Julie Kagawa: Iron Daughter - Vashercegnő (Vastündérek 2.)

Többször megfogadtam már, hogy sorozatba nem kezdek bele, de folyton folyvást elcsábulok, aztán pedig már nincs megállás. Ezzel a sorozattal is így jártam. Az első rész, a Vaskirály történetének varázsa megfogott. Mi volt ez a varázs? A tündérek sötét világa, Ash herceg ridegsége, Kacor személyisége. Na, meg persze a sorozat gyönyörű borítói is részei voltak a varázslatnak. Igen, ezek voltak azok, amelyek miatt olvasnom kellett a folytatást. Fel is került a könyv a névnapi/karácsonyi kívánságlistámra és legnagyobb örömömre a barátnőim is úgy gondolták, hogy szükségem van a könyvre. Hozzáteszem: nagyon jól gondolták. :)

Hol is tartunk? Bármennyire is próbálják megakadályozni a Nyári udvar tündérei, hogy Meghan tudomást szerezzen Sohaföld létezéséről, ez mégis bekövetkezik. Aztán tudomást szerez a Vastündérek létezéséről is, sőt szembe kerül magával a Vaskirállyal is. Eddig a pontig azonban csak úgy tud eljutni, hogy alkut köt Ash herceggel, amely szerint a Téli herceg elkíséri őt a Vastündérek földjére, ezért cserébe Meghan dolgai végeztével önként vele megy a Téli udvarba. Ez a kötet innen indul. Meghan egyedül érzi magát a Téli udvarban, ahol az érzelmek csak problémát jelentenek. Ash hidegen viselkedik vele és magára is hagyja, elmegy az udvarból. A Vastündérek létezését senki nem akarja elfogadni, elhinni. Ráadásul Meghan tündérerejével is történt valami, mert eltűnt, nem fér hozzá. Amikor az Évszakok jogarát ellopják a Téli udvar hadat üzen a Nyári udvarnak és Sohaföldön kitör a háború. Egyedül meghan tudja az igazságot a jogar eltulajdonításáról, de neki nem hisz szinte senki.

Nem tartott sokáig, amíg visszazökkentem a sorozat némiképp sötét, de mégis mesebeli világába. Sőt, mi több, szívesen merültem el ebben a különleges történetben. Ismét azt éreztem, hogy megtalált a varázs, egymás után peregtek az oldalak, megszűnt számomra a külvilág.

Jobban megismerhettem ebben a kötetben a Téli udvar lakóit és alapvető gondolataikat. Furcsa és kegyetlen világ ez az emberekéhez és még a Nyári udvar furcsaságaihoz képest is. Hideg, számító, kegyetlen. Meghan magára marad ebben a környezetben. Érzelmeit kénytelen magába zárni, ez azonban nem megy könnyen. A királynő, a Téli hercegek és az udvar többi lakója is ellenszenvesen viselkedik vele. A hercegek közül eddig csak Asht tűnt fel az előző részben, most megismerhettem a másik két herceget is. Sage, a hidegsége ellenére is pozitív benyomást tett rám. Rowan viszont olyan undok volt, amilyennek egy szereplőt csak el lehet képzelni. A királynő és az udvar törvényei is kegyetlenek.

Továbbra sem beszélhetünk a történetben tipikus szerelmi háromszögről. Ash és Meghan már az elejétől fogva vonzódnak egymáshoz, pedig tudják, hogy a Tél és a Nyár szerelme nem létezhet. Puck, azaz Robin szerelme nagyon is valós Meghan iránt, de viszonzásra nem igazán talál. Szóval van is háromszög, meg nincs is. Az előző kötetben mindenképp Ash vitte el a pálmát, ezért úgy igazságos, ha Robin is megmutathatja az előnyeit, a jó oldalát. Erre lehetősége is adódott, mert Ash a történet egy részére háttérbe szorul, kivonul a színről és a cselekmények Meghan és Robin körül csoportosulnak. Bármennyire is pozitív hős Robin, mégsem tudtam megkedvelni és ahogy Meghan számára, úgy számomra is Ash a kedvenc. Miért a rossz fiúkhoz vonzódnak mindig a lányok? Ha jobban meggondoljuk, akkor Ash nem is olyan rossz fiú, mint elsőre látszik. Téli herceg, amely a Téli udvar kegyetlen törvényei szerint kénytelen élni.

Meghan karaktere az előző részben nagy változáson esett át. Ebben a részben hozza az új karakterét. nagyjából elfogadtam a cselekedeit, de voltak azért olyan mondatai, amitől a falra másztam. Leginkább a "Jaj, Ash, ne menj, mert megsebesülsz, de ha mégis mégy, akkor én is megyek és nem maradok hátul, hanem az első sorban a helyem" stílus idegesített nagyon. Végül is szívósabb ő, a félvér, mint a két ősöreg tündér. A többi cselekmény azonban rendben volt a részéről és fölösleges picsogásokkal sem terheli a cselekményeket a kishölgy. Nem vesztette el a korábbiakban megszerzett bizalmamat.

Már az előző kötetben is elbűvölt, hogy a Nyári és a Téli udvar (azaz a Seelie és az Unseelie) tündérek mellett feltűntek a Vastündérek is. Határozottan jó gondolatnak tartottam, hogy az emberi technika, a fejlődés hatására kialakul egy új, a technológia felhasználásával élő és miatta létező tündérfajt, amely természetesen az ősi, tisztavérű, mágiát használó és a vasat nem bíró fajok ellen fordul. Az "Elpusztult a Vaskirály! Éljen a Vaskirály!" motívumon már meg sem lepődtem, mert ennek így kellett lennie. Meglepetést okozott viszont, hogy mennyire megosztja a tündérek társadalmát a Vaskirály létezése.
Még egy szál volt, amelynek eredményeként a tündérek társadalmának új szelete bukkan fel a könyv lapjain, ez pedig a kitaszítottak és a félvérek birodalma, Félút.

Az előző kötethez hasonlóan ezt a könyvet is könnyű olvasni, szövege nagyon olvasmányos, pergős a cselekménye és csak úgy peregnek az oldalak. Tündérvilág csodáinak leírásai váltakoznak a gyors cselekménnyel. Alig van időnk fellélegezni az egyik eseményt követően, már jön is a másik, folyamatosan izgulhatunk a szereplőkért. Ash karaktere nagyon erősre sikerült, ezért igazán azokat a részeket éreztem nagyon jónak, amelyekben ő is szerepelt. A történet közepső harmadában nélkülöznünk kell, ezért itt olyan, mintha kicsit leülne a történet. Bár Robin jelen van és cselekmény is van bőven, de a hiányérzetem akkor is megmaradt. Ash ismételt felbukkanása nagyon drámaira sikerül. Erre a csavarra aztán végképp nem számítottam. Okozott pár meglepetést a történet. A Vastündérek leírását nagyon szerettem. Vasparipát örökre a szívembe zártam. A vasmágiáról és az öröklődéséről azért szívesen olvastam volna még. Ezen a téren van némi hiányérzetem. A lények sokaságát szavakkal leírni nem nagyon lehet.

A sorozat borítóit továbbra is imádom.

A könyv vége ugyan kicsit romantikusra sikerült, de végül is miért ne. Remélem, hogy a folytatást sem írta sablonosra a szerző. Ami viszont nagyon nem hiányzott a történetből, az az iskolai bál. Már éppen örültem, hogy sikerült kifogni egy olyan YA sorozatot, amelyben nincs iskolai bál, de úgy néz ki, hogy ez mégsem jött össze. Oké, a történetbe illett, ha más nem, akkor bele kellett magyarázni, de azért jó lett volna ez a bál nélkül is.

Most már lassan tényleg befejezem, mert ez eléggé hosszúra sikerült bejegyzés lett, de egyszerűen muszáj volt írnom arról, amiről írtam. Mi lett végül is az összebenyomásom? Ez a sorozat nagyon jó! Különleges, magával ragadó, de azért mégsem tökéletes. Szeretem olvasni és nagyon várom a következő részek megjelenését is. Remélem, hogy 2013-ban is két rész jelenik meg és nagyon remélem, hogy a sorozathoz tartozó három novella is megjelenik majd magyarul. Mindegyiket szeretném majd olvasni és birtokolni.

Alig raktam le a könyvet, sóhajtottam egy elégedettet és rögtön nekiálltam a keresgélni a neten a sorozathoz kapcsolódó tartalmakat. Miket találtam? Borítókat és trailereket, a szereplőválogatásáról készített videót, az Iron Knight trailerét. A sorozatról további információkra bukkantam az írónő honlapján és a sorozat oldalán.

Pontszám: 9 pont

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 392 oldal
A mű eredeti címe: The Iron Daughter
Sorozat: Vastündérek
Előzmény: The Iron King - Vaskirály
Folytatás: The Iron Queen, The Iron Knight

Forrás: magánykönyvtár, ajándék

Folytatás »

Julie Kagawa: The Iron King - Vaskirály (Vastündérek 1.)

Ez a kiadvány is azon kötetek egyike, amelyekkel már szemezgetek egy ideje, hogy olvasni kellene. Igaz, hogy volt bennem némi bizonytalanság, hogy megjelent-e már vagy sem, mert többektől olvastam már értékelést, de megvenni még sehol nem lehetett a könyvet. Most már a titkot is tudom, hogy miért van így. Elárulom Nektek. A Könyvmolyképző Kiadó hazánkban egyedülálló módon ARC, azaz ellenőrzés nélküli, előzetes olvasópéldányokat készített a könyvhöz. Ezeket a példányokat lehet előolvasni, véleményezni. Én is egy ilyet olvastam. A könyv a Vörös Pöttyös sorozat részeként,  a 83. Ünnepi Könyvhétre (2012. június 7-11.) fog megjelenni.

A könyv fülszövege így hangzik: Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.

Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.

A fülszöveg miatt vonzott is ez a könyv, meg nem is. Vonzott, mert tündérekről szólt és féltem is tőle, mert a főszereplő ebben az esetben is csak 16 éves. Ez egy ízig-vérig YA regény. Én pedig már csalódtam jó néhányban (így érthető a tartózkodásom), de mégsem tudok ellenállni a műfajnak. Mi is lett a véleményem erről a könyvről? Na nézzük...

A történet eleje az emberi világban kezdődik, majd átkerülünk a tündérek világába, amikor Meghan elindul, hogy megkeresse az öccsét. A világ egyediségével akadtak problémáim. Főleg az elején. Olyan volt, mintha a Narnia krónikái (szekrényből nyílik az ajtó a másik világba), az Alice Csodaországban (Kacor, a macska), a Végtelen történet (a tündérek országa is fogy az emberi fantázia csökkenésével) és a Szentivánéji álom (Oberon, Titánis, Puch/Robin pajtás) és még jó pár történet lényege, helyszíne, szereplője keveredett volna össze. Mérges is voltam, hogy megint kifogtam egy egyediség nélküli könyvet. Most már csak az kellett volna, hogy csöpögős legyen az egész és akkor végem van. Ahogy haladt előre a történet a rosszérzésem elmúlt, mert Sohasohaország és a lényeges szereplők eléggé egyedinek bizonyultak ahhoz, hogy olvasni akarjam a történetet. Határozottan tetszett, hogy a tündérek nem gyengécske és jólelkű lények, hanem erősek, hatalmasak, számítóak, halálosak és gyönyörűek.

Egy YA regénybe szerelmi háromszög is kell. Ebben a kötetben is van. Azonban ez sem a szokványosra sikerült. Puch és Ash mindketten tündérek. De az egyik a Nyári Udvar tagja, a másik a Téli Udvar hercege. Puch az örök bolondos, Ash pedig a fagyos és érinthetetlen. Az egyikük arra tett fel hosszú éveket az életéből, hogy védje a lányt, a másik meg akarja ölni. A két fiú ráadásul már korábbról ismeri egymást és van közös múltjuk. A regény nem tartalmaz igazi meglepetést a szerelmi háromszög megoldásának szempontjából, mert már az elején gyanítani lehet a végeredményt. Mindkét fiú személyiségében van szeretni és elítélni való, de aki engem megfogott az Ash volt. Kifejezetten tetszett az is, hogy nincs a történetben csöpögős érzelgősség. Van persze némi borzongás, meg elcsattan egy csók is, de nincsenek oldalakon keresztül tartó lelkizések.

Bár a YA regények nem igazán erről híresek, de ebben a könyvben van karakterfejlődés. Meghan az elején még nagyon idegesített, de sok kaland és döntés eredményeképpen olyan fiatal hölgy lett belőle, akiben van büszkeség, érzés, értelem és nem bújik ki a felelősség alól sem. Ash karakterét már említettem futólag. Ő a hideg, a megközelíthetetlen, a titokzatos Téli herceg. Mégis szimpatikusnak találtam. A végére pedig az ő hidegsége is enged valamennyit.

A kalandok sokasága nem hagyta, hogy a figyelmem elkalandozzon. Egyik eseményből a másikba csöppentem a főszereplőkkel együtt. A tündéri praktikák, cselszövések mindenütt ott voltak. Élvezettel olvastam az egészet. Kacort eddig nem sokat emlegettem, pedig nagyon jellegzetes figurája a könyvnek. Nélküle ez a történet korántsem az lenne, amilyen most. A viselkedése, a pimaszsága, a humora. Egyedülálló. Már az első mondatától kezdve imádtam és ez ki is tartott a történet legvégéig. A könyvben hemzsegnek a különféle fantasy lények. Találkozhatunk az angolszász mondavilág minden jellegzetes lényével (Vörös sipkások, manók, koboldok, stb.), illetve sellőkkel, ogrékkal, trollokkal, sárkányokkal és még rengeteg különleges élőlénnyel.

Összefoglalásképpen mit is mondhatnék? Az elején nagyon rossz érzéseim voltak, de ez elmúlt. A tündérek világa megragadott és nem engedett el. Olyan gyönyörű mese kerekedett az elején még nagyon gyengécskének induló történetből, amelyet el sem tudtam képzelni. Bár a történet leginkább a fiatalabb korosztálynak szól, de én határozottan élveztem. Nem csöpögős, nem túl érzelgős, inkább cselekménydús történet. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy van folytatása is. Nem is egy, hanem már három kötet és két novella, mindegyik csodálatos borítóval. Remélem, hogy hamar megjelennek azok is magyarul, mert nagyon szeretném olvasni mindegyiket. Olvassátok Ti is és a tündérek gyönyörűséges és kegyetlen, fondorlatos világa el fog varázsolni!

A könyv a 83. Ünnepi Könyvhétre (2012. június 7-11.) jelenik meg.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak!

Pontszám: 8

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 372 oldal
A mű eredeti címe: The Iron King
Sorozat: Vastündérek
Folytatás: The Iron Daughter- Vashercegnő, The Iron Queen, The Iron Knight

Forrás: ARC, recenziós példány a kiadótól

Folytatás »