hétfő, július 20, 2015
Shanara
"A szerelem első stációit mindig feszengés jellemzi.
Akárcsak az utolsó stációkat."
Akárcsak az utolsó stációkat."
2015. július 20., hétfő
2015. július 19., vasárnap
J. R. Johansson: Paranoia (Az Éjjeljárók 2.)
Az Éjjeljárók sorozat első részében, az Álmatlanságban megismerhettem Parkert, a kamasz fiút, aki – a normális emberektől eltérően – az éjszakai órákban nem alszik, hanem mások álmaiban kóborol: mindig annak a személynek a vízióit látja, akinek aznap utoljára a szemébe nézett. Parker végül a barátai segítségével túlélte a megpróbáltatásokat, valamint azt is megtudta, hogy egy különleges embercsoport, az Álomlátók közé tartozik. A motoros dzsekijén vak koponya motívumot viselő, titokzatosan viselkedő férfi, Jack segítséget ígért a fiúnak a képessége kezelésében, majd hosszú időre eltűnt.
 |
| Értékelés: 9/10 Kiadó: Főnix Könyvműhely Kiadás éve: 2015. Terjedelem: 276 oldal Fordította: dr. Sámi László Borító ár: 2.980,- Ft A mű eredeti címe: Insomnia Sorozat: Az Éjjeljárók Előzmény: 1. Álmatlanság Folytatás: 3. Mánia Műfaj: ifjúsági, thriller |
Szerencsére Parker mellett ott állnak a barátai, akik ismerik és megértik a problémáját, segítenek neki a nehézségei leküzdésében: Mia, akinek álma a megnyugvást jelenti a számára; Finn, a legjobb barátja; valamint Addie, Finn húga, aki iránt a főszereplő gyengéd érzelmeket táplál. Most azonban mindhárman elutaznak, Parker pedig ismét magára marad – mindenki egyszerre tart ettől az úttól és reménykedik abban, hogy a fiú minden gond nélkül átvészeli alvás nélkül a közel egy hetes időtartamot.
Oakville egy csendes kisváros, de most mégis fura dolgokat művelnek a lakói – kiürítik a számlájukat, gyilkosságokat követnek el –, később pedig semmire sem emlékeznek abból, amivel gyanúsítják őket. Parker sejti, hogy a jelenség hátterében valamilyen természetfeletti tényező állhat, de biztos csak akkor lesz az állításában, amikor maga is összetalálkozik a kiváltó okkal. A találka következményeként Parker másik személyisége, Sötétség erőre kap, időnként átveszi az uralmat a fiú teste felett és olyan helyzetekbe viszi bele, amelyek teljesen ellent mondanak az alaptermészetének.
Ügyesen és érdekesen szőtte tovább az Éjjeljárók történetét J. R. Johansson, egyszerre használva fel a barátság és a kiérdemelt bizalom jelentette támogatást, valamint a tapasztalatlanságból és a kettős személyiség jelenlétéből adódó helyzetek feszültségét. Kifejezetten kedveltem, hogy ebben a részben lényeges információkat tudhattam meg az Éjjeljárók társadalmáról, típusairól, a különböző nézeteket valló csoportok közötti ellentétekről, valamint Parker apjáról is – mindezek a momentumok fontos szerepet kaptak a történetben.
Már az első oldalon ismét Parker fejében találtam magam, és pont ezért éreztem különösen félelmetesnek azt, amit az általa átéltekről, az irányítás elvesztéséről, Sötétséggel – vagyis saját magával – vívott csatájáról, az előidézett helyzetek kezeléséről olvastam. Az egyre inkább kibontakozó misztikus háttér és a teljesen kellemes arányokat képviselő szerelmi szál mellett bőven kijutott a történtekkel kapcsolatos bizonytalanságból, a nyomozásból és az akciókból – gyakorlatilag egy pillanatig sem unatkoztam olvasás közben. A rejtélyek felderítése és a magyarázatok keresése mellett rengeteg meglepetésben volt részem, lényegesen több csavarral találkoztam ebben a történetben, mint azt az előzmények esetében tapasztaltam – nagyon tetszettek a behozott új szálak és információk.
A kifejezetten egyedi alapszituáció sokkal színesebbé és érdekesebbé vált a kötetben szereplő események által. A pörgős cselekmény végig fenntartotta az érdeklődésem, nagyon élveztem a kamaszos problémák és a rendkívüli helyzetek megoldását. Különösen tetszett, hogy megint előtérbe került a barátság fontossága, amelynek segítségével könnyedén kiismerhető az ember igazi jelleme, és sok mindenre gyógyírt jelenthet a feltétel nélküli önfeláldozás.
Határozottan jó, felnőttként is teljes mértékben élvezhető ifjúsági történet, amely egyszerre hordozza magában a kellemes borzongást, a feszültséggel teli misztikumot, az első szerelem minden szépségét és nehézségét, a kalandok izgalmát – felnőtté válás és kamaszkori problémák, némi egyéni extrával. A cselekmény ismét kereknek, a történet pedig lezártnak tűnik, a kötet akár önállóan is olvasható lenne, de annak ellenére, hogy a fő szálakat ügyesen elvarrta a szerző, vannak rövidebb, huncut módon elszabadult eseményfonal darabkák, amelyek bizony továbbfejtésre érdemesek – nagyon is azok. Nekem ez a rész is tetszett, és kíváncsian várom az izgalmas ifjúsági sorozat következő, egyben befejező kötetét.
2015. július 16., csütörtök
Tess Gerritsen: A tanítvány (Rizzoli & Isles 2.)
Jó néhány dolgot is kifogásoltam a sorozat első részével, A sebész történetével kapcsolatban, amelyek nagyban befolyásolták az egyébként szinte tökéletesen felépített nyomozás, valamint az egyszerre érdekes és kegyetlen történet élvezetét. A tanítvány befejezését követően nyugodt szívvel nyilvánítom ki azon véleményem, hogy a szerző minden korábbi kifogásom félresöpörte, számomra ezúttal tökéleteset alkotott.
 |
| Értékelés: 10/10 Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó Kiadás éve: 2010. Terjedelem: 540 oldal (482 + ajánlók) Fordította: Molnár Júlia Dóra Borító ár: 3.499,- Ft A mű eredeti címe: The Apprentice Sorozat: Rizzoli & Isles Előzmény: 1. A sebész Folytatás: 3. A bűnös 4.) Body Double 5.) Eltűntek 6.) The Mephisto Club 7.) A múmia 8.) Ice Cold 9.) The Silent Girl 10.) Las to Die 11.) Die Again Műfaj: krimi, thriller |
Bostonban újabb gyilkosságok történnek, amelyek egyes részleteiben emlékeztetnek a Sebész által elkövetett brutális tettekre. Bár a bűntények Boston előkelő, kertvárosias negyedében történtek, de az elkövetés módszereinek ismerős momentumai felkeltik a nyomozók figyelmét - így kerül a képbe ismét Rizzoli, aki még a mai napig sem heverte ki az egy évvel ezelőtti eseményeket. A hasonlóságok ellenére bőven akadnak eltérések is a végrehajtás mikéntjét tekintve: a Sebésszel ellentétben ez az elkövető nem magányos nőket támad meg, hanem házaspárokat, férjeket megkötözi, kegyetlen módon kivégzi, a feleségeket pedig elrabolja. A gyilkosságokat a média is felkapja, a rendőrség pedig tehetetlen, nem képes az elkövető nyomára akadni. A Sebész, aki börtönbüntetését tölti, a híreken keresztül figyeli az eseményeket, majd végrehajtja azt, ami lehetetlennek tűnik: a szigorú őrizetet kijátszva megszökik a börtönből és csatlakozik a másik gyilkoshoz. Hogy ki a mester és ki a tanítvány? Azt nehéz eldönteni. Rizzoli pedig ezúttal nem egy elkövetővel áll szemben, hanem rögtön két, kiemelkedő intelligenciával rendelkező gyilkost kell előkerítenie.
Fantasztikusan fűzte tovább az előző kötet eseményeit, illetve azok következményeit a szerző. Adott Rizzoli, aki nyomozóként bizonyított a korábbi nyomozás során, ugyanakkor meg is viselték a pincében történtek, mert ott és akkor inkább nő volt, mint rendőr. A jelen történések egyébként pont abban az időszakban játszódnak, amiről az első rész végén már olvashattunk: Cordell doktornő és férje, aki egyébként Rizzoli nyomozótársa, Európában van nászúton - tehát ők biztonságban vannak, ugyanakkor Rizzoli magára maradt a feltételezéseivel és a megérzéseivel.
Tess Gerritsen sokat javított a karakterein: gondolkodásban és reakciókban egyaránt. Rizzoli ugyan még mindig úgy gondolja, hogy egy férfias szakmában nőként sokkal jobban kell teljesítenie ugyanazért az elismerésért - ebben egyébként igaza is van -, de már nem viszi túlzásba ezt a fajta bizonyítást, emiatt pedig sokkal inkább hihető - és jobban elviselhető, bár korántsem tökéletes - a személye. Ez volt egyébként az egyik dolog, amit az előző kötettel kapcsolatban megkritizáltam - szóval ez javítva: pipa.
Végre értelmet nyert a sorozatcím is, mert Rizzoli ebben az esetben végre tényleg főszerepet betöltő nyomozó, akinek a munkáján nagyon sok minden múlik, illetve végre feltűnt Maura Isles is, aki viszont a korábbi patológus nyugdíjba vonulását követően lép be a történetbe. Igaz, hogy a törvényszéki boncnok jelenlétét mindössze mellékszereplőnek éreztem, mert a rivaldafény ebben a kötetben vitathatatlanul Rizzolira irányult, de végre mindkét hölgy részt vett a nyomozásban és számomra ez a lényeg. Ez volt a másik, általam kifogásolt momentum, aminek a korrekciója szintén megtörtént: tehát ez is pipa.
"A zsúfolt utcasarkon ki venné észre, ha a mögötte álló férfi lop egy szippantást hajának illatából? Ki venné észre, hogy a mellette álló férfi a nyakát nézi, bámulja a pulzus lüktetését ott, ahol a bőr illata a legédesebb. Nem veszik észre. A lámpa zöldre vált. Elindul a tömeg. A nő is továbbindul, és sosem tudja meg, nem is sejti, hogy a vadász szimatot fogott."
Az írónő megint olyan hangulatot teremtett, amitől olvasás közben libabőrös lett a karom - majd legalább egy hétig mindenkire gyanakodva tekintettem, az utcán sétálva a megszokottnál is többet fordultam hátra és kutattam a környezetem. Ha az előző kötetben elkövetett gyilkosságokat kegyetlennek találtam, akkor azt kell mondanom, hogy a mostaniak egy fikarcnyival sem maradnak el azok mögött, sőt... Azzal, hogy ebben az esetben házaspárok az áldozatok, és mind a nőnek, mind pedig a férfinak meghatározott szerepe van abban a játékban, amelynek rendezője maga a gyilkos, sokkal brutálisabbnak és embertelennek tűnnek a tettek leírásai.
" A történelem a nők sikolyaitól visszhangzik."
A gyilkosságok jelentette borzongás és a nyomozás izgalma mellett - több szempontból is - érdekes fűszert jelentett a regényben az FBI, vagyis Gabriel Dean ügynök feltűnése, akit ugyan senki sem hívott, de ő mégis jelen van, mindenhol ott van és mindent tudni akar, viszont az általa birtokolt információkat inkább megtartja magának - közben pedig Rizzoli agyára megy. Legalább ennyire különleges összetevője a történetnek, hogy a Sebész gondolatai is megelevenednek, egyes esetekben külön fejezeteket is kapnak a regényben, így válik igazán érthetővé és átélhetővé az, hogy mit is jelent neki a nyomozónő, milyen kapcsolat is fűzi őket össze - hátborzongató volt erről olvasni.
A vége előtt pár tíz oldallal kezdtem kissé kétségbe esni, hogy miként is fog zárulni ez a nyomozás, hiszen alapból két zseniális - bár vitathatatlanul őrült - gondolkodású, minden apró részletre odafigyelő és hibát csak a legritkább esetben elkövető gyilkosról volt szó, akik közül az egyiket már az első részben is eléggé körülményes volt elkapni.
A nyomozásnak hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot kellett volna vennie, a rendőröknek valami isteni megvilágosodáson kellett volna átesnie ahhoz, hogy elkapják ezt a két intelligens és óvatos ragadozót és ez a megoldás eléggé sok olyan momentumot rejtett volna magában, amelyen könnyű lett volna elcsúszni - eléggé banánhéjas szituáció alakulhatott volna ki. A szerző ehhez képest teljesen más megoldást választott, és ez számomra, sokkal, de sokkal szimpatikusabb volt - igazán frappáns, lényegesen hihetőbb, logikájában nem kifogásolható, bár vitathatatlanul gyors befejezést sikerült így összerakni.
A vége előtt pár tíz oldallal kezdtem kissé kétségbe esni, hogy miként is fog zárulni ez a nyomozás, hiszen alapból két zseniális - bár vitathatatlanul őrült - gondolkodású, minden apró részletre odafigyelő és hibát csak a legritkább esetben elkövető gyilkosról volt szó, akik közül az egyiket már az első részben is eléggé körülményes volt elkapni.
A nyomozásnak hirtelen száznyolcvan fokos fordulatot kellett volna vennie, a rendőröknek valami isteni megvilágosodáson kellett volna átesnie ahhoz, hogy elkapják ezt a két intelligens és óvatos ragadozót és ez a megoldás eléggé sok olyan momentumot rejtett volna magában, amelyen könnyű lett volna elcsúszni - eléggé banánhéjas szituáció alakulhatott volna ki. A szerző ehhez képest teljesen más megoldást választott, és ez számomra, sokkal, de sokkal szimpatikusabb volt - igazán frappáns, lényegesen hihetőbb, logikájában nem kifogásolható, bár vitathatatlanul gyors befejezést sikerült így összerakni.
Ezzel a regénnyel - a hangulatával, a történetvezetésével, a kegyetlenségével, ugyanakkor az emberségével - teljes mértékben megvett magának a szerző. Már készítem is be a következő kötetet, amelyet biztosan hamarosan olvasni is fogok. Valószínűleg az sem fog sokkal tovább tartani, mint amikor ezt olvastam - alig egy nap alatt sikerült behabzsolnom az oldalakat -, de abban biztos vagyok, hogy legalább annyira fogom élvezni a nyomozást és a feszültséget - képtelenség, hogy ez a nő rossz és élvezhetetlen regényt írjon. Csak azt nem értem, hogy az Ulpius-ház kiadó miért nem maradt meg az ilyen színvonalú regények megjelentetésénél...
2015. július 14., kedd
A hét idézete (2015/29.)
"Annyiféle múltú ember van: akadnak sötét és kétes múltúak, de talán a jelenben meghozott döntéseink nyomnak a legtöbbet a latban."
2015. július 13., hétfő
Buglyó Gergely: Oni: A bábu és a Talizmán (Oni trilógia 3.)
Két évvel ezelőtt hallottam először Buglyó Gergelyről, aki már az életrajza alapján is érdekes embernek tűnt, hiszen orvos diplomája és oktatóként, kutatóként végzett munkája mellett egyik nagy szenvedélye a fantasy irodalom. Mivel magam is valami hasonló ellentmondásoktól hemzsegő személyiség lennék - már ami a végzettségemet és a kedvteléseimet illeti -, a személye egyből szimpatikus lett a számomra. Ahogy a regénye is, amely ugyan megkérdőjelezhetetlenül ifjúsági kategória, de kifejezetten izgalmasnak, mozgalmasnak találtam, valamint úgy éreztem, hogy fontos dolgok kerültek a történet középpontjában.
 |
| Értékelés: 8/10 Kiadó: Ciceró Könyvstúdió Kiadás éve: 2015. Terjedelem: 354 oldal Borító ár: 2.990,- Ft Sorozat: Oni trilógia Előzmény: 1.) Oni: Szürke vér 2.) Oni: A néma város Kategória: ifjúság fantasy |
A trilógia első része két évvel ezelőtt jelent meg, és Gergely egyenletes ütemben szállította a folytatásokat - évente egy részt. A szerzőnek nem csak a munkatempója mondható kiegyenlítettnek, hanem a történeteinek minősége is, ugyanis a trilógia előzményeihez hasonlóan ez a rész is kellőképpen kalandosra, titokzatosra és élvezetesre sikerült.
Hol is tartunk? Túl vagyunk a kalpagi testvérek megismerésén, a városkában átélt kalandjaikon, feltárult előttünk a Szürke vérűek, az Onik és a Merathánok története, jártunk Barathrumban és a Néma városban, utaztunk ködhajóval, illetve még megannyi egyéb izgalmas és életveszélyes helyzetet éltünk túl - a titkok mennyisége mégis csak egyre több lett. A Fekete testvérek pedig most minden eddiginél nehezebb feladat előtt állnak, hiszen be kell épülniük a Virrasztók soraiba, meg kell találniuk az édesapjukat, illetve a Szilánkot, amelyet rajtuk kívül még jó néhányan szeretnének megkaparintani. A Virrasztók központja Tokióban van, a testvérek tehát Japánba utaznak, vagyis arra a helyre, ahol Wereczkey Anna a gyerekkorát töltötte és ahonnan végül Kalpagra érkezett. Mindez véletlen lenne? Egyáltalán nem az. Rengeteg titok vár még kiderítésre és még több veszély fenyegeti a testvéreket. Szerencsére ebben a kötetben minden összefüggésre fény derül.
Bevallom, hogy hatalmas bajban voltam a regény olvasásának kezdetekor, mert nem mostanában volt, amikor az előzményeket a kezemben tartottam, és bizony nem volt egyszerű visszarázódnom a történetbe. Javaslat: érdemes a köteteket egymás után vagy mindenképpen egymáshoz közeli időpontokban olvasni, mert a Gergely által kitalált világ eléggé összetett, bonyodalmakkal és összefüggésekkel teli ahhoz, hogy az olvasó könnyen elveszítse a fonalat, esetleg véletlenül figyelmen kívül hagyjon egy fontos momentumot, netán elfelejtsen egy később még fontos szerepet játszó apróságot.
A szerző - olvasói szempontból - legnagyobb erénye, hogy a fantáziája végtelen kiterjedésének képeit és jeleneteit képes mindannyiunk - kicsik és nagyok, fiúk és lányok - számára élvezetes formában átadni - mindezek mellett pedig kiválóan ért a fiatalok nyelvén. A testvérek szeretettel teli civódása egyszerre élvezetes és ismerős, tartalmaz minden olyan momentumot, amely csak előfordulhat ebben a fajta rokoni kapcsolatban: van itt félreértés, harag, rivalizálás, de mindezek mögött ott áll az, hogy bármikor és bármilyen körülmények között számíthatnak a másikra - a kalandok során pedig jó kis csapattá érnek össze az alapjaiban különböző természettel rendelkező fiatalok.
Hihetetlenül kalandos, pörgős és veszélyekkel, meglepetésekkel teli ez a kötet, amely méltó folytatása a mozgalmas és szórakoztató előzményeknek, illetve tökéletes befejezése a trilógiának. Nem találtam olyan oldalt, amely ne tartalmazott volna valami újabb lényeges eseményt vagy esetleg egy utalást, amely a kutatás következő lépcsőfokához vezetett. Az elképesztő mennyiségű információ, a titkok, és az előzményekben már leírtakra vonatkozó visszautalások miatt többször is csak kapkodtam a fejem - bevallom, hogy sok mindent már elfelejtettem és néha csak értetlenül pislogtam -, illetve legalább ennyiszer sikerült meglepődnöm a váratlan csavaroktól, az eseményekben bekövetkezett hirtelen fordulatoktól. Nem akarom jobban ragozni, mert felesleges: ez egy nagyon komplex, olvasmányos és határozottan jól megírt történet.
A kalandok és a meglepetések sorát pedig kellemesen fellazítja a humor és az a csipetnyi romantika, amelynek alanya nem is egy, hanem rögtön két páros - szerencsére az érzelmek ebben az esetben nem kuszálódnak össze és mindenki tudja, hogy kihez vonzódik. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy a szerző kegyetlen, mert nem kíméli sem a szereplőit, sem az olvasóit: van itt vér, árulás és veszteség is bőven - annak minden formájában.
Ifjúsági történet? Igen. Annak viszont nagyon jó, és - továbbra is ez a véleményem - nem csak a fiatalok számára élvezhető. Bátran és nyugodt szívvel ajánlom mindenki - ifjoncok és idősebbek, fiúk és lányok részére is - olvasásra az egész trilógiát!
Bármennyire jó is ez a fiataloknak szóló sztori, ettől függetlenül én még mindig reménykedem abban, hogy Gergely egyszer majd felnőtt kategóriában is kipróbálja magát: biztos vagyok benne, hogy egy érdekes, kissé sötét és legalább ennyire kegyetlen, feszültséggel teli történet kerülne ki a keze alól. Hátha egyszer majd teljesül a kívánságom... :)
Hihetetlenül kalandos, pörgős és veszélyekkel, meglepetésekkel teli ez a kötet, amely méltó folytatása a mozgalmas és szórakoztató előzményeknek, illetve tökéletes befejezése a trilógiának. Nem találtam olyan oldalt, amely ne tartalmazott volna valami újabb lényeges eseményt vagy esetleg egy utalást, amely a kutatás következő lépcsőfokához vezetett. Az elképesztő mennyiségű információ, a titkok, és az előzményekben már leírtakra vonatkozó visszautalások miatt többször is csak kapkodtam a fejem - bevallom, hogy sok mindent már elfelejtettem és néha csak értetlenül pislogtam -, illetve legalább ennyiszer sikerült meglepődnöm a váratlan csavaroktól, az eseményekben bekövetkezett hirtelen fordulatoktól. Nem akarom jobban ragozni, mert felesleges: ez egy nagyon komplex, olvasmányos és határozottan jól megírt történet.
A kalandok és a meglepetések sorát pedig kellemesen fellazítja a humor és az a csipetnyi romantika, amelynek alanya nem is egy, hanem rögtön két páros - szerencsére az érzelmek ebben az esetben nem kuszálódnak össze és mindenki tudja, hogy kihez vonzódik. Ugyanakkor azt is el kell ismernem, hogy a szerző kegyetlen, mert nem kíméli sem a szereplőit, sem az olvasóit: van itt vér, árulás és veszteség is bőven - annak minden formájában.
Ifjúsági történet? Igen. Annak viszont nagyon jó, és - továbbra is ez a véleményem - nem csak a fiatalok számára élvezhető. Bátran és nyugodt szívvel ajánlom mindenki - ifjoncok és idősebbek, fiúk és lányok részére is - olvasásra az egész trilógiát!
Bármennyire jó is ez a fiataloknak szóló sztori, ettől függetlenül én még mindig reménykedem abban, hogy Gergely egyszer majd felnőtt kategóriában is kipróbálja magát: biztos vagyok benne, hogy egy érdekes, kissé sötét és legalább ennyire kegyetlen, feszültséggel teli történet kerülne ki a keze alól. Hátha egyszer majd teljesül a kívánságom... :)
2015. július 10., péntek
Karen Rose: Vigyázz rám (Romantic Suspense 4.)
Sokáig halogattam ennek a regénynek az olvasását, amelynek mindössze annyi az oka, hogy vártam a következő regény megjelenését. Mivel a szerző írásainak hazai kiadója eléggé furcsa megoldást választott a kötetek megjelentetéséhez - a sorozat ugyan önálló cselekményű, külön is élvezhető történetekből áll, de a szereplők egymással való kapcsolata miatt kifejezetten fontos az olvasási sorrend -, ezért inkább kivártam. Aztán csak vártam és várakoztam, majd a tavasszal-nyár elején felröppent - az Ulpius-ház Könyvkiadó által kért csődvédelemről szóló - híreket követően úgy döntöttem, hogy nincs tovább miért halogatnom ennek a történetnek a megismerését, az új rész megjelenése ugyanis kizárt - legalábbis záros határidőn belül. Egyébként is olyan időszakomat éltem, amikor mozgalmas eseményekre és egy kis borzongásra vágytam, no meg némi gyengéd érzelemre is - tudtam, hogy Karen Rose regényeit olvasva egyszerre lesz részem mindenben.
 |
| Értékelés: 9/10 Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó Kiadás éve: 2013. Terjedelem: 542 oldal Borító ár: 3.999,- Ft Előzmény: csak eredeti nyelven elérhetőek Folytatás: Érints meg Számolj tízig Halj meg értem Sikíts értem Gyilkolj értem Műfaj: krimi, romantika |
Sue Conroy másfél évtizedes börtönbüntetését követően szabadul, a bosszúszomja pedig szinte mérhetetlen, józan ésszel nehezen felfogható. Évekig tervezgette, hogy a szabadulását követően hogyan fogja megtorolni az őt ért sérelmeket, hogyan juttatja kerít kézre mindenkit, aki annak idején a rácsok mögé juttatta - most pedig elérkezett az idő, hogy valóra váltsa a terveit. Az első lépések egyikeként elrabol egy tizenegy éve siket kisfiút, majd miután az események nem az elképzeléseinek megfelelően alakulnak, kénytelen rögtönözni.
Dana Dupinsky egy menedéket vezet Chicago városában, ahol a bántalmazott nők kaphatnak segítséget addig, amíg megnyugszanak egy kicsit és sikerül ismét a saját lábukra állniuk. Amikor Sue jelentkezik és a Hanover-ház védelmét kéri, Dana nem mond neki nemet - a jó szándékú nő pedig nem tudja, hogy ki az, akinek felkínálta a ház egyik szobáját, valamint az együttérzését és a segítségét.
Dana Dupinsky egy menedéket vezet Chicago városában, ahol a bántalmazott nők kaphatnak segítséget addig, amíg megnyugszanak egy kicsit és sikerül ismét a saját lábukra állniuk. Amikor Sue jelentkezik és a Hanover-ház védelmét kéri, Dana nem mond neki nemet - a jó szándékú nő pedig nem tudja, hogy ki az, akinek felkínálta a ház egyik szobáját, valamint az együttérzését és a segítségét.
Ethan Buchanan egy biztonságtechnikai cég vezetője, akit régi ismeretség és némi bűntudat is köt ahhoz a családhoz, akiknek a kisfiát elrabolták, illetve akiknek a fészerében egy elég egyértelmű üzenetet helyeztek el az elkövetők. A család arra kéri Ethan-t, hogy az ügyet a rendőrség elől eltitkolva ő maga végezze a kutatást, amikor a férfi hezitál, a családdal szembeni lelkiismeret-furdalását használják fel ellene. Maga sem sejti, hogy a kényszerű kutatás számára is sorsdöntő eredménnyel szolgál majd.
Azt kell mondjam, hogy Karen Rose valami elképesztő! Úgy tartják őt nyilván és a legtöbbször úgy emlegetik, mint romantikus krimi szerzőt - ez részben igaz, mert tényleg van némi romantika a regényeiben, mindig egymásra talál egy-egy pár a történeteiben, de az sem elhanyagolható, hogy az elbeszéléseinek krimi szála mindig elképesztően erős, mozgalmas és helyenként eléggé brutális is. Bár ha választani lehetne, hogy akkor inkább még mindig a romantikus krimi jelző, mint a krimis romantika, mert ugye közel sem mindegy, hogy az egyensúlyt jelképező képzeletbeli vonal melyik oldalára helyezzük az éppen olvasott regényt. Márpedig ez a kötet inkább a krimi kategóriába sorolható, és egy szállal sem tartalmaz több érzelgősséget és meghitt jelenetet, mint bármelyik másik krimi történet.
Sue egy nagyon elszánt és megfoghatatlanul kegyetlen karakter, aki körül úgy hullanak az emberek, mint ahogy a tekegolyó bánik a felállított kuglibábukkal - szinte megszámolni sem lehet az áldozatainak számát. A kíméletlensége pedig nem csak ebben mutatkozik meg: számító egy némber az biztos.
Dana határozott nő, aki komoly kockázatot vállal a Hanover-ház működtetésével, egyben pedig gyakorlatilag a saját életét áldozza fel azért, hogy másoknak segítsen. Számomra furcsa volt azon hozzáállása, hogy ő maga viszont senkitől sem fogad el segítséget, pedig nagyon is szüksége lenne rá.
Mindezekkel szemben Ethan maga a megtestesült megbízhatóság és segítőkészség, illetve elszántság és bűntudat - persze az sem felejthető el, hogy magas, jóképű, katonaként szolgált, akit a sérülése miatt leszereltek.
A történet krimi szála egészen fantasztikus: megalapozott motiváció, hosszas tervezgetés, kissé félresikerült megvalósítás, helyzetátértékelés, kétségbeesett és kitartó kutatás és rengeteg halott. Mindez pörgős, összetett és hihetetlenül jól megírt cselekménnyel. A regény egyedüli gyengéje Dana és Ethan megismerkedése, amely elég furcsán hatott a többi részlet mellett, de aztán ez a szál is sínre került, nem kapott túl nagy figyelmet, hanem helyette a kutatáson, illetve az egyéb kapcsolódó eseményeken volt a hangsúly és csak néha - akkor sem túlzott mértékben - váltott át a hangulat érzelmesbe.
Sokkal kevésbé volt romantikus ez a rész, mint a többi Karen Rose könyv, amit korábban olvastam, bár az is igaz, hogy azok között viszont volt olyan, amelynek sokkal brutálisabb volt ennél a cselekménye. A regény további eseményeiről nem igazán tudok szót ejteni, mert azzal túl sokat árulnék el, de a lényegen - vagyis azon, hogy nagyon élveztem ezt a történetet és szinte habzsoltam az oldalakat, csak nagy nehézségek árán tudtam félretenni a könyvet - semmi sem változtat.
Mindezek után pedig és most kijelentem, hogy szeretnék még a továbbiakban is Karen Rose könyveket olvasni, és hihetetlenül boldog lennék, ha valamelyik magyar kiadó szintén meglátná a szerző írásaiban a lehetőséget és felkarolná a félbehagyott, illetve a magyarul eléggé furcsa sorrendben megjelentetett sorozatot.
Az olvasási sorrenddel kapcsolatban egy korábbi bejegyzésemben már igyekeztem útmutatóval szolgálni.
Az olvasási sorrenddel kapcsolatban egy korábbi bejegyzésemben már igyekeztem útmutatóval szolgálni.
2015. július 7., kedd
Jus Accardo: Toxic - Mérgezés (Denazen 2.)
A Denazen sorozat kezdő kötetében, az Érintésben megismert fiatalok - a Hatosok -, illetve különleges képességeik miatt amolyan X-Men hangulatot éreztem olvasás közben - amit egyébként egyáltalán nem volt ellenemre. Bár tisztában voltam a kötet gyengeségeivel, voltak kifogásaim a cselekményekkel kapcsolatban, de alapvetően élveztem az önfejű lány, valamint a világról mit sem tudó, ugyanakkor halálos képességű fiú kalandját. Sok lehetőség rejlett a történetben és mivel egy sorozat első kötetéről volt szó, ezért úgy gondoltam, hogy a háttérvilágban, a karakterek bemutatásaiban, az okokban, valamint okozatokban tapasztalható lyukak ellenére is bizalmat szavazok az írónőnek. Az Érintés nélkül mindössze egy rövid novella, de képes volt arra, hogy néhány kérdésemet megválaszolja, illetve betömjön egy-két lyukat, amelyek miatt a korábbiakban hiányérzetem támadt. Az első rész nagyon izgalmas befejezése és a kiegészítő novella információi után nagy reményeket fűztem a második kötet eseményeihez, izgalommal vártam a Hatosok és a Denazen összecsapását.
 |
| Értékelés: 3/10 Kiadó: Könyvmolyképző Kiadói sorozat: Vörös pöttyös Kiadás éve: 2014. Terjedelem: 396 oldal Fordította: Sipos-Lánc Brigitta Borító ár: 2.999,- Ft (kartonált) / 3.999,- Ft (kemény borító) A mű eredeti címe: Toxic Sorozat: Denazen Előzmény: 1.) Érintés, 1,5.) Érintés nélkül Folytatás: 2,5.) Faseless 3.) Tremble Műfaj: YA fantasy |
Sajnos a történet vonala innentől kezdve nem éppen abba az irányba kanyarodott, amelyről annyira szerettem volna olvasni: nem a mozgalmas és érdekes események kerültek a középpontba, hanem Dez és Kale szerelmi élete, a mindkettejük számára oly fontos érintés megvonásával kapcsolatos problémák - ettől vált ez a kötet egy tipikus young adult trilógia középső részévé.
Egy ideig még reménykedtem, hogy történik valami, ami kizökkenti az éppen aktuális nyomvályúból az események kerekét, de ez nem következett be - én pedig egyre nyűgösebb és mérgesebb lettem.
A legnagyobb bajom magával a főszereplővel, Deznee-vel volt, aki elképesztő hisztit csapott mindenért, ami csak vele vagy körülötte történt. Hasonlított ez arra, ahogy az első kötetben viselkedett, de amíg abban az esetben megértettem az ellenállását, amelyet az apjával szemben tanúsított, addig ebben a részben ugyanezt már túlzónak találtam. Megránthatnám a vállam és mondhatnám, hogy csak kamaszos hiszti, amiről olvastam, de mindent összevetve úgy éreztem, hogy ez már sokkal több annál, inkább súlyos viselkedési zavar, amit érdemes lenne kezeltetni.
Az sem tetszett, hogy mindezt a nyavalygást és elégedetlenkedést Dez szemén keresztül követhettem végig - nekem határozottan sok volt, amit kaptam belőle, és hiányoztak Kale gondolatai, amelyeket a novella olvasása során sokkal inkább kedveltem.
Onnantól kezdve, hogy Dez nem érhetett hozzá Kale-hez, illetve onnantól, hogy Ginger bevont még egy szereplőt - a kihívóan és tapadósan viselkedő Jade-et - a probléma megoldásába, csak még szörnyűbb lett minden, én pedig lassan elkezdtem szálanként kitépni a hajamat. Bár fogalmam sem volt róla, hogy miért magamat büntetem ezzel, helyette inkább az írónő kezére kellett volna minden egyes alkalommal rácsapni, amikor tollat vett a kezébe vagy klaviatúra közelébe ment, hogy megörökítse a gondolatait.
De nem folytatom így tovább, mert még a végén ez a poszt is olyanná válik, mint maga a regény - hosszúvá, értelmetlenné és nyavalygóssá -, amit azért szeretnék elkerülni. Éppen ezért a következőkben igyekszem tömören, pár mondatban összefoglalni a történettel kapcsolatban felmerült problémáimat.
A regény egyetlen mondatával tudtam csak egyet érteni, mégpedig azzal, hogy a mérgezés oka Dez - és nem csak magára, de másokra is ilyen hatással van. Ez a regény háromnegyed részben fölösleges nyavalygás és egy negyed rész - valamilyen - történés -, vagyis szinte semmit sem haladtunk előre az előző kötet befejező eseményei óta, az egy helyben toporgás pedig különösen bosszantó.
Egy ideig még reménykedtem, hogy történik valami, ami kizökkenti az éppen aktuális nyomvályúból az események kerekét, de ez nem következett be - én pedig egyre nyűgösebb és mérgesebb lettem.
A legnagyobb bajom magával a főszereplővel, Deznee-vel volt, aki elképesztő hisztit csapott mindenért, ami csak vele vagy körülötte történt. Hasonlított ez arra, ahogy az első kötetben viselkedett, de amíg abban az esetben megértettem az ellenállását, amelyet az apjával szemben tanúsított, addig ebben a részben ugyanezt már túlzónak találtam. Megránthatnám a vállam és mondhatnám, hogy csak kamaszos hiszti, amiről olvastam, de mindent összevetve úgy éreztem, hogy ez már sokkal több annál, inkább súlyos viselkedési zavar, amit érdemes lenne kezeltetni.
Az sem tetszett, hogy mindezt a nyavalygást és elégedetlenkedést Dez szemén keresztül követhettem végig - nekem határozottan sok volt, amit kaptam belőle, és hiányoztak Kale gondolatai, amelyeket a novella olvasása során sokkal inkább kedveltem.
Onnantól kezdve, hogy Dez nem érhetett hozzá Kale-hez, illetve onnantól, hogy Ginger bevont még egy szereplőt - a kihívóan és tapadósan viselkedő Jade-et - a probléma megoldásába, csak még szörnyűbb lett minden, én pedig lassan elkezdtem szálanként kitépni a hajamat. Bár fogalmam sem volt róla, hogy miért magamat büntetem ezzel, helyette inkább az írónő kezére kellett volna minden egyes alkalommal rácsapni, amikor tollat vett a kezébe vagy klaviatúra közelébe ment, hogy megörökítse a gondolatait.
De nem folytatom így tovább, mert még a végén ez a poszt is olyanná válik, mint maga a regény - hosszúvá, értelmetlenné és nyavalygóssá -, amit azért szeretnék elkerülni. Éppen ezért a következőkben igyekszem tömören, pár mondatban összefoglalni a történettel kapcsolatban felmerült problémáimat.
- Dez viselkedéséről már tettem pár mondatban említést, de arról még nem, hogy szerintem ennek a nőnek még egy tyúknál is kevesebb az esze, legalábbis a tetteiből csak ezt a következtetést tudom levonni. Na, akkor most, hogy ezen is túl vagyunk, nézzük a többieket.
- Kale kezdeti naivsága és tudatlansága ebben a kötetben már inkább idegesítő volt. Jade olyan tapadós volt, mint a légypapír és nem csodálom, hogy Dez agyrohamot kapott tőle. Alex pofátlansága legalább üdítő színfolt volt a sok nyavalygás között.
- Jó hír azoknak, akik nem kedvelik a szerelmi háromszögeket, hogy ebben a regényben erről szó sincs, helyette azonban egy szerelmi négyszöggel találjuk szemben magunkat - micsoda üdítő változatosság. Mindez indokként szolgált az írónőnek arra, hogy a két főszereplő érzelmi életét és problémáit leszámítva minden mást teljesen lényegtelen tekintsen - az érzelmi viharokból és a nyűglődésből viszont jó sokat kaptam.
- Adva van a Denazen, amely egy rendkívüli hatalommal rendelkező szervezet, akinek a szolgálatában megszámlálhatatlan különleges képességű ember áll, de ők még véletlenül sem használják ezt ki: ülnek a babérjaikon, látszattámadásokat indítanak, vagy éppen hol itt, hol pedig amott beszélgetnek az általuk üldözött személyekkel, de semmi több. Az olvasó pedig értetlenül néz, hogy akkor most mi van? Még az is megfordult a fejemben, hogy Cross agymosáson esett át.
- A Hatosok oldaláról pedig adva van Ginger, aki a képességei révén mindent tud és mégsem tesz semmit. Gondolom ebből fakadt az is, hogy hagyta Dezneet abba az állapotba eljutni, amibe a könyv végén már leledzik. Elképzelni sem tudom, hogy miként is titkolózhatott ennyi ideig a lány, hacsak Ginger akarattal nem vett tudomást a vele történtekről.
- A sok érzelmi probléma és nyavalygás mellett pedig nem jut idő, tér és lehetőség arra, hogy a világ bővüljön és színesedjen. Jaj, miről is beszélek, hiszen cselekmény sincs igazán, akkor pedig hogyan is bővülhetne a világ, hogyan is jönnének be új információk.
- Kifejezetten dühítettek a következetlenségek. A vánszorgó cselekmény eredményeként minden logikai hiba miatti apró döccenőt sokkal jobban megéreztem - egy idő után pedig már kifejezetten rázóssá vált az utazás.
A regény egyetlen mondatával tudtam csak egyet érteni, mégpedig azzal, hogy a mérgezés oka Dez - és nem csak magára, de másokra is ilyen hatással van. Ez a regény háromnegyed részben fölösleges nyavalygás és egy negyed rész - valamilyen - történés -, vagyis szinte semmit sem haladtunk előre az előző kötet befejező eseményei óta, az egy helyben toporgás pedig különösen bosszantó.
A kötet végén, pár fejezet erejéig ugyan felpörögtek az események, de hiába a feszültséggel teli függővég, a regény csak szépíteni tudott, a kialakult helyzetet megmenteni már nem. Sajnos nálam csúnyán elhasalt ez a kötet, amely nem más, mint az időhúzás tipikus esete, az események kiváltó oka, azok bemutatása és az áhított befejezés közötti elnyújtott lépcsőfok.
A csak és kifejezetten romantikára vágyó olvasóknak tetszeni fog ez a rész is, de akik logikus cselekményt, illetve akcióban bővelkedő jeleneteket szeretnének olvasni, azoknak nem fog kielégítő élménnyel szolgálni. Korántsem hibátlan kezdést követően erős színvonalbeli visszaesést produkált a sorozat, én pedig nem kifejezetten vagyok rá kíváncsi, hogy hol is lesz majd ennek a lejtmenetnek a vége. Ezennel Jus Accardo is feliratkozott nálam azon szerzők sorába, akiktől még meggondolom, hogy olvasok-e a továbbiakban valamit - bár Dez lélekugró unokatesója még mindig érdekes figurának tűnik -, de nagyon valószínű, hogy inkább nem.
A csak és kifejezetten romantikára vágyó olvasóknak tetszeni fog ez a rész is, de akik logikus cselekményt, illetve akcióban bővelkedő jeleneteket szeretnének olvasni, azoknak nem fog kielégítő élménnyel szolgálni. Korántsem hibátlan kezdést követően erős színvonalbeli visszaesést produkált a sorozat, én pedig nem kifejezetten vagyok rá kíváncsi, hogy hol is lesz majd ennek a lejtmenetnek a vége. Ezennel Jus Accardo is feliratkozott nálam azon szerzők sorába, akiktől még meggondolom, hogy olvasok-e a továbbiakban valamit - bár Dez lélekugró unokatesója még mindig érdekes figurának tűnik -, de nagyon valószínű, hogy inkább nem.
2015. július 6., hétfő
A hét idézete (2015/28.)
"Hagynod kell, hadd válasszon a világ. Mindeközben meg kell érteni azt is, hogy ez nem jelent tehetetlenséget. Ez maga a választás. Nyitottnak kell lenni azon dolgok felé, amelyek valósággá válhatnak."
2015. július 4., szombat
Dan Brown: Inferno (Robert Langdon 4.)
Mai napig emlékszem az érzésre - pedig akkor még nem vezettem blogot -, amikor először találkoztam össze Dan Brown egyik regényével, amely természetesen nem is lehetett más, mint az akkoriban elég nagy hírverést kapott és az állóvizet jelentős mértékbe felkavaró Da Vinci-kód. Majd nem sokkal később a kezembe került az Angyalok és démonok, a szerző első története, az olvasást követően pedig azt is megállapítottam, hogy az még jobb, mint a nagyon felkapott második történet. Mai napig érzem az izgalmat, amelyet ezeknek a regényeknek az olvasása közben olvastam, ahogy nem tudtam lerakni a könyvet, mert minden oldalon történt valami, ami miatt képtelen voltam szabadulni az írott szövegtől. Bevallom, hogy azóta is ezt keresem a szerző könyveiben, és vagy én változtam meg azóta, vagy pedig ő maga kezd egy kicsit lankadni a történetszövés terén, illetve belefáradni abba, hogy megismételje, esetleg felülmúlja azt, ami szerintem elsőre sikerült neki a legjobban. Talán azért az Angyalok és démonok az általam legjobbnak ítélt regénye, mert abban volt benne igazán a szíve és a lelke.
Robert Langdon professzor ismét visszatér, csak ezúttal nem egészen önmaga: egy kórházban ébred, nem emlékszik arra, hogyan is került oda, de még ennél is jobban meglepődik azon, hogy minderre Firenzében kerül sor - legalábbis, az ablakon túli látványból csakis ez következhet. A professzor ki sem heverheti az őt ért traumát, amikor is ismét az életére törnek, ő pedig csak a fiatal doktornőnek, Sienna Brooks-nak köszönheti az életét, aki a saját biztonságát nem kímélve igyekszik biztonságos helyre juttatni a kábult és sérült férfit, akinek az ébredése óta furcsa látomásai vannak egy lefátyolozott nőről, egy vértől vöröslő folyóról és az időről, ami egyre csak fogy. Őrült hajsza veszi kezdetét Firenze városában, a kutatás mozgató rúgója és útmutatója pedig nem más, mint Dante híres műve, a Pokol, illetve minden műemlék, amelynek valamilyen módon, de köze van az oly sokakat megihlető íráshoz.
Korábban azt gondoltam, hogy Dan Brown történetei különlegesek, alaposak és annyi információt tartalmaznak, amennyit addig nem sok történetben láttam - ezt az állításomat az Inferno eseményeinek megismerését követően is fenn kell tartanom. Az utóérzet, azonban korántsem ugyanaz, mint amit professzor többi kalandjának olvasását követően éreztem. Ezúttal is egy profin összerakott történetben találtam magam, ami valahogy mégsem volt az igazi.
 |
| Értékelés: 8/10 Kiadó: GABO Kiadó Kiadás éve: 2013. Terjedelem: 656 oldal Borító ár: 3.990,- Ft A mű eredeti címe: Inferno Fordította: Bori Erzsébet Sorozat: Robert Langdon Előzmény: 1.) Angyalok és démonok 2.) A Da Vinci-kód 3.) Az elveszett jelkép Kategória: krimi, kaland A szerző egyéb művei: A megtévesztés foka, Digitális erőd |
Korábban azt gondoltam, hogy Dan Brown történetei különlegesek, alaposak és annyi információt tartalmaznak, amennyit addig nem sok történetben láttam - ezt az állításomat az Inferno eseményeinek megismerését követően is fenn kell tartanom. Az utóérzet, azonban korántsem ugyanaz, mint amit professzor többi kalandjának olvasását követően éreztem. Ezúttal is egy profin összerakott történetben találtam magam, ami valahogy mégsem volt az igazi.
A regény továbbra is az "okos könyvek" közé tartozik a számomra, azaz a benne szereplő információk tömkelege miatt hihetetlen mértékben gyarapodhat az olvasó ismerete, közben pedig élvezi a kalandok sorát. Csodaszép leírások mutatják be Firenze városát, történelmének egy jellemző korszakát, az ebből az időszakból származó legtöbb műemlékét, illetve azok titkait, esetleg másodlagos jelentőségüket. Olyan részletességgel történik mindez, amelyek miatt azonnal utazási katalógusokat kezdtem nézegetni, és az olvasottak hatására végérvényesen eldöntetett, hogy a következő utam Firenzébe fog vezetni. A könyvbeli események által érintett másik város Velence, és ide csak azért nem akarok ellátogatni, mert pár évvel ezelőtt már jártam ott - ellenben, ha nem így lett volna, akkor... :)
 |
| Botticelli: A Pokol térképe |
 |
| Palazzo Vecchió, Firenze |
Van valami, ami miatt kifejezetten tetszett a regény, amely szinte simogatta alapvetően műszaki beállítottságú lelkem: ezek pedig a grafikonok, amelyek oly szemléletesen mutatják be az egész szituációt okozó alapvető problémát - és már látom is magam előtt a barátnőm, amint csóválja a fejét, közben pedig azt motyogja, hogy: mérnök. Hiába no, nem tudom meghazudtolni magamat, és csak reménykedek benne, hogy ő maga is ennyire élvezni fogja majd az egyébként igen szemléletes ábrát, amely - földrajzos lévén - szerintem nem is lesz ismeretlen neki.
Igazán tetszett a túlnépesedés, mint globális probléma bemutatása és igazán riasztónak tartottam az ezzel kapcsolatban levezetett egyenleteket, amely egy igencsak riasztó jövőképet vetít előre. Tény, hogy a művészetek és az ismerős cselekmények mögé bújtatva Dan Brown ismét olyan témát választott, amely biztosan felborzolja - ha nem is olyan mértékben, mint a Da Vnci-kód esetében - a kedélyeket, vagy legalábbis gondolkozásra készteti az olvasókat. Ugyanakkor az is igaz, hogy ez is egy olyan - rejtjeles - üzenet, amely pontosan azokhoz nem fog elérni, akik az előrevetített borzalmas jövőt befolyásolni tudnák.
Igen, ez a probléma létezik, és egyetértek azzal, hogy a helyzetet kezelni kell, bár a regényben felvetett megoldás vitatható, ugyanakkor eredményes is lehet. A szerző felveti a problémát, kínál is rá valamilyen megoldást, majd az olvasó lelkiismeretére bízza a végső döntést, hogy egyetért-e ezzel a módszerrel vagy sem. Engem komolyan elgondolkodtatott, amiről olvastam.
Még annyit kell hozzátennem, hogy ezt a könyvet ajándékba kaptam @Jeffi molyocskától 2013-ban - amelyet ezúton is és ismételten köszönök -, majd felkerült a Csökkentsd a várólistádat 2015. kihívás polcára és túlteljesítés keretén belül, a polcon szereplő kötetek közül tizenhetedikként olvastam el. Haladok, határozottan haladok. :)
"Az emberi elme primitív önvédelmi mechanizmusa mindazt tagadja a valóságból, aminek a feldolgozása túl nagy stresszt okozna az agy számára. Ezt nevezik hárításnak."
 |
| Piazza del Duomo, Firenze: Cattedrale di Santa Maria del Fiore, Giotto harangtornya és a San Giovanni keresztelőkápolna |
Igen, ez a probléma létezik, és egyetértek azzal, hogy a helyzetet kezelni kell, bár a regényben felvetett megoldás vitatható, ugyanakkor eredményes is lehet. A szerző felveti a problémát, kínál is rá valamilyen megoldást, majd az olvasó lelkiismeretére bízza a végső döntést, hogy egyetért-e ezzel a módszerrel vagy sem. Engem komolyan elgondolkodtatott, amiről olvastam.
"Amikor a világ problémáiról van szó, globális járványként pusztít a hárítás."Szóval ismerős elemek ide vagy oda, ez megint egy nagyon aktuális problémát a középpontba állító, rengeteg információt, adatot, érdekességet tartalmazó, a tudást akaratlanul is bővítő, mozgalmas és izgalmas történet, amelyet minden fanyalgásom ellenére is jól esett olvasni. Mindezek ellenére azért remélem, hogy a szerző a következő alkalommal hasonlóan aktuális alapötlettel, de valamivel egyedibb történetvezetéssel áll elő - ugyanakkor egyáltalán nem irigylem a helyzetét, mert az első két regényét - sem eredetiségben, sem az elért sikerek tekintetében - nem egyszerű felülmúlni.
Még annyit kell hozzátennem, hogy ezt a könyvet ajándékba kaptam @Jeffi molyocskától 2013-ban - amelyet ezúton is és ismételten köszönök -, majd felkerült a Csökkentsd a várólistádat 2015. kihívás polcára és túlteljesítés keretén belül, a polcon szereplő kötetek közül tizenhetedikként olvastam el. Haladok, határozottan haladok. :)
2015. július 1., szerda
Várólista - 2015. június
Ebben az évben is elérkezett az Ünnepi Könyvhét hónapja, amikor is a könyvkiadók különös figyelemmel és mindennél ígéretesebb kiadványokkal készülnek eme neves könyvünnepre, a könyvmolyok pedig dúskálhatnak a friss megjelenésekben, kedvükre válogathatnak a jobbnál jobb regények között. Csoda-e, ha a hatalmas kínálatból megint sok-sok kiadványon akadt meg a szemem? Szerintem egyáltalán nem. Azt kell mondjam, hogy ebben a posztban lesz minden, ami szemnek és szájnak ingere... ööö... na jó, inkább mégis csak maradjunk a szemnél... a többit pedig az olvasók fantáziájára bízom. :)
Nézzük tehát a júniusi - javában könyvheti megjelenéseket tartalmazó - kínálatot, ami azóta már biztosan elérhető a boltok polcain, vagy pedig a kiadók webáruházaiban. Az érdeklődésemre igény tartó kötetek ezúttal kiadónkénti felsorolásban szerepelnek.
Kezdjük a Delta Vision kiadóval, illetve rögtön két magyar szerző három regényével. Az amerikai szuperhősös történeteknek, képregényeknek, filmeknek eléggé hosszú a sora, ismerjük is őket elég jól. De mi a helyzet a többi kontinenssel? Nos, szuperhősök tekintetében ezúttal már kis hazánk is megkezdte a felzárkózást, hiszen Hernád Péter Hollóember című regénye - amely egy sorozat, a Garabonciás osztag első darabja - a magyar szuperhősök életébe és kalandjaiba enged bepillantást.
Sok hazai olvasó szívét megdobogtató hírtől volt hangos a hazai könyvvilág: J. Goldenlane visszatért - ráadásként rögtön két regénnyel. Átdolgozott szöveggel és új, gyönyörű borítóval jött ki a nyomdából az Éjfél című regény. A kiadvány méltó párja A napnak fénye kötet, amely viszont egy új történetet jelent a szerző rajongóinak. Szóval, Goldenlane regények olvasására fel!
Az Agave Könyvek kiadó minden évben színvonalas kötetekkel örvendezteti meg az olvasóit a könyvhét alkalmából - nem volt ez másként most sem. Az már megszokhattuk, hogy ha könyvhét, akkor Laurell K. Hamilton és természetesen Anita Blake, a vámpírvadász sorozat új része, amely ezúttal már a huszonegyedik kötetet jelenti. A Halálcsók címet viselő kiadvány tartalmazza a Szépség című novellát is.
A könyvhéthez köthető Neil Gaiman neve is, akinek ezúttal a Felkavaró tartalom című novellás kötete jelent meg magyar nyelven. Bevallom, hogy én jobban szeretem a szerző novelláit, mint a regényeit - persze vannak kivételek.
Magyar szerzők közül Pék Zoltán Feljövök érted a város alól című regényét kínálja az olvasóknak a kiadó, aminek a borítója és a fülszövege azonnal rabul ejtett - a regény beszerzése természetesen megtörtént és még dedikálás is került bele.
Ami viszont mindennél jobban magamra vonta a figyelmem a kiadó könyvheti kínálatából, az Lev Grossman A varázslók című regénye volt - amely egy trilógia első része. Fantasy és mégsem az, több annál és kevesebb is, a külföldi olvasók véleménye alapján megosztó hatású könyv - miután elolvastam a regényt, már értem, hogy miért mondják róla ezt.
Erre a hónapra is jutott egy újra kiadás - új köntösben, gyönyörű borítóval jött ki a nyomdából Susanna Clarke A hollókirály című regénye.
A GABO Kiadó fantasy kínálata egyre inkább a kedvemre való. Ugyan Moskát Anitának még az előző regényét sem olvastam - ami késik azonban, az nem múlik -, de most megjelent regénye, a Horgonyhely kötelező vételnek számított a számomra - még dedikáltattam is.
Legalább ugyanennyire érdekel Brian Staveley A császár pengéi című regénye, amely a Csiszolatlan Trón Krónikáinak első kötete.
Szintén érdekel, de azért óvatosan közelítek Helene Wecker A gólem és a dzsinn című regénye fel - nem a fantasy része riaszt meg, hanem inkább a történetnek az a fele, ami nem annak ígérkezik.
A Könyvmolyképző Kiadó kínálatából leginkább a sorozatfolytatások keltették fel a figyelmem. Befejező kötetéhez érkezett Jennifer L. Armentrout Luxen sorozata, nagyon remélem, hogy az Opposition - Ellenállás című regény érdekes befejezést produkál majd és nem megy el a picsogó romantika irányába.
Ha már a romantikát emlegettem, akkor legyen a következő kötet Katie McGarry Szívkarambol című regénye - a Feszülő húr sorozat harmadik része -, amelynek a magyar címével ugyan nem vagyok kibékülve, de bízom az írónőben. Isaiah elég érdekes karakter ahhoz, hogy kellemes szórakozásban legyen részem.
Colleen Hoover Hopeless - Reménytelen című regénye elvarázsolta a hazai olvasókat, most pedig itt van a folytatás, illetve a másik nézőpont, az események és az érzelmek Dean Holder szemszögéből való megjelenítése. A pasi szemszögeket mindig is jobban kedveltem, ezért vagyok kíváncsi a Losing Hope - Reményvesztett című regényre
Neal Shusterman Unwind - Bontásra ítélve című regénye a fülszövegével keltette fel az érdeklődésem. Kíváncsian figyelem, hogy milyen fogadtatásban részesül majd a kötet, amely egyébként a Sötét örvény kiadói sorozat jelével ellátott történet, szóval első körben nem egy szimpla young adult regényre számítok .
Julianne Donaldson Edenbrooke című regénye igaz történelmi romantikus regénynek ígérkezik. Hmm... figyelek majd és meglátjuk, hogy mi lesz a vége. :)
Most jön a vegyes felhozatal. A PlayOn! Kiadó elhozta nekünk Andrzej Sapkowski Vaják sorozatának ötödik részét, a Tűzkeresztséget. Ugyan még csak két rész olvasásán vagyok csak túl, de nekem ez a regény kell.
A Főnix Könyvműhely kínálata mostanában egyre inkább a kedvemre való. Vivien Holloway A hóhér kötele című regénye a Vinie Langton történetek harmadik füzete. A Pokoli szerkezetek, ördögi teremtmények pedig egy steampunk antológia. Hmm... mind a kettő érdekesen hangzik.
Ha már antológia, akkor Ad Astra, ugyanis a kiadó is előrukkolt egy ilyen novellagyűjteménnyel, amelynek témája, hogy milyen lesz a világ harminc év múlva - a kötet címe is ez: 2045 - Harminc év múlva.
Az Athenaeum Kiadó áprilisban jelentette meg Tiffany Reisz Eredendő bűnösök sorozatának régóta várt negyedik kötetét, most pedig egy újabb részt adott az olvasóknak. A szent című regény egyszerre folytatás és előzmény, az Ártatlanság évei alsorozat első kötete. Kötelezően beszerzendő kategória.
Még mindig repes a szívem az örömtől, hogy a Fumax Kiadó felkarolta Kathy Reichs Temperance Brennan sorozatát és hosszú időt követően ütemesen jelennek meg az új kötetek magyar nyelven. A könyvhétre a sorozat hetedik része, a Hétfő csont nélkül című regény jelent meg. Előrendeltem, hamarosan érkezik is hozzám a kötet.
Utolsóként, de nem kevesebb örömmel jelentem be a moly magánkiadását, amely sorban a második antológia kiadvány és a Magánvégtelen címet viseli. Hogy miért olyan különleges a számomra ez a kötet? Először is mert molytagok novelláit tartalmazza, más részről, mert a kiadványban szereplő egyik novella az én írásom - ez utóbbira nagyon büszke vagyok. Ugye elnézitek nekem, hogy dicsekedtem? :)
Akkor ennyi is lenne a júniusi megjelenések összesítése. És bár a könyvhétnek már vége, de a boltok polcai még roskadoznak a nagyon jó és figyelemfelkeltő kötetektől - lehet nézelődni és vásárolgatni.
