Könyvek erdeje

Ha eltévedtél a könyvek rengetegében, akkor segítek benne eligazodni.

2013. február 8., péntek

Andrzej Sapkowski: Az utolsó kívánság (Vaják 1.)

Rögtön az elején kijelentem, hogy nem ismerem a játékot és amíg a könyvet meg nem láttam, addig még csak nem is hallottam róla, hogy létezik. Töredelmesen bevallom, hogy nem mozgok otthonosan a PC játékok világában. Két dolog indított el a könyv olvasása felé. Az egyik, hogy a Ready Player One, bár szintén nem tartottam magam a célközönség tagjának, előre nem látható módon tetszett és elvarázsolt. Ezzel kútba ugrott az a fejtegetésem, hogy a játékokról szóló és a játékokhoz kapcsolódó könyvek nem nekem valók. A másik, hogy több értékelésben kihangsúlyozták, hogy a kötetben nagyon erős az európai mitológiára és hiedelemvilágra történő utalás. Ez utóbbi volt az, ami végleg az olvasás felé sodort.

Mit is jelent vajáknak lenni? Az olvasataim alapján nem túl sok jót. Először is, aki vaják nem ismeri a családját, mert fiatal kora óta a witcher iskolákban kap speciális kiképzést. A próbák során ő maga is megváltozik, végül megszűnik embernek lenni, valami más lesz belőle. Vaják. Ezeknek a természetfeletti képességekkel rendelkező mutáns "lényeknek" a feladata, hogy megszabadítsák a világot a mindenhol felbukkanó és az embereket gyilkoló szörnyetegektől. Vagyis nem mások lesznek, mint hivatásos szörnyvadászok. A sors fintora, hogy az emberek a vajákot is gyilkoló szörnyetegnek tartják és így is viselkednek vele szemben.
A vaják legfontosabb tulajdonsága az érzelemmentesség. Összetett technikájuk és speciális kiképzésük alapján képesek harcolni, képességeiket bizonyos főzetekkel erősíteni, valamint a szörnyek ellen a mágia egy  egyszerűbb formáját, a jeleket használni. A vaják legfontosabb tárgya a medálja, amely iskolájának jele. Főszereplőnk estében ez egy vicsorgó farkasfej. A vaják két fegyvert hord magával, egy acél- és egy ezüstkardot. Egyet az emberek és egyet a szörnyek ellen.

A kötet és a történet felépítése egészen egyedi. Regényt vártam, folyamatos történetet, de helyette egy elmélkedésekkel megszakított novellafüzért kaptam. A "belső hang" elnevezésű írások Geralt, vagyis a vaják jelenét és problémáját tárják föl előttünk, míg a közbenső történetek és kalandok leírása alapján lassan megismerjük a főszereplőnket, küzdelmes és kalandos életét, valamint ezt a hihetetlen, mitológiai lények sokaságával benépesített világot.
A váltott idősíkok és az elbeszélések miatt csak a könyv végére áll össze teljesen a történet, hogy miért és hogyan került jelenlegi helyzetébe a hősünk.

Rögtön az elején meglepett Geralt személye. Az alapján, ahogy őt, mint vajákot a külső szemlélő szemszögéből megismerhettem, egy lelketlen gyilkológépre számítottam. Aztán már az első történetben megmutatkozik, hogy jellemének köze sincs a nép körében elhíresült gyilkoshoz, hanem ennél sokkal összetettebb - és a vajákokra nem jellemzően nem egészen érzelemmentes - személyiség. Nehéz megítélni a cselekedeteit, zárkózottsága nem igazán segíti, hogy a köznép könnyen elfogadja a jelenlétét. Persze, ha van, aki egyáltalán el akarja fogadni, mert az általános közfelfogás és szokások szerint a vaják egyenlő a leprással. Amolyan szükséges rossznak tartják a személyét, akihez csak akkor fordulnak, ha már végképp nincs más megoldás.

Ami teljesen megfogott az a történet alapja, a világ felépítése, a lények sokasága és a mesékkel, mondákkal való párhuzamok egyfajta kicsavart jelentésének, értelmezésnek történetbe szövése. Mintha az Ezeregyéjszaka történetei és a Grimm mesék is mutáns torzulásokon mentek volna át.
Az egyik kedvenc részem, amikor A kisebbik rossz című írásban Stregobor, a varázsló mesél a mutáns lányokról, akiket a vadászat elején még elpusztítottak, majd később csak elkülönítették (toronyba zárták) az esetleges mutánsnak tűnő egyedeket. (Nem szoktam idézeteket tenni az értékeléseimbe, de most örömmel teszek kivételt.)
"- Nagyon nehéz volt őket kiválasztani. Épp ezért hagytunk fel... az eltüntetésükkel, és fogtunk az elkülönítésükbe.
- A híres tornyaitok - horkant fel a vaják.
- A tornyaink. De ez is tévedésnek bizonyult. Alábecsültük őket és jó páran megszöktek. A királyfik, különösen a fiatalabbak között, akiknek nem volt túl sok dolguk, és még kevesebb a vesztenivalójuk, valami őrületes divatja lett a toronybazárt szépségek kiszabadításának."
Idézetek tömkelegével folytathatnám még, mert bizony előkerül a gonosz mostoha tükre, vagy az erdőbe menekült és a vadász megölése után a törpékkel együtt élő lány története. Nem véletlenül tűnik ismerősnek az elvarázsolt ház és a benne lakó, szörnyeteg kinézetű férfi sem. És még folytathatnám a felsorolást. Ugyan más a történetek kimenetele, mint ahogyan sokan ismerik, de az alapok ugyanazok. Mondom, hogy olyan, mintha mutálódtak volna. :) Viszont nagyon jók. Hatalmasakat nevettem, amikor egy ismerős részletből teljesen más végkifejlet kerekedett.

Meséket emlegetek, de a történetek nagyon is komolyak, helyenként elég véresek és nem mellékesek a filozofikus gondolatoktól és fejtegetésektől sem. Közben pedig megkapjuk sok-sok lény leírását. Eléggé otthon érzem magam a fantasy világában és hallottam (olvastam) már strigáról, baziliszkuszról, kikimoráról, ruszalkáról, talán még lesiről is, de nem hallottam még brukszáról, vippráról, maráról, alpról és ki tudja még mennyi mindenről, amelyet az író folyamatosan emleget a könyvében. Szóval lényekből és újdonságokból nincs hiány. Szerencsére izgalomból sem, mert Geralt nem a nyugodt életviteléről híres. Gondolatmenetét nem mindig tudtam elsőre követni, de ha figyelmesen olvastam, akkor rá lehetett jönni egyes várható lépésekre.

Rengeteg kérdés maradt bennem, amelyre remélem, hogy választ kapok a következő kötetekben. Hol is van Rívia? Milyen is az a vaják képzés, átalakulás? Miért is van az, hogy Geralt mégsem annyira érzelemmentes, mint lennie kellene? Ezekkel a témákkal kapcsolatban csak egy-két említést tesz az író, de igazság szerint engem részletesebben is érdekelnének a válaszok. Leginkább ezért, mert ezzel Geralt személyisége válna sokkal mélyebbé és árnyaltabbá. Nagyon érdekelne az is (mivel a játékot nem ismerem, nem tudom, hogy ez az infó ott elhangzik-e), hogy miért és hogyan került az a seb Geralt arcára.

Szerettem ezt a könyvet olvasni. Megfogott magának ez a faarcú, fehér hajú, inkább vicsorgó, mint mosolygó figura, akinek sokszor fura, de a végén mégiscsak helyesnek tűnő gondolatai és cselekedetei vannak. Az egyedi megközelítésmód minden történet esetében garantált és nyugodtan kijelenthetem, hogy az egyéni élmény is. Mondom ezt akkor is, még ha úgy is gondolom, hogy egy-két novella bizony laposabbra sikerült a többinél. Attól még jó volt, csak voltak előtte jobbak is és az elvárások, mégiscsak elvárások.
Ez a könyv vagy elsőre megfog és nem ereszt, vagy soha többet nem veszed a kezedbe. Nem igazán érzem a középút lehetőségét. Már veszem is a kezembe a folytatást.
Ja, és még valami, azt a medált nagyon szívesen elfogadnám, persze a kiképzés nélkül. :)

A képek a Witcher 1. játék intrójából származnak.


Pontszám: 10 pont
Eredeti cím: Ostatnie zyczenie
Kiadó: PlayOn!
Kiadás éve: 2011.
Terjedelem: 287 oldal
Teljes ár: 2.990,- Ft
Sorozat: Vaják
Folytatás: A végzet kardja, Tündevér
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 
Design by Free WordPress Themes | Bloggerized by Lasantha - Premium Blogger Themes | Laundry Detergent Coupons