Laurell K. Hamilton: Jason (Anita Blake, vámpírvadász 23.)

Nem olyan rég tettem meg azt a kijelentést, hogy a nyilvánvaló hibái mellett is kitartok a sorozat és a részek olvasása mellett. Bár továbbra is így vélekedem, de meg kell jegyeznem, hogy soha ennyire közel nem voltam még ahhoz, hogy a sarokba hajítsak egy könyvet. Ilyen érzéseket legutóbb csak Maya Banks és Rachel Van Dyken tudott belőlem előhozni. Hamilton eddig még mindig hozzá tudott tenni valami pluszt az írásaihoz, ami miatt ha nem is esett olyan jól, amit olvastam, de nem undorodtam tőle. Ez az a szint, amit most ezzel a történettel sikerült elérnie: egyszerűen undorral olvastam az írását és alig vártam, hogy az egyébként rövid kötet végére érjek.

Értékelés: 2/10
Kiadó: Agave Könyvek
Kiadás éve: 2016.
Terjedelem: 176 oldal
Fordította: Török Krisztina
Borító ár: 2.980,- Ft
A mű eredeti címe: Jason
Sorozat: Anita Blake, vámpírvadász
Előzmény:
1.) Bűnös vágyak
2. A nevető holttest
3.) A kárhozottak cirkusza
4.) Telihold kávézó
5.) Véres csontok
6.) Gyilkos tánc
7.) Égő áldozatok
8.) Sápadt hold
9.) Obszidián pillangó
10.) Leláncolt Nárcisszusz
11.) Égkék bűnök
12.) Lidérces álmok,
13.) Micah
14.) Haláltánc
15.) A Harlequin
16.) Fekete vér
17.) Fogat fogért
18.) Végzetes flört
19.) Ezüstgolyó
20.) Tigrisvadászat
21.) Halálcsók
22.) Ragály
Folytatás:
24.) Dead Ice
Kategória: krimi, paranormális, misztikus, horror,
urban fantasy

Történetünk azzal kezdődik, hogy egy reggeli órában Jason betoppan Anitáékhoz, majd jó néhányan - Anita, Jason, Nathaniel, Envy, Domino - körbeülik a napfényben fürdő konyhaasztalt és miközben kortyolgatják a reggeli kávéjukat, teájukat, megbeszélik az éppen aktuális problémáikat. Az egyikben Anita érintett, a másikban Jason, mind a kettőjük esetében a szexhez van köze és persze végül mind a kettőre ugyanaz a személy jelenti a megoldást: J.J., aki nem más, mint Jason balerina táncos barátnője - és minő véletlen a csaj alapból leszbi, de mostanában inkább már biszex beállítottságú. Anita problémája Jade, és az, hogy nem akar vele szexuális kapcsolatot, de végül csak befogadta eddig is a közös ágyba és persze örömökben is részesítette. Jason problémája az, hogy ő durvábban szereti a szexet, mint a nője és szeretné neki megmutatni, hogy ez mit is jelent - ehhez pedig Anitára van szüksége. Szóval a kis csapat összeül és csoportosan megvitatja a felmerült szexuális gondokat, hogy amikor Jason csaja megérkezik, akkor már csak a lényegre összpontosítanak majd. És ez így vala.

Az a nagy igazság, hogy ennek a résznek csak annyi köze van a sorozathoz, hogy Anita és a többiek szerepelnek benne, de egyébként semmi köze nincs a vadászathoz és egy árva vámpír sem bukkan fel benne - szóval ennyit a vámpírvadászatról. Ahogy azt sem értem, hogy miért pont a "Jason" a kötet címe, mert ennyi erővel lehetne akár Nathaniel is, mert ő is ugyanannyit szerepel benne, de még inkább Jade, mert ő pedig még inkább minden tekintetben a középpontban van.

És akkor a cselekmény... Öööö... rossz hírem van: nem igazán volt cselekmény. Vagyis volt, de ezt máshol pornónak hívják, és csak annyi volt a különbség, hogy két csoportos akciójelenet között ment a csoportos lelkizés és analizálgatás. Ennyi. Unalmas, a lelkizés részéről túlzottan ismerős, a másik részről pedig túlzottan is sok újdonsággal szolgált, de ez nem vált a történet előnyére.

Több mindentől is a falat kapartam kínomban olvasás közben. Az egyik, hogy már megint mindenki külsejét részletesen le kellett írni, mert egyébként még véletlenül sem tudnám, hogy a szereplőknek milyen színű haja és szeme van, kinek mi a foglalkozása, mitől olyan izmos vagy vállas, és így tovább. Aztán sikerült újra kirészletezni ugyanazokat a problémákat, amelyeket az elmúlt kötetekben is végigvettünk már nem egyszer, többször is darabokra szedtük, megrágtuk, megemésztettük és még vissza is köptünk, de fene szívósak ám, mert még mindig ugyanolyan mértékű gondot jelentenek, mint első alkalommal. Megfordult a fejemben, hogy akar-e valaki egyáltalán változtatni valamelyik szereplő - vagy a szerző - a helyzeten, de arra következtetésre jutottam, hogy nem, mert akkor nem lehetne még legalább hat köteten keresztül még további bőröket lenyúzni a fennálló dilemmáról.

Semmi sem bosszant jobban, mint amikor a szép és csinos emberek arról nyavalyognak, hogy ők mennyire nem szépek és mennyi tökéletesebb testű ember van egyébként a társaságukban. Az ilyeneknek mindig azt kívánom, hogy a következő életükben legyenek rondák és dagadtak, akkor majd megtanulják értékelni azt, ha csak két kiló feleslegük van és nem húsz vagy esetleg még több. Ezt kívántam - volna - most a szereplőinknek is, de inkább címeztem az "átkomat" a szerzőnek, mert ugye végül is ő adta a szájukba ezeket a mondatokat.

És bekövetkezett az is, amitől a Ragály olvasása közben a legjobban tartottam, és amire már ott is találtam árulkodó jeleket: erősen elkanyarodtunk a BDSM irányába, megspékelve némi gruppennel - ez alapból nem jelentene újdonságot a sorozatban, de amikor egy ágyban két pasi van és három nő, az már nekem is meredek. Pláne az a részletesség, amit ezzel kapcsolatban a képembe tolt a szerző, mert bizony nagyon nem érdekelt, ahogy egyik nő a másiknak azt magyarázza, illetve a harmadikon a gyakorlatban is bemutatja, hogy miként is elégítse ki azt orálisan. Jesszusom... Pedig esküszöm, hogy nem vagyok prűd, de ez már nekem is sok(k) volt. Bevallom, hogy voltak oldalak, amelyeket átlapoztam, mindössze csak átfutottam, hogy túljutottam-e már a kérdéses szakaszon - még így is a szükségesnél több információ jutott el a szememen keresztül az agyamig.

Visszautalva a Ragály értékelésemben tett kijelentésemre, továbbra sem tudom, hogy ez a történet azért jött létre, mert egyébként is meg akarta írni szerző, vagy azért, mert az előző, véresebb és szexben szegényebb részt követően ez volt a rajongók részéről az elvárás. De milyen rajongók részéről? Hiszen magamat is annak tartom, mégis nagyon jól meglettem volna enélkül az olvasmány nélkül. Vagy elképzelhető, hogy Amerikában már ez az alap igény? Mármint a BDSM, az erőszakos szex, a nő nővel? Végül is mit lepődök meg, amikor itthon is hasonló a trend. Bár azokat a kötetetek nem igazán olvasom, és az is tuti, hogy nem szerepel a sorozatcímükben a "vámpírvadász" szó.

Szóval ez durva volt, számomra minden eddiginél durvább, és most el lehet azon gondolkozni, hogy Hamilton szállt-e el ennyire vagy én lettem finnyásabb és rendelkezem kevesebb toleranciával, de a lényegen nem változtat: ez a rész egy nagy nulla. Mindössze egyetlen előnye van ennek a résznek, mégpedig az, hogy rövid - bár olvasás közben nem pont így éreztem. A kötet terjedelme olyan, mint a Micha című részé, és még a nyomdatechnikai megoldása a szöveg szedése is ugyanaz, szóval gyorsan lehet(ne) haladni vele.

Mivel semmi köze a sorozathoz, előremutató vagy a történések szempontjából lényeges cselekmény nincs benne, ezért senki nem veszít semmit azzal, ha kihagyja az olvasását. Magam is ezt tenném, ha visszamehetnék az időben, de most már késő. Nagyon remélem, hogy a következő kötet, a Dead Ice legalább olyan mozgalmas lesz, mint a Ragály, mert ha nem, akkor bizony nagyon dühös leszek.

Posted in: 2 pontos,Agave Könyvek,alakváltó,Anita Blake vámpírvadász,könyvértékelés,Laurell K. Hamilton