Orson Scott Card: A hetedik fiú (Teremtő Alvin 1.)

Talán ezen a történeten tudom leginkább lemérni azt, pár év alatt is mennyit képes változni az ízlésem. Számomra is elképesztő, hogy mennyire másként ítéltem meg a regénytől kapott élményt, értelmeztem azt, amit közölni akart velem, és tartottam benne fontosnak most, mint négy évvel korábban, amikor első alkalommal olvastam. Akkoriban még csak ismerkedtem Orson Scott Card stílusával, A hetedik fiú volt az első regényem, amit tőle olvastam - és talán nem is a legjobb korszakomban talált meg, mert akkor éppen nagyon fújtam a vallásra. Később a Végjáték című regényével sikerült a szerzőnek maradéktalanul megszerettetnie magát, amelynek az lett az eredménye, hogy most már nagyjából ráérzek arra, amit tudatni akar a történeten keresztül - bár azért minden egyes alkalommal sikerül meglepnie.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2014.
Terjedelem: 282 oldal
Eredeti cím: Seves Son
Fordító: Horváth Norbert
Borító ár: 2.490 ,- Ft
Sorozat: Teremtő Alvin
Folytatás:
2.) A rézbőrű próféta
3.) A kovácsinas
4.) Vándorlegény
5.) Fáklya
6.) Kristályváros
7.) Master Alvin
Kategória: fantasy, alternatív történelem,
bűbájosság, vallás

Akciós vásárlás a Delta Vision Webáruházban:
nyomtatott, illetve ekönyv formátumban.

A szerző további művei:
Végjáték, A Holtak szószólója, Fajirtás,
Az elme gyermekei
Ender árnyéka, A Hegemón árnyékában,
Árnyékbábok
Múltfigyelők, Bűvölet, A kegyelem ára

Orson Scott Card egy zseniális író - nem tudok más kifejezést használni, ha róla kell beszélnem -, mert a való világhoz nagyon hasonló helyzetből is képes valami csodát alkotni, éppen csak azzal, hogy picit változtat a szabályokon, de ez éppen elég ahhoz, hogy minden történés és következmény más legyen, mint ahogy azt az olvasó elsőre gondolná. Mindezek mellett nagyon igényesen, mondhatni, hogy csodálatosan ír, a legtöbb mondata idézetnek való, a jelentéstartalmukat tekintve pedig sokan labdába sem rúghatnak mellette. A szerző egyszerre képes az olvasójára varázslatot bocsátani, megérinteni a lelkét és mindezek közben tanítani, illetve szórakoztatni - különös képesség ez.

Ebben a sorozatában is egy alternatív történelmi időszakba vezeti az olvasóit, amelyben kellő hitelességgel és misztikummal átszőve következik egymásból minden esemény. Az angol restauráció "áldásos" munkálkodásának következményeként mindenkit, akiben csak egy kicsi mágia is lapul vagy hisz a bűbájosságban, a frissen függetlenné vált Amerikába száműznek. Ennek következményeként az amerikai kontinenst szinte ellepik azok az emberek, akik a bűbájosságot, az igézést és a ráolvasást napi szinten alkalmazzák, és ahol az amerikai történelem nagy emberei sem éppen azt az utat járják be, mint ami a való világban nekik rendeltetett. Ekkor, ebben a környezetben születik a világra Alvin, aki a hetedik fiú hetedik fia, éppen ezért különleges gyermek, és akinek életét már a kezdetektől fogva számtalan veszély fenyegeti. 

"- Egy hetedik fiú hetedik fia.

- De hiszen akkor az ördög ivadéka - csodálkozott el Thrower. (...)

- Angliában talán így gondolják, de mifelénk másként járja: tán gyógyító lesz belőle vagy igazmondó, de bármivé is váljék, abban átkozottul jó lesz."

Ez a kötet a sorozat felvezetése, egy különleges tulajdonságokkal rendelkező gyermek életének bemutatása a születésétől kezdve egészen tíz éves koráig. A Miller család élete - ahogy a telepeseké úgy általában - egyébként sem tekinthető egyszerűnek és minden problémától mentesnek, de Alvin érkezésével teljesen felborul annak addigi megszokott rendje és összetétele. A bűbájosság és a babona minden rétegét elfogadó, illetve azt napi szinten művelő család tagjai hisznek a fiúban és annak különleges képességében, ugyanakkor kereszténynek is vallják magukat - legalábbis a feleség, Faith asszonyság.

Az előző mondatommal pedig meg is adtam a regény egyik fő jellemzőjét, vagyis azt, hogy itt bizony a bűbájosság és a vallás ütközik meg egymással, a természet törvényei és a hit tanai feszülnek egymásnak. A bűbájos család természetesen Millerék, a hit pedig egy Angliából érkezett és célokkal felszerelkezett tiszteletes képében van jelen.

"A határokat egyértelműen kijelölték. Thrower a tudomány és a kereszténység oldalán állt, míg a másik oldalon a sötétség és a babonaság minden hatalma sorakozott, s ennek bajnoka volt Alvin Miller."

Ezzel pedig el is érkeztünk ahhoz a kérdéshez, amellyel kapcsolatban a legjobban le tudom mérni, hogy mennyit változtam az elmúlt években. Az első olvasásnál mérhetetlenül feldühített az, ahogy a pap és még egy-két szereplő viselkedésén keresztül a vallásos megrögződés, a fanatizmus megnyilvánul - legszívesebben a sarokba hajítottam volna a könyvet, de ilyet akkor sem teszek, ha az enyém az olvasott példány, az pedig ráadásul kölcsönkért darab volt. Ma már teljesen másként értékelem az élményt, és a megnyilvánuló harag helyett inkább kuncogásra késztetett a tanult és végletekig hivatott pap, valamint az ártatlan gyermek egymással vívott háborúja, amelynek csatáiban általában a józan paraszti ész győzött - és ilyen érvekkel inkább a telepes csemete rendelkezett, nem pedig a bibliaforgató felnőtt. Kettőjük jelenetei leginkább kacagásra, de alapból is mosolygásra késztettek, és bár eddig azt hittem, hogy Card-nak nincs humora, most ráébredtem, hogy mégis van, csak éppen elég egyedi.

"Isten vagy az ördög? Ha körbevesz a ragyogás, Bill, honnét tudod, hogy Isten dicsősége az, vagy a pokol lángjainak fénye?"

A szerző komoly morális kérdéseket vet fel ebben a regényében is, és mindezek mellett képes azt megmutatni, hogy miként is látja ezeket a felnőttek számára is nehezen - talán az idő előrehaladtával egyre nehezebben - értelmezhető helyzeteket, illetve kijelentéseket a maga ártatlanságával és tisztaságával egy gyermek, akit még nem rontott meg az elfogadott tanok tömege. Furcsa ez a nézőpont azért is, mert Card ezzel a művével mintegy görbe tükröt tart a vallás, de leginkább a keresztény tanok elé, kifigurázza annak nyakatekertségét, megszállottságát, sok minden létezővel szembeni elutasítását, vakságát - holott alapvetően maga is egy vallásos személyiség, bár az is igaz, hogy teljesen eltérő utakon jár, mint amit keresztény vallás szorgalmaz, ő ugyanis a mormonizmus híve.

"Csupán az a kérdés - tűnődött Mendemondó -, hogy a víz-e a gonosz, aki egy jó fiút akar elpusztítani, avagy a jóságos víz próbál végezni egy gonosz hatalommal?"

Más részről olyan ez a történet, mint egy családregény, amelyből megismerjük a telepesek, egy szűk közösség, azon belül is a kissé különc Miller család életét, akik számos gyerek mellett egy különleges csemetét is nevelnek. Számos megható, a szemembe könnyeket csalogató jelenetnek lehettem tanúja olvasás közben, ahol a család óvja és tereli ezt a gyermeket, illetve ahol más hatalmak befolyásolják a fejlődő életet, szembesítik őt a tettei következményeivel.

Pont a "családregény" jellege miatt valamivel lassabb folyású ez a történet, mint amire az olvasó első körben számít. A tempó visszafogottságáért azonban bőven kárpótolt a hangulat, amelyet a gyönyörűen megfogalmazott történet, illetve amit jelentésének és mondanivalójának megannyi rétege adott a számomra.

A regénnyel való második találkozásom tehát sokkal jobban sikerült, mint az első, hirtelen - és leginkább alkalminak titulálható - kapcsolatunk. Akkor nem folytattam a sorozatot, most viszont tervezem a következő rész, A rézbőrű próféta olvasását. Csodálatos volt ez a történet, de mégsem adok neki maximális pontszámot - pedig megérdemelné -, mert hagyom, hogy kiforrja magát a sorozat. Úgy gondolom, hogy ez a rész, a maga komótos tempójával, csak afféle felvezetés, a további események megalapozása - annak nagyon jó, de biztos vagyok abban, hogy lesz majd a későbbiekben nagyobb és számos csattanó a történetben.

Posted in: 9 pontos,Delta Vision,fantasy,könyvértékelés,Orson Scott Card,Teremtő Alvin