Julie Kagawa: Iron Daughter - Vashercegnő (Vastündérek 2.)

Többször megfogadtam már, hogy sorozatba nem kezdek bele, de folyton folyvást elcsábulok, aztán pedig már nincs megállás. Ezzel a sorozattal is így jártam. Az első rész, a Vaskirály történetének varázsa megfogott. Mi volt ez a varázs? A tündérek sötét világa, Ash herceg ridegsége, Kacor személyisége. Na, meg persze a sorozat gyönyörű borítói is részei voltak a varázslatnak. Igen, ezek voltak azok, amelyek miatt olvasnom kellett a folytatást. Fel is került a könyv a névnapi/karácsonyi kívánságlistámra és legnagyobb örömömre a barátnőim is úgy gondolták, hogy szükségem van a könyvre. Hozzáteszem: nagyon jól gondolták. :)

Hol is tartunk? Bármennyire is próbálják megakadályozni a Nyári udvar tündérei, hogy Meghan tudomást szerezzen Sohaföld létezéséről, ez mégis bekövetkezik. Aztán tudomást szerez a Vastündérek létezéséről is, sőt szembe kerül magával a Vaskirállyal is. Eddig a pontig azonban csak úgy tud eljutni, hogy alkut köt Ash herceggel, amely szerint a Téli herceg elkíséri őt a Vastündérek földjére, ezért cserébe Meghan dolgai végeztével önként vele megy a Téli udvarba. Ez a kötet innen indul. Meghan egyedül érzi magát a Téli udvarban, ahol az érzelmek csak problémát jelentenek. Ash hidegen viselkedik vele és magára is hagyja, elmegy az udvarból. A Vastündérek létezését senki nem akarja elfogadni, elhinni. Ráadásul Meghan tündérerejével is történt valami, mert eltűnt, nem fér hozzá. Amikor az Évszakok jogarát ellopják a Téli udvar hadat üzen a Nyári udvarnak és Sohaföldön kitör a háború. Egyedül meghan tudja az igazságot a jogar eltulajdonításáról, de neki nem hisz szinte senki.

Nem tartott sokáig, amíg visszazökkentem a sorozat némiképp sötét, de mégis mesebeli világába. Sőt, mi több, szívesen merültem el ebben a különleges történetben. Ismét azt éreztem, hogy megtalált a varázs, egymás után peregtek az oldalak, megszűnt számomra a külvilág.

Jobban megismerhettem ebben a kötetben a Téli udvar lakóit és alapvető gondolataikat. Furcsa és kegyetlen világ ez az emberekéhez és még a Nyári udvar furcsaságaihoz képest is. Hideg, számító, kegyetlen. Meghan magára marad ebben a környezetben. Érzelmeit kénytelen magába zárni, ez azonban nem megy könnyen. A királynő, a Téli hercegek és az udvar többi lakója is ellenszenvesen viselkedik vele. A hercegek közül eddig csak Asht tűnt fel az előző részben, most megismerhettem a másik két herceget is. Sage, a hidegsége ellenére is pozitív benyomást tett rám. Rowan viszont olyan undok volt, amilyennek egy szereplőt csak el lehet képzelni. A királynő és az udvar törvényei is kegyetlenek.

Továbbra sem beszélhetünk a történetben tipikus szerelmi háromszögről. Ash és Meghan már az elejétől fogva vonzódnak egymáshoz, pedig tudják, hogy a Tél és a Nyár szerelme nem létezhet. Puck, azaz Robin szerelme nagyon is valós Meghan iránt, de viszonzásra nem igazán talál. Szóval van is háromszög, meg nincs is. Az előző kötetben mindenképp Ash vitte el a pálmát, ezért úgy igazságos, ha Robin is megmutathatja az előnyeit, a jó oldalát. Erre lehetősége is adódott, mert Ash a történet egy részére háttérbe szorul, kivonul a színről és a cselekmények Meghan és Robin körül csoportosulnak. Bármennyire is pozitív hős Robin, mégsem tudtam megkedvelni és ahogy Meghan számára, úgy számomra is Ash a kedvenc. Miért a rossz fiúkhoz vonzódnak mindig a lányok? Ha jobban meggondoljuk, akkor Ash nem is olyan rossz fiú, mint elsőre látszik. Téli herceg, amely a Téli udvar kegyetlen törvényei szerint kénytelen élni.

Meghan karaktere az előző részben nagy változáson esett át. Ebben a részben hozza az új karakterét. nagyjából elfogadtam a cselekedeit, de voltak azért olyan mondatai, amitől a falra másztam. Leginkább a "Jaj, Ash, ne menj, mert megsebesülsz, de ha mégis mégy, akkor én is megyek és nem maradok hátul, hanem az első sorban a helyem" stílus idegesített nagyon. Végül is szívósabb ő, a félvér, mint a két ősöreg tündér. A többi cselekmény azonban rendben volt a részéről és fölösleges picsogásokkal sem terheli a cselekményeket a kishölgy. Nem vesztette el a korábbiakban megszerzett bizalmamat.

Már az előző kötetben is elbűvölt, hogy a Nyári és a Téli udvar (azaz a Seelie és az Unseelie) tündérek mellett feltűntek a Vastündérek is. Határozottan jó gondolatnak tartottam, hogy az emberi technika, a fejlődés hatására kialakul egy új, a technológia felhasználásával élő és miatta létező tündérfajt, amely természetesen az ősi, tisztavérű, mágiát használó és a vasat nem bíró fajok ellen fordul. Az "Elpusztult a Vaskirály! Éljen a Vaskirály!" motívumon már meg sem lepődtem, mert ennek így kellett lennie. Meglepetést okozott viszont, hogy mennyire megosztja a tündérek társadalmát a Vaskirály létezése.
Még egy szál volt, amelynek eredményeként a tündérek társadalmának új szelete bukkan fel a könyv lapjain, ez pedig a kitaszítottak és a félvérek birodalma, Félút.

Az előző kötethez hasonlóan ezt a könyvet is könnyű olvasni, szövege nagyon olvasmányos, pergős a cselekménye és csak úgy peregnek az oldalak. Tündérvilág csodáinak leírásai váltakoznak a gyors cselekménnyel. Alig van időnk fellélegezni az egyik eseményt követően, már jön is a másik, folyamatosan izgulhatunk a szereplőkért. Ash karaktere nagyon erősre sikerült, ezért igazán azokat a részeket éreztem nagyon jónak, amelyekben ő is szerepelt. A történet közepső harmadában nélkülöznünk kell, ezért itt olyan, mintha kicsit leülne a történet. Bár Robin jelen van és cselekmény is van bőven, de a hiányérzetem akkor is megmaradt. Ash ismételt felbukkanása nagyon drámaira sikerül. Erre a csavarra aztán végképp nem számítottam. Okozott pár meglepetést a történet. A Vastündérek leírását nagyon szerettem. Vasparipát örökre a szívembe zártam. A vasmágiáról és az öröklődéséről azért szívesen olvastam volna még. Ezen a téren van némi hiányérzetem. A lények sokaságát szavakkal leírni nem nagyon lehet.

A sorozat borítóit továbbra is imádom.

A könyv vége ugyan kicsit romantikusra sikerült, de végül is miért ne. Remélem, hogy a folytatást sem írta sablonosra a szerző. Ami viszont nagyon nem hiányzott a történetből, az az iskolai bál. Már éppen örültem, hogy sikerült kifogni egy olyan YA sorozatot, amelyben nincs iskolai bál, de úgy néz ki, hogy ez mégsem jött össze. Oké, a történetbe illett, ha más nem, akkor bele kellett magyarázni, de azért jó lett volna ez a bál nélkül is.

Most már lassan tényleg befejezem, mert ez eléggé hosszúra sikerült bejegyzés lett, de egyszerűen muszáj volt írnom arról, amiről írtam. Mi lett végül is az összebenyomásom? Ez a sorozat nagyon jó! Különleges, magával ragadó, de azért mégsem tökéletes. Szeretem olvasni és nagyon várom a következő részek megjelenését is. Remélem, hogy 2013-ban is két rész jelenik meg és nagyon remélem, hogy a sorozathoz tartozó három novella is megjelenik majd magyarul. Mindegyiket szeretném majd olvasni és birtokolni.

Alig raktam le a könyvet, sóhajtottam egy elégedettet és rögtön nekiálltam a keresgélni a neten a sorozathoz kapcsolódó tartalmakat. Miket találtam? Borítókat és trailereket, a szereplőválogatásáról készített videót, az Iron Knight trailerét. A sorozatról további információkra bukkantam az írónő honlapján és a sorozat oldalán.

Pontszám: 9 pont

Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó

Kiadás éve: 2012.

Terjedelem: 392 oldal
A mű eredeti címe: The Iron Daughter
Sorozat: Vastündérek
Előzmény: The Iron King - Vaskirály
Folytatás: The Iron Queen, The Iron Knight

Forrás: magánykönyvtár, ajándék

Posted in: 9 pontos,Julie Kagawa,könyvértékelés,Könyvmolyképző,tündér/elf,Vastündérek sorozat,Vörös pöttyös