Barangolás (3): Párizs utcáin Nellie Bly nyomában

Régen írtam már a "Barangolás" rovathoz tartozó bejegyzést, aminek az oka leginkább az időhiány, de természetesen közre játszik a késztetés hiánya is. Nem olyan régen olvastam egy könyvet, amelynek a történetével ugyan nem voltam maradéktalanul elégedett, de egy dologban kétségtelenül az élen járt: megadta a kezdő lökést ahhoz, hogy elkészítsem a rovat következő bejegyzését és másoknak is bemutassam azt a várost, ahol a regény nagyobb része játszódik és amely hozzájárul ahhoz, hogy A gyilkosság alkímiája című könyvnek annyi rajongója van kis hazánkban is. Nézzük tehát, hogy merre is sétált Nellie Bly, az első női oknyomozó újságíró Jules Verne íróval folytatott közös nyomozása közben.

Jó barangolást, tartsatok velem!

Előzetesként még annyit, hogy pár évvel ezelőtt volt szerencsém néhány napot eltölteni a városban és a bejegyzést - ahol csak lehet - igyekszem a saját készítésű fényképeimmel színesíteni.

A regény idézetei minden esetben a K.u.K. Könyvkiadó által, 2012 évben kiadásra került könyvből származnak. Az oldalszámokat minden esetben jelöltem az idézeteknél.

Montmartre
A negyed fontos szerepet játszik a regényben, hiszen rögtön azzal a cselekménnyel indít a történet, amely itt játszódik és a kaland folyamán többször is visszatérünk szűk utcácskáira és jellemző épületeihez. Nellie is az itt található egyik épület, jellegzetesen pici szobájában húzza meg magát párizsi tartózkodása idején.

Montmartre mai művészei (A kép forrása)

"(Montmatre) … amit a párizsiak La Butte-nak vagyis Dombocskának hívnak; mely művészeiről, költőiről és azokról az utcáiról híres, ahol a férfiak üres műsikolyokért fizetnek, s a nők lelkéről villámgyorsan kopik le minden csillogás." (5. oldal)

"Azt mesélik, hogy a Montmartre Szent Dénesről kapta a nevét, akinek, tán hatszáz évvel ezelőtt, itt, a hegy lábánál nyisszantották le a fejét. A jámbor Dénes felkapta a földről, és felvitte a hegyre - innen ered a Mons Martyrum, a Mártírok hegye elnevezés. A negyed századokon át egyszerű kis falu volt, szélmalmaiban őrölték a lisztet Párizs kenyeréhez. Ám a folyvást terjeszkedő város hamarosan elért a dombokig, így a Montmartre is Párizs egyik városrésze lett. Az öreg szélmalmok hamarosan abbahagyták az őrlést, helyükön egyre-másra kabarék és táncos mulatók nyíltak, amelyek erkölcstelek tréfákkal és botrányos kánkán-görlökkel szórakoztatták a nagyérdeműt. A művészek és költők, ezek a hosszú hajú, lázadó lelkű, szégyentelenül üzekedő bohémek pedig otthagyták korábbi fészküket, a Quartier Latint, a kis falu no meg a pompás panoráma és az olcsó házbérek kedvéért." (7-8. oldal)

A Montmartre mai napig is Párizs bohém negyede és romantikus atmoszférájából sokat megőrzött. Szűk utcácskáin sétálva könnyen el tudjuk képzelni, hogy milyen is lehetett az, amikor művészek lakták épületeit. A mai látogatónak is akad lehetősége találkozni a mai kor művészeivel, ha ellátogat ebbe a városrészbe. Festmények, grafikák, mindenféle ajándéktárgyak között válogathat a turista. Az apró boltocskákban kínált tárgyak mennyisége és sokfélesége emberi ésszel nehezen felfogható.

Forrás: saját készítésű kép (2010.)

A "dombról" lesétálva könnyen megragadja a turista figyelmét a Moulin Rouge épülete, amely el sem téveszthető, hiszen a szélmalom lapátjai (ahogy az idézet is jelzi) egyaránt utalnak az épület eredetére és teszik könnyen felismerhetővé azt. Ott jártunkkor sajnos még korai volt az időpont ahhoz, hogy teljes kivilágításában élvezzük a Moulin Rouge látványát, de így is megérte. Az épületbe természetesen nem mentünk be. 

Eiffel-torony

A regény cselekménye a világkiállítás időtartama alatt játszódik, ahová természetesen Jules Verne társaságában főhősnőnk is ellátogat. A kiállítás sok-sok technikai újdonsága mellett az Eiffel-torony nyújtja látvány szempontjából a legnagyobb hatást.

"A világkiállítás legmeglepőbb, egyben legellentmondásosabb építménye - Eiffel háromszáz méter magas, hórihorgas acéltornya - a legmagasabb, emberkéz alkotta szerkezet a világon, kétszer akkora, mint a gizai nagy piramis. Az ország teljes művésztársadalma elkeseredetten küzdött, hogy megakadályozza a torony felépítését: az acélgerendák alkotta építménye egyenesen a francia művészet és történelem árulójának kiáltották ki, s megvetően csak mint az újabb Bábel tornyát emlegették. A szerkezet megépítéséhez végül csak úgy járultak hozzá, hogy kikötötték: csak meghatározott ideig állhat majd, azután lebontják." (7. oldal)

Forrás: saját készítésű kép (2010.)

A párizsiak toronnyal kapcsolatos véleménye a mai napig megosztott, egyesek továbbra sem szeretik, mások már nemzeti szimbólumként tekintenek rá. 

A tornyot a terveknek megfelelően, a világkiállítást bezárása után 20 évvel le akarták bontani, de egy véletlen, a rádió feltalálása megmentette ettől a sorstól, ugyanis rendkívüli magasságával tökéletes antennaként szolgált.

A toronyból fenséges kilátás nyílik, jó időben akár 73 km-es távolságban is ellátni. Évente akár 5 millió látogatója is akad az építménynek, amelyek közül nagyon kevés a párizsi. Egyik emeletén működik a Michelin-csillagos Le Jules Verne étterem. Guy de Maupassant, illetve a jelenleg is létező Eiffel-torony ellenes csoport is hasonlóan vélekedett/vélekedik és cselekedett/cselekszik: Maupassant a torony éttermében szeretett étkezni, mert ez volt az egyetlen hely a városban, ahonnan nem látszik az építmény, az ellenző csoport pont ugyanezen okból gyűlik itt össze minden évben és vitatják meg a mai napig fennálló és immár a világörökség részévé választott, hatalmas méretű problémával kapcsolatos gondolataikat. (Forrás: saját élmények és emlékek kiegészítve a National Geographic Traveler útikönyvek sorozat - Párizs kötetének információival.) 

Café Procope

A kávéház sok más híres személyiség mellett Jules Verne kedvenc és sokat látogatott helye is. Legalábbis a regény szerint. Nellie itt akad rá a híres íróra, aki éppen Párizsban tartózkodik a világkiállítás ideje alatt, igaz teljesen más okból. Szereplőink többször visszatérnek ebbe a kávézóba, nyomozásuk során ez lett a találkozó helyük.

A Café Procope gyönyörű épülete (Forrás)

"A Café Procope-ot csak néhány pislákoló olajmécsessel világították ki, mintha a tulajdonos nem akarná, hogy bárki is betaláljon. Egy pillanatra megállok a bejáratnál, engedem, hogy átjárjon a hely levegője, s beszívom a feketekávé erős illatát.

A helyet kicsivel több, mint kétszáz éve alapította egy szicíliai nemesember, bizonyos Francesco Procopio dei Coltelli; a helyet az irodalom és a politika óriásainak szellemei lengik be, akik történelmet leheltek a falaiba.

Procopio helyet adott a művészembereknek - íróknak, költőknek, filozófusoknak -, ahol békében és nyugalomban, kávét szürcsölgetve dolgozhattak, s így lett ez a legelső café Párizsban; a szó, bármily meglepő, franciául kávét jelent.

Abban a városban, ahol a kávéházak ragyogó fényekkel, zajos közönséggel és csillogással hívják fel magukra a figyelmet, a Procope továbbra is őrzi egy régi és sokkal előkelőbb kor visszafogott hangulatát." (101. oldal)

(Az idézetet még hosszan folytathatnám, mert a könyvben sem ennyi a bemutatás, a hírességekre való utalások tömkelege, de úgy gondolom, hogy a lényeg, a hangulat érezhető az idézett részből is.)

A kávéház impozáns belseje. (Forrás)

Nem lehet mindenhová eljutni Párizsban, ha az utazó csak pár napot tölt ebben a hatalmas, mozgalmas és látnivalókban bővelkedő városban. A főbb látnivalók mellett ez az intézmény kimaradt a programból, éppen ezért az utazás időtartama alatt, illetve még utána is sokat forgatott útikönyvet hívtam segítségül, amely ezt írja: "Párizs legrégebbi kávéháza. A város Latin-negyedében található. Itt kezdett dolgozni 1727-ben Jean le Rond d'Alembert és Denis Diderot a híres Encyclipédie-n, itt találkozott Benjamin Franklin XVI. Lajossal, hogy tárgyaljanak az épp megszületett Amerikai Köztársasággal kötendő megállapodásról."  (Forrás: National Geographic Traveler útikönyvek sorozat  - Párizs, 74. oldal). 

Sacré-Coeur

A regény éppen csak megemlíti a város fölé magasodó bazilikát, ami nem véletlen, mert történetünk idején a még az épület még nem teljesen kész.

"Elérjük a gerincet, a Sacré-Coeur temploma tűnik fel jobbra tőlünk. Impozáns, de befejezetlen épület, olyan sűrűn körbeállványozva, mintha pókháló borítaná." (206. oldal)

Forrás: saját készítésű kép (2010.)

Bár nem hangsúlyos része a történetnek és Nellie éppen csak elhalad mellette, de nem hagyhatom szó és említés nélkül Párizs eme csodáját.
Az 1870-es francia-porosz háborúban elszenvedett megalázó vereség után a francia katolikusok fogadalmat tettek, miszerint a Jézus Szent Szívének ajánlott bazilikát emelnek. Az építkezések 1876-ban kezdődtek meg, de az építész, Paul Abadie halála miatt a munkálatok 1884-ben megszakadtak. A csodálatos építményt Lucien Magne fejezte be. A bazilika alapozása és az altalaj stabilitásának biztosítása igazi mérnöki bravúr volt. A Sacré-Coeur a légszennyezés ellenére is mindig ragyogó fehéren emelkedik a város fölé, amelynek titka, hogy az épület köve a Szajna és a Marne folyók vidékéről származik, amelynek jellegzetessége, hogy  ha ráesik az eső, akkor ragyogó fehér mészbevonat képződik a felületén.

A Notre Dame, az Ile de la Cité, a Pont Neuf és a La Consiergerie

Nellie üzenetet kap, amely egy titkos találkozóra invitálja a Notre Dame épületébe, amelyen természetesen részt is vesz. A Notre Dame felé haladva Párizs több nevezetességét is érinti főszereplőnk. Nézzük melyek ezek.

"A Notre Dame.
Az ember nem tekinthet a Notre Dame-ra (franciául: Miasszonyunk) a kellő tisztelet és hódolat nélkül. Nem csak azért, mert szinte hihetetlen, hogy egyáltalán létezhet ennyire nagyszerű alkotás: a székesegyház hatalmától és erejétől mindig libabőrös lesz a lelkem.
A Notre Dame nemcsak Párizs, de egész Franciaország jelképe is. A Ile de la Cité, e kis, hajóforma Szajna-szigetecske keleti felére épült. Párizs szívében áll, hatalmas, öreg épületek veszik körül. Ahogy átmegyek a Pont Neuf-ön, hirtelen beugrik, hogy a sziget ad helyet az ügyészi nyomozóhivatalnak és a rendőrkapitányságnak is." (221. oldal)

Forrás: saját készítésű kép (2010.)

A Notre Dame, ahogy az idézet is említi Miasszonyunk temploma, amelyből több is található Franciaországban, helyesen tehát úgy kellene emlegetni a székesegyházat, hogy Notre Dame de Paris. Az említett építményhez kísértetiesen hasonló épület a híres koronázó katedrális Reims városában, a Notre Dame de Reims. (saját élmények alapján)

Az Ile de la Cité, azaz Cité szigete Párizs földrajzi középpontja, egyébként pedig a város szülőhelye és az első település helye is. Mindig is fontos közigazgatási és egyházi központ volt. A szigeten található a Palais du Justice, amely a római kormányzó eredeti székhelye volt és 2000 évvel később a bírák még mindig itt szolgáltatnak igazságot, valamint a Consiergerie, a hírhedt forradalmi börtön, a párizsi igazságszolgáltatás központja, amely a X-XIV. század között a királyi palota része volt és amely ma ugyan már nem börtön, de még mindig ide kerülnek az előzetes letartóztatottak. 

Forrás: saját készítésű kép (2010.)

Az Ile de la Cité szigetet és a várost összekötő hidak közül elsőként a Pont Neuf, azaz az "Új híd" épült meg. 12 tökéletes ívével Párizs leggyönyörűbb, illetve legrégebben fennálló hídja is, amelyet 1607-ben avattak fel IV. Henrik részvételével. A Pont Neuf volt az első járdával - és nem lakóházakkal - szegélyezett híd. (Forrás: saját élmények és emlékek kiegészítve a National Geographic Traveler útikönyvek sorozat - Párizs kötetének információival.)

Forrás: saját készítésű kép (2010.)

Nellie természetesen még sok helyen megfordult Párizsban, többek között járt a Pasteur Intézetben és a Pigalle kórházban is, amely épületeket a hosszúra nyúlt bejegyzés és a rendelkezésemre álló információk hiányában már nem részleteznék. Idegenforgalmi szempontból az említett két intézmény nem tartozik a Párizs legfőbb látványosságai és látogatási célpontjai közé.

A hiányosságok és a hosszúra nyúlt bejegyzés ellenére is remélem, hogy sikerült meghoznom a kedvet akár a könyv elolvasásához, akár a város látványosságainak megtekintéséhez.
Köszönöm, hogy velem tartottatok!

Folytatás »

Barangolás (2.): Csillagok és tudomány

A Barangolás blogrovat előző bejegyzésében az Amerikai Egyesült Államok területén utaztunk és néztünk szét. Nem olyan rég egy olyan könyvet olvastam, amelynek hatására ismét kedvet kaptam egy hasonló bejegyzés megírására, de most a tudomány és a csillagászat területére fog elkísérni az, aki velem tart. Brandon Hackett A poszthumán döntés című könyvének olvasása közben annyi érdekességgel találkoztam, amelyet nem tudok magamban tartani. Soha nem néztem eddig utána a Cet, a Kentaur vagy az Ökörhajcsár csillagképnek. Pedig csodálatos mélységi objektumaik vannak. Ti tudjátok mik is azok az Einstein-Rosen hidak, a Schwarzschild sugár, a Lokális Buborékok? Nem? Mert én nem igazán voltam képben. No, akkor vágjunk bele a barangolásba. Ha ez a bejegyzés valakinek a könyvhöz is kedvet csinál, akkor pedig igazán elégedett leszek. :)

Nézzük először a csillagokat, bolygókat (szokásom szerint a könyvből vett idézetekkel tarkítva:

 

A Centarurus csillagkép NGC5128 nevű
lentikuláris galaxisa
A kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Centaurus_A

"- (...) Tudja mi a legérdekesebb számomra a Tauban? A csillagképek és a csillagok egymáshoz viszonyított helyzete és eltérései a pavonisi égbolthoz képest. Izgalmas játék felfedezni az ismerős csillagokkal teli, de mégis teljesen más elrendezésű éjszakai éggömb szépségeit." (107. oldal, Delta Vision, 2007.)

"- Itt van mindjárt az Alfa Centauri  és a Nap párosa - mutatott a fejünk fölé Marsden. - A Pavonisról nézve a Göncölszekér két felső csillagát, a Megrezt és a Dubhét összekötő képzeletbeli egyenes pontosan a Nap és az Alfa Centauri ikercsillag között halad el. Önöknél a Göncölszekér eltorzul, a Dubhe hátrébb került, a Nap és az Alfa Centauri pontosan a másik irányban fekszik. Látja?" 108. oldal, Delta Vision, 2007.)

Az Alfa Centauri (α Centauri, Toliman, Rigel Kentauri) rendszer a Kentaur csillagkép csillagrendszere, mely három csillagból áll, látszólagos fényessége felülmúlja a csillagkép csillagaiét. Legfényesebb tagja az éjszakai égbolt harmadik legfényesebb csillaga, a Szíriusz és a Canopus után. A csillagrendszer arról nevezetes, hogy a hozzánk legközelebbi csillagok (a Nap után) ebben a hármas csillagrendszerben találhatóak. Távolsága 4,34 fényév.

(bővebben és forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Alfa_Centauri)

NGC 246 (más néven Caldwell 56)
nevű planetáris köd a Cet csillagképben
A kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/NGC_246

Tau Ceti (τ Ceti) egy csillag, a Cetus (Cet) csillagkép egyik tagja. Tömege és színképosztálya a Naphoz hasonló. A naprendszertől való távolsága kevesebb mint 12 fényév, ezért viszonylag közeli csillagnak számít. Akár szabad szemmel is észlelhető, az őszi, téli hónapokban a déli horizont felett. A Tau Ceti hosszú ideje a SETI-megfigyelések célpontja.

(bővebben és forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Tau_Ceti)

További információk: http://astro.u-szeged.hu/ismeret/tauceti.html és http://egalaktika.wikia.com/wiki/Tau_Ceti

A Páva csillagkép NGC 6744 nevű
küllős sprirálgalaxisa
A kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/NGC_6744

Pavo: Páva csillagkép (latin birtokos neve: Pavonis), Legfényesebb csillaga az α Pavonis - Peacock (Pávakakas), 180 fényév távolságra lévő, kék színű (B0.5V), 1,94^m fényrendű kettőscsillag (B0.5V + B2V színképosztály) a Távcső csillagkép és a Hindu csillagkép határán.

(bővebben és forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1va_csillagk%C3%A9p)

A Páva csillagkép hatalmas csillagvárosáról itt olvashattok: http://www.168ora.hu/tudas/megtalaltak-a-tejutrendszer-gyonyoru-ikertestveret-76807.html

A Nagy Medve csillagkép M82 elnevezésű,
leglátványosabb mélység-objektuma
A kép forrása:
http://hu.wikipedia.org/wiki/Messier_82

Nagy Medve csillagkép: A Nagy Medve (latinul: Ursa Major) egy csillagkép, melynek hét legfényesebb csillaga alkotja a Göncölszekeret. Az  α Ursae Maioris a Dubhe (medve) nevet viseli. 1,8 magnitúdó fényes, K0 színképtípusú vörös óriás, 124 fényév távolságra van a Földtől, és 226-szor fényesebb a Napnál. Tőle 0,6 szögmásodperc távolságra egy kísérőcsillag található, ami a főcsillagot 44 év alatt kerüli meg. δ Ursae Maioris - Mergez (comb): mintegy 80 fényévnyire lévő, 3,3 ^m-s, fehér színű csillag.

(bővebben és forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Nagy_Medve_csillagk%C3%A9p)

"Vagy nézze az Ökörhajcsárt! A tauról majdnem úgy néz ki, mint a Földről, csakhogy innen nézve a Nap maga is részévé vált a csillagképnek. Fantasztikus! Nálunk egészen másmilyen. Antilopnak nevezzük. Gondolja csak el, még pár tucat fényévre eltávolodunk a Földtől, és olyan mértékben eltorzulnak az ismert alakzatok, hogy már egyetlen csillagképet sem fogunk felismerni." (108. oldal, Delta Vision, 2007.)

Ökörhajcsár csillagkép
A kép forrása:
http://ourreturnhome.com/arcturus

Ökörhajcsár: A csillagkép régebbi neve Arcturus volt, azaz a Medve Őre. Ma ezt a névet már csak a legfényesebb csillaga viseli. Az újkorban felvettek egy bizonytalan, Falikvadráns (Quadrans Muralis) nevű alakzatot is a csillagképek közé, mely az Ökörhajcsár jó néhány csillagát is tartalmazta. Az alakzat később kikerült a csillagképek hivatalos listájáról, a neve a Quadrantidák-meteorraj nevében él tovább.

Legfényesebb csillaga, az Arcturus egy vörös óriás, amely olyan képet mutat, mint a Napunk 5 milliárd év múlva. Az Arcturus volt az ókor egyik legalaposabban megfigyelt csillaga. Neve azt jelenti "medveőrző"; ez arra utal, hogy az Ökörhajcsár szakadatlanul üldözi a Nagy Medvét és a Kis Medvét az északi égi pólus körül. A csillagot az ókorban a viharok előhírnökének tartották, az asztrológia későbbi fejlődése során a jólét és a megbecsülés csillagává vált.

(bővebben és forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/%C3%96k%C3%B6rhajcs%C3%A1r_csillagk%C3%A9p)

A következő tudományos kifejezésekhez tartozó könyvbeli események idézeteit a legtöbb esetben inkább kihagyom, mert több oldal terjedelműek. A tudományos kifejezések magyarázatait javarészt a könyv is tartalmazza, mert a történetbe ágyazott dialogusok formájában az író megosztja velünk ezeket az információkat. Szükséges ez azért is, mert a könyvben nagyon sokszor felbukkannak ezek a kifejezések és a történet szempontjából is jelentősek.

A Schwarzschild-sugár, más néven gravitációs sugár minden tömeggel rendelkező testre megállapítható távolságérték. Egy test Schwarzschild-sugara az ugyanannyi teljes energiájú, gömbszimmetrikus fekete lyuk eseményhorizontjának a sugara. Égitestek tömegének alternatív mértékegységeként is alkalmazható. Nevét Karl Schwarzschild német fizikusról kapta, aki 1916-ban találta meg az Einstein-egyenletek első egzakt megoldását, a Schwarzschild megoldást. A definíció értelmében ha egy égitest sugara kisebb, mint az ő tömegéhez tartozó Schwarzschild-sugár, akkor az égitest felszíne a saját eseményhorizont-gömbjén belülre került, vagyis a felszínről való eltávolodáshoz már a fénysebesség is kevés, azaz az égitest egy fekete lyuk. Ahhoz, hogy a Földet fekete lyukká változtassuk, kb. 18 mm átmérőjű, vagy annál kisebb golyóvá kellene a teljes tömegét összenyomni, a Jupiter esetében – melynek a tömege bolygónk 318-szorosa – ez a kritikus átmérő kb. 5,6 m. Ezeknek a helyzeteknek a létrehozása persze elképzelhetetlen.

(forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Schwarzschild-sug%C3%A1r)

Einstein-Rosen híd: A féregjárat (vagy féreglyuk) vékony, csőszerű képződmény, ami az Univerzum (vagy más univerzumok) két távoli, görbületmentes területét köti össze. A féreglyukról szóló elmélet a Világegyetem kialakulásának elméleteiből született, közvetlen következménye annak a feltevésnek, hogy a tér pontjai kaotikusan összekötött állapotban vannak. Albert Einstein és Nathan Rosen már 1935-ben bebizonyították az egyirányú féreglyukak, a téridő hídjainak lehetőségét. A jelenség neve azóta is Einstein-Rosen‑híd. Ezeknek kialakulása a fekete lyukakhoz kapcsolódik. A fekete lyuk szingularitása úgy viselkedik, mint egy féreglyuk egyik oldala, ezenkívül instabil, és gyorsan pontszerű szingularitássá válik. A féreglyuk létrehozásához negatív energia szükséges. Krasnyikov szerint a féreglyuk fenntartásához és felpumpáláshoz szükséges negatív energiát maga a féreglyuk is létrehozhatja, pontosabban a körülötte kialakuló, negatív görbületű téridőszerkezet vákuumfluktuációi termelhetik egy önmagát erősítő folyamatban. Eszerint tehát van lehetőség átjárható és stabil féreglyuk kialakulására. (bővebben és forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/F%C3%A9regj%C3%A1rat)

Pánspermia elmélet: egy hipotézis, miszerint az élet „magjai” jelen vannak mindenhol az Univerzumban és a földi élet is ilyen magvakból jöhetett létre, valamint ugyanígy más lakható bolygók is megtermékenyülhettek. Az elmélet gyakran jelenik meg sci-fi történetekben.

Gyakran használják az exogenezis (görögül „külső származás”) hipotézis szinonimájaként, mely csupán annyit feltételez, hogy a Földre az élet máshonnan érkezett, ám nem próbálja megbecsülni az élet előfordulási gyakoriságát a kozmoszban. A keveredés oka, hogy a pánspermia kifejezés sokkal ismertebb. (bővebben és forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/P%C3%A1nspermia)

"- (...) De nézzük csak: Lokális Buborék. Mit hallott róla?

- Amikor egy nagytömegű csillag elégeti az összes fűtőanyagát, összeroppan, és szupernovává válik. A robbanás lökéshulláma kisöpri a csillagközi anyagot a környékről., úgymond egy több tíz vagy száz fényévnyi átmérőjű, majdhogynem üres buborékot fúj a környező űrbe. Körülöttünk is van egy ilyen, ez a Lokális Buborék. Ha nem létezne, a csillagok fénye jóval nehezebben jutna el a Földre, a Taura vagy a Pavonisra. Sőt, jóval kevesebb csillagot láthatnánk éjszakánként, ráadásul a fényük mindenhonnan, még az űrből is tompa és vörös lenne."

A kép forrása: ua, mint a szöveg.

Lokális buborékok: Üreg a csillagközi anyagban, melyben jelenleg a Nap és számos egyéb csillag utazik. Egy szupernova robbanása okozta.

A Nap a Lokális Csillagközi Felhőn - egy nagyjából 30 fényév átmérőjű, sűrűbb anyagfelhőn - halad éppen keresztül, amely az egyébként 300 fényév átmérőjű üres alakzat, a Lokális Buborék része. Csillagunk közvetlen környezetét - a napszél által fújt buborékon kívüli teret - többezer fokos plazma tölti ki, amelynek kialakulásáért korábbi szupernóva robbanások felelősek.
(forrás és bővebben: http://hu.wikipedia.org/wiki/Naprendszer)



A következő oldalon hasonló bejegyzéseket olvashatsz: Könyves blogok

Folytatás »

Barangolás (1): Annie, Grace és Zarándok útja

Minden egyes alkalommal, amikor Nicholas Evans A suttogó című könyvét olvasom, előveszem a térképet és követem Zarándok útját keresztül Észak-Amerikán. Most is ez történt. Annyi különbséggel, hogy most kiírtam a részleteket és utánanéztem a helyszíneknek. Megosztom most veletek ezeket az ismereteket.

Úgy gondolom, hogy a legjobb leírást maga a könyv szolgáltaja, így abból vettem ki az idézeteket, melyeket dőlt betűs kiemeléssel jeleztem. Több helyszínhez kerestem érdekességet, részletesebb leírást. Az állomáshelyeket megkerestem a térképen. Az idézetek közben jelzem majd az egyes állomáshelyek betűjelét.

Iowa végtelen síksága

"Robert segített nekik becsomagolni, aztán elvitte őket Chathambe(...). A lány kőszoborként ült a Lariatban, (...) miközben Zarándokot nagy nehezen felrakták az utánfutóra." (térképen: A)
"Az első éjszakát Harry Logan barátainak házában töltötték, egy kisvárosban, Clevelandtől délre." (térképen: B)
"Másnap (...) korán útnak indultak, a Indiana és Illinois államban csak néhány rövid pihenőt tartva egészen Iowáig autóztk a végtelen síkság közepén (...). Ezt az éjszakát Liz Hammond egy távoli rokonánál töltötték, aki egy farmerhez ment feleségül, és most Des Moines közelében élt." (térképen: C)

Badlands

"Nyugat felé haladtak, amíg elérték a Missourit, aztán észak felé kanyarodtak, s a baloldalt hömpölygő, széles, barna vízű folyó mentén autóztak tovább. Sioux Citynél léptek be Dél-Dakota államba (térképen: D), majd ismét nyugat felé indultak a 90-es úton, mely már egészen Montanáig viszi őket. Átvágtak a Badlands északi részén (térképen: E), és látták, ahogy a nap a Fekete-Hegység mögé bukik, s a helyén csupán a vérvörös ég csíkja marad."

Badlands: Dél-Dakota és Nebraska határán elterülő kopár, az erózió által erősen lepusztított vidék. A vidéket magas tanúhegyek, kanyonok és táblavidékek jellemzik.

A "badland" szó rossz vidéket, rossz, vásott földet jelent. Ez a külső erők által létrehozott képződmény legtöbbször az emberi tevékenység - a földművelés vagy az erdőirtás - következményeként jön létre. Tulajdonképpen egy eróziós folyamatról van szó, ahol a természetes növényzetétől megfosztott felszín a csapadékvíz lejtő-leöblítése következtében elveszíti termőrétegét, felbarázdálódik. A lejtőleöblítés eredményeként egy erősen tagolt, szárazerekkel tarkított domborzat jön létre, melyet tornyok, szakadékok és völgyek alkotnak.

A badland-képződés főként sivatagi és félsivatagi területekre jellemző, főleg az észak-amerikai Préri-tábla nyugati részén jelentős, ahol szintén időszakos eróziók alakították ki (ritkán, viszonylag nagy mennyiségben érkező csapadék). Nagyon érdekesek azok a maradványok is, melyek nem porlékony, hanem keményebb kőzeten alakultak ki.

Egy kis érdekesség: Magyarországon is találhatunk badland-felszínt. Kazár legkülönlegesebb természeti adottsága a kb. 20 millió éve kialakult riolit-tufa, mely valószínűleg a Mátra vulkáni kitöréseinek kiszórt anyaga. Ezt a puha tufafelszínt is a víz eróziós munkája formálta, árkokkal szabdalta fel, kúpokat, gerinceket hagyott maga után. Száraz időben óvatosan, de jól bejárható a terület, esős időben viszont jobb elkerülni, mert könnyű balesetet szenvedni a csúszós és ragacsos felszínen.

(forrás: http://www.szb.hu/utazas_amerika/badlands.html)

"Annie a Rushmore-hegy közelében, egy kis szállodában foglalt szobát." (térképen: F)

Rushmore-hegy

Rushmore-hegy:  A hatalmas nemzeti emlékhely 1927 és 1941 között, azaz 14 év alatt készült el. A hegy oldalába négy nagy amerikai elnök arcmását vésték: az elsőt, George Washingtont, a harmadikat, Thomas Jeffersont, a tizenhatodikat, Abraham Lincolnt és a huszonhatodikat, Theodore Rooseveltet.A munkálatok során mintegy 450 000 tonna követ hasítottak le a hegyről. Az egész munka nagy részét dinamittal végezték, csak az apróbb részletekhez használtak fúrót. A négy fej mindegyike 18 m magas, az orrok átlagban 6 m hosszúak. A szájak 5,5 m, a szemek pedig 3,5 m szélesek. Ahhoz, hogy az arcok ekkora méretben is ilyen jól mutassanak, óriási mérnöki tudás szükséges. Borglum nem sokkal műve befejezése előtt meghalt. Így sosem láthatta teljesen készen művét. A munkálatokat fia, Lincoln Borglum fejezte be, aki már 15 évesen is segített apjának, kijelölőként. (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Rushmore-hegy)

Crazy Horse

"Odakint még jobban zuhogott az eső. A Rushmore-hegy és az oldalából kifaragott kőportrék gomolygó felhőbe burkolóztak, s a nő a portán azt mondta, hogy aznap már nem is fog kitisztulni az idő. Valamivel távolabb viszont, tette hozzá, van egy másik, szintén sziklába faragtt emlékmű is, amit talán megpillanthatnak: Őrült Ló hatalma szobra." (térképen: F)
Őrült Ló (Crazy Horse): Az amerikai indiánok egyik leghíresebb, a fehérek elleni küzdelemben legnagyobb sikereket elért vezére volt. Őrült Ló egyike volt azoknak az indián főnököknek, akik 1876-ban összefogtak George Armstrong Custer tábornok serege ellen, és megsemmisítő vereséget mértek rá a Little Big Horn-i csatában. (forrás: http://mult-kor.hu/cikk.php?id=8452).

Ördögtorony

"Hamarosan átléptek Wyomingba, dél felől megkerülték az Ördögtornyot (térképen: G) és a Mennydörgés-völgyet, áthaladtak a Powder-folyó fölött és már észak felé autóztak, Sheridan irányában, amikor végre elállt az eső."

Powder-folyó

Ördögtorony: A világ egyik legkülönösebb geológiai képződménye. 183 méter magas. Az alapot alkotó törmelékes kőzetek a jura korszakban keletkeztek. A torony bazaltoszlopokból áll, amelyek alul vastagabbak, felül pedig elvékonyodnak. A torony állítólag egy összeomlott vulkán magjának maradványa.
 (forrás: http://www.mommo.hu/media/Ordogtorony)

"Késő délután érkeztek meg Montanába. (...) ... lekanyarodott jobbra egy mellékúton, és megállt. (...) Az út melletti táblán az állt: NEMZETI EMLÉKPARK, A LITTLE BIGHORN-I CSATA HŐSI HALOTTAINAK."  (térképen: H) "Ezen a hegyoldalon történt 1876 egy júniusi napján, hogy George Armstrong Custer tábornokot és több mint kétszáz katonáját felkoncolták azok, akiket ők akartak lemészárolni. Nevük itt állt a kőbe vésve. Annie megfordult és lenézett a hegyoldalon elszórt fehér sírkövekre."

Little Bighorn csatamező

Emlékmű a Little Bighorn-nál

Little Bighorn-i csata: A Little Bighorn-i csata két kultúra összecsapásának a csúcspontját jelentette az 1870-es években az Egyesült Államok nyugati területein, a bennszülött indiánokét és a főleg Európából érkezett telepesekét. A Little Bighorn-i csata az Egyesült Államok Hadseregének egyik legnagyobb veresége lett. Becslések szerint a 2000 -5000 fő lakota, sziú, csejenn és arapaho harcos nekiszorította a Custer vezette egységet a Little Bighornnal párhuzamos hosszú, poros hegyhátnak. Itt az indiánok körbevették őket és a csata során, mely körülbelül 20 percig tartott, az összes katonát megölték, Tom és Boston Custert, Autie Reedet is beleértve. Az elesett amerikai katonák száma összesen a többi egységet is beleértve hivatalosan 268 fő volt. A csatát követően az indiánok levetkőztették a holttesteket és az összes egyenruhás katonát megcsonkították, mivel hitük szerint a megcsonkítottak lelke a földön ragad az örökkévalóságig. (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/George_Armstrong_Custer)

"Visszahajtott az autópályára, s egész éjjel megállás nélkül vezetett Choteau-ig."

Choteau Montana államban található, amely Annie, Grace és Zarándok autón tett utazásának majdnem a végét jelentette. Choteau-tól a Booker fivérek farmja már csak 40 percnyi autózásra van.

Montana hegyei

Montana: az Amerikai Egyesült Államok 41. tagállama. Az északnyugati régió és a nagy síkság határán található. Középső és nyugati része az északi Sziklás-hegység több hegyvonulatát foglalja magában (melyek közül kb. 77-nek külön neve van), innen ered az állam neve, mely a spanyol montaña („hegy”) szóból származik. Az állam területét tekintve a 4., népességét tekintve csak a 44. az államok közül; népsűrűsége a 3. legalacsonyabb. Gazdasága főként a mezőgazdaságon, fakitermelésen és bányászaton alapul, de a turizmus is fontos szerepet játszik. Évente több millióan látogatnak el a Gleccser Nemzeti Parkba, a Little Bighorn-i csata helyszínére és a Yellowstone Nemzeti Parkba, melynek öt bejárata közül három az állam területén található. (forrás: http://hu.wikipedia.org/wiki/Montana)

Hosszú utazásunk végére értünk. Gyakorlatilag majdnem teljes egészében áthaladtunk - ha csak képzeletben is -  az USA északi részén. Remélem, hogy tetszett Nektek ez a kis kiruccanás, még ha "kicsit" hosszúra is sikerült. Tartsatok velem legközelebb is! Ha találok még barangolásra alkalmas leírást, akkor jelentkezem.

Hasonló bejegyzéseket olvashatsz a következő oldalon: Könyves blogok

Folytatás »