Clark Asthon Smith: Gonosz mesék

Hosszúra nyúlt várakozás előzte meg a kötet megjelenését, egy sajnálatos egészségügyi probléma miatt elhúzódott a szerkesztés, ezért csúszott a nyomdába kerülés. Majdnem egy teljes évet. A válogatást elolvasva azt kell mondanom, hogy még így is megérte, mert ismét egy olyan szerzővel sikerült megismerkednem, akinek művei egyébként biztosan nem kerültek volna a kezembe.

Ismét csak elismerés illeti a kötetet összeállító műhelyt és a kiadót, mert ez a kiadvány hozza a sorozatra jellemző megszokott és kiemelkedő minőséget. Bár bosszús voltam a megjelenés csúszása miatt, de sajnáltam volna, ha ennek a minőség látta volna kárát. Akkor már inkább a várakozás.

A Klasszikus címkével ellátott sorozat kötetei közül nem mindegyiket olvastam, de M. R. James, illetve Sir Arthur Connan Doyle novelláinak válogatásai meghatározó és különleges élmény jelentettek a számomra, amelyek sorát most már a Gonosz mesék kötetben szereplő írások hatásai is gyarapítják.

Clark Asthon Smith kortársa és barátja, H. P. Lovecraft így nyilatkozik a történetekről: "Semmi kétség, Averoigne az a fajta hely, ahol nem tanácsos letérni az országútról!" Bölcs tanács, érdemes megfogadni és ezzel a tudással felvértezve belekezdeni a kiadványban található művek olvasásába.

Ami a kötet értékelését illeti, bizony nehéz helyzetben vagyok, hiszen a részletes szerkesztői előszó, - amelyből megismerhetjük a szerző életútját, az írások keletezésének körülményeit, a korra jellemző hangulatot - nehezen múlható felül, ahogy a minden novella előtt található rövid ismertető is annyi információt tartalmaz, amely alaposságával nem lehet vetekedni. Ha pedig mindez nem volna elég, akkor a kötet végén "Bolyongások egy képzeletbeli francia tartományban" címmel egy olyan részletes értékelést és elemzést olvashatunk, amelyért Molnár Andrást csak elismerés illeti, és amelyet részemről - lévén nem vagyok képzett műkritikus - képtelenség felülmúlni.

Milyen lehetőségek maradnak ezek után az egyszerű olvasó kezében? Leginkább csak annyi, hogy összefoglalja a kötettel kapcsolatos érzéseit és megpróbálja ezt átadni az érdeklődőknek. Ezt többé-kevésbé már meg is tettem, hiszen a kiadvány kiemelkedő minőségéről és szerkezeti felépítéséről részben már említést tettem... de ez csak egy szelete az összhatásnak.

Talán érdemes lenne azzal kezdenem, hogy ezek a válogatások nem arra valók, hogy egy ültő helyben végezzünk az olvasásukkal, hanem igenis érdemes lassan és beosztva megismerkedni velük, talán úgy nagyobb az élvezet is és nem lanyhul az érdeklődés.
A régies, de mindenképpen a korra jellemző fogalmazási stílus, történetvezetés egyaránt  figyelmet követel magának. Ha mindehhez még hozzáadódik az írói stílus is, amely Smith esetében eléggé terjengős, szóvirágos, akkor még jobban érthető, amire utalok. Pedig ennek a kötetnek az írásai még a könnyebben olvasható kategóriába tartoznak, Smith gazdag szókincse és hangulatteremtése pedig csak fokozza az élvezetet. Aki egyébként bármelyik korábban emlegetett úriember, vagy éppen H. P. Lovecraft írásait kedveli, annak C. A. Smith stílusa és ötletekkel, misztikummal teli történetei sem lesznek ellenére.

A művek keletkezése körüli nehézségeire legjobban abból lehet következtetni, hogy bizony nem egy történetnek több befejezése vagy éppen egymástól eltérő, átírt verziója is létezik. Hatalmas piros pont a szerkesztőknek, amiért ilyen esetekben mind az eredeti mű, mind pedig az átirat fordítását elérhetővé tették. A függelék gyakorlatilag ilyen verziókkal és egyéb nyalánkságokkal, érdekességekkel van tele.

"De múlt és jövő egyszerre létezik azzal, amit jelennek hívunk, s csupán két szelete az idő nagy körének. Aszerint látjuk és nevezzük el őket, hogy a mi helyünk hol van a körben." 

A történetek egy képzeletbeli francia tartományban, Averoigne-ban játszódnak, időben pedig a gótika korától a napóleoni háborúkig tartó időszakot ölelik fel, amely változatos események elmesélésére ad a szerzőnek lehetőséget. Az írások fő alapköve a papság és a folyamatosan jelen lévő, mindenhol lesben álló kísértés, valamint vele szemben tanúsított ellenállás.
Mindezek mellett jelen van még a szerelem és annak minden fokozata, a kezdeti lángolástól egészen az elhanyagolt házasságig, a mágia, a misztikum és sokféle ősi és egyéb fantasy lény: van itt szatír, vámpír, démon, lámia, kolosszus, vízköpő, farkasember vagy éppen varázsló és nekromanta. Engem személy szerint ez a sokféleség, a misztikum, illetve a régi mondák, mítoszok egyedi feldolgozása vagy azokra való utalás fogott meg az író műveiben. Persze a maguk módján élvezetesek és sok esetben tanulságosak vagy éppen szarkasztikusak voltak a novellák eseményei, amely szintén kedvemre való volt.

"(...) mert vékony szövésű az a fátyol, amely az embert az istentelen mélységektől elválasztja."

Sok esetben úgy éreztem, hogy bár az olvasott történet érdekes, de mai szemmel nézve nem éppen pörgős és félelmetes, vagyis eléggé lapos, de aztán átértékeltem a véleményem, mert beleestem a "mindent a modern elvárásoknak akarok megfeleltetni" szemléletmódba, így néztem ezeket az írásokat is. Egy egészen picit változtattam a nézőpontomon, engedtem, hogy átjárjon a kor hangulata és el kellett ismernem, hogy a keletkezésük időpontjában ezek nagyon is ütős novellák voltak, amelyek bizony komoly hatást váltottak ki az olvasókból. Hatásuk még ma is van, csak oda kell figyelni rájuk és elmerülni a világukban. Ezt mindenképpen figyelembe kell venni az olvasásnál, és aki modern, pörgős, véres történetekre számít, az inkább nem vegye a kezébe a kötetet. 

Összességében tetszett, amit olvastam és biztosan vevő leszek a szerző további válogatásköteteire, történetciklusaira is, főleg, hogy azok közül az egyik, a Hyperborea, egy ősi, letűnt világban, a  másik, a Zothique pedig a Föld alkonyán, a barbárságba visszasüllyedt emberek világában játszódik.

Mindenképpen emeli az élvezet mértékét a kiadvány szerkezete és az összeállításába belefektetett hatalmas mennyiségű munka nélkül a hatás nem lenne akkora, mint ahogy most érzem. Ez így együtt tökéletes és egymást kiegészítve nyújt hatalmas és utánozhatatlan élményt.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Delta Vision
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 330 oldal
Teljes ár: 2.990,- Ft
Kiadói sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 8.
Forrás: névnapi ajándék (@zsorzsi, 2013.)

A sorozat további részei:
MesterMűvek Klasszikusok:
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
2. M. R. James: Szellemjárás Angliában
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
5. Sir Arthur Connan Doyle: Jobb nem firtatni

6. M. R. James: Sötét örökség

7. Robert E. Howard: Cormac Mac Art és a vikingek

MesterMművek Sci-fi:
1. Ursula K. Le Guin: A Rege
2. Piers Anthony: Khton

3. Alfred Bester: Tigris! Tigris!

MesterMűvek Fantasy:

1. Orson Scott Card: A kegyelem ára

2. Jo Walton: A király békéje

3. Jack Vance: Rhialto, a Csudálatos

4. Orson Scott Card: Bűvölet

Folytatás »

M. R. James: Sötét örökség

Az író műveiből elsőként megjelent válogatás kötet teljes mértékben elnyerte a tetszésemet. Kellemesen el tudtam merülni a rémtörténetekben. Kifejezetten örültem neki, hogy igény mutatkozott a folytatásra és újabb kötet megjelenése volt kilátásban. Aztán az örömöm némiképp alábbhagyott, mert a kötet csak nem akart megjelenni. Előre nem látható okok miatt sokat kellett várni a megjelenésre, de végre megérkezett, olvashattam és számomra ez a lényeg.

Már napok óta azon töröm a fejem, hogy az íróról és az írói stílusról vajon tudok-e a korábbi kötet, a Szellemjárás Angliában értékelésében leírtakhoz képest újat mondani. Bevallom, hogy nem kifejezetten. Gyakorlatilag ebben a kötetben is közel ugyanazt a stílust, ugyanazt a minőséget találja meg az olvasó, amit az előző válogatásban már megismerhetett. Talán a kötet novelláinak színvonala úgy összességében egy árnyalatnyival elmarad az előző kötet írásainak minősége mögött. Nem mondom, hogy ez meglepetésként ért, hiszen a MesterMűvek sorozatot az olvasói igények szerint alakítja a műhely és a kiadó. A Szellemjárás Angliában kötettel az volt a cél, hogy egy eddig ismeretlen írót megismerjen a magyar olvasóközönség, ezért a legjobb, legkedvencebb és egyéb leg..., leg... novellák kerültek a válogatásba. A célkitűzés változott a második kötetnél, mert most már az életmű megjelentetése a cél. Adott tehát, hogy felbukkannak a gyengébb, illetve kevésbé kidolgozott, hangulati elemében kevésbé eltalált írások is. Úgy gondolom ez nem baj. Ez az életmű célja. Szívesen olvastam ezeket a történeteket is.

A sorozatot összeállító műhely vezetője saját maga számára is magasra helyezte az előző kötet bevezetőjével a szintet. Be is vallotta ezt a bevezetőben, de ügyesen ki is vágta magát a csapdából. Az írót és a munkásságát ezúttal Clark Ashton Smith szavai hozzák közelebb az olvasóhoz. Hogy mit fog majd tartalmazni a harmadik kötet bevezetője? Már most kíváncsi vagyok rá. :)
Mint minden, a sorozathoz tartozó novellás kötet esetében, ebben a válogatásban is minden novella előtt találunk egy felvezetőt. A gyengébb minőségű, kevésbé kidolgozott novellák esetében a felvezetőben olvashatjuk is az okokat, amelyek miatt nem számíthatunk a megszokott csúcsminőségre. A válogatásban található 16 novella nagyobb része azonban igenis minőségi munka.

Remélem, hogy az érzéseim és az emlékeim nem hazudtolnak meg, de úgy érzem, hogy amíg a Szellemjárás Angliában című kötet novellái mindig valami tárgy (épület, metszet, könyv, stb.) körül forogtak, illetve azok köré csoportosultak, addig ebben a könyvben mintha szélesebb lenne a történetek helyszíne és alapötlete. (Persze vannak visszatérő motívumok is.) Mintha kicsit kinyílt volna a világ, mintha inkább élőlényközpontúak lennének ezek a novellák. Értem ezalatt azt, hogy az írások között találunk olyat, amely hangulatában akár a japán horrorfilmek alapjául is szolgálhatott (Mr. Poynter naplója), illetve hasonlít a klasszikus vámpírtörténetekre (Fejezet egy székesegyház történetéből), vallásos történetekre (A két doktor) vagy népi hiedelmekre, babonákra alapoz (Esti mese, A fenstantoni boszorkány), esetleg felbukkannak benne a fekete mágia rituáléi (A whitminsteri rezidencia, Magaslati kilátás, A rituálé). Néhány műve más írókat is megihletett.
Meglepő számomra, hogy James mindenből tudott valamilyen rémtörténetet keríteni. Lehetett ez az esemény Mária királyné babaházi könyvtárának feltöltése (nem vicc!), illetve készült novella egy perirat vagy egy egyetem kéziratainak rendezése közben fellelt történettöredék hatására. Mindent, de igazán mindent át tudott dolgozni és egyedi stílusával érdekessé, borzongóssá tenni.
Bőven akad kedvencem is a kötet novellái között. Az egyik ilyen a Fejezet egy székesegyház történetéből (nem tagadhatom, hogy szeretem a vámpírsztorikat :P), de A whitminsteri rezidencia, a Mr. Humphreys öröksége, a Sérthetetlen határok, az Intés kíváncsiaknak vagy A rituálé is ebbe a csoportba tartozik.

Ahogy James többi művének olvasása közben, a borzongáson kívül most is rengeteg információt, érdekességet kaptam. Megtudtam például, hogy a macskaajtót Newton találta fel, amikor megunta, hogy a macskája kiengedése mindig félbeszakítja a munkáját. Olvashatunk a Cerne Abbey óriásról vagy az ősi angolszász királyi koronákról és természetesen egyéb érdekességekről is.
Elmondható tehát, hogy James novellái amellett, hogy kellemesen borzongatóak, továbbra is kellően informatívak és történelmi hátterükben hitelesek. Most sem az őrült tempó a jellemző a történetekre, hanem a lassan növekvő feszültség és az olvasó képzeletére bízott, ködös befejezés. Mindegyik történetben kaptam egy kis misztikumot, amit nagyon szeretek. Annak ellenére, hogy ebben a kötetben már szerepelnek gyengébb írások is, ez még mindig egy nagyon jó gyűjtemény. Még mindig tetszett, amiket olvastam. Kíváncsi vagyok, hogy milyen témájú, illetve színvonalú művek maradtak ki eddig a magyar megjelenésből. Ezeket természetesen a harmadik, jövőre megjelenő kötetben, Az öt korsó és más történetekben olvashatjuk majd. Továbbra is határozottan érdekelnek az író novellái. Szeretem a természetfelettit és James írásaitól eddig megkaptam azt, amire eddig vágytam, számítottam. Jöhet majd az életműsorozat befejező része is.

Pontszám: 8

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 336 oldal
Teljes ár: 2.990,- Ft

A válogatás alapjául az alábbi szövegkiadások szolgáltak: Ghost Stories (1994.), Casting the Runes and Other Ghost Stories (1999.), Ghost & Scholars Magazine & Newsletter (1979-2007.)
Kiadói sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 6.
Forrás: recenziós példány, kiadótól


A sorozat további részei:
Mesterművek Klasszikusok:
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
2. M. R. James: Szellemjárás Angliában
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
5. Sir Arthur Connan Doyle: Jobb nem firtatni
Mesterművek Sci-fi:
1. Ursula K. Le Guin: A Rege
2. Piers Anthony: Khton

Folytatás »

M. R. James: Szellemjárás Angliában

Amikor a tavalyi évben a Delta Vision Kiadó elindította a MesterMűvek sorozatot, ez volt az első könyv, amelyet kinéztem magamnak és a karácsonyi akcióban be is szereztem. Nagy örömmel helyeztem a polcra, aztán a sors úgy hozta, hogy még sem ez volt az első kötet a sorozatból, amit elolvastam. Sőt... 

Úgy érzem ez is ez olyan könyv, amelyhez kell egy alaphangulat. Nekem ez a hangulat most volt megfelelő.

Mivel is találkozhatunk ebben a kötetben? Nehéz összefoglalni és mert ez nem egy regény, hanem egy novellaválogatás. Angol természetfeletti irodalom. Ami a különlegessége ennek a kötetnek, hogy az írója nem a hagyományos értelemben vett író, hanem novelláit kedvtelésből, kifejezetten a családja és az ismerősei szórakoztatására vetette papírra. Szerzőnk egyébként tudósember. Novelláival megteremtette a régiségbúvár rémtörténetek műfaját, amelyekben a főszereplők is tudósok. Érdekesség még az is, hogy az írót H. P. Lovecraft is nagyra becsülte. Ő maga azonban Joseph Sheridan LeFanut tartotta példaképének.  Összetett és érdekes személyiség. Csoda, ha ezek után kíváncsi voltam erre a kötetre?

Mi az, amit kaptam? Különleges hangulatú, régies stílusban megfogalmazott, borzongató, de azért nem a igazán ijesztgetős elbeszéléseket. Olvasás közben nem féltem, nem rémültem halálra (azért nagyon ijedősnek sem tartom magam), de a novellák hőseinek szerepébe képzelve magam kellemesen megborzongattak. Ha én lettem volna a helyükben, akkor tutira jobban féltem volna. :)

Mire kell számítani az olvasás során? M. R. James írásai nem véres történetek. Inkább az eredendő, a természetfelettivel kapcsolatban minden emberben jelen lévő félelemre hagyatkozik az író. A lényeget az olvasó képzeletére hagyja, amely mindig kegyetlenebb képet eredményez, mint amit író a papírra tud vetni. Sokkal félelmetesebb és borzongatóbb a hátunk mögött settenkedő, árnyéknak látszó valami, amelynek csak a lépéseit és a lélegzetét halljuk, mint az előttünk álló félelmetes szörnyeteg. James történetei pont ilyen beállításúak.

Az író derűs jelleme és sziporkázó megjegyzései az írásain is tükröződnek. Könnyen el tudjuk képzelni, hogy a szavakat papírra vető ember tényleg egy kiegyensúlyozott és jó humorú, magas intelligenciájú és tanult ember. Kellően fanyar, de mégsem sértő humorral gúnyolja ki a környezetére és a korszakra jellemző gyengeségeket, jellegzetességeket. Célzásai bár célba érnek és mosolyra fakasztják az olvasót.  Közkedvelt témája az akadémiai élet és visszásságainak bemutatása, a professzorok elhivatottságának kifigurázása. Persze mindezekről első kézből szerzett információkat és tapasztalatokat. :)

Ami kifejezetten tetszett az írásokban, hogy az olvasmány élménye és a kellemes borzongás, a hangulat mellett minden novellából tanultam valamit. Katedrálisokról, történelmi személyekről, kéziratokról, festményekről, metszetekről és még sok minden másról. A természetfeletti mögött ott van tudás és a létező tárgyakra, kéziratokra, személyekre való rengeteg utalás és a hitelesség. Ebből a kettősségből keletkező végeredmény nekem nagyon tetszett. Természetesen a nyelvi fordulatok, szójátékok és bizonyos hivatkozások megértésében nagy segítségemre voltak a fordítói és a szerkesztői jegyzetek, amelyekért nem tudok elégszer köszönetet mondani.
A könyv része a novellák mellett egy függelék, amely kiegészítéseket tartalmaz egyes novellákhoz, valamint további írások töredékeit az írótól. A függelékben két értekezést is olvashatunk Salamonról. Nem kell meglepődni azon, hogy mindkettőt James írta. Így kap helyet egy könyvben az író valós és kedvtelésből végzett munkássága. Mindkettő lenyűgöző.
Nehéz kedvencet választani, de megteszem. Ami nekem nagyon tetszett az A kőris, A tizenhármas szoba, A steinfeldi apát kincse, az Iskolapélda és A rúnák megidézése.

Öröm ennek a sorozatnak a köteteit a kézbe venni. Minden egyes alkalommal, amikor a MesterMűvek sorozat köteteit olvasom azt érzem, hogy a kiadó, illetve köteteket készítő műhely nagyon szereti ezt a sorozatot. Benne van a szívük és a lelkük. Az előszó mindig az íróról és a korszakról szól, a novellák előtt mindig találunk egy bevezetőt, amely az írás keletkezésének körülményeit tárja fel előttünk. Az olvasó által nem ismert kifejezéseket a szerkesztő jegyzetekkel látta el és ebben a kötetben található függelék is. Nem tudok rá mást mondani csak azt, hogy igényes és szórakoztató.

Nagyon örülök neki, hogy megvettem és elolvastam ezt a könyvet. Ismét egy olyan íróval ismerkedtem meg, akinek az írásait nagyon megkedveltem. Persze kell hozzá hangulat, mert nem a mai felgyorsult világnak megfelelő tempójú írások ezek, hanem olyan komótosan elbeszélős jellegűek. De tetszett és érdekes volt. Örömmel olvastam, hogy hamarosan megjelenik a folytatás és ezen kívül még egy további kötetre számíthatunk magyarul az írótól. Mindenképpen olvasni fogom ezeket is.

Pontszám: 9

Kiadó: Delta Vision Könyvkiadó

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem:  376 oldal
A válogatás alapjául szolgáló szövegkiadások: Ghost Stories (1994.), Casting the Runes and Other Ghost Stories (1999.), Ghost & Scholars Magazine & Newsletter (1979-2007.)
Sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 2.
Folytatás: A sötét örökség, Az öt korsó
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)


A sorozat további részei:
Mesterművek Klasszikusok:
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
5. Sir Arthur Connan Doyle: Jobb nem firtatni
Mesterművek Sci-fi:
1. Ursula K. Le Guin: A Rege

Folytatás »

Sir Arthur Conan Doyle - Jobb nem firtatni

Egyedi stílusú novellák a Sherlock Holmes írójától

Már az első, a Mesterművek sorozathoz tartozó regény (Jack London: Kóbor csillag) elolvasásakor is egyértelművé vált a számomra, hogy klasszikusok terén eléggé el vagyok maradva és bőven van mit pótolnom. Úgy érzem, hogy a Mesterművek sorozat erre kiváló lehetőséget fog biztosítani a számomra.

Ugyanazt kell megállapítanom (szégyen vagy nem szégyen), mint a másik, már említett könyv esetében: nem olvastam még az író írásait. Ez a könyv az első volt számomra Sir Arthur Conan Doyle művei közül. A kötet által nyújtott élmény viszont maradandónak bizonyul.

Egy nagyon egyedi válogatást vehet a kezébe az olvasó ebben a könyvben. Ahogy a kötet bevezetője is megemlíti Sir Arthur Conan Doyle művei közül a Sherlock Holmes regények az igazán ismertek hazánkban. Ez a kötet azonban olyan novellákat tartalmaz, amelyekben az író okkultizmus iránti rajongása tükröződik vissza és amelyet a hazai közönség eddig még nem ismerhetett meg.

Nem tudok elismerés és rajongás nélkül írni a könyvről, mert számomra nagyon kellemes meglepetést okozott és kellemes időtöltést jelentett a novellák olvasása. Talán azért is olvastam a kötetet ilyen élvezettel, mert magam is vonzódom az okkultizmushoz, a természetfelettihez, szívesen borzongom a történeteken.
A könyv szerkezetéről, felépítéséről szintén csak elismeréssel tudok nyilatkozni.  A bevezetőn kívül öt fő részre oszlik a kötet: régiségbúvár rémtörténetek, spiritiszta rémtörténetek, tengerész rémtörténetek, kegyetlen mesék, modern rémtörténetek. Minden fejezet három történetet tartalmaz és minden fejezet elején kap az olvasó egy 1-2 oldalas tájékoztatást az adott fejezetben szereplő történetek előzményéről, kialakulásáról, ihletőiről, esetleg a stílus követőiről, a kor leírásáról, hangulatáról. Ezen kívül minden novella előtt van egy fél-egy oldalas ismertető, amely segít könnyebben eligazodni az írás lényegén, jobban megérteni a miérteket és hogyanokat vagy esetleg csak felhívja valami érdekességre a figyelmet. Mindkét kiegészítés nagyon sok, érdekes és lényeges információt tartalmaz. Élvezettel és érdeklődéssel olvastam ezeket a bevezetőket.
Ha választanom kellene, akkor azt mondanám, hogy a spiritiszta rémtörténetek és a kegyetlen mesék fejezet írásai tetszettek nekem a legjobban. A spiritiszta rémtörténetek tetszése nem is volt kérdés. Mindig is a szellemes, kísértetes írásokon tudtam/tudok a legjobbakat borzongani. A kegyetlen mesék azonban nagy meglepetés volt. A könyvben szereplő bevezető szerint "a történet akkor igazán hatásos, ha lélektani elemekből táplálkozik". Doyle is nagyon kedvelte ezt a stílust. Az ő történeteiben egy-egy bűnügyi eseményt olvashatunk, amelyekből kihagyta a nyomozót és csak maga a bűntett maradt. Nem tudok mást mondani: egyszerűen zseniális! Akár egy teljes kötetet el tudnék képzelni ilyen történetekből.
Érdekes volt felfedezni, hogy a filmipar mennyit felhasznált Doyle ötleteiből. (Erre egyébként már a bevezetőben is felhívja a figyelmet a sorozat szerkesztője.)
Jack London Kóbor csillagához viszonyítva előnyként azt tudnám megemlíteni, hogy Doyle írásai közelebb álltak hozzám stílusban és kifejezésmódban is.
A kötet a MesterMűvek sorozat része. Külső megjelenése is ehhez a sorozathoz igazodik. A kiadó nagyon odafigyelt erre a sorozatra, mert hibát csak elvétve fedeztem fel a lapokon. A könyv kötésével is elégedett vagyok, nagyon jól bírta az olvasás jelentette kihívást, a könyv gerince elég rugalmas, akkor sem fog megtörni, ha teljesen kinyitja a könyvet és nem hímestojásként bánik vele az olvasó.
Nagyon tartottam ettől a kötettől. Akartam is olvasni, meg nem is. Próbáltam elképzelni, hogy milyen lehet Doyle rémtörténet íróként és nem sikerült. Most már tudom. Kiemelkedő, szellemes, fantáziadús, lehengerlő. Vagyis én így érzem. Az olvasás által gazdagabb lettem több, eddig számomra ismeretlen stílusban megírt történettel, bepótoltam egy elmaradásom a klasszikusok terén, megismertem egy új írót egy eddig nem ismert oldaláról. Borzongani igazán erőseket ugyan nem borzongtam a történteken, de nagyon jól szórakoztam. Úgy éreztem, hogy az az alkotói műhely, amelynek ezt a könyvet köszönhetjük, a szívét és a lelkét is beletette ebbe a kötetbe.
A MesterMűvek sorozat egyre jobban tetszik nekem. Van még belőle két kötet a polcomon. Úgy érzem hamarosan sorra fognak kerülni azok is.
Kinek ajánlom ezt a kötetet? Akik szeretik a klasszikus írókat vagy pont ellenkezőleg, eddig tartottak a klasszikus művek elolvasásától. Akik kíváncsiak egy ismert író hazánkban eddig nem ismert, az eddigiektől eltérő stílusú írásaira egy nagyon jól összerakott, megszerkesztett kötetben. Akik szeretik a rémtörténeteket és a meglepő befejezéseket. Olvasásra kifejezetten ajánlott!

A könyvet köszönöm a Delta Vision Kiadónak!

Pontszám: 9

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 340 oldal

A válogatás alapjául az alábbi szövegkiadások szolgáltak:
The Captain of the Polestar and Other Tales (1890.); Round the Fire Stories (1908.); The Great Keinplatz Experiment and Other Talesof Twilight and the Unseen (1922.); Tales of Terror and Mystery (1922.)
Sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 5.
Forrás: recenziós példány, kiadótól

A sorozat további részei:
Mesterművek Klasszikusok:
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
2. M. R. James: Szellemjárás Angliában
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
Mesterművek Sci-fi:
1. Ursula K. Le Guin: A Rege

Folytatás »

Jack London - Kóbor csillag

Különleges műfajú írás egy klasszikus író tollából

Őszinte leszek: ilyen könyvet én még nem olvastam. Több okból is mondom ezt.
1. Jack London valahogy kimaradt eddig az olvasmányaim sorából. Persze ismerem a műveit hallomásból (legalább kettőt), de nem tudom megnevezni az okot, hogy miért nem olvastam eddig.
2. Reinkarnációs fantasyt sem olvastam még.  Reinkarnációs fantasy. Erre a kifejezésre gondolom sokan felkapták a fejüket. nem is alaptalanul. Nem is hallottam még ilyenről eddig. Nem a legelterjedtebb fantasy műfaj, de akkor is hallanom illett volna róla, de semmi. Bár igyekszem, de úgy látom, hogy bőven van még mit pótolnom a fantasy műfaja terén.
3. A könyvet ajánló és nála alapműnek számító Robert E. Howard regényeit sem olvastam még eddig. Elképzelni sem tudtam a regény kereteit, jellegzetességeit, de még a hangulatát sem.

Szóval teljesen tudatlanként, elvárások nélkül, pusztán kíváncsiságból, de szemet vetettem a regényre és belefészkelte magát az elhatározás a fejembe, hogy nekem ezt a regényt olvasnom kell. Nem kevés segítséggel, de elérkezett az az idő is, amikor a kezeim között tarthattam a könyvet. Hamarosan pedig az olvasását is elkezdtem.
Miről is szól ez a különleges műfajú regény? Darrel Standing professzort gyilkosság miatt életfogytig tartó fegyházbüntetésre ítélik. A börtönben szövőmunkásként kell a társadalom érdekeit szolgálnia. Akkurátus emberként nem tudja elviselni a hanyag munkát és szóvá teszi az elkészített termékek nem megfelelő minőségét. Cserébe magánzárkát kap büntetésül. Ezek után kezdődik a vesszőfutása, mert a magánzárkát újabbak, majd újabbak követik. Amikor egyik rabtársa "jóindulatának" köszönhetően valótlan, de súlyos dologgal, robbanószer birtoklásával és elrejtésével is meggyanúsítják, akkor nagy bajba kerül. Nem tudja előadni a nem létező robbanószert, az igazgató pedig nem hisz neki, ezért sorozatos kínzásoknak, kényszerzubbony kezeléseknek veti alá, ezzel segítve elő a vallomását. A kényszerzubbony kezelések azonban nem várt eredményt hoznak. Főhősünk a kezelések hatására fedezi fel elmúlt életeinek sokféleségét és történeteit, amelyek közül többet meg is oszt velünk a könyv lapjain.
Úgy gondolom itt van az ideje és helye annak, hogy elgondolkozzunk a regény összetettségén és felépítésén. Az említet előző éltek bemutatása miatt akár spirituális, ezoterikus felhangú mű is lehetne. Bár van benne némi filozofálgatás, némi spiritualitás, de ez elenyésző, nem ez a jellemző. Az elmúlt életek bemutatása nem ezoterikus hangulatú, hanem inkább kalandos, érdekes, cselekményes. Mindezzel egyenrangú a jelenben játszódó történetrész, amelyben a börtönélet viszontagságait olvashatjuk. Pont emiatt a rész miatt tekintem én ezt a könyvet egyfajta börtönregénynek. Sőt inkább börtönregényként gondolok rá, mint hagyományos fantasyként.
Egy részről nagyon érdekesnek, más részről nagyon megrázónak találtam ezt a regényt. Ugyanakkor tetszett, hogy a szarkasztikus, öniróniától sem mentes humor nem túlzott mértékben ugyan, de jelen van a könyvben. A feszültség, a szörnyűség enyhítésére nagyon jó eszköz az író kezében. Hatására sokkal közelebb került hozzám a főhős, sokkal jobban elfogadtam a cselekedeit és vele együtt utáltam az igazgatót. Mindezek ellenére a börtönéletről, a magánzárkáról és a "kezelésekről" olvasott leírások eléggé élethűek és meg is viseltek, miközben olvastam. Embertelen körülmények, embertelen kínzási technikák és mindezt a semmiért. Nagyon tiszteltem a professzor kitartását.

De térjünk át az előző életekre. Bejárjuk az egész világot és az emberi történelem minden jelentősebb korszakát a könyv olvasása közben. Életek, korok, történések. Főhősünk francia gróf, szekérkaravánt vezető, telepes család gyermeke; egyiptomi remete, angol tengerész, akiből később koreai úr, majd koldus lesz; északon született harcos, aki római katonaként Pilátust védelmezi; hajótörött és még sok minden más. Nem lehet és nem is érdemes pár mondatban összefoglalni az élményeket.

Női olvasóként azért egy valamit nem tudok szó nélkül hagyni. Ez pedig az, hogy a reinkarnáció törvényét meghazudtolva férfi főhősünk mindig csak férfiként élte életeit vagy legalábbis csak ezekről számolt be részletesen. Bár megemlíti pár mondatban, hogy élt nőként is, de mindössze ennyi. Szívesen olvastam volna legalább egy olyan életet, amelyben nőként szerepel. Kíváncsi lettem volna, hogyan éli meg az ellenkező nemhez tartozóan az emlékeit, illetve hogyan fogalmazza meg a másik nem szemszögéből az elbeszélést. Írom mindezt annak ellenére, hogy a könyv fő mozgatója egyébként a nő, a nőért érzett szerelem és odaadás, minden feláldozása.

Nem ismerem az elsőként megjelent fordítás szövegét, de úgy gondolom, hogy az újrafordítás, modernizálás jót tett a könyvnek. A mű nyelvezete továbbra is megtartotta ugyan régies hangulatát, ugyanakkor a mondatokat kellően gördülékenynek is találtam. Az előre vetített elvárásomnál sokkal könnyebben, gyorsabban haladtam az olvasással. A történetmesélés E/1-ben történik, de nem csak az történik, hogy főhős szemszögéből végighallgatjuk, olvassuk a történetet, ebben a könyvben hozzánk szól a főszereplő, beszél az olvasóhoz, megszólít minket. Én pont ezek miatt éreztem azt, hogy könnyebben megértettem a kalandjait és a szenvedéseit, könnyebben elmerültem a történetben. Határozottan szeretem az ilyen stílusú elbeszéléseket.
A regény a Mesterművek sorozat részeként jelent meg, ezért a könyv is a sorozat külső ismertető jegyeit viseli magán. Puha borítós, de igényes és strapabíró kiadású regényt vehet a kezébe az olvasó.
Kinek ajánlanám a könyvet? Mindenkinek, aki szereti a klasszikus stílusú, de mégis egyedi hangulatú történeteket, aki szereti a börtönben játszódó cselekményeket, aki szívesen olvas kalandregényeket, mert ezek mind jelen vannak ebben a műben.
Nekem tetszett a regény és nagyon örülök neki, hogy elolvastam. Különleges és egyedi élményt nyújtott, valamint felkeltette a sorozat többi része iránt is az érdeklődésemet, amelyből egyébként még további három kötet sorakozik a polcomon és hamarosan jelentkezni fogok majd egy újabb Mesterművek kiadás értékelésével.

A könyvet köszönöm a Delta Vision Kiadónak!

Pontszám: 8

Kiadó: Delta Vision

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem: 413 oldal

Eredeti cím: The Star Rover
Sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 3.
Forrás: recenziós példány, kiadótól

A sorozat további részei:
     Mesterművek Klasszikusok:
          1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
          2. M. R. James:  Szellemjárás Angliában
          4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
          5. Sir Arthur Conan Doyle: Jobb nem firtatni
     Mesterművek Sci-fi:
          1. Ursula K. Le Guin: A Rege

Folytatás »