Jennifer Ashley: Lady Isabella botrányos házassága (Mackenzie fivérek 2.)

A sorozat előző kötete kellemes meglepetéssel szolgált a számomra: Lord Ian-t igazán különleges és egyben érdekes karakternek találtam, a róla szóló történetnek pedig sikerült magával ragadnia. Nem volt tehát kérdés, hogy folytatni fogom a sorozatot, mégis egy év telt el, mire úgy döntöttem, hogy belevágok a következő Mackenzie fivér regényébe - ez viszont nem a sorozatot minősíti, hanem inkább az én olvasási szokásaimat és hangulatváltozásaimat jellemzi.

Lady Isabella és Lord Mackenzie - ez esetben Mac-ről van szó - már az előző kötetben is feltűnt, néhány utalás is elhangzott velük kapcsolatban - éppen ezért a személyeik és a közös múltjuk elég érdekesnek tűnt ahhoz, hogy felkeltsék az érdeklődésem és olvasásra sarkaljanak.

Értékelés: 7/10
Kiadó: Kossuth Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 352 oldal
Fordította: Megyeri Andrea
Borító ár: 1.800,- Ft
A mű eredeti címe:
Lady Isabella's Scandalous Marriage
Sorozat: Mackenzie fivérek
Előzmény:
1.) Lord Mackenzie tébolya
Folytatás:
3.) Lord Cameron bűnei
4.) Hart hitvese
5.) Szabadító szerelem
5,5.) A vad Mackenzie
6.) Mackenzie férfias játékai
7.) A tökéletes nevelőnő
Műfaj: történelmi romantikus
E-könyvként is kapható (490,- Ft).

Történetünk kezdetén Lady Isabella és Mac különélése immár a negyedik évbe lépett: ennyi idő óta nem is szóltak egymáshoz, látni is csak futólag látták a másikat. Csakhogy a Lady feltűnik az éppen aktot festő Lord műtermében, és aggodalmát fejezi ki egy tudomására jutott üggyel kapcsolatban. Valaki ugyanis tökéletesen utánozza Mac technikáját, a színeit, az ő nevével szignózza a képeket és még el is adja azokat, amit pedig Mac soha sem tett meg és továbbra sem mutat erre hajlandóságot - a titokzatos festő ráadásul még hasonlít is rá. A Lady rövid látogatása felkavarja a Lord egyébként sem békés lelki világát és érzéseit, aki ezért keresni kezdi a volt felesége társaságát. Mac kitűzi maga elé az új célt: újra meghódítja a volt felesége szívét és visszaszerzi őt - csak ezúttal másként, mint tette azt a múltban.

A regény eleje nagyon jól indult: jelenkori történések, múltbeli események morzsái, pergő párbeszédek és pikáns jelenetek váltották egymást, miközben egyre jobban megismerhettem a szereplőket. Mac egy igazi festő bohémságával éli a mindennapjait, csak egy valamiből nem hajlandó engedni: hűséges a feleségéhez - még akkor is, ha azzal majd négy éve nem váltott egy szót sem. A Lady ezzel szemben egy határozott nő benyomását kelti, aki fiatal tehetségek felkarolásával és bemutatásával foglalkozik - ám az ő magánélete is feddhetetlen. Isabella és Mac kapcsolata a kommunikáció hiánya ellenére is beszédes, hiszen a Lady egy olyan házban lakik, amelyet Mac bérel a számára, valamint ő fizeti a szolgáit és biztosít az életviteléhez szükséges minden anyagi támogatást.

Nem kétséges tehát, hogy Mac továbbra is szerelmes a feleségébe, de az, hogy miért kerültek a házasok ilyen messzire egymástól, csak később derül ki a történetből. Isabella sebe van olyan mély, hogy a megbocsátása kérdéses - ugyanakkor az sem hagyható figyelmen kívül, hogy az idő sok mindenre gyógyírt jelent. Minden együtt volt tehát az izgalmas és élvezetes történethez, és még az sem zavart, hogy ez már a szerelmesek második esélye a boldogságra - mert legalább ugyanolyan izgalmasnak találtam az erőfeszítéseiket, mintha az első találkozás bizsergető izgalmáról olvastam volna. Egyszerűen szórakoztató volt. Legalábbis egy darabig, mert utána néhány dolgot a szerző túlzásba vitt és ez nem tett jót a történetnek - legalábbis az én megítélésem szerint.

Külön piros pont azért, hogy a Lord és a Lady nem követeli magának az összes figyelmet, hanem felbukkannak a korábban megismert és megkedvelt szereplők - Lord Ian és Beth -, valamint legalább ugyanennyi jelenet jut a következő kötetek résztvevőinek is.

Mindezek ellenére is azt kell mondanom, hogy ez a regény nem érte el az első kötet színvonalát. Mac bármennyire is érdekes és kedvelhető karakter, nem tudta felülmúlni Lord Ian "tébolyból" adódó különleges személyiségét és az élet mindennapi dolgaira adott - sokszor megmosolyogtató - egyedi reakcióit. Sajnos ez a kötet az események és a lényegi történések szempontjából valahogy lassabb volt, mint az előző. A romantikus érzelmek fejlődése közé - vagy köré - szőtt krimi szál is lényegesen gyengébb, sutább lett, mint az arra számítottam - gyakorlatilag alig hozott valami izgalmat a történetbe.

Összességében jó volt, de nem ért fel az első részhez. Lady Isabella és Mac Mackenzie karakterét még ennél is izgalmasabbnak gondoltam - bár tény, hogy olvasás közben végül is nagyon jól szórakoztam. Az elejtett mondatokból arra következtetek, hogy Lord Cameron bűnei is hasonlóan szórakoztató történetet fognak jelenteni a számomra. Majd kiderül, ha elolvasom - talán hamarosan sor is kerül rá.

Folytatás »

Jennifer Ashley: Lord Mackenzie tébolya (Mackenzie fivérek 1.)

Némiképp távolságtartással kezelem a történelmi romantikus regényeket, bár ennek okát magam sem tudom konkrétan meghatározni. Igazából nincs a kategóriával semmi bajom, de akkor is csak mértékkel fogyasztom az ilyen típusú regényeket, valamint akkor is igyekszem körültekintően válogatni. A Mackenzie fivérek magánéletét, érzéki kalandjait bemutató történetekről azonban eddig csak jókat hallottam - gondoltam, teszek egy próbát a sorozattal. Már csak azért is, mert nagyon felkeltette a kíváncsiságom az első kötet címében emlegetett téboly - naná, hogy az abnormalitás sokkal vonzóbb a regényekben, mint a megszokott viselkedés.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Kossuth Könyvkiadó
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 376 oldal
Fordította: Gálvölgyi Judit
Borító ár: 1.800,- Ft
A mű eredeti címe:
The Madness of Lord Ian Mackenzie
Sorozat: Mackenzie fivérek
Folytatás:
2.) Lady Isabella botrányos házassága
3.) Lord Cameron bűnei
4.) Hart hitvese
5.) Szabadító szerelem
5,5.) A vad Mackenzie
6.) Mackenzie férfias játékai
7.) A tökéletes nevelőnő
Műfaj: történelmi romantikus
E-könyvként is kapható (990,- Ft).

Lord Ian Mackenzie még a különc Mackenzie testvérek között is egyedinek számít: a gyerekkorát egy elmegyógyintézetben töltötte, és bár vannak különleges képességei, az is messziről látszik rajta, hogy valami nagyon nincs rendben vele - a legtöbben azt mondják rá, hogy őrült, de a probléma ennél azért összetettebb. Lordunknak különös szenvedélye van: Ming korabeli tálkákat gyűjt és hihetetlen pontossággal határozza meg azok eredetiségét és értékét. Ian-t ugyanakkor gyilkossággal is vádolják, emiatt pedig öt éve üldözi a rendőrség, és csak azért nem tartóztatták még le, mert a család neve és a bátyja rangja őt is megvédi.

