől. Az igazság az, hogy ez az egész egy oltári nagy katonai szívatás és szinte semmi sience fiction. Vagy az is lehet, hogy mégis az, csak éppen pont ugyanolyan, mint a csillagok: nem látszik a légszennyezettségtől. Vagy talán éppen ettől sci-fi? Mindegy. Ha ezt befejeztem, megyek és elütöm valami kellemesebbel az időt. *kacsint*

Új kezdetek naplófájlok: 114. bejegyzés

Valamivel mozgalmasabb mostanában az életem, mint eddig volt. De ahogy a figura, aki rajtam keresztül meséli el a korábbi bevetéseinek emlékeit, úgy én sem tudok szabadulni a múltamtól. Volt egy idő, amikor úgy gondoltam, hogy a gettóban fogom kilehelni a lelkem, és ez most majdnem valósággá vált. A fenébe is...még most is rémálmaim vannak: lövések, füst, kiabálás, vér, fájdalom, hangzavar. Ezekhez már hozzászoktam. De amit tettem... Bár még mindig nem tudni, hogy miért is alakultak ki ezek a hatalmas városok, miért él ennyi ember nyomorban és mi értelme ennek az egésznek. Azt hittem, hogy mostanra már tisztább lesz ez a háttér dolog, de semmivel nem vagyunk előrébb. Nem is agyalok tovább, mert így is sajog a fejem. Azt hiszem, most inkább lepihenek egy kicsit.

Új kezdetek naplófájlok: 115. bejegyzés

Ez nem igazi bejegyzés, csak afféle jegyzet, ugyanis nem vagyok online. Nem tudok elérni senkit. Itt nagy a csönd és sajog minden porcikám, ami egyáltalán nem meglepő, ha azt nézzük, hogy miken mentem keresztül. Úgy gondoljátok, hogy ez érdekesebb volt, mint a kiképzés? Egyetértek. De azért jó lenne, ha nem az én káromra élvezkednétek. Nagyon szívesen röhögnék én is, de baromira fájdalmas, ezért inkább lemondok róla. Mi a gond? Ja, hogy ez sokkal mozgalmasabb volt, de még mindig nem az igazi? Igen, egyetértek. A csillagok még mindig nagyon távoliak.

Új kezdetek naplófájlok: 137. bejegyzés

Azt hiszem ez a "vigyázz, mit kívánsz" tipikus esete. Megkaptam, amit akartam, végre úgy látom a Földet, ahogy az űrfelvételeken, de csak akkor, ha vége a napi oktatásnak. Igen, megint iskolapadban ülök. Minden áldott nap, a nap legnagyobb részében. Ez még a kiképzésnél is unalmasabb. De lelkiismeretesen gyűröm a tananyagot, mert az esélyeket meg kell ragadni és nem veszni hagyni. Mit gondolsz, ez már sci-fi? Háááát... szerintem még mindig messze nem az, de majd csak alakul ez. Vegyél példát rólam, Andrew Graysonról, aki küzd és nem adja fel, tedd Te is ugyanezt, elvégre már túl vagy a könyv kétharmadán, a maradék csak jobb és érdekesebb lehet ennél.

Új kezdetek naplófájlok: 153. bejegyzés

Megszegtem az ígéretem, hogy minden napról megörökítek valamit. Az az igazság, hogy mostanában kicsit elfoglalt vagyok: főleg a szabadidőmben. Nem, ne is várja el senki, hogy ezt itt majd bővebben kifejtem, mert úriember nem tesz ilyet. És a csillagok közül is csak az érdekel, amelyik a legfényesebben világít - a szememet sem tudom levenni róla. Azt hittem ilyen csak a filmekben van, meg a könyvekben, de bizony kijelentem, hogy meghalnék érte. No igen, végül is ez egy könyv, csak éppen nem "olyan" könyv, hanem egy sci-fi. De ez kit zavar. Végre van súlytalanság, meg a fémhéjon kívül vákuum és az űr hidege - már ha ettől sci-fi egy történet. Aztán még az is előfordulhat, hogy meghalok érte. Vagy éppen együtt tesszük ugyanezt - csak nem épp évtizedek múlva, megöregedve, hanem hamarosan.

Új kezdetek naplófájlok: 162. bejegyzés

Azt a *rögzítő program által törölt szó*, mi a jó *rögzítő program által törölt szókapcsolat* történt itt? És miért kellet ezt a *rögzítő program által törölt kifejezés csoport*-t az utolsó ötven oldalra hagyni. Tényleg szükség volt erre a körülményeskedésre és hosszú felvezetésre? Nem lett volna jobb, ha az előzményeket egy kicsit - vagy inkább nagyon - megvágjuk, feszesebbre vesszük a tempót és úgy a kötet felénél jutunk el ehhez a lényeges szituációhoz? Ha nem adtad fel eddig, akkor itt a jutalmad. Ha feladtad, akkor így jártál - viszont spóroltál némi időt magadnak, amikor mással foglalkozhattál.

Véleményem szerint már nagyon szükség volt erre az izgalomra és az eddigiektől eltérő eseményekre, mert enélkül ez az egész nem tekinthető valami nagy számnak - bár egyesek szerint ezzel együtt se és a lelkem mélyén még ezzel is egyet tudok érteni. De végre megtörtént és izgalmas volt, meg mozgalmas, meg lényeges. Öööö... mármint az izgalmast úgy értettem, hogy az előző kétszázötven oldalhoz képest. Mert ugye azért vannak olyan történetek, amelyeknek már az első harminc oldalában több akció és érdekesség van, mint ennek az egész kötetében. 

Új kezdtek naplófájlok: 163. bejegyzés

Ezt is túléltük. Hogy mi van? Ne, légy szíves, ne gyere nekem azzal, hogy lelőttem a poént, mert nem értek veled egyet. Hogyan árulhattam volna el bármit is, ami annyira lényeges, hogy felhúzod az orrod, amikor egy sorozat első részéről van szó. Igen, nem olvastad félre, lesz még folytatás. És ha van következő rész, akkor a főszereplő is életben marad: szóval jogos a túléltük. De azt nem árulom el, hogy rajtam kívül ki maradt még életben.

El tudom képzelni, hogy most ráncolod a homlokod - egyébként jogosan -, mert nem érted, hogy miért is következhetett be, hogy ebből a regényből sorozat lett. Elárulom neked, hogy hosszú-hosszú ideig én magam sem számítottam rá, hogy így lesz, mert klónpéldányaim klónkalandjai egymás után végezték a zúzdában, vagy kerültek egy posta visszával újra a történetíró fickó kezébe. Mert ugye hiába a saját élmények és a tanfolyam, amit John Scalzi vezetett, attól még senkiből sem lesz Scalzi, hogy végigülte az óráit. De a magánkiadásoknak és - vélhetően - a katonai vonalat kedvelőknek hála, az akció sikerrel zárult, és a tömeg megmutatta, hogy van igény a további kalandokra is. Erre pedig már a kiadók is kénytelenek voltak felfigyelni. Szerintem ugyanazt a kétséget érezzük mind a ketten: nem volt ez annyira meggyőző, mint amennyire sikeres, de ugye nem vagyunk egyformák. Egyetértek azzal is, hogy a kötet nagy része csak rizsa és csak a végén akad valami izgalom - oké tudom, hogy kell a felvezetés, meg a karakterfejlődés, meg a többi hasonló dolog, de akkor is.

Mindezek után már csak egy kérdés maradt hátra: vajon az utolsó néhány tíz oldalon olvasottak elégnek bizonyulnak arra, hogy érdekessé tegyék a folytatást? Hmm... ez nagyon jó kérdés. Ha kitart a lendület, akkor van esélye. Ha úgy döntesz, hogy nem az első sorokban állsz majd a következő összecsapásnál - akarom mondani vásárlásnál -, akkor azt is megértem. Magam is pont így döntenék, ha tehetném, de mivel én vagyok a főszereplő... Azért remélem, hogy találkozunk még.

Andrew Grayson Új kezdetek naplófájlok: bejegyzések vége. 

Andrew gondolatait közzé tette:

Posted in: 6 pontos,Agave Könyvek,Frontvonalak,katonai sci-fi,könyvértékelés,Marko Kloos,sci-fi