Coleen Hoover: Too Late - Túl késő

Colleen Hoover mindig talál valami olyan témát, ami miatt nem tekinthető szokványos romantikus szerzőnek. Az ő történeteiben nem egyszerűen szomorú vagy tragikus sorsa van a szereplőknek,  amelyeket titkok öveznek és ebből adódik a bonyodalom, hanem ennél sokkal mélyebben beletekinthet az olvasó az életükbe és megélheti velük a döntéseiket, megértheti a motivációjuk okát és együtt izgulhat velük a probléma megoldása közben. A legtöbb esetben nem is tűnik olyan súlyosnak a helyzet, az olvasó csípőből rávágja, hogy "én nem ezt tenném", de amikor tényleg belegondol, hogy mit tenne, ha ő maga lenne hasonló helyzetben, akkor bizony előbukkan a bizonytalanság és a tanácstalanság. Vagy ha belegondol a saját életébe, akkor rájön, hogy vele is megestek hasonló szituációk és bizony nem volt olyan egyszerű a megoldás, adott esetben nem is tett semmit a megoldás érdekében. Szóval csak óvatosan azokkal a hirtelen kijelentésekkel, mert lehet, hogy ezeknek a történeteknek nem csak mélysége van, de a figyelmes olvasónak a szórakoztatás mellett tanulsággal is szolgálnak.

Nem különbözik az előzőekben leírtaktól ez a történet sem, amelyben Sloan, Asa és Carter áll az események középpontjában. Asa elég veszélyes figura, hatalmaskodó és uralkodó alkat, nem bírja és nem is tűri az ellentmondást - igazi nárcisztikus személyiség. Sloan az alkalmazkodó és az alávetett szereplő a kapcsolatukban. A lány nem elégedett a párkapcsolatával, de nem lép, mert... Nos, bőven van indoka rá. De aztán megjelenik az életében Carter, aki teljesen más személyiség, mint Asa: gondoskodó, figyelmes, türelmes és megértő. Sloan ekkor ébred rá igazán arra, hogy milyen sötét és veszélyes is a jelenlegi élete. De vajon Carterben megbízhat? És képes lesz kiszabadulni Asa karmai közül?

Értékelés: 8 pont a 10-ből
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 469 oldal
Fordította: Mergl-Kovács Bernadett
Borító ár (puha): 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: Too Late
Műfaj: romantikus, new adult

A szerző egyéb művei:
Hopeless - Reménytelen
Lossing Hope - Reményvesztett
Finding Cinderella - Helló, Hamupipőke!
Slammed - Szívcsapás
Point of Retreat - Visszavonuló
This Girl - Ez a lány
Maybe Someday - Egy nap talán
Confess - Vallomás
It Ends Whit Us - Velünk véget ér
Ugly Love - Csúf szerelem

Nagyon sötét ez a történet, nem érdemes depressziós időszakban elővenni, mert a szereplők helyzete végig nyomasztó, ahogy az érzéseik áradata is - még a boldogabb pillanatokban is, mert ott lóg a fejük fölött Damoklész kardja - mindenkinek a sajátja -, ami bármikor lesújthat. Senki sem ártatlan a szereplők közül, mindenkinek van valami titka és persze a viselkedésük is erősen kifogásolható az adott helyzetekben.

Kezdjük mindjárt Sloan-nal, aki a kapcsolatuk elején még szerelmes volt Asa-ba - aki akkor is szorult helyzetéből emelte ki a lányt -, majd idővel elhagyta uralkodó személyiségű partnerét. Később persze, amikor olyan helyzetbe kerül, amiből nem lát más kiutat, visszakullog hozzá és anyagi érdekek miatt marad mellette, amíg befejezi a tanulmányait. Nincs mit szépíteni a dolgon, gyakorlatilag prostituálja magát az öccse miatt. 

Asa - aki szerintem a regény legösszetettebb és leghitelesebb figurája - elég nehéz személyiség - és akkor még finoman fogalmaztam. Veszélyes fickó, aki gyerekeknek és fiataloknak árul kábítószert, gátlástalan alak, akinek Sloan a mindene, mégsem tiszteli a lányt, hanem folyamatosan megalázza.

Carter alapvető személyiségjegyeiről már kifejtettem a véleményem, többet nem árulok el róla, mert akkor jobban bele kell mennem a történésekbe és azt nem akarom.

A történetmesélés váltott nézőpontú, így mind a három szereplő gondolataiból kapunk bőven. Sloan az, aki leginkább központi figura, aki a legtöbb fejezetet birtokolja, mégsem éreztem azt, hogy ő lenne a leghitelesebb. Éppen ellenkezőleg. Szerintem lehetett volna árnyaltabb is a személyisége, lehettek volna jobban alátámasztottak az érzései, mert bár értem az okokat és a miérteket, elég hirtelen és fura a változás. Az elején még kijelenti és bizonygatja - magának is - , hogy szereti Asa-t, aztán meg már hirtelen és mindennél jobban Carterbe szerelmes. Ha tényleg olyan a kapcsolata, amilyennek a későbbiekben leírja, akkor nem kellene ennyire szerelmesnek lennie - vagy nem kellene ennyire ezzel hitegetnie magát. Okos nőnek van beállítva, de szerintem inkább számító, ami mellé butaság és elég nagyfokú naivság is társul.

Szóval Sloan egyáltalán nem lett kedvenc, és annak ellenére, hogy átéreztem a helyzetét és a tehetetlenségét, a legtöbb esetben nem értettem egyet a lépéseivel. Egy felől gyanakvó, más felől viszont nem elég alapos - ad annak az embernek a szavára, akiben egyébként nem bízik. Pedig olyan egyszerűen tudna változtatni a helyzetén, csak egy kis utánajárást igényelne a dolog. Tény, hogy akkor nem várhatna a megmentő hős lovagra - Carter - és nem hibáztathatna minden mást maga helyett.

Olvasás közben vitt magával a regény, teljesen átjártak az érzések és képes voltam túltenni magam a nyilvánvaló hibákon. Utólag, a történet leülepedése után már sokkal jobban fájnak és sokkal súlyosabbnak tűnnek a szereplők furcsa döntései és lépései. De amikor olvastam, akkor nagyon is ütött a dolog, vitt magával a történet.

Ha Carter és Sloan is legalább annyira árnyalt személyiség lett volna a történetben, mint Asa, akkor ezt a regényt mondtam volna Colleen Hoover írói munkássága csúcsának, így azonban nem tudom piedesztálra emelni. A kissé egyszerű gondolkodású és cselekvésű szereplőket némiképp pótolja - és időszakosan feledteti - a történet sötétsége, durvasága és a helyzet brutalitása. Nekem ez utóbbi - és a történet egész hangulata - azért jött be, mert egyáltalán nem kedvelem a túlnyomórészt rózsaszín és cukormázas regényeket. Ebből a szempontból pont nekem valót írt a szerző.

Nem tökéletes, de olvasásra mindenképpen érdemes. Túl kell lépni Sloan nyilvánvaló butaságain, a feltűnően hiányzó árnyalatokon és elmerülni az érzésekben, amelyek nagyon is átütő erejűek. Meg fel kell készülni valami más élményre, mint amit a szerzőtől elvárnánk - ez most más és mégis CoHo. 
Továbbra is maradok a szerző hűséges olvasója, mert mindig elő tud rukkolni valami újabb témával, képes megújulni és mégis ugyanazt - a számomra elvárt  - színvonalat nyújtja. 

Folytatás »

Colleen Hoover: Ugly Love - Csúf szerelem

Colleen Hoover mindig tart egy bizonyos színvonalat a regényeivel és mindig ad valami újat a történeteivel. Azt sem bánom egy szemernyit sem, hogy félretette a kamaszokat és inkább a felnőtt korosztályt részesíti előnyben, ha szereplőt választ a legújabb írásához. Nem biztos, hogy a problémák komolyabbak, a megoldások gördülékenyebbek, de legalább nem az első csók elcsattanása a lényeg, hanem némileg több szenvedély - és akarat - bújik meg a lapok között. Néha ilyen fajta könyv is kell az olvasási listára. Meg azért is, mert Colleen Hoover írta - ezáltal pedig számomra kötelező tartozéka a könyvespolcomnak is.

Értékelés: 8 pont a 10-ből
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 326 oldal
Fordította: Barthó Eszter
Borító ár (puha): 3.299,- Ft
A mű eredeti címe: Ugly Love
Műfaj: romantikus, new adult

A szerző egyéb művei:
Hopeless - Reménytelen
Lossing Hope - Reményvesztett
Finding Cinderella - Helló, Hamupipőke!
Slammed - Szívcsapás
Point of Retreat - Visszavonuló
This Girl - Ez a lány
Maybe Someday - Egy nap talán
Confess - Vallomás
It Ends Whit Us - Velünk véget ér
Too Late - Túl késő

A történetét tekintve ez a regény nem egy nagy szám, gyakorlatilag semmi meglepő és jó néhány hasonló témájú olvasmánnyal az ember háta mögött, eléggé kiszámítható. De mégis működik. Nagyon is működik az élmény és ez leginkább a szerzőnek köszönhető, meg az élő, érző és az érzéseiket, a hangulatot tökéletesen átadó szereplőknek, szituációknak.

Mi is történik ebben a romantikus, de mégis szívet facsaróan fájdalmas sztoriban? Adott két egyedülálló fiatal, akik a saját elképzeléseik foglyai: az egyik a karrierjére koncentrál, a másik a múlt fájdalmai elől menekül. Amikor azonban összetalálkoznak, az addigi célok kissé háttérbe szorulnak, a régóta vastagodó jég pedig olvadni kezd. A hirtelen fellobbanó szenvedély mellett az érzelmek másodlagosak - legalábbis egy ideig.

Váltakozó nézőpontú történetről van szó, ahol Tate fejezetei a jelenben, Miles fejezetei pedig - a regény nagyobb részében - a múltban játszódó eseményeket mutatják be. Így egyszerre ismerhettem meg a sérült Milest, a mogorva férfit, valamint a kamaszként még egészséges lelkű és szerelmes fiút.

Tate és Miles kapcsolata mindennek tekinthető, csak éppen kiegyensúlyozottnak nem, mégis működik, amíg betartják a korábban hozott szabályokat. Csakhogy a szabályok azért vannak, hogy megszegjék őket, az érzelmeknek pedig nem lehet sokáig gátat szabni. Főleg, hogy Tate nem is egy olyan nő, aki - egy bizonyos idő eltelte után - háttérbe szorítja a saját igényeit a másik hóbortja miatt. Tetszett, ahogy a csajszi  az első időkben független nőként állt a szenvedélyes kapcsolathoz, majd amikor úgy döntött, hogy túlnőtt rajta a korábban vállalt szerep, meghozta a lehető legnehezebb döntést - mert van az a helyzet, amikor valósággal szembesítés előrébb mozdítja az eseményeket, mint a látszat fenntartása. Kedvelem, hogy Colleen Hoover történeteinek szereplői általában erős és határozott jellemmel rendelkező, a saját igényeiket is szem előtt tartó nők - akaratlanul is példát mutatnak és a tanácsokkal szolgálnak a nehéz helyzetek értelmezéséhez.

Keveréke ez a könyv az élvezetnek, az érzelmeknek és a szenvedélynek. Romantikus pillanatokból kevesebbet tartalmaz, mint szenvedélyes együttlétek leírásából, ezért inkább azoknak ajánlom az olvasását, akik az utóbbit jobban bírják - esetleg kedvelik is - a regényekben. Mivel nekem a tüzes jelenetek leírásával sincsen bajom, ezért alapvetően kedveltem a történetet. A szimplán romantikus történetek kedvelőinek viszont ez a sztori kissé nyersnek és túlfűtöttnek tűnhet. Ami mindkét olvasótábornak szemet szúrhat, az a klisék sora és a meglepetések hiánya - ez van, akinek be fog jönni és van, akinek nem. Részemről élveztem a regényt és az adott pillanatban bennem ébresztett hatását.

Sajnos az olvasmányos stílusa és a zsebkendő után kívánkozó megható jelenetei ellenére sem tudott annyira a szívemhez nőni a történet, mint a szerző korábbi írásai. Mindenképpen színvonalasabbnak gondolom, mint a kategóriában megjelenő kiadványok legnagyobb részét, de ettől függetlenül sem érzem azt a szívet tépő élményt, amit vártam. Éppen maradandónak sem érzem a kapott élményt, mert másfél hónappal az olvasás után - amikor is írom ezt a posztot - már elő kellett vennem a fülszöveget a szereplők nevének felidézése miatt és fel kellett lapoznom a könyvet a történetszál és az érzések emlékezetembe csalogatása miatt. Ennél azért sokkal emlékezetesebbek szoktak lenni a szerző történetei a számomra. De könnyen elképzelhető, hogy bennem van a hiba, mert mostanában más könyvek sem azt az élményt adják, amiben reménykedek.

De amikor olvastam, akkor élveztem az olvasást, kellemesen kikapcsolt és a kiszámíthatósága ellenére is képes volt hatni az érzelmeimre az adott pillanatban. Ajánlom-e olvasásra? A szerző regényeit kedvelőknek mindenképpen. Meg persze a többieknek is, de csak akkor ha megfelelőnek ítélik hozzá a hangulatukat.

Folytatás »

Colleen Hoover: It Ends With Us - Velünk véget ér

Colleen Hoover az a típusú szerző, akinek regényei komoly és mégis mindennapinak tekinthető témákat dolgoznak fel - legalábbis az eddigi tapasztalataim alapján így gondolom. Történeteiben keveredik a keserűség, a remény, az élet igazságtalansága és a boldogság ígérete. Műveiben bőven  akad érzelem, akár tucatnyi zsebkendőt is igénylő, szívet facsaró helyzet, de mégsem rózsaszín és cukormázas az egész, hanem nagyon is realista, hétköznapi - ugyanakkor megdöbbentő. Nem kivétel az előbbiekben leírtak alól ez a regény sem, amelynek a címe leginkább akkor válik érthetővé, amikor már majdnem teljes a történet.

Értékelés: 10 pont a 10-ből
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 422 oldal
Fordította: Kamper Gergely
Borító ár (puha): 3.499,- Ft
A mű eredeti címe: It Ends Whit Us
Műfaj: romantikus, new adult
A szerző egyéb művei:
Hopeless - Reménytelen
Lossing Hope - Reményvesztett
Finding Cinderella - Helló, Hamupipőke!
Slammed - Szívcsapás
Point of Retreat - Visszavonuló
This Girl - Ez a lány
Maybe Someday - Egy nap talán
Confess - Vallomás
Ugly Love - Csúf szerelem
Too Late - Túl késő

Lily viszonylag jó körülmények között, családban nőtt fel, látszólag mindene megvolt. Látszólag... Mert a társadalmi elvárások és a látszat fenntartása meghatározták a családja mindennapjait: a kívülről tökéletes család belülről több problémával is küzdött, de megoldani egyiket sem volt képes. Lily eléggé visszahúzódó és magának való lány, aki véletlenül felfedezi, hogy az üresen álló szomszéd épületbe egy fiatal fiú költözött be. A lány és Atlas megismerkedik egymással, majd a kölcsönös támogatás barátságba, később szerelembe fordul, de a boldogság véges, mert az élet messze sodorja egymástól a fiatalokat.
Sok évvel később Lily már elvégezte az egyetemet és Bostonban - álmai városában - új vállalkozásba kezd. Amikor megismerkedik Ryan Kincaid idegsebésszel és érezhetően vibrál közöttük a levegő, akkor Lily úgy érzi, hogy az élete minden tekintetben révbe ért. Persze, hogy ez nem maradhat így és persze, hogy ekkor bukkan fel a múltból a lány első szerelme, Atlas. Lily jogosan érzi úgy, hogy az élet igazságtalan, de mindenképpen döntenie kell: a múlt biztonságát választja vagy továbblépve az újonnan felépített kapcsolatot mélyíti tovább.

Talán úgy tűnik, hogy a regény a tipikus szerelmi háromszög klisével operál, de legnagyobb örömömre, ez nem így van. Magam is féltem egy kicsit a fülszöveget olvasva, hogy csalódást fog okozni a történet, ugyanakkor bíztam is a szerzőben annyira, hogy másfelé fogja vinni a fő eseményszálat, máshová fogja helyezni a hangsúlyt, mint a két férfi között őrlődő női érzésekre. És bizony ez így is lett, aminek nálam senki sem örül jobban.

A regény elején rögtön a felnőtt Lily az, akit sikerül megismerni és az első fejezet írja le véletlen és kissé szokatlan találkozását a jóképű dokival. Mindezek után persze, hogy kíváncsi voltam arra, mi is történt a múltban és mi vezetett idáig. A jelenkori történések mellett a múlt a naplószerűen hangzó levelekből derül ki, és csak akkor érthető meg igazán Lily érzés- és gondolatvilága, ha ezeken már túljutottunk, csak akkor lesznek világosak a jelenkori döntései.

Két szerelmi történetet tartalmaz a regény, amelyek mindegyike már önmagában is teljes és kerek, gyönyörű és fájdalmas, reménnyel teli és veszteségtől sajgó. Az, hogy a két sztori főszereplője ugyanaz a személy - egy lány és egy nő -, csak még különlegesebbé teszi az egészet. De nem ettől egyedi ez az elbeszélés, hanem attól, ahogy a múlt történései meghatározzák a jelenben kialakult helyzeteket. Mert klisé, hogy a múlt megismétli önmagát, hogy a lányok olyan férfit választanak, aki hasonlít az apjukra, hogy a mások által elkövetett hibákból tanulni kell, de ez mind igaz. És így kellene gondolkodnia és élnie minden nőnek a mai világban.

Összességében tekintve gyönyörű ez a történet, de még inkább tanulságos és példaként, útmutatóként szolgáló írás. Mert annak szánta a szerző. A személyes érzelmek az első szótól az utolsóig meghatározzák a események alakulását, a szereplők jellemét és karakterét. Képes megmutatni, hogy a döntés nem könnyű, de muszáj dönteni - főleg, hogy ha ott a negatív példa előtted - és a kezedbe venni a sorsod, az életed irányítását. Dönteni kell, még akkor is, ha fáj, akkor is, ha a szíved szakad bele, mert a gödör széléről sokkal könnyebb visszafordulni, mint a gödör aljáról kimászni.

Lily erős karakter, egy szívós és energikus nő, aki látott és megtapasztalt néhány dolgot a gyerekkorában. Személyiségének alakulásában meghatározó volt ez az időszak és mivel nem értett egyet az akkor történtekkel, ezért elhatározza, hogy vele ez nem történhet meg. De ez tényleg olyan egyszerű és olyan könnyű a döntés?

Ez a regény képes szétszakítani, mert annyira mindennapi az eset, annyira könnyű megérteni, hogy mi és miért történik és annyira természetes a reakció - a tűrés, az elfogadás, a kitartás a választott helyzet mellett -, hogy még olvasás közben is érezni a késztetést: adj még egy esélyt neki, csak egy utolsót, mert jó ember, mert szereted, mert azt fogadtad, hogy jóban és rosszban is mellette maradsz. De hol van a határ? Hol van a társadalmi elvárások, a belénk nevelt gátak és a személyes boldogság között húzódó mezsgye? Kiben van akkora bátorság, hogy bevállalja az ismeretlenbe vezető ugrást, amikor jelenleg - ha nem is biztos -, de ismerős talajon áll?

Közel sem egyszerű, de Colleen Hoover a kellő tisztelettel, a tőle megszokott mélységgel és profizmussal ragadta meg a kényes témát, vezette fel az előzményeket, majd ismertette meg az olvasóval a főszereplője érzéseit és döntésének hátterét. A szerző szempontjából sokkal személyesebb ez a történet, mint az általa korábbiakban írtak és erről ad is némi információt a kötet végén.

Nem az a fajta regény ez, amelyet minden hónapban le fogok kapni a polcról és újra elmerülök majd a sztoriban, hanem inkább az, amelyet egyszer elolvasok, aztán büszkén nézem, hogy ott áll a polcomon és ahányszor csak rápillantok, eszembe jut, hogy milyen mélységei vannak és mekkora az igazságtartalma, mondanivalójának ereje. Átélni újra az egészet? Nem biztos, hogy akarom. Ugyanakkor olvasni mindenképpen kell, mert egyszerre gyönyörű, megrázó és tanulságos.

Folytatás »

Colleen Hoover: Confess - Vallomás

Az utóbbi időben kicsit elővigyázatosabb vagyok a könyvvásárlással, főleg ha valamilyen romantikus kategóriába tartozó regényről van szó. Sajnos túl sok olyan történetbe futottam bele, amely nem érte el az általam elképzelt szintet és sajnáltam az ilyen irományokért kidobott pénzt, de még a nyomdák részéről belefektetett munkát, tintát és persze papír alapanyagot is. A másik problémám, hogy szó szerint megcsömörlöttem a tini szerelemtől, mert nem hogy újat, de még érdekeset sem nagyon találtam a mostában ilyen témában kijött regények között. És igen, vágytam már valami annál nagyobb izgalomra, mélyebb tartalomra, mint hogy ki a gimi szépe és persze melyik ruhát kellene felvenni a bálra. 

Értékelés: 9 pont a 10-ből
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 392 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Borító ár (puha): 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Confess
Műfaj: romantikus, new adult

A szerző egyéb művei:
Hopeless - Reménytelen
Lossing Hope - Reményvesztett
Finding Cinderella - Helló, Hamupipőke!
Slammed - Szívcsapás
Point of Retreat - Visszavonuló
This Girl - Ez a lány
Maybe Someday - Egy nap talán
It Ends with Us - Velünk véget ér
Ugly Love - Csúf szerelem
Too Late - Túl késő

Bár Colleen Hoover történeteiben eddig nem csalódtam, mégis ugyanolyan óvatosan közelítettem ehhez a regényhez is, mint bármelyik másikhoz és végül az győzött meg a beszerzéséről és az olvasásáról, hogy nem tinikről szól, hanem felnőttekről, akiket azért már ért egy-két dolog az életben.

Pont ez a helyzet Auburn Reed-el is, aki ugyan még csak huszonegy éves, de már szinte mindent elveszített, ami fontos a számára. Illetve  az egyikért éppen most küzd és éppen azért próbálja újra felépíteni az életét, hogy visszaszerezze azt, akit elvettek tőle. Éppen ezért tért vissza Dallasba, ahonnan öt évvel korábban fájó szívvel és mérhetetlen veszteséggel távozott. Munkára van szüksége, a jelenlegi mellet még egyre, hogy félre tudjon tenni. Hazafelé tartva megakad a szeme egy hirdetésen, amely a Vallomás nevű műterem ablakában függ és amely szerint a tulajdonos kisegítőt keres. A műterem tulajdonosa Owen Gentry egy különc, de felkapott festőművész, aki az ajtaján bedobott személyes vallomásoktól kapva ihletet, alkotja meg különös képeit.

Bár ez csak a végén válik nyilvánvalóvá, de egy gyönyörű keretes sztorit hozott össze a szerző, amelynek az utolsó mondatai teszik teljessé az egész történetet. Na nem mintha nem lehetne sejteni a kapcsolatot, de az előadásmód és a szívszorító hangulat még ezt is képes feledtetni. 

Amit viszont soha, de soha nem fogok elfeledni az, hogy ebben a könyvben képek vannak! Képek bizony. Az elsőt megpillantva hatalmasra kerekedett a szemem. Igaz, hogy a kép fekete-fehér volt, meg kicsike, de akkor is azt ábrázolta, amiről a szövegben szó volt. Aztán persze a kötet közepe tájékán szembe találkoztam ugyanazen festmények teljes oldalas, színes és fényes papírra nyomtatott verziójával is, amelyek azért lényegesen jobban néztek ki. Hatalmas piros pont és kalapemelés a kiadónak, aki nem fosztotta meg az olvasóit ettől az élménytől.

De nem csak a képek miatt kedveltem ezt a regényt, hanem a történetet is nagyon szerettem olvasni. Aranyos, keserédes, teljesen hihető sztori, amelyben a főszereplők olyan problémákkal küzdenek, amelyek vagy ismerősnek tűnnek, vagy könnyen el tudjuk képzelni annak létezését. 

Jól összerakott történet, ahol még a klisék is működnek és nem érdekelt, hogy máshol is olvastam már hasonlót, mert a szavak és az érzések magukkal ragadtak. Rögtön az elejétől érződik, hogy Auburn komoly gondokkal küzd és azt is sejteni lehet, hogy mi lehet a háttérben. Teljességgel elhivatott abban, amit el akar érni és ezért mindent meg is tesz, ha kell, akkor feláldozza azt is, amit éppen most szerzett meg és semmi kedve elveszíteni. Szóval a lány teljességgel a földön jár, racionálisan gondolkozik és ha el is ragadják az érzelmei, az csak azért van, mert ő is megérdemli a boldogságot.

Owen első pillanatra belopja magát a szívembe és hiába próbálta elhitetni velem a szerző, hogy ő a bohém és megbízhatatlan művész, nem igazán sikerült beadni és lenyeletni velem a keserű pirulát. Talán az én bűnöm az egész, mármint, hogy nem sikerült a cselvetés, mert túlságosan is bízni akartam a pasiban, ahogy azt az első megérzésem is sugallta. Persze ettől függetlenül Owen sem tökéletes és ahhoz, hogy megszerezze Auburn bizalmát olyat kell tennie, amihez nincs hozzászokva és ami egyáltalán nincs a kedvére.

Jót tett a sztorinak a váltott nézőpont, mert így akkor is haladtak az események és fontos dolgok jutottak a tudomásomra, amikor külön voltak egymástól a szereplők - márpedig ilyen jelenet elég sok volt a könyvben. És azért az egyik vagy a másik fél személyes gondolatainak megismerése sem egy utolsó szempont, mivel így derül ki, hogy Owen ismeri korábbról a lányt, akinek viszont teljesen idegen a pasi. Az tehát teljesen érthető, hogy Owen miért vonzódik rögtön Auburn-hoz és miért viselkedik vele úgy, ahogy. A tökéletes élményre azonban némi árnyékot vet, hogy Auburn érzelmei, illetve azok kialakulása nem volt teljesen világos a számomra, és bár sok mindent meg lehet magyarázni, lehet nem ártott volna ezt kicsit hihetőbbre vagy szenvedélyesebbre megírni. 

Ha már a szenvedélynél tartunk... Végre nem az első csók elcsattanása jelentette a legkatartikusabb élményt a regényben és ez jól esett a lelkemnek. Ahogy az is, hogy nagyon átjöttek az érzelmek és együtt szomorkodtam, dühöngtem, bosszankodtam és örültem a szereplőkkel - meg jócskán felháborodtam, amikor olyan jelenet került az oldalakra. A könnyed - vagy éppen mégsem annyira könnyed - románc mögött ott van a komoly tartalom és persze nem maradhat ki a sztoriból a sors keze - vagy az eleve elrendelés? - sem.

Jó volt ez, jól esett olvasni - bár nem volt hibátlan. De igazából egy hasonló kaliberű könyvtől nem is várom el a tökéletességet, hanem legyen inkább olyan, amely szórakoztat, megérinti a lelkemet és ami a legfontosabb: kikapcsol. Ha nincs tele nyafogó hősnőkkel - vagy hősökkel -, hihetetlen szituációkkal és élvezhető a szöveg, akkor nem érdekelnek a kicsinyke hibák, mert azokat semmibe véve, jól szórakozom. Ez egy ilyen könyv volt. Olvassátok el! A képek is megérnek jó néhány percet, egy átfogó elemzést, mert különlegesek és sokat dobnak az élményen.

Folytatás »

Colleen Hoover: Maybe Someday - Egy nap talán

Kedvelem Colleen Hoover regényeit, mert mindig sikerül valami olyan témát találnia, ami megérinti a lelkem. Szereplői mindig valamilyen problémával küzdenek - legyen az lelki eredetű, testi fogyatékosság vagy pedig családi gond. Bár ezek a regények fiatalokról szólnak, a középpontban álló kamaszoknak mégsem az a legnagyobb gondjuk, hogy melyik ruhát vegyék fel, milyen legyen a frizurájuk, melyik buliba menjenek el vagy éppen kit szívassanak meg. A romantikus érzelmek kialakulásának leírása mögött mindig van mögöttes mondanivaló, amelynek általában a barátság, a hűség, a lelkiismeret és hasonló jellemzők körül forognak. Talán Katie McGarry regényeit tudnám az általa írtakhoz hasonlítani és az sem véletlen, hogy mindkettőjük történeteit és stílusát kedvelem.

Értékelés: 7 pont a 10-ből, mert jó, de nem az igazi
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 392 oldal
Fordította: Barthó Eszter
Borító ár (puha): 3.399,- Ft
A mű eredeti címe: Maybe Someday
Műfaj: romantikus, new adult

A szerző egyéb művei:
Hopeless - Reménytelen
Lossing Hope - Reményvesztett
Finding Cinderella - Helló, Hamupipőke!
Slammed - Szívcsapás
Point of Retreat - Visszavonuló
This Girl - Ez a lány
Confess - Vallomás
It Ends with Us - Velünk véget ér
Ugly Love - Csúf szerelem
Too Late - Túl késő

Az Egy nap talán egy olyan lányról, Sydney-ről szól, akinek alapvetően mindene megvan: az egyetemen azt tanulja, amit szeretett volna, van egy jó állása és boldog párkapcsolatban él egy sráccal, Hunterrel. Vagy legalábbis ez az alapfelállás. Aztán kiderül, hogy Hunter megcsalja, mégpedig azzal a lánnyal, aki Sydney legjobb barátnője és akivel közösen bérelnek lakást. Valahová mennie kell, de a szüleihez, akik nem támogatták, hogy zenét tanuljon, nincs kedve visszamenni. Ekkor érkezik Ridge, a szomszéd épületben lakó srác meghívása, miszerint lakjon náluk, az egyik éppen üres szobában és cserébe vegyen részt dalszövegek írásában. Ridge ugyanis zenész, egy elég menő együttes zeneszerzője és dalszövegírója.

Alapvetően ez egy tipikus Colleen Hoover regény és még sem sikerült annyira a szívembe lopnia magát, mint a szerzőtől korábban olvasott történeteknek. Pedig Sydney egy aranyos, talpraesett és szeretetre méltó csaj, aki megérdemli a boldogságot. Ridge is egy nagyon szimpatikus srác, aki az egészségügyi problémái és a gondokkal teli gyerekkora ellenére is normális és tevékeny életet él. Igen, ebben a regényben is felbukkan az írónőre oly jellemző problémák és nehézségek feldolgozása: Ridge ugyanis süket. Ami megdöbbentő, hogy ennek ellenére zenét szerez, sőt nagyon kiváló zenét szerez, mert a banda nagyon kedvelt a fiatalok körében.

Ridge minden gondolata a csend és a zene körül forog, meg egy lány, a későbbiekben viszont már két lány körül. És ezzel érintettük is a kötetben feltűnő összes témát: a zenét, a barátságot, a hűséget és a felébredő új érzéseket. Sydney és Ridge a közös munka során egyre közelebb kerül egymáshoz, ami nem is csoda, hiszen a zene- és dalszöveg szerzés különleges érzelmi érzékenységet igényel. Ebből az érzékenységből bőven ad a regény ízelítőt, illetve mély átélésre is bőven kínál lehetőséget.

Hogyan kommunikál Ridge? Természetesen a modern technika segítségével: telefonon keresztül sms-ekkel, illetve a számítógépen különböző chatprogramokkal. Beszélni viszont nem beszél, nem szólal meg - amikor mégis, annak jelentősége van. Hogyan szerez egy ilyen fogyatékossággal élő srác zenét? Ez az amiben Colleen Hoover fantasztikusat alkotott! Mert ahogy bemutatja, hogy miként érzékeli Ridge a hangok rezgését, hogyan jutott el idáig és ahogy hallgatja Sydney életét, az nagyon megható és csodálatos.
Mondom ezt úgy, hogy botfülem van és olyan hangom, hogy ha énekelni kezdek mindenki menekül. Az tuti, hogy ha egy érzékünk nem működik, akkor a többi kifinomultabbá válik: a süketeknél ilyen lehet az érintés. Hogy a "hallás" olyan formán, ahogy a szerző leírta működhet-e, nem tudom, de velem sikerült elhitetnie ennek működését és élvezettel olvastam róla.

Szintén pozitívumként értékelem azt, hogy érdekeltek a dalszövegek, mindet el is olvastam. Ugyanis én vagyok az az olvasó, aki soha és semmilyen könyvben nem olvassa el a dalokat, verseket - egyébként ezért nem olvastam el a szerző Slammed trilógiáját sem - és egyéb lírai betoldásokat. Legalábbis eddig így volt. Ha másért nem, akkor ezért is csodálattal tekintek a szerzőre, mert képes volt megtörni ezt a régóta fennálló állapotot. A dalszövegek egyébként kiemelten fontosak az események alakulása, illetve az érzemek bemutatása szempontjából és nyugodt szívvel kijelentem, hogy érdemes elolvasni őket, velük lesz kerek egész a történet.

Úgy tűnik, hogy a regény egy szerelmi háromszög története, de szerintem több annál, hogy az a bizonyos harmadik befurakodik a pár tagjai közé és szétrombolja a meglévő kapcsolatot. Sem Sydney, sem Ridge nem az a típus, aki olyan könnyen hoz ilyen döntéseket, bár a saját érzelmeikkel ők is csak küzdeni tudnak, de megszüntetni annak forrását nem. Úgy gondolom, hogy az ő érzelmeik, a küzdelmeik és persze az, ahogy az egész helyzetet kezelik - minden bukdácsolásuk ellenére - nyugodtan lehet a korábban tett ígéretek fontossága miatt a fiatalok számára példakép. Még annak ellenére is, hogy Sydney ugyanazt teszi Ridge és Maggie kapcsolatával, amit Tori tett vele - mert Sydney legalább felfogja a helyzetet és küzd ellene. Az agyatlan csajokat felvonultató történetekkel szemben én ezt a reakciót kifejezetten pozitív fejleményként fogom fel. Egyébként nem rajongok a szerelmi háromszöges történetekért, de ilyen maga az élet is, tehát elfogadom és innentől fogva már csak az a kérdés, hogy miként is alakulnak ki azok az érzelmek és mit tesznek a szereplők.

Hogy mindezek után miért nem tetszett ez a regény annyira, mint a szerző egyéb történetei? Magam sem tudok erre magyarázatot adni. Leginkább azt tudom felhozni magyarázatként, hogy Ridge fogyatékossága miatti kommunikáció - az sms-ezés, az üzenetváltások, az, hogy gyakorlatilag ez adja a könyv majdnem teljes egészét - kissé szétdarabolta a történet ritmusát, megtörte annak feszültségét. Mert gondoljunk csak bele, nem igazán lehet egy ízeset veszekedni egy süket emberrel, főleg, ha csak írásban kommunikál. A felgyülemlett feszültség másként csapódik le, másként adódik vissza.

Persze pont ettől hiteles a történet, de akkor is valahogy lassúnak, furcsának és olyannak éreztem, amit egyszer elolvasni jó volt, de nem biztos, hogy még egyszer megtenném. Ridge egyes reakciói és tettei is kiakasztottak, mert úgy éreztem - a nagy érzelmek ellenére is -, hogy Sydney nem az a nagybetűs szerelem az életében, csak egy lehetőség egy másik kapcsolatra, miután Maggie kiszállt a körből. Nem tört fel belőlem az a nagy megelégedés sem, amikor bezártam a könyvet, hanem velem maradt a kissé keserédes hangulat, a kétségek és nehéznek éreztem a szívem, a lelkem - mert ez a történet nem egy könnyed limonádé, ahogy tökéletesnek sem tekinthető, bár vannak megindító jelenetei.

Folytatás »