Elle Kennedy: The Deal - Az üzlet (Off-Campus 1.)

Eléggé változatosan olvasok, de mostanában nem jellemző, hogy young adult vagy a szintén oly divatos new adult köteteket vennék a kezembe. Kivéve, ha már korábban is olvastam a szerzőtől és tetszett a stílusa vagy ha olyan valaki ajánlja a regényt olvasásra, akinek megbízom a véleményében. Jelen esetben éppen az utóbbi helyzet állt elő. És igencsak kellett győzködni, hogy elszánjam magam az olvasásra, mert a fülszöveg bizony nem igazán ébresztette fel a kíváncsiságom, inkább tétovázásra késztetett. Mert ugye eléggé sablonosnak tűnt a sztori, ahogy abban is biztos voltam, hogy kellett valami pluszt adnia a történetnek, ha már a megbízható forrásom annyira biztos volt benne, hogy ezt a regényt nekem olvasni kell. Végül beadtam a derekam és belevágtam, de azért arra vigyáztam, hogy az elvárásaim ne helyezzem túl magasra.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 437 oldal
Fordította: Barthó Eszter
Borító ár (puha): 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: The Deal
Sorozat: Off-Campus
Folytatás:
2.) The Mistake - A baklövés
3.)The Score - A pont
4.) The Goal
Műfaj: romantikus, new adult

Ha már maga a sztori sablonosnak is tűnik - a borító sem szándékozik másra utalni -, akkor legalább az értékelés legyen különleges: gondoltam, megkérdezem a szereplőket - Hannah Wells-t és Garrett Graham-et - , ők miként látják magukat és a történetüket.

Kedves Hannah és Garrett, köszönöm, hogy itt vagytok és válaszoltok a kérdéseimre. Nagy élvezettel olvastam a rólatok, a kettőtök kapcsolatáról szóló regényt, amelyben azért volt az érzelmeket tekintve hullámhegy és hullámvölgy, de legalább ugyanennyi humor is. Először is meséljetek egy kicsit magatokról, az alapszituációról, hogy azok az olvasók is megismerjenek titeket, akik még csak kacsingatnak a könyv olvasása felé.

Hannah

Messzire menekültem az otthonomtól, hogy távol legyek azoktól, akik ártottak nekem. A korábban átéltek ellenére is igyekeztem normális életet élni, de azért ez nem volt olyan egyszerű: nem tudtam önfeledten szórakozni és persze párkapcsolatokkal is voltak problémáim. Nem akartam mást, csak elvégezni ezt a sulit, lediplomázni: megalapozni a jövőbeli életem. Jól tanultam, mert muszáj volt, nem veszthettem el az ösztöndíjam, különben a terveimnek lőttek. A történet kezdetén dolgoztam is a suli mellett, az így kapott fizetésemből fedeztem az egyéb kiadásaim. Mindezek mellett pedig nagy szorgalommal készültem a Téli fesztiválra egy duettel, mert nagy szükségem volt a díjra és a vele együtt járó pénzjutalomra. Hogy mindezek mellett mire maradt még időm? Leginkább semmire. Persze mint minden egészséges, fiatal nő, én is vágytam egy pasira, de a kiszemeltem nem az volt, aki most mellettem ül.

Garrett

Igazából nem vagyok egy bonyolult ember, a történet kezdetén pedig még annál is egyszerűbb voltam - ezt így utólag már tisztán látom. Imádom a jéghokit! Szinte egyszerre tanultam meg járni és korcsolyázni, azóta ez a sport az életem. Csapatkapitány vagyok, mióta csak megkaptam ezt a pozíciót, azt tűztem ki célul, hogy győzelemre viszem a csapatomat. Egészséges fiatal vagyok, akinek szüksége van időnként arra a bizonyos testmozgásra - ez most is igaz. *kacsint* Most már kicsit szégyellem magam miatta, de ezek tények, ezért nincs mit szépíteni rajta: sokáig kerültem a tartós kapcsolatokat, mert úgy gondoltam, hogy nincs időm az igencsak időigényes érzelmekre. Igencsak jeges zuhanyként ért, amikor kiderült, hogy a tanulmányi átlagom fog a sportkarrierem útjába állni. A célom elérésében az erkölcsfilozófia jelentette az egyik legnagyobb akadályt. Valahogy fel kellett tornáznom a jegyemet, különben nagyon fontos meccseket kellett volna kihagynom - mert milyen csapatkapitány az, aki nincs a pályán, ha kell. Segítségre volt szükségem, valaki olyanra, aki nagyon jó volt ebből a tárgyból. Véletlenül figyeltem fel arra a lányra - Hannah-ra -, aki ötöst kapott a dolgozatára. Az élet furcsa fintora, hogy ezt a lányt addig még soha észre sem vettem. Pedig elképesztően jó volt a popsija, azon akad meg előszöt a szemem. És még most is fantasztikus. *kacsint*

Beszéljetek kicsit a másik nemmel való viszonyotokról. Milyen események történtek a kapcsolatotok elején?

Hannah

Akkor éppen elegem volt a pasikból. Az egyik - Justin - hosszú idő után végre éppen csak észrevett, a másik - Garrett - pedig állandóan a nyakamon lógott: a segítségemért könyörögött, korrepetálásért rimánkodott, de közben továbbra is akkora arca volt, hogy alig fért be vele a dupla ajtón. Megsúgom, még most is hasonló méretű. Viszont olyan volt mintha a fejembe látott volna, mert az ajánlata - miszerint ha korrepetálom, akkor úgy tesz, mintha a pasim lenne és ezzel felkelthetem más hímek érdeklődését is -, nagyon és még annál is csábítóbb volt abban a reménytelen helyzetben. Végül úgy voltam vele, hogy nem veszíthettem semmit azzal az üzlettel, ezért belementem a játékba.

Garrett

Soha nem töltöttem annyi időt egyik lánnyal sem, mint akkor Wellsyvel. Igaz, hogy a többiekkel nem ia tanultam hosszú órákat erkölcsfilozófiai elméleteket boncolgatva, amelyek közül az egyiket elvontabbnak találtam, mint a másikat. No igen, a csajokkal addig mindig csak a lényegre törekedtem, megadtam nekik azt, amit ők is akartamk, aztán ment mindenki a maga útjára. Wellsynek viszont hiába ajánlgattam magam és minden fantasztikus képességem, nem voltam rá semmilyen hatással. Vagy legalábbis akkor még azt gondoltam. Így utólag nagyon örülök neki, hogy ez megváltozott.

Mikor éreztétek úgy, hogy változott a helyzet? Mikor és hogyan kezdődött a másik iránti érzelmeitek megváltozása. 

Hannah

Garrett beférkőzött a bőröm alá és aztán már ott is maradt. Eg yidő után már úgy gondoltam, hogy imádni való pasi. Különösen érdekesnek találtam a különféle arcait, a viselkedését: amit a világ felé mutatott és ahogy velem viselkedett. Mégsem tudok időpontot kapcsolni a változáshoz, az egész egy észrevétlen átmenet volt az idegesítő és levakarhatatlan pasi, valamint a cuki és ragaszkodó fiú állapota között.

Garrett

Véleményem szerint érdekes helyzet egy romantikus regény férfi főszerepét magadra vállalni. Az elején tényleg csak játékként kezeled a helyzetet, nem veszed komolyan, hogy ebből lehet valami más, hiszen eddig is olyan jól haladt minden a maga medrében. Persze jó érzés, hogy mutogathatod magad - tegyük hozzá, hogy azért van is mit -, a csajok odavannak érted és te vagy a suli legismertebb pasija. Ez így igencsak egó simogató érzés. Látom ám, hogy most mosolyogsz a tökéletes testemre tett megjegyzésemen, de nézd csak meg megint - kb. századjára is - a borítót az állításom ékes bizonyítaként. De a viccet félre téve... A kezdeti nagyzolást követően aztán olyan dolgokat éltem át Hannah-val, és olyan különleges élményekben volt részem - részünk -, hogy egy idő után már véresen komolyan vettem a szerepem. Korábban ismeretlen érzelmek rohantak meg, és egyszer csak azt vettem észre, hogy ami addig megfelelt az igényeimnek az taszítani kezdett. Meglepett, hogy mást akartam, de biztos voltam benne, hogy azt akarom. Átélni ezt az érzelmi változást, számomra kifejezetten nagy dolog volt. Az érzelmek nem csak rémísztőek egy magamfajta pasi számára, de bizony különösen súlyosak is.

Mit gondoltok a közös történetetekről? Egyedi, különleges vagy szokványos?

Hannah
Hogy mennyire egyedi ez a történet? Amennyire egy sablonos kiindulási helyzetből ki lehet hozni valami különlegeset. Mi az, ami megmentette az egészet? Talán a stílus és a humor, ami átlendítette ezt a sztorit a középszerűség határán és tette azt - véleményem szerint - valameilyen szinten emlékezetessé. Bár azért belülről megélni valamit vagy olvasni róla, teljesen más élmény. Nem tartom magam kiemelkedően emlékezetes hősnőnek, de úgy gondolom, hogy a romantikus könyvekben általában a férfi főszereplő a lényeg. Abban pedig biztos vagyok, hogy Garrett nem csak az én szívemet dobogtatta meg, hanem sok mindenki máséval is ezt tette, illetve ezt fogja majd tenni. Vannak érdekes és izgalmas, helyenként pedig szenvedélyes helyzetek is a regényben, de a történet egészét tekintve világmegváltónak azért nem mondanám, de még kiemelkedőnek se. Amolyan limonádé, amit jó olvasni. Viszont nagyon élveztem a csipkelődő beszélgetéseket, amelyek köztem és Garrett között zajlottak le - csaknem minden alkalommal, ha egymás közelébe kerültünk. Az idő, amit együtt töltöttünk emlékezetessé és meghatározóvá vált. Úgy voltam vele, hogy bármit megtettem volna érte. Akkor persze még fogalmam sem volt róla, mennyire hamar meg fogom bánni ezt a kijelentésemet. De ettől függetlenül továbbra is ugyanezt gondolom.

Garrett

Merem remélni, hogy ez a történet, Hannah-val való kapcsolatom alakulása mások számára is ugyanolyan élvezetes, szórakoztató vagy éppen megrázó volt, mint ahogy én megéltem azt. Bár tartok tőle, hogy a nők számára ez az egész romantikázósdi inkább amolyan elvárás, mint különleges élmény. Számomra mindenképpen különleges volt: az elejétől a végéig. Bár magam sem gondoltam volna, hogy ez lesz a vége. Hannah... Ő az a lány, akiért képes voltam még olyan dolgokat is megtenni - és a monogámia csak az egyik dolog -, ami korábban meg sem fordult volna a fejemben. Remélem, hogy az egyik legfontosabb közös jelenetünket mindenki olyan emlékezetesnek és kivételesen szórakoztatónak találta, mint ahogy mi - és a többiek - megéltük azt.

Ajánlanátok olvasásra a regényt? Vagy esetleg a folytatásait?

Hannah

Úgy gondolom, hogy megérdemel egy egyszeri olvasást. Garrett csapattársai érdekes figurák, szerintem a párjaik is csak különlegesek lehetnek majd. Nekem pont elég volt ennyi érzelmi hullámvasút, amit át kellett élnem, de ha már nem kell a részesének lennem, akkor a többiek részéről szívesebben olvasnék sokkal szenvedélyesebb sztorikat.

Garrett

Ez azon dolgok egyike, amiben nem értek egyet Hannah-val. Mármint abban, hogy nem volt páratlan a párra találásunk: szerintem az elsőtől az utolsó mondatig kivételes volt. Még most is alig tudom épp ésszel felfogni a változást, ami véghez ment bennem: röptében a legyet pasiból monogám kapcsolatban élő férfi lettem és ez még tetszik is. Fel tudjátok ezt fogni épp ésszel? Nekem bizony kellett hozzá némi idő, és most látom csak igazán az életminőségem bekövetkezett különbséget, amit ez a változás okozott. Mi ez, ha nem ritka és egyedi esemény? Vagy csak én látom így? Minden romantikus regényben ez történik? Ne nevessetek, nem olvastam még egyet sem, mert az nem felnőtt férfiaknak való. De átélni az egészet, részese lenni, az bizony nem mindennapi. Remélem, hogy Logan nem fog letaszítani a trónról a maga sztorijával. Ha a magánéletben is annyi odaadást és szenvedélyt mutat majd, minta pályán teszi, akkor bizony izgulhatok. És persze ne felejtkezzünk el a többiekről sem. Még a végén kénytelen leszek romantikus regényeket olvasni, hogy legyen összehasonlítási alapom. Vagy még jobb ötletem van: ne a folytatást olvassátok, hanem ezt a regényt újra és újra. *kacsint*

Hannah és Garrett, köszönöm, hogy megosztottátok velem és az olvasóimmal a gondolataitokat. Sajnálom Garrett, hogy ezt kell mondanom, de engem érdekel Logan története és ha lehetőségem adódik rá, akkor olvasni is fogom. Remélem vigasztal, hogy nem bántam meg az időt, amit a ti történetetekre fordítottam. A sablonos kiindulási helyzet ellenére is viszonylag élvezetes - bár sok meglepetést nem okozó - cselekményt, gördülékenyen olvasható szöveget és határozottan élvezhető humort kaptam. Örülök a bekövetkezett változásoknak, amelyek mind a kettőtöknek kifejezetten jót tettek. Legyen tartós a kapcsolatotok!

Posted in: 8 pontos,Elle Kennedy,könyvértékelés,Könyvmolyképző,new adult,Off-Campus,romantikus,Rubin pöttyös