Mrs. Beth Ackerley özvegy, az első férjét, a helyi lelkészt egy év házasság után vesztette el, majd egy gazdag hölgy vette maga mellé társalkodónőnek, aki halála után komoly vagyont hagyott a nőre. Beth tehát olyan helyzetbe került, amely miatt nem véletlenül figyeltek fel rá az - elsősorban anyagi nehézségekkel küzdő - nőtlen férfiak. Történetünk kezdetén Beth éppen jegyben jár, a pénz után áhítozó vőlegényétől pedig nem más, mint Lord Ian Mackenzie menti meg őt - Ian gondolatai innentől kezdve csakis a fiatal özvegy körül forognak.

Alapvetően érdekes volt ez a regény, bár nem abban a formában, ahogy első körben számítottam rá. A skótokról szóló történetekkel kapcsolatban ahhoz szoktam hozzá - valószínűleg csak olyan könyveket olvastam eddig, amiben ez a momentum meghatározó -, hogy mindig elrabolják a szívük hölgyét. Nos, ebben a regényben semmi ilyesmi nem történik, legfeljebb Beth szívét rabolja el Lord Ian - persze mindezt olyan módon teszi, hogy saját maga nincs is tisztában a saját tetteivel, illetve annak következményeivel.

A regény legfőbb vonzereje a számomra Lord Ian karaktere volt, akit leginkább a tébolya tett különlegessé. Az őrülete nem más, mint egy olyan neurobiológiai pervazív fejlődési zavar, amelynek tüneteit csak később, a huszadik század közepén írta le egy osztrák pszichiáter, dr. Hans Asperger. Igen, az Asperger-szindrómáról van tehát szó, amely az autizmus egy enyhébb verziója. A tünetei közé tartozik a szegényes kommunikáció, a gyenge kapcsolatteremtő készség, a szemkontaktus kerülése, az ingerek feldolgozásának nehézsége, a testbeszéd és a gesztusok nem megfelelő értelmezése. Ugyanakkor az említett fejlődészavarral rendelkező emberek átlagon felüli intelligencia szinttel rendelkeznek. Lord Ian pont ilyen: karaktere és viselkedése pontos leírása annak, ahogy egy ilyen betegségben szenvedő ember reagál a világ eseményeire. Véleményem szerint a regény azt is egészen hűen mutatja be, ahogyan a társadalom megítéli a megszokottól eltérő reakciókat adó embert - főleg egy olyan korban, amikor a betegséget még nem is azonosították.

Kifejezetten kedvemre való volt, hogy Beth nem egy burokban felcseperedett, első bálozós szűzlány, hanem egy, az élet viharai által megtépázott, a felemelkedését szerencsés helyzeteknek köszönhető, okos és értelmes nő. Tisztában van a helyzetével, értékelni tudja a biztonságot és képes a külsőségek mögött meglátni a jót és értékeset - ezért is érzi úgy, hogy Ian megérdemli a figyelmét.

A romantika és az érzelmek alakulása önmagában a számomra nem elég, ezért örömmel üdvözöltem, hogy a regény elején felvetett, gyilkossággal kapcsolatos szál nem sikkadt el az érzelmek bimbózásával egyidejűleg, a nyomozás, a rendőrség általi zaklatás végig jelen van a történetben.

A regény nem szenved hiányt pikáns jelenetekben, ugyanakkor ezen a téren sem esik túlzásokba a szerző, jó érzékkel tartja fenn az arányokat, ezzel gyakorlatilag igyekszik a legtöbb olvasója igényének megfelelni. Bár láttam, hogy sokan erotikus regényként emlegetik ezt a történetet, szerintem egyáltalán nem az - inkább történelmi romantikusnak érzem.

Ian mellett időnként feltűnik a Mackenzie család egy-egy férfitagja, így idővel a fivérek mindegyikét, velük együtt pedig jellemző tulajdonságaikat is megismerhettem - vannak akiket sikerült megkedvelnem, és vannak, akiket annyira nem. Mindezekkel együtt körvonalazódik a család politikai helyzete, illetve botrányokkal és fájdalommal átszőtt múltja.

Nem igazán voltak elvárásaim a regénnyel kapcsolatban, talán pont ez az oka, hogy ennyire kellemesen csalódtam benne. Élveztem a történet sodrását, kedvelhető és különleges főszereplőit, érdekes mellékszereplőit. Engem meggyőzött. Kikapcsolódás gyanánt a sorozat következő részeit is biztosan a kezembe fogom venni.

Folytatás »

Laini Taylor: Vér és csillagfény napjai (Füst és csont lánya 2.)

A Füst és csont leánya nem volt más, mint Karou és Akiva misztikus környezetbe helyezett, a kimérák és az angyalok háborújának közepén született, életeken is átívelő szerelmének elbeszélése – egy igazi Rómeó és Júlia történet. A regény minden mondata nagy hatással volt rám: a szereplőket, a háttérvilágot és a cselekményt egyaránt kedveltem. Sokáig kellett várni a folytatásra, de végül is megérkezett magyar nyelven a Vér és csillagfény napjai, és bár a kötet nem olyan gyönyörű és impozáns megjelenésű, mint az elődje – a polcon sem mutatnak túl jól egymás mellett –, ugyanakkor a történet és a hangulat ezúttal is mindenért kárpótol.

Értékelés: 10/10
Kiadó: Kossuth Könyvkiadó
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 376 oldal
Borító ár: 3.490,- Ft
A mű eredeti címe: Days of Blood and Starlight
Fordította: Gálvölgyi Judit
Sorozat: Füst és csont leánya
Előzmény: Füst és csont leánya
Folytatás: Dreams of Gods and Monsters
Kategória: fantasy

Karou, aki korábban semmit sem tudott a származásáról, valamint az általa teljesített küldetések okairól, most már mindennel tisztában van. Emlékszik arra, hogy ki volt ő korábban, és miként keveredett bajba, hogyan ismerte meg a szerelmet és veszítette el az életét – csak azért, hogy tizennyolc évvel később újra rátaláljon korábbi társára, vele együtt pedig minden emlékére, amelyek megkeserítik a viszontlátás, illetve az újra felfedezett érzések örömét. A tudás hatalom és fájdalom is egyben, Karou pedig – aki már tudja, hogy mire szolgál a füst és mire valók a csontok – hátat fordít emberi életének, magához öleli a kimérák gondját. Vajon a lány – akinek neve a szörnyek nyelvén reményt jelent –, illetve az általa végzett mágikus tevékenység szolgálhat-e új reménységgel a kimérák népének? Karou és angyal szerelme ismét az egymással ellentétes oldalon állnak, és nem lehet tudni, hogy számukra létezik-e még közös jövő.

A hangulat továbbra is erős, mindent átható, a szöveg pedig határozottan igényes: a gyönyörű mondatok kellemesen enyhítik a lassan folydogáló történetben rejlő komorságot, vagy éppen hatásosan támasztják alá az egyre növekvő feszültséget és kétségbeesést. A regény nem egy tipikus young adult trilógia második kötet, annál sokkal összetettebb és sötétebb – még véresebb és kegyetlenebb, mint az előzmények ismeretében számítottam rá. A két főszereplő vívódásai továbbra is részei az eseményeknek – az érzéseik bemutatása csodálatos, ritkaság számba menő közös jeleneteik során pedig szikrázik köztük a levegő –, de a romantikus részek mégsem nyomják el az elbeszélés többi részét, nem veszik át az uralmat, hanem mindössze keretet, kellő mértékű motivációt adnak a leírtakhoz.

Kaszba (Marokkó), ami korábban harcosok és családjaik

lakhelye volt, illetve, amit a regény szerint kimérák 

maroknyi serege számára nyújt időlegesen menedéket.

Sokkal lényegesebb, hogy színesedik és bővül – az első kötetben éppen csak nagy vonalakban felvázolt – összetett és különleges, a szörnyek és az angyalok küzdelmét bemutató világ – nem is akármilyen mértékben. A váltott fejezeteknek köszönhetően, Karou és Akiva szemén keresztül mind a kimérák, mind pedig a szeráfok tettei, nézetei és céljai megelevenednek. Ugyanolyan élvezettel olvastam a szörnyek maréknyi csapatának kétségbeesett küzdelmét, Karou emberfeletti erőfeszítését, ahogy az angyalok belső hatalmi harcait, nagyszabású céljaik leírását, valamint Akiva és testvéreinek életéről, múltjáról, a katonák közötti különleges helyzetéről szóló fejezeteket.

Csodálatos a főszereplők karakterfejlődése, illetve a mellékszereplők bemutatása. A legfontosabb talán az, hogy a bohókás, kék hajú lány a kialakult helyzet hatására komoly, a népe érdekében hihetetlen mértékű felelősséget magára vállaló, a gondokkal megküzdő nővé válik – vívódása könnyen megérthető és átélhető, ahogy a döntései, hangulati változásai is jól követhetők. Bár a körülmények nem támogatják, Akiva is megvívja a saját, titkokkal övezett csatáját, de az ideje egy részét lefoglalja a kutatás és a küldetés, ami mindennél fontosabb a számára. Rajtuk kívül még számtalan olyan szereplő bukkant fel, aki képes volt lassanként a szívembe lopni magát, hogy aztán értük is megannyi alkalommal izgulhassak – mert ezekben a napokban a vér uralkodik minden felett.

A füstölő, amely képes a kimérák
lelkének megőrzésére.

Elképesztő hatással volt rám ez a történet, amelynek imádtam minden sorát, mert mindegyik a szívemig hatolt, megrezegtetett bennem valamit a mélyben – a hangulat az első oldalon elkapott és végig szorosan tartott. Kifejezetten kedveltem a kimérák leírásait, Karou mágikus tevékenységét, átéreztem a két főszereplő fájdalmát, a saját népük irányában, valamint egy jobb jövő érdekében tanúsított cselekedeteik mögött rejlő elhivatottságukat, az ezzel kapcsolatos bizonytalanságukat. Ez a regény sokkal többről szól, mint a romantika és az egymás iránti érzések: a benne lakozó sötétség és fájdalom szörnyű, néha szinte elviselhetetlen, de mégis reménnyel teli. A cselekmény nem tekinthető éppen lendületesnek, ugyanakkor intrikában, titkokban, csatákban, meglepetésekben és megdöbbentő csavarokban még sincs hiány.

Ritka az olyan regény, amely ennyire megragad és az olvasás befejezését követően még hosszú ideig magának követeli a gondolataim jó részét, és azt is biztosan kijelenthetem, hogy ez a mű nem tartozik a könnyed, tucat számba menő történetek közé. Fantasztikus mese ez egy párról, akik más jövőt képzeltek el maguknak és a népüknek, mint ami jelenleg megadatott a számukra, illetve dühvel és elkeseredéssel teli elbeszélés két faj végeláthatatlan küzdelméről, akik már belefáradtak az ezer éve tartó állandó harcba. Reménytelenség és remény, rengeteg fájdalom, és egy esély a jövő más irányba fordítására – engem egyszerűen elvarázsolt, amit olvastam. Nagyon remélem, hogy a folytatásra nem kell olyan sokáig várni, mint erre a részre, mert számomra az egyik legjobban várt befejező kötetté lépett elő a Dreams of Gods and Monsters.

A könyvről írt véleményem az ekultura.hu oldalon is megjelent.

Folytatás »

Laini Taylor: Füst és csont leánya (Füst és csont leánya 1.)

Már az első pillanattól fogva imádtam a könyv borítóját, de annak ellenére, hogy a kritikák is ékesen és elismerően szóltak a történetről mégsem kapkodtam el a vásárlást. Hogyan került akkor mégis a birtokomba a könyv? Böngészgettem az egyik online könyváruház oldalán az e-könyvek között és ráakadtam erre a példányra is, méghozzá egészen jutányos áron. Nosza, gyorsan a kosárba, kifizettem és már töltöttem is fel az olvasómra, ahol viszont a körülmények kedvezőtlen összejátszásának következményeként elég sokáig várakozott olvasásra várva. Végül úgy döntöttem, hogy a nyári melegben jól fog esni valami könnyed olvasmány. Ennél nagyobbat nem is tévedhettem volna. Nem kell félreérteni a mondandómat, mert kifejezetten jól esett olvasni a regényt, de azt is meg kell állapítanom, hogy nem olyan könnyed a történet, mint, amire számítottam. Sokkal sötétebb, összetettebb, komolyabb  és megrázóbb, mint vártam. De nézzük a részleteket.

Különleges világba kalauzol minket a szerző, ahol az emberi lények tekintete elől elrejtve, más világok síkjain angyalok és kimérák élnek. Karou, akinek a neve a kimérák nyelvén reményt jelent, két életet él: a normál világban egyszerű diáklány, aki képzőművészeti iskolába jár, a rejtett életében pedig küldetéseket hajt végre az őt felnevelő kiméra, Kénkő parancsára. Ugyan egyre nehezebb összeegyeztetnie két életét, de eddig még sikerült megoldania. A küldetések, amelyeken legtöbbször fogakat kell begyűjtenie, veszélyesek és nem egyszer szerzett már sebesülést a végzett munka közben, de olyan élményben, amikor Akivával, a szeráffal találkozik össze, még nem volt része. Csak a véletlenen, egy apró mozdulaton múlik, hogy el tud menekülni az angyal elől. Az események láncolata beindult, az angyalok megindították végső rohamukat a kimérák ellen. Mégis milyen szerepet játszik ebben Karou? Ki ő egyáltalán? Miért érdeklődik annyira a lány iránt Akiva? Minden kiderül.

Kezdem a történet helyszínével, mert végtelenül örültem neki, hogy a regény egy része nem egy távoli kontinensen játszódik a történet, amelyet a könyveknek köszönhetően lassan már jobban ismerek, mint a hazai tájakat, hanem a viszonylag közeli Prágában. A város kisugárzása és bája méltó ehhez a regényhez, vagy inkább a regény hangulata "nőtt fel", idomult hozzá a város sajátságos érdemeihez, ahogy tetszik. A lényeg, hogy a helyszín és a hangulat ennél jobban nem is passzolhatna egymáshoz.

"Prága utcái olyan fantáziát képeztek, amelyet alig érintett meg a huszonegyedik század – vagy akár a huszadik, esetleg a tizenkilencedik. Alkimisták és álmodozók városa volt, középkori macskakövein gólemek, misztikusok, hódító hadseregek jártak egykor. Magas házak ragyogtak aranyvessző és kárminvörös és tojáshéjkék színekben, rokokó gipszcsipkékkel díszítve, egyforma piros tetők alatt. Barokk kupolák antik reze zöldellt lágyan, és gótikus tűtornyok nyúltak az égbe, hogy felnyársalják a bukott angyalokat. A szél mágia, hegedűk emlékét sodorta, és a macskaköves utcák úgy kanyarogtak, mint megannyi patak."

A történet eleje egyáltalán nem volt a kedvemre való, szinte fanyalogva olvastam az oldalakat. Amolyan szimpla ifjúsági történet tűnt fel a lapokon, benne iskolai órákkal, a még mindig vonzó volt fiúval, a női főszereplő szemszögéből elmesélt eseményekkel, érzésekkel és a szokásos dolgokkal. Azt viszont nem tagadhatom, hogy a rajzóra önmagában is elég különleges és mulatságos volt. Aztán feltűntek a színen a kimérák és rögtön érdekesebb lett minden, tovább fokozta a feszültséget az angyalok jelenléte és persze az, hogy a különleges lények titkolóznak az emberlány elől. A fordulópont ott következett be a számomra, amikor Karou és Akiva tekintete összeakadt a zsúfolt téren. Innentől viszont erővel sem lehetett volna kivenni a kezemből a könyvet. A végeredmény? A közeli templomtorony már elütötte az éjjel kettőt, amikor befejeztem a történetet. Az élmény létrejöttében nagy szerepe volt annak is, hogy a szerző gyönyörűen fogalmaz, a képi és érzelmi megjelenítése szinte tökéletes. Egyszerűen összefoglalva: imádtam!

A kimérák és az angyalok feltűnésével hátteret kapott a történet, kibomlott a titkok mögötti mitológia és történelem, fellebbent a fátyol, amely eddig ezt a másik világot takarta és amelyet tudatosan rejtettek el a főszereplő elől. A titkokat és újdonságokat olyan ütemben adagolja a szerző, hogy képes vele végig fenntartani az érdeklődést és persze a befejezésre is bőven marad belőle. Közben pedig elkezdi beleszőni csodálatos meséjébe az érzelmeket, amelyek első körben még csak megérzések, sejtések, de leginkább ellenérzések, viszont a későbbiekben az egyik legszebb és legmeghatóbb szerelmi történet bontakozik ki a lapokon, amelyet az utóbbi időben csak olvastam. Tisztában vagyok azzal, hogy az időzítés nagyon fontos  és biztos, hogy jókor talált meg magának ez a könyv.

Kiméra (forrás: a kép innen)

Érdekesen közelíti meg a regény a szörnyek és nem szörnyek kérdését. Egy részről ott vannak ugyebár a kimérák, akik sok lényből összeálló teste a maga kaotikus össze-visszaságában többször nyújt groteszk látványt, mint nem, de érzelmeik, cselekedeteik nagyon is érthetőek és maguk a lények is kifejezetten szerethetőek. Más részről pedig ott vannak a tökéletes lények, a szeráfok, akiknek látványa csodálatot és áhítatot csal az arcokra, de akik lelketlensége is messziről látszik. Soha ne ítélj elsőre és főleg ne a külső alapján.

"A szörnyek jellemző baja, hogy nem érzékelik magukat annak. A sárkány, tudod éppen szűz lányokat falt, és amikor a népek kiáltozni kezdtek „szörnyeteg” , maga mögé nézett."

A történet nagy erőssége a mágia, amely a nem emberi világ sajátja és amely áthatja a regény szinte minden sorát, de mindenképpen az események alapját szolgáltatja. Nincs benne semmi hókuszpókusz vagy abrakadabra, hanem egyszerűen csak a lélek halhatatlanságára épít, illetve arra, hogy ha valamit elveszel, ha valamit kapsz, azért minden esetben adnod is kell cserébe és ennek a folyamata soha nem kellemes. De mindig bízni kell és reménykedni, hogy egyszer csak jobb lesz a helyzet, mint jelenleg, hogy véget ér a harc.

"– Hogy valamit elvégy a mindenségtől, adnod kell – mondta Akiva. – De… miért fájdalmat? Nem adhatnánk valami mást? Például… örömöt? – Ez az egyensúly. Ha olyasmi lenne, amit könnyű adni, nem lenne értelme."

Tetszett, hogy nyafogó lányka helyett egy nagyon tudatos, nagyon felkészített és nagyon felelősségteljes szereplőt állított a cselekmények középpontjába a szerző, aki az előbb felsorolt tulajdonságok mellett is birtokában van a fiatalos bájnak, lendületnek és persze az ebben a korban szokásos hangulatváltozásoknak. Mérhetetlen kíváncsisága miatt sokszor kerül bajba. Ugyanakkor azt is érezni rajta, hogy két világ nevelte, két világ része és mindkettőt nagyon tiszteli és szereti.

Ha már az egyik főszereplőnél tartunk, akkor nem hagyhatom ki a másik bemutatását sem. Akiva olyan lényt testesít meg, akit a háború hozott létre, akit a háború formált kegyetlenné, lelketlenné, tökéletes fegyverré. Imádtam a karakterét, amely egyszerre jeleníti meg az engedelmes katonát és a lázadót, az öntudatos harcost és az elveszett szerelmest, a rideg angyalt és a gyengéd férfit. Egyszerűen olyan, akit az ellentmondásai ellenére is szeretni, sőt mi több imádni kell és aki végérvényesen belopja magát az olvasó szívébe.

Amikor angyal őrzi az álmod. :)
(forrás: a kép innen.)

Ha valamihez hasonlítanom kellene a regényt, akkor azt mondanám, hogy igazi Rómeó és Júlia történet, csak nem emberekkel, hanem különleges és nagy hatalmú lényekkel, más helyszíneken, valamivel misztikusabban és valamivel ősibb ellentéttel. Nem hiba ez, de akaratlanul is érzi az olvasó a hasonlóságot. Karou és Akiva főszereplésével pedig megelevenedik ennek az ismert történetnek ez a másik verziója, mert megtörtént, hogy "egy angyal meg egy ördög egymásba szeretett". A jelenkori titkok, hazugságok és igazságok maguk után vonják, felidézik a múlt eseményeit és ezáltal az olvasónak olyan élményben lesz része amelyben belerezeg az egész lelke, amelytől garantáltan könny szökik a szemébe és libabőrős lesz a karja. Egyszerre megható, imádni valóan gyönyörű és elképesztően fájdalmas. Mint minden mély érzelem.

"A lelked dalol a lelkemnek. A lelkem a tied, mindig is az lesz, bármelyik világban. Mindegy, mi történik…"

Fantasztikus hangulat, magával ragadó történet, áradó érzelmek, mágia, különleges lények, ősi ellentét, elhúzódó háború, gyűlölet, feszültség, humor, fájdalom és kegyetlenség. Mindez együtt van ebben a történetben, amely teljesen rabul ejtett és amelynek élményét csak sejtetni tudom, de visszaadni nem, mert annyi minden lenne még, amiről szeretnék, de nem lehet beszélni. 

A végére hagytam a könyv két, számomra legkedvesebb idézetét, amelyek ereje és igazsága vitathatatlan:

"A remény nagy erő. Talán nincs benne valóságos varázs, de ha tudod, hogy mit remélsz a legjobban, és ez fényként világít benned, képes vagy megvalósítani. Majdnem olyan, mint a mágia."

"- Mert a remény belőled jön, és a kívánságok csak varázslatok.
- A kívánságok hamisak. A remény igaz. A reménynek megvan a saját mágiája."

Csak azt tudom javasolni, hogy ismerkedjetek meg vele Ti is és ha utána beszélni akartok róla, akkor itt leszek és megvitathatjuk a könyvvel kapcsolatos érzéseinket, a kedvenc részeinket. Bevallom, hogy én még mindig a hatása alatt vagyok. Csak az tartja bennem a lelket, hogy látom az fényt az alagút végén, mert vannak hírek a folytatásról. :)

Pontszám: 10* pont

Kiadó: Kossuth Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 394 oldal
Teljes ár: 3.490,- / e-könyvként: 1.190,- (ITT)
A mű eredeti címe: Daughter of Smoke and Bone
Sorozat: Füst és csont leánya
Folytatás: Days of Blood and Starlight, Dreams of Gods and Monsters

Forrás: magán e-könyvtár (vásárlás, 2013.) 

Folytatás »