vasárnap, február 26, 2012
Shanara
Nagy reményeket fűztem ehhez a sorozathoz. Korábban már olvastam az író Vámpír-könyvek és Démonvilág sorozatát. Nagyon szerettem mind a kettőt. Nem volt tehát kérdéses, hogy ezt a sorozatot is el kell olvasnom.
Ahol csak belefutottam a sorozat első tagjának hirdetéseibe, mindenütt a kövekezőket olvastam ajánló szövegként: "Egy utópisztikus thriller és egy vérfagyasztó horror elsőrangú keveréke, olyan hátborzongató olvasmány, amely még az erős idegzetűeket is próbára teszi". Ilyen ajánlót követően pedig már nem volt az az erő, ami visszatartott volna a önyv vásárlásától és az olvasástól. A biztonság kedvéért megvettem az első kötetet, elolvastam, majd ezt követően döntöttem úgy jöhet a sorozat többi része is.
A holtak vonulása, mint a sorozat bevezető kötete kifejezetten tetszett. A Várost és az irányítását egyedi elgondolásnak tartottam. A városban időnként feltűnő zöld köd, a rejtélyes vak papok és az ayuamarcák érdekes hátteret és fő cselekmény vonalat adnak a történetnek. Nem voltam teljesen elégedett a könyvvel, de a horror és a thriller keverékének beharangozott könyv elnyerte a tetszésemet. Problémám azzal volt, hogy a cselekmény lassan indult be, illetve az ajánlók alapján sokkal erősebb, borzongatóbb történetre számítottam. Kicsit csalódott voltam, de tudtam, hogy az író nem szokta kijátszani elsőre minden kártyalapját, ezért a sorozat folytatása mellett döntöttem.
A pokol pereme kötetben Capac Raimi helyett Al Jeery a Pártközpontot őrző osztag egyik tagja a kötet főszereplője. A történet párhuzamosan játszódik A holtak vonulása cselekményeivel. A Kardinális megbízására Jeerynek ki kell nyomoznia egy brutális gyilkosságot. Ez a nyomozás képezi a történet egészét. Ennek a kötetnek az olvasása során már bajban voltam. A beígért horror és thriller helyett mindössze egy jól megírt krimit kaptam olvasási élményként. Mivel szeretem a krimit is, ezért értékelni tudtam a cselekményt és a csattanót, de megint belém költözött a csalódás érzése, mert ha krimit akarok olvasni, akkor olyan könyvet veszek a kezembe, amiről már elsőre tudom, hogy az tényleg krimi is. A csalódásaim ellenére sem mondtam le teljesen a sorozatról, mert bíztam az íróban. Biztos voltam benne, hogy tartogat még valami meglepetést a tarsolyában.
Az előző kötetek élmenyeivel és nem csökkenő reményeimmel felszerelkezve kezdtem bele a harmadik kötet, A kígyók városa olvasásába. A történet 10 évvel a korábbi kötetek cselekményeit követően játszódik. A könyvvel kapcsolatban táplált reményeim már az első ötven oldal után kezdtek szertefoszlani, de azért kitartottam a végéig. Capac Raimi nem sokat szerepel a kötetben. Pedig sokkal szívesebben olvastam volna róla, mint Al Jeeryről. A város különböző hatalmasai és bandái között a különböző területekért vívott szóbeli és valós csaták, a papok ármánykodásai és nevetségesbe hajló föld alatti társadalma nem igazán kötött le. A befejezésben sem találtam semmi olyat, ami megdöbbenést váltott volna ki belőlem. Inkább úgy éreztem, hogy az egész könyv sablonos és kiszámítható. A könyv olvasmányos, de a történet nagy csalódást jelentett.
Összefoglalva azt mondhatom a sorozatról, hogy az író ifjúsági könyveihez, sorozataihoz képest lényegesen gyengébbnek érzem ezt a sorozatot. Ez a felnőtteknek szánt sorozat kevésbé véres, kevésbé kegyetlen és kevésbé furmányos, megdöbbentő cselekményű, mint az író ifjúsági sorozatai. Olyan érzésem volt, hogy egyedül csak a könyvenként egyszer előforduló szexjelenetek miatt címkézték fel a "felnőtteknek szól" jelzővel ezt a könyvet. Semmi másért. Az első kötet még meg is közelítette az elvárásaimat a beharangozott horror és thriller történettel kapcsolatban, a második kötetben már csak egy jól megírt krimit kaptam, a harmadikban pedig már csak bandaháborúk leírására és egy (számomra) fantáziátlan befejezésre futotta az írótól. Véleményem szerint az első kötet a legjobb és onnantól kezdve erős mélyrepülésbe kezd a sorozat. Nagyot csalódtam. Sokkal, de sokkal többre számítottam. Ha tanácsot adhatnék az írónak, akkor azt javasolnám, hogy maradjon meg az ifjúsági könyvek írásánál.
A pokol pereme kötetben Capac Raimi helyett Al Jeery a Pártközpontot őrző osztag egyik tagja a kötet főszereplője. A történet párhuzamosan játszódik A holtak vonulása cselekményeivel. A Kardinális megbízására Jeerynek ki kell nyomoznia egy brutális gyilkosságot. Ez a nyomozás képezi a történet egészét. Ennek a kötetnek az olvasása során már bajban voltam. A beígért horror és thriller helyett mindössze egy jól megírt krimit kaptam olvasási élményként. Mivel szeretem a krimit is, ezért értékelni tudtam a cselekményt és a csattanót, de megint belém költözött a csalódás érzése, mert ha krimit akarok olvasni, akkor olyan könyvet veszek a kezembe, amiről már elsőre tudom, hogy az tényleg krimi is. A csalódásaim ellenére sem mondtam le teljesen a sorozatról, mert bíztam az íróban. Biztos voltam benne, hogy tartogat még valami meglepetést a tarsolyában.
Az előző kötetek élmenyeivel és nem csökkenő reményeimmel felszerelkezve kezdtem bele a harmadik kötet, A kígyók városa olvasásába. A történet 10 évvel a korábbi kötetek cselekményeit követően játszódik. A könyvvel kapcsolatban táplált reményeim már az első ötven oldal után kezdtek szertefoszlani, de azért kitartottam a végéig. Capac Raimi nem sokat szerepel a kötetben. Pedig sokkal szívesebben olvastam volna róla, mint Al Jeeryről. A város különböző hatalmasai és bandái között a különböző területekért vívott szóbeli és valós csaták, a papok ármánykodásai és nevetségesbe hajló föld alatti társadalma nem igazán kötött le. A befejezésben sem találtam semmi olyat, ami megdöbbenést váltott volna ki belőlem. Inkább úgy éreztem, hogy az egész könyv sablonos és kiszámítható. A könyv olvasmányos, de a történet nagy csalódást jelentett.
Összefoglalva azt mondhatom a sorozatról, hogy az író ifjúsági könyveihez, sorozataihoz képest lényegesen gyengébbnek érzem ezt a sorozatot. Ez a felnőtteknek szánt sorozat kevésbé véres, kevésbé kegyetlen és kevésbé furmányos, megdöbbentő cselekményű, mint az író ifjúsági sorozatai. Olyan érzésem volt, hogy egyedül csak a könyvenként egyszer előforduló szexjelenetek miatt címkézték fel a "felnőtteknek szól" jelzővel ezt a könyvet. Semmi másért. Az első kötet még meg is közelítette az elvárásaimat a beharangozott horror és thriller történettel kapcsolatban, a második kötetben már csak egy jól megírt krimit kaptam, a harmadikban pedig már csak bandaháborúk leírására és egy (számomra) fantáziátlan befejezésre futotta az írótól. Véleményem szerint az első kötet a legjobb és onnantól kezdve erős mélyrepülésbe kezd a sorozat. Nagyot csalódtam. Sokkal, de sokkal többre számítottam. Ha tanácsot adhatnék az írónak, akkor azt javasolnám, hogy maradjon meg az ifjúsági könyvek írásánál.
A sorozat magyar kiadása:
 |
| Eredeti cím: Procession of the Dead Kiadó: Nyitott Könyvműhely Kiadás éve: 2010. Terjedelem: 448 oldal |
 |
| Eredeti cím: City of the Snakes Kiadó: Libri Kiadó Kiadás éve: 2011. Terjedelem: 504 oldal |
 |
| Eredeti cím: Hell's Horizon Kiadó: Nyitott Könyvműhely Kiadás éve: 2011. Terjedelem: 528 oldal |
Külföldi megjelenések borítói:
Posted in: 2012,sorozat összesítő
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése