Szergej Lukjanyenko: Igék földje - A vas prófétája (Az Ég fürkészei 1.)

Sem itthon, sem pedig külföldön nem kell már bemutatni az olvasóknak Szergej Lukjanyenko-t, az orosz science fiction és fantasy szerzőt, akinek többek között olyan könyveket köszönhetünk, mint az Őrség sorozat részei, az Ugrás duológia vagy éppen a Világok őre és az Őrök világa nagyszerű kettőse. Most pedig itt egy újabb, két részből álló sorozat első kötete és az író ismét megmutatta, hogy nem fogyott még ki az öletekből és a szórakoztatás, a mesemondás a vérében van.

Ebben a regényében sem rugaszkodik el nagyon a valóságtól, éppen csak a szükséges mértékben, csak egy picit, hogy az olvasó elfogadhatónak, mi több, elgondolkodtatónak érezze az elbeszélést. Mi lett volna, ha... Ezernyi lehetőség van, amit fel lehet használni egy történethez, de Lukjanyenko úgy döntött, hogy nem egy, hanem rögtön két helyen piszkálja meg a múltat, két lényeges pontot ragadott meg és forgatta ki sarkaiból az ismert világot, állította más irányba a történelem szekerének rúdját.

"Mindig így történik, ha a szerencse magától kerül a kezedbe. A siker gunyoros, szeszélyes madár – nem tarthatod magadnál. Már régen tudom, ha szerencsém volt valamiben, számíthatok a nyomában valami bajra."

Mert mi lett volna, ha a kisded Jézus nem éli túl Heródes betlehemi mészárlását, ezért az Úr kénytelen mostohafiául fogadni egy másik fiút és annak az Igét, azaz egy varázsszót adni, amivel csodákat tehet? A fiúból később hatalmas uralkodó válik, akit Üdvözítő néven ismer a világ és akinek a csodatévő isteni hatalommal felruházva sem sikerül elérnie a kitűzött célt, azaz az emberiség megváltását. Az Üdvözítő végső elkeseredésében eltünteti a világból a haditechnika és ipar fejlődéséhez nélkülözhetetlen vasércet, ezzel egy másik innovációs útvonalra kényszeríti az emberiséget. Eltelt közel 2000 év és a vas hiánya erősen rányomta a bélyegét a bolygó életére: a tudományos felfedezések még váratnak magukra, a tengereket vitorlások járják, az ég meghódítása is éppen csak megkezdődött, ezért a repülő szerkezetek képességei eléggé korlátozottak. Mindezek mellett viszont elterjedt az Igék használata, amellyel bármit el lehet rejteni egy másik, párhuzamos dimenzióban.

Főhősünket, Angolna Ilmart, a tolvajt kényszermunkára ítélték és több társával együtt a Gyászos-szigetekre szállítják. A foglyok között egy fiatal fiú is van, akiről Ilmar sejti, hogy nem az, akinek mutatja magát: a viselkedése nem jellemző a tolvajokra és egy Ige is van a birtokában. A sors úgy rendeli, hogy Marc és Ilmar együtt szöknek meg és ezzel egy olyan folyamatot indítanak el, amelyre egyikük sem számított, egy olyan kalandba kezdenek bele, amelyben a tét az életük, illetve még egy annál is jelentőségteljesebb dolog: a világ sorsa.

Merészségre vagy éppen vakmerőségre van szükség, hogy egy író olyan dolgokhoz nyúljon hozzá, mint a múlt kőbe vésett történelmi tényei vagy éppen egy vallás alapját képező eseménysorozat, illetve annak kiemelkedő alakjai. Örülök neki, hogy Lukjanyenko mégis megtette, mert sikerült a valóságot magában hordozó, de ugyanakkor mégis más törvényeknek, elveknek engedelmeskedő és mindezek tetejében még érdekes, szórakoztató történetet alkotnia. Nem árulok el vele nagy titkot, ha azt mondom, hogy élvezettel olvastam ezt a könyvet, elmerültem a világában és csak élveztem az oldalakon egymás után sorakozó eseményeket, vallási és egyéb témájú fejtegetéseket, amelyek aránya a számomra pont tökéletes elegyet alkotott.

"A tanács értékét nem a bonyolultsága, hanem a hasznossága adja."

Ilmar nagyon szerethető figura, igazán színes egyéniség és mivel az ő a történet mesélője, ezért nem kellett nélkülöznöm szarkasztikus humorát, vészhelyzetekben kifejezetten éles logikáját és helyenként esetlen, mosolygásra késztető tetteit. Marc, - aki tényleg nem az, akinek első körben mutatta magát - nem kevésbé izgalmas karakter, bár az ő személye egy időre kikerül az olvasó látóteréből és csak a regény végére áll össze jellemének bemutatása, de végig ő az események középpontja. A teljesség kedvéért meg kell említenem a kaland harmadik lényeges szereplőjét, Héléne grófnőt, vagyis az Éjszakai Boszorkányt, aki nem más, mint a legügyesebb női légjáró és akinek személyéhez rengeteg izgalmas, feledhetetlen jelenet, valamint egyéb szempontból különleges helyzet kapcsolódik.

"Mi ez az elnyomhatatlan törekvés, hogy tanácsot adjunk? Ez kiirthatatlan! Miért tudjuk mindig, hogy hogyan kell jobban csinálni azt, amihez nem értünk?"

Az Európát keresztben és hosszában átszelő utazás, valamint a kalandok mellett arra is fény derül, hogy miként is alakult ennek az alternatív világnak a sorsa, milyen változásokat idézett elő a vas hiánya. A legszembetűnőbb különbség az országok és a birodalmak határaiban, illetve az erőviszonyokban látszódik, valamint abban, hogy a ritkasága következményeként a kereskedelemre és az üzleti életre a vasközpontúság a jellemző - sőt még a divatot is a vas befolyásolja. Az Ige elterjedése és alkalmazása miatt a vallás fontos szerepet játszik a történetben, és mivel az Üdvözítő mellett a Nővér a másik lényeges vallási szereplő, ezért adott volt a megosztott, egymással szemben álló nézeteket és érdekeket képviselő csoportok összetűzése.

"Nem szeretek a múltba nézni. A jövőbe nem tudok. De a jelenben élek, és ez megvéd a bánattól."

Elhagyott vasércbánya Olaszországban.

Kalandos, a témája ellenére is könnyed, szórakoztató, olvasmányos és ebből következőleg korántsem olyan mélyen filozofikus és elvont regényt olvashattam, ahol - a szerző többi regényének szereplőjével ellentétben - a főhős inkább cselekszik, mint elmélkedik. Az anomáliára magyarázattal szolgálhat, hogy ez a történet 1998-ban, még az Őrség sorozatot megelőzően íródott. A magyar olvasók tehát hamarabb ismerhették meg a szerző kidolgozott és stílusában kiforrott regényeit, mint korábbi írásait, ezért sokaknak fel fognak tűnni az alapvető hibák és gyengébbnek fogják ítélni ezt a történetet, mint az eddigieket. Igen, tényleg vannak problémák a világfelépítéssel kapcsolatban - a fülszöveg lényegesen több információt hordoz az előzményekre vonatkozóan, mint maga a történet -, az egyes szereplők karaktere is nehezen áll össze, helyenként hihetetlennek tűnő jeleneteket tartalmaz, de attól még ez egy jól sikerült regény, amelynek az olvasását annyira élveztem, mint nem sok mást az utóbbi időben. Nem hagyható figyelmen kívül az sem, hogy duológiáról van szó, így a befejezetlenséget, a rengeteg nyitva maradt kérdést eleve borítékolni lehet és az egész történet akkor lesz majd igazán értékelhető, ha megismerjük az események és következmények másik felét is.

Akik a hamisítatlan Lukjanyenko történetet élménye miatt veszik kezükbe a regényt, azok bizony csalódni fognak és kidolgozatlannak fogják érezni a történet egyes részeit, akik viszont elvárások nélkül, csak a mű élvezete miatt ugranak fejest a sorok közé, nagyon jól fognak szórakozni a könnyed, cselekményes és szórakoztató írás olvasása közben. A megoldás: félre kell tenni minden előítéletet, minden előzetes elvárást és csak átélni az események sorát, amelynek a mélyén azért ott van az ismerős írói stílus - csak még rejtőzködik picit és kéreti magát.

A könyvvel kapcsolatos véleményem az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Értékelés: 9/10 pont

Kiadó: Metropolis Media

Kiadás éve: 2013.

Terjedelem: 348 oldal
Borító ár: 2990,-
Eredeti cím: Holodnüje berega
Sorozat: A vas prófétája
Folytatás: biztosan lesz, de a címe még nem ismert

A szerző egyéb kötetei: Ugrás az űrbe, Ugrás az ismeretlenbe, Világok őre, Őrök világa, Éjszakai őrség, Nappali őrség, Alkonyi őrség, Utolsó őrség, Új őrség
Forrás: magánkönyvtár

Posted in: 9 pontos,Az Ég fürkészei,ekultura.hu,fantasy,könyvértékelés,Metropolis Media,recenzió 2014,Szergej Lukjanyenko