vasárnap, november 13, 2016
Shanara
Emlékszem az érzésre - szerintem sosem fogom feledni -, amikor a sorozat első kötetét olvastam: egyszerre volt izgalmas, borzongató, megdöbbentő és emlékezetes. Kim Stone egy egészen különleges detektív, akit leginkább egy reklámfilm tartós elemmel működtetett aranyos, rózsaszín bundájú állatkájához tudnék hasonlítani, aki sokkal, de még annál is sokkal tovább bírja, mint a többiek - ő ugyanis egyszerűen nem tud leállni. Persze mindennek megvan a maga oka, amely elsősorban Kim múltjában keresendő, de ettől a nyomozót csak még érdekesebben megrajzolt karakternek éreztem.
Annyira tetszett az első rész, hogy folyamatosan a megjelenéseket pásztáztam, hátha felfedezem - a kiadó részéről egyébként sokkal korábbra ígért - folytatás nyomdába, illetve boltokban kerülésének hírét. Le is csaptam a kötetre abban a pillanatban, amint csak megtehettem, és az olvasást sem halogattam sokáig.
Angela Marsons ezúttal is remek történetet alkotott, még akkor is, ha némiképp változtatott az eddig alkalmazott technikán - az alapok viszont ugyanazok maradtak. Akkor most mi változott és mi nem? A korábbi kötettel ellentétben, ahol ugyan szintén beleláttunk a gyilkos fejébe, de fogalmunk sem volt róla, hogy ki az elkövető, most biztosan tudjuk, hogy ki a rossz fiú... akarom mondani rossz lány. Mert Kim Stone ellenfele most nem más, mint Alexandra Thorne, a feddhetetlen szakmai életű pszichiáter, akinek betegei egymás után követnek el megdöbbentő, illetve törvényt sértő tetteket. A furcsa esetek ügyében vizsgálódó Stone nyomozó összetalálkozik Thorne kisasszonnyal és egyből érzi, hogy valami nincs rendben a nővel, de a megérzéseinek senki sem hisz. Csak úgy tud magyarázatot találni az előérzete által sugalltakra, ha aláveti magát a doktornő kezelésének - még akkor is, ha tisztában van vele, hogy gyermekkora tragikus eseményei miatt könnyű prédát jelent a pszichiáter számára.
A szerző már a kezdetektől kezdve arra törekszik, hogy az olvasó tisztában legyen vele, Alexandra Thorne veszélyes, elszánt és okos - vagyis mindenben méltó ellenfele a felügyelőnek. Egy nagyon dinamikus és kiegyenlített, de annál inkább lebilincselő párbajnak lehettem tanúja, amely szó szerint a lapokhoz szegezett, ugyanis szörnyű kínokat álltam ki, ha valami okból félre kellett tennem a könyvet. A történet izgalma abban rejlik, ahogy a felek összecsapnak, ahogy az akaratok egymásnak feszülnek, amilyen technikákat bevetnek a másik legyőzésére.
Már az első kötetben is érezni lehetett a potenciált, ebben a kötetben pedig kihasználásra is kerül minden lehetőség, amitől jó és még annál is jobb lesz egy történet. De tényleg. Nem tudok belekötni a cselekménybe, nem találok fogást az események és a lelki tényezők leírásán - minden úgy kerek, ahogy az ebben a könyvben szerepel. Először azt hittem, hogy a motiváció egy kicsit sántít, de a pszichológiai fejtegetések meggyőztek arról, hogy vannak emberek, akiknek cselekedeteiben akkor sem kell logikát keresnem, ha egyébként kívülről kifogástalannak tűnik az életük.
Látszat és bizalom, ezzel a két szóval lehetne a legkifejezőbben leírni ezt a regényt. Látszat, mert Alex Thorne végtelen türelemmel, elszántsággal és kitartással építette fel azt az életet, amelynek takarásában most elköveti gaztetteit. Bizalom, mert legyen az orvos akár a testünk, akár a lelkünk gyógyítója, a kitárulkozás minden esetben bizalom kérdése. Csúnya és még annál is csúnyább dolog, ha valaki éppen ezt a gyengeségünket használja ki.
A pszichológiai fejtegetések és a rá nehezedő nyomás eredményeként a korábban megállíthatatlan nyomozó is megtorpan egy kicsit, ugyanakkor múltja egyes titkai is feltárulnak, talán érthetőbbé válik a viselkedése - ezáltal pedig közelebb is kerül az olvasóhoz. Karakterének felépítésében és megítélésében jelentős szerepet játszik, hogy a szerző nem leírja és elmondja, hanem a tetteivel mutatja be a nyomozó különleges, ám annál értékesebb és sérülékeny személyiségét. Hogy a többi szereplő? Róluk is esik némi említés, de szívesen olvastam volna több mindenről velük kapcsolatban. Talán majd legközelebb.
A két nő párbaja végig élvezetes és izgalmas. Bár úgy tűnik, hogy az ellenfelek már az elejétől kezdve ismertek, a szerző mégis képes elbizonytalanítani az olvasót és más elkövetők felé terelni a gyanút. Tetszett az is, hogy a megoldás végül is onnan érkezett, ahonnan senki sem számított rá. A fő összecsapás kibontakozása mellett ott van a másik történetszál is, amely a brutalitása ellenére is háttérbe szorul egy időre, de amikor előkerül annál nagyobb meglepetést okoz. Van egy olyan érzésem, hogy a szerző ezzel akarta kompenzálni azt, hogy a másik esetben már az elején nyilvánvalóvá tette az elkövető személyét.
Akármeddig is ragozom, akkor is ugyanaz lesz a véleményem: ez egy remekül felépített és színvonalas történet, amely képes végig fenntartani az érdeklődést, kiváló szórakozást nyújt és még csavart is tartogat a végére. Sorozatfüggőknek tökéletes. Ha valaki azonban nem akar belebonyolódni a folytatások és a várakozások okozta problémába, akkor akár önálló kötetként is olvashatja ezt a történetet, mert úgy is megállja a helyét. Az biztos, hogy én legalább olyan izgalommal fogom várni a folytatás megjelenését, ahogy ennek a résznek a nyomdába kerülését vártam - vagy még annál is jobban. Aki szereti a krimit, annak pedig nagyon ajánlom a kötettel való megismerkedést, biztos vagyok benne, hogy remekül fog szórakozni.
Annyira tetszett az első rész, hogy folyamatosan a megjelenéseket pásztáztam, hátha felfedezem - a kiadó részéről egyébként sokkal korábbra ígért - folytatás nyomdába, illetve boltokban kerülésének hírét. Le is csaptam a kötetre abban a pillanatban, amint csak megtehettem, és az olvasást sem halogattam sokáig.
 |
| Értékelés: 10/10 Kiadó: General Press Kiadás éve: 2016. Terjedelem: 363 oldal Borító ár: 3.490,- Ft Fordította: Dr. Imre Balázs Sorozat: Kim Stone A mű eredeti címe: Evil Games Előzmény: 1.) Elfojtott sikoly Folytatás: 3.) Egy élet ára 4.) Halálos játék 5.) Vérvonal Kategória: krimi, thriller |
A szerző már a kezdetektől kezdve arra törekszik, hogy az olvasó tisztában legyen vele, Alexandra Thorne veszélyes, elszánt és okos - vagyis mindenben méltó ellenfele a felügyelőnek. Egy nagyon dinamikus és kiegyenlített, de annál inkább lebilincselő párbajnak lehettem tanúja, amely szó szerint a lapokhoz szegezett, ugyanis szörnyű kínokat álltam ki, ha valami okból félre kellett tennem a könyvet. A történet izgalma abban rejlik, ahogy a felek összecsapnak, ahogy az akaratok egymásnak feszülnek, amilyen technikákat bevetnek a másik legyőzésére.
Már az első kötetben is érezni lehetett a potenciált, ebben a kötetben pedig kihasználásra is kerül minden lehetőség, amitől jó és még annál is jobb lesz egy történet. De tényleg. Nem tudok belekötni a cselekménybe, nem találok fogást az események és a lelki tényezők leírásán - minden úgy kerek, ahogy az ebben a könyvben szerepel. Először azt hittem, hogy a motiváció egy kicsit sántít, de a pszichológiai fejtegetések meggyőztek arról, hogy vannak emberek, akiknek cselekedeteiben akkor sem kell logikát keresnem, ha egyébként kívülről kifogástalannak tűnik az életük.
Látszat és bizalom, ezzel a két szóval lehetne a legkifejezőbben leírni ezt a regényt. Látszat, mert Alex Thorne végtelen türelemmel, elszántsággal és kitartással építette fel azt az életet, amelynek takarásában most elköveti gaztetteit. Bizalom, mert legyen az orvos akár a testünk, akár a lelkünk gyógyítója, a kitárulkozás minden esetben bizalom kérdése. Csúnya és még annál is csúnyább dolog, ha valaki éppen ezt a gyengeségünket használja ki.
A pszichológiai fejtegetések és a rá nehezedő nyomás eredményeként a korábban megállíthatatlan nyomozó is megtorpan egy kicsit, ugyanakkor múltja egyes titkai is feltárulnak, talán érthetőbbé válik a viselkedése - ezáltal pedig közelebb is kerül az olvasóhoz. Karakterének felépítésében és megítélésében jelentős szerepet játszik, hogy a szerző nem leírja és elmondja, hanem a tetteivel mutatja be a nyomozó különleges, ám annál értékesebb és sérülékeny személyiségét. Hogy a többi szereplő? Róluk is esik némi említés, de szívesen olvastam volna több mindenről velük kapcsolatban. Talán majd legközelebb.
A két nő párbaja végig élvezetes és izgalmas. Bár úgy tűnik, hogy az ellenfelek már az elejétől kezdve ismertek, a szerző mégis képes elbizonytalanítani az olvasót és más elkövetők felé terelni a gyanút. Tetszett az is, hogy a megoldás végül is onnan érkezett, ahonnan senki sem számított rá. A fő összecsapás kibontakozása mellett ott van a másik történetszál is, amely a brutalitása ellenére is háttérbe szorul egy időre, de amikor előkerül annál nagyobb meglepetést okoz. Van egy olyan érzésem, hogy a szerző ezzel akarta kompenzálni azt, hogy a másik esetben már az elején nyilvánvalóvá tette az elkövető személyét.
Akármeddig is ragozom, akkor is ugyanaz lesz a véleményem: ez egy remekül felépített és színvonalas történet, amely képes végig fenntartani az érdeklődést, kiváló szórakozást nyújt és még csavart is tartogat a végére. Sorozatfüggőknek tökéletes. Ha valaki azonban nem akar belebonyolódni a folytatások és a várakozások okozta problémába, akkor akár önálló kötetként is olvashatja ezt a történetet, mert úgy is megállja a helyét. Az biztos, hogy én legalább olyan izgalommal fogom várni a folytatás megjelenését, ahogy ennek a résznek a nyomdába kerülését vártam - vagy még annál is jobban. Aki szereti a krimit, annak pedig nagyon ajánlom a kötettel való megismerkedést, biztos vagyok benne, hogy remekül fog szórakozni.
Posted in: 10 pontos,Angela Marsons,General Press,Kim Stone,könyvértékelés,krimi
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése