Angela Marsons: Halálos játék (Kim Stone 4.)

Amikor annak idején belekezdtem a sorozat első kötetébe, még nem gondoltam volna, hogy ennyire meg fogom szeretni Kim Stone nyomozót és a csapatát. Pedig nagyon könnyű megkedvelni őket. Még az antiszociális viselkedésű nyomozót is, illetve különösen őt. Persze Kim a fő összetartó erő, de a többiek nélkül nem haladna olyan ütemben a nyomozás, ahogy kellene és amellett, hogy nélkülözhetetlen tagjai a csapatnak, üde színfoltjai is a regénynek. Az esetek pedig mindig különlegesek, a megoldások egészen egyedi nézőpontokat igényelnek az elkövető előkerítése szempontjából. Ez alól pedig nem kivétel a nyomozócsapat negyedik esete sem.

Értékelés: 9 pont a 10-ből
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2018.
Terjedelem: 399 oldal
Borító ár: 3.490,- Ft
Fordította: Seregi Márton
Sorozat: Kim Stone
A mű eredeti címe: Play Dead
Előzmény:
1.) Elfojtott sikoly
2.) Ördögi játszmák
3.) Egy élet ára
Folytatás:
5.) Vérvonal
Kategória: krimi, thriller

A nyomozói munka elengedhetetlen kiegészítőjét képezik a háttércsapattól - helyszínelők, kórboncnokok, mindenféle szakértők - érkező információk és elemzések. De honnan jönnek és miként keletkeznek ezek a megállapítások, alaptézisek? Hogyan lesz valamiből olyan tény, minta vagy bármi egyéb információ, ami segíthet az aktuálisan eset elkövetőjének kézre kerítésében? Mint minden hasonló dolog, ez is empirikus folyamat vagyis tapasztalati úton, megfigyelés alapján szerzett tudás halmozása, illetve rendszerezése. Mindent helyzetet és szituációt meg kell vizsgálni, hogy a következő alkalommal már kéznél legyen az eredmény. Pont ez történik a Westerley Orvostudományi Kutatóintézet területén, ahol tudósok mindenféle körülmények között tanulmányozzák az emberi test bomlását.

Kim és csapata éppen befejezett egy ügyet, amikor a kapitány továbbképzésre küldi őket a Westerley Intézet területére. A tanulmányozott holttesteken kívül azonban Kim Stone felfedez egy másik holttestet is, aminek semmi keresnivalója nem lenne ott. A fiatal nő szájába földet tömtek, az arcát a felismerhetetlenségig összeverték. Alig kezdték meg a nyomok összegyűjtését és az eset felderítését, amikor újabb áldozathoz hívják a felügyelőt. Azonban a gyilkost nagy valószínűséggel megzavarhatták, mert a nő ezúttal életben maradt.

Az áldozatok között elsőre semmi kapcsolat nincs azon kívül, hogy mindegyiküket ugyanott találták meg, ugyanúgy földet tömtek a szájukba, ugyanolyan nyomok vannak a hasukon és a combjuk hátulján és ugyanúgy előkészítették, kisminkelték őket. Biztos, hogy az elkövető ugyanaz a személy, de nem tudják, hogy mi mozgatja és motiválja őt. És miért telt el olyan hosszú idő az első és a második eset között, ha most gyors egymásutánban szedi az áldozatait.

A csapat nyomozni kezd, de az elkövető nyomainak követése közel sem egyszerű feladat. A terület elvileg zárt, de gyakorlatilag mégsem az, mert a nagy kiterjedésű területet az egyik oldalról csak egy patak határolja. Az intézet létszáma nem túl nagy és persze mindenkinek van valami titkolni valója, tett valamit, ami nem teljesen törvényes vagy elfogadott.

A nyomozók élete csak bonyolódik azzal, hogy Tracy Frost, a szemtelen és rámenős riporternő egy régi felderítetlen ügy iránt érdeklődik és Kim - bár korábban nem ő volt az ügy nyomozója - most a magáénak érzi a feladatot, hogy a végére járjon és megtalálja az elkövetőt.

A két nyomozás párhuzamosan zajlik, a nyomok mindkét ügy esetében egyre gyűlnek, a feszültség folyamatosan növekszik. Többszörös fordulattal, félrevezetéssel és persze régi titkok leleplezésével oldódik meg végül mindkét ügy, de akcióban, ármányban és persze életre-halálra vívott küzdelemben sincs hiány. Angela Marsons ismét egy brilliáns és mozgalmas sztorit rakott össze, amelyet élvezettel, elmerülten és dobogó szívvel olvastam. Megint sikerült megvezetnie, a sok-sok nyommal és információval félrevezetni, összezavarni. De jó volt ez így, mert ez kellett ahhoz, hogy magával sodorjon a történet, élvezzem az eseményeket, az összefüggéseket és a végén pofára essek, mert nem vettem észre a nyilvánvalót.

A mozgalmassága mellett a történet pszichológiája is megdöbbentő. Mindig elcsodálkozom azon, hogy a gyerekkori élmények mennyire befolyással vannak a felnőttre és milyen meghatározó szerepet játszanak bizonyos momentumok, események az egyes felnőttkori reakciókban. Talán elcsépelt dolognak tűnik, hogy a problémás gyerekkor kiváltója lehet az erőszakos felnőttkori tetteknek, de ez akkor is megcáfolhatatlan tény. Csak épp ezt normál életet élő emberként nehéz felfogni, mert akiben nincs meg ez a fajta késztetés, nem élteti a bosszú, nincs meg benne az ölés vágya, az nehezen érti meg ezt a fajta elvont gondolkodást. És éppen ezért megdöbbentő minden egyes alkalommal, ha erről olvasok. Ahogy az is, hogy az ilyen típusú emberek mennyire jó színészek és mennyire megtudják téveszteni a környezetüket. Amikor ilyen könyvet olvasok, akkor egy darabig mindenkire sokkal gyanakvóbban tekintek.

Tetszett ez a rész is, de a második kötet, az Ördögi játszmák zsenialitását nem tudta még egyszer megismételni. Ha az öt csillagos - vagyis tíz pontos volt - akkor ez nem lehet annyi. De nem marad el sokkal mögötte. Mindenképpen olvasásra érdemes, igényes, elgondolkoztató és borzongató sorozat.

Folytatás »

Angela Marsons: Egy élet ára (Kim Stone 3.)

Kim Stone felügyelő karakterével a szerző egy különc viselkedésű, bizonyos szempontból antiszociálisnak is tekinthető, ugyanakkor végtelenül lelkiismeretesés az elveihez ragaszkodó nyomozót állított a történetei középpontjába. Olvashattam már arról, hogy milyen, amikor ártatlan kislányok gyilkosának a nyomába ered, amikor az intellektusát méri össze egy kegyetlen és számító pszichopatával - mindkettő remekül sikerült történet, élvezetes sztori. Kim és a csapata most egy eddig számukra még ismeretlen szituációban találják magukat, olyan ügyben kérik fel nyomozónak, amely nem illeszkedik a profiljukba: most nem gyilkosokat kell előkeríteni, hanem két kislányt, akit elraboltak és akiért váltságdíjat követelnek. Ez azonban nem az első ilyen eset: egy évvel ezelőtt már történt egy kísértetiesen hasonló rablás - azóta csak az egyik gyermek került elő, a másik - illetve a teste - hollétéről továbbra sincs semmi hír.

Értékelés: 9 pont a 10-ből
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2017.
Terjedelem: 399 oldal
Borító ár: 3.490,- Ft
Fordította: Őri Péter
Sorozat: Kim Stone
A mű eredeti címe: Lost Girls
Előzmény:
1.) Elfojtott sikoly
2.) Ördögi játszmák
Folytatás:
4.) Halálos játék
5.) Vérvonal
Kategória: krimi, thriller

Angela Marsonsnak nagyon jó érzéke van ahhoz, hogy miként szítsa fel az érdeklődést és tartsa azt fenn - egészen a történet végéig. Ez a gyerekrablás minden csak nem teljesen normális - bár véleményem szerint egyik gyerekrablás sem tekinthető annak. Az, hogy egy különösen beteg elme van az események mögött nem kérdés, hiszen kegyetlen játékot űz a gyereket szüleivel és a nyomozókkal egyaránt.  

Stone nyomozóról az első kötetben kiderült, hogy különösen érzékenyen reagál a gyerekekkel - főleg a kislányokkal - történt kegyetlenkedésekre, a velük szemben elkövetett bűnökre. Ezt figyelembe véve nem is annyira meglepő, hogy még a szokásosnál is jobban megviselik az események. És a szerző ebben nagyon jó: az érzelmek és a helyzetre adott felfokozott reakciók leírásában és átadásában. Ezekből pedig most bőven akad, hiszen a szituáció érzelmileg kifejezetten megterhelő - mindenki számára.

Az érintett családok nem csak azzal szembesülnek, hogy gyermeiket elrabolták, hanem azzal is, hogy csak az egyikük térhet vissza: az amelyikért a legtöbbet kínálják a szülei váltságdíjként. Borzasztó és idegörlő játék ez, amely még azokat is egymás ellen fordítja, akik eddig kitartottak egymás mellett és mindenben támogatták egymást. Ahogy az lenni szokott ez a helyzet csak a kiindulópont, amelyet tovább színesít az egyes családok magánéleti problémája és a rejtegetett titkok súlya. Gyönyörűen vezeti mindezt elő a szerző és annyi érzelem jelenik meg a lapokon, hogy azokban a szereplőkön kívül az olvasó is szinte fuldoklik. A nyomozócsapat beköltözik az egyik érintett család házába és közvetlen közelről láthatják, illetve élik át ők maguk is az egész helyzetet.

A lányok utáni nyomozás nem is igazán nyomozás, nem más, mint a sötétben tapogatózás tipikus esete, hiszen nagyon jól kitervelt rablásról van szó, ami után elenyésző mennyiségű nyom maradt hátra. Teljes a hírzárlat, nem indul kutatás a lányok után  így még nehezebb a rendőrök helyzete. Egy helyben toporognak a nyomozók, miközben egyre nő a feszültség a házban, amelynek természetesen az is részét képezi, hogy a rendőrségen egyre nagyobb a nyomás, viszont eredményt nem tudnak felmutatni. Éppen ezért tűnik úgy, hogy Stone nyomozó és csapata most nincs teljesen a helyzet magaslatán, de Kim ettől függetlenül is határozottan jól kezeli a helyzetet és nagyon érzékenyen reagál a hangulati változásokra és a szülők reakcióira.

A hosszú felvezetés és az apró információk egymás mellé illesztése végül meghozza a gyümölcsét és sikerül felgombolyítani az események fonalát, kézre keríteni az elkövetőket és persze megismerni tetteik indokait. Az egy évvel ezelőtti események komor hátterek festenek a jelenlegi történéseknek és tovább növelik a feszültséget.

Voltak bizonyos nyomozati lépések a regényben, amelyekkel kapcsolatban nem értem, hogy miért nem gondoltak rá korábban, akkor talán sikerül hamarabb előrébb lépni a végkifejlet ügyében. Bár az is igaz, hogy amikor több felől is rágják és tépázzák az ember idegeit, minden mozdulatát nyomon követi egy sztorira éhes újságíró, akkor nem könnyű odafigyelni arra, ami egyébként egyértelműnek tűnik. Nem túl meglepően Kim agya egyszerre több dolgon is jár, mert a korábbi, már lezártnak hitt esete sem hagyja nyugodni, ez pedig megosztja mind a figyelmét, mind a rendelkezésére álló erőforrásokat.

Egyszerre nyomasztó és érdekes ez a regény, annak minden szála. Megmutatja, hogy a bűnös nem mindig akar az lenni, ami éppen és vannak helyzetek, amikor az élet kényszeríti rá az embert olyan döntések meghozatalára, amelyek egyébként normál helyzetben meg sem fordulnának a fejében. Helyzetek, döntések, emberi reakciók és következmények - ez az alapfelállás Angela Marsons regényeiben, de ezekből az összetevőkből minden egyes alkalommal színes, élvezetes, ugyanakkor nyomasztó és a mindennapi életben is jelen lévő, elgodolkoztató történeteket tár az olvasó elé.

Nagyon komoly témát feszeget a könyv - ismét -, és nagyon kegyetlen a kiinduló helyzet, de Kim Stone sem egyszerű nyomozó, hanem egy hányatatott sorsú és egyedi gondolkodású, a végletekig kitartó rendőr. Kim ebben a kötetben különleges társakat kap a nyomozáshoz: egy túsztárgyalót és egy kapcsolattartó tisztet - mindkettőjük érdekes színtfoltját jelentette a történetnek. Ahogy az egyik szülő és Kim múltbeli kapcsolata is, amelynek köszönhetően egy kicsit bepillanthatunk a nyomozó gyerekkorának néhány fontosabb pillanatába. Ami viszont még ennél is jobban érdekel, az nem más, mint hogy mi lesz a jövőben, hiszen Kim és ... No, de erről inkább hallgatnék. Majd talán a következő kötetben jobban kibontja a szerző ezt a szálat. Mi tagadás, már alig várom - ahogy a Stone csapat következő esetét is.

Folytatás »

Angela Marsons: Ördögi játszmák (Kim Stone 2.)

Emlékszem az érzésre - szerintem sosem fogom feledni -, amikor a sorozat első kötetét olvastam: egyszerre volt izgalmas, borzongató, megdöbbentő és emlékezetes. Kim Stone egy egészen különleges detektív, akit leginkább egy reklámfilm tartós elemmel működtetett aranyos, rózsaszín bundájú állatkájához tudnék hasonlítani, aki sokkal, de még annál is sokkal tovább bírja, mint a többiek - ő ugyanis egyszerűen nem tud leállni. Persze mindennek megvan a maga oka, amely elsősorban Kim múltjában keresendő, de ettől a nyomozót csak még érdekesebben megrajzolt karakternek éreztem.
Annyira tetszett az első rész, hogy folyamatosan a megjelenéseket pásztáztam, hátha felfedezem - a kiadó részéről egyébként sokkal korábbra ígért - folytatás nyomdába, illetve boltokban kerülésének hírét. Le is csaptam a kötetre abban a pillanatban, amint csak megtehettem, és az olvasást sem halogattam sokáig.

Értékelés: 10/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 363 oldal
Borító ár: 3.490,- Ft
Fordította: Dr. Imre Balázs
Sorozat: Kim Stone
A mű eredeti címe: Evil Games
Előzmény:
1.) Elfojtott sikoly
Folytatás:
3.) Egy élet ára
4.) Halálos játék
5.) Vérvonal
Kategória: krimi, thriller

Angela Marsons ezúttal is remek történetet alkotott, még akkor is, ha némiképp változtatott az eddig alkalmazott technikán - az alapok viszont ugyanazok maradtak. Akkor most mi változott és mi nem? A korábbi kötettel ellentétben, ahol ugyan szintén beleláttunk a gyilkos fejébe, de fogalmunk sem volt róla, hogy ki az elkövető, most biztosan tudjuk, hogy ki a rossz fiú... akarom mondani rossz lány. Mert Kim Stone ellenfele most nem más, mint Alexandra Thorne, a feddhetetlen szakmai életű pszichiáter, akinek betegei egymás után követnek el megdöbbentő, illetve törvényt sértő tetteket. A furcsa esetek ügyében vizsgálódó Stone nyomozó összetalálkozik Thorne kisasszonnyal és egyből érzi, hogy valami nincs rendben a nővel, de a megérzéseinek senki sem hisz. Csak úgy tud magyarázatot találni az előérzete által sugalltakra, ha aláveti magát a doktornő kezelésének - még akkor is, ha tisztában van vele, hogy gyermekkora tragikus eseményei miatt könnyű prédát jelent a pszichiáter számára.

A szerző már a kezdetektől kezdve arra törekszik, hogy az olvasó tisztában legyen vele, Alexandra Thorne veszélyes, elszánt és okos - vagyis mindenben méltó ellenfele a felügyelőnek. Egy nagyon dinamikus és kiegyenlített, de annál inkább lebilincselő párbajnak lehettem tanúja, amely szó szerint a lapokhoz szegezett, ugyanis szörnyű kínokat álltam ki, ha valami okból félre kellett tennem a könyvet. A történet izgalma abban rejlik, ahogy a felek összecsapnak, ahogy az akaratok egymásnak feszülnek, amilyen technikákat bevetnek a másik legyőzésére.

Már az első kötetben is érezni lehetett a potenciált, ebben a kötetben pedig kihasználásra is kerül minden lehetőség, amitől jó és még annál is jobb lesz egy történet. De tényleg. Nem tudok belekötni a cselekménybe, nem találok fogást az események és a lelki tényezők leírásán - minden úgy kerek, ahogy az ebben a könyvben szerepel. Először azt hittem, hogy a motiváció egy kicsit sántít, de a pszichológiai fejtegetések meggyőztek arról, hogy vannak emberek, akiknek cselekedeteiben akkor sem kell logikát keresnem, ha egyébként kívülről kifogástalannak tűnik az életük.

Látszat és bizalom, ezzel a két szóval lehetne a legkifejezőbben leírni ezt a regényt. Látszat, mert Alex Thorne végtelen türelemmel, elszántsággal és kitartással építette fel azt az életet, amelynek takarásában most elköveti gaztetteit. Bizalom, mert legyen az orvos akár a testünk, akár a lelkünk gyógyítója, a kitárulkozás minden esetben bizalom kérdése. Csúnya és még annál is csúnyább dolog, ha valaki éppen ezt a gyengeségünket használja ki.

A pszichológiai fejtegetések és a rá nehezedő nyomás eredményeként a korábban megállíthatatlan nyomozó is megtorpan egy kicsit, ugyanakkor múltja egyes titkai is feltárulnak, talán érthetőbbé válik a viselkedése - ezáltal pedig közelebb is kerül az olvasóhoz. Karakterének felépítésében és megítélésében jelentős szerepet játszik, hogy a szerző nem leírja és elmondja, hanem a tetteivel mutatja be a nyomozó különleges, ám annál értékesebb és sérülékeny személyiségét. Hogy a többi szereplő? Róluk is esik némi említés, de szívesen olvastam volna több mindenről velük kapcsolatban. Talán majd legközelebb.

A két nő párbaja végig élvezetes és izgalmas. Bár úgy tűnik, hogy az ellenfelek már az elejétől kezdve ismertek, a szerző mégis képes elbizonytalanítani az olvasót és más elkövetők felé terelni a gyanút. Tetszett az is, hogy a megoldás végül is onnan érkezett, ahonnan senki sem számított rá. A fő összecsapás kibontakozása mellett ott van a másik történetszál is, amely a brutalitása ellenére is háttérbe szorul egy időre, de amikor előkerül annál nagyobb meglepetést okoz. Van egy olyan érzésem, hogy a szerző ezzel akarta kompenzálni azt, hogy a másik esetben már az elején nyilvánvalóvá tette az elkövető személyét.

Akármeddig is ragozom, akkor is ugyanaz lesz a véleményem: ez egy remekül felépített és színvonalas történet, amely képes végig fenntartani az érdeklődést, kiváló szórakozást nyújt és még csavart is tartogat a végére. Sorozatfüggőknek tökéletes. Ha valaki azonban nem akar belebonyolódni a folytatások és a várakozások okozta problémába, akkor akár önálló kötetként is olvashatja ezt a történetet, mert úgy is megállja a helyét. Az biztos, hogy én legalább olyan izgalommal fogom várni a folytatás megjelenését, ahogy ennek a résznek a nyomdába kerülését vártam - vagy még annál is jobban. Aki szereti a krimit, annak pedig nagyon ajánlom a kötettel való megismerkedést, biztos vagyok benne, hogy remekül fog szórakozni.

Folytatás »

Angela Marsons: Elfojtott sikoly (Kim Stone 1.)

Furcsa véletlenekre képes az élet, ami miatt elgondolkozok azon, hogy van-e egyáltalán véletlen, de ebbe most ne menjünk mélyebben bele. Maradjunk inkább annál, hogy furcsa véletleneket produkál az élet - erre a könyvre pedig ez különösen és halmozottan igaz. Ugyanis pont így felfedeztem ezt a regényt annak a kiadónak a kínálatában, akitől egyébként még nem vettem semmit. Ami persze még mindig nem jelenti azt, hogy a kiadó az én vásárlásaim miatt fog majd nyereséget elkönyvelni, de ennek a sorozatnak a köteteire biztosan vevő leszek.

A másik véletlen az, hogy már a regény olvasását követően, de még a poszt megírása előtt - csak úgy - rákattintottam Lobo Popkult, csajok, satöbbi oldaláról valamikor korábban letöltött és még meghallgatásra váró egyik fájlra, hogy belehallgassak, és csodák csodája éppen a krimikről és a női nyomozókról szólt a beszélgetés. Pont a hangulatomhoz és a témához illő volt a - véletlen - választásom.

Értékelés: 9/10
Kiadó: General Press
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 357 oldal
Borító ár: 2.990,- Ft
Fordította: Szieberth Ádám
Sorozat: Kim Stone
A mű eredeti címe: Silent Scream
Folytatás:
2.) Ördögi játszma
3.) Egy élet ára
4.) Halálos játék
5.) Vérvonal
Kategória: krimi, thriller

Kim Stone a Középnyugat-angliai Rendőrség nyomozója, aki leginkább megoldott ügyeinek kimagasló statisztikájáról, illetve nem éppen emberbaráti és szabályzatnak megfelelő viselkedéséről híresült el - azt is mondhatnánk, hogy Stone nyomozó nem egyszerű eset, és ez fedi is a valóságot. A Black Country-t vagyis  a"fekete vidék"-nek nevezett területet is magába foglaló rendőrkapitányság működési határain belül magas a munkanélküliség, ezért a legtöbb bűnügy ehhez kapcsolódik - de van, amikor mégsem. A nyomozót és csapatát olyan bűnesethez riasztják, amelynél a saját kádjának fürdővizében megfulladt női holttestet találnak - ez lehetne akár öngyilkosság is, de az idegenkezűség már a helyszínen bizonyítást nyer. Ahol egy gyilkosság van, ott több is várható, újabb haláleset történik, a nyomozás szálai pedig egy parlagon heverő területhez vezetnek.

A regény tulajdonképpen két bűncselekmény sorozat - egy múltbeli és egy jelenkori - felderítését helyezi a középpontba, amelyek természetesen kapcsolatban állnak egymással. A város határában álló Crestwood Intézet valamikor - tíz évvel ezelőtti bezárásáig - árvaházként működött, de ma üresen áll. Mellette található az a mező, amelyen a helyi professzor ásatásokat akar végezni, és amelynek engedélyezését két éven keresztül folyamatosan beadványokkal akadályozták. Amikor azonban a Crestwood bezárásának időpontjában az intézményben dolgozók sorra gyilkosság áldozatai lesznek, ráadásul az egyikük határozottan tiltakozott az ásatások ellen, akkor Stone nyomozót is érdekelni kezdi az a senki földje - a vizsgálat pedig régóta elásott titkokat hozott a felszínre: három kislány csontvázát.

Ez a könyv nagyon veszélyes: a pörgését és az intenzitását tekintve mindenképp. Az olvasó belekezd, aztán csak azt veszi észre, hogy félrerakni is alig tudja, mert olyan mozgalmas, erős és feszített tempójú a történet, hogy képtelenségnek tűnik megválni tőle. Kim Stone felügyelő egy igazán talpraesett és alapos nyomozó, ugyanakkor azt sem szabad elhallgatni, hogy szinte megszállott a bűnüldözés területén. Ez az ügy pedig különösen felzaklatja, és a korábbiaknál is több időt, illetve energiát fektet bele, ami viszont már igazi csúcsteljesítménynek számít. Mondom: megszállott. Oka is van mindennek: Kim árvaházban nőtt fel, maga is megtapasztalta a rendszer negatív hatásait, pont ezért dühíti fel mindenki másnál jobban az, amire a nyomozás során rájön, és éppen ezért tesz meg mindent annak érdekében, hogy megtalálja a fiatal lányok gyilkosát. Elképesztő mértékű kitartással végzi a nyomozói munkát, a kihallgatásokat, deríti fel a múltbeli kapcsolatokat, és a cél érdekében sorozatosan hagyja figyelmen kívül a szabályzatban foglaltakat.

A vele együtt négy tagból álló nyomozói csapat ennél különbözőbb személyiségekből már nem is állhatna össze, de a módszer működik, az elért eredmények pedig helyettük is beszélnek. Kim társa a terepen Bryant őrmester, aki családos ember, feleséggel és a felnőtt korba éppen belépő lánnyal, a felettese mellett maga a nyugalom és a megbízhatóság. Kevin Dawson őrmester ezzel szemben egyedülálló, éppen párkapcsolati nehézségekkel küzd, de a Stone nyomozó utasításait szó nélkül és megbízhatóan teljesíti. Stacey Wood munkahelyi és magánéletét is a számítógép előtt töltve éli - kedvenc játéka a World of Warcraft -, de talán pont ezért verhetetlen abban, ha a világhálóról kell információt előbányásznia - kitűnő háttérmunkát ad a nyomozáshoz.

"Sok tudós töprengett már a nagy kérdésen, hogy a pszichopata vajon annak születik vagy azzá lesz? Nincs választásuk, ahogy nekem sincs."

Azt képzelhetnénk, hogy a történetnek csak egy szála van, a nyomozás, de ez nem így van: időnként, egy-egy fejezet erejéig olvashatunk egy olyan ikerpár két tagjának éltéről is, akik annak idején a Crestwoodban laktak, illetve rövid időre bepillantást nyerhetünk a pszichopata elkövető gondolataiba is. A múlt nem adja könnyen féltve őrzött titkait, bonyolultak a kapcsolatok, az összefüggések, és persze mindenki titkol valamit, a féligazságokból pedig rendkívül nehéz kihámozni a lényeget. A nyomozás során fény derül az érintett szereplők által elkövetett gyarló tettekre, amelyek egyike sem dicséretes, de mégis mindegyik eltérő megítélés alá esik: van, aki kevésbé bűnös, és van, aki velejéig romlott. A nyomozó és csapata egyik helyszínről a másikra rohan, Kim iszonyatos tempót diktál, közben persze magát sem kíméli, és ahogy halad előre az ügy felgöngyölítése, úgy érezhető az egyre növekvő feszültség.

A nyomok, amelyeket követni kell, ott vannak a lapokon, Kim és csapata kiássa a mélyből, megosztja az észrevételeit az olvasóval, és nem kis büszkeséggel jelentem ki, hogy az információmorzsákat felcsipegetve és egymás mellé rakosgatva sikerült kikövetkeztetnem a gyilkos személyét. No, persze ez nem jelenti azt, hogy zseni vagyok, vagy kiszámítható lenne a regény, mert amíg erre koncentráltam, addig a másik szálon szépen behúzott a csőbe a szerző, és csak pislogtam nagyokat, amikor rájöttem, hogy a leleplezéssel bizony még nem oldottam meg az ügyet, mert egy nagyon fontos dolgot, az indító jelenetet, illetve annak minden következményét figyelmen kívül hagytam. Átvágtak a palánkon rendesen, mert a végső megoldás sokkal izgalmasabb és megdöbbentőbb volt, mint amire én valaha is gondoltam volna.

Nagyon jó kis sorozatkezdő kötet ez, amely egyszerre mozgalmas és csavaros krimi, nagyszerű karakterábrázolás, illetve megdöbbentő szociográfia. A leírtak lélektanilag is képesek megviselni az olvasót, mert nem hiszem, hogy van olyan ember, aki ki tudja vonni magát a gyilkosságok alanyaival szemben elkövetettek, valamint az elkövetés módjának oka és módszere által összességben generált hatás alól - biztosan eljön az az oldalszám, amikor mindenkinek kinyílik az a bizonyos bicska a zsebében.

Ami miatt sok volt számomra ez a történet, az maga a főszereplő: Kim Stone olyan, mint a reklámban is látható, speciálisan tartós elemmel működő rózsaszín bundájú plüssnyuszi, aki mindenkinél tovább bírja a tempót. Ezzel alapvetően még nem is lett volna semmi baj, mert kedvelem a "tökös" női főszereplőket, akiket nem lehet egykönnyen félreállítani, de ennek is van valahol egy határa. A legnagyobb problémám Kim szabálykezelésével volt. Lehet valaki sikeres és rendelkezhet maximális hivatástudattal, de azért ne szegjen meg minden szabályt, ne vegyen semmibe minden utasítást - főleg ne olyan módon, ahogy tette azt Kim. Nem csoda, hogy a főnöke kezében mindig ott volt a stresszlabda. Szerintem ezt a vonalat egy kissé eltúlozta a szerző, ugyanakkor bízom abban is, hogy a következőkben azért kezelhetőbb lesz ez a helyzet, mert erre utaló jelek már vannak a kötet végén.

Szóval jó volt ez, nagyon jó: pörgős, feszített tempójú, megdöbbentő és kellően csavaros. Várom a következő kötetet, ezt a részt pedig ajánlom minden krimit olvasó számára.

Folytatás »