Karen Chance: A hajnal átka (Cassandra Palmer 4.)

Három újraolvasott kötet után végre elérkeztem a negyedik részhez, amellyel immár ténylegesen is csökkenthettem a 2015. évre előirányzott várólistámat - méghozzá egy nem is akármilyen történettel, egy egészen kimagasló minőségű sorozattal, amely már a harmadik kötet után a kedvenceim sorát gyarapítja.

Sokan fellélegeztek akkor, amikor a harmadik kötet megjelenése után félbemaradt remek sorozat a Cor Leonis Kiadó "személyében" új hazai pártfogót talált, és megnyílt az út a folytatás lehetősége előtt. Ráadásként bekövetkezett a teljes megújulás, mert a zűrös életvitelű látnok kalandjait hófehér papírra nyomtatva, igényes és tartós kötésben, tetszetős köntösbe burkolva vehették a kezükbe az olvasók. Egyetlen dolog nem változott és ennek kifejezetten örülök: a fordító ugyanaz maradt - Bertalan György pedig továbbra is remek munkát végzett. Hatalmas piros pont a kiadónak, hogy egyidejűleg javított a kiadás minőségén és figyelt a szöveg egységességére.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Cor Leonis Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 460 oldal
Fordította: Bertalan György
Borító ár: 2.990,- Ft
A mű eredeti címe: Curse the Dawn
Sorozat: Cassandra Palmer
Előzmény:
1. Megérint a sötétség
2. Árnyak vonzásában
3. Átölel az éjszaka
Folytatás:
5. Holdvadász
6. Tempt the Stars
7. Reap the Wind
Kiegészítő kötetek:
0,5. The Gauntlet
0,6. The Queen's Witch
2,5. The Day of the Dead
4,1. A Family Affair
4,2. Shadowland
Kategória: urban fantasy, paranormális

Cassie jó néhány dolgon ment keresztül az elmúlt hetekben: akaratlanul is a nyakába szakadt a világ első számú látnokának munkája, a Pythia tisztsége, majd a geis kínozta meg őt és a vámpírok Szenátusának egyik megbecsült tagját. Ellenségei száma sem fogyatkozott, hanem inkább gyarapodott: a mágusok két, egymással is hadban álló csoportosulása mellé felsorakozott a sötét tündék királya, aki a Codex Merlinire feni a fogát, a Pokol démonlordja, Rosier, akinek Cassie a büszkeségét tiporta lábbal, valamint maga Apolló, akitől egyébként a Phytiák hatalma is származik. Nincs tehát olyan szeglete a világnak, a természetfelettinek, illetve az egyéb síkoknak, amelyek ne akarnák azt, hogy a lány véglegesen kilehelje a lelkét.

Ha pedig az elődödtől nem kaptál útmutatást az egyébként zabolátlan erőd használatához mielőtt azt "megörökölted", akkor irány a múlt, ahol még él az, akitől kérdezhetsz - ezt a technikát alkalmazza Cassie is, de csak annyit ér el vele, hogy mind a múltban, mind pedig a jelenben bajba kerül a kis kiruccanása miatt. Főleg úgy, hogy Pritkin végre elintézte a már oly régóta esedékes találkozót az Ezüst Kör vezetőjével, de valami nem stimmel... Kiben bízhat meg Cassie egyáltalán? Vajon mindenki csak a Pythia hatalmára, annak irányítására és az abból származó haszonra hajt?

Ha valaki eljutott idáig a sorozat olvasásában, akkor már hozzászokhatott ahhoz, hogy Karen Chance őrületes tempót diktál - most sincs ez másként. Cassie természetesen egyik lehetetlen, az ő felbukkanásáig elképzelhetetlen és életveszélyes helyzetből a másikba kerül, miközben körülötte minden romba dől - ráadásként még látomások is gyötrik, az erő üzenni akar neki, de az így kapott üzenetek értelmezése nem egyszerű.

A történet tempója és a könyv eleji káosz továbbra is könnyen elrettentheti a felkészületlen - három kötet után van még ilyen? - vagy esetleg a sorozat iránt nem eléggé elhivatott olvasót. Bevallom, hogy a regény első harmadán magam is eléggé fanyalogtam, mert túlzónak találtam a káoszt, és úgy éreztem, hogy már megint kihúzták a lábam alól az ismerős talajt, az új információk hatalmas mennyisége csaknem agyon nyomott. Pedig lényeges tudnivalókat rejt az a fejetlenség, zűrzavar és rengeteg akció, amely a regény első harmadára oly jellemző - érdemes tehát odafigyelni a részletekre.

A szerző rengeteg szereplőt mozgat és időnként beleesik abba a hibába, hogy egyes lényeges karaktereket jó néhány fejezeten keresztül mellőz - van, akinek az esetében annyira nem tűnik fel a hiány, de olyan is van, akinek esetében ez határozottan érződik. Legalábbis én ezen a magánvéleményen vagyok. Már éppen megállapítottam magamban, hogy ez a kötet nem fog a harmadik rész nyomába érni, amikor olyan fordulatot vett és olyanok alakították a cselekményt, ami és akik miatt ismét boldogan vetettem magam a sorok, illetve az oldalak közé.

Apolló és a nimfák (A kép INNEN.)

Eddig sem tettem és ezután sem csinálok titkok belőle: Pritkin fan vagyok! A regénynek is azt a részét kedveltem igazán, amikor ő és Cassie közösen voltak szenvedő alanyai az aktuális eseményeknek, mert elképesztően jó párost alkotnak együtt és imádom, ahogy a helyzeteket - no és egymást - kezelik. Ha már itt tartunk, akkor azt is elárulom, hogy a történetnek azt a részét untam kissé, amikor az említett szőke mágus nem volt jelen - és hiába volt ott Mircea, meg sokan mások, az érzés és az élmény valahogy nem volt ugyanaz. Mircea - már csak a kora és a betöltött pozíciója szempontjából is - inkább visszafogott, elegáns és megfontolt, no és végtelenül titkolózó - amolyan tipikus vámpír -, amivel nem igazán lopta be magát a szívembe. Pedig vámpírhoz képest nem rossz figura ám, de akkor is...

Már majdnem sikerült könyvvel a kezemben álomba merülnöm, amikor egyszer csak, mint derült égből a mágus, megjelent Pritkin és nem kellett pár keresetlen kijelentésnél több, hogy felrázzon az olvasott szöveg, amelynek az lett az eredménye, hogy még hosszú időt töltöttem el a történet társaságában aznap, és nagyon jól esett, amit olvastam.

A rengeteg akció, az általam annyira kedvelt humor és számtalan nevetésre késztető szituáció mellett a történet is haladt azért előre. Ebben a részben Cassie múltja volt soron, az ő - előtte is ismeretlen - titkairól, a Phytia hatalmának működésének részleteiről rántja le a leplet a szerző, illetve a világ leírása is bővül valamicskét - hihetetlen, hogy még van hová -, ismét új lények jutnak lényeges szerephez.

Ouroboros (A kép INNEN.)

Továbbra is az a véleményem, hogy vannak fölösleges szálak a történetben: nekem például egyáltalán nem hiányoznak a selejt maffia körüli bonyodalmak - ahogy gondolom Cassanovának sem -, de ha később ezeknek az apróságoknak fontos szerepük lesz, akkor talán hajlandó leszek megbocsátani a mostani indokolatlan, jelenleg leginkább időhúzásnak tűnő jelenlétüket és az általuk generált problémákat. Azt sem hallgathatom el, hogy ezzel ellentétben vannak más szálak, amelyek viszont erősen hanyagolva lettek és már kötetek óta nyugvó állapotban vannak, éppen csak néha, pár mondat erejéig bukkannak fel, mintha az írónő emlékeztetni akarná magát, illetve az olvasóit is arra, hogy nem felejtkezett el az események egy részéről.

Minden kezdeti kétségem ellenére a történet szálai és a szinte követhetetlen fejetlenség mögött húzódó okok végül összeálltak és magyarázattal szolgáltak mindenre - bár volt, amit a nyakatekertsége miatt nem sikerült első olvasatra tökéletesen átlátnom és a megfelelő helyre kapcsolnom, de azért csak összejött a dolog. Az elégedettségemet talán csak az rontotta el, hogy a hatalmas probléma végső megoldása - a felvezetés bonyolultságával ellentétben - nagyon gyorsnak és egészen egyszerűnek tűnt. Hozzáteszem, hogy nekem - mert a szereplőink azért másként élték meg ugyanazt a helyzetet.

Mindent összevetve is ez a kötet is egy nagyon jó rész volt: még mindig tetszik a lendülete, kedvelem a legtöbb szereplőjét és nincs ellenemre az sem, ahogy a szerző a szálakat csavargatja, újabb lényeket és ragyogó ötleteket sző a történetbe. Határozottan bejön nekem, hogy nem kíméli a szereplőit - a végletekig ugyan nem megy el, de a lestrapált állapot tutira garantált.

Mindezek együttesen azt eredményezték, hogy én bizony nagyon megkedveltem ezt a sorozatot és nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik szívesen elmerülnének egy akcióban bővelkedő, jól felépített urban fantasy történetben. Folytatom is a következő résszel. :)

Posted in: 9 pontos,Cassandra Palmer,Cor Leonis Kiadó,Csökkentsd a várólistádat 2015,Karen Chance,könyvértékelés,mágus/varázsló,szellem,urban fantasy,vámpír