Ann Aguirre: Helyőrség - Outpost (Razorland trilógia 2.)

Anne Aguirre kivételesen az a szerző, aki először nem a young adult kategóriában próbálta ki magát, hanem több felnőtt sci-fi és fantasy regényötletének papírra vetését és megjelentetését követően tett kitérőt a fiatalos műfaj felé. Mindennek természetesen oka is volt: a fejében formát öltött ötlet szerint a katasztrófát túlélt világban jelentősen lecsökkent az élettartam, 25-30 évesen - ha megélnek ennyit - már idősnek számítanak az emberek, ezért adott volt, hogy főszereplők fiatalok lesznek és innentől már egyenes út vezetett afelé, hogy ez a történet a YA kategória elvárásainak megfelelően kerül majd kidolgozásra.

A sorozat első részében megismertük a föld alatti világot, majd a száműzött vadászok kalandjai a felszínen is folytatódtak, kettősük mellé újabb fiatalok szegődtek. Pikk, Fakó és további két társuk Tegan és Kósza végül biztonságba kerültek a Megváltás nevet viselő település falai mögött. A kezdetben érzett megkönnyebbülést azonban hamar felváltották más érzelmek és persze az új elvárások, amelyhez a négy vándornak alkalmazkodnia kellett. Tegan sürgősen orvosi kezelésre szorult és felgyógyulását követően is az orvosnál maradt segítőként, Fakó az istállómester mellé került beosztásra. Pikk és Kósza azonban továbbra sem találja a helyét a közösségben, a beléjük nevelődött, illetve az élet által rájuk kényszerített életvitel és az új közösség által támasztott elvárások csak nem akarnak összetalálkozni. A korábbiakban független és tevékeny lány iskolapadba kényszerül, problémája van az írás és olvasás tudományával, meggyűlik a baja a matematikával, ráadásul még nőiesen is kell öltözködnie, fodros ruhái szinte az őrületbe kergetik. Fakó távolságtartóan viselkedik vele szemben, hozzá sem szól, Kósza ellenben mindent akar, lényegesen többet, mint amit az érzelmek és a felszínen megszokott társadalmi viselkedés terén tapasztalatlan lány a kettőjük kapcsolata mögé gondol.

A korcsok, akiket a település lakói mutánsoknak hívnak egyre szervezettebben és rendezettebben támadnak, tudatosan okoznak kárt. A vetés létfontosságú a városka lakóinak élelmezése és túlélése szempontjából, ezért azt mindenképpen meg kell védeni, ennek pedig nincs más módja, mint egy helyőrség létrehozása és a folyamatos őrzés biztosítása. Pikk az elsők között jelentkezik az őrség tagjai közé, barátai pedig habozás nélkül követik őt. A kihelyezett és embert próbáló szolgálat sok indulatot hoz a felszínre, de még több problémát okoznak az egyre tudatosabban gondolkozó korcsok és az a váratlan fordulat, amelynek következményei az egész település jövőjére hatással lesznek.

"Ez ismeretlen, új világ volt számomra, és bennem rettenetes tudásvágy dolgozott: érteni akartam, hogyan mennek errefelé a dolgok."

Teljesen más hangulat jellemző erre a kötetre, mint a sorozat első részére, érzelmekben sokkal gazdagabb, pont ezért a cselekmények is sokkal jobban megérintettek, mint az előzmény esetében. A nyugodtabb, nagyobb biztonságot nyújtó környezet más és egyben új reakciókat, érzéseket hoz a felszínre. Pikk fejlődik, próbál alkalmazkodni, de nem tudja önmagát és a belé nevelt érzéseket megtagadni, dühíti, hogy gyerekként kezelik, ugyanakkor az a fajta élet is nagyon távol áll tőle, ami Megváltásban az asszonyoknak osztályrészül jutott. Nem igazán lendíti előre a tenni akarását, hogy Tegan és Fakó eltávolodtak tőle és társául, a hozzá hasonlóan vad és akaratos fiú, Kósza szegődött.

Az írott és íratlan szabályok is megkeserítik a lány életét, viselkednie kell, de különcsége, tenni akarása fényes csillagként világít a városka lakói között, közösségből kirívó viselkedése sokukban kelt ellenérzéseket, egyesek pedig még profetikus jelentést is tulajdonítanak a személyének, a cselekedeteinek.

"A tapasztalat, különösen nehéz időkben, nem arányos az évek számával - ezt az itteniek is tudhatnák. De nem tudják, gondoltam sóhajtva, és ezen egyikünk sem változtathat."

A szerző folyamatosan próbálja elbizonytalanítani az olvasóját és a játszadozik a négy főszereplő érzéseivel, mindig egy másik irányba taszítva őket, mint amire éppen számítani lehet. Ugyanakkor, ha jobban a sorok mögé nézünk, akkor kitűnik, hogy ebben a történetben szó sincs szerelmi háromszögről vagy négyszögről, mert Pikk a kezdetektől fogva tisztában van azzal, hogy ki az, aki a számára fontos, és akihez minden kedvezőtlen körülmény ellenére is ragaszkodik.

Lassú, de folyamatos karakterfejlődés van jelen a történetben, amely legnagyobb örömömre mind a négy szereplő esetében jól kivehető, a szerző egyiküket sem hanyagolja el, ezzel is alátámasztva azt a korábbi megérzésemet, hogy a végkifejletben mindegyiküknek fontos szerepet kínál majd fel. Bár Pikk alapvető tulajdonságai - a bátorsága, az elhivatottsága és a rendíthetetlen hűsége - nem változott, de a folyamatos tapasztalatszerzése révén ezek kiegészülnek új érzésekkel is, amelyektől ő gyengébbnek érzi magát, pedig tulajdonképpen inkább erősebbé teszik. Fakó tartózkodó, magába zárkózó, önbizalom hiányos viselkedése engem is megtévesztett, majd az okok, amelyek ezt generálták nagyon megráztak, végül a fiú egy bizonyos eseményre adott reakciója pedig egyenesen dühössé tett. Kósza és Tegan változása is szemmel látható és meglehetősen jó irányba halad.

"A közhiedelemmel ellentétben a rutin nem szabadít meg a félelemtől; legföljebb jobban tudod titkolni az érzéseidet mások előtt."

A regény kategóriabeli besorolása - young adult - ellenére a történet tele van agresszív és véres jelenetekkel, kemény helyzetekkel, amelyekhez kapcsolódva minden szereplőnek kijut a komoly és felelősségteljes döntésekből, az esetleges fájdalomból. Egy burkolt társadalomkritika is egy egyben ez a rész, amelyen belül megtörténik a különböző közösségeket - a föld alatti menedékeket, a New York romjai között élő bandákat és Megváltás városát - irányító szabályok összehasonlítása és elemzése. Mindegyiknek van létjogosultsága és természetesen vannak hibái is, de engem legjobban a gépesítés előtti időszakba visszasüllyedt város elbizakodottsága, vallási fanatizmussal átszőtt, változásoknak ellenálló alapelvei döbbentettek meg és dühítettek fel a legjobban.

Az érzelmi fejlődés mellett nagyobb szerepet kapnak a történetben a korcsok, a szerző lassan, de biztosan vezeti be az olvasóit a mutánsok világába, hozza közelebb, teszi őket - már amennyire ez lehetséges - emberibbé és ruházza fel a teremtményeket előre nem várt érzelmekkel és reakciókkal. Folyamatosan kibontakozó tudatosságuk, szocializálódásuk eredményeként a mutánsok a szokásosnál is nagyobb veszélyt jelentenek Megváltás lakóira. Amikor pedig bekövetkezik az, amit bizonyos jelek előre jeleztek, a városka vezetője kétségbeesett lépésre szánja el magát, amelyben természetesen jelentős szerep jut a négy főszereplő fiatalnak.

Nagy örömömre szolgált, hogy végre nem egy olyan második résszel akadtam össze, amely csak időhúzás és átvezetés a vége eseményekhez, hanem egy mozgalmas, jelentős eseményeket, érezhető fejlődést felvonultató, érdekes és élvezhető regényt vehettem a kezembe. A folytatás, amely a Horda címet viseli mindenképpen olvasásra érdemes, és ha rajtam múlik, akkor be is fogok számolni a regénnyel kapcsolatos élményeimről.

Az értékelés teljes terjedelmében az ekultura.hu oldalon is olvasható.

Értékelés: 8/10
Kiadó: FUMAX Kiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 336 oldal

Borító ár: 3.095,-
Fordította: Gálla Nóra
A mű eredeti címe: Outpost
Sorozat: Razorland
Előzmény: Menedék
Folytatás: Horda
Forrás: magánkönyvtár

Posted in: 8 pontos,Ann Aguire,ekultura.hu,Fumax Kiadó,könyvértékelés,posztapokaliptikus,Razorland trilógia,recenzió 2013,YA fantasy