Amanda Stevens: Örök kísértés (Sírkertek királynője 1.)

Úgy jártam ezzel a könyvvel, hogy ha nem teszik az orrom elé, akkor bizony észre sem veszem, pedig ez igazán nagy hiba lett volna. Magyarázat? Mai napig sem tudok választ adni arra, hogy miért nem figyeltem fel rögtön első alkalommal a kiadványra, pedig a borító gyönyörű, különleges hangulatot sugall, a fülszöveg érdekesen hangzik. Amikor azonban a könyv újra és újra a szemem elé került, illetve már ajánlották is nekem, megadtam magam, ha a sors ennyire azt akarja, hogy közös legyen az utunk, akkor legyen, nem állok ellen. Így utólag már látom döntésem helyességét. Éppen ezért legyen ez az értékelés olyan útjelző, amely mások figyelmét is a regény felé fordítja és segít abban, hogy az olvasó és ez a hangulatos, gyönyörű történet minél hamarabb egymásra találjanak.

Amelia Gray kilenc éves korában látott először szellemet, majd apja szigorú útmutatásait követve nem vett tudomást róluk, elkerülte azokat, akiket szellemek kísértettek és igyekezett mindig megszentelt föld közelében tartózkodni. A magányosan, gyerekek társasága nélkül felnőtt lány különleges foglalkozást választ,  temetőrestaurátor lesz. Egy megbízás miatt kerül Charlestone városába, ahol egy nagy múltra visszatekintő iskola, az Emerson régi  és elhanyagolt temetőjét, az Oak Grove-ot kell helyrehoznia. Éppen csak elkezdi a terület feltérképezését, amikor a munkája megakad, mert friss holttestet találnak az egyik sírban. A nyomozást vezető John Devlin felkéri a lányt, hogy szakértőként működjön közre az eset kivizsgálásában. Amelia elvállalja a feladatot, de nem tudja figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy eddig nem tapasztalt módon vonzódik a detektívhez, akit szellemek kísértenek, tehát inkább kerülnie kellene.

A regény hangulata már az első oldalak után teljesen átjárt, beszippantott és nem eresztett el még akkor sem, amikor már becsuktam a kiadványt. A történet által keltett rezgések önálló életre keltek bennem, újra és újra visszakanyarodtak a gondolataim az olvasott eseményekhez. A szépirodalmi stílusban megfogalmazott mondatok, a komótosan haladó, nem túl pörgős, de mégis feszültségekkel teli cselekmény, a különleges tájleírások, amelyeket olvasva éreztem a nap melegét, a virágok bódító illatát és a temetőkertek ódon nyugalmát, megalapozta a történet hangulatát és hozzájárult ahhoz, hogy a könyv maradandó élményt nyújtson és áhítozzam a folytatás után.
Erősen keverednek a műfajok a regényben, mert egyszerre van jelen a hagyományos nyomozási technika, a szellemek által keltett misztikum és a két főszereplő között kialakult vonzalom, mint érdekes és különleges romantikus szál. A gyilkosságok leírása helyenként brutális és kell némi gyomor az ezt taglaló részek olvasásához, a szellemekre érzékenyen, adott esetben álmatlansággal reagálóknak pedig azt tanácsolom, hogy ne az esti órákban vegyék a kezükbe a könyvet. Úgy is mondhatnám, hogy mindenki megtalálja a történetben azt a stíluselemet, amire vágyik, amit szeret olvasni, mert egyik műfaji elem sem nyomja el a másikat, hanem inkább egyensúlyra törekedve jól kiegészítik egymás.

Oak Grove Cementery (Forrás)

Kétségtelen, hogy az írónő nagyon ért a hangulatkeltéshez, a feszültségteremtéshez, melyet a csodálatos tájleírásai mellett leginkább azzal ér el, hogy az eseményeket a főszereplő szemszögéből követhetjük végig, aki bár a saját szakterületén profinak számít, de nem ismeri a város történelmének sarkalatos pontjait, az itt élő embereket és a múltjukat, valamint a társas kapcsolatokban is van még mit tanulnia, tapasztalnia, viszont kívülállóként olyan dolgokat is észrevesz, amelyek a helyiek figyelmét már elkerülik. Amelia olyan nő benyomását keltette bennem, akit megviseltek különleges képességei, emiatt zárkózott, titokzatos, ugyanakkor érzékeny és okos és aki helyenként kissé habókosan viselkedik, furcsa reakciókat produkál. Devlin nyomozó maga a vonzó és érzéki sötétség, az elérhetetlen, megközelíthetetlen, múltjától szabadulni nem tudó férfi, aki miatt sok női olvasó szíve kezd majd hevesebben dobogni.
Annak ellenére meghatározó a két főszereplő között kialakult a szexuális feszültség, hogy a regényben nem kerül sor nemi aktusra, sőt még másra is csak éppen alig. Régen olvastam ilyen könyvet, ahol egy pillantás nagyobb hatást vált ki, mint egy fülledten erotikus jelenet. Pedig ebben a könyvben ez tényleg így van.

Nem hagyhatom ki a szellemek említését, mert szerves részét képezik a könyv cselekményének, illetve a sorozat kötetein átívelő misztikus és megfejtésre váró történetszálat képviselnek. Fel- és eltűnésük, reakcióik érdekes színfoltjai az eseményeknek, már csak azért is, mert mint az emberek, ők sem egyformák és mindegyiküket más motiváció hajtja, illetve tartja a létezésnek ebben a síkjában. Ebben a könyvben még éppen csak megismerkedtünk néhányukkal, de a szerepeik és a titkaik még nem derültek ki, úgy érzem, hogy ez a szál sokkal erőteljesebb lesz a következő kötetben.
A déli területekhez hozzátartozik a varázslás és a voodo gyakorlása. Természetesen a virágok bódító illata mellett ez sem hiányozhat a regényből, de én ezt egyáltalán nem bánom, mert szeretem a misztikus dolgokat és a voodoo mindig jó alap a rejtélyekhez. Ha ehhez még hozzáadjuk a titkos társaságokat, akkor az eddig felsorolt tényezőkből álló egyveleg igazán vonzó és érdekes koktélt alkot.
Mint minden más esetben, itt is igyekeztem magamtól rájönni arra, hogy ki is állhat a gyilkosságok mögött, de most még a női megérzésem sem segített  a megoldásban és bizony erősen meglepett, amikor értesültem az elkövető kilétéről, illetve még jobban megdöbbentett, amikor a miértekre is magyarázatot kaptam. Ezzel a csavarral igazán sikerült meglepnie az írónőnek. A gyilkost tehát sikerül leleplezni a kötet végére és tulajdonképpen ez az egyetlen dolog, ami lezártnak tekinthető a regényben, minden más kérdés nyitott maradt és bizony van belőlük bőven. 

Amelia világa (Forrás: az írónő honlapja)

Leginkább az foglalkoztat, hogy Amelia apja miért titkolózik a lánya előtt? Miért olyan különlegesek egyes szellemek, hogy nem is szellemeknek látszanak, hanem inkább élő embereknek? Mi van még a háttérben, ami növeli a titkok számát? Ezernyi kérdés, amire remélem, hogy a következő kötetben választ is kapok majd.

A magyar kiadásról lényegesen több pozitívumot tudok mondani, mint negatív véleményt. A könyv  borítója egyszerűen gyönyörű, előrevetíti a regény komor, gótikus hangulatát. A fényképeken nem látszik, de a borítón csak bizonyos helyzetekben feltűnő, fényes borostyánindák és levelek találhatók, amelyek még jobban kiemelik az első ránézésre is tetszetős fedlapot. A kiadványt nagyon jó kézbe fogni és vékonysága ellenére is súlyos darab, az igényességéhez kétség sem fér, minden fejezet elején a borostyáninda motívum fogadja az olvasót és növeli a szöveg által keltett hangulatot. Több esetben hiányoltam viszont a párbeszédek jelölését, ami ugyan nem eget rengető hiba, de befolyásolta a szöveg élvezhetőségét és mivel Amelia szemszögéből követjük nyomon az eseményeket, az ő gondolatai tűnnek fel az oldalakon, ezért nem volt egyértelmű, hogy most kimondta vagy csak gondolta az adott mondatot.

Szerettem ezt a regényt, nagyon szerettem olvasni. Olyan élményt adott nekem, amire nem is számítottam, egyszerre nyomozós, titokzatos, misztikus, érzelmes, borzongató, feszültséggel teli, gyomorforgató, bódító és imádni való. Várom-e a folytatást? Nagyon! Remélem, hogy a kiadó a folytatások esetében is megtartja az eredeti borítót, mert nagyon lenyűgöző mindegyik.
Kinek ajánlom? Gyakorlatilag mindenkinek, aki szereti a krimit, a misztikummal átszőtt könyveket, a romantikus történeteket. Ebben a könyvben minden együtt van, így mindhárom műfaj kedvelői kedvüket lelhetik a történetben. Reménykedem benne, hogy a varázslat őket is eléri, megérinti.

További érdekességek az írónő honlapján: http://amandastevens.com/

Pontszám: 9 pont

Kiadó: Athenaeum Kiadó
Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 366 oldal
Teljes ár: 3.490,-
A mű eredeti címe: The Restorer
Előzmény: The Abandoned (novella e-book formátumban)
Folytatás: A birodalom, A próféta
Sorozat: Sírkertek királynője trilógia
Forrás: magánkönyvtár

Posted in: 9 pontos,Amanda Stevens,Athenaeum,ekultura.hu,könyvértékelés,krimi,recenzió 2013,romantikus,Sírkertek királynője,szellem