M. R. James: Szellemjárás Angliában

Amikor a tavalyi évben a Delta Vision Kiadó elindította a MesterMűvek sorozatot, ez volt az első könyv, amelyet kinéztem magamnak és a karácsonyi akcióban be is szereztem. Nagy örömmel helyeztem a polcra, aztán a sors úgy hozta, hogy még sem ez volt az első kötet a sorozatból, amit elolvastam. Sőt... 

Úgy érzem ez is ez olyan könyv, amelyhez kell egy alaphangulat. Nekem ez a hangulat most volt megfelelő.

Mivel is találkozhatunk ebben a kötetben? Nehéz összefoglalni és mert ez nem egy regény, hanem egy novellaválogatás. Angol természetfeletti irodalom. Ami a különlegessége ennek a kötetnek, hogy az írója nem a hagyományos értelemben vett író, hanem novelláit kedvtelésből, kifejezetten a családja és az ismerősei szórakoztatására vetette papírra. Szerzőnk egyébként tudósember. Novelláival megteremtette a régiségbúvár rémtörténetek műfaját, amelyekben a főszereplők is tudósok. Érdekesség még az is, hogy az írót H. P. Lovecraft is nagyra becsülte. Ő maga azonban Joseph Sheridan LeFanut tartotta példaképének.  Összetett és érdekes személyiség. Csoda, ha ezek után kíváncsi voltam erre a kötetre?

Mi az, amit kaptam? Különleges hangulatú, régies stílusban megfogalmazott, borzongató, de azért nem a igazán ijesztgetős elbeszéléseket. Olvasás közben nem féltem, nem rémültem halálra (azért nagyon ijedősnek sem tartom magam), de a novellák hőseinek szerepébe képzelve magam kellemesen megborzongattak. Ha én lettem volna a helyükben, akkor tutira jobban féltem volna. :)

Mire kell számítani az olvasás során? M. R. James írásai nem véres történetek. Inkább az eredendő, a természetfelettivel kapcsolatban minden emberben jelen lévő félelemre hagyatkozik az író. A lényeget az olvasó képzeletére hagyja, amely mindig kegyetlenebb képet eredményez, mint amit író a papírra tud vetni. Sokkal félelmetesebb és borzongatóbb a hátunk mögött settenkedő, árnyéknak látszó valami, amelynek csak a lépéseit és a lélegzetét halljuk, mint az előttünk álló félelmetes szörnyeteg. James történetei pont ilyen beállításúak.

Az író derűs jelleme és sziporkázó megjegyzései az írásain is tükröződnek. Könnyen el tudjuk képzelni, hogy a szavakat papírra vető ember tényleg egy kiegyensúlyozott és jó humorú, magas intelligenciájú és tanult ember. Kellően fanyar, de mégsem sértő humorral gúnyolja ki a környezetére és a korszakra jellemző gyengeségeket, jellegzetességeket. Célzásai bár célba érnek és mosolyra fakasztják az olvasót.  Közkedvelt témája az akadémiai élet és visszásságainak bemutatása, a professzorok elhivatottságának kifigurázása. Persze mindezekről első kézből szerzett információkat és tapasztalatokat. :)

Ami kifejezetten tetszett az írásokban, hogy az olvasmány élménye és a kellemes borzongás, a hangulat mellett minden novellából tanultam valamit. Katedrálisokról, történelmi személyekről, kéziratokról, festményekről, metszetekről és még sok minden másról. A természetfeletti mögött ott van tudás és a létező tárgyakra, kéziratokra, személyekre való rengeteg utalás és a hitelesség. Ebből a kettősségből keletkező végeredmény nekem nagyon tetszett. Természetesen a nyelvi fordulatok, szójátékok és bizonyos hivatkozások megértésében nagy segítségemre voltak a fordítói és a szerkesztői jegyzetek, amelyekért nem tudok elégszer köszönetet mondani.
A könyv része a novellák mellett egy függelék, amely kiegészítéseket tartalmaz egyes novellákhoz, valamint további írások töredékeit az írótól. A függelékben két értekezést is olvashatunk Salamonról. Nem kell meglepődni azon, hogy mindkettőt James írta. Így kap helyet egy könyvben az író valós és kedvtelésből végzett munkássága. Mindkettő lenyűgöző.
Nehéz kedvencet választani, de megteszem. Ami nekem nagyon tetszett az A kőris, A tizenhármas szoba, A steinfeldi apát kincse, az Iskolapélda és A rúnák megidézése.

Öröm ennek a sorozatnak a köteteit a kézbe venni. Minden egyes alkalommal, amikor a MesterMűvek sorozat köteteit olvasom azt érzem, hogy a kiadó, illetve köteteket készítő műhely nagyon szereti ezt a sorozatot. Benne van a szívük és a lelkük. Az előszó mindig az íróról és a korszakról szól, a novellák előtt mindig találunk egy bevezetőt, amely az írás keletkezésének körülményeit tárja fel előttünk. Az olvasó által nem ismert kifejezéseket a szerkesztő jegyzetekkel látta el és ebben a kötetben található függelék is. Nem tudok rá mást mondani csak azt, hogy igényes és szórakoztató.

Nagyon örülök neki, hogy megvettem és elolvastam ezt a könyvet. Ismét egy olyan íróval ismerkedtem meg, akinek az írásait nagyon megkedveltem. Persze kell hozzá hangulat, mert nem a mai felgyorsult világnak megfelelő tempójú írások ezek, hanem olyan komótosan elbeszélős jellegűek. De tetszett és érdekes volt. Örömmel olvastam, hogy hamarosan megjelenik a folytatás és ezen kívül még egy további kötetre számíthatunk magyarul az írótól. Mindenképpen olvasni fogom ezeket is.

Pontszám: 9

Kiadó: Delta Vision Könyvkiadó

Kiadás éve: 2011.

Terjedelem:  376 oldal
A válogatás alapjául szolgáló szövegkiadások: Ghost Stories (1994.), Casting the Runes and Other Ghost Stories (1999.), Ghost & Scholars Magazine & Newsletter (1979-2007.)
Sorozat: Mesterművek Klasszikusok
Sorozatrész: 2.
Folytatás: A sötét örökség, Az öt korsó
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2011.)


A sorozat további részei:
Mesterművek Klasszikusok:
1. Robert E. Howard: Kull király és az ősök
3. Jack London: Kóbor csillag
4. Robert E. Howard: Bran Mak Morn és a piktek
5. Sir Arthur Connan Doyle: Jobb nem firtatni
Mesterművek Sci-fi:
1. Ursula K. Le Guin: A Rege

Posted in: 2012,9 pontos,Delta Vision,horror,klasszikus,könyvértékelés,M. R. James,MesterMűvek,Mesterművek Klasszikusok,novellaválogatás/antológia