Julie Kagawa: The Iron King - Vaskirály (Vastündérek 1.)

Ez a kiadvány is azon kötetek egyike, amelyekkel már szemezgetek egy ideje, hogy olvasni kellene. Igaz, hogy volt bennem némi bizonytalanság, hogy megjelent-e már vagy sem, mert többektől olvastam már értékelést, de megvenni még sehol nem lehetett a könyvet. Most már a titkot is tudom, hogy miért van így. Elárulom Nektek. A Könyvmolyképző Kiadó hazánkban egyedülálló módon ARC, azaz ellenőrzés nélküli, előzetes olvasópéldányokat készített a könyvhöz. Ezeket a példányokat lehet előolvasni, véleményezni. Én is egy ilyet olvastam. A könyv a Vörös Pöttyös sorozat részeként,  a 83. Ünnepi Könyvhétre (2012. június 7-11.) fog megjelenni.

A könyv fülszövege így hangzik: Meghan Chase-re titkokkal teli sors vár – olyan, amit még kigondolni sem tudott volna.

Valami furcsa mindig volt Meghan életében; már hatéves kora óta, amikor édesapja eltűnt a szeme elől. Az iskolában sem tudott teljesen beilleszkedni… és otthon sem.
Amikor egy gyanús idegen kezdi távolról figyelni, és tréfakedvelő legjobb barátja egyszeriben a védelmezőjévé válik, Meghan érzi, hogy minden meg fog változni, amit csak ismer.
De a valóságot álmában sem tudta volna elképzelni – hogy ő egy mesebeli Tündérkirály lánya, és egyben tehetetlen báb egy öldöklő háborúban. De idővel kiderül, mire hajlandó azért, hogy megmentsen valakit, akit szeret, vagy hogy útját állja egy rejtelmes gonosznak, akivel egyetlen tündér sem mer szembenézni… és hogy megtalálja-e a szerelmet egy ifjú herceggel, aki szívesebben látná őt holtan, semhogy közel engedje jeges szívéhez.

A fülszöveg miatt vonzott is ez a könyv, meg nem is. Vonzott, mert tündérekről szólt és féltem is tőle, mert a főszereplő ebben az esetben is csak 16 éves. Ez egy ízig-vérig YA regény. Én pedig már csalódtam jó néhányban (így érthető a tartózkodásom), de mégsem tudok ellenállni a műfajnak. Mi is lett a véleményem erről a könyvről? Na nézzük...

A történet eleje az emberi világban kezdődik, majd átkerülünk a tündérek világába, amikor Meghan elindul, hogy megkeresse az öccsét. A világ egyediségével akadtak problémáim. Főleg az elején. Olyan volt, mintha a Narnia krónikái (szekrényből nyílik az ajtó a másik világba), az Alice Csodaországban (Kacor, a macska), a Végtelen történet (a tündérek országa is fogy az emberi fantázia csökkenésével) és a Szentivánéji álom (Oberon, Titánis, Puch/Robin pajtás) és még jó pár történet lényege, helyszíne, szereplője keveredett volna össze. Mérges is voltam, hogy megint kifogtam egy egyediség nélküli könyvet. Most már csak az kellett volna, hogy csöpögős legyen az egész és akkor végem van. Ahogy haladt előre a történet a rosszérzésem elmúlt, mert Sohasohaország és a lényeges szereplők eléggé egyedinek bizonyultak ahhoz, hogy olvasni akarjam a történetet. Határozottan tetszett, hogy a tündérek nem gyengécske és jólelkű lények, hanem erősek, hatalmasak, számítóak, halálosak és gyönyörűek.

Egy YA regénybe szerelmi háromszög is kell. Ebben a kötetben is van. Azonban ez sem a szokványosra sikerült. Puch és Ash mindketten tündérek. De az egyik a Nyári Udvar tagja, a másik a Téli Udvar hercege. Puch az örök bolondos, Ash pedig a fagyos és érinthetetlen. Az egyikük arra tett fel hosszú éveket az életéből, hogy védje a lányt, a másik meg akarja ölni. A két fiú ráadásul már korábbról ismeri egymást és van közös múltjuk. A regény nem tartalmaz igazi meglepetést a szerelmi háromszög megoldásának szempontjából, mert már az elején gyanítani lehet a végeredményt. Mindkét fiú személyiségében van szeretni és elítélni való, de aki engem megfogott az Ash volt. Kifejezetten tetszett az is, hogy nincs a történetben csöpögős érzelgősség. Van persze némi borzongás, meg elcsattan egy csók is, de nincsenek oldalakon keresztül tartó lelkizések.

Bár a YA regények nem igazán erről híresek, de ebben a könyvben van karakterfejlődés. Meghan az elején még nagyon idegesített, de sok kaland és döntés eredményeképpen olyan fiatal hölgy lett belőle, akiben van büszkeség, érzés, értelem és nem bújik ki a felelősség alól sem. Ash karakterét már említettem futólag. Ő a hideg, a megközelíthetetlen, a titokzatos Téli herceg. Mégis szimpatikusnak találtam. A végére pedig az ő hidegsége is enged valamennyit.

A kalandok sokasága nem hagyta, hogy a figyelmem elkalandozzon. Egyik eseményből a másikba csöppentem a főszereplőkkel együtt. A tündéri praktikák, cselszövések mindenütt ott voltak. Élvezettel olvastam az egészet. Kacort eddig nem sokat emlegettem, pedig nagyon jellegzetes figurája a könyvnek. Nélküle ez a történet korántsem az lenne, amilyen most. A viselkedése, a pimaszsága, a humora. Egyedülálló. Már az első mondatától kezdve imádtam és ez ki is tartott a történet legvégéig. A könyvben hemzsegnek a különféle fantasy lények. Találkozhatunk az angolszász mondavilág minden jellegzetes lényével (Vörös sipkások, manók, koboldok, stb.), illetve sellőkkel, ogrékkal, trollokkal, sárkányokkal és még rengeteg különleges élőlénnyel.

Összefoglalásképpen mit is mondhatnék? Az elején nagyon rossz érzéseim voltak, de ez elmúlt. A tündérek világa megragadott és nem engedett el. Olyan gyönyörű mese kerekedett az elején még nagyon gyengécskének induló történetből, amelyet el sem tudtam képzelni. Bár a történet leginkább a fiatalabb korosztálynak szól, de én határozottan élveztem. Nem csöpögős, nem túl érzelgős, inkább cselekménydús történet. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy van folytatása is. Nem is egy, hanem már három kötet és két novella, mindegyik csodálatos borítóval. Remélem, hogy hamar megjelennek azok is magyarul, mert nagyon szeretném olvasni mindegyiket. Olvassátok Ti is és a tündérek gyönyörűséges és kegyetlen, fondorlatos világa el fog varázsolni!

A könyv a 83. Ünnepi Könyvhétre (2012. június 7-11.) jelenik meg.

A könyvet köszönöm a Könyvmolyképző Kiadónak és Borostyánnak!

Pontszám: 8

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 372 oldal
A mű eredeti címe: The Iron King
Sorozat: Vastündérek
Folytatás: The Iron Daughter- Vashercegnő, The Iron Queen, The Iron Knight

Forrás: ARC, recenziós példány a kiadótól

Posted in: 2012,8 pontos,ARC,fantasy,Julie Kagawa,könyvértékelés,Könyvmolyképző,recenzió 2012,tündér/elf,Vastündérek sorozat,Vörös pöttyös