A műfajban jelenleg tapasztalható dömping, a bennem felbukkant és azóta is folyamatosan jelen lévő kíváncsiság, valamint egy végső elhatározás közös eredménye az, hogy egy időre elhagyva a megszokott olvasnivalóimat, rövid kitérőt tettem az erotika műfajába. Mivel ismeretlen terepen jártam, nem vaktában vágtam bele az olvasásba (egyébként sem vagyok ez a típus), hanem a kínálatot és a véleményeket figyelemmel követve igyekeztem meghatározni, hogy melyik is lehet az a történet, amelynek elolvasása miatt nem fogok kiszaladni a világból, illetve nem olyan élményben lesz részem, amely miatt soha többet nem közelítek a műfaj felé.
Nagy szerencsém, hogy van az ismeretségi körömben valaki, aki képes eligazodni a romantikus és erotikus regények tengernyi kiadványa között, nem véletlen tehát, hogy bölcs előrelátással az ő véleményét vettem leginkább figyelembe, sőt mi több, a könyvet is tőle kaptam kölcsön. Köszönet érte, SzAngelika!
Értékelés: 9/10 Kiadó: Egmont Kiadás éve: 2013. Terjedelem: 488 oldal Fordította: Márton Andrea Borító ár: 3.999,- Ft A mű eredeti címe: The Siren Sorozat: Eredendő bűnösök Folytatás: 2.) Az angyal 3.) A herceg 4.) Az úrnő 5.) A szent 6.) The King 7.) The Virgin Műfaj: erotika |
Zack Easton úgy tervezi, hogy hat hét múlva átveszi a Royal Könyvkiadó Los Angelesben lévő irodájának vezetését, amikor a főnöke behívatja magához és közli vele, hogy a hátralévő időben Nora Sutherlin, a híres vagy inkább hírhedt erotikus szerző legújabb könyvével kell foglalkoznia. Zack hosszas rábeszélésre vállalja csak el a munkát, a szerződés aláírását pedig komoly feltételekhez köti: a könyv csak akkor jelenhet meg, ha az utolsó oldalt is elolvasta és jóváhagyta. Nora már az első találkozás alkalmával meglepetést okoz a hűvös természetű angol szerkesztőnek. A közös, nem minden zökkenőtől mentes munka megkezdődik és Zack lassanként mélyre merül Nora nem mindennapi világában, és fokozatosan tudatosodik benne, hogy kicsoda is Nora valójában.
"- Nem dolgozom vele! Amit művel, az színtiszta pornográfia.- Nem pornográfia - J.P. Zack-re pillantott a szemüvege fölött -, hanem erotika. Nagyon is jó erotika. - Sejtelmem sem volt róla, hogy létezik "jó" erotika."
Mintha magamat hallanám, ahogy kifejezem a kétkedésem. Mit gondolhat az átlag, a műfajban nem jártas olvasó az erotikáról, illetve az ilyen művek tartalmáról, történetéről? Egyáltalán létezik olyan, hogy minőségi erotika? Tökéletes tesztalanynak tartom magam, mert csak sejtésem, de szinte semmi konkrét ismeretem nem volt eddig arról, hogy mit is takarhat ez az irodalmi besorolás, miben is különbözhet ez a tartalom az eddig általam olvasott (leginkább paranormális) romantikus történetektől. Csekély tapasztalatomat figyelembe véve azt a megállapítást teszem, hogy sok mindenben.
Az író a történetbe ágyazva magyarázza el - nem csak a karót nyelt angol szerkesztőnek, hanem az témában járatlan olvasóknak is -, hogy mi a különbség a romantika és az erotika között. Az indoklás mellett ez egyfajta felkészítés is a regényre és az abban lejátszódó cselekményekre. Olyan világ tárul fel a lapokon, amely sokak számára ismeretlen, ezért minden magyarázatra szükség van, de a szerző mindent világosan, könnyen érthetően, szórakoztató stílusban és csakis a szükséges mértékben, lassan adagolva ad az olvasó tudtára.
"A romantika nem más, mint szex és szerelem. Az erotika szex és félelem."
"Egy okos horrorszerző soha nem közöl túl sok részletet a szörnyetegéről. Az olvasó képzelete majd megidézi a saját démonait. Az erotikus regényben az író soha nem akarja, hogy a szereplői fizikailag túlságosan jól körvonalazottak legyenek. Így az olvasó használhatja a saját fantáziáját, a saját félelmeit. Az erotika az író és az olvasó közös munkája."Bevallom, hogy a minden történet nélküli, eltúlzott, rózsaszín romantikától némiképp idegenkedem vagy inkább telítve érzem magam tőle, ezért kellően felkeltette az érdeklődésem a fentebbi két idézetben is olvasható tömör összefoglalás vagy éppen bővebben kifejtett indoklás. A kíváncsiság pislákoló lángja már az első oldalak megismerését követően hatalmas máglyaként lobogott bennem. Tiffany Reisz stílusa laza, meggyőző és kifejezetten alkalmas arra, hogy magával ragadja különleges világába az olvasót.
Először is le kell szögeznem azt a tényt, hogy bár vannak szexuális jelenetek a könyvben, de ez nem teszi ki a terjedelem jelentős részét, sőt alapvetően némelyik általam olvasott műben több „akciójelenet” kifejtésére és részletes bemutatására került sor, mint ebben a regényben. Azt, hogy ez általános jelenség vagy elsősorban a minőségi művekre jellemző, tapasztalatlanságom okán nem tudom megállapítani, de sejtem, hogy az utóbbi állítás lehet az igaz.
Ami engem ebben a könyvben nagyon megfogott, az a végig jelen lévő szexuális feszültség, a párkapcsolatok pszichológiája, az egész stílus és mentalitás, amivel az írónő kezeli az eseményeket, illetve ahogy próbálja az olvasóval megismertetni az SzM, azaz a szado-mazo különleges és a kívülálló számára néha nehezen elfogadható világát. Nem mondom, hogy magam vonzódom ehhez a fajta "életmódhoz", eszembe se jutna elmélyedni benne, de a kíváncsiságom kielégítésére tökéletes volt a történet.
Ahogy említettem, a regény nagy hangsúlyt fektet a pszichológiára. Nem is aprózza el, mert nem egy párocska lelki világát elemzi ki és tárja az olvasó elé, hanem rögtön egész csokorra való, különböző gondolkodású és nézetű embert ereszt össze, alakítja az életüket és részletezi egyéni nehézségeiket, az átlag ember számára is elfogadható érzelmeiket, esetleg erősen kifogásolható reakciókat vagy éppen azok hiányát. Pezseg és szikrázik a levegő a szereplők körül és között.
Hogyan is áll össze ez a könyvbeli viszonyrendszer? A középpontban nem más áll, mint Nora, aki amellett, hogy ír róla, maga is jelentős szerepet játszik a szexuális alvilág eme szegletében. Körülötte pedig akarva és akaratlanul, de feltűnnek a férfiak, akikkel mind más és más alapokon nyugszik a kapcsolata. A sokféleség és az izgalom garantált. Nézzük őket sorban, a felbukkanásuk sorrendjében.
Nora és Zack: Különös páros, mert Zack már eleve utálja, illetve inkább nem szívleli Norát, a köztük lévő szexuális feszültség viszont tagadhatatlan. Nora rögtön ráérez Zack gyenge pontjára, a múltjából eredő fájdalomra, a nagyon is valós kötődésre és a rideg angol modor mögött megbújó energikus férfira. Ugyanakkor értékeli és tiszteli Zack munkáját, amíg a férfi eleinte lenézi a nő alkotásait és nem tartja őt írónak. Zack előítéletei lassanként elolvadnak Nora munkáját és fejlődését látva, ugyanakkor nem hanyagolható el a köztük lévő szexuális feszültség sem, amelytől csak úgy szikrázik a levegő. Imádtam olvasni a két szereplő közötti párbeszédeket, csipkelődéseket, ahogy Nora lassan lebontja a felépített falakat, ahogy Zack lassan elfogadja az eddig meg nem értett érzéseit. Zack a nem vanília, de nem deviáns... ő az, aki kíváncsi.
Nora és Wesley: Ha lehet ezt mondani, akkor ő a jó fiú, az ártatlan és abszolúte pozitív hős a könyvben, akinek romlatlanságára több esetben is értetlenül csodálkoztam rá. A regényben felbukkanó furcsa szereplőgárda tagjai közül ő az, aki a romantikát és az igazán mély szerelmet testesíti meg a történetben. Szeplőtelen élete ellenére határozott véleménnyel rendelkezik bizonyos dolgokról és elég rafinált ahhoz, hogy el is érje, amit akar. Ő a szereplők között a vanília.
Nora és Soren: A férfi, aki hosszú évek után is képes irányítani Nora minden gondolatát és legtöbb cselekedetét. Kettejük kapcsolata volt a legfurcsább a számomra: az idős férfi és a fiatal lány kapcsolata, a szerelem olyan formájú kifejeződése, amely a könyvben megjelenik. A férfi minden szavában érződik a szerelem és a törődés, de nem igazán tudtam elfogadni ennek a testi megnyilvánulásait. Minden tiszteletem az írónőé, aki megformálta ezt a különleges karaktert, de megkedveltetni nem tudta velem, inkább félelmet ébresztett bennem a viselkedése és a félelmetes emberismerete. Ő az, aki az utolsó sejtjéig deviáns.
Anélkül, hogy a műfaj feltétlen támogatójává és rajongójává válnék, meg kell állapítanom, hogy ami a regényben elém tárult - lehet furcsa vagy helyenként akár durva is, esetleg letagadhatjuk, de akkor is vitathatatlanul - a mindennapjaink része, ha nem is ebben a formában, hanem finomabb, élhetőbb valójában. A karakterek sokfélesége remek lehetőséget ad arra, hogy mindenki megtalálja a hozzá legközelebb állót, a hozzá legjobban hasonlítót. Ki az, akiben - nemtől függetlenül - magamra ismertem? Részemről csak egy válasz létezik: Zack. A szkeptikus, de értékes munkával meggyőzhető; a maximalista, ugyanakkor kíváncsi ember, akinek visszafogott természete mögött ott lobog a tűz.
Anélkül, hogy a műfaj feltétlen támogatójává és rajongójává válnék, meg kell állapítanom, hogy ami a regényben elém tárult - lehet furcsa vagy helyenként akár durva is, esetleg letagadhatjuk, de akkor is vitathatatlanul - a mindennapjaink része, ha nem is ebben a formában, hanem finomabb, élhetőbb valójában. A karakterek sokfélesége remek lehetőséget ad arra, hogy mindenki megtalálja a hozzá legközelebb állót, a hozzá legjobban hasonlítót. Ki az, akiben - nemtől függetlenül - magamra ismertem? Részemről csak egy válasz létezik: Zack. A szkeptikus, de értékes munkával meggyőzhető; a maximalista, ugyanakkor kíváncsi ember, akinek visszafogott természete mögött ott lobog a tűz.
"- (...) Honnan tudja, hogy nem olyan, mint maga?Mondanám, hogy mindenkinek ajánlom ezt a könyvet, de nem így van. Úgy vélem, hogy olyan világra nyit ajtót, amely nem mindenki számára fogadható el. Nyitottság és eredendő kíváncsiság vagy inkább az eredendő bűnre való hajlam az, legalább egy pici deviancia vagy az arra való hajlam az, ami igazán szükséges ennek a könyvnek, illetve a mélyben meghúzódó pszichológiájának az értelmezéséhez és akceptálásához. Magam sem fogadtam be teljesen a történetet, mert voltak olyan részei, amelyek bizony nem nekem íródtak, amelyeket továbbra sem tudok megérteni, de amivel egyetértettem, az teljesen elvarázsolt. Elgondolkodtató, hogy mennyire erős és mély ezeknek az embereknek az emberismerete, a pszichológiai érzékenysége, mennyire könnyen észreveszik, hogy ki az, aki közéjük tartozik és ki az aki nem. Határozottan érdekes kérdéseket és reakciókat feszeget a regény.
- D-radar - mondta Nora, és megkocogtatta az orrát. - A deviánsok kiszagolják egymást. (...)
- Nekem milyen illatom van? - Zack átkozta magát, hogy kimondta ezeket a szavakat. (...)
- Nem deviáns. De nem is vanília. Inkább...kíváncsi. Tudja, a kíváncsiság öl..."
Nyugodtan kijelenthetem, hogy ilyet még nem olvastam. De fogok még, az biztos. Az egyedi élményt nem tudom felejteni és csak ajánlani tudom, hogy ha valaki csak egy kicsit is nyitottan áll a témához, akkor vegye a kezébe és próbálkozzon meg az olvasással. Remélem, hogy úgy fog járni, mint én magam, akit pár oldal után beszippantott a történet. Kifejezetten érdekel, hogy hogyan alakul a továbbiakban Nora, Wesley, Soren és Michael élete és persze nem éppen egyszerű érzelmeik.
2 megjegyzés:
Egyre jobban érdekel a könyv, csak meg kell várnom, hogy be tudjam szerezni könyvtárból. :)
Mint olvashattad, magam is tapasztalatlannak számítok az erotikus művek ismeretének terén. Ha úgy gondolod, hogy rászánod magad az olvasásra, akkor tényleg ezt a regényt ajánlom. Vannak részei, amelyek nekem sem tetszettek, tőlem idegenek és bizonyos dolgokat, emberi reakciókat, igényeket nem tudok megérteni, de határozottan tetszett a történet. Kíváncsi leszek a véleményedre, ha majd sikerül megszerezned és elolvasnod. :)
Megjegyzés küldése