Nalini Singh: Szabadulás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem 5.)

Határozottan úgy éreztem, hogy belelendültem a sorozat köteteinek fogyasztásába, ezért - mivel a polcomon sorakozott a következő rész is - már nyúltam is utána és folytattam a kalandozásom az alakváltók és a mentálok világában. Már csak azért is, mert végre eljutottam Dorian könyvéig és ezt a részt el nem olvasni nagy butaság lett volna. Nem is igazán láttam az okát, hogy visszatartsam magam a késztetéstől és bizony gyorsan peregtek az oldalak a szemem előtt, annyira magával ragadott a latens leopárd személyisége.

Ashaya Alaine egy különleges mentál: ő az egyetlen, aki képes elkészíteni az I-protokoll bevezetéséhez szükséges implantátumot és emiatt közvetlenül a Mentál Tanácsnak dolgozik, ugyanakkor elkeseredetten küzd azért, hogy megmentse a fiát és kiszabaduljon a Tanács irányítása alól.
Dorian Christensen húgát egy mentál gyilkos ölte meg, ezért a faj iránt mélységes gyűlölettel viseltetik. Dorian latens, egy genetikai hiba miatt nem tud leopárd alakot ölteni, de ettől az állat még benne él és bosszúra szomjazik. Most azonban félre kell tennie az ellenérzését, hiszem meg kell védenie a mentál tudóst és annak fiát. Kérdés az, hogy mi az erősebb: a gyűlölet vagy a védelmezés ösztöne?

Dorian és Ashaya történetének felépítése, az előzmények lefektetése már az előző kötetekben megkezdődött. Dorian egyre többször tűnt fel a Borzongás című részben és jelentős szerepet kapott a Feloldozás című kötetben, ahol össze is találkozik a mentál tudóssal. Ugyanígy követhetjük végig az említett kötetekben Ashaya tudományos kutatásának egyes fázisait, a rendszerrel szemben tanúsított ellenállását és persze azokat a cselekedeteit, amelynek következményeként Dorian távcsöve elé kerül és beszél a leopárd mesterlövésszel.

Talin két pártfogoltjának kiszabadításakor a DarkRiver falka tett egy ígéretet a szökésben segédkező tudósnak, miszerint megmentik a fiát, amikor arra alkalom adódik. Most elérkezett az idő és a falka, némi mentál támogatással, akcióba lép: a cél a fiú biztonságos kiszabadítása és a mentál hálóról való leválasztása. A gyerek biztonságba kerülését követően Ashaya is akcióba kezd és belefog régóta dédelgetett tervébe, melynek köszönhetően kiszabadulhat a laborból és a Mentál Tanács karmai közül. A szökés sikerül, de a nő az alakváltók területén találja magát, szorult helyzetéből Dorian menti ki.

Dorian egy összetett karakter, aki eddig csak jófiús kinézetével, poénjaival, valamint egyes dolgokban mutatott kimagasló tehetségével tűnt ki a falka tagjai közül. Mindenképpen érdekesnek ígérkezett a személye, hiszen annak ellenére, hogy latens, tehát nem tud alakot váltani, mégis őrszem, a falka egyik kimagasló képességű katonája, a falkában előkelő helyet foglal el. Ebben a kötetben kilép a jófiú/zsenifiú besorolásból és azt is megmutatja, hogy bár nem lehet belőle puha talpakon osonó cicus, de attól még igenis leopárd a javából, tombol benne a vadállat és bizony ki is akar törni kényszerű ketrecéből.

"Az érzelmek színezik ki az emlékeinket, ezek nélkül az egyik napunk olyan lenne, mint a másik."

Ashaya belépésével egy igazán különleges mentál kerül a képbe, hiszen ő nem csak kiemelkedő tudós, de egy ikerpár egyik tagja is, ami a mentál világban már önmagában is ritka. A nő ikertestvére hasonlóan zseniális tudós, de ezen és a külsejükön kívül a két nő között semmi hasonlóság nincs. Amara elméje teljesen elborult, Ashaya kondicionálása pedig erősen sérült, a két nő között mentális kapcsolat áll fenn, ami már önmagában is egyedi és nem is igazán létezhetne. Ashaya és a testvére kapcsolata rengeteg probléma forrása, Amara tettei folyamatosan befolyásolják az ikerpár másik tagjának lépéseit és tetteit.

Tetszett az az újítás, amely ebben a kötetben került bevezetésre, ugyanis a fejezetek elején a főszereplőkre vonatkozó naplójegyzetek, email üzenetek, illetve egyéb levélrészletek olvashatóak. Ugyanakkor annak is örültem, hogy a szerző ragaszkodott a hagyományaihoz, a jól bevált szokásaihoz és nem felejtkezett el a korábbi kötetekben megismert szereplőkről, hanem aktívan mozgatta őket ebben a kötetben is és részesei voltak az eseményeknek. Azoknak a cselekményeknek, amelyekből ebben a kötetben volt bőven, ugyanis ez volt a sorozat - a magyarul megjelent részeket figyelembe véve - egyik legmozgalmasabb része. Ashaya személye nem nélkülözhető, ráadásul túl sokat is tud, ezért nem kérdés, hogy a Mentál Tanács a nyomába ered és mindenáron vissza akarják szerezni a nőt. Közben a háttérben folyik tovább a Tanács tagjainak csendes harca, a hálót folyamatosan gyengítik a Szellem támadásai és mindezek tetejében Ashaya is olyan információkat oszt meg a mentálokkal, amelyek tovább gyengítik az egyébként is széthullóban lévő hálót.

Szóval jó volt ez a rész, mozgalmas, érdekes és persze akcióban és érzelmekben is gazdag. Ashaya és Dorian remek párost alkotnak, izzik közöttük a levegő és a vonzalmuk, valamint a húzódozásuk is teljesen érthető és van alapja a döntéseiknek, ahogy a hezitálásuknak is. A háttérben játszódó, köteteken átívelő történések igazán élvezetessé és különlegessé tették ezt a részt. Jó volt olvasni, továbbra is szeretem és várom is a következő rész megjelenését.

Mocorog bennem a kisördög és bizony ki akar bújni, nem is tartom vissza. Annak ellenére, hogy imádom ezt a sorozatot és élvezettel olvasom, csak nem hagy nyugodni az a kérdés, hogy vajon hogyan élték túl az elcsendesedés óta bekövetkezett 100 évet az alakváltók? Mert ugye ők csak egyszer választanak pár maguknak, amely választás örökre szól. Na már most, ha megnézzük az eddigi öt kötetet, akkor bizony abban négy alakváltónak lett négy mentál párja (az ötödik kötetben alakváltó-ember párosunk van). És itt jön a kisördög a maga kérdésével: ha a mentálok nem ugranak ki a hálóból, akkor mi történt volna? Előbb vagy utóbb megfogyatkoztak volna az alakváltók? 

Értékelés: 9/10 pont

Kiadó: Egmont-Hungary Kft.
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 406 oldal
Borító ár: 3.999,-
A mű eredeti címe: Hostage to pleasure

Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem
Előzmény:
- Vonzódás (Sascha Duncan és Lucas Hunter)
- Látomás (Faith NightStar és Vaungh D'Angelo)
- Borzongás (Brena Kincaid és Judd Lauren)
- Feloldozás (Talin McKade és Clay Bennett)
Folytatás:
- Branded by Fire (Mercy és Riley Kincaid)
- Blaze of Memory (Katya Haas és Dev Santos)
- Bonds of Justice (Sophia Russo és Max Shannon)
- Play of Passion (Indigo Riviere és Drew Kincaid)
- Kiss of Snow (Shiena Lauren és Hawke Snow), stb.
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Folytatás »

A blog második szülinapja

Két évvel (na jó, meg egy nappal) ezelőtt indult útjára a Könyvek erdeje egy egyszerű, de annál bizakodóbb bejegyzéssel, majd együtt örvendezhettem veletek, amikor a blog az egy éves szülinapját ünnepelte. Akkor összefoglaltam, hogy mit adott nekem az az év, mennyi jóságot jelentett az életemben, hogy belekezdtem a blog vezetésébe. Remélem nem sértődtök meg, ha ismét összefoglalom az elmúlt egy év számomra legfontosabb eseményeit és mivel ez az éves összegzés olyan közel esik az évkezdéshez, ezért pár adat erejéig azt is bele fogom keverni a poszt szövegébe.

Mondanám, hogy az első szülinap megünneplését követően immár rutinos bloggerként folytattam a tevékenységem, de ez lenne az év legnagyobb lódítása. Tényleg sokat tanultam és fejlődtem, azonban a határ a csillagos ég, szóval nincs lustálkodás, keresem és van amikor maguktól is megtalálnak az újabb és újabb kihívások. :)

Igyekeztem folytatni a korábban már elindított blogrovatokat és mindig új tartalommal jelentkezni. A Várólista és a Polcra került rovatok havi rendszerességgel jelentkeznek, az egyéb rovatok alkalomszerűen frissülnek.
2013-ban Trux Béla és László Zoltán válaszolt az általam feltett kérdésekre.

Január végén egy üzenet - és benne egy olyan kérdés - fogadott a moly oldalán, amely kihatással volt az év további részére és amelynek következményeként februárban csatlakoztam az ekultura.hu oldal csapatához, az ajánlóim ettől az időponttól kezdve jelennek meg viszonylagos rendszerességgel az oldalon (2013-ban ez 35 könyvről írt ajánlót jelentett, valamint voltak egyéb megjelenéseim is).

Külön büszkeségként éltem meg ezt, hiszen ez volt az az oldal, ahol először néztem utána egyes könyvek értékeléseinek és amelynek rengeteg jó sorozatot és még több könyvélményt köszönhetek. Az, hogy magam is azok közé tartozom, akik ajánlói megjelennek és sokak számára elérhetővé válnak ezen a fórumon keresztül, hatalmas boldogsággal és kellő mértékű büszkeséggel tölt el.

Áprilisban könyvfesztiválon voltam, júniusban a könyvhéten vettem részt. Mindkettő fergeteges élmény volt. A könyvfesztiválon Hannu Rajaniemi dedikálta nekem a Kvantumtolvaj és a Fraktál herceg című könyveket és még fénykép is készült rólunk. :) Ekkor találkoztam első alkalommal a szerkesztőmmel (Galgóczi Móni), aki az ekultura.hu oldalra felkerült cikkeimet felügyeli, valamint összefutottam az oldal főszerkesztőjével (Galgóczi Tamás) és egy ifjú titánnal (Szabó Dominik), akinek azt köszönhetem, hogy bekerültem ebbe a csapatba. Találkozót beszéltünk meg az ismerősök csapatával és egy nagyon jól sikerült napot tudhattunk magunk mögött. Emlékezetes volt, hogy az egész nap a hátizsákomban cipelt könyvet miatt több napig izomlázam volt. De higgyetek nekem, nagyon megérte. :)

A könyvhétre már gurulós bőrönddel mentem, amely hamar megtelt a könyvheti kiadványokkal. Nagy élmény volt, amikor szó szerint kifosztottuk a Delta Vision standját, amikor régi ismerősökkel (Kleinheicz Csilla, Sánta Kira, Velkei Zoltán, László Zoltán) és újabb írókkal (Benyák Zoltán), szerkesztőkkel  (Tamási Izabella) ismerkedhettem meg és persze rengeteg könyvemet dedikáltathattam.

Júliusban hatalmas lépésre szántam el magam és elindítottam a blog facebook oldalát, ahol többé-kevésbé rendszeresen végzem az állapotfrissítéseket és teszem közzé a bejegyzéseim értesítéseit.

Augusztusban ismét sikerült találkoznom Gaura Ágival és jót beszélgettünk, egy kellemes délutánt töltöttünk el egymás, és még két molyocska társaságában.

Novemberben részt vettem az ekultura.hu oldal 10 éves szülinapján, december közepén pedig a karácsonyi vásárt látogattam meg.

Ismét sikeresen teljesítettem a Csökkentsd a várólistádat kihívást és jelentkeztem a következő évi csökkentésre is. Remélem, hogy ezúttal is sikerülni fog.

Nyereményjátékokat hirdettem, többször is. Négy alkalommal kínáltam könyvjelzőket (többet dedikálva) és ki is sorsoltam őket, valamint három alkalommal írtam ki olyan játékot, amelyben könyveket lehetett nyerni. Ezek általában a blog jelentős eseményeihez vagy pedig egyéb ígéreteimhez kapcsolódtak, de a lényeg, hogy jót játszottunk, a nyertesek pedig boldogan ölelték magukhoz a tulajdonaikat.

Az élmények után következzenek az évet jellemző száraz adatok

Először az olvasások összesítése:

- 154 könyvet helyeztem el az idén könyvespolcom egyre fogyatkozó helyein;

- 130 könyvet sikerült elolvasnom (10,8 könyv/hónap, átlagosan 368 oldal terjedelemmel);

- Összesen 47 905 elolvasott oldal, ami havi szinten 3992 oldalt, napi szinten 131,2 oldalt jelentett átlagban;

- Továbbra is az eddig kedvelt kiadóim könyveit (Agave Könyvek, Delta Vision, Könyvmolyképző, Egmont, Ulpius-ház) bújtam a legtöbbet, de nyitottam más kiadók (Athenaeum, Cor Leonis, ÉTK Kiadó, Fumax, GABO, Geopen, Maxim) felé is - leginkább azért, mert ők nyitottak az engem érdeklő műfajok felé.

Majd a blog nevezetes számadatai: (zárójelben az előző évi adatok)

- A látogatások száma 2014. január 07-én: 122.100 oldalmegnyitás (egy évvel ezelőtt mindez "még csak" 30.488-as érték volt)

- Ugyan nem a Halloween miatt, de nevezetes nap volt október 31-e, amikor is a blog látogatottsága átlépte a bűvös 100.000 értéket.

- Nagy örömömre a látogatásszám szinte folyamatosan emelkedik, több csúcsdöntés után a legnagyobb látogatottságra decemberben tett szert a blog, amikor is 9870 alkalommal tiszteltek meg az olvasók az érdeklődésükkel.

- A legnagyobb napi látogatottságot 2014. január első napján értem el, 469-es értékkel.

- A közzétett bejegyzéseim száma 447 db, amelyből az utóbbi egy évben 193 db került ki az oldalra.

- Az oldalon olvasható könyvértékelések száma 235 db, amelyből 110 db került ki az utóbbi egy évben.

- A rendszeres olvasóim száma az egy évvel ezelőtti 32 főről 68 főre növekedett és ebben nincsenek benne a bloglovinon, valamint a facebook-on keresztül követők. 

Ami kicsit elkeserít, hogy a keresőszavak között sokszor találkozom össze a könyvek letöltésére vagy online olvasására vonatkozó keresésekkel. Olyan pikáns és röhögni való keresőszavak, mint a többi bloggernél, nálam továbbra sem igazán fordultak elő.

Mit is mondhatnék még? Mozgalmas év áll mögöttem, rengeteg újdonság ért és sok tapasztalatot szereztem. Továbbra is csak azt tudom mondani, hogy örülök, hogy belevágtam a blog vezetésébe. Sok időt eltöltöttem az oldal bejegyzéseivel, voltak hullámhegyeim és hullámvölgyeim, de még itt vagyok, pötyögök és maradni is szeretnék.

KÖSZÖNÖM, HOGY OLVASSÁTOK AZ ÍRÁSAIMAT, HOGY TOVÁBBRA IS KÍVÁNCSIAK VAGYTOK RÁM ÉS ADTOK A VÉLEMÉNYEMRE! 

Folytatás »

Csökkentsd a várólistádat 2014 - A tervezet

2012-ben és 2013-ban is sikeresen csökkentettem a várólistámat (büszke is vagyok magamra), ezért úgy döntöttem, hogy tovább kísértem a szerencsém és a kitartásom és jelentkezem a Csökkentsd a várólistádat 2014 elnevezésű kihívásra is. Ezt a kihívást évről-évre - most már mintegy hagyományként, külföldi példát követve - Lobo hirdeti meg. A részletekről, a jelentkezés feltételeiről ITT és ITT is olvashattok.

Dióhéjban a lényeg: 12 db, olyan könyv elolvasása a feltétel, amely a kihívás kezdetekor legalább fél éve szerepel a jelentkező várólistáján (ami egyben azt is jelenti, hogy legalább fél évvel ezelőtt megjelent). A jelentkezésnek egy 12  könyvből álló alaplistát és egy max. 12 könyvből álló alternatív listát kell tartalmaznia.

A bevezetést követően nézzük, hogy mely könyveket választottam ki a 2014-es nagy futamra. 

Mielőtt belemerülnék a részletekbe, még annyit megemlítenék, hogy mindegyik, az alaplistában szereplő könyv a sajátom és a polcomon porosodik olvasásra várva. Elvileg minden adott az olvasáshoz, nem csúszhatok el a könyvtári előjegyzéseken, kölcsönkéréseken és egyéb hasonló buktatókon. Csak olvasni kell és kész. :)

Az alaplista kupaca

Anne Rice immár elmaradhatatlan szerzője a várólista csökkentésemnek, 2014-re A hegedű című művének olvasását terveztem be.
Jean-Christophe Grangé a kedvenc szerzőim egyike, a Költöző gólyák című könyvet rögtön a megjelenést követően megvettem, de az olvasására azóta se került sor. Az ok: ismeretlen. Na, majd most jól előveszem és elolvasom.
Az Egmont Kiadó Myzt sorozatába tartozó könyveket nagyon kedvelem, ráadásul Thomas Chagnaud Másvalaki című könyve egy kedves ismerősömnek köszönhetően került a birtokomba (ezer köszönet érte @Gabye) és bizony olvasni kellene már. Arról meg nem is beszélve, hogy néha jól esik egy kis hentelés, lelki terror és miegymás a sok más történet között.
Az Őrség sorozat nagy kedvencem, de egy kötetének mélyebb tanulmányozása eddig kimaradt. Majd most! Ezért szerepel a kupacban Vlagyimir Vasziljev Káosz-Őrség című regénye.
Cassandra Clare könyvei szép hosszú sorban sorakoznak a polcomon, egy részük elolvasva, a másik nem. A Pokoli szerkezetek trilógia esetében direkt vártam össze a teljes sorozatot és most, hogy A hercegnő is megjelent és beszerzésre került, a trilógia első két része, Az angyal és A herceg felkerülhetett az olvasási listára.
Pittacus Lore Lorieni-krónikák sorozatának olvasása valahogy megakadt nálam az első rész után. A régóta olvasásra váró második kötettel, A hatok hatalma című résszel még bepróbálkozom, aztán majd meglátjuk, hogy milyen döntésre jutok a sorozattal kapcsolatban.

Az alaplista könyvei

Jonathan Cross, alias Benyák Zoltán a hazai szerzők közül az egyik kedvencem és bár a Kvartett egy korábbi regénye, de attól még kíváncsi vagyok rá. Nagyon is. Most itt a vissza nem térő lehetőség, hogy a kellemeset és a hasznosat összekössem egymással.
Tim Powers Anubisz kapui című regénye egyszer már kifogott rajtam. Az is igaz, hogy akkor nem voltam még ennyire rutinos olvasó, mint most és a műfajban sem merültem ennyire mélyre. 2013-ban egy másik regény kapcsán megismerkedtem és megbarátkoztam a szerző stílusával, ezért úgy döntöttem, hogy megkísértem a szerencsém és újra belevágok a fantasy eme két kötetes mesterművének abszolválásába.
A kupacban látható e-könyv olvasó nem véletlen, mert Somlói Ferenc A csodák könyve című írását a kiadótól vásárolt elektronikus verzió segítségével fogom teljesíteni.
Matt Forbeck és Jeff Grubb által írt Ascalon kísértetei című műre egy másik blogger értékelése miatt figyeltem fel és tiszta szerencse, hogy pár hónapon szembe is jött velem a könyv egy akcióban, ezért meg is vettem. Azóta viszont hozzá sem nyúltam a kis aranyoshoz. Majd most. A kötet egyébként a Guild Wars sorozat első része és ha tetszik, akkor folytatom is a következő kötettel, amely viszont az alternatív listán csücsül.

Az alternatív lista könyvei

A Delta Műhely sorozatnév alatt kiadott magyar szerzők művei szép számmal - egy kötet kivételével hiánytalanul - sorakoznak a polcomon. Tóth Csilla Körbe ég című kötete nem egy vaskos darab, valószínűleg ezért is szorult eddig háttérbe az olvasása, egyszerűen nem vettem észre, hogy még a sorára vár. De most felfigyeltem rá. :)

Az alternatív lista könyveit nem elemzem ki ilyen részletességgel. Ezen a listán is java részben a saját, magánkönyvtári könyveim szerepelnek (10 db a 12-ből), de van rajta két kötet, amelyet majd kölcsön kell kérnem vagy ki kell kölcsönöznöm a könyvtárból. Ha minden jól alakul, akkor erről a listáról is sikerül majd pár teljesítést összehoznom. Megjegyzem, hogy nem csereként gondolom, hanem túlteljesítésként. :)

A lényeg a magabiztosság. Most még van belőle. Csak tartson is ki az év végéig. :)

Folytatás »

Maggie Stiefvater: Lament - A Látó szerelme (Tündérdallam 1.)

Maggie az a szerző, akinek a történetei nem csak a cselekményeik miatt olvastatják magukat, hanem a különleges előadásmód is rabul ejti az olvasókat. A Mercy Falls farkasai trilógia nem csak külföldön, de nálunk is nagy sikert aratott, nem volt tehát kétséges, hogy előbb vagy utóbb folytatódik majd a szerző további köteteinek megjelentése is. Így is lett. A Tündérdallam sorozat még a Mercy Falls farkasai előtt (illetve a Shiver című regénnyel felváltva) íródott, tehát meg volt rá az esély, hogy magában hordozza egy első kötet minden hibáját, a témája miatt azonban mindenképpen kíváncsi voltam rá.

Deidre Monaghan nagyon tehetséges zenész és emellett van még egy különleges képessége is: Látó. Elérkezett abba az életkorba, amikor felkeltette a tündérek figyelmét, akik még manipulálják is, fokozatosan előcsalogatják a képességeit, a lány mindenütt négylevelű lóheréket talál, aminek bár nem tudja, de jelentősége van. Ugyanebben az időszakban lép be az életébe Luke, a titokzatos és szintén fantasztikus zenei képességekkel megáldott fiú. A lóherék és a fiú feltűnésével Deidre körül megsűrűsödnek és felgyorsulnak az események. A szerelem csak az egyik, amely váratlanul csap le a lányra, a másik tündérek világa, amelyet eddig csak a mesékből és a legendákból ismert.

Luke figyelme nem csak nyári románc ígéretét hordozza magában, hanem annál lényegesen sötétebb és ősibb. Az időnként feltűnő Aodhan pedig nem csak komisz és idegesítő, de egyben a tündérkirálynő halálos ítéletének egyik végrehajtója.

Deidre ezen a nyáron nem unatkozik, hanem egy különleges hatalmi játszma kellős közepén és az érzelmeinek viharában találja magát. Egyetlen hűséges barátja, James pedig mellette áll mindenben.

"Hát nem tudod, mi történik a Látóval, aki nem tud uralkodni a tündérnépen?"

Voltak fenntartásaim a regénnyel kapcsolatban, féltem, hogy nem fogja megközelíteni a Mercy Falls farkasai színvonalát, de leginkább a hangulatát. Ez utóbbi tényleg nem olyan, mint az előbb említett trilógia esetében,  hanem más, de attól még jó és jellemző. Szóval, olyan tündéres.

"Addig tiltakoztam a szokványos mindennapok ellen, amíg meg nem fosztottak tőlük."

Nagyon erős a könyv kezdése, a fiú menekülésével egyből a tündérek sötét és titokzatos világába csöppenünk. A prológus kifejezetten alkalmas arra, hogy felkeltse az érdeklődést a regény további részei iránt, kellően sötét és titokzatos, illetve magában hordozza a tündérek világában megszokott bánásmódot és annak minden fájdalmát.

Talán pont az erős prológus miatt volt olyan furcsa ezt követően szembesülni Deidre mindennapjaival és ha nem is átlagos, de a számára mindenképpen szokványos problémáival. Nagyon éles volt a váltás a prológus és az első fejezet között, de a történet előnyére szolgált, hogy lassanként képes volt felzárkózni az erős kezdéshez és a kezdeti "langyos" történések idővel érdekessé és kellően komorrá, sötétté és titkokkal telivé váltak.

"Deirdre, amit annak a fiúnak a szájából hallottál, mind hazugság. Nincs lelkük. Nincsenek barátaik. Nem szeretnek. Csak játszanak. Nagyra nőtt, kegyetlen gyerekek egytől egyig, akik szép új játékokra vágynak. Te szép vagy és új. Játékot űz veled."

A regényben fontos szerepet játszik a zene, többször felbukkannak ír balladák, népi dalok, amelyek csak erősítik a tündérek világának különleges hatását és a történet alapját jelentő hangulatot.

"A kezdetnél szakad vége a dalnak."

Deidre nem igazán lopta be magát a szívembe az elején, a végére azért csak sikerült valamennyi helyet kivívnia magának, de akkor már nehéz helyzetben volt, hiszem a két másik főszereplő, Luke és James már elfoglalta a rendelkezésre álló hely nagy részét. Igen, a két fiú karaktere sokkal jobban tetszett. Luke a maga titokzatosságával, múltjával, ellenállásával, a lelkiismeret/kötelesség/szerelem hármasa közötti vívódásával és helyenként reménytelen helyzetével vett meg magának, míg James a poénjaival, a közvetlenségével, a kitartásával és emberi sérülékenységével. Nagyon kedveltem még Deidre nagymamájának talpraesettségét és pont ennyire idegesített a lány szüleinek féltő, már-már fojtogató gondoskodása.

"Fuvolájának könnyed hangja titkokat és vágyakat suttogott a szívembe."

Young Adult regényről beszélünk, tehát kihagyhatatlan a szerelmi háromszög, még akkor is, ha egy különleges háromszögről beszélünk. James az a fiú, aki Deidre egyedüli barátja és az olvasó már az elejétől sejti, hogy ez a kapcsolat csak a lány részéről barátság, a fiú részéről nagyon is komoly a dolog. Deidre már az első találkozáskor belezúg a titokzatos és rendkívüli zenei tehetséggel megáldott, hirtelen felbukkant Luke-be, aki idővel viszonozza is majd az érzelmeit. Van is tehát szerelmi háromszög, meg nincs is, hiszen Deidre érzelmei mindvégig stabilak: James iránt csak barátságot, Luke iránt viszont szerelmet érez.

"Fura, hiszen olyan régen vágytam már arra, hogy a világ rendkívüli és felfoghatatlanul izgalmas legyen. S amikor azzá vált, képtelen voltam hinni benne."

Mindazok mellett, hogy lekötött a szereplők érzelmeinek alakulása, teljesen elvarázsolt a történet mitológiája és a tündérek világának az emberekével keveredő hangulata és eseményei. Az írónő jól használta ki a két világ közötti, a mítoszokból ismert mozzanatokat és információmorzsákat és építette bele egy átlagosan induló történetbe, ezzel különlegessé téve azt.

A magyar kiadás borítója kifejezetten tetszetős és ami a legfontosabb, hogy kapcsolódik is a történethez, lényeges szerepet játszik az események alakulásában. A fehér galamb már a prológusban felbukkan, de lényeges szerepére csak a történet második felében derül fény.

Szeretem ezeket a tündéres sztorikat, íródjon az bármilyen kategóriában. A regénynek természetesen megvannak a maga hibái, de ennek ellenére élvezhető a történet és bizony kíváncsi vagyok a folytatásra is. 

Ha YA könyvek közül hangulatában hasonlítani akarom ezt a történetet valamelyik másik, általam olvasotthoz, akkor bizony elsőre Julie Kagawa Vastündérek sorozata jut az eszembe. Ebből következik az is, hogy aki a Vaskirály és a Vashercegnő regényeket szerette és a folytatás megjelenéséig kedvet érez elmerülni egy hasonló világban játszódó és hasonló hangulatú könyvben, azoknak kifejezetten ajánlom a Tündérdallam sorozat köteteit olvasásra.

Értékelés: 8/10 pont
Kiadó: Könyvmolyképző Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 350 oldal
Borító ár: 2.999,-
A mű eredeti címe: Lament: The Faerie Queen's Deception

Sorozat: Tündérdallam
Folytatás: Ballada - A holtak éneke, Requiem
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Folytatás »

Ann Aguirre: Helyőrség - Outpost (Razorland trilógia 2.)

Anne Aguirre kivételesen az a szerző, aki először nem a young adult kategóriában próbálta ki magát, hanem több felnőtt sci-fi és fantasy regényötletének papírra vetését és megjelentetését követően tett kitérőt a fiatalos műfaj felé. Mindennek természetesen oka is volt: a fejében formát öltött ötlet szerint a katasztrófát túlélt világban jelentősen lecsökkent az élettartam, 25-30 évesen - ha megélnek ennyit - már idősnek számítanak az emberek, ezért adott volt, hogy főszereplők fiatalok lesznek és innentől már egyenes út vezetett afelé, hogy ez a történet a YA kategória elvárásainak megfelelően kerül majd kidolgozásra.

A sorozat első részében megismertük a föld alatti világot, majd a száműzött vadászok kalandjai a felszínen is folytatódtak, kettősük mellé újabb fiatalok szegődtek. Pikk, Fakó és további két társuk Tegan és Kósza végül biztonságba kerültek a Megváltás nevet viselő település falai mögött. A kezdetben érzett megkönnyebbülést azonban hamar felváltották más érzelmek és persze az új elvárások, amelyhez a négy vándornak alkalmazkodnia kellett. Tegan sürgősen orvosi kezelésre szorult és felgyógyulását követően is az orvosnál maradt segítőként, Fakó az istállómester mellé került beosztásra. Pikk és Kósza azonban továbbra sem találja a helyét a közösségben, a beléjük nevelődött, illetve az élet által rájuk kényszerített életvitel és az új közösség által támasztott elvárások csak nem akarnak összetalálkozni. A korábbiakban független és tevékeny lány iskolapadba kényszerül, problémája van az írás és olvasás tudományával, meggyűlik a baja a matematikával, ráadásul még nőiesen is kell öltözködnie, fodros ruhái szinte az őrületbe kergetik. Fakó távolságtartóan viselkedik vele szemben, hozzá sem szól, Kósza ellenben mindent akar, lényegesen többet, mint amit az érzelmek és a felszínen megszokott társadalmi viselkedés terén tapasztalatlan lány a kettőjük kapcsolata mögé gondol.

A korcsok, akiket a település lakói mutánsoknak hívnak egyre szervezettebben és rendezettebben támadnak, tudatosan okoznak kárt. A vetés létfontosságú a városka lakóinak élelmezése és túlélése szempontjából, ezért azt mindenképpen meg kell védeni, ennek pedig nincs más módja, mint egy helyőrség létrehozása és a folyamatos őrzés biztosítása. Pikk az elsők között jelentkezik az őrség tagjai közé, barátai pedig habozás nélkül követik őt. A kihelyezett és embert próbáló szolgálat sok indulatot hoz a felszínre, de még több problémát okoznak az egyre tudatosabban gondolkozó korcsok és az a váratlan fordulat, amelynek következményei az egész település jövőjére hatással lesznek.

"Ez ismeretlen, új világ volt számomra, és bennem rettenetes tudásvágy dolgozott: érteni akartam, hogyan mennek errefelé a dolgok."

Teljesen más hangulat jellemző erre a kötetre, mint a sorozat első részére, érzelmekben sokkal gazdagabb, pont ezért a cselekmények is sokkal jobban megérintettek, mint az előzmény esetében. A nyugodtabb, nagyobb biztonságot nyújtó környezet más és egyben új reakciókat, érzéseket hoz a felszínre. Pikk fejlődik, próbál alkalmazkodni, de nem tudja önmagát és a belé nevelt érzéseket megtagadni, dühíti, hogy gyerekként kezelik, ugyanakkor az a fajta élet is nagyon távol áll tőle, ami Megváltásban az asszonyoknak osztályrészül jutott. Nem igazán lendíti előre a tenni akarását, hogy Tegan és Fakó eltávolodtak tőle és társául, a hozzá hasonlóan vad és akaratos fiú, Kósza szegődött.

Az írott és íratlan szabályok is megkeserítik a lány életét, viselkednie kell, de különcsége, tenni akarása fényes csillagként világít a városka lakói között, közösségből kirívó viselkedése sokukban kelt ellenérzéseket, egyesek pedig még profetikus jelentést is tulajdonítanak a személyének, a cselekedeteinek.

"A tapasztalat, különösen nehéz időkben, nem arányos az évek számával - ezt az itteniek is tudhatnák. De nem tudják, gondoltam sóhajtva, és ezen egyikünk sem változtathat."

A szerző folyamatosan próbálja elbizonytalanítani az olvasóját és a játszadozik a négy főszereplő érzéseivel, mindig egy másik irányba taszítva őket, mint amire éppen számítani lehet. Ugyanakkor, ha jobban a sorok mögé nézünk, akkor kitűnik, hogy ebben a történetben szó sincs szerelmi háromszögről vagy négyszögről, mert Pikk a kezdetektől fogva tisztában van azzal, hogy ki az, aki a számára fontos, és akihez minden kedvezőtlen körülmény ellenére is ragaszkodik.

Lassú, de folyamatos karakterfejlődés van jelen a történetben, amely legnagyobb örömömre mind a négy szereplő esetében jól kivehető, a szerző egyiküket sem hanyagolja el, ezzel is alátámasztva azt a korábbi megérzésemet, hogy a végkifejletben mindegyiküknek fontos szerepet kínál majd fel. Bár Pikk alapvető tulajdonságai - a bátorsága, az elhivatottsága és a rendíthetetlen hűsége - nem változott, de a folyamatos tapasztalatszerzése révén ezek kiegészülnek új érzésekkel is, amelyektől ő gyengébbnek érzi magát, pedig tulajdonképpen inkább erősebbé teszik. Fakó tartózkodó, magába zárkózó, önbizalom hiányos viselkedése engem is megtévesztett, majd az okok, amelyek ezt generálták nagyon megráztak, végül a fiú egy bizonyos eseményre adott reakciója pedig egyenesen dühössé tett. Kósza és Tegan változása is szemmel látható és meglehetősen jó irányba halad.

"A közhiedelemmel ellentétben a rutin nem szabadít meg a félelemtől; legföljebb jobban tudod titkolni az érzéseidet mások előtt."

A regény kategóriabeli besorolása - young adult - ellenére a történet tele van agresszív és véres jelenetekkel, kemény helyzetekkel, amelyekhez kapcsolódva minden szereplőnek kijut a komoly és felelősségteljes döntésekből, az esetleges fájdalomból. Egy burkolt társadalomkritika is egy egyben ez a rész, amelyen belül megtörténik a különböző közösségeket - a föld alatti menedékeket, a New York romjai között élő bandákat és Megváltás városát - irányító szabályok összehasonlítása és elemzése. Mindegyiknek van létjogosultsága és természetesen vannak hibái is, de engem legjobban a gépesítés előtti időszakba visszasüllyedt város elbizakodottsága, vallási fanatizmussal átszőtt, változásoknak ellenálló alapelvei döbbentettek meg és dühítettek fel a legjobban.

Az érzelmi fejlődés mellett nagyobb szerepet kapnak a történetben a korcsok, a szerző lassan, de biztosan vezeti be az olvasóit a mutánsok világába, hozza közelebb, teszi őket - már amennyire ez lehetséges - emberibbé és ruházza fel a teremtményeket előre nem várt érzelmekkel és reakciókkal. Folyamatosan kibontakozó tudatosságuk, szocializálódásuk eredményeként a mutánsok a szokásosnál is nagyobb veszélyt jelentenek Megváltás lakóira. Amikor pedig bekövetkezik az, amit bizonyos jelek előre jeleztek, a városka vezetője kétségbeesett lépésre szánja el magát, amelyben természetesen jelentős szerep jut a négy főszereplő fiatalnak.

Nagy örömömre szolgált, hogy végre nem egy olyan második résszel akadtam össze, amely csak időhúzás és átvezetés a vége eseményekhez, hanem egy mozgalmas, jelentős eseményeket, érezhető fejlődést felvonultató, érdekes és élvezhető regényt vehettem a kezembe. A folytatás, amely a Horda címet viseli mindenképpen olvasásra érdemes, és ha rajtam múlik, akkor be is fogok számolni a regénnyel kapcsolatos élményeimről.

Az értékelés teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Értékelés: 8/10
Kiadó: FUMAX Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 336 oldal

Borító ár: 3.095,-
Fordította: Gálla Nóra
A mű eredeti címe: Outpost
Sorozat: Razorland
Előzmény: Menedék
Folytatás: Horda
Forrás: magánkönyvtár

Folytatás »

Csökkentsd a várólistádat 2013 - Az eredmény

Az előző évi sikeres teljesítést követően 2013-ban is nagy lelkesedéssel vágtam bele a várólista csökkentésbe. Nagy elhatározásomat és az olvasásra tervezett könyveimet közzé is tettem, majd ezt követően nagy lelkesen bele is vágtam a kihívás megvalósításába.

A lendületes kezdés hatása vitathatatlan, hiszen ennek köszönhetően sikerült a teljesítés, illetve a túlteljesítés, mert az alaplista minden könyvét abszolváltam és az alternatív listáról is sikerült elolvasnom pár kötetet. :) Nézzük a részleteket és a tapasztalataim tömör összefoglalóját.

Anne Rice A múmia című könyve számomra az év meglepetése volt abból a szempontból, hogy mintha nem is Rice kötetet olvastam volna és mégis. :) 

Brandon Hackett Isten gépei című könyve egyszerre volt érdekes, különleges, ötletes és nagyon sci-fi.

Zombikról eddig nem sokat olvastam, de erre az évre két kötetet is tervbe vettem és sikerrel is jártam az olvasásukkal. Carrie Ryan Kezek és fogak erdeje című könyve inkább a romantikával átszőtt posztapokaliptikus műfajba sorolható és a folytatásának megjelenésére sem kell számítani,  Max Brooks Zombiháború című könyve viszont határozottan realista elbeszélés, amelynek olvasása közben nem árt némi szünetet tartani, ugyanis hajlamos rá, hogy megfeküdje az ember gyomrát. 

Dennis Lehane az egyik kedvenc krimiszerzőm. A Hideg nyomon történetét már ismertem az azonos című filmből, de a könyv ennek ellenére fantasztikus élményt nyújtott. Sajnálom, hogy 2013-ban sem jelent meg a szerzőtől újabb regény magyarul. 

Az alaplista könyvei
egy kupacban.
magassága: 32,5 cm;
súlya: 4,8 kg;
összes oldalszám: 4818 oldal.

A tűz és jég dala ciklus könyveit beosztva és mértékkel fogyasztom, egyrészt mert G.R.R. Martin nem kapkodja el az írásukat, másrészt, mert ez a sorozat is hajlamos megfeküdni a gyomromat. A Varjak lakomáját ugyan elolvastam, de a folytatáshoz azóta is gyűjtöm az erőmet. Elkeserített a remény hiánya, ami ebből a sorozatból árad, depis lettem tőle, de nagyon. Ennek ellenére szeretem és olvasni is fogom, csak még adok egy kis időt magamnak.

Gregory Maguire A boszorkány című könyve tetszett is meg nem is. Nem lett a szívem csücske, de érdekességnek jó volt. 

Harlan Coben Senkinek egy szót se című regénye különös helyet töltött be ebben az évben az olvasásaim között, mert ennek a kötetnek az értékelése volt az egyik próbacikkem az ekultura.hu oldalon. Szerencsét hozott, nem vitás. :) A könyv jó és azóta az évben már még két újabb regényt is olvastam a szerzőtől. 

Kleinheincz Csilla Város két fül között című írása annak ellenére is élvezetes és érdekes, hogy első regényről van szó. Továbbra is várom azonban az Ólomerdő folytatását. :)

László Zoltán könyvei közül 2013-ban a Nagate világában játszódó, Nulla pont című regény került sorra. Amennyire fantasy műfajú volt a Nagate, annyira sci-fi volt a folytatása. Érdekes volt, még ha az elején egy kicsit nehezen is álltak össze az információk és még akkor is, ha a vége már nem tetszett annyira, mint az eleje.

Nalini Singh sorozatait kedvelem, az évet az Angyali szárnyalás című novellaválogatással kezdtem, majd újraolvastam az Angyali vadász sorozatot és nem olyan rég a másik sorozatából is gyors egymásutánban lenyomtam három kötetet. Nem tudom, hogy a novelláskötethez miért kellett noszogatás, de nagyon megérte, hogy felkerült a listára.

Tim Powers egy másik könyve egyszer már kifogott rajtam, de az Ismeretlen vizeken egész jól csúszott és kifejezetten tetszett, bár az azonos című filmnek tényleg csak az alapötletét adta, mert egyébként java részben nem sok közük van egymáshoz.


Az alternatív lista könyveit nem elemzem ki ilyen részletességgel, de azért csak teszek róluk pár mondatban említést.

Amit sikerült túlteljesítésként elolvasnom:
- Alan Glynn: Csúcshatás
- Singh - Andrews - Shinn - Brook: A sötétség angyalai
- Kresley Cole: A démonkirály csókja
- Scott Lynch: Locke Lamora hazugságai

Amit féltávnál feladtam:
- Neil Gaiman - Al Sarrantonio: 27 képtelen történet (Túl sok jó könyv vár rám olvasásra, ezért nem kínoztam tovább magam az inkább csapnivaló, mint jó fajta történetekkel.)

A többi kötet az idén kimaradt, de igyekszem majd, hogy ne porosodjanak sokáig olvasatlanul a polcon, mert attól, hogy az idén nem kerültek sorra, a könyvek még nagyon jók. Vagy legalábbis remélem. :)

Folytatás »

Egy új kezdeményezés: Magyar Könyvek Viadala

Mi is a Magyar Könyvek Viadala? 

Az elnevezés nem véletlen, a cél pedig kifejezetten nemes. Az MKV egy olyan kezdeményezés, amelynek fő célja a magyar könyvek, a magyar szerzők regényeinek népszerűsítése, a magyar írók munkásságának díjazása.

A kezdeményezés keretén belül szavazni lehet majd több kategóriában a magyar LEG-ekre. 

A kategóriák a következők:

• Az év könyve
• Az év legszebb szépirodalmi regénye
• Az év legjobb szórakoztató regénye
• Az év legjobb ifjúsági regénye
• Az év mesekönyve
• Az év írója
• Az év írónője
• Az év felfedezettje
• Az év fordítója
• Az év legszebb könyvborítója

Mi ebben a különleges? Az, hogy a jelöltek nominálását a bloggerek végzik, majd az ő javaslataik alapján összeállított listára szavazhatnak az olvasók.

Az a megtiszteltetés ért, hogy a kezdeményezés kitalálója, Media-Addict.Hu szerkesztője, felkért, hogy vegyek részt a nominálási fázisban, így azon 27 blogger közé tartozhattam, akinek jelöltjei az összesítésben mindenképp ott lesznek és akár indulhatnak is majd a szavazáson. Örömmel vetettem bele magam a válogatásba és adtam meg azoknak az íróknak a nevét és azokat a könyveket, amelyek 2013-ban hatással voltak rám.

A Magyar Könyvek Viadala a háttérben folyó egyeztetéseket követően viszonylag hamar kilépett a nyilvánosság elé, mert már van blog, illetve Facebook oldala is, ahol további részleteket és friss híreket olvashattok a kezdeményezésről, illetve hamarosan (2014. január 2-án) megkezdődik a voksolás is. Lehet készíteni a klikkelőizmokat. :)

Folytatás »

Nalini Singh: Feloldozás (Egy világ - két faj - állandó küzdelem 4.)

Az előző kötet olvasása közben elkapott a gépszíj és nem akartam búcsút venni a mentáloktól és alakváltóktól hemzsegő világtól. Szerencsémnek, az előrelátásomnak és a könyvhörcsög üzemmódomnak köszönhetően  a nyár folyamán egy (illetve igazából több) akció keretében beszereztem a sorozat eddig hiányzó köteteit, ezért egy egyszerű mozdulatot követően már folytathattam is az olvasást. 

Clay Bennett jelenleg a DarkRiver falka tagja, de ez nem volt mindig így. Ő ugyanis az a leopárd, aki magányosan, falka nélkül nőtt fel, ezért személyisége jelentős károkat szenvedett. Gyerekkorában csak Talin állt mellette, aki még tőle is fiatalabb volt, de megértette és elfogadta a fiúban rejtőző leopárdot és megadta neki az életben maradásához szükséges érintés lehetőségét. Egy darabig. Ugyanis a fiú egyik alkalommal elkövetett valamit, amitől a kislány teljesen kétségbeesett, a fiút pedig nevelőintézetbe zárták. Évek múltán Clay-t kiengedik az intézetből és egyből Talin keresésére indul, de azt a választ kapja, hogy a lány autóbalesetben életét vesztette. A hír következményeként bekövetkező ámokfutása vezeti a DarkRiver falka területére, ismerkedik meg a falka fogalmával, majd válik később értékes ragjává. Clay jelenleg a DarkRiver falka egyik őrszeme, egy domináns hím, aki azóta is küzd a benne tomboló leopárddal és a múlt enyhülő, de soha el nem múló hatásaival. Clay emlékeit és érzékeit teljesen felborzolja, amikor megérzi azt az illatot a levegőben, amelyet 20 éve nem érzett és amelyet nem is lenne szabad érzékelnie, hiszen a lány, akihez tartozott már nincs az élők sorában.

Talin a gyerekkori traumát követően nevelőszülőkhöz kerül, ahol otthonra lel ugyan, de a lelkében továbbra is vihar dúl. Szándékosan akar távol maradni Clay-től, aki gyermekkori barátja és aki komoly áldozatot hozott azért, hogy segítsen rajta. 20 éve tartja magát távol a férfitól, aki olyan sokat jelentett a számára. Most azonban szorult helyzetben van, mert a pártfogoltjainak számító gyerekek sorra tűnnek el és nincs más, akihez fordulhatna, akit elég erősnek tart ahhoz, hogy a segítségére legyen. Fel kell tehát vennie a kapcsolatot a férfival és vállalni korábbi döntéseinek minden következményét.

Számomra ez volt a sorozatnak az a része, ahol az eddig is furcsán hangzó magyar sorozatcím elvesztette az egyébként sem túl erős bizalmam és végleg megbukott. Már az előzményekből is kiderült, hogy ebben a világban nem két, hanem igazából három faj létezik és él egymás mellett viszonylagos békességben, de elfogadtam a nem éppen egyszerű címet, mert úgy gondoltam a sorozat csak a mentálokról és az alakváltókról fog szólni. A könyvbeli történések alapján azonban el kell vetnem ezt a kényszer szülte ideológiát, mert végre felbukkantak és az eseményekben jelentős szerepet játszanak az emberek, sőt a helyzet még ennél is összetettebb, kuszább és követhetetlenebb.

Clay karaktere a sorozat 2. kötete óta érdekelt, múltja sok és még annál is több lehetőséget rejtett magában. Magától adódik a kérdés, hogy mennyire sikerült az írónőnek mindezt ki is használnia? Nos... Clay teljesen rendben volt, tökéletes vad cicus, akit kínoz a múlt, de keresi a megoldást és mindent megtesz azért, hogy segítse azt a lányt, akit olyan régen elveszített és most újra megtalált.

"Vannak sebek, amiket be kell gyógyítani, függetlenül attól, hogy mennyi idő telt el azóta, hogyan keletkeztek, vagy mennyi van még hátra."

Akitől viszont a falra másztam, az Talin volt. Az elején még elfogadtam a problémát, amiért retteg a múlttól és a férfival való találkozástól, de úgy a könyv negyede, majdnem fele környékére ezt már átbeszélték, megemésztették, visszaköpték és mindezt megtették még legalább háromszor, megbocsátottak egymásnak, elfogadták a különcségeket és ezt is többször átrágták. Na, innentől kezdve viszont hihetetlen volt, hogy Talin még mindig retteg, még mindig gondja van és még mindig tart a férfitól. Hiába olvastam el többször is a kifogásait, próbáltam megérteni a gondolatmenetét és az érzéseit, nagyon nem ment és nem tudtam azonosulni vele. Nem értettem, hogy miért problémázik még mindig, mi a fene van vele? Ő volt számomra a regény gyenge pontja és miatta lett ez a kötet a sorozat leggyengébb tagja a számomra.

Mi volt az, ami miatt mégis értékeltem a történetet és még tetszett is? Mindenképpen Clay karaktere, mert ő kifejezetten jól sikerült, illetve a fő történetszál és a kapcsolódó cselekmények. Tetszett, hogy nem feledjük a Mentál Tanács motivációját és cselekedeteit, ahogy egyre inkább feltárulnak a mentálok problémái, tovább folytatódnak a Szellem támadásai és még tovább bonyolódnak az I-protokoll kutatáshoz kapcsolódó események. Ez utóbbi már csak azért is érdekes, mert közvetlenül kapcsolódik a jelen kötet eseményeihez, egy újabb pszichopata mentálhoz és előrevetít bizonyos várható történéseket. Úgy is mondhatnám, hogy a szerző fokozatosan és igazán mesterien készíti elő a terepet a folytatáshoz.

Dorian, aki szintén őrszem és minden esetben Clay segítségére van, előtérbe kerül, sokat szerepel a történetben. Ami jót is tett a kötetnek (valamilyen szinten meg is mentette), mert imádtam a csipkelődő stílusát, ahogy Talin csini zsenifiúnak nevezi és ahogy a latens leopárd mindezekre reagál. Nem tagadom, hogy Dorian személye tényleg felizgatta a fantáziám, várom is, hogy kézbe vegyem az ő könyvét és megismerjem a titkait, az érzéseit.

Értékelés: 7/10 pont
Kiadó: Egmont-Hungary Kft.
Kiadás éve: 2012.
Terjedelem: 400 oldal
Borító ár: 3.999,-
A mű eredeti címe: Mine to possess

Sorozat: Egy világ - két faj - állandó küzdelem
Előzmény:
- Vonzódás (Sascha Duncan és Lucas Hunter)
- Látomás (Faith NightStar és Vaungh D'Angelo)
- Borzongás (Brena Kincaid és Judd Lauren)
Folytatás:
- Szabadulás (Ashaya Aleine és Dorian Christensen)
- Branded by Fire (Mercy és Riley Kincaid)
- Blaze of Memory (Katya Haas és Dev Santos)
- Bonds of Justice (Sophia Russo és Max Shannon)
- Play of Passion (Indigo Riviere és Drew Kincaid)
- Kiss of Snow (Shiena Lauren és Hawke Snow), stb.
Forrás: magánkönyvtár (vásárlás, 2013.)

Folytatás »

Várólista - 2013. december

A lista összeállításával ismét kivártam a hónap végét, mert az utolsó pillanatban megjelent kötetekre továbbra is számítani lehetett, illetve mert engem is elsodortak a karácsony előtti események és csak az ünnepekben tudtam összesíteni a megjelenéseket és válogatni belőlük. Szerintem megérte várni.

Az előző hónapokban sokat morogtam azért, amit a Könyvmolyképző Kiadó tett az olvasókkal. A beharangozások, a mézesmadzagok, majd a folyamatos csúszások nem csak az én idegeimet cibálták meg, hanem még rengeteg könyvszerető emberét. Üzleti szempontból biztos, hogy eredményes volt az, amit tettek, de nem kifejezetten olvasóbarát.

Mindenesetre rengeteg mennyiségű könyvet jelentettek meg két hét alatt és az adventi naptárjuk is tartalmazott kedvezményeket, meglepetéseket (még akkor is, ha a lelkem mélyén valamivel nagyobb durranásra számítottam, mint amit kaptam) és sok könyvmolynak (köztük nekem is) került a kiadó könyveiből jó pár darab a fa alá.

De nézzük a megjelenéseket a részletekben való elmerülés nélkül, mert úgy gondolom, hogy a képek magukért beszélnek. Folytatódtak a korábbiakban megkezdett sorozatok (Hollófiúk, Luxen, Calderon, A Vasdruida krónikái) és jelentek meg sorozatkezdő kötetek is (Nevermore - Soha már, Angelfall - Angyalok bukása, Scar, Touch - Érintés, White Cat - A fehér macska). Sokat szidtam a kiadót, de annak, hogy rövidebb, a sorozatba illeszkedő könyveket, szinte csak novella hosszúságú írásokat is megjelentet, csak örülni tudok. A decemberi megjelenésekben ezekből a kötetekből is találunk párat.

Az Ulpius-ház Kiadó már nem ígérget, hanem a megjelenéseket tekintve, mint a villám, úgy csap le a derült égből az olvasóira. Ugyan már az év elején megígérték, de azóta is nagy volt a hallgatás körülötte, így teljesen meglepetésként ért az új Cat&Bones kötet megjelenése, valamint a Cole-Showalter kiadvány boltokba kerülése. A harmadik könyv, Katona André írása ugyan nem új darab, de most új külsőt kapott és a legújabb olvasói trendeket figyelembe véve talán időszerűbb is a történet, mint pár évvel ezelőtt. Bevallom, hogy utánaolvasva az értékeléseknek, eléggé pozitív véleményekkel találkoztam össze ahhoz, hogy felkeltse a kíváncsiságom a könyv, ennek köszönhető, hogy felkerült erre a listára.

Karácsonyra minden kiadó kihozott valami újdonságot, aminek esélye van a fa alá kerülni. Számomra ezek közé tartozik a Vaják sorozat legújabb kötete, A megvetés ideje, a Vegyészkert-trilógia régóta ígérgetett első része, a Hervadás, valamint két további sorozatkezdő regény: az Alexandra kiadótól a Végtelen ég alatt és a Maxim Kiadótól az Angyali gonosz.

A választék tehát kifejezetten bőséges. Bőven van miből válogatni és célszerű nagyra nyitni a pénztárcákat. Ami kimaradt, azt pedig be lehet pótolni a januári pangás időszakában. :) 

Mi az, ami ezek közül az én fám alá került? Ígérem, hogy hamarosan beszámolok róla. ;)

Folytatás »

Harlan Coben: Hat év

A szerző könyvei és én nem vagyunk túl régóta ismeretségben. Kellett egy kis noszogatás, hogy a polcomon sorakozó regényeket a kezembe vegyem, de most már nincs szükségem noszogatásra, mert tudom, hogy ha megteszem, akkor mire számíthatok: fordulatos történetre, izgalomra és kellemes kikapcsolódásra.

Vannak szerzők, akik akcióval vagy éppen gyilkosságokkal, esetleg mesteri csavarokkal sűrűn megtűzdelt regényt kínálnak és vannak olyanok is, akik érzelmekkel teli krimit írnak. Harlan Coben ez utóbbi szerzők közé tartozik. Nem ismerek minden általa írt történetet, de amiket eddig olvastam, azokra igaz ez a megállapítás. Talán pont ez az, ami tetszik a stílusában, illetve az, ahogy megbonyolítja a cselekményeket, ahogy semmiségnek látszó titkok mögött lényeges dolgok rejlenek. Nem volt ez másként ennek a regénynek az esetében sem.

Jake Fisher a záródolgozatát írta egy tanyán, amelyet a professzora és mentora ajánlott neki, Natalie pedig a szomszédos farm művészeti táborában töltötte a nyári hónapokat. A fiatalok között igazi nyári szerelem szökkent szárba, amely az évszak végéhez közeledve egyre komolyabbnak látszott. Pontosan ezért érte hideg zuhanyként a fiút, amikor Natalie közölte vele, hogy férjhez megy egy másik férfihoz, a korábbi szerelméhez. Érzelmeinek lezárása érdekében Jake megjelenik az esküvőn - ahová egyébként meg is hívják -, utoljára beszél az élete szerelmének tartott nővel, majd összetörve elhagyja a kápolnát. A menyasszony megígérteti vele, hogy soha többé nem fogja keresni, Jake pedig olyan ember, aki betartja az ígéretét. Eltelt hat év és Jake azon az egyetemen tanít, ahol korábban maga is tanult és még mindig reménytelenül szereti a nőt, aki elhagyta és férjhez ment egy másik férfihoz. Egy véletlen folytán értesül róla, hogy Natalie férje meghalt és hat év után végre felcsillan a remény, hogy megszegheti az ígéretét. Jake elmegy a temetésre, ahol kiderül, hogy az elhunyt már húsz éve élt házasságban ugyanazzal a nővel és az özvegy – értelemszerűen - nem Natalie. A történtek elég hihetetlennek tűntek, ezért a férfi egymás után keresi fel az ismerősöket és érdeklődik náluk a lány után, de mindenhonnan csak elutasító választ kap. Tudakozódása azonban olyan eseményeket indít el, amelyek hatására nem csak a saját élete kerül veszélybe, hanem mindenki másé is, akivel a kérdezősködése során kapcsolatba kerül, de az elhatározásától, - hogy a szeretett nő nyomára bukkanjon - senki és semmi nem tudja sem lebeszélni, sem pedig eltántorítani.

"A fájdalmas emlékek nem tapintatosan térnek vissza – berúgják az ajtót, elárasztják az elmét."

Az első gondolatom az volt, hogy én ezt a könyvet már olvastam, pedig tudtam, hogy ez nem történhetett meg. Ezek után már nem kellett sokáig gondolkoznom, hogy miért találtam ismerősnek a történet alapját adó szituációt: az író egy másik könyvére (Senkinek egy szót se) emlékeztetett, ami alig egy fél évvel korábban került a kezembe. A deja vu érzést az okozta, hogy mindkét könyvben olyan férfi a főszereplő, aki valamilyen ok folytán elveszíti az élete szerelmének tartott nőt és mindkét esetben felcsillan a remény, hogy megtalálhatja és visszaszerezheti a társát, ezért nyomozásba kezd, ami persze nem mindenkinek nyeri el a tetszését. A hasonlóságnak azonban ezzel vége is szakad, mert az események és a karakterek teljesen más irányba viszik el a cselekményt. Kellett hozzá valamennyi idő, amíg ez utóbbi tény tudatosult bennem és csak ezt követően tudtam elnézni a szerzőnek azt, hogy az egyik regényénél már alkalmazott és kitűnően bevált "receptjét" gondolta újra és tálalta más formában. Végül is miért ne tehette volna ezt meg? Inkább ő másolja le a saját regényei alapötletét, mint más éljen ezzel a lehetőséggel.

A szerző most sem okoz csalódást a rajongóinak, igaz, hogy túl nagy meglepetést sem, egyszerűen csak hozza azt a színvonalat, cselekménybeli mozgalmasságot és érzelmi mélységet, amelyet megszokhattunk a regényeiben. Izgalmas, gördülékeny és gyorsan olvasható történet elevenedik meg a lapokon, és akinek a Senkinek egy szót se című regény cselekménye és hangulata tetszett, annak ez is fog.

"- Tud valamit a reményről, Jake?

- Azt hiszem, igen feleltem.

- A legkegyetlenebb dolog a világon. Még a halál is jobb nála. Amikor az ember meghal, a fájdalom véget ér. De a remény az egekbe emel, hogy aztán még magasabbról zuhanjunk a földre. A remény gyengéden cirógatja a szívet, majd hirtelen darabokra zúzza. Újra meg újra. Sosem hagyja abba. Ezt teszi az emberrel."

A regény alapvetően szórakoztat, de rávilágít arra is, hogy nem lehet mindent előítéletekkel szemlélni, nem minden fekete vagy fehér, a szürkének pedig rengeteg árnyalata van (több mint egyesek gondolják) és a körülményeken, a nézőponton nagyon sok múlik. A főhős karaktere kedvelni való, igaz, hogy önfejű és makacs, de a kitartása és a logikája, - amivel összekapcsolja az egymástól teljesen különálló eseményeket és helyszíneket - figyelemre méltó. Döntéseit könnyű elfogadni és még könnyebb átérezni azok mozgató erejét.

Mi a meglepő ebben a történetben? Ahogy egy férfi író mozgat egy olyan férfi főszereplőt, akit teljes mértékben a romantikus érzelmei, elképzelései irányítanak és befolyásolnak. Az élmény teljesen más, mint egy női szerző által megformált főhős esetében, de ez persze csak előnyére szolgált a regénynek, az eseményeknek, amely az érzelmek mellett akcióban és rejtélyekben is bővelkedik. Mesteri hármas hatás, mesteri kidolgozás, az eredmény pedig egy olvasmányos krimi és kellemes kikapcsolódás - csak úgy, Coben módra.

Az értékelésem teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

ÉRDEKESSÉG:

A regényből film készül, melyben a főszereplőt Hugh Jackman fogja megszemélyesíteni. 

Értékelés: 8/10
Eredeti cím: Six Years
Kiadó: Jaffa Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 320 oldal
Teljes ár: 2.940,- Ft
Fordította: Illés Róbert
Forrás: magánkönyvtár
A szerző egyéb művei:
- amelyeket olvastam: Az erdő, Senkinek egy szót se, Maradj mellettem
- és amelyeket még nem: Az ördög játszótere, Dermesztő csend, Vér a véremből

Folytatás »