hétfő, június 01, 2015
Shanara
Brandon Hackett, vagyis hivatalos nevén Markovics Botond, azon magyar sci-fi írók közé tartozik, akiknek szinte minden művét olvastam - talán egyedül csak a korai fantasy regényei nem kerültek még sorra. Szeretem az írásait, mert érdekes gondolatokat vet fel, az ötletei különlegesek, és azt is a legteljesebb lelki nyugalommal jelentem ki, hogy a megvalósításukkal sincsen semmi probléma, a végeredmény számomra mindig meggyőző. Persze ez nem foglalja magában azt, hogy minden egyes technikai leírást vagy csavart a magaménak érzek, illetve teljes mértékben elfogadok - ne szépítsünk rajta: felfogok és az utolsó részletig megértek -, de mindig találok valamit az írásaiban, ami megragad.
Általam legutóbb olvasott regénye, Az ember könyve egy részről zseniális mű, más részről viszont egy kicsit megfeküdte a gyomromat - talán ezért kellett egy kis ösztönzés, hogy kézbe vegyem ezt a kötetet, erre pedig tökéletesen alkalmas volt a Csökkentsd a várólistádat 2015. kihívás - bár azt is el kell árulnom, hogy az olvasásra már a túlteljesítés keretén belül került sor. A cél teljesült, a regényt elolvastam és... nézzük a részleteket.
Időutazós sci-fi - vagy nem pont sci-fi - regényt mindenki olvasott már, talán nem is egyet, illetve bőven akad közöttük kedvenc is, ezért általában mindenki tudja, hogy mire számíthat. Jó hír, hogy Botond a sokszor felhasznált és csontig lerágott témán is képes volt olyan fogást találni, amely teljesen más nézőpontból mutatta be az időutazást és nyújtott ezáltal eddig még meg nem élt élményt - vagy ha mégis tapasztaltam már ilyet korábban, akkor az az emlék már elveszett a folyamatosan változó időfolyamban és számomra csak ez az egy létezik, ezt tartom az elsőnek. :)
Botond pontosan azt művelte az egyébként zseniális és nagyon jól alátámasztott ötletével, amit annyira szeretek az írásaiban: a karakterei segítségével olyan közel hozta az időutazás összetett problémáját, amennyire az csak lehetséges lehet - ezzel pedig emberi, könnyen átélhető és mozgalmas történetet vetett papírra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a technológiai része hiányos lenne, mert nem az, ahogyan a kidolgozottságra sem lehet panasz - legalábbis én nem éreztem, hogy szükség lett volna bármiben is a részletesebb ismertetésre.
Az eseményeket Beregi apuka, vagyis Ádám, illetve az időutazás lehetővé tevő gépet feltaláló férfi szemén keresztül követhettem végig, majd a későbbiekben még egy "újabb" nézőpontot ismerhettem meg, ami gazdagabbá és teljesebbé tette a történetet, valamint érthetőbbé a motivációkat, a háttérben megbújó indokokat - illetve a legvégén, egy fejezet erejéig még egy szereplő gondolatai kerülnek bemutatásra. A regény eleje káoszos, nem is kevéssé, ami egyaránt köszönhető a bolygót hirtelen ellepő kétszázmilliárd időutazónak és főszereplők nézőpontjának. Később persze minden érthetővé válik, de én a regénynek ezt a szakaszát is nagyon élveztem, úgy csodálkoztam rá az ott olvasottakra, mint az újszülött a világra - minden oldala magában hordozott valami újdonságot, valami érdekeset.
Ahogy azt már megszokhattam a szerző könyveinek esetében, a mozgalmas cselekmények és az egyedi ötletek leírása, megvalósítása mellett ezúttal is kaptam valami gondolkodni valót, ami jelen esetben az időutazás következményeinek bemutatásában, az emberi reakciók és a morális kérdések boncolgatásában nyilvánult meg. Félelmetes volt olvasni a nagyon is könnyen elképzelhető társadalmi reakciókról: felszabadultság, felelőtlenség, féktelenség, az elfoglaltság hiánya, a céltalanság folyománya, a hirtelen felbukkanó technikai lehetőségek korlátlan alkalmazása. Érzékletesen került bemutatásra, hogy egy apróbb beavatkozás mennyi változást idézhet elő, illetve az is, hogy mindezt mennyire képtelenség kézben tartani, vagy egyáltalán befolyásolni. Könnyen el tudom képzelni azt a káoszt és mindazt a következményt, amit az időutazás előidézett - a regénybeli leírás pedig különösen valósághűre és hihetőre sikerült. Ahogy a különböző eszmék, nézetek közötti eltérések is csak azt mutatták be, hogy az ember - kerüljön bármilyen technológia korba - alapvetően csak ember marad, a gondolkodása nem változik meg jelentős mértékben - főleg akkor nem, ha évszázadok technológiája hullik hirtelen az ölébe és használhatja azt - látszólag - minden következmény nélkül.
Botond tud ennél sokkal keményebbet, tudományosabbat és nyakatekert magyarázatokkal jobban teletűzdelt történetet is írni, de én ezt annyira nem igénylem, mert Az időutazás napja pont azt a fajta sci-fit képviseli, amit nagyon szeretek olvasni - a felhasznált alkotórészek összessége számomra tökéletes elegyet alkotott. Sci-fi? Igen. De abból is az olvasmányos és érthető fajta, olyan amelyet élvezet olvasni, ami nem riaszt el, amit bármikor máskor is kedved lesz a kezedbe venni, mert egyszerre jól összerakott, élvezetes és annyira emberközeli, amennyire csak lehet. Ugyanakkor azzal, hogy a tudományos magyarázat ilyen mértékben jelen van a műben, elérte azt a szerző, hogy a sci-fi nem csak a cselekmények háttere, hanem az események szerves része - annak minden következményével.
Annyi mindenről írhatnék még, ez a regény olyan sok mindent rejt még magában, amit képtelenség ezen a felületen megemlíteni - a részletek, az érzések, a reakciók, az összefüggések és a következmények egyaránt kiemelkedően fontosak. Nem részletezem ezeket, inkább azt mondom, hogy olvassátok el, mert nagyon megéri.
Maradtak még nyitva hagyott kérdések, vannak még a történetben olyan elemek, amelyek kibontásra várnak, karakterek, amelyek még érdekes lehetőségeket hordoznak magukban, ezért nem csoda, ha a folytatás, Az időutazás tegnapja kívánságlistára került nálam - be is szerzem, amint lehetőségem nyílik rá.
 |
| Értékelés: 10/10 Kiadó: Agave Könyvek Kiadás éve: 2014. Terjedelem: 308 oldal Borító ár: 2.980,- Ft Sorozat: Az időutazás napja Folytatás: Az időutazás tegnapja Műfaj: sci-fi Kedvezményes vásárlás: www.agavekonyvek.hu E-könyvben is kapható: www.dibook.hu A szerző egyéb művei: Poszthumán döntés , Isten gépei, Az ember könyve A szerző blogja: www.brandonhackett.hu |
Időutazós sci-fi - vagy nem pont sci-fi - regényt mindenki olvasott már, talán nem is egyet, illetve bőven akad közöttük kedvenc is, ezért általában mindenki tudja, hogy mire számíthat. Jó hír, hogy Botond a sokszor felhasznált és csontig lerágott témán is képes volt olyan fogást találni, amely teljesen más nézőpontból mutatta be az időutazást és nyújtott ezáltal eddig még meg nem élt élményt - vagy ha mégis tapasztaltam már ilyet korábban, akkor az az emlék már elveszett a folyamatosan változó időfolyamban és számomra csak ez az egy létezik, ezt tartom az elsőnek. :)
"Az időutazás napja péntekre esik."Érdeklődve figyeltem, hogy a Blaha Lujza tér előtti piros lámpánál álló autóban üldögélő Ádám és Enikő vajon miként is keveredik bele az egész időutazós mizériába, amikor is megtörtént az, amire senki sem számított: létrejött az időutazás, és onnantól kezdve minden megváltozott. Az időutazás technológiájáról és a következményekről mit sem sejtő, a bekövetkezett eseményeket pedig alig értő, zavarodott emberek - köztük Ádám és Enikő - megpróbálnak boldogulni ebben a sarkaiból kifordult, erősen megváltozott világban - ennek első lépéseként egyesíteni akarják a családjukat, azaz elindulnak az iskolába a fiukért, Bálintért. A folyton változó jövő azonban nem kíméli a Beregi családot.
Botond pontosan azt művelte az egyébként zseniális és nagyon jól alátámasztott ötletével, amit annyira szeretek az írásaiban: a karakterei segítségével olyan közel hozta az időutazás összetett problémáját, amennyire az csak lehetséges lehet - ezzel pedig emberi, könnyen átélhető és mozgalmas történetet vetett papírra. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a technológiai része hiányos lenne, mert nem az, ahogyan a kidolgozottságra sem lehet panasz - legalábbis én nem éreztem, hogy szükség lett volna bármiben is a részletesebb ismertetésre.
"Az időutazás legnagyobb problémája mindig is logikai természetű volt."Bevallom, hogy számomra a regény legkedvesebb része pont az volt, amikor az időutazás elméleteinek boncolgatásáig jutottam a történetben. Tágra nyitott szemekkel olvasgattam a paradoxonokat és szinte lubickoltam azok számomra hibátlan, de mégis érthető logikai magyarázataiban, illetve cáfolataiban, majd az elmélethez képest jelentős eltérést mutató gyakorlat leírásában. Imádtam, hogy léteztek az időben élők, akiknek minden változás - az időfolyam folyamatos felülírása miatt - az egyetlen létező valóság, akik nem érzékelték a bekövetkezett módosításokat, és persze nagyon tetszett az időn kívül élő emberek létezésének lehetősége, az ezt létrehozó technológia, az ilyen módon érzékelt változások leírása. Természetes, hogy az időn kívül élők másként szemlélik a világot, ahogy másként élik meg az időutazást is - leginkább a következmények miatt.
"Az idő szabja meg a halandó létezés korlátait, az idő egyhangúsága biztosítja az események visszafordíthatatlanságát. Az idő határoz meg mindannyiunkat. És ezt a technológiával mind áthágtuk."
Ahogy azt már megszokhattam a szerző könyveinek esetében, a mozgalmas cselekmények és az egyedi ötletek leírása, megvalósítása mellett ezúttal is kaptam valami gondolkodni valót, ami jelen esetben az időutazás következményeinek bemutatásában, az emberi reakciók és a morális kérdések boncolgatásában nyilvánult meg. Félelmetes volt olvasni a nagyon is könnyen elképzelhető társadalmi reakciókról: felszabadultság, felelőtlenség, féktelenség, az elfoglaltság hiánya, a céltalanság folyománya, a hirtelen felbukkanó technikai lehetőségek korlátlan alkalmazása. Érzékletesen került bemutatásra, hogy egy apróbb beavatkozás mennyi változást idézhet elő, illetve az is, hogy mindezt mennyire képtelenség kézben tartani, vagy egyáltalán befolyásolni. Könnyen el tudom képzelni azt a káoszt és mindazt a következményt, amit az időutazás előidézett - a regénybeli leírás pedig különösen valósághűre és hihetőre sikerült. Ahogy a különböző eszmék, nézetek közötti eltérések is csak azt mutatták be, hogy az ember - kerüljön bármilyen technológia korba - alapvetően csak ember marad, a gondolkodása nem változik meg jelentős mértékben - főleg akkor nem, ha évszázadok technológiája hullik hirtelen az ölébe és használhatja azt - látszólag - minden következmény nélkül."Meg akartuk érteni az időt, ehelyett elszabadítottunk egy ismeretlen kozmológiai reakciót, amit meg kell fékeznünk, mielőtt elemészt mindent."Már az elején biztos voltam benne, hogy ez a regény odafigyelést igényel, mert az időutazás mindig megbolondítja a dolgokat, mindig mindent kuszává varázsol, és pont ezért vagyok nagyon boldog attól, hogy ezeknek az elvárásoknak a teljesülése mellett ez a történet mégis ennyire olvasmányosra és lebilincselőre sikerült. Nekem sokkal jobban tetszett, mint Az ember könyve, mert lényegesen cselekményesebb és érthetőbb volt annál - élményben és emberközpontúságban leginkább a Poszthumán döntéshez tudnám hasonlítani ezt hasonlított ez a regény.
Botond tud ennél sokkal keményebbet, tudományosabbat és nyakatekert magyarázatokkal jobban teletűzdelt történetet is írni, de én ezt annyira nem igénylem, mert Az időutazás napja pont azt a fajta sci-fit képviseli, amit nagyon szeretek olvasni - a felhasznált alkotórészek összessége számomra tökéletes elegyet alkotott. Sci-fi? Igen. De abból is az olvasmányos és érthető fajta, olyan amelyet élvezet olvasni, ami nem riaszt el, amit bármikor máskor is kedved lesz a kezedbe venni, mert egyszerre jól összerakott, élvezetes és annyira emberközeli, amennyire csak lehet. Ugyanakkor azzal, hogy a tudományos magyarázat ilyen mértékben jelen van a műben, elérte azt a szerző, hogy a sci-fi nem csak a cselekmények háttere, hanem az események szerves része - annak minden következményével.Annyi mindenről írhatnék még, ez a regény olyan sok mindent rejt még magában, amit képtelenség ezen a felületen megemlíteni - a részletek, az érzések, a reakciók, az összefüggések és a következmények egyaránt kiemelkedően fontosak. Nem részletezem ezeket, inkább azt mondom, hogy olvassátok el, mert nagyon megéri.
Maradtak még nyitva hagyott kérdések, vannak még a történetben olyan elemek, amelyek kibontásra várnak, karakterek, amelyek még érdekes lehetőségeket hordoznak magukban, ezért nem csoda, ha a folytatás, Az időutazás tegnapja kívánságlistára került nálam - be is szerzem, amint lehetőségem nyílik rá.
Posted in: Agave Könyvek,Az időutazás napja,Brandon Hackett (Markovics Botond),Csökkentsd a várólistádat 2015,könyvértékelés,magyar szerző,sci-fi
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése