Amanda Stevens: A próféta (Sírkertek királynője 3.)

Őszintén örülök annak, hogy anno „megkísértettek” a sorozat első részének olvasásával, mert bizony, ha akkor nemet mondok a felkínálásra, most szegényebb lennék egy igazán élvezetes történettel. Persze a korábbi kötetek által nyújtott különleges élmény után nem is csoda, ha izgatottan vártam a befejező rész megjelenését, hiszen rengeteg kérdés várt válaszra, illetve titok kiáltott megfejtés után – nagyon reménykedtem egy méltó befejezésben, és boldog elégedettséggel vettem tudomásul, hogy a kívánságom meghallgatásra talált.

Értékelés: 8/10

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 352 oldal

Fordította: Markwarth Zsófia

Borító ár: 3.490 ,- Ft

A mű eredeti címe: The Prophet

Sorozat: Sírkertek királynője

Előzmény: The Abandoned (e-book),
Örök kísértés, A birodalom
Folytatás: The Visitor
Műfaj: krimi, romantika, paranormális, misztikus

Amelia jelentős változásokon esett át, az élete minden tekintetben felbolydult, megszegte a szabályokat, és még ha akarna, akkor sem tudna már visszatérni korábbi zárt és védett világába. Asher Falls-ban tett látogatása során tisztába került ugyan a múltjával, de jelene eléggé zavaros ahhoz, hogy a jövője ködbe burkolózzon. Pedig szüksége lenne a tisztánlátására és a józan eszére, mert a hatások egyre csak erősödnek körülötte: Devlinre egy másik nő karjaiban akad rá; a férfi kislánya, Shani is egyre erőszakosabb módon igyekszik rávenni őt az együttműködésre; ráadásul újra felbukkan Robert Fremont szelleme, aki a gyilkosának felkutatásában kéri a lány segítségét. S mintha a holtak zaklatása nem jelentene elég fenyegetést, az élők között is felbukkan egy személy, aki szemet vet Amelia képességeire, és mindenféle piszkos trükkökkel próbálja rávenni őt a kooperációra…

„A mágia lehet világos és sötét. Attól függ, kiben bízik. Figyelje a jeleket kislány. Emlékezzen az időre!”

Ahogy az előzményeknek, úgy ennek a regénynek is igényes a kiadása, gyönyörű a nyelvezete, nagyon erős és mindent átható a hangulata – ezek együttes hatása az, amely olyan komoly befolyással van az olvasó érzéseire és érzékeire, hogy már az első oldalakon is képes rabul ejteni és a kötet végéig fogva is tartani a figyelmét. Csak pár bekezdést haladtam előre, mindössze néhány oldalt lapoztam a könyvben, de úgy éreztem, mintha el sem hagytam volna Charleston városát, vagy ha mégis, akkor biztos voltam benne, hogy most hazaértem, és az otthonosság érzésével a szívemben tekintettem körbe – szavakkal ki sem tudom fejezni, hogy mennyire jó volt újra elmerülni Amelia nem mindennapi kihívásokkal teli életében.

A műfajok keveredése miatt ismét egyszerre lehetett részem a kísértetek jelenléte által kiváltott borzongásban, a nyomozás izgalmában, a múlt titkainak felfejtésében, mindezek mellett lelkem romantikus része Amelia és Devlin kapcsolatáért izgulhatott, az afrikai eredetű varázslatok pedig a misztikum után áhítozó érzékeimre hatottak eredményesen. Minden adott volt tehát ahhoz, hogy a korábban kapott élmény kiteljesedjen, sőt, megkoronázásra kerüljön.

„A csillagok végre felsorakoztak. Minden játékos elfoglalta a helyét.”

Lényegesen lassabban indul be ez a történetrész, mint az előzményei, sokkal kevesebb tényleges cselekményt, ugyanakkor több misztikumot, elmélkedést, tépelődést tartalmaznak az oldalak, de az összhatás így is fantasztikus: pontosan az, amire számítottam.
Az akciójelenetek helyett a titokzatosság és a borzongás kerül előtérbe, egyes események rémálmokba, illetve furcsa látomásokba futnak ki, vagy éppen újabb, félreértésre okot adó szituációkat idéznek elő. Amelia nehéz helyzetben van, hiszen a szellemek jelenléte és a velük való kommunikáció miatt életereje egyre fogy, de még így is egyszerre több dolognak kell a végére járnia. Kutakodását nehezíti, hogy mindenkitől csak részinformációkat kap, és ha valami végre ki is derül, akkor az csak még több titkot, magyarázatra, megfejtésre váró rejtélyt húz elő magával a múltból. A helyzet egyre inkább kilátástalannak tűnik, de Ameliának nincs más lehetősége, mint tovább haladni a megoldás felé – mert már nem csak az ő élete a tét.

„Sose alkudozz a halállal. Nekünk már nincs mit vesztenünk.”

Élvezettel olvastam, ahogy az apró mozaikok végre a helyükre kerülnek, ahogy a jelenkori és a múltbeli eseményekből, a természetfeletti hatásokból, valamint az érzelmekből álló hatalmas gubanc lassan feloldódik, a szálak kisimulnak, és végül mindenre választ kapok. Az már csak hab volt az élvezetek tortáján, hogy rájöttem, a főszereplővel együtt engem is jól megvezetett a szerző, mert bizony csak kiderült, hogy sok minden nem az, aminek látszik, illetve az egyébként oly természetesnek és helyénvalónak tűnő magyarázat mégsem állja meg a helyét. Koppant is az állam, nem is egyszer.

Egy szó, mint száz, ez egy kifejezetten jól sikerült regény, amely méltó befejezése a Sírkertek királynője trilógiának, és abban a boldog tudatban zártam be a könyvet, hogy a történet így kerek, mindenki elnyerte méltó jutalmát – vagy éppen büntetését. Vagy mégsem? Van még pár dolog, amelyről szívesen olvasnék a továbbiakban, és amelyet továbbra is – talán szándékosan? – homályban hagyott a szerző. Az egyik ilyen téma a titkos társaság, amelynek Devlin is a tagja. Úgy néz ki, hogy ezek az óhajaim is meghallgatásra találtak, mert időközben felmerült a sorozat folytatásának lehetősége, amelyről egyelőre még nem tudni túl sok mindent, de azt igen, hogy a negyedik kötet The Visitor címen készülőben van. Remélem, hogy idővel a magyar megjelenésére is számíthatunk majd.

Véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Folytatás »

Amanda Stevens: A birodalom (Sírkertek királynője 2.)

Szeretem, amikor több műfaj keveredik egy történetben, mert az mindig érdekes helyzeteket teremt, különleges hangulatot eredményez és mindenki megtalálhatja benne azt, ami neki a legszimpatikusabb, ami a legközelebb áll hozzá. Amanda Stevens paranormális romantikus sorozata pont ilyen, vannak benne szellemek, egyéb misztikus elemek, ódon hangulat keveredve a modern kor nyújtotta technikai előnyökkel, romantika, amely csak elmélyíti az átélt élményt, de nem tolakodik nagyon az előtérbe, valamint feszültség, nyomozós szál és rengeteg titok. Ugye, hogy jól hangzik ez a műfajkoktél? Magam is így gondolom. A szerző teljes mértékben meggyőzött a sorozat első kötetével és ezt a részt is nagy élvezettel olvastam.

Amelia mindig betartotta az apja által meghatározott szabályokat, melyek szerint ne vegyen tudomást a holtakról, ne távolodjon el messzire a megszentelt földtől és ne létesítsen kapcsolatot olyan emberrel, akit szellemek kísértenek. De megismerkedett Devlin nyomozóval és pillanatnyi megingásának következményeként ajtót nyitott a szellemek világa felé, visszazárni azonban már nem tudta azt. Nem maradt más választása, mint távol tartania magát a férfitól, aki megkísértette, ez azonban nehezebb, mint elsőre tűnik. Amikor Amelia megnyeri a különleges helyen fekvő Asher Falls település Thorngate nevű temetőjének helyreállítási munkáit, örömmel kezd bele a munkába, mert ez biztosítja számára a nyomozótól való szükséges távolságot is. Az már csak ráadás, hogy a kompon megismerkedik a település nevét is adó és jelentős befolyással bíró Asher család egyik tagjával és a hatalmas családi vagyon lehetséges örökösével, Thane Asher-rel.

A Devlin nyomozó elől való menekülése olyan helyre vezeti Ameliát, amely nagyobb hatással van az életére, mint valaha is eszébe jutott volna. Az intő jelek már a településre való megérkezésekor is jelentkeznek, a későbbiek során pedig tovább sokasodnak. Asher Falls maga a talányosság, az emberek furcsán viselkednek a lánnyal, folyamatosan titkolóznak előtte vagy éppen alig érthető utalásokat tesznek vele kapcsolatban. A közeli hegy különleges érzéseket kelt a temetőrestaurátorban, Thornegate angyalainak arcai pedig furcsán ismerősnek tűnnek a számára. Mindezek mellett a közeli víztározó alatt nyugvó temető szellemei is szokatlan viselkedést produkálnak, de különösen egy visszatérő lélek és az általa keltett nem mindennapi érzések ijesztik meg a lányt. A véletlennek köszönheti, hogy rátalál egy elhagyatott helyen fekvő, de mégis gondosan karban tartott sírra, amelyen név nem, csak egy sokat sejtető szimbólum szerepel. Az események akkor vesznek váratlan fordulatot, amikor a lány egy vacsora alkalmával említést tesz erről a felfedezésről.

"Élve vagy halva, az Asherek mindig hazatérnek."

A Blue Ridge hegység, ahol a történet játszódik

Minden jelen van ebben a történetben, amit az előző részben annyira megkedveltem: a szellemek, a temetők világa, a romantika, a titkok és természetesen némi nyomozás is. Mégis azt kell mondanom, hogy hangulatilag teljesen más élményt kaptam. Ebben a regényben lényegesen kevesebb a nyomozás és több a magánjellegű titok. A dél párás fülledtsége, a mindent betöltő virágillat és az oly jellemző déli mentalitás helyett most a valamivel északabbra, a hegyekben fekvő elzárt település lakóinak hideg számítása kerül előtérbe.

Ami nem változott az a szerző azon adottsága, amellyel lefesti a helyszínt, megragadja a táj jellegzetességeit, az egészet megkoronázza némi titokzatossággal és a könyvhöz szegezi az olvasóját. Jelen esetben a hegy különleges rezgése, a vízzel elárasztott régi temető, a babérerdő, a városkát belengő furcsa hangulat és a múlt titkai határozzák meg az alapokat. Amint kiderül, hogy Amelia nem a véletlennek köszönheti az elnyert munkát, hanem egy nagyon alaposan kidolgozott terv első lépéseként került sor a városba csábítására, egyik titok a másik után bukkan fel. Nehéz eldönteni, hogy ki az, aki minden hátsó gondolat nélkül nyújt segítséget a lánynak és ki az, aki maga is tervnek megfelelően jár el, a bizalmatlanság erősen meghatározza a lassan kibontakozó eseményeket. Mindezek mellett az sem véletlen, hogy a közeli hegy mélyén rejtőző ősi gonosz a lányt szemelte ki magának céljai megvalósításához.

"A legerősebb kötelék a vér és a föld. Mindkettő állandó. A szerelem mulandó."

Az előző kötetben Amelia múltja teljes mértékben homályban maradt, csak annyit tudtunk meg róla, hogy örökbe fogadták és ahhoz a férfihoz hasonlóan, aki felnevelte, látja a szellemeket. A lány születésének körülményei azonban nem csak az olvasó előtt maradtak titokban, a főszereplő maga sem tud többet a származásáról. Asher Falls vízzel körülvett és a hegy által őrzött városkájában Amelia múltjára fény derül, a sok évvel ezelőtti történések megelevenednek, az összefüggések a maguk teljes szépségében és kegyetlenségében feltárulnak, senkivel és semmivel sem törődve a lány után nyúlnak, meghatározzák és befolyásolják minden érintett sorsát és jövőjét.

Mondanám, hogy ez a kötet csak amolyan átvezetés a varázslatos hangulatú, érzelmekkel és feszültséggel telt első rész, illetve a reményeim szerint különlegesen élvezetes befejező kötet között, de nem tudok ilyen kijelentést tenni. A regény akár önmagában is megállná a helyét, annyira különálló az előző résztől és csak Amelia gondolatai, amelyek folyton visszatérnek Devlin nyomozóhoz, utalnak arra, hogy a két kötet egy sorozathoz tartozik. Ha már a szellemekkel kísértett rendőrnél tartunk, akkor meg kell említenem, hogy nekem bizony hiányzott kissé magába forduló, mégis szenvedélyes karaktere. Amelia ugyan ebben a részben sem marad hódoló nélkül, de bármennyire is szimpatikusnak találtam Thane Asher személyét, nem tudtam elvonatkoztatni attól a meggyőződésemtől, hogy nem ő az, akit az ég társként a lány mellé rendelt. Szerelmi háromszög, ez volt az első gondolatom, amikor Thane felbukkant a restaurátor mellett, de a szerző végül úgy oldotta meg a helyzetet, hogy azzal kivívta minden elismerésem.

"A harag olyan, mint a babona. Tudjuk, hogy nincs értelme, mégis ragaszkodunk hozzá."

Hangulatában ez a rész nem érintett meg olyan mélyen, mint az előző kötet, de ettől függetlenül nagyon élveztem a regény cselekményeit, összetett utalásait, mert fontos és lényeges információkra derült fény, a történések is kellőképpen feszültséggel teltek és titkokkal, misztikummal tűzdeltek voltak. Amelia akaratán kívül kerül az események középpontjába és úgy tűnik, hogy mindenkinek van vele kapcsolatban valamilyen terve.

Olyan sok érzés és gondolat kering még bennem a könyvvel kapcsolatban, de ezeket visszatartom, mert nem szeretnék olyat elárulni, amely bármilyen mértékben is csökkentené a könyv által nyújtott élményt. Az teljességgel biztos, hogy a regény már az elején beszippantott, végig fenntartotta az érdeklődésem, olyan meglepetésekkel és összefüggésekkel szolgált, amelyek teljesen megdöbbentettek, ugyanakkor az események ismeretében logikusnak is tűntek és bár a történet ebben az esetben is kerek egésznek tűnik, sok kérdést megválaszolt, de egyúttal azt is elérte, hogy hatalmas várakozással töltsön el a folytatás megjelenése.

További érdekességek az írónő honlapján: http://amandastevens.com/

Az értékelésem teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Pontszám: 8 pont

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 376 oldal
Teljes ár: 3.490,-
A mű eredeti címe: The Kingdom
Előzmény: The Abandoned (novella e-book formátumban), Örök kísértés
Folytatás: A próféta
Sorozat: Sírkertek királynője trilógia
Forrás: magánkönyvtár

Folytatás »

Amanda Stevens: Örök kísértés (Sírkertek királynője 1.)

Úgy jártam ezzel a könyvvel, hogy ha nem teszik az orrom elé, akkor bizony észre sem veszem, pedig ez igazán nagy hiba lett volna. Magyarázat? Mai napig sem tudok választ adni arra, hogy miért nem figyeltem fel rögtön első alkalommal a kiadványra, pedig a borító gyönyörű, különleges hangulatot sugall, a fülszöveg érdekesen hangzik. Amikor azonban a könyv újra és újra a szemem elé került, illetve már ajánlották is nekem, megadtam magam, ha a sors ennyire azt akarja, hogy közös legyen az utunk, akkor legyen, nem állok ellen. Így utólag már látom döntésem helyességét. Éppen ezért legyen ez az értékelés olyan útjelző, amely mások figyelmét is a regény felé fordítja és segít abban, hogy az olvasó és ez a hangulatos, gyönyörű történet minél hamarabb egymásra találjanak.

Amelia Gray kilenc éves korában látott először szellemet, majd apja szigorú útmutatásait követve nem vett tudomást róluk, elkerülte azokat, akiket szellemek kísértettek és igyekezett mindig megszentelt föld közelében tartózkodni. A magányosan, gyerekek társasága nélkül felnőtt lány különleges foglalkozást választ,  temetőrestaurátor lesz. Egy megbízás miatt kerül Charlestone városába, ahol egy nagy múltra visszatekintő iskola, az Emerson régi  és elhanyagolt temetőjét, az Oak Grove-ot kell helyrehoznia. Éppen csak elkezdi a terület feltérképezését, amikor a munkája megakad, mert friss holttestet találnak az egyik sírban. A nyomozást vezető John Devlin felkéri a lányt, hogy szakértőként működjön közre az eset kivizsgálásában. Amelia elvállalja a feladatot, de nem tudja figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy eddig nem tapasztalt módon vonzódik a detektívhez, akit szellemek kísértenek, tehát inkább kerülnie kellene.

A regény hangulata már az első oldalak után teljesen átjárt, beszippantott és nem eresztett el még akkor sem, amikor már becsuktam a kiadványt. A történet által keltett rezgések önálló életre keltek bennem, újra és újra visszakanyarodtak a gondolataim az olvasott eseményekhez. A szépirodalmi stílusban megfogalmazott mondatok, a komótosan haladó, nem túl pörgős, de mégis feszültségekkel teli cselekmény, a különleges tájleírások, amelyeket olvasva éreztem a nap melegét, a virágok bódító illatát és a temetőkertek ódon nyugalmát, megalapozta a történet hangulatát és hozzájárult ahhoz, hogy a könyv maradandó élményt nyújtson és áhítozzam a folytatás után.
Erősen keverednek a műfajok a regényben, mert egyszerre van jelen a hagyományos nyomozási technika, a szellemek által keltett misztikum és a két főszereplő között kialakult vonzalom, mint érdekes és különleges romantikus szál. A gyilkosságok leírása helyenként brutális és kell némi gyomor az ezt taglaló részek olvasásához, a szellemekre érzékenyen, adott esetben álmatlansággal reagálóknak pedig azt tanácsolom, hogy ne az esti órákban vegyék a kezükbe a könyvet. Úgy is mondhatnám, hogy mindenki megtalálja a történetben azt a stíluselemet, amire vágyik, amit szeret olvasni, mert egyik műfaji elem sem nyomja el a másikat, hanem inkább egyensúlyra törekedve jól kiegészítik egymás.

Oak Grove Cementery (Forrás)

Kétségtelen, hogy az írónő nagyon ért a hangulatkeltéshez, a feszültségteremtéshez, melyet a csodálatos tájleírásai mellett leginkább azzal ér el, hogy az eseményeket a főszereplő szemszögéből követhetjük végig, aki bár a saját szakterületén profinak számít, de nem ismeri a város történelmének sarkalatos pontjait, az itt élő embereket és a múltjukat, valamint a társas kapcsolatokban is van még mit tanulnia, tapasztalnia, viszont kívülállóként olyan dolgokat is észrevesz, amelyek a helyiek figyelmét már elkerülik. Amelia olyan nő benyomását keltette bennem, akit megviseltek különleges képességei, emiatt zárkózott, titokzatos, ugyanakkor érzékeny és okos és aki helyenként kissé habókosan viselkedik, furcsa reakciókat produkál. Devlin nyomozó maga a vonzó és érzéki sötétség, az elérhetetlen, megközelíthetetlen, múltjától szabadulni nem tudó férfi, aki miatt sok női olvasó szíve kezd majd hevesebben dobogni.
Annak ellenére meghatározó a két főszereplő között kialakult a szexuális feszültség, hogy a regényben nem kerül sor nemi aktusra, sőt még másra is csak éppen alig. Régen olvastam ilyen könyvet, ahol egy pillantás nagyobb hatást vált ki, mint egy fülledten erotikus jelenet. Pedig ebben a könyvben ez tényleg így van.

Nem hagyhatom ki a szellemek említését, mert szerves részét képezik a könyv cselekményének, illetve a sorozat kötetein átívelő misztikus és megfejtésre váró történetszálat képviselnek. Fel- és eltűnésük, reakcióik érdekes színfoltjai az eseményeknek, már csak azért is, mert mint az emberek, ők sem egyformák és mindegyiküket más motiváció hajtja, illetve tartja a létezésnek ebben a síkjában. Ebben a könyvben még éppen csak megismerkedtünk néhányukkal, de a szerepeik és a titkaik még nem derültek ki, úgy érzem, hogy ez a szál sokkal erőteljesebb lesz a következő kötetben.
A déli területekhez hozzátartozik a varázslás és a voodo gyakorlása. Természetesen a virágok bódító illata mellett ez sem hiányozhat a regényből, de én ezt egyáltalán nem bánom, mert szeretem a misztikus dolgokat és a voodoo mindig jó alap a rejtélyekhez. Ha ehhez még hozzáadjuk a titkos társaságokat, akkor az eddig felsorolt tényezőkből álló egyveleg igazán vonzó és érdekes koktélt alkot.
Mint minden más esetben, itt is igyekeztem magamtól rájönni arra, hogy ki is állhat a gyilkosságok mögött, de most még a női megérzésem sem segített  a megoldásban és bizony erősen meglepett, amikor értesültem az elkövető kilétéről, illetve még jobban megdöbbentett, amikor a miértekre is magyarázatot kaptam. Ezzel a csavarral igazán sikerült meglepnie az írónőnek. A gyilkost tehát sikerül leleplezni a kötet végére és tulajdonképpen ez az egyetlen dolog, ami lezártnak tekinthető a regényben, minden más kérdés nyitott maradt és bizony van belőlük bőven. 

Amelia világa (Forrás: az írónő honlapja)

Leginkább az foglalkoztat, hogy Amelia apja miért titkolózik a lánya előtt? Miért olyan különlegesek egyes szellemek, hogy nem is szellemeknek látszanak, hanem inkább élő embereknek? Mi van még a háttérben, ami növeli a titkok számát? Ezernyi kérdés, amire remélem, hogy a következő kötetben választ is kapok majd.

A magyar kiadásról lényegesen több pozitívumot tudok mondani, mint negatív véleményt. A könyv  borítója egyszerűen gyönyörű, előrevetíti a regény komor, gótikus hangulatát. A fényképeken nem látszik, de a borítón csak bizonyos helyzetekben feltűnő, fényes borostyánindák és levelek találhatók, amelyek még jobban kiemelik az első ránézésre is tetszetős fedlapot. A kiadványt nagyon jó kézbe fogni és vékonysága ellenére is súlyos darab, az igényességéhez kétség sem fér, minden fejezet elején a borostyáninda motívum fogadja az olvasót és növeli a szöveg által keltett hangulatot. Több esetben hiányoltam viszont a párbeszédek jelölését, ami ugyan nem eget rengető hiba, de befolyásolta a szöveg élvezhetőségét és mivel Amelia szemszögéből követjük nyomon az eseményeket, az ő gondolatai tűnnek fel az oldalakon, ezért nem volt egyértelmű, hogy most kimondta vagy csak gondolta az adott mondatot.

Szerettem ezt a regényt, nagyon szerettem olvasni. Olyan élményt adott nekem, amire nem is számítottam, egyszerre nyomozós, titokzatos, misztikus, érzelmes, borzongató, feszültséggel teli, gyomorforgató, bódító és imádni való. Várom-e a folytatást? Nagyon! Remélem, hogy a kiadó a folytatások esetében is megtartja az eredeti borítót, mert nagyon lenyűgöző mindegyik.
Kinek ajánlom? Gyakorlatilag mindenkinek, aki szereti a krimit, a misztikummal átszőtt könyveket, a romantikus történeteket. Ebben a könyvben minden együtt van, így mindhárom műfaj kedvelői kedvüket lelhetik a történetben. Reménykedem benne, hogy a varázslat őket is eléri, megérinti.

További érdekességek az írónő honlapján: http://amandastevens.com/

Pontszám: 9 pont

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 366 oldal
Teljes ár: 3.490,-
A mű eredeti címe: The Restorer
Előzmény: The Abandoned (novella e-book formátumban)
Folytatás: A birodalom, A próféta
Sorozat: Sírkertek királynője trilógia
Forrás: magánkönyvtár

Folytatás »