Colleen Hoover: Confess - Vallomás

Az utóbbi időben kicsit elővigyázatosabb vagyok a könyvvásárlással, főleg ha valamilyen romantikus kategóriába tartozó regényről van szó. Sajnos túl sok olyan történetbe futottam bele, amely nem érte el az általam elképzelt szintet és sajnáltam az ilyen irományokért kidobott pénzt, de még a nyomdák részéről belefektetett munkát, tintát és persze papír alapanyagot is. A másik problémám, hogy szó szerint megcsömörlöttem a tini szerelemtől, mert nem hogy újat, de még érdekeset sem nagyon találtam a mostában ilyen témában kijött regények között. És igen, vágytam már valami annál nagyobb izgalomra, mélyebb tartalomra, mint hogy ki a gimi szépe és persze melyik ruhát kellene felvenni a bálra. 

Értékelés: 9 pont a 10-ből
Kiadó: Könyvmolyképző
Kiadói sorozat: Rubin pöttyös
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 392 oldal
Fordította: Komáromy Zsófia
Borító ár (puha): 2.999,- Ft
A mű eredeti címe: Confess
Műfaj: romantikus, new adult

A szerző egyéb művei:
Hopeless - Reménytelen
Lossing Hope - Reményvesztett
Finding Cinderella - Helló, Hamupipőke!
Slammed - Szívcsapás
Point of Retreat - Visszavonuló
This Girl - Ez a lány
Maybe Someday - Egy nap talán
It Ends with Us - Velünk véget ér
Ugly Love - Csúf szerelem
Too Late - Túl késő

Bár Colleen Hoover történeteiben eddig nem csalódtam, mégis ugyanolyan óvatosan közelítettem ehhez a regényhez is, mint bármelyik másikhoz és végül az győzött meg a beszerzéséről és az olvasásáról, hogy nem tinikről szól, hanem felnőttekről, akiket azért már ért egy-két dolog az életben.

Pont ez a helyzet Auburn Reed-el is, aki ugyan még csak huszonegy éves, de már szinte mindent elveszített, ami fontos a számára. Illetve  az egyikért éppen most küzd és éppen azért próbálja újra felépíteni az életét, hogy visszaszerezze azt, akit elvettek tőle. Éppen ezért tért vissza Dallasba, ahonnan öt évvel korábban fájó szívvel és mérhetetlen veszteséggel távozott. Munkára van szüksége, a jelenlegi mellet még egyre, hogy félre tudjon tenni. Hazafelé tartva megakad a szeme egy hirdetésen, amely a Vallomás nevű műterem ablakában függ és amely szerint a tulajdonos kisegítőt keres. A műterem tulajdonosa Owen Gentry egy különc, de felkapott festőművész, aki az ajtaján bedobott személyes vallomásoktól kapva ihletet, alkotja meg különös képeit.

Bár ez csak a végén válik nyilvánvalóvá, de egy gyönyörű keretes sztorit hozott össze a szerző, amelynek az utolsó mondatai teszik teljessé az egész történetet. Na nem mintha nem lehetne sejteni a kapcsolatot, de az előadásmód és a szívszorító hangulat még ezt is képes feledtetni. 

Amit viszont soha, de soha nem fogok elfeledni az, hogy ebben a könyvben képek vannak! Képek bizony. Az elsőt megpillantva hatalmasra kerekedett a szemem. Igaz, hogy a kép fekete-fehér volt, meg kicsike, de akkor is azt ábrázolta, amiről a szövegben szó volt. Aztán persze a kötet közepe tájékán szembe találkoztam ugyanazen festmények teljes oldalas, színes és fényes papírra nyomtatott verziójával is, amelyek azért lényegesen jobban néztek ki. Hatalmas piros pont és kalapemelés a kiadónak, aki nem fosztotta meg az olvasóit ettől az élménytől.

De nem csak a képek miatt kedveltem ezt a regényt, hanem a történetet is nagyon szerettem olvasni. Aranyos, keserédes, teljesen hihető sztori, amelyben a főszereplők olyan problémákkal küzdenek, amelyek vagy ismerősnek tűnnek, vagy könnyen el tudjuk képzelni annak létezését. 

Jól összerakott történet, ahol még a klisék is működnek és nem érdekelt, hogy máshol is olvastam már hasonlót, mert a szavak és az érzések magukkal ragadtak. Rögtön az elejétől érződik, hogy Auburn komoly gondokkal küzd és azt is sejteni lehet, hogy mi lehet a háttérben. Teljességgel elhivatott abban, amit el akar érni és ezért mindent meg is tesz, ha kell, akkor feláldozza azt is, amit éppen most szerzett meg és semmi kedve elveszíteni. Szóval a lány teljességgel a földön jár, racionálisan gondolkozik és ha el is ragadják az érzelmei, az csak azért van, mert ő is megérdemli a boldogságot.

Owen első pillanatra belopja magát a szívembe és hiába próbálta elhitetni velem a szerző, hogy ő a bohém és megbízhatatlan művész, nem igazán sikerült beadni és lenyeletni velem a keserű pirulát. Talán az én bűnöm az egész, mármint, hogy nem sikerült a cselvetés, mert túlságosan is bízni akartam a pasiban, ahogy azt az első megérzésem is sugallta. Persze ettől függetlenül Owen sem tökéletes és ahhoz, hogy megszerezze Auburn bizalmát olyat kell tennie, amihez nincs hozzászokva és ami egyáltalán nincs a kedvére.

Jót tett a sztorinak a váltott nézőpont, mert így akkor is haladtak az események és fontos dolgok jutottak a tudomásomra, amikor külön voltak egymástól a szereplők - márpedig ilyen jelenet elég sok volt a könyvben. És azért az egyik vagy a másik fél személyes gondolatainak megismerése sem egy utolsó szempont, mivel így derül ki, hogy Owen ismeri korábbról a lányt, akinek viszont teljesen idegen a pasi. Az tehát teljesen érthető, hogy Owen miért vonzódik rögtön Auburn-hoz és miért viselkedik vele úgy, ahogy. A tökéletes élményre azonban némi árnyékot vet, hogy Auburn érzelmei, illetve azok kialakulása nem volt teljesen világos a számomra, és bár sok mindent meg lehet magyarázni, lehet nem ártott volna ezt kicsit hihetőbbre vagy szenvedélyesebbre megírni. 

Ha már a szenvedélynél tartunk... Végre nem az első csók elcsattanása jelentette a legkatartikusabb élményt a regényben és ez jól esett a lelkemnek. Ahogy az is, hogy nagyon átjöttek az érzelmek és együtt szomorkodtam, dühöngtem, bosszankodtam és örültem a szereplőkkel - meg jócskán felháborodtam, amikor olyan jelenet került az oldalakra. A könnyed - vagy éppen mégsem annyira könnyed - románc mögött ott van a komoly tartalom és persze nem maradhat ki a sztoriból a sors keze - vagy az eleve elrendelés? - sem.

Jó volt ez, jól esett olvasni - bár nem volt hibátlan. De igazából egy hasonló kaliberű könyvtől nem is várom el a tökéletességet, hanem legyen inkább olyan, amely szórakoztat, megérinti a lelkemet és ami a legfontosabb: kikapcsol. Ha nincs tele nyafogó hősnőkkel - vagy hősökkel -, hihetetlen szituációkkal és élvezhető a szöveg, akkor nem érdekelnek a kicsinyke hibák, mert azokat semmibe véve, jól szórakozom. Ez egy ilyen könyv volt. Olvassátok el! A képek is megérnek jó néhány percet, egy átfogó elemzést, mert különlegesek és sokat dobnak az élményen.

Posted in: 9 pontos,Colleen Hoover,könyvértékelés,Könyvmolyképző,new adult,romantikus,Rubin pöttyös