Laura Reese: A gyönyör sötét oldala

Sokáig, nagyon sokáig gondolkoztam azon, hogy írjak-e erről a regényről, mert nem éppen egy egyszerű olvasmány, és nem is ajánlanám nyugodt szívvel mindenkinek a megismerését. Aztán úgy döntöttem, hogy mégis írok róla, így legalább mindenki maga tudja eldönteni, hogy kilépve a komfortzónájából elmerül-e a sötét oldal kínálta különleges élményben, vagy inkább messziről elkerüli ezt az művet. Az biztos, hogy a regény eléggé megosztó, ahogy az én érzéseim is eléggé ellentmondásosak - lassan már hetekben mérhető az idő, amióta kavarognak bennem, és még most is nehezen jutok egyezségre velük. Megpróbálom elmagyarázni, hogy miért érzek így.

Értékelés: ezt most hanyagolom
Kiadó: Magnólia
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 448 oldal
Borító ár: 2.980,- Ft
Fordította: Török Krisztina
A mű eredeti címe: Topping from Below
Kategória: erotika, thriller

Nora és Franny testvérek, de elég nagy köztük a korkülönbség: tíz év. Nora már önálló, független életet él, amikor a családjukban bekövetkezik a tragédia: fiú testvérük, aki ráadásul beteg is volt, meghalt egy balesetben. A család ezután széthullott, a szülők nehezen viselték el a veszteséget és hiába a még otthon maradt gyerek, nem igazán törődtek vele, szinte tudomást sem vettek róla. Amíg Nora élte az életét, a szülők pedig teljesen bezárkóztak a fájdalmukba, Franny magára maradt az érzelmeivel, és lassanként egy gátlásos, szeretethiányos ember vált belőle. A szülők autóbalesetét követően Franny Norához költözött, de a két testvérnek nem sikerül közelebb kerülnie egymáshoz - ahogy életük további részében sem.

Történetünk kezdetén Franny már halott, a lakásában leltek rá: összekötözve, összevagdosva feküdt a szobája padlóján - a halottkém minden látható jel ellenére sem volt képes megállapítani a halál okát. Nora megtalálja a testvére által vezetett naplót, benne pedig annak az időszaknak a kivonatát, amely a húga és a helyi egyetemen zenét oktató Michael nem éppen hagyományos keretek között zajló viszonyáról számolt be. Nora meggyőződése, hogy a férfi nem más, mint Franny gyilkosa, de a rendőrség nem ért vele egyet, a nyomozás pedig megakadt. Nora egyre inkább a napló és az elképzelése rabjává válik, ezért elhatározza, hogy megismerkedik a férfival és bebizonyítja az igazát. Ennek megvalósításához azonban olyan közel kell kerülnie hozzá, amennyire csak lehet: a húga naplójából kimaradt részletekért cserébe a nővér viszonyt kezd M-mel.

Már akkor furcsán néztem a lapokra, amikor Nora annak ellenére, hogy meg van győződve M bűnösségéről, belemegy a viszonyba. Persze értem én a megszállottság okozta bűvöletet és kényszert, de azért bebújni egy olyan férfi ágyába, akiről feltételezem, hogy megölte a testvéremet, számomra elég meredek - és mindenképpen felelőtlen - ötletnek tűnt. Főleg, hogy Nora tisztában van vele M nem éppen azt a testi gyönyört kedveli, amit az átlag.

"Újságíró vagyok a Sacramentói Fürkész tudományos rovatánál, és az évek során megtanultam, hogy a természet verzusz nevelés párharcból mindig a természet kerül ki győztesen."

A röpke felvezetés után beleolvashattam Franny naplójába, sikerült megtudnom, hogy miként is ismerkedett össze a Michaellel, hogyan hálózta be a férfi és vette rá olyanokra, amelyek eléggé messze álltak a lány alaptermészetétől. A leginkább dühítő - vagy éppen megindító - az volt a számomra, ahogy Franny minden megaláztatás és természetesellenes helyzet ellenére is ragaszkodott a Michaellel folytatott kapcsolatához, vágyakozott a férfi figyelmére. Egy testileg sem tökéletes, de lelkileg semmiképpen sem teljesen épp ember szeretethiányának tökéletes kihasználása volt ez, amely hitelesen bemutatta mindkét fél lelki állapotát és természetét. Egyszerre sajnáltam a lányt, ugyanakkor dühített is, hogy ennyire ragaszkodik ahhoz az emberhez, aki gyakorlatilag semmibe veszi, aki játszik vele, a perverziói kiélésére használja fel. Mindezt pusztán azért, mert megteheti.

Mielőtt még dühömben a sarokba vágtam volna a könyvet, váltott a történet, Nora nézőpontja következett, valamint annak a leírása, ahogy megismerkedik a férfival és viszonyt kezd vele. Michael elmeséli azt, ami a naplóból kimaradt, Nora pedig közben egyre mélyebbre süllyed egy olyan világba, amely addig ismeretlen volt a számára. Igazság szerint a regénynek ez a része sem volt sokkal könnyebben emészthető és kevésbé dühítő, mint a korábban olvasottak. M végül is ugyanazokat követi el Norával is, amit a húgával - a különbség csak annyi, hogy Nora önállóbb, akaratosabb és gyanakvóbb, ugyanakkor elvakítja a titok hajszolása.

Tiffany Reisz óta tudom, hogy a BDSM olyan "játék", amely a két fél teljes egyetértésével történik, az eseményeket pedig szigorú szabályok irányítják. Ha elhangzik az a bizonyos szó, akkor a játék véget ér, mert az élvezet csak addig élvezet, amíg az mindkét fél számára azt jelenti. Ahogy az is meggyőződésem, hogy az ilyen élvezeteket hajszoló emberek sokkal érzékenyebbek a partnerük rezdülésére, és nagyon jó emberismerettel, pszichológiai képességekkel rendelkeznek. Ez utóbbi ebben a regényben is így van, mert M jó érzékkel veszi észre Franny gyengeségeit, ahogy Norát is fokozatosan darabokra szedi és szembesíti a hibáival, hiányosságaival. A probléma gyökere abban keresendő, hogy a férfi mindezt a saját élvezete érdekében teszi és csakis a saját szabályai szerint játszik - az ilyen játék pedig könnyen eldurvulhat, átlépheti azt a bizonyos határt.

Semmi bajom az erotikával, ahogy azokat is megértem, akik bizonyos eszközökkel és technikákkal akarják feldobni a szexuális életüket, de azért van egy határ - még olvasás szempontjából is -, amelyet szentnek és sérthetetlennek tartok. Ez a regény pedig egy idő után már ennek a képzeletbeli vonalnak a másik oldaláról integetett felém, vagyis rendesen kipenderített a komfortzónámból. Akkor kezdtem besokallni, amikor a megaláztatás és a durvaság már olyan méreteket öltött, amiket már nehezen vett be a gyomrom. Amikor egy kapcsolat már csak az uralkodásról és a kegyetlenkedésről szól, amikor csak azért, mert megtehetjük, úgy viselkedünk mint az állatok, vagy amikor már az állatok is részei a szexuális együttlétnek, na az már tutira kivágja nálam a biztosítékot. Méghozzá olyan mértékben, hogy visszakapcsolni sem lehet a józan gondolkodásomat, mert innentől kezdve már mindent vörös köd borít a fejemben, és semmilyen logika vagy észérv nincs rám hatással.

Ahogy az átéltek után már az sem tudta igazán lekötni a figyelmem, hogy Nora most éppen mit gondol az őt idomító férfiról, az éppen tönkremenetel felé száguldó másik kapcsolatáról, vagy a jelekről, amelyeket nyomoknak hisz. A rejtély a számomra annyira nem volt rejtély. Elkövette azt a hibát a szerző, hogy túl kevés szereplőt mozgatott a történetben, mert ha a három férfi közül az egyik a nyomozó, akkor tutira a másik kettő közül fog kikerülni az elkövető. Aki pedig olvasott már krimit, az tudja, hogy innentől már csak azt kellett eldönteni, a szerző azért fogalmaz homályosan, hogy a gyilkosról elterelje a figyelmet, vagy éppen az a célja, hogy az olvasó észrevegye a terelést és ezzel vezesse meg az olvasót.

Nos, engem nem sikerült megvezetnie, és bár a regény befejezése eléggé tetszett, mégsem tudta semmissé tenni a korábban átélteket, felülírni az érzéseimet. Ez a könyv egyszerűen perverz, számomra már túl van a jó ízlés azon határán, amelyet még tolerálni tudok. Hiába szerepelt a könyv hátulján a figyelmeztetés, hogy "csak erős idegzetű felnőtt olvasóknak", és hiába soroltam magam korábban ebbe a kategóriába, összességében mindez kevésnek bizonyult az átéltek szempontjából. 

A szereplők is eléggé kiszámíthatóak, mindenkinek megvan a helye a játékban. A nők közül Franny a sérülékeny, könnyen kihasználható, míg Nora a független bosszúálló, akiről kiderül, hogy ő is sérült, azon kívül pedig egy végletekig befolyásolható nő. A férfiak közül Michael, a manipulátor, Ian pedig a balek. Valószínűleg ez nem véletlenül alakult így, hanem a szerző tudatosan alkalmazta ezt a megoldást. A regény még mindezzel együtt is rendben lett volna - mert közel sem voltak annyira bugyuták a szereplők, mint más erotikus könyvekben -, ha nem lépi át azt a bizonyos határt, ha nem akar annyira nagyot mondani vagy mutatni, amivel romba dönt mindent, amit addig felépített. Sajnálom, mert ha ezeket az érzéseimet figyelmen kívül hagyom, akkor ez egy nagyon jó regény lehetett volna, de az össze-vissza érzésekkel a lelkemben nem tudok róla elismerően beszélni.

Ahogy pontozni sem akarom, mert egyszerűen képtelen vagyok rá. Hogy ajánlom-e? Csak olyanoknak, akik kellő mértékű toleranciával rendelkeznek és mindezek mellett erős gyomorral. És még ezeknek a tulajdonságoknak a birtokában is ott a figyelmeztetés: mindenkinek csak saját felelősségére!

Folytatás »

Tiffany Reisz: Az úrnő (Eredendő bűnösök 4.)

Az erotika az a zsáner, amellyel kapcsolatban lényegesen több fenntartás és kétség van bennem, mint az összes többi műfajjal szemben, amit olvasok. Nem zavar, ha egy történetben bőven van pikantéria - sőt, néha még kifejezetten jól is esik és kedvemre való, amit olvasok -, de azt nem kedvelem, ha az egész kötet csak az ágyjelenetekről szól. Szóval erotika ügyben eddig is óvatosan jártam el, és mivel ez leginkább rajtam múlik, ezt a szokásomat a továbbiakban is meg fogom tartani. Nagy szerencsém volt, mert az első igazi találkozásom a kemény erotikával és a BDSM elemekkel a gondos kezek irányításának köszönhetően kifejezetten jól sikerült. Ha valaki esetleg félreértett volna valamit, akkor tájékoztatásul közlöm, hogy továbbra is az olvasási élményeimről beszélek. :)

Szóval Tiffany Reisz regényeit úgy ajánlották nekem, mint a zsáneren belül kifejezetten minőségi írásokat, és elolvasva azokat nem is kellett csalódnom: egyedi stílusával, fantasztikus karaktereivel, a történet mögött megbújó pszichológiával, valamint az alapokat szolgáltató hitelességével a szerző teljességgel megvett magának - magam is a lábai előtt hevertem. Meggyőződésem, hogy Tiffany nem csak történetet mesél, hanem ezzel egyidejűleg ki is képezi az olvasóját, egyre mélyebbre vezeti egy olyan világba, amelybe csak kevesen nyernek betekintést. A szirén arra csábított, hogy végigmenjek a megkezdett úton, Az angyal teljesen más élményeket nyújtott, mint az előzmény, ahogy A herceg is újabb rétegeit mutatta meg az addig már ismert vagy éppenséggel sejthető eseményeknek.

Értékelés: 6/10
Kiadó: Athenaeum
Kiadás éve: 2015.
Terjedelem: 528 oldal
Fordította: Szilágyiné Márton Andrea
Borító ár: 3.490,- Ft
A mű eredeti címe: The Mistress
Sorozat: Eredendő bűnösök
Előzmény:
1.) A szirén
2.) Az angyal
3.) A herceg
Folytatás: (vagy inkább előzmény?)
5.) A szent
6.) The King
7.) The Virgin
Műfaj: erotika

Köszönettel tartozom az Athenaeum Kiadónak, amiért folytatta ezt a sorozatot, főleg hogy ebben az esetben egy másik kiadó által megkezdett, majd a körülmények szerencsétlen összhatásának eredményeként félbehagyott sorozatot vitt tovább. Az már csak hab a tortán, hogy mindezek mellett megtartották az eredeti fordítót, és arra is figyeltek, hogy az új kötet tökéletesen mutasson a már megjelentek mellett. A kiadó tehát mindent megtett, de az, hogy mégsem vagyok elégedett nem az ő hibájuk, hanem a szerzőé.

Boldogan vetettem bele magam a történet kezdésébe, hiszen egy olyan szituációval fejeződött be az előző rész, amely a feszültséget az egekbe emelte, és az sem mellékes, hogy a karakterek is hiányoztak. 

A regény szerkezete ebben az esetben is igazán egyedire sikerült, mert a történet egy igazi sakkjátszma lépéseire alapozva halad előre, a bábukat pedig maguk a szereplők személyesítik meg. A királynő természetesen Nora, a király pedig Kingsley, ahogy ahhoz sem férhet semmi kétség, hogy a Ló figurája leginkább Wesley-vel azonosítható. Soren unokahúgának felbukkanását meglepetésként éltem meg, de azt már könnyedén elfogadtam, hogy ő, vagyis Laila kapta a Gyalog szerepét. Amivel nem tudtam mit kezdeni, az a Bástya, vagyis Grace jelenléte, illetve szereplése - erről azonban majd később. Olvasás közben csak a sakkra való utalásokra csodálkoztam rá, de annak befejezését követően belevetettem magam a szabályok és lépések megismerésébe - gondoltam hátha akkor jobban megértem, hogy mi is történt ebben a regényben, mert egyébként értetlenül álltam annak jó néhány jelenete előtt.

A kötet elején még rendben volt minden, a kétségeim csak a későbbiekben kezdtek ébredezni. Már olvasás közben is számtalan kérdés fogalmazódott meg bennem, de reménykedtem, hogy ezekre - kivétel nélkül mindegyikre - majd választ is kapok - befejezve a kötetet már nincsenek ilyen elvárásaim. A legfontosabb kérdés, amit mindenképpen fel kell tennem: ki vagy te, aki megírtad ezt a könyvet, és hová tetted Tiffanyt, amíg ezt a galád tettet elkövetted? 

Merthogy ebben a regényben alig volt valami abból, amit a korábbi kötetek olvasása közben annyira kedveltem, és ami azt a hihetetlen élményt adta, amiben annak idején részem volt. Egyszerűen hiányzott belőle az a szikra, amit úgy hívnak, hogy Tiffany Reisz. A regény cselekménye teljességgel egy helyben totyogott, és a kezdeti szituáció által keltett feszültségszint elég hamar a béka bizonyos testrésze alá süllyedt, amikor is a szereplők nem tettek semmit, de az ég egy adta világon tényleg semmit. 

Adva van tehát egy érzelmileg kifejezetten összetett szerelmi sokszög, amelyben szinte mindenki függ mindenkitől - ahogy a könyvben is szerepel: "olyanok, mint egy szőttes" -, majd az egyiküket elrabolják. A többi szereplő helyében én rohannék az illető megmentésére, de itt nem teljesen ez történik, mert először mindenki jól kielemez mindenkit, minden reakciót analizálásnak vetnek alá, majd visszaemlékezések tömege következik. Ja igen, és ne felejtkezzünk el az újonnan kialakult, bimbózásból pár nap alatt teljes virágzásba boruló, majd termést is hozó románcokról sem - merthogy még erre is jutott idő.

De kezdjük az elrablás tényénél a boncolgatást. Nem titok, hogy Soren felesége, Marie-Laure az, aki harminc év után - mintegy feltámadva halottaiból - elrabolta és fogva tartja Norát. A meglepetés része ezzel a letudva, a többi viszont dögunalom. Kezdve azzal, hogy bármennyire is próbálta a szerző megmagyarázni, mi késztet valakit arra, hogy harminc év után még ilyen mértékű gyűlöletet érezzen, illetve ilyen tettekre ragadtassa magát, ezt valahogy nem sikerült sem megértenem, sem pedig ennek a tényét elfogadnom. Mondjuk úgy, hogy hihetetlen volt az egész - túl sok idő telt el -, ezzel viszont az alap, a tényleges motiváció hiányzott a további történésekhez.

Marie-Laure meséket akar, történeteket Soren, Kingsley és Nora életéből, hogy megértse azokat a személyeket, akiknek ő nem kellett. Mi ez, ha nem a mazochizmus magas foka? :) A lényeg, hogy Nora mesél, ami alapból érdekes is lehetett volna, de mégsem volt az, mert olyan eseményeket idézett fel, amelyek már a korábbi kötetekben is szerepeltek. A másik nézőpont néhány dolgot hozzátett az élményhez, de a sokadik már egyáltalán nem. Egy idő után nagyon untam azt, hogy harmadszor, negyedszer is ugyanazt olvasom és semmi újdonságot nem kapok cserébe - nem egy alkalommal még az elhangzott mondatok is ugyanazok voltak.

Aztán ott volt Grace személye, akinek Nora iránti aggódását egyáltalán nem értettem. Valaki megmagyarázná, hogy miért is volt olyan fontos Grace számára Nora? Tudom, hogy a domina és Zack kalandjának az lett a pozitív végkifejlete, hogy rendbe jött a nő házassága, de ez a hisztérikus aggódás igazán eltúlzott - és részben alaptalan. Aztán ott volt az, ahogy Sorenhez viszonyult, majd pedig mindennek a következménye, amely aztán végképp érthetetlen volt a számomra.

Beszéljünk akkor Wesley-ről, a hősszerelmesről, aki feleségül kéri Norát, majd vállalva minden veszélyt, odaáll Soren elé és közli vele a tényeket. Már éppen tisztelni kezdtem volna Wesley-t, amikor belőle is nevetséges és klisés figurát kreált a szerző azzal, hogy rávette egy hirtelen - eléggé mondvacsinált magyarázatokkal indokolt - szakításra, majd alig tíz perccel később egy másik "hölgyet" helyezett az ágyába, és természetesen a nemiség terén bőséges tapasztalattal rendelkező férfiként állította be. Azt kell gondolnom, hogy csak Kingsley maradt igazán önmaga - legnagyobb örömömre, ő legalább tett valamit az ügy előre mozdítása, Nora kiszabadítása érdekében.

A regény legalább felét untam, szinte semmi pluszt nem adott az előzőekben olvasottakhoz képest, hiányzott a feszültség, a szikra, és csak nagyon ritkán sikerült felfedeznem Tiffanyt a sorok mögött. De igazán csak akkor kezdtem el izgulni, amikor éreztem, hogy ebből még véletlenül sem olyan befejezés lesz, amit a szerzőtől normál esetben elvárnék. A kötet utolsó harmada egyik klisés helyzetet hozta a másik után, a befejezés pedig többször is belefulladt a cukormázba és a szirupba - egyáltalán nem erre számítottam. Olvasás közben kommentáltam az élményeimet az egyik barátnőmnek és a sejtéseimet is megosztottam vele: legnagyobb sajnálatomra az összes tippem bejött. Azt hiszem életem végéig értetlenül fogok állni az ebben a regényben olvasottak, de különösen a lezárás módja előtt. Kiszámítható és hatásvadász - néhány gyönyörű jelenet kivételével egyáltalán nem olyan, mint a korábbi Tiffany Reisz regények.

Mit is mondhatnék? A szürkével - amit nem olvastam - és hasonszőrű társaival - amiből már a kezembe akadt néhány - összehasonlítva ez a regény még mindig egy minőségi olvasmány, de az előzményekhez képest hatalmas csalódást jelentett az, amit ennek a résznek az olvasása során tapasztaltam. Nem tudom, hogy milyen magyarázatokkal szolgálsz erre Tiffany, de bármi is történt, amikor ezt a történetet írtad, máskor nem csinálj ilyet!

Folytatás »

Lakatos Levente: Bomlás (Dr. Lengyel 2.)

Nem vagyok rá kifejezetten büszke és általában nem is szokásom ilyet tenni, de jelen esetben én vagyok az az ember, aki fordítva olvas egy sorozatot. Egyszer mindent el kell kezdeni, ki kell próbálni, nálam a Dr. Lengyel sorozat lett a kísérlet alapja. Az Aktus volt az első olvasmányom, amely önállóan is élvezhető történet, ugyanakkor az utalásaival arra is alkalmasnak találtatott, hogy felkeltse az érdeklődésem az előzmények iránt - ez persze főként Dr. Lengyel sötét és pszichopata jellemvonásokat mutató karakterének volt köszönhető. Ha már így alakult, akkor... Mindenesetre érdekes kísérletnek lehetek - saját magam elhatározásából - alanya.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 440 oldal
Borító ár: 3.499,- Ft
Sorozat: Dr. Lengyel
Előzmény: Loveclub
Folytatás: Aktus
Műfaj: erotika, thriller
Megjegyzés: e-könyvként is kapható

Dávid ismert kriminálpszichológus, szakterülete nem más, mint az elferdült és bomlott elmék által elkövetett bűntények motivációinak megértése. Ő maga nem rendőr, hanem független szakértő, aki Európa szerte segíti a bűnüldöző szervek munkáját. Most viszont éppen mélyponton van: az olaszországi eset felgöngyölítésében nem tud eredményt felmutatni, a magánéletével kapcsolatban tett próbálkozása szintén kudarcba fulladt, az eddig elnyomott ösztönei pedig a láncaikat rángatják. Amikor azonban feltűnik Dóra, múltjának egyik meghatározó szereplője, aki egy eltűnt személy felkutatásában kéri Dávid segítségét, akkor fordul csak fel igazán a kriminálpszichológus élete. Fényes Laura, nyomozónő előtt újabb megoldandó feladat áll: meg kell állapítania a budai hegyekben talált, súlyosan megcsonkított férfi személyének kilétét, illetve meg kell találnia a gyilkosát - közben pedig meg kell küzdenie, mind a magánéleti, mind pedig a napi szakmai problémákkal.

Nagyon érdekesen indult a történet és mivel - ezt nem tagadhatom le - magam is vonzódom valamelyest a bomlott elmékhez - talán azért, mert érdekesek és kiszámíthatatlanok - a regény kifejezetten alkalmas volt arra, hogy a teljes figyelmemet megragadja, az erre vonatkozó fogékonyságomat a stílus és az apránként adagolt információkkal teli szöveg pedig ki is használta. Dávid tehát a saját démonaival küzd, azokat igyekszik megfékezni, Laura pedig a mindennapi élet kihívásainak próbál megfelelni: egyszerre kell megértő társként és határozott, éles eszű nyomozóként viselkednie. Mindezek közben pedig ott van az eltűnt írópalánta, Szilvia és a műve, Flórián Bibliája, amelyből lassanként kibontakozik egy kettős életet élő férfi személyisége és egy nem éppen mindennapi kapcsolat. Ugye most már senki sem csodálkozik azon, hogy benne ragadtam a történetben?

A párhuzamos cselekményszálak teszik igazán érdekessé a történetvezetést és tartják szinte végig kétségek között az olvasót. A regény elején rögtön szembesültem azzal, hogy Flórián halott, hiszen Laura az ő halálának ügyében kezd nyomozásba, ugyanakkor Szilvia művének fejezetiből pedig azt ismerhetjük meg, hogy mi volt a férfi különleges életvitelének motivációja, illetve hogyan is jutott a férfi odáig, hogy úgy végezte, ahogy végül is rátaláltak. Dávid és Laura nézőpontja, illetve a könyvbeli regény fejezeti egymást váltják a történet során, ezáltal pedig egy végig érdekes és a figyelmet végig fenntartó történet bontakozik ki az oldalakon.

"Többet ésszel, mint erővel – tartja a mondás. Az elme kegyetlenségével szemben lehetetlen izzadságosan fellépni."

Úgy gondolom, hogy minden megvan ebben a regényben, ami a szórakozáshoz és a szórakoztatáshoz kell: az érdekes karakterek remek alapot nyújtanak, az alapszituáció egyszerre megbotránkoztató és pikáns, a váltott fejezetek miatt lassan adagolt információk mindig a legjobbkor kerülnek elő, továbbhaladásra ösztönzik az olvasót. Mindezek közben pedig a magánéleti problémák miatt az egyébként éles eszű és hideg fejjel, gépiesen gondolkozó nyomozók emberibbé, megérthetőbbé, kezelhetőbbé válnak - engem megnyugtatott, hogy ők is tévedhetnek, hogy ők is emberből vannak.

"Ami nem öl meg, az megerősít ugyebár, az élet éppen a kiszámíthatatlanságától válik izgalmassá."

A nyomozás előrehaladásával a rejtélyek egyre csak sokasodtak, a feszültség érezhetően növekedett, az én kíváncsiságom pedig az egeket ostromolta, annyira érdekelt, hogy mi lehet ennek az egész kalamajkának az alapja, mi volt az, ami ilyen tettek elkövetésére késztetett embereket. Nyakamba is kaptam a fekete levest és bevallom, hogy nem igazán tetszett, amit olvastam, egyszer még el is kacagtam magam, mert az addig szépen és érdekesen felépített történet ezzel, a motivációk megértésére törekvő hihetetlen és földtől elrugaszkodott magyarázattal egycsapásra összeomlott a szememben. Persze ez még nem volt elegendő indok arra, hogy abbahagyjam az olvasást - annál lényegesen jobban érdekelt a végkifejlet, az elkövető személye és a magánéleti problémák megoldása -, de gyanakodva figyeltem a történet további alakulását.

"A kimondott szavaknak erejük van: kontrollálják és ösztönzik az embert."

A későbbiekben ugyan elgondolkoztam a magyarázaton, valamilyen szempontból el is fogadtam azt: kénytelen voltam elismerni, hogy sosem lehet tudni, egy elme milyen abnormalitásokat rejt, és arra is láttunk már példát a világtörténelemben, hogy kellő meggyőzőképesség birtokában tovább is lehet adni ezeket a képzelgéseket úgy, hogy az ember meg sem kérdőjelezi azok valóságtól való különbözőségét. Az én végső meggyőzésemhez az elkövetett tettek és a brutális gyilkosságok között meghúzódó okok magyarázata azonban kevésnek bizonyult, és hiába volt ismét tökéletes, kifejezetten élvezhető és nagyon jó a történet további része, a nyomozás egésze, ha számomra az alapmotiváció maradt a regény leggyengébb láncszeme.

"Soha nem tudhatjuk, mi rejtezik egy-egy emberi álarc mögött. Mindenki életében lappanganak mocskok, elfedni vágyott titkok."

A sorozat részek visszafelé olvasásának egyik negatívuma a túlzott elvárások dédelgetése, és én bizony most így jártam. Az Aktus eseményeinek megismerése közben kialakult bennem egy kép Dávidról és mellette ott voltak azok a kijelentések - elsősorban Laura nézőpontja -, amely szerint a pszichológus régebben sokkal kiszámíthatatlanabb és sötétebb személyiséggel rendelkezett. Igazából ez volt az, ami az én kíváncsiságom felkorbácsolta és azt kell mondjam, hogy az előzetes elvárásaim sokkal nagyobbak voltak, mint amit végül is élményként kaptam: Dávid egészen jól kordában tartotta az őt kínzó gondolatokat, a gyötrelmei és a gondolatai ugyan eléggé mélyek és sötétek voltak, de az a szenvedélyes időszak, amelyre Laura az következő kötetben annyiszor utal majd, most nem került részletezésre, a szerző az olvasó fantáziájára bízta annak átélését - az már a saját problémám, hogy ez nekem bizony zokon esett. Még akkor is, ha utólag be kell ismernem, hogy számomra nem is Dávid pszichopata jelleme, hanem a nyomozás során tanúsított logikai, kombinációs képességei tették rám a legnagyobb hatást.

Határozottan jó történet, érdekes, a figyelmet az elejétől a végéig majdnem töretlenül fenntartó események, az elején még kuszának tűnő, több szálon futó, de a végére minden részletében összekapcsolódó események jellemzik ezt a regényt. Számomra nem volt olyan erős, mint az Aktus, ugyanakkor ez nem is szerepelt az elvárásaim között. A két művet összehasonlítva jól látható, hogy a szerző a történetvezetésben, szálak bonyolításában, az okok és nyomozás kidolgozottságában, illetve a karakterek ábrázolásában is határozottan sokat fejlődött, a belőtt irány pedig kifejezetten jónak tűnik.

Azt hiszem hamarosan elérkezik majd az az idő, amikor meg fogok ismerkedni a sorozat kezdő kötetével is.

Folytatás »

Lakatos Levente: Aktus (Dr. Lengyel 3.)

Rögtön egy vallomással kezdeném: határozottan elítélem, ha valaki tele van előítéletekkel, ugyanakkor ha őszinte és egyenes akarok lenni, akkor nem tagadhatom, hogy velem is ez a helyzet - küzdeni ugyan küzdök, hogy ez ne így legyen, de a változás sajnos nem adja könnyen magát. Hogy is jön ide mindez? Bár bőven adódott volna rá lehetőségem, de mégsem olvastam még eddig semmit a szerzőtől. Miért is? Sem a regények címei, sem pedig a hozzájuk tartozó borítók nem keltették fel annyira az érdeklődésem, hogy ezt tegyem - gyakorlatilag még a fülszövegek elolvasásáig sem jutottam el. Bár a Bomlás borítója láttán már elgondolkoztam egy kicsit a saját korlátaimon, de ez végül nem okozott semmilyen változást.

Értékelés: 9/10

Kiadó: Ulpius-ház Könyvkiadó

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 890 oldal

Borító ár: 3.999,- Ft

Sorozat: Dr. Lengyel

Előzmény: Loveclub, Bomlás

Műfaj: erotika, thriller
Megjegyzés: e-könyvként is kapható

Hogy miért is gondoltam meg végül magam? Azt kell mondanom, hogy lassanként maga a szerző győzött meg - leginkább a hozzáállásával. Bloggerként kerültem vele először kapcsolatba, és bár a kommunikációnk nem volt teljesen zökkenőmentes, de határozottan szimpatikus volt az az alaposság, amellyel az adott könyvekre vonatkozó turné állomásait szervezte, kezelte, illetve az az odafigyelés is, amelyet sorozatszerkesztőként végzett. Ha valaki ismer, akkor az tudja, hogy a következetességgel és az alapossággal lehet a legkönnyebben levenni a lábamról. A szimpátia tehát kialakult - még akkor is, ha számomra azért elég meredek az a fajta zsongás és széptevés, amely Levente körül a közösségi oldalakon zajlik és amelyhez ő maga is jelentősen hozzájárul -, de az érdemeket ettől függetlenül elismerem és értékelem.
Hogy a rokonszenv valamilyen szinten kölcsönös, arról akkor győződhettem meg, amikor felkérést kaptam az Aktus című regény elolvasására, amelyre némi informálódást követően végül rá is bólintottam.

Mindezen bevezető után tisztán látszik, hogy nálam nagyobb szkepticizmussal és nyitottsággal még senki nem vette a kezébe ezt regényt. Hogy ez ellentmondásos? Na és? Tényleg így éreztem, és ezt a véleményem bátran vállalom - én ilyen szélsőségektől hemzsegő karakter vagyok.

Mivel ez volt az első könyvem a szerzőtől, ezért sem a szereplők, sem az előtörténetük, sem pedig a stílus nem volt ismerős a számomra. Mondhatni teljesen vakon ugrottam bele a harmadik kötet eseményeibe, és egyáltalán nem éreztem azt, hogy hátrányban lennék azokhoz képest, akik olvasták az előző köteteket, mert amennyi információra szükségem volt, azt megkaptam a visszaemlékezésekből, az utalásokból. A stílus pedig? Őszintén bevallom, hogy levett a lábamról.

"Szép szavai ajtót nyitnak..."

Már az első oldalakon feltűnt az a gördülékeny kifejezésmód, azok a gyönyörűen és választékosan megfogalmazott mondatok, amelyek a későbbiekben is megannyi alkalommal elvarázsoltak, megalapozták a hangulatot - egyszerűen jól esett olvasni a szöveget. A párbeszédek? Okosan összerakott, élvezetes szócsaták, tele annyi mögöttes tartalommal, pikáns évődéssel, illetve az emberi lélek rejtelmeire tett utalásokkal, amelyek újabb és újabb csodálkozásra késztettek. Kellemes meglepetésben volt részem, és egyúttal hihetetlen élményt is jelentett ez az első találkozás.

Hogy mindezek mellett milyennek találtam a történetet? Több szálon futó cselekmény, több nézőpont és eltérő sors, amelyek sokáig párhuzamosan futottak egymás mellett, majd lassanként összefonódtak. A történet nyomozó párosa a korábbi kötetekben is jelen lévő Fényes Laura és Dr. Lengyel Dávid, az aktuális események főszereplője pedig a táncművész Anna, az ő párja, a drogdílerből tetováló művésszé és festővé szelídült Anton, valamint az érzelmek állóvizét felkavaró, súlyos titkokat magával cipelő Richárd. Amíg a nyomozást, illetve a közbenső hétköznapokat, magánéletének pillanatait Laura szemszögéből, E/3 elbeszélési módban követhettem végig, addig Anna, Anton és Richárd E/1-ben megírt fejezetei jóval személyesebb betekintést tettek lehetővé - az egyéni érzelmek, a lelki folyamatok, valamint ezek változásai sokkal intenzívebben hatottak rám olvasás közben.

"Rossz döntést hozni emberi. A kérdés, hogy az ember kész-e beismerni, hogy hibázott, és vállalja-e a következményeit."

A történet a Valentin napi bemutató eseményeivel kezdődik. Majd - miután megtapasztalhattam, hogy milyen az, amikor a pokol elszabadul a színpadon -, a szerző egy héttel tekerte vissza az időt és megismerhettem azokat a folyamatokat, amelyek a már olvasott tragédiához vezettek. Hét nap, négy nézőpont, rengeteg titok, érzelmi vihar, lelki vívódás, magánéleti és szakmai döntés - mindez közel kilencszáz oldalon keresztül. A végeredmény? Egy nagyon jól felépített történet, amely sokkal többet rejt magában, mint az első pillantásra látszik.

Igen, ez egy erotikus thriller... Ki mondta, hogy a nyomozók élete csak abból áll, hogy kergetik a titkokat? Hiszen magánéletük is van, és jelen esetben ebbe is betekintést nyerhettem. Hogy kicsit pikáns? Így van. De mivel a pásztorórák szenvedélytől és érzékiségtől izzó történései nem nyomták agyon a többi szálat, hanem inkább teljessé tették az élményt, ezért örömmel vettem, hogy erről az oldaláról is megismerhettem a nyomozásban résztvevőket, illetve a többi szereplőt - leginkább azért, mert az egyik tényező mindig befolyásolja a másikat: a szakmai siker és a boldogság kéz a kézben járnak.

"Mindenkit a különlegességek izgatnak, egy személyiséget pedig az ellentmondásai tesznek vágykeltővé."

Nagyon erős karaktereket vonultat fel a szerző - különösen az erősebb nemhez tartozó szereplők esetében -, csodálattal olvastam az egyedi és jól megformált személyiségek bemutatását, illetve reakcióját - közben végig az járt a fejemben, hogy miként is romolhatnak el úgy a dolgok, ahogy azt a prológusban láthattam. Bevallom, hogy ez egészen megőrjített és arra ösztönzött, hogy még gyorsabban haladjak a történettel. De vissza a karakterekhez: amelyek összetettek, olyanok akik igazán élnek a lapokon, a reakcióik annyira emberiek, annyira természetesek, hogy könnyű volt a helyükbe képzelnem magam - átéltem a dühüket, az elkeseredésüket, illetve a kétségeiket. Imádtam, hogy képes volt bizonytalanságban tartani a szerző a karakterek következő lépésével kapcsolatban - nem volt minden fekete és fehér -, valamint különösen tetszett, hogy a személyiségekre jellemző stílus és egyediség minden mondatban jelen volt - ha nem szerepelt volna a fejezetek elején az aktuális elbeszélő neve, akkor is könnyedén azonosítottam volna, hogy éppen ki vette át a történetmesélés stafétabotját.

"A múlt nézőpont, a jelen lehetőség, a jövő cél. Tehát igen, a múlt arra ad lehetőséget, hogy megfogalmazd a hibáidat, a jelen korrigálásra való, a jövő pedig a fejlődésre koncentrál."

Párkapcsolati örömök és problémák, a gyermekek és szülők közötti kötelékek, különös nevelési és viselkedési formák, beteges eszmék és tettek, kiszolgáltatottság és szabadságvágy teszi színessé és felejthetetlenné a történetet - igazi lélektani és pszichológiai utazás. Nem volt olyan fejezet, amelynek olvasása közben ne fordult volna meg a fejemben: milyen apróságokon múlik a boldogság, mennyi véletlen befolyásolja az ember életét, mennyi minden képes arra, hogy ingataggá tegye a bizalom és a hűség eddig stabilnak érzett talaját.

Okosnak hittem magam, amikor az elszórt információmorzsákat egymás mellé rakva kikövetkeztettem a megoldást... hogy aztán - szó szerint - pofára ejtsen a szerző. Rendesen megvezetett a történet, Levente pedig bebizonyította, hogy sokkal agyafúrtabb, mint én. Pedig minden ott volt az orrom előtt, csak éppen... Mindegy is, a lényeg, hogy tetszett ez a beépített és előre eltervezett csavar, ez az apró orrfricskázás.

Ennyi dicséret után jogos a kérdés, hogy volt-e valami problémám a regénnyel. Nem is én lennék, ha nem azt mondanám, hogy akadt egy egészen picike. A szereplők lelki életének részletes bemutatásával mélységet kapott a történet, de nekem ezek a leírások néhol túlságosan is részletesek voltak. Azt szeretem, ha bizonyos reakciókat, azok okait nekem kell kitalálnom, és nem rágnak mindent az utolsó apró mozzanatig, lelki rezdülésig a számba. Nagyon rossz hatással volt az agyvizem hőfokára az, amikor egyes szereplők egy helyben topogtak, mint a tojógalamb és hiába vártam, nem akart haladni a történet. Talán ezeken lehetett volna még húzni egy kicsit és akkor a feszesebb történetszövés még élvezetesebbé tette volna az élményt. De ez tényleg csak egy apróság.

Köszönöm a szerzőnek, hogy ezzel a mesterien összerakott történettel, ezekkel a remek karakterekkel, a lehengerlő, ugyanakkor szívet melengető stílussal, a választékos kifejezésmóddal semmissé tette, szó szerint elfújta az előítéletem, és maradandó élményben részesített.

Ha valaki hasonló cipőben jár jelenleg, mint én tettem azt az olvasás előtt - és tudom, hogy nem vagyok egyedül -, annak csak azt tudom tanácsolni, hogy vegyen egy nagy levegőt, és kezdjen bele ebbe a vaskos kötetbe - remélem, hogy legalább olyan élményben lesz része, mint nekem. Ugyan egy sorozat harmadik kötetéről beszélünk, de én vagyok rá az ékes bizonyíték, hogy ez a regény a sorozattól függetlenül, önállóan is olvasható.
Az már más lapra tartozik, hogy Lengyel Dávid karaktere miatt erősen fontolgatom, hogy megismerkedem a Bomlás eseményeivel is, valamint azt is bevallom, hogy a LoveClub darkos hangulata is vonz, mert azt én nagyon szeretem. Noha valószínűleg nem leszek a csápolós, sikítozós rajongótábor része - leginkább azért, mert ez távol áll tőlem -, de Levente, készülj, azt hiszem találkozunk még! ;) Ez elég meggyőzően hangzik, vagy van még kérdés? :)

Folytatás »

Emma Chase: Fejvesztve (Behálózva 2.)

Miután imádtam a Behálózva című regényt és a rajongásom nem is tartottam magamban, ezért az sem lehetett kérdés, hogy a folytatást, azaz a Kate és Drew show következő felvonását is olvasni fogom. Sőt, már alig bírtam kivárni, hogy megjelenjen a könyv és megtörténjen a kiszállítás. Mondjátok nyugodtan, hogy mohó vagyok és ebben az esetben ezt örömmel el is ismerem, ahogy azt is, hogy alig valamivel több, mint három óra alatt ki is olvastam a regényt, talán hozzá sem kell tennem, hogy éjszakába nyúlóan - de mit csináljak, ha annyira jól esett. Pedig annyira nem is estem hasra ettől a résztől, mint az az előzmény esetében történt, de még így is jó volt és kedvemre való volt a kötetecske által nyújtott élmény.

Értékelés: 7/10

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 320 oldal

Fordította: Szieberth Ádám

Borító ár: 2.990 ,- Ft

A mű eredeti címe: Twisted

Sorozat: Behálózva

Előzmény: Behálózva
Folytatás: Tamed, Tied
Kiegészítő novellák: Tangled Extra Scenes,
Holy Friggid Matrimony: A Tangled Series
Short Story
Műfaj: erotikus, romantikus

Hol is tartunk? Két év telt el amióta Drew, a nőfaló fenegyerek szívét meghódította Kate, és rendesen kordában is tartja a korábban eléggé csapongó pasit. Az életük azóta maga a felhőtlen boldogság, vagy legalábbis ők maguk így gondolják: tökéletes egyetértés köztük, a munkahelyen legyőzhetetlen párost alkotnak, a magánéletükben szintén minden tökéletesen működik. De egyszer eljön az az idő, amikor ez a tökéletes és irigylésre méltó harmónia megbomlik és párosunk tagjai elindulnak azon a bizonyos lejtőn lefelé. Pedig az apró jelek ott sorakoztak szépen sorjában, csak éppen mindig utólag vesszük észre őket, utólag olvasunk belőlük, amikor már késő...

Az előző kötetben az tetszett a legjobban, hogy az egész történetet egy férfi - nem is akármilyen stílusú pasi - szemszögéből követhettük végig - számomra ez jelentette az egyik legnagyobb élményt. Némiképp elszontyolodtam, hogy most nem Drew lesz a mesélő, de úgy voltam vele, hogy Kate is elég jó fej és biztosan élvezetes lesz olvasni az ő nézőpontját is. Nos, ez tényleg így is van, de... de azért Kate, az Kate és nem Drew. Bizony hiányzott a pasi nyers, de ugyanakkor szórakoztató modora, a káromkodása, a beszólások. Főleg, hogy a könyv nagy részében nem is volt jelen - vérzett is a szívem rendesen. De ne szaladjunk ennyire előre...

"A metamorfózis fájdalmas. Hátborzongató ugrás az ismeretlenbe. A hernyó csak utólag döbben rá, hogy megérte.
Mert most már tud repülni.
Ilyesmit érzek most én is: azt, hogy több vagyok, mint ami voltam. Erősebb lettem."

A regény felépítése most is hasonló, mint az előzmény esetében: ezúttal Kate fogad minket a kötet elején és már az első mondatokból kiderül, hogy baj van. De Kate alapos nő, így egészen addig az időpontig ugrunk vissza, amikor az első jelek megjelentek, csak éppen még senki sem foglalkozott velük. 

Általában az szokott lenni a bajom a romantikus könyvekkel, hogy a félreértések olyan nagyon furák, mondhatni bagatell dolgokon kapnak össze a párocskák tagjai - bár nem tudom, hogy mi bajom ezzel, mert egyébként életszerű a dolog, a való életben is mindig ez van, de akkor is... valahogy mindig valami másra számítok, másban reménykedem. Azt hiszem valami olyasmire vártam, mint amit ebben a regényben olvastam. Persze itt sem túl bonyolult a félreértés és bizony egy nyugodt beszélgetés mindent meg is oldana, de... akkor miről is szólna a könyv többi része? Viszont tetszett, ahogy az egész tálalásra került, ahogy ugyanazokat a mondatokat mindenki a saját nézőpontja szerint értelmezi, illetve hogy ez mekkora zűrt okoz.

"Az ember szeret mindenre magyarázatot kapni. Epedve vágyunk arra, hogy a dolgoknak oka legyen, hogy ami rossz, azt ráfoghassuk valamire."

Ez a regény nem csak azért nem lett a kedvencem, mert Kate nézőpontjából íródott meg, hanem mert Drew alig szerepelt benne, gyakorlatilag a kötet nagy részében mellőznöm kellett arrogáns, nyers, de ugyanakkor imádni való stílusát. Ha ez önmagában még nem lenne elég megrázó, akkor elárulom, hogy közben meg Kate igyekezett az agyamra menni a leginkább értelmetlenségnek tűnő döntéseivel és drámázásaival. Tudom, hogy mi volt a gond és azzal is tisztában vagyok, hogy az asszonyszemélyek nagy többsége hasonló szituációban nem gondolkodik világosan, de attól én még fanyaloghatok és moroghatok ezen. :) Kevesebb felesleges drámázással sokkal jobb lehetett volna - túl sok volt Kate-ből, túl keveset kaptam Drew-ból.

Az előző részben imádtam Drew és MacKenzie kapcsolatát, a beszélgetéseiket, mondhatni, hogy az ő dialógusaikon nevettem a legtöbbet és legnagyobbakat. Mérhetetlenül sajnálom, hogy ilyen párbeszédre csak egyetlen egy alkalommal került sor ezen a regényen belül, ugyanakkor nem tagadhatom, hogy az mindent vitt nálam és a könyv egyik legjobb részének tartom azt a pár oldalt.
A másik legjobb rész a játszótéri jelenet volt, amelyben annyi érzelem, szenvedély és feszültség sűrűsödött össze, majd robbant egy hatalmasat, hogy az felülmúlta a kötet összes többi oldalán olvasottakat (félreértés ne essék, nem egy aktus leírásáról és annak következményeiről beszélek). Igen, ez volt a szint, az a pörgés, az a bizsergést okozó szócsata, amelyet annyira olvasni akartam - Kate és Drew együtt jók, külön-külön nem, a párbeszédeiknek, reakcióiknak együtt van élvezet értéke.

A mellékszereplők is igazán kitettek magukért. Bármennyire is ellenszenves volt Billy az első részben, most hiába próbáltam fenntartani a vele kapcsolatos érzéseimet, az bizony nem sikerült - el kellett ismernem, hogy minden hibája ellenére nagyon jó figura és hatalmas szíve van. Delores szokás szerint brillírozott és Matthew is nagyon odatette magát, határozottan kíváncsi lettem rájuk és szívesen olvasnék még többet róluk.

"... a megbocsátás sokszor önző dolog. Nem azért bocsátunk meg, mert a másik megérdemli, hanem azért mert erre van szükségünk. Hogy megleljük a lelki békénket, hogy begyógyuljanak a sebeink."

A regény egy hatalmas hibája, hogy most Kate mesél és nem Drew, pedig ő is hasonló, az olvasóval diskuráló és határozottan jó stílusban adja elő a történteket, de ez akkor sem ugyanaz, nem sikerült utolérnie az előző kötet által nyújtott élmény - még akkor is így érzek, ha nem akarok túl szigorú lenni ezzel a történettel. Mintha maga a szerző is érezné, hogy ez így nem az igazi, nem teljes és nagyon hiányzik az egész regényből az a pasi, az a férfias stílus, amelynek nők millióit sikerült elvarázsolnia, talán pont ezért kegyelmez meg az olvasóinak és az utolsó fejezetben Drew szólal meg, ő kommentálja a történéseket. Azt kell mondanom, hogy imádtam. Ismét. :)

Nagyon vártam ezt a regényt, alig jelent meg, már a kezemben is tartottam és az olvasása sem sokáig váratott magára. Bár jól esett olvasni és a szerző még mindig nagyon élvezetesen fogalmazza meg a mondanivalóját, a szereplői szó szerint élnek a lapokon, de még így sem sikerült utolérnie az első kötet által nyújtott élményt -túl magasra került az a bizonyos léc. Sebaj, jön a következő és az majd megint istenien jó és fantasztikus lesz. Tutira olvasni fogom, mert Emma Chase nekem már bizonyított: eddig még minden egyes alkalommal (igen, még akkor is, ha ez a regény gyengébb, mint az előző) el tudta érni, hogy amíg az ő írásait olvasom a külvilág megszűnik létezni a számomra. Kell ennél több?

Folytatás »

Emma Chase: Behálózva (Behálózva 1.)

Aki ismer, az tudja rólam, hogy nem veszem akármelyik romantikus vagy erotikus műfajú regényt a kezembe, de megtaláltam azokat az embereket, elsősorban bloggereket (bloggerinákat), akik jártasak ebben a témában és tudom, hogy megbízhatok a véleményükben, az ízlésükben. Ők az én, határozottan jól működő szűrőim ebben a romantikus könyvdömpingben, és nekik köszönhetem, hogy eddig olyan, a műfajba tartozó kötetek kerültek a kezembe, amelyekkel ha nem is voltam minden esetben teljesen elégedett, de csalódást sem okoztak. Hálám örökké üldözni fogja őket! :D 

Értékelés: 10/10

Kiadó: Athenaeum

Kiadás éve: 2014.

Terjedelem: 320 oldal

Fordította: Szieberth Ádám

Borító ár: 2.990 ,- Ft

A mű eredeti címe: Tangled

Sorozat: Behálózva

Folytatás: Fejvesztve, Tamed, Tied
Kiegészítő novellák: Tangled Extra Scenes,
Holy Friggid Matrimony: A Tangled Series
Short Story
Műfaj: erotikus, romantikus
Különlegesség: férfi nézőpont

Pontosan így került a figyelmem középpontjába ez a regény is: nagyon jókat hallottam róla, mindenki csak lelkendezve ecsetelte az élményeit, és ezzel sikerült annyira felpiszkálniuk az érdeklődésem, hogy az egyik, szinte ad hoc jellegű rendelésemnél pofátlan módom egyszerűen beugrott az én kosáramba is. A kézbe vételnél persze meglepődtem, hogy mennyire picike, de hamar túlléptem az általa okozott döbbeneten - csak, hogy egy másikba essek, amelyet maga a szöveg okozott, és amelynek olvasását irdatlan mértékű, illetve hangerejű kacagás, valamint kuncogás kísérte. 

Drew Evans igazi főnyeremény, legalábbis ő ezt gondolja magáról és persze mások is alátámasztják ezt az állítását. Miért is? Talán elfelejtettem volna mondani, hogy a pasi egyszerre szívdöglesztő, gazdag, sármos, sikeres és persze ellenállhatatlan? Nos, ez mind igaz. Ahogy az is, hogy ami a hódításait illeti: eddig még soha nem kellett megerőltetnie magát, mert a nők a lábai előtt hevernek, az élete nem áll másból, mint egyéjszakás kalandokból, és ez az elköteleződés mentes életvitel, a haverokkal való időtöltés teljesen megfelel az elképzeléseinek. Csak hát a legnagyobb bikát is elkapják egyszer a szarvánál fogva, és akkor bizony befellegzett az addigi életstílusnak. Hohó, de itt pont nem ez történt... Aki itt kivetette a hálóját, az nem más, mint Drew, azt a hölgyet pedig, aki nem adta be a szépfiú első szavára - de még a sokadikra sem - a derekát, Katherine Brooks-nak hívják. Az első találkozás színhelye egy táncos szórakozóhely, amelyet a későbbiekben Drew azon megdöbbenése követ, hogy a kiszemelt leányzó nem más, mint az új munkatárs, tehát több szempontból is tiltott gyümölcsnek számít, és hogy Drew szavait idézzem: "Nem szarok oda, ahol eszem, nem dugok ott, ahol dolgozom." Ugyanakkor az is tény, hogy amire akár a legkisebb tiltás is vonatkozik, annak hatalmasra tud nőni a vonzereje. Jaja, az a bizonyos tiltott gyümölcs, pont arra gondolok magam is. 

"Látják azt a mosdatlan, borostás rakás szerencsétlenséget a kanapén? Azt a piszkosszürke pólós, szakadt mackóalsós fazont?Az vagyok én, Drew Evans."

Az előbbiekben felsorolt események már múltat jelentik, ott kapcsolódunk be a történetbe, hogy Drew teljesen maga alatt van, azt állítja magáról, hogy influenzás, pedig nem is... Szóval Drew mesélni kezd és mi megismerjük szerelembe esésének, hatalmas baklövésének, valamint világra szóló fájdalmának történetét - amikor pedig utolérjük az eseményeket, a továbbiakban vele együtt követjük végig a szeretett nőért vívott kétségbeesett küzdelmét. Higgyétek el nekem, hogy megéri rászánni az időt. :)

"Hölgyeim, elárulok egy titkot: nem tudunk olvasni a gondolataikban. És hogy őszinte legyek, a magam részéről nem is tudom, hogy akarok-e. Mert a női agy elég ijesztő hely."

Ha emlékeztek még rá, hogy egyes - leginkább new adult - kategóriába tartozó regényekkel kapcsolatban milyen hosszan és átéléssel zengtem ódákat arról, hogy mennyire imádom a váltott fejezeteket, amikor a női nézőpont mellett a férfi szereplő gondolatai is megszólalnak - mert az egyébként mindig érdekesebb a számomra és ha őszinte akarok lenni, olvasni is élvezetesebb - akkor egyáltalán nem okoz meglepetést az a kijelentésem, miszerint meg vagyok róla győződve, hogy ezt a könyvet az én igényeim szerint írták meg. Félreértés ne essék, itt nincs váltott nézőpont, ami ebben a könyvben a gyanútlan olvasó szeme elé tárul a maga nyers valóságában, az nem más, mint a színtiszta, követhetetlen és a legtöbb esetben a női nem számára érthetetlen férfilogika. Na, de pontosan ezért olyan különleges és élvezetes ez az iromány, mert más, mint amit a romantikus, illetve erotikus regények olvasói eddig megszoktak - a kapott élmény pedig biztosan emlékezetessé teszi a történetet.

"Egyszerű férfilogika: ha egy nő dühös, az azt jelenti, hogy szeret. Mert ha egy kapcsolatban a csaj már nem kiabál veled, akkor cseszheted. A közöny a nők halálos csókja."

Hölgyeim, kedves nőtársaim, ugye rajtam kívül más is észrevette azt, hogy a férfiak nagyon tudnak szenvedni és a legkisebb megbetegedésnek is akkora feneket tudnak keríteni, mintha a halálukon lennének. Nos, ha mindenki egyetért velem, akkor már csak azt kell elképzelni, ahogy egy szerelmi bánat miatt senyvedő férfi szemszögéből nézve megismerjük az eseményeket, miközben persze áradnak felénk az érzései és persze igyekszik mentegetni magát - mint mondjak, nem éppen szokványos a tálalás módja.
De pont ez adja a dolog pikantériáját, hiszen - nem titkolom - a legtöbb esetben pont a férfiak számára teljesen elfogadott nézeteken, illetve azok kommunikációs buktatóin kacagtam a legnagyobbakat. Persze nem szabad figyelmen kívül hagyni a főszereplő és mesélő, Andrew - vagyis Drew - Evans hasizmokat erősen igénybe vevő társalgási és véleménynyilvánítási stílusát sem. Hogy még erősebb legyen az élmény és a szegény, szenvedő férfi érzéseit még jobban átérezzük, Drew nem csak mesél, hanem diskurál is az olvasóval, időnként kiszól az oldalakról, felhívja a figyelmünket arra, amit ő - az erős, határozott, de a saját nagyságától teljesen eltelt férfi - akkor nem vett észre, ugyanakkor most utólag már fontosnak tart, és persze igyekszik megmagyarázni egy-egy tipikus reakciót, az adott helyzet férfiakra jellemző logikai következtetéseit. Ennél már csak az murisabb, amikor a női lélek rejtelmeit boncolgatja - vagyis inkább csak próbálkozik vele.

"Papucs alatt nyögő balfék, Drew a neved!"

A fentebb leírtak összességében olyan történetet eredményeztek, amelynek bizony nagyon hamar sikerült engem kilóra megvennie, amely - ha figyelembe vesszük a cáfolhatatlan tényeket - bizony nem tekinthető elhanyagolható mértékű tettnek. Mielőtt még bárki is megkérdőjelezné a józan eszem vagy éppen az előbbiek függvényében valami különleges cselekményre számítana, kijelentem, hogy maga az alapszituáció, a közbenső események, de még a végkifejlet sem tekinthető igazán különlegesnek, sőt teljesen szokványos és szinte semmi meglepetést nem okoz. Ami miatt mégis képes vagyok ilyen rajongó üzemmódban nyilatkozni erről, a kinézetre meglepően aprócska könyvecskéről, az nem más, mint a fergeteges stílus és előadásmód, a poénok és kinyilatkoztatások tömege. Azt pedig el kell ismerni, hogy eddig hasonlóval még nem találkoztam - az első élmény pedig, mint tudjuk, mindig meghatározó jelentőségű.

Drew Evans engem leginkább - igen, még friss az olvasási élmény - Bennett Ryan-ra emlékeztet, csak talán kevésbé nyers és mocskos szájú, de mindenképpen eléggé arrogáns és nagyképű ahhoz, hogy össze lehessen hasonlítani őket. Ráadásként még az alapszituáció is hasonlít a két könyv esetében - hiába no, nincs új a nap alatt. Vagy mégis? Hiszen mindkét könyv tudott valami egyedit és különlegeset adni a számomra, valamint sikerült elvonnia a figyelmem a problémás hétköznapoktól - és ez már önmagában is értékelendő teljesítmény.

Kate egy erős és határozott nő benyomását keltette, és kedveltem a beszólásait és a megnyilvánulásait. Ugyanakkor az is tény, hogy a történetet Drew vitte el a hátán, és hát ez nem meglepő, hiszen végül is itt most az ő nézőpontja volt a lényeg. A mellékszereplők között is találtam kedvemre valót, mert a regényben éppen csak párszor felbukkanó hölgyemény, Dee, teljesen megfogott, nagyon bírtam a stílusát, és szívesen olvasnék egy róla szóló részt. Csak, hogy példával is szolgáljak a szókimondását és a meglátásait illetően: 

"Tudod, Drew, a hímneműek három csoportra oszthatók: vannak a kisfiúk, a pasik, és a férfiak. A kisfiúk, mint például Billy, soha nem nőnek fel, soha nem komolyodnak meg. Csak magukkal törődnek, a zenéjükkel, a kocsijukkal. A pasik, mint például te, a mennyiségre utaznak, meg a változatosságra, ezért zavarják le futószalagon az egyéjszakás kalandokat. És vannak még a férfiak, például Matthew. Ők sem tökéletesek, de azért mást is tudnak értékelni a nőkben, nem csak a ruganyos bőrüket, meg a szájuk szívóerejét."

Említettem, hogy Drew kevésbé mocskos szájú, mint Mr. Ryan: ez így igaz, de azért néhány esetben neki is ki kellene mosni a száját szappannal. Viszont, ahogy a másik könyv esetében, úgy itt sem zavart a káromkodás, mert számomra teljesen életszerű helyzetekben bukkantak elő Drew szájából az egyesek által kifogásolható szavak. A reális és valósághű megközelítés az egész könyvre igaz, annak minden szituációjára és párbeszédére is jellemző, tényleg élnek a karakterek, lubickolnak az érzéseikben, hatalmas baklövéseket követnek el, és persze állandóan hihetetlen, de mégis valós helyzeteket teremtenek, amelyeken mi olvasók nagyon is jókat kacagunk.

Ha csak egy kicsit is tetszett a Gyönyörű rohadék vagy kedveled a regények férfi nézőpontú fejezeteit, esetleg valami üdítő olvasmányra vágysz, amely feldobja a hangulatod, de nem zavarnak testgyakorlás helyenként tűzforróságú erotikus jelenetei, a káromkodások, akkor ez a te könyved - mindenképpen olvasd el! Mint mondtam: engem megvett kilóra. :D

Folytatás »

Christina Lauren: Gyönyörű idegen (Gyönyörű sorozat 2.)

Az előzmény tetszésének ismeretében nem volt kétséges, hogy a sorozat második kötetét is olvasni fogom. Sőt, ahogy említettem, már akkor beszereztem a Gyönyörű idegent, amikor még Chloe és Bennett szenvedélyes jelenetei késztettek olvasásra. A kézbe vételt és a nagy örömködést követően nem porosodott sokáig olvasatlanul a polcomon a könyv.

Értékelés: 8/10
Kiadó: Lilith Könyvek
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 351 oldal
Fordította: Angster László
Borító ár: 3295,- Ft
A mű eredeti címe: Beautiful Stranger
Sorozat: Gyönyörű sorozat
Előzmény:
1.) Gyönyörű rohadék
Folytatás:
3. ) Gyönyörű játékos
4.) Beautiful Secret
5.) Beautiful
Kiegészítő novellák:
1,5.) Beautiful Bitch,
2,5.) Beautiful Bombshell
3,5.) Beautiful Beginning
3,6.) Beautiful Beloved
4,5.) Beautiful Boss
Műfaj: erotikus

Az előző kötetben megismert Sara, aki olyan hévvel támadta le Bennett Ryan-t, amikor az megsértette a barátnőjét, ebben a történetben teljesen más oldalát mutatja meg - nem is egyet. Nem hittem volna, hogy ez a talpraesett nő éveken keresztül elnézte a vőlegényének, hogy az fűvel-fával megcsalja őt, de egy idő után minden pohár megtelik és Sara végre elszánja magát a változtatásra, szakít a múltjával. Az az Sara, aki New York rengetegében újjászületik, nem is hasonlít a másik nőre, aki Chicago-ban éveken keresztül tűrt.

A szerzőpáros igyekezett megismételni az előző kötet hangulatát, de sajnos ez nem sikerült teljes mértékben. Vagy nem is volt rá szükség? Hiszen Sara és Max még véletlenül sem Chloe és Bennett, nem feszül bennük ugyanaz a hosszú ideje elfojtott feszültség, amely mindenáron ki akar törni, az ő kapcsolatukat inkább a kíváncsiság, illetve a kötetlenség jellemzi, és nem más kapcsolja össze, mint a szex.

Sara, a korábbi csalódása után nem akar újabb kapcsolatot, de azt el kell ismernie, hogy az idegen, azaz Max hihetetlenül jó szerető. Múltja azonban neki is van, nem is akármilyen. Max a műtárgyak, a hozzájuk tartozó befektetések és a nők terén mozog kifejezetten otthonosan, nyomában pedig ott loholnak a bulvárlapok fotósai. Ő már hozzászokott a fotósokhoz és a mindig felröppenő pletykákhoz, de Sara mániákusan fél a médiától, ugyanakkor valamilyen furcsa és eddig elnyomott hajlamánál fogva vonzódik a nyilvános helyeken folytatott aktusokhoz.
Sara és Max alkut köt egymással, miszerint hetente egy alkalommal, pénteki napon találkoznak, mindig nyilvános helyen, és az együttlétük után soha nem alszanak együtt. Nincs elköteleződés, nincsenek mindent túlkomplikáló érzelmek, csak a testi igények kielégítése a cél. Vagy mégsem? Minden adott a páros játékához és minden elismerésem a szerzőké, mert bizony eléggé ötletesen tálalták a különböző helyeket és eléggé érzékletesen le is írták a különböző helyszíneken megtörtént eseményeket. Bár a szereplők lényegesen többet gondolkoznak és hezitálnak, mint a korábbi páros, de ha egymás közelébe kerülnek, akkor eltűnnek a gátlásaik és az együttléteik legalább olyan szenvedélyesek, mint az előző kötetben olvasottak.

Semmi sem tud annyira érdekessé tenni egy nőt, mintha nem akar veled tartós kapcsolatot, hanem csak a tested által nyújtott élvezetekre tart igényt. Sara akaratlanul is olyan csapdát állít fel, amelybe Max örömmel belesétál, szenvedélyes és változatos helyszíneken átélt együttléteik pedig olyan közel hozzák őket egymáshoz, amely másként nem is jöhetett volna létre köztük. Hogy a főszereplők által átélt élmények és érzések az olvasó számára is teljes mértékben élvezhetőek és érthetőek legyenek, a szerzők továbbra is váltott fejezetekben mesélik el a történetet és ennek én csak örülni tudok. Bár Max gondolatai nem olyan szélsőségesek, mint amelyek Bennett fejéből kiszakadtak, de így is élvezet volt olvasni őket. Viszont amíg az előző kötetben nem zavart a csúnya beszéd, mert illett a szenvedélyhez, ebben az esetben nem bántam volna, ha nem bukkannak fel vulgáris kifejezések a szövegben.

Tetszett, ahogy Max művészetek iránti szenvedélye megnyilvánul a fényképezésben, a Sara-val közös együttléteik során készített fotók meghatározóak kettejük kapcsolatában, tovább tüzelik a vágyaikat és a jelentőségük meghatározó a jövő alakulásának szempontjából.

Természetesen fülledt és érzéki jelenetekből ebben az esetben sincs hiány, hiszen párosunk már a történet elején összetalálkozik és rögtön a tettek mezejére is lépnek, ezzel megalapozzák a későbbi kapcsolatuk alapjait. Akinek tehát az előzmény esetében is a mérhetetlenül sok szexuális együttlét volt a legnagyobb problémája, akkor ez a rész sem foga elnyerni a tetszését. Az előző kötet eseményeivel ellentétben ez a történet inkább a két főhős érzelmeire és a viszonyukra helyezi a hangsúlyt, a meetingek most nem kerülnek olyan mértékben előtérbe, mint az előző páros esetében. A több érzelem mellett, mintha kevesebb humor került volna a kötetbe. Persze Max vicces és jópofa, de a párbeszédekből hiányzik a szikrázó erő, mint amit annyira szerettem az Chloe és Bennett esetében. Akiknek az ő szenvedélyük soknak találtatott, Max és Sara lényegesen visszafogottabb, de gyengédséggel és érzelmekkel jobban telített kapcsolata biztosan bejövős lesz.

Imádtam Max és Will szócsatáit, melynek köszönhetően nem csak a humor tért vissza a regénybe, hanem felvezetésre került Will karaktere is. Hogy miért fontos ez? Leginkább azért, mert a következő részben, amely a Beautiful Player címet viseli, ő lesz az egyik főszereplő. Amit eddig láttam Will személyiségéből és azok után, amit az írónők eddig összehoztak, nem vitás, hogy nagyon várom a sorozat harmadik részének megjelenését és megismerését.

Addig is szenvedélyes és változatos olvasmányokat kívánok a nyárra. Ha tetszett a Gyönyörű rohadék (azért nekem továbbra is az a favorit a sorozaton belül), akkor talán kezdjétek ezzel a történettel és utána jöhet a többi.

Folytatás »

Christina Lauren: Gyönyörű rohadék (Gyönyörű rohadék 1.)

Azért vettem a kezembe ezt a könyvet, mert valami másra vágytam - még a műfajon belül is -, mint amit az utóbbi időben olvastam: valamire, amiben hőseink nem csak nézegetik és kerülgetik egymást, elvárás volt, hogy legyen benne pezsgés, és az a plusz, ami magával ragad. Tökéletesnek tűnt az időzítés az erotika világában tett újabb kirándulásra.
Sokan szerették ezt a regényt olyanok, akiknek adok a véleményére, az értékeléseik pontosan azt ígérték, amire éppen szükségem volt, ezért úgy gondoltam, hogy beleolvasok, aztán majd kiderül, hogy mennyire passzolunk össze. Nos, kijelenthetem, hogy az illeszkedés tökéletesre sikerült, mert teljesen belehabarodtam a regénybe, pont akkor találtunk egymásra, amikor arra szükségünk volt. Magam sem gondoltam volna, hogy így lesz, de nagyon örülök neki, hogy bekövetkezett.

Értékelés: 9/10
Kiadó: Lilith Könyvek
Kiadás éve: 2013.
Terjedelem: 300 oldal
Fordította: Angster László
Borító ár: 3295,- Ft
A mű eredeti címe: Beautiful Bastard
Sorozat: Gyönyörű sorozat
Folytatás:
2. ) Gyönyörű idegen
3. ) Gyönyörű játékos
4.) Beautiful Secret
5.) Beautiful
Kiegészítő novellák:
1,5.) Beautiful Bitch,
2,5.) Beautiful Bombshell
3,5.) Beautiful Beginning
3,6.) Beautiful Beloved
4,5.) Beautiful Boss
Műfaj: erotikus

Chloe Mills esze borotvaéles, mindent belead a munkájába, és éppen most szerzi az MBA-diplomáját. Egyetlen problémája van csak: a főnöke, Bennett Ryan, aki szigorú, korlátolt, tapintatlan - és teljes mértékben ellenállhatatlan. A Gyönyörű Rohadék.

Bennett Franciaországból tért haza Chicagóba, hogy fontos szerepet vállaljon a családi médiavállalkozásban. Nem gondolta volna, hogy az az asszisztens, aki oly sokat segített neki innen, Chicagóból, míg ő külföldön volt, egy káprázatos, ártatlanul provokatív - és végtelenül dühítő - lény, akit mostantól mindennap látnia kell. A pletykák ellenére Bennett sohasem csípett fel nőket a munkahelyén. De Chloe annyira csábító, hogy már hajlandó érte kijátszani - vagy akár nyíltan felrúgni - a szabályokat, csak hogy megkaphassa őt. Az irodaépület bármely zugában.

Mikor az egymás iránti étvágyuk eléri a kritikus pontot, Bennettnek és Chloének dönteniük kell, milyen áldozatot hajlandók hozni, milyen nyereségért.

Az alapszituáció nem túl bonyolult és eléggé hétköznapi is: egy főnök és a gyakornoka szemet vet egymásra és a szenvedélyük erősebb, mint ami munkahely keretek között engedélyezett volna. Az érzelmek áttranszformálódása veszélyes, és ha a gyűlölet feneketlen mélységű, de a kémia működik, akkor bizony nagy a baj. No, és azt sem hagyhatjuk figyelmen kívül, hogy megélhet bármennyi évet egy férfi, végezhetett bármilyen iskolát, a gyerekes beidegződések akkor is mindvégig megmaradnak: vagyis azt piszkálják és bántják, aki tetszik nekik. Ha így nézzük az alaphelyzetet, akkor minden együtt van ahhoz, hogy az egyszerűből érdekes, de mindenképpen élvezetes történet kerekedjen.

Szóval az úgy volt, hogy beleolvastam és egyszerűen végem volt. Képes lennék hosszan írni a regényről, amelynek története gyakorlatilag rém egyszerű, de erőt veszek magamon és inkább pontokba szedve adom át kusza gondolataimat.

Nekem tetszett ez a regény, mert...

• Imádtam a pezsgését, a szereplők között tomboló feszültséget, a szenvedélyes megnyilvánulásokat, de legfőképpen a kölcsönös szívatásokat.
• Élvezettel olvastam a pergő, határozottan életszagú - és végre valahára első, de még második olvasatra sem bugyutának tűnő - párbeszédeket, a félreértésre okot adó szituációkat, kommunikációs problémákat.
• Szerettem a két fél nézőpontját bemutató váltott fejezeteket, amelyek tényleg az adott nemre jellemzőek. Pedig biztosan nem lehetett könnyű egy pasi, főleg Bennett Ryan fejével gondolkozni... :) Kifejezetten pozitívum, hogy Chloe mellett Bennett gondolatai is megjelennek, mert így sokkal inkább érthetőek a szereplők cselekedetei mögötti motivációk - és ez a technikai megoldás egyben be is tölti a két szereplő kommunikációjában terpeszkedő űrt.
• A csúnya beszéd sokakat elriaszthat, de engem nem zavart, sőt... számomra illett is a szöveg stílusa az adott helyzethez és a tabudöngető feszültséghez.
• Változatos helyszínek... no igen, senki sem mondhatja azt, hogy csak ágyban, párnák közt történnek az akciók, mert ugye felbukkan - többek között - tárgyalóterem, lépcsőház, kocsi hátsó ülés, női mosdó egy étteremben... és még hosszan sorolhatnám.  
• Chloe Mills személyében végre egy olyan nő került a főszerepbe, aki tudja magáról, hogy értékes, nem hajlandó egy férfi kedvéért feláldozni azt, amiért annyit küzdött. Van büszkesége, megfelelő mennyiségű önbizalma és kitartása. Még akkor is, ha a vágyak néha (elég sokszor) felülkerekednek rajta. Részemről jár a piros pont. 

• Mr. Bennett Ryan, egy őrülten szenvedélyes fehérneműszaggató, azaz a Gyönyörű rohadék... . No igen, Chloe szemszögéből tényleg annak tűnik, de amikor megismerhettem a gondolatait, akkor már sokkal árnyaltabb volt a róla kialakuló kép és bizony úgy van ahogy gondoltam: egy férfi érzései és tettei nem mindig vannak összhangban egymással. Ugyan ki lenne képes megérteni őket? 
• A történet kifejezetten olvasmányos, már az első oldalak is megfogtak a stílusukkal, a többi pedig egyszerűen magával rántott, beszippantott. Az eleje nagyon vad, a vége már inkább rózsaszínbe hajló, de végül is ez várható volt. Engem a zabolátlan részek ragadtak inkább meg és hagytak bennem maradandó nyomot, a gyengéd romantikát inkább csak kötelező kelléknek éreztem, mint különlegességnek.
• Határozottan tetszett, hogy bár a szöveg hemzseg az érzéki jelenetektől, egymást érik az "akciójelenetek", a borítón mégsem meztelen vagy éppen alig valamiben pompázó tökéletes testek tűnnek fel, hanem visszafogott, de mégis egyedi és stílusos köntöst kapott az egyébként buja és pajzán regény. Nem kell mindig, mindent és mindenáron az olvasó képébe nyomni.

Jó tanácsok az olvasáshoz:

• Szigorúan négy fal között ajánlott a regény tanulmányozása, mert a párbeszédek nevetésre, a szenvedélyes akciójelenetek pedig pirulásra késztetnek. A közlekedési eszközökön tutira hanyagoljuk az olvasást, mert egyes kéretlen beleolvasók egészségére kifejezetten káros hatással lehet, ha nem a megfelelő helyen kukkantanak bele a szövegbe - és a regény szövegét tekintve erre elég nagy az esély. A szöveg vitathatatlanul 18+-os kategória, kizárólag felnőttek számára ajánlott a belső tartalom megismerése... és élvezete.
• Ha nem szereted a csúnya beszédet, akkor ez nem a te könyved. Ugyanakkor ha képes vagy némi toleranciát mutatni ez irányban, akkor nyugodtan próbálkozz meg vele.
• Rózsaszín érzelmekre és gyengéd simogatásokra vágysz? Erősen ingatom a fejem és határozottan tiltakozom, ez tutira nem a te könyved. Ellenben ha kedveled a szenvedélyes, fülledt és kifejezetten pajzán jeleneteket, akkor... :)
• Ha az egy könyvben előforduló szexuális érintkezések mennyiségét tekintve rendelkezel egy limittel, és ez az érték elég alacsony, akkor ez nem a te könyved. Ellenben, ha nincsenek gátlásaid és korlátaid ezen a téren (sem), akkor... :)

Azt olvastam erről a regényről, hogy a szerzőpáros egy másik történet hatására írta meg, a blogon közzétett verzió sikeresnek bizonyult, majd amikor szóba került a kiadása, a két hölgy erősen átdolgozta a kezdeti próbálkozás szövegét. Nos, fanfic alapok ide vagy oda, nekem bizony fel nem tűnt, hogy ennek a történetnek bármi köze is lenne ahhoz a másikhoz, ami egyébként a Twilight.

Kellemes meglepetést jelentett a könyv, magam sem számítottam rá, hogy ennyire tetszeni fog, de nekem nagyon bejött. Még be sem fejeztem ezt a kötetet, amikor már megrendeltem a folytatást. A pontozásom is inkább a tetszési indexet jelzi, mint a történet összetettségére vonatkozik. :) Már most biztos vagyok benne, hogy olyan kötettel gazdagodott a könyvespolcom, amelyet nem a legfelső és leghátsó sorban fogok elrejteni, mert tutira a kezembe fog még kerülni. Még az is lehet, hogy erre nem is kell olyan sokat várni. De addig is, amíg ez bekövetkezik, jöhet a folytatás!

Folytatás »