Chris Carter: A halál szobrásza (Robert Hunter 4.)

Nem is tudom, hogy mit lehetne még elmondani ugyanazon szerző negyedik könyvének olvasása után arról, hogy miért is KELL nekem az ő általa írt regényeket azonnal beszereznem és nem sokkal később már túl is lennem az újabb nyomozáson, hogy aztán újra csak várakozzak a következő gyilkossági eset magyar nyelvű megjelenésére. Szerintem Chris Carter esetében egyáltalán nem kell magyarázkodnom - főleg, ha valaki olvasta a korábbi kritikáimat is. Miután az előző rész esetében kifejtettem, hogy a kriminálpszichológusból gitárossá, majd klaviatúrakoptatóvá avanzsált szépfiú számomra beérett mint regényíró és a műveiben megtalálta azt az egyensúlyt, ami az én ízlésemnek pont megfelel, nincs mit tovább magyaráznom - felesleges minden szó. 

Akkor mégis miről akarok ebben a posztban regélni? Naná, hogy arról, mennyire tetszett az édes-ékes anyanyelvemen megjelent legújabb regénye. Nézzétek el nekem, ha néha elvesztem az önkontrolom  - mert tudom, hogy ez akaratlanul is be fog következni - és átmegyek majd rajongói üzemmódba.

Értékelés: 10/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 366 oldal
Fordította: Őri Péter
Borító ár: 3.290,- Ft
A mű eredeti címe: The Death Sculptor
Sorozat: Robert Hunter
Előzmény:
1.) A keresztes gyilkos
2.) Kivégzés
3.) Vadász
Folytatás:
5.) One by One
6.) An Evil Mind
7.) I am Death
8.) The Caller
Kategória: krimi, thriller

Robert Hunter szabadnapos, de ha ez a nap tíz nem fogadott hívással kezdődik, akkor az már minden, csak nem szabadnap. Los Angeles egyik előkelő negyedében gyilkosság történt, az áldozat egy köztiszteletben álló volt ügyész. A férfival a saját ágyában végeztek, méghozzá különös kegyetlenséggel: a testét megcsonkították, a testrészeiből pedig egy vérfagyasztó alkotást, egy "szobrot" épített az elkövető. A gyilkosságnak elsőre nem sok értelme van, ugyanis a férfinak már csak hetei voltak hátra. Néhány nappal később újabb gyilkosság történik. A két ügy közötti egyetlen kapcsolatot a helyszínen talált, szintén az áldozat testrészeiből összerakott alkotás jelenti. Talán az elkövető ezzel akar üzenni valamit? A rendőrség hiába keresi a gyilkosságok áldozatai közötti kapcsolatot, nem találja azt. Pedig a munkába besegít a főügyészi hivatal egyik munkatársa is, aki informatikai területen kiemelkedő tehetséggel rendelkezik.

Az, hogy Robert Hunter esetei nem mindennapiak, már eddig is tudtam. Végül is üldözött - és el is kapott - már mindenféle gyilkos népet: kettős kereszteket rajzolgató bosszúálló, embert elevenen megsütögető szintén bosszúálló, nőket különös eszközökkel kínzó és bizonyos testrészeket összevarrogató, múltbéli traumával küszködő elborult elméjű bűnözőket. Mi jöhet még ezután? Ha az én fantáziám véges is a trükkös és kegyetlen gyilkosságok tekintetében - no meg az ilyen eseteket kiváltó okokban -, Mr. Carter agya ebből a szempontból feneketlen kútnak bizonyul. Minden egyes regénye esetében csodálkozom azon, hogy hogyan tud újabb és újabb, a korábbiakat is felülmúló módszereket kiagyalni. Addig jó, amíg Chris Carter ontja magából ezeket az írásokat, mert az vitathatatlan, hogy a regényei egyediek és szinte letehetetlenek. Félre csak akkor teszi őket az ember lánya, ha kicsit meg akar pihenni a vérengzések között, hogy aztán ismét újult erővel vesse bele magát a nyomozásba és a borzalmakba.

Nem árulok el nagy titkot azzal, hogy a regény elején egymást követik a gyilkosságok, miközben a nyomozók a sötétben tapogatóznak, igyekeznek összeszedni az elszórt morzsákat és egymás mellé illeszteni az apró mozaikokat - és nem igazán haladnak. Annak ellenére sem, hogy Garcia is eléggé beletanult már ebben a nyomozósdiba és ebben a részben egy zseni helyett már kettő is dolgozik az ügyön. Viszont a gyilkos előnyben van, hiszen ő már tudja, hogy kit és hogyan akar eltenni láb alól, illetve milyen "emlékművet" készít majd a testrészeiből.

Tényleg egy sziszifuszi munka az, amikor az információk tengerében - mit tengerében, óceánjában - kell halászni és onnan összefogdosni azokat az adatokat, összefüggéseket, amelyek egymáshoz passzolnak. Ehhez nem csak kitartás kell, hanem végtelen szerencse is, mindezek mellett pedig a nyomozói ösztön követése. Chris Carter nagyon jól végzi a dolgát, mert egyszerűen élvezetes az, ahogy a helyszíneket leírja, a nyomozók reakcióit bemutatja, illetve ahogy a nyomozói munka folyamatán végigvezeti az olvasóját. 

Jót tett a regénynek, hogy a régi szereplők mellett végre újak is felbukkantak: Alice sokat lendített a nyomozás tempóján és az információgyűjtésből is jelentősen kivette a részét. Ahogy a nő múltja is tartalmaz érdekességeket és általa Robertről is többet tudhattam meg. És az sem mellékes, hogy a jelenléte talán pozitív kimenettel lehet majd az álmatlanságban szenvedő nyomozó munkahelyen kívüli életére. Persze ez utóbbi csak merő képzelgés a részemről, mert mint eddig is nyilvánvaló volt, a szerző nem épp az a romantikus alkat.

Szóval szükség van Alice jelenlétére és munkájára, mert nélküle nem sikerülne összerakni azt a profilt, ami alapján a csapat elindul a csapáson, hogy felhajtsa a vadat. Az, hogy minderre kb. a regény felénél kerül sor, már előrevetíti, hogy lesz még csavar a sztoriban. Lesz bizony. És, hogy mi vezeti nyomra a szuperzseni nyomozót? Egy egészen icinyke-picinyke apróság, amolyan Poirot féle megvilágosodás, amikor már minden más csődöt mondott. Sebaj, a lényeg, hogy ott és akkor is működött, illetve most is működik ez a technika. Külön piros pont jár azért, mert aztán tényleg semmi halovány fogalmam sem volt arról, hogy ki lehet az elkövető és milyen indokból. Nagyon jól elrejtette a szerző - még annak ellenére is, hogy az egyik helyszínen pofátlanul ottmaradt a tette elkövetését követően és még beszélgetésbe is elegyedett a bámészkodókkal. Ez mekkora húzás volt már!

És még egy fontos szempont: a szerző regényeinek nagy előnye, hogy alig vagy egyáltalán nincs benne utalás a korábban történtekre, ezért - még a sorozat jellege ellenére is - akár össze-vissza is olvashatók a kötetek. Egyébként is teljesen különálló, jól elvarrt szálakkal rendelkező sztori mindegyik. Szóval bátran lehet kezdeni azzal a résszel, ami éppen szimpatikus - aztán majd úgy is sorra kerül mindegyik.

Bárhogy is csavarom a mondandóm, nagyon jó volt ez a rész is: egyedi, különösen kegyetlen, művészi és okos, a nyomozói munka miatt pedig minden elismerésem. Mr. Carter, részemről jöhet a következő! Ja, hogy már készen is van? Akkor a regényeket magyarul megjelentető General Press Kiadóhoz fordulok ugyanezzel a kéréssel: jöhet a következő. Ugye jön majd? Addig pedig kénytelen vagyok beérni más gyilkosokkal és más nyomozókkal. Még szerencse, hogy jó krimiből bőven akad mostanában.

Folytatás »

Chris Carter: Vadász (Robert Hunter 3.)

A keresztes gyilkos őrülete és annak következményei, az áldozatai voltak a kezdet - egy elég erős kezdés, de azért a sztorinak voltak hiányosságai. A Kivégzésben a szerző emelte a szintet, a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok leírása sokkal részletesebb lett, közben pedig élvezetesebbé és átláthatóbbá tette a nyomozás menetét az olvasó számára. Ezek után úgy gondoltam, hogy tudom mi vár rám, ha kézbe veszem a sorozat harmadik kötetét - ezzel pedig sikerült elhamarkodott következtetést levonnom, mert ennek a sokat látott szépfiúnak megint sikerült meglepnie. Viszont tagadhatatlan, hogy a szerző kötetről kötetre egyre jobban ír, vagyis megszolgálta az első regénynél a megelőlegezett bizalmat - ennek pedig én örülök a legjobban, mert bizony olvasnám még tovább ezeket a különleges, véres és kegyetlen gyilkosságok utáni nyomozásokat.

Értékelés: 10/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 346 oldal
Fordította: Őri Péter
Borító ár: 3.290,- Ft
A mű eredeti címe: The Night Stalker
Sorozat: Robert Hunter
Előzmény:
1.) A keresztes gyilkos
2.) Kivégzés
Folytatás:
4.) A halál szobrásza
5.) One by One
6.) An Evil Mind
7.) I am Death
8.) The Caller
Kategória: krimi, thriller

A Vadász című regény sorozatgyilkosa egyszerre bomlott elméjű ember és zseniális tervező: egy igazi pszichopata, akivel szemben még a Föld összes vallásának minden védelmezője és annak beavatkozása sem lenne elég, hogy mentse az életed, ha  már kiszemelt magának. Márpedig ez az ember szimatot fogott, kiszemelte az áldozatait és már a sorsuk további alakulásáról is határozott. Elképesztő hatású volt, amiről ebben a regényben olvastam - már megint.

Az első áldozatra egy elhagyatott hentesüzletben akadtak rá. Mivel a nőn semmilyen sérülés nem látható azon kívül, hogy a száját és a nemi szervét durva öltésekkel összevarrták, ezek viszont nem okozhatták a halálát, ezért a testet boncolás céljából elszállítják. A vizsgálat azonban nem várt eredménnyel zárul és a gyilkos módszere újabb áldozatokat követel. A második nőre szintén véletlenül bukkannak rá, a gyilkos eszköz ismét egyedi, a módszer pedig kegyetlen. A nők közötti hasonlóság szembetűnő. Hunter nyomozó és társa, Garcia nyomozó most is nehéz helyzetben van, alig van valami nyomuk, amelyen elindulhatnak, de megpróbálják megérteni a miérteket, fényt deríteni a hogyanokra és elkapni azt az embert, aki ezt a szörnyűséget művelte ezekkel a nőkkel.

Az eddigi mintának megfelelően ebben a regényben is van egy párhuzamos nyomozati szál, amely ebben az esetben egy eltűnt személyek felkutatásával foglalkozó magánnyomozó esetét vezeti fel. Természetesen a két eset összefügg egymással és nem kevés bonyodalom keletkezik abból, ahogy azok közelebb kerülnek egymáshoz.

Beteg ez a könyv, bár nem betegebb és elvontabb, mint a sorozat korábbi kötetei. Chris Carter pedig egyre jobb abban, hogy miként is tálalja az egyébként teljességgel gyomorforgató és kétségtelenül őrült módszereit, egyre inkább érzi az egyensúlyt a nyomozás és a plasztikus leírások fontossága között. Az indítékok és a fő motivációk is egyre érthetőbbek az elkövetői esetében és ebben a regényben már azt is el tudtam hinni, hogy ez tényleg valós, ilyen létezhet, a bemutatott hatások ilyen vagy ehhez hasonló következményeket és reakciókat eredményezhetnek. És végre a párhuzamos történetszál sem valami valóságtól elrugaszkodott dolog volt, hanem a cselekmény és az események szempontjából lényeges és meghatározó.

Szóval megállapítom, hogy Chris Carter, mint elképesztő gyilkosságokat papírra vető krimiíró, az én szempontomból beérett: végre tempóban, öszetettségben és kidolgozottságban is azt hozta, ami nekem nagyon is megfelel, pont a szám íze szerint való. Kevesebbszer takartam el a szemem olvasás közben - ami egyébként kifejezetten vicces  dolog -, ugyanakkor többször cuppogtam elégedetten, hogy ez igen, így kell ezt csinálni és alakítani az eseményeket, megdöbbenteni a gyanútlan olvasót.

Amiben még nagyon sokat fejlődött a szerző, az a fejezet végi függővég, amikor olyan mondattal zárul az aktuális szakasz, amitől biztosan tovább fog lapozni az olvasó, mert tudni akarja a folytatást. Hozzá kell tennem, hogy eléggé bosszantó ez a technika, főleg ilyen mennyiségben alkalmazva, ahogy ebben a regényben szerepel, de kétségtelen, hogy működőképes. Pont ezért csak úgy fogynak az oldalak, a rövid fejezetek, a feszültség növekedése, a továbblapozásra késztető végmondatok és persze a kényszer, ami egyre csak űzi a nyomozókat és az olvasót is abba az irányba, hogy végre kattanjon a bilincs az elkövetőnek, annak az elmebeteg őrültnek a csuklóján. Amíg idáig sikerül eljutni, addig jó néhányszor koppan mindenki álla azon a bizonyos padlón.

Végig nagyon élveztem ezt a történetet és örülök neki, hogy az előző kötetben megismert, már akkor is nagyon szimpatikus Blake kapitány karaktere ebben a részben tovább színesedett és ismért maradandó benyomást tett rám. Továbbra is tetszik Hunter nyomozó gondolkodása és az, ahogy az apró jelekből igyekszik megérteni az elkövető lelkivilágát - már amelyiknek van olyan. Egyre hitelesebbnek érzem a karakterét, azt a zseni fiút, aki végül a sorozatgyilkosok utáni rohangászást választotta a sokkal kecsegtetőbb álláshelyekkel szemben. Robert múltjából és eddig még rejtett képességeiből most is kapunk egy kis adagot, amely jól kiegészíti az eddig már megismert tényeket, ugyanakkor egyre érdekesebbé teszi a nyomozó személyét.

Jó kis kaland volt ez: eléggé brutális, eléggé mozgalmas, eléggé különc és nagyon élvezetes - mármint abból a szempontból, hogy ha elkezded olvasni, akkor nem tudod lerakni. Minden egyéb szempontból persze döbbenetes és persze nagyon szeretném, ha a könyv lapjain kívül soha és sehol máshol nem találkoznék össze még csak hasonlóval se. Gondolom Mr. Carter-nek már lehetett hasonlóban része, mert aki olyan végzettséggel és szakmai gyakorlattal rendelkezik, mint ő, tutira összeakadt hasonló figurákkal és esetekkel.

Bárhogy is legyen, dolgozzon saját fantáziából, vagy merítsen a korábbi eseteiből a szerző, továbbra is szívesen olvasnám Hunter nyomozó és társa nem mindennapi kalandjait és nyomozásait. Főleg azt követően, hogy Chris Carter kinőtte az írói gyerekbetegségeit és a történetei tényleg elérték azt a színvonalat, ami miatt bátran kijelentem: ha új regénye jelenne meg magyar nyelven, az tuti előrendelős, megjelenést követően azonnal boltba rohanós és rövid időn belül olvasós. Ez a legnagyobb dícséret, amit egy szerző és egy sorozat tőlem csak kaphat.

Folytatás »

Chris Carter: Kivégzés (Robert Hunter 2.)

Chris Carter első regénye, a Robert Hunter sorozat kezdő kötete nem sikerült tökéletesre, de ahhoz pont elég volt a kapott élmény, hogy akarjam a következő, majd az azt követő kötetet - olvasás céljából és a polcomra is. Nem is húztam sokáig az időt, beszereztem a már megjelent és hiányzó részeket, a második kötet elejét pedig fel is csaptam és nem sokkal később már a végére is értem. Nem kellett azon izgulnom, hogy elunom magam olvasás közben, gyorsan fogytak az oldalak és a mostanában jelemző teljesítményemhez képest villámgyorsan a végére értem. Mert jó volt!

Értékelés: 9/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 356 oldal
Fordította: Őri Péter
Borító ár: 2.990,- Ft
A mű eredeti címe: The Executioner
Sorozat: Robert Hunter
Előzmény:
1.) A keresztes gyilkos
Folytatás:
3.) Vadász
4.) A halál szobrásza
5.) One by One
6.) An Evil Mind
7.) I am Death
8.) The Caller
Kategória: krimi, thriller

Los Angeles városa és annak minden lakója a karácsonyra készül, amikor is a különleges egység két nyomozóját az egyik nap hajnalán egy gyilkosság helyszínére hívják. A lámpák fényében sütkérező kis fehér templom képeslapra illő látvány. Kívülről. Ami azonban a belsejében várja a rendőröket, azt még a legedzettebb veteránok gyomra is nehezen tudja feldolgozni. Az épületben mindenhol vér, a padló összefröcskölve, az oltár vérben ázik, előtte pedig egy lefejezett pap fekszik, kutyafejjel a nyakán. A holttest melkasán egy vérrel festett számot fedeznek fel a nyomozók, amely azt jelzi, hogy a szerencsétlenül járt egyházfi nem az első és nagy valószínűséggel nem is az utolsó az áldozatok sorában. Rituális gyilkosságról lenne szó? Vagy esetleg más motiváció mozgatja a kegyetlen gyilkost?

Az első kötetből megismert nyomozópáros éppen csak kipihente a keresztes gyilkos okozta fáradalmakat és megpróbáltatásokat, amikor már itt is van a következő, ugyancsak kemény, az edzett rendőri gyomrot is próbára tevő esetsorozat. Mintha a különleges kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság nem lenne elég, még egyéb körülmények is nehezítik a nyomozók munkáját: főnökük nyugdíjba vonul, új kapitányt kapnak, aki ráadásul nő és persze a polgármester sem örül, hogy Hunter nyomozó kapta az új ügyet. Az új vezetővel való összehangolódás sohasem könnyű, ahogy a múlt árnyainak legyőzése sem az, közben pedig érkeznek az új kihívások. Nyomozóinkat azonban kemény fából faragták, felkötik a fehérneműjüket és a kegyetlen gyilkos nyomába erednek.

Amennyiben lehet, távol tartom magam Chris Cartertől, persze mivel a személyes kapcsolat lehetősége teljességgel kizárt, ez nem fog túl sok nehézséget okozni. De azt az állításomat, miszerint nem örülnék neki, ha kettesben kellene maradnom vele egy szobában, továbbra is fenntartom. Félelmetes ennek az embernek az agya és továbbra is örülök, hogy csupán ír a sorozatgyilkosokról, valamint a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságokról és nem műveli azt maga is - legalábbis remélem.

Összeszedettebbnek találtam ezt a részt, mint az előző kötetet: nyomozás és karakterek szempontjából is. Ami nem változott azok a gyilkosságok módszerei és leírásai: továbbra is brutális mindegyik. El nem tudom képzelni, hogy épelméjű ember fejében ilyen módszerek fel sem bukkannak. Persze Mr. Carter a michigani államügyészség kriminálpszichológiai csoportjának tagjaként dolgozott évekig, tehát nem tudni, hogy mit élt át az idő alatt és mennyit merít az akkori élményeiből. Az tuti, hogy a keresztes gyilkos módszerei is kegyetlenek voltak, de a mostani elkövető ahhoz képest csak emelte a tétet.

Ez a gyilkos az emberek félelmeire alapoz, azt használja fel módszerként, amitől az áldozata leginkább fél és ettől még kíméletlenebbnek és brutálisabbnak tűnik. És nem csak annak tűnik, hanem az is: durva és embertelen. 

A gyilkosságok jelentik a fő nyomozati szálat, de mellette feltűnik egy másik szál is, felbukkan egy fiatal lány, aki eléggé misztikus - mondhatni látnoki vagy valami ahhoz hasonló -  képességekkel rendelkezik és ezzel eléggé bekavar a nyomozók életébe, valamint az olvasó gondolatmenetébe is. Jó darabig csak ingattam a fejem, mert a minden ízében realisztikus cselekménybe nehezen tudtam beilleszteni ezt a misztikus szálat. Csak arra tudtam gondolni, hogy a szerzőnek egy célja lehetett mindezzel: a figyelemelterelés - a véleményem a kötet végére érve sem változott meg.

A zseninek titulált nyomozó karaktere most sokkal jobban sikerül, mint az előző rész esetében. Végre tényleg azt éreztem, hogy Robert Hunter egy kiemelkedő értelmi adottságokkal rendelkező nyomozó, akinek hihetetlen mennyiségű információ van a fejében és nagy hangsúlyt fektet a megfigyelési és kombinációs képességeire is. Garcia hozta a korábbi formáját, de ő úgy jó, ahogy van - úgy is kedvelhető. Új karakterek is felbukkantak a regényben: az új kapitány, aki egy határozott és értelmes nő, egy jó vezető, valamint egy közrendőr, aki végül a nyomozóknak nyújt pótolhatatlan segítséget.

A gyilkos karaktere is sokkal összetettebb, a motivációja sokkal hihetőbb és mélyebben gyökerezik, mint a másik esetben, ahogy a személye is egészen sokáig rejtve marad, amikor pedig kiderül, akkor megdöbbenést okoz.

Nekem ez a kötet is tetszett. Persze a krimik és a thrillerek sorából továbbra sem a nyomozói munka, hanem az elkövetett gyilkosságok brutalitása emeli ki. Két dolgot jegyeznék meg ezzel kapcsolatban: az egyik, hogy Chris Carter regényei - véleményem szerint - egy piaci rést céloztak meg, mert kevés az ilyen stílusú és hangulatú írás, a másik, hogy láthatóan és érezhetően fejlődik az a nyomozási technika. Mindezek függvényében kíváncsi vagyok a szerző következő írására is - és amint azt említettem, már be is szereztem a saját példányomat. Addig is ajánlom ezt a sorozatot a krimi és thriller kedvelőknek, de csak azoknak, akiknek elég erős hozzá a gyomra, hogy bevegye azt, amivel a lapokon összeakad.

Folytatás »

Chris Carter: A keresztes gyilkos (Robert Hunter 1.)

Megfogadtam, hogy nem kezdek új sorozatba, amíg be nem fejeztem néhányat a már folyamatban lévők közül, de egyre jobban izgattak Chris Carter regényei és végül nem is tudtam tovább ellenállni a kísértésnek - ahogy ez általában lenni szokott. Így elsőre azt mondom, hogy nagyon jól tettem, és még jobb lett volna, ha már hamarabb is olvasom az írásait. 

Már a szerző neve is figyelmet felkeltő és nem véletlenül cseng ismerősen, bár ő csak névrokon és alapból semmi köze ahhoz a Chris Carterhez, akinek a neve az X-akták főcímzenéje alatt hangzott el jó néhányszor. Persze azért ennek a Chrisnek is elég mozgalmas élete volt: a brazil születésű fiú a középiskola után költözött az USA-ba, ahol kriminálpszichológiát tanult. Dolgozott is a szakmájában, kutatásokat végzett, gyilkosokat tanulmányozott, majd egyszer csak megunta az egészet, stílust váltott, fogta az elektromos gitárját és Londonban próbált szerencsét. Így esett, hogy profi zenészként híres előadókkal turnézott együtt és többször is körbejárta a világot. Aztán megint csak fordult a kocka, és bár korábban sosem tervezte, írásra adta a fejét. Mindössze egy darab elolvasott történetével a hátam mögött azt állítom, hogy megérte az ismételt váltás. Ahogy azt is remélem, hogy ezen a pályán tovább elidőzik majd, mint életének eddigi megállóhelyein.

Szóval érdekes ez a Chris Carter: az élete és a stílusa is. Mindezen tények ismeretében már nem is olyan nagy csoda, amiért ilyen mértékben érdeklődöm az írásai iránt.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 428 oldal
Fordította: Markwarth Zsófia
Borító ár: 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: The Crucifix Killer
Sorozat: Robert Hunter
Folytatás:
2.) Kivégzés
3.) Vadász
4.) A halál szobrásza
5.) One by One
6.) An Evil Mind
7.) I am Death
8.) The Caller
Kategória: krimi, thriller

A sorozathoz is nevét adó Robert Hunter nyomozó a Los Angeles-i rendőrség azon osztályán dolgozik, amelynek feladata a különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok felderítése, illetve a sorozatgyilkosok kézre kerítése. Robert egy nehéz időszakon van túl, a társával egy sorozatgyilkost üldöztek, akit nem sikerült kézre keríteniük. Végül kényszerszabadságra küldték mindkét rendőrt. Robert társa, valamint annak felesége vitorlázás közben életét vesztette, Robertet pedig társ hiányában irodai munkára ítélték. De azt mindenki tudja, hogy ez nem maradhat sokáig így.

Elég hatásosan indít a regény, mert felvillant egy kis részt az aktuális nyomozás egy későbbi időpontjából, amikor is a keresztes gyilkos néven elhíresült elkövető elrabolta Robert új társát, a nyomozó pedig tisztában van vele, hogy ha nem lép időben, akkor az élete az ő lelkén fog száradni. Ezt követően a történet visszaugrik az időben, amikor is Robert Hunter új társat kap, majd mind a ketten kiszállnak a legújabb, különös kegyetlenséggel elkövetett gyilkosság helyszínére és Robert szembesül vele, hogy a sorozatgyilkos, aki kettős keresztet karcol az áldozataira - és aki hosszú időn keresztül megkeserítette a nyomozók életét -, több év kihagyás után visszatért.

Chris Carter ezzel a történetével nem fogja letaszítani a trónjáról a krimik és thrillerek koronázatlan királyait és királynőit, mert sem írói stílusban, sem pedig csavarosságban nem tett le olyan eget rengető dolgot az asztalra, ami miatt ennyire kiemelkedőnek tartanám. Bár talán ez még megbocsátható, hiszen ez a szerző első regénye, szóval lehet ez majd másként is. Ugyanakkor tény, hogy van ebben a történetben valami, ami miatt mégis különleges: ez pedig a kegyetlenség és a brutalitás, illetve annak hihetetlenül plasztikus leírása.

Nem tudom, hogy ennek a világlátott és sok kalandot átélt férfiúnak mi lehet a fejében, de kifejezetten örülök annak, hogy rejtett hajlamait a klaviatúra püfölésével, a gondolatainak regény formába rendezésével éli ki és nem a valóságban, mert akkor bizony retteghetne tőle az egész világ. Sok krimit és thrillert olvastam már, de olyan válogatott kivégzési módokkal még sehol sem találkoztam, mint ebben a könyvben. Biztos mindenki volt már úgy vele, hogy egy film valamilyen erőszakos vagy véres jelenetét a szemét eltakarva, az ujjai közül kipislogva nézett végig. Nos, valahogy én is így voltam ezzel a regénnyel, csak ugye mindebben az a poén, hogy itt olvasni kell és nem fog az oldalról eltűnni attól betű, hogy behunyom a szemem - pedig most tényleg ez történt.

Az előbbiekben nagy mellénnyel kijelentettem, hogy annyira nem csavaros a sztori, de azért esélyem sem volt kitalálni az elkövető személyét, ahogy azt sem, hogyan tervezik megfékezni annak ámokfutását. Valószínűleg az lenne a legjobb, ha visszavonnám könnyelmű kijelentésem és ezennel ezt meg is teszem.

Mert akárhonnan is nézem, ebben a történetben megvolt minden, ami az élvezetes krimihez és thrillerhez szükséges: a könyörtelen kegyetlenséggel elkövetett gyilkosságok leírásai elborzasztják az olvasót és megülik a lelkét, közben pedig tökéletesen átélhető az a tehetetlenség, amit a nyomozók éreznek, miközben minden erejüket megfeszítve próbálják összerakni az apró mozaikokat. Az egész történet egy adrenalinfröccsel indul és utána sem adja alább, mert a kezdeti szinthez hol egy újabb gyilkosság, hol a szereplők közötti feszültség, hol pedig a nyomozás izgalma ad hozzá újabb és újabb adagot. Végig ott lebeg a levegőben, hogy nem tudni, ki lesz a következő áldozat, ki kerül ennek a pszichopatának a keze közé és persze az sem mellékes, hogy mindenki előtt titkolózni kell, mert ha kiderül, hogy a keresztes gyilkos visszatért, akkor bizony kitör a pánik.

Minden a helyén volt tehát, végig lekötött, izgalmas volt, talán már a konfortzónám határait ostromlóan brutális, de mégis maradt némi hiányérzetem, amely leginkább a karakterek terén jelentkezett. Nem biztos, hogy annyira nyerő, ha a főszereplő társa szimpatikusabb, mint a sorozatnak nevét adó nyomozó. Pedig most éppen ez történt, és jobban is izgultam Garcia személyéért, mint Hunterért. A főszereplő zsenialitása nem jött ki annyira, mint ahogy azt a szerző beharangozta már az elején, a kevesebb máz és fényezés talán jobb lett volna és mellette inkább több tényleges brilliáns következtetésre lett volna szükség - akkor könnyebben elfogadtam volna a karaktert, ha nem rágják a számba, helyette inkább magam jövök rá a zsenialitására.

Cselekményében gördülékeny és logikus volt a sztori, de a tudományos magyarázatok terén eléggé döcögősre sikerült a szöveg. Kénytelen vagyok megint csak Franck Thilliezt emlegetni, aki viszont elsőrangúan kezeli ugyanezt a saját írásaiban. Szóval van még olyan terület, ahol fejlődnie kell a szerzőnek, de mint mondtam, ez az első regénye. Ami arra azért mindenképpen jó volt, hogy ízelítőt adjon a stílusából és felkeltse az érdeklődésem a többi írása iránt.

Vagyis Chris Carter engem - ha nem is kilóra, de azért - megvett magának és mindenképpen olvasni szeretném a sorozat többi kötetét is, mert azokról még jobbakat hallottam, mint erről a kezdő regényről. Külön öröm, hogy az Ulpius-ház Kiadó megszűnésével nem süllyedt a feledés homályába a megkezdett sorozat, hanem a General Press Kiadó felkarolta azt és ezidáig két újabb kötetet jelentett meg. Innentől kezdve pedig már csak az én döntésem, hogy mikor fogom folytatni a véres és kegyetlen - mert nem számítok semmi másra - gyilkosságokat felvonultató sztorikat. Remélem, hogy hamarosan.

Folytatás